Vámpír karakterek

Kép: (illeszd be a karaktered "főképét" .Az adatlap aljára még tehetsz további képeket)
Név: (bármilyen nemzetiségű nevet választhatsz vagy akár ki is találhatsz egy nevet)
Kor: (külsőleg: 15-25 év között igazából:max 3000)
Rang: (Normál: Átváltozott ember
         Nemes: A felmenői közt már vannak vámpírok
         Tisztavérű: A felmenői közt kizárólag vámpírok vannak)
Nem: (férfi vagy nő)
Belső tulajdonságok: (részletesen írd le, hogy milyen a személyisége minimum 4-5 sorban)
Külső tulajdonságok: (lásd: belső tulajdonságok)
Felszerelés: (milyen dolgokat hord magánál pl.:vér üvegben,kés,pisztoly,gyógyital stb.)
Egyéb: (amit még fontosnak tartasz)
Történet: (mik történtek vele az élete során,hogyan változott vámpírrá)

~Közre működtek~
~Mizuki Ayame

Név: Hidari Kage

Születési év: 1906

Kor: 107 év

Kaszt:Vámpír

Rang:Normál

Szül. hely: London

Nem: Nő

Kinézet:Hosszú fekete haj, vér vörösen parázsló szemek. Hegyes füleimet, általában kiengedett hajam takarja. Karcsú, testem van, és ennek köszönhetően, a mászás, futás, ugrás, és az ehhez hasonló fizikai dolgok nem megerőltető dolgok számomra.
Szép idomokkal rendelkezem (azaz, sokan megfordulnak utánam), de nem(mindig) élek vissza velük.

Jelleme: Emberként még vidám, vadóc, energikus lány voltam, de mióta átváltoztattak, megkomolyodtam. Már nem bohóckodom annyit, de emberi jellememből is maradt valamennyi. Élvezem a vámpír életet, bár a lelkem mélyén bűntudatom lesz, minden egyes kioltott emberi élet után. Még is van, mikor szórakozásból ölök, mert már megtehetem.


Fegyvere: Mikor mi. Van egy katanám, melyet apámtól örököltem, és mesterfokon forgatok. De általában a revolverem használom.


Előtörténet: Emberként egy fogadóban dolgoztam, énekesként. Szüleim már rég elhunytak pestisben. Hatalmas szerencsém volt, hogy én életben maradtam. Egyedül éltem egy albérletben, amit nehezen tudtam fenn tartani abból a csekélyke pénzből, amit kaptam a fogadóban.
Munka után, éjszaka, haza felé tartottam éppen, mikor valami megcsörrent mögöttem. Ijedten hátrafordultam:
-Hahó.... Ki van ott?
Mivel nem érkezett válasz, tovább indultam. Alapból nyomasztó volt a környék éjszaka, hát még így...
Szaporáztam lépteim, hogy minél előbb haza érjek. Megint zörgést, majd halk lépteket hallottam hátulról, így a végén már futottam. Ó, én balga még nem tudtam, hogy ami mögöttem ólálkodik, gyors mint a szél, és erős mint az acél! Semmi esélyem nem volt.
Végre hazaértem. Lihegve zártam be magam mögött az ajtót, s pakoltam le a holmim. Hirtelen jeges huzat csapott meg, amitől libabőrös lettem. Az ablakom tárva nyitva volt... Gyorsan odasiettem, hogy becsukjam. Elfordítottam a kilincset az ablakon, majd a homlokomat az üvegnek támasztva, próbáltam lenyugodni.
~Huhh...Nyugi Ruby, nincs itt semmi ami árthatna...~ gondoltam magamba.
Nyeltem egyet, majd visszafordultam, és...
-Ááááá!
Egy fekete hajú férfi állt előttem. Fehér ingét vörösre festette a vér, ami az arcáról, s ajkairól csöpögött. Halálfélelemtől remegő kézzel próbáltam kinyitni az ablakot, hogy kimehessek a teraszra. Már nem a józan ész volt az úr, hanem a pánik, a haláltól való félelem.
-Segítséég!!
Hirtelen a férfi belemélyesztette a körmeit az oldalamba, és úgy rántott vissza. Neki röpültem egy üveg asztalnak, ami összetört alattam, és az üvegszