Másvilág //Játéktér//

Miután a csapat minden tagja fogyasztott egy keveset az italból, mindenki mély álomba merül, majd mikor később felébrednek,nem messze Ferawin királyságától, egy hatalmas völgyben,találják magukat, de kisebb csapatokra szétszóródva.
Csapat felosztások (sorsolás eredménye!):
1.csapat: Abraham Zedoch és Ian Ryder

Varázsló:

Kártyamágus:

2.csapat: Alex Millborrow, Abigail Queensberry és Yuzuki Yukari

Vámpír:

Neko:

Tábornok:

3. csapat: Kamilla Smith és Gilbert Nightray

Tündér:

Lovag:

A három csapat a völgy 3 különböző helyére lett "elteleportálva" és a feladatuk, hogy a kijelölt ösvényen haladva, az akadályokon keresztül, eljussanak a célig, ahol majd összetalálkozva,együtt indulnak el a már nem messze lévő kastélyig. Egyedül csak Maya nincs a csapattal. Ő a Gordeus-i kastély börtönében van, a többi fogollyal együtt. (Ja és tényleg bocsánat, de nem akarom ezzel őt kiemelni, csak 1-máshoz nem nagyon találtam olyan képet, és azt az állást megbeszélni is nehéz lett volna o-o 2-nem akarom elvenni a többiektől a játék élményét és izgalmát és 3-így könnyebben tudom irányítani a történetet De tényleg bocsi! ><)

Jégmágus:

Ja és egy apróság amit még szeretnék megemlíteni A hercegnőnek, pontosan 7 segítője volt, így a kiszipolyozott erejük valamilyen különös oknál fogva átkerült a mostan érkezett ifjoncokba. Ők igaz, hogy először még nehezen birkóznak meg ezzel a hatalmas erővel, de idővel, ha kiállják a saját maguknak felállított próbát, mely bármilyen stílusú vagy formájú lehet, megnyílik előttük a tudás kapuja, és ekkor rájönnek, hogy milyen képességek birtokában is vannak igazán és onnantól fogva már rendesen képesek lesznek használni az erejüket.

És plusz még egy..:3

Mica-chan karaktere ^^ :

Gilbert
Csak némi halk nyöszörgés közepette nyitom ki szemeimet, és konstatálom hogy egy bokorban vagyok. Erre csak megejtek egy apró sóhajt, majd valahogy kikászálódok a nagy zöldből és a legelső dolgom az, hogy rendesen körbenézek. Mi ez a hely..? Mintha egy hatalmas erdő lenne, de az indák a fákon, és a távolról hallatszódó vízcsobogás megcáfolja ezt az állításomat és így végül megegyezek abban hogy egy erdő,völgy, valami Tarzan lak féleségű helyre keveredtem. Ekkor veszem csak észre magamon azt a teljesen más göncöt és később pedig, hogy egy egész élesnek tűnő kard ékeskedik a kezemben. Tisztára mint valami lovag..de amúgy nem rossz. Csak lassú léptekkel kezdek el előre felé battyogni miközben végig fegyveremet vizslatom.

Alex
-Mi a sz*r..?-morranok fel, majd miután kinyitom szemeimet, lassan leesik hogy egy kissé nyílt területen fekszem a fűben, és körülöttem csak a nagy erdő és a hegyek vannak. (Lehet elfelejtettem beleírni a szövegbe de a két királyságot hatalmas hegyek övezik ˇˇ)
Egy ideig még elidőzök a fűben, de egyszer csak kibújik a Nap a felhők mögül, és így teljesen megvilágítja azt a kis helyet amelyet nem öveznek éppenséggel az erdő hatalmas,terebélyes fái. Azt a k*rva eget, most sül ki a retinám...
Csak elkezdek hunyorítani, miközben a nagy fényes golyót bámulom, de ekkor hirtelen elkap egy olyan érzés, mintha egyre inkább kezdenék gyengülni, később pedig mintha testem lassan már égetne kissé, ezért valahogyan feltápászkodom majd csak bebattyogok egy árnyékosabb helyre, és ekkor erőm lassan vissza is tér. Mióta lettem allergiás a Napra..? Áh, csak nem vámpír lennék?
Erre a képtelen gondolatra, csak felröhögök majd végül úgy döntök, hogy teszek egy próbát már a szórakozás kedvéért. Erre a hátam mögé pillantok ahol, már csak a hatalmas erdő rengeteg van, és a fák lombjai kitűnő árnyékot nyújtanak.
-Remek..-jelenik meg ajkaim szegletében egy halovány mosoly, majd másodpercekkel később már el is kezdek rohanni egyenesen előre.
Egy pár másodperc erejéig még csak szaladok ahogyan a lábaim bírják de végül csak megállok az egyik fánál majd csak nagyot sóhajtva nekidőlök a növény érdes törzséhez. És akkor nézzük, milyen messzire is mentünk....öhm..hol van az a hely ahonnan elindultam..? o-o Most komoly, nem látom.. ._.
Végül csak egy könnyedebb ugrással felszökellek a mellettem lévő fa egyik legmagasabb ágára és onnan....várjunk..idáig meg hogy az Istenbe tudtam feljönni egyetlen egy ugrással?! Most már nem is kételkedem annyira az előbbi állításomban..
Mindegy, mivel ezen a helyen már ér a napfény ezért gyorsan körbenézek, és egyszer csak megpillantom kiindulópontomat,de valami eszméletlenül messze tőlem.
-Basszus,ilyen nincs..-mászok le a fáról miközben már az arcomon egy kisebb vigyorképződmény van készülőben, és mikor a legalsó ághoz érek, csak ugrok egy nagyot, és mint valami macska, lábra érkezem.
Végül csak boldogan fütyörészve indulok meg,most már sétafikálva az erdőben.

