Beavatás /TÖRTÉNET/

Volt egy város. Egy hatalmas település, hol az emberek kezdetekben békében éltek. Mindenki tisztességben végezte a munkáját, minden gyerek játszott a társaikkal. Ez így első ránézésre teljesen átlagos városkának tűnhet, de a színfalak mögött mindig érdekesebb a dolog. A városnak saját törvényei voltak, s hogy más úgymond idegenek ne zavarják meg a rendszert a város azon részét, ahol nem volt a homokos tengerpart és víz, egy fallal vették körbe ezzel mindenkit abba a hitbe ringatva, hogy a világ odakinn is pont olyan mint idebenn. Az embernek mindig azt mondják, hogy a saját sorsukról dönthetnek, de itt ez korántsem így van. Mindenkit már kicsi koruk óta folyamatosan megfigyelnek és a vének tanácsa dönt arról, mi a számára legideálisabb életforma. A városban így azután, hogy megtörtét a Beavatás, elkezdődtek a csoportok kialakulni így voltak gyermekkori barátságok mik egy életre megszakadtak, s viszálykodás lett belőlük.

A ranglétra tetején a vezérek voltak. Ő közülük voltak talán csak, hogy más csoportokkal vegyültek, hiszen nekik mindig tisztán kellett látni a helyzetet és a legjobb utat választani a megoldás felé. És lássuk be, ha sok agyas összekerül,a kkor abból komoly viszálykodás történhetett.

Voltak a bátrak, kik sosem tántorodhattak vissza semmitől és ha kellett az utolsó lélegzetvételükig, akár a halálig küzdeniük kellett. A vének tanácsa náluk végezte a legtöbb felmérést, hiszen ők eléggé titogzatos személyiségek voltak. Gyakorta ugrasztották őket egymáshoz ezzel felmérve az erőviszonyokat, és hogy nem futamodnak e mégis meg.

Az önzetleneknek mindig meg kellett segíteni az embertársukat, akárhonnan való volt is. Nem nézthették magukat sokáig a tükörben, hiszen az hiuságra vall,és akkor már magukat helyeznék előbbre a másiknak. Megvetették a modern, legszebb ruhákat, igy ha ilyen került a kezeik közé, akkor azt másnak kellett adniuk.

A kirekesztettek mindig az árnyékban húzódtak meg, onnan figyelték a város zsongását. Nem tettek semmi feltűnőt, szinte láthatatlanok voltak,  csupán a létezésükről tudtak a társaik. Tőlük lehetett beszerezni minden tiltott és legális dolgot. Belőlük kerültek ki a város valamirevaló maffiózó és bűnügyi csapatai.

A gyávák voltak a társadalom szégyenei. Ide azok kerültek, akik elárulták társukat, vagy valakit ott hagytak a bajban, ami ez a másik félnek az életébe került.

Azonban volt egy csoport, minek a létezését sokan vitatják. Ők az ugynevezett korcsok, de magukat csak egyéniségnek tartják. Náluk a vének tanácsa nem tudta eldönteni, mégis melyik csapatba kerüljenek, mert előfordulhat, hogy több féle tulajdonság is megjelenik bennük. Nekik a létezésük álltalában rejtet takaró alatt van, hiszen kiválasztanak egy közeget és akkor azt az életmódot helyezik előrébb a többivel szemben.

A besorolás előtt mély hipnózisba ejtették az embert, s az elméjében kellett legyőznie a legnagyobb félelmét, s aszerint dőlt el a sorsa, hogy ezt hogyan vitte véghez. Azonban, ha elbukott, azonnali halál szolgált részéül. Egyszer azonban egy férfinál súlyos hiba adódott. Azt hitték, hogy már meghalt, így lekapcsolták a hipnózisba ejtő gépről, de ő még kűzdött a félelmével. A rém kiszabadult a férfi elméjéből, s megannyi darabba szakadva portyára indult. Azóta senki sem tudja mi van vele, de a városba különös dolgok kezdtek történni. Többen is mondták, hogy szellemeket láttak a városba, mikkel, meg kellett kűzdeniük, és ha legyőzték, vagy elnyerték a bizalmát akkor az örök hűséget fogadott nekik. Azóta sok év telt el, és a városban nem javult a helyzet, sőt talán csak romlott. Sokan mászkálnak szellem védelmezővel az oldalukon, mit egyes emberek rossz célokra is fordítanak.