Kamilla:
Mikor elértem azt a furcsa helyet egy völgy szerűségben voltam először még totál normálisan és így mentem előre majd a távolban láttam valami lovag szerűséget de hirtelen azon kaptam magam, hogy a levegőben vagyok és...összementem O.o?Később már zuhanok is le a földre ami eléggé fájt.
-Auu.-mondtam de a hangom is más volt vékonyabb, kicsivel magasabb is de ettől csak még aranyosabbnak hatott viszont nekem jó furcsa volt.Körülbelül akkora voltam mint itt ezek a nagyobb fűszálak.Hátranéztem és akkor láttam meg, hogy szárnyaim vannak.
-Most én egy tündér lettem?-kérdeztem értetlenkedve majd lassan elindultam a fűben de mikor jött egy giliszta ami körülbelül úgy nézett ki mint egy szörnyeteg inkább a szárnyaimat használva próbáltam meg felrepülni és ez sikerült is.Ahogy repültem magam mögött csillámpor szerűséget hagytam aha szóval ez lenne az a híres nevezetes tündérpor vagy mi a fene.Mivel senki mást nem láttam a lovagon kívül gondoltam, hogy odamegyek.Így arra repültem ám ahogy egyre közelebb értem és már nagyjából kivehető volt az arca rájöttem, hogy az Gil...Szóval utánam jött?Ő is ivott volna abból a löttyből?

Yukari:
Valami hegy közepén találtam magam és ha nem kapaszkodom meg hirtelen valami földből kiálló gallyban akkor szépen le is esem.
-Mi a jó Isten?-tettem fel magamnak a kérdést aztán körbenéztem.A távolban egy hatalmas várat láttam és még jó sok embert talán oda kéne menni.Viszont miközben nézelődtem feltűnt, hogy nem látom be az egész teret erre a szememhez kaptam amin egy szemfedő volt.
-Hát ez meg?-lassan lenéztem a ruhámra és láttam, hogy az is kicserélődött.
-Ó ez nem is rossz.-vigyorodtam el végül lenéztem és mivel úgy tűnt csak lejt az út vala, hogy leültem és elengedtem a gallyat erre hirtelen megjelent egy kard a kezemben ami tök jól nézett ki.
-Hú én ezt használni akarom.-jelentettem ki aztán mikor leértem a hegy aljára elindultam és a tőlem nem is olyan messze észrevettem azt a kék hajú srácot aki ott volt a toronyban és ivott a löttyiből viszont most a szemei vörösek voltak.
-Anyám ő meg vámpír lett..-néztem kikerekedett szemekkel de aztán állítottam magamon és elkezdtem felé csinálni hát ha tud valamit a dolgokról amit én nem.

Maya
-Hol vagyok...?-kapok fejemhez és csak elkezdem homlokomat dörzsölgetni de ekkor észreveszem hogy bőröm szinte már hófehér majd mikor elemelem az arcom elől kezemet, konstatálom hogy egy rácsokkal lezárt helyiségben vagyok. De most komolyan..mégis hova kerültem?
Később, mikor magamra pillantok, észreveszem hogy már nem is a kedvenc Batman-es pólóm és farmernadrágom van rajtam, hanem valami sötétkék, néhol csillogó, földig éri estélyi ruha.
..Szent sz*r, f-fúj....
Rendesen megborzongok ahogyan végignézek a ruhán, de végül nem bírom ki, fogom magam és nemes egyszerűséggel letépem a gönc alját, mert úgy egyszerűen képtelenség lett volna járkálni benne.. Így most már csak a térdemig ér az egész, és így úgy néz ki mint valami szoknyás egybe ruha. Így már jó...Bwááh, nem nem jó, át akarok öltözni!! Egyszerűen ki nem állhatom az ünneplős ruhákat..olyan kis csili-vilik, amitől már hányingerem van..
Végül csak megrázom a fejem, ezzel remélve,hogy elűzöm ezeket a gondolatokat, ám ekkor az arcomba szökik néhány hajtincsem így most veszem csak észre, hogy hajam teljesen hófehér, majd mikor megtapogatom hátul a fejem,konstatálom hogy ettől függettlenül még mindig két copfba van felkötve. Ez mondjuk nem is annyira rossz így. Már eleve is akartam egy kis változtatást, és most megkaptam...de ez a ruha..esküszöm, megfojtom azt aki átöltöztetett.
Erre a gondolatra csak dühből beleverek egyet a földbe, de ekkor hirtelen a szilárd talajon az a pont ahova öklömmel csaptam, egy kissé bejegesedett. Mi a szentséges....?
Kissé hüledezve csusszanok hátrébb, így teljes mértékben hozzásimulok a falhoz. (Ja amúgy eddig végig négykézláb volt) Mi ez a hely, és mégis hogy a francba kerültem én ide?
Később halk susmorgás üti meg fülemet, mire azonnal oldalra kapom a tekintetem, de amit ekkor látok, "csak egy kicsit" lep meg.
-Te jó...Isten...

Gilbert
Már egy jó ideje sétálhatok, mikor egyszer csak egy halk zümmögő hang (ezt muszáj volt xD) üti meg fülemet, és erre már kapom is a hang irányába fejemet, de semmi...várjunk. Résnyire szűkítem szemeimet így jobban odafigyelve környezetemre, és ekkor lassan kirajzolódik egy kicsike tündér alakja a távolban. Jó, most vagy be lettem drogozva vagy ez a hely maga Csodaország..
Mikor a tündérke már elég közel ér hozzám, hirtelen elkap egy elég ismerős érzés. Mintha az a kis szárnyas lény..Kami lenne.. Egyedül az értetlenség tükröződik arcomon, de belül már rég elkaptak az érzelmek, legfőképp az aggodalom és a düh. De amíg nem tudom biztosra,hogy a lány-e az,addig türtőztetem magam.
-Kami?-vonom fel egyik szemöldököm mikor a tündér közvetlenül elém száll.

Kamilla:
Hirtelen jött egy apróbb szél löket ami picit odébb sodort és ha nem tartom meg az egyensúlyom tuti, hogy lezuhanok de szerencsére összejött így már vagy fél méterre voltam Giltől.Mikor fél szemöldökét felvonva kérdezett rá a nevemre haloványan elmosolyodtam.Hihetetlen még így is felismert.
-Igen én vagyok egy ilyen khm kis törékeny tündér kiadásban.-mondtam azon a vékony, kicsit magas hangomon és rögtön halványan elpirulva tettem a két kezem az arcomra.Aztán hirtelen eszembe jutott, hogy miért is kerültünk ide erre pedig látszott, hogy bűntudatom van.A jobb kezemmel megfogtam a balt és a lábaimat x-be raktam majd a vállaim is picit megemelkedtek és inkább oldalra néztem mint, hogy rá.Tisztában voltam vele, hogy ő csak miattam ivott bele abba a löttybe....
-Sajnálom.-mondtam és így az a tündér hangom plusz a kicsit félős hangom összegezve egy rettentő cuki hang jött létre.
-Soha többet nem iszok bele semmibe amiről nem tudom, hogy micsoda.-mondtam és közben halványan elpirultam amiért tényleg csak úgy nulla infó nélkül megkóstoltam valami elvarázsolt italt...

Abraham
Mikor felébredtem... nem is... nem is tudom hol vagyok. Fajdalmasan pisogva néztem körül, de egy ilyen kis csungelmen voltam. Remek akkor most én vagyok magugli és mindjárt megjelenik BAlu meg Sirkán vagy kib*szottul nem tudom holvagyok. Fejem fogva álltam fel a térdig érő fűből, és egy fának támaszkodtam mert hihetetlenül sajgott a fejem. Mikor végignéztem magamon kicsit kikerekedett a tekintetem. Valami minőségi csizma egy fekete nadrág belehúzva. Nem volt rajtam póló amiért igen csak morogtam, de egy vörös köpenyszrűség szerencsére ezt is helyettesítette, amivel így meg is voltam elégedve. A csukjajat csak egy mozdulatal a fejemre rántottam, majdbelerugtam egy kőbe, ami az egyik bokorba repült bele.
-Hol az istenben vagy?-ordítottam fel telitorokból csak úgy, s ez így most jól esett. De attól függetlenül még bennem volt a teljes ideg, hogy miért nincs a közelembe. Kitudja amilyen szerencsétlen megint valami bajban van az biztos...

Gilbert
Mikor a lány megerősíti bennem a tényt,hogy ő Kami, hirtelen minden érzelem kitör belőlem és erre csak a kezembe kapom a kis tündért.
-Mondd,te teljesen megvesztél?! Hogy voltál képes csak úgy beleinni abba az italba, amiről persze halvány lila gőzöd sem volt hogy mi volt az? És mi lett volna akkor ha meghalsz hm?!-morranok rá a lányra, és hangomból teljességgel süt a düh, de azért kissé az aggodalom is.
Végül, mikor Kami később bocsánatot kér, feleszmélek,hogy hagytam, eluralkodni magamon az érzelmeimet ezért csak megcsóválom a fejem majd egy halk sóhaj kíséretében elengedem a tündért.
-Semmi baj...csak...ilyet többet ne csinálj..-váltok vissza normális hangnemembe, miközben próbálok teljes mértékben lenyugodni, ami valahogy pillanatokon belül sikerül is,és erre csak eleresztek egy kicsit fáradt mosolyt.

Kamilla:
Mikor hirtelen elkapott megijedtem még annak ellenére is, hogy tudom, hogy nem bántana de még is.Ilyen kis törékeny verzióban szörnyen kiszolgáltatott vagyok.Rögtön rám morrant és a hangjából éreztem, hogy szörnyen dühös az a kis aggodalom is csak tévedésből került oda.Erre lehajtottam a fejem és mivel most tudatosult csak bennem, hogy igazából lazán bele is halhattam volna abba az egy kortyba csak egy gombóc keletkezik a torkomban.A fejemet lehajtom és a szemembe könnyek gyűlnek.De nem is magam miatt nem azért, hogy meghalhattam volna ha nem azért mert ezzel aggodalmat okoztam Gilnek és amint látom hatalmas dühöt is.Halkan sóhajt egyet és végül elenged de ez már megint olyan hirtelen történik, hogy kicsit zuhanok és csak utána sikerül visszaszállnom arra a magasságra ahol eddig voltam.Visszaváltott a normális hangnemébe és azt mondta semmi baj.Na persze...majd nem kinyírtam magam de semmi baj...Csak elfordultam tőle, hogy még véletlenül se lássa a könnycseppet ami legördül az arcomon aztán azt követi még egy.Hihetetlen ez a tündér forma szinte a belső énem tükrözi.Na igen belülről sokkal törékenyebb vagyok és érzelgősebb is.A sírás még mindig fojtogatott de tudtam, hogy nem sírhatom el magam.Gil előtt nem.Megtöröltem a szemem aztán nyeltem egy nagyot ezzel talán lenyelve a gombócot is mely éppen azon dolgozott, hogy belülről öljön meg.Még mindig szomorú voltam és hirtelen elment mindentől a kedvem.Félek...így félek mindentől.Gil haragszik rám én egy törékeny tündérke lettem aki még csak támadni se tud.Még egy apró széllöket is elsodor nem, hogy ha ránk támad valaki...Ha már Gil is megijesztett mi lesz ha egy szörnnyel találom szembe magam.Ahj most megakarok ölelni valakit de ilyen állapotban ez úgy se menne.Jelenleg én vagyok a legnevetségesebb lény akinél mindenki nagyobb és aki fél...Talán jobb lesz ha itt maradok.A lényeg az, hogy a többiek jussanak kis épségben én meg itt is megleszek.Erre csak felnéztem előre és mivel nem jött senki meg hátulról sem leszálltam a földre majd leültem.Igen én itt el leszek.Úgy is olyan jó illata van a fűnek.Gil meg csak jusson haza sérülés nélkül.

Abby
Lassan nyitottam ki a szemeimet. A földön feküdtem legalább egy méteres fűben, ha nem nagyobban. Kicsit kimeredtek a szemeim, de végül felültem. Épp a hajamat igazgattam, amikor a kezem valami puhába ütközött a fejem tetején. Nyahh? o-o
- Ez meg mi a csuda? – kérdeztem magamtól és tovább nyomogattam fogdostam, de az szilárdan rajta volt belenőve a fejembe… >< Kissé bekönnyesedtek a szemeim, amikor nagyon húzogatni kezdtem, végül elengedtem. A közelben egy kisebb patak folydogált…most emeltem csak tekintetem magasabbra, ekkor láttam, hogy fák vesznek körül mindenfelé. Ellépkedtem a patakhoz és nagyon lassan meg óvatosan hajoltam fölé félve attól, hogy mi fog visszanézni rám. Elkerekedtek a szemeim. Nagy barna fülek és egy farok is társult hozzá ami a hátsómból nőtt ki, ráadásul még egy rózsaszín masni is volt rajta.
- Nem hiszem el! Neko lettem egy cicaaaa…egy macska! – kiabáltam bele az erdő csendjébe. Körbeforogtam és a farkamat kergettem, amikor hirtelen zajokat hallottam nem messze tőlem. Felkaptam a fejemet és a zaj felé néztem. Egy srác volt…de ismerős. Párat pislogtam felé…de hisz ez…Alex…csak fekete a haja és nos…hmm érdekes. Pislogtam még párat aztán hamarosan nem messze tőle egy lány is feltűnt, aki ugyancsak ismerős volt…az a lila hajú, aki ott volt ugyancsak a toronyban. Áhh végre ismerős alakok.
- Aleeeeex! – kiáltottam el a fiú nevét jó hangosan majd felé rohantam, mint az őrült farkam közben ide-oda csapongott a füleimmel együtt. A lányt nem ismertem névről, de azért mikor odarohantam a fiúhoz felé fordultam és egy széles mosollyal vártam, hogy beérjen…remélem azért valaki tudja mi folyik itt. És azt is remélem, hogy a többiek jól vannak…

Ian
Amint kinyitottam a szemeimet, máris egy nagy bogárral találtam magamat szembe. Gyorsan felugrottam mielőtt a képembe szándékozott volna menni. Körbenéztem az, hogy más cucc volt rajtam egyelőre nem tűnt fel, valahogy jobban lefoglalt az, hogy hová a jószagú égbe kerültem ezek szerint a Mátrixos dolog mégis bejött…ki gondolta volna. Fapofával néztem az engem körülvevő fákat, mert kb csak azt láttam. Ekkor valami idióta akkorát kiáltott, hogy szerintem még a Himalája csúcsán is hallhatták. Na, anyám ennek elgurult a gyógyszere az száz százalék. Elnéztem a hang irányába és tettem pár lépést arra, amikor megláttam kedvenc idegbajos barátomat még a toronyból. Még csak ez kellett nekem, úgy áldom a szerencsémet, de komolyan. Talán jobb, ha rá se nézek, mert már akkor nekem esik. Valószínű, hogy amúgy meg ő is meglát engem szóval mindegy most már….
- Nem kellene így kiabálni…amint látod rajtunk kívül nem nagyon van más a közelben. - jegyeztem meg bár a válasza, sőt a reakciója is magasról nem érdekelt, de nem leszek akkora paraszt, hogy ide jöttem aztán meg figyelmen kívül hagyom.

Abraham
Idegesen dobtam le magam a fa tövébe, mikor valami kicseszettül elkezdte csiklandozni a hátam, majd a vállamat, mire odanyúltam. Megenyhulve láttam hogy a pókicám mászott a kezemben, de azt nem tudom, ő hogyan került ide /HAru ahogy ígértem nem viszem ki csórikámat az erdőből/ HAloványan mosolyogva figyeltem, ahogyan mászkál ide oda, legalább ez segített kissé lenyugodni, hogy tisztán gondolkodjak. Hirtelen lépéseket hallottam meg s mikor odakaptam a fejem na kit látok meg? Persze hogy a nhisztizős fiúkát. Na már csak ez hi8ányzott. Húha jó nagy bátorságra vall, hogy belenyalt abba a lötybe. Mikor mondta, hogy nem nagyon kéne kiabálni, csak felvontam a szemem. Nem igazán akartam válaszolni neki, így csak megvontam a vállam, majd lebobtam finoman Lucifert a földre, aki szépen elkezdett nüvekedni, majd mikor eléggé nagy lett hogy el is férjena fák között, akkor nemes egyszerűségel felmáztam rá, és leültem.
-Nahh így már talán élvezni is fogom ezt a valamit.-nyujtózkodtam ki unottan, de most még nem dőltem el. Igen, sokkal élvezetesebb lesz, ha nem kell lejárnom a lábam.

Alex
Egyszer csak két, eddig még ismeretlen illat csapja meg orromat, az egyik mellőlem a másik pedig pontosan mögülem. Mind a két irányba elnézek, és ekkor veszem észre hogy az egyik az a rózsaszín hajú lány még a toronyból, a másik pedig Abby. De az egyik valami tiszta tábornoki öltözetben van a másikból meg macska lett. ..Jó ez már ijesztő.
Ahogy kissé elmerülök gondolataimban, a gyenge szellő lágyan megmozgatja a fák ágait így pont nekem van akkora szerencsém, hogy egy kis napfény éppen rávetődik testemre, és erre már odébb is csusszanok kissé.
-Akkor látom nem csak én mentem keresztül ilyen drasztikus változásokon.-biccentek egy aprót fejemmel miközben újra végignézek a két lányon.

Gilbert
Hallom hogy a lány elkezd szipogni, és erre csak megejtek egy apró sóhajt. Lehet, tényleg nem kellett volna ennyire leüvöltenem a fejét. De azért ezt a kis agymosást most megérdemelte. Végül csak leguggolok a tündérke mellé majd óvatosan alányúlva, emelem a magasba majd csak ráültetem a vállamra.
-Nehogy azt hidd, hogy itt hagylak.-kúszik arcomra most már egy sokkal őszintébb mosoly, és akkori dühömnek már nyoma sem látszik.
Ezután csak elkezdek egyenesen előre baktatni, reménykedve abban hogy majd valami történni is fog és nem ragadunk örökre ebben a nagy rengetegben..

Kamilla:
Leguggolt elém de én még tőle is féltem.Komolyan olyan nagy volt és ez így ijesztő...Felém nyújtotta a kezét én pedig ijedten néztem minden mozdulatát.Végül alám nyúlt és feltett a vállára.Arra amit mondott továbbra is szomorkásan néztem előre és még mindig látszott rajtam, hogy félek.
-Pedig azt hittem.-mondtam halkan.Aztán ahogy mentünk így már magasabban voltam de még így is ijesztő volt főleg mikor lenéztem.Gil ruhájába kapaszkodtam bár ő ezt meg se érezhette.
-Na örülhetsz mert most félek.Gondolom már vártad, hogy mitől ijedek meg végre.-mondtam halkan de érezni lehetett a hangomból a félelemet.

Yukari:
Egy cica lány is feltűnt a láthatáron aki még a fiúval volt a toronyban.Szinte egyszerre értünk oda.
-Halihó.Valakinek van fogalma arról, hogy még is mi történik velünk?-kérdeztem rá miközben észrevétlenül végigmértem őket.Hm egy vámpír és egy macska az igen.Úgy látszik mindenki megváltozott külsőleg.Furcsa ez a hely.Érdekes, hogy belőlem pont tábornok lett.De egészen tetszik.Főleg ez a kard ezt használni akarom.

Gilbert
A lány szavai hallatán, csak halkan felmorranok majd rántok egy aprót vállamon így Kami akár kapaszkodik akár nem, repül egy kicsit.
-Ha még egyszer ilyet mondasz,lehet mégis meggondolom magam.-fújtatok, idegesnek aligha mondható hangon. Egyszerűen csak nem akarom hogy ilyen depis kis izé legyen..sosem szerettem ha egy embert szomorúnak kell látnom és ez máig is így van. Ezért ha szomorkodni akar, akkor nyugodtan repüljön el valamerre, és ha majd úgy gondolja hogy jól van akkor jöjjön vissza.
Ez a hely már eleve megadta az alap hangulatomat, ezért nem akarok ennél még idegesebb lenni. És már megint kezdem..f*sza.
Ezután az ezután következő nagy csendet végül a lány vékonyka hangja töri meg.
-Én nem ilyen félelemre gondoltam.-eresztek el egy apró sóhajt, majd szó nélkül tovább battyogok.

Kamilla:
Mikor megrántotta a vállát majd nem elrepültem.Erre csak nyeltem egy nagyot.Majd akadozva sóhajtottam.Lehet jobb lenne ha megtanulnék repülni vagy valami és akkor ilyenektől nem kéne félnem.Erre már el is engedem a ruháját és hagyom, hogy a háta falé elkezdjek zuhanni aztán sikerül a szárnyaim csapkodásával egyenesbe hoznom magam erre felrepülök és már Gil mellett repülök.
-Ja értem.Nem baj másmilyen van de ha minden jól sikerül az nem derül ki sose.Bár az se olyan félelem, hogy pl.: félek a pókoktól vagy ilyesmi.-mondtam aztán előrébb repültem közben a fák között jobbra-balra pillantottam majd csak kíváncsiságból szaltóztam egyet.Erre kicsit elszédültem de nem zuhantam le.
-Nya ez jó volt.-nevettem el magam.Azért még se olyan rossz.Amíg nem akar senki se ránk támadni addig nincs probléma..

Ian
Na mindegy úgy tűnik az értelme addig terjedt, hogy legalább a vállát tudta vonogatni. Ez már haladás. Ekkor egy baszott nagy pók jelent meg és felült annak a hátára…hát oké ezt most már inkább nem kommentálom. Egy fintorral léptem el onnan majd indultam minden további szó nélkül…ha nem beszél mert néma akkor ennyi, nem fogom folyton én kérdezgetni főleg ha a válasza általában annyinál megfogyatkozik hogy a fejét döntögeti meg a vállát vonogatja és grimaszol. Lassan haladtam a fák között remélem találok is valamit ami segít eligazodni azon, hogy hová kerültem. A könyvben valami olyasmi állt, hogy meg kell oldani valami feladatot és akkor térhetünk vissza. Hát jó én kész vagyok. Az már most nem érdekelt, hogy a dagadt pókja meg ő erre jön e vagy szokás szerint inkább elhúz direkt egy másik irányba én mentem azt kész várva, hogy történjen is valami mert kezdtem unni magamat, főleg hogy még beszélni sem lehetett rendesen senkivel. A tarkómra emeltem karomat és úgy lépkedtem a fák között....hmm kellene valami tájékozódási pont is, hogy ne csak a semmibe menjek...

Abby
Csak odébb lépegettem, amikor ideért a lány is és végigmértem mindkettőjüket. De furi ez az egész. Persze ő lehet tábornok én meg egy cica lettem T.T Micsoda szívás. De várjunk neki még a nevét sem tudom. A lányka felé fordultam a szokásos Abby féle vigyorommal.
- Amúgy Abby vagyok. – mutatkoztam be neki gyorsan és rátértem végül arra amit mondott.
- Nekem fogalmam sincs…megittam azt a csillogó italt abból az üvegcséből, aztán összeestem olyan volt mintha meghalnék kb…és végül itt ébredtem. – mondtam végig a tapasztalatomat majd ártatlan kis pofival megvontam a vállamat.
- De ha kicsit körülnézünk talán többet is megtudunk. – mosolyogtam kettejükre.

Abraham
Nem válaszoltam neki, így ő sem tette. Naaaaaa nem lényeg. Úgy is mindenki tarparaszt bu7nkónak tart. Talán...mert az is vagyok, hehehe. Mikor elindult, csak megcsóváltam a fejem okééé nem fogok senki után futni. Csak megpaskoltam a póknak a hátát, ami felemelkedett a fák felé, és közvetlenül a lombkorona felett kezdtünk repkedni. Hallottam, hogy valahol alattunk járhatott a sértődős fiúka, de nem nagyon reagált. Kissé kimerült voltam így csak elfeküdtema pókon, és becsuktam a szemem.
Mikor kinyitottam, olyan fura volt. Mintha a szél cirógatná az arcom. Csak az eget pillantottam meg s mikor felültem alattunk egy rahedli fa volt és...repültem? Mia? Mikor lenéztem sok szempár figyelt rám.
-Áááááá! SSegítség!-ordítottam majd lefordultama batár pókról, egyenesen bele az egyik fa lombkoronájába. Persze olyan kis ügyike vagyok, hogy lebukfenceztem az ágakon és az indákon, és nyögve érkeztem földre. Mikor fájdalmasan nyöszörögve kinyitottam a fejem pillantottam meg, hogy egy srác lábához érkeztem.
-Uhh... Hello-vigyorogtam érdekesen, majd a vállamat fogva kelltem fel és néztem végig magamon. NAdrág és csizma meg valami fura köntös szerű...Hol a pólóm? Gyorsan huztam össze magamon kissé szétcsúszott köntöst, és néztem fel immár ragyogóm kék szemmel az ismeretlen vöröses szemű fiúra.
-Ömm...Ugye nem a szellemháznál vagyunk?-vakartam meg idétlenül vigyorogva a tarkoóm, mert igazából halovány lila gőzöm sem volt róla, mi van.

Kisebb séta után egy táblához érkeznek melyre kissé olvashatatlan betűkkel vannak felírva ezek a szavak: "Csakis a társadban bízhatsz." Ezután a hely egyre inkább kezd megváltozni. Minden teljesen elsötétül és ezek után mind a két személynek megváltozik a nézőpontja.(Ééés, ez is sorsolás eredménye lett) Ian lesz az, aki a teljes sötétségen kívül semmit sem lát,egyedül csak hall és Abraham pedig az, aki az egész helyet belátja ahova kerültek,és onnan épségben ki kell vezetnie társát. Mondhatni Abe mintha pontosan Ian melett állna, de eközben a fiú a kisebb labirintus kijáratánál van, és rendelkezik azzal az erővel hogy belássa az egész területet.De mindent rettentő óvatossággal kell végeznie, mert néhány útvesztő talán még végzetes is lehet a másik fél számára.

Szintén egy rövid idejű séta után, egy hatalmas szakadékhoz jutnak, amelyen valahogy muszáj lesz átkelniük hogy továbbjuthassanak. Ám semmilyen eszköz nem áll ehhez a rendelkezésükre. Egyedül csak egy egy tábla melyre ezek a szavak vannak felírva: "Bátorság vagy halál..?" A csoport nem fordulhat vissza, mert útjukat hirtelen egy hatalmas tüskés rengeteg állja el,mely egyre jobban növekszik, így lassan bekebelezve mindent. (Ja és ha megszúr egy tövis az akár halálos is lehet) így már csak két lehetőségük marad. Vagy levetik magukat a mély szakadékba melynek alján ki tudja milyen mély víz csordogál, vagy a tövises rengeteg áldozatai lesznek.


Ahogy a két személy rója az erdőt, egyszer csak egy vérengző farkas falka tör rájuk, de ezek nem átlagos lények. Egyetlen harapásuk is mérget juttathat a megtámadott személy szervezetében, mely rettentően gyorsan terjed, és mivel nem nagyon van rá gyógymód, ezért akár 1-2 harapásba is belehalhat az illető. Az éj fekete állatok mérete is meghaladja az átlagét ezért igen erős ellenfeleknek számítanak. Olyan 4-5-en lehetnek.

Ian
Egy vigyorral arcomon sétálgattam talán annyira nem is lesz szörnyű ez a kalandvilág vagy mi a fene. Bár az már kezdett némileg az agyamra menni, hogy folyamatosan csak fa mindenfelé és nem látok semmit, ami elütne ettől. Halkan fütyörészni kezdtem, mint akinek a világon egy csepp baja sincs…hmm vajon Yukari merre lehet? Mindegy remélem ő nem került ide, ha volt esze nem ivott abból a löttyből. Ekkor valami eszeveszett ordítást hallottam, meg azt hogy rázuhan egy fa tetejére mire megfordultam…na bmeg kár volt a pókon lebegni idióta. Kárörvendően vigyorodtam el, de olyan széles volt a mosolyom, hogy az már önmagában sértő lehetett valakinek, aki sértődős. A lábam elé esett…na pont oda is való, de ezt hangosan nem mondtam ki csak kissé lenézően pillantottam le rá. Mikor rámvigyorgott és köszönt csak felvont szemöldökkel néztem rá. Ebbe meg mi a frászkarika csapott? Talán beleb*szott a villám és megjött az esze? A kérdésére hátrébb léptem tőle kicsit.
- Nem nem ott vagyunk jól látod. – válaszoltam meg egyszerűen a kérdését…ez a srác egy skizo az már fix.

Gilbert
Mikor a lany vegul mellettem kezd el repdesni,csak egy halovany mosoly kuszik ajkaim szegletebe. A kesobbi valaszra csak biccentek egy aprot fejemmel. Nagyjabol kapisgalom hogy mire celozhat es eppen ezert nem firtatom tovabb a temat. A kovetkezo attrakcioja egy ujabb mosolyt csal az arcomra,mikor egyszer csak halk,majd kesobb egyre hangosabb morgasra leszek figyelmes,mire mar ugy reflexszeruen Kami ele allok hogy a kozelgo tamadasok eloszor engem erjenek. Csak elokapom kardomat majd megszoritva markolatat,emelem magam ele es csak ugy figyelem feszulten a kozelgo lenyeket.
-Farkasok..-morranok fel mikor megpillantom az egyik bokorbol elotuno bestiakat.

Abraham
Mikor a fiú egyszerűen megválaszolta a kérdésem csak biccentettem.
-Amúúúúúúgy...Cleo-nyújtottam felé a kezem kedves vigyorral az arcomon.
-Ömm...Te is...Láttad azt a bazinagy pókot odafenn?-kérdeztem aztán felfelé mutogatva, mire az említett állat lejött a fák közül és felénk közeledett.
-ááá! Ne gyere közelebb!-szólaltam fel, majd rémülten magam elé raktam a kezem, de a pók csak közeledett, míg nem beleütközött valamibe, de nem is volt ott semmi. Aztán mintha csak egy burok lenne ott elkezdett felettünk mászkálni.
-Ez zsíííír.-vigyorogtam és inkább nem tettem le a kezem. Nem tudom mi lehetett ez de tetszett.

Kamilla:
Gil csak mosolygott és ennek örültem.Mikor hirtelen morgásra lettem figyelmes leálltam és egy helyben repdestem.Úgy tűnt, hogy ő is hallotta a hangokat mivel elém állt és előkapta a kardját.Úr Isten de helyes így...Felmorrant és erre már én is a bokor felé néztem ahonnan előjött 4 farkas.Ó te jó ég már csak ez hiányzott.Ha most Gilnek baja esik azt sose bocsátom meg magamnak.Nálam nincs semmi...vagy is de van egy kis tarisznya az oldalamra kötve.Gyorsan megnéztem mi van benne.Hm sárga csillogó tündérpor.Vajon ezzel tudok segíteni Gilnek...Lehet, hogy ha rászórom tud repülni majd vagy ha a farkasokra szórom akkor azok összemennek vagy valami.
-Hé van tündérporom lehet, hogy segítene.-szólaltam meg.Szerencsére a farkasok nem jöttek olyan gyorsan vagy is lehet de még akkor is messzebb voltak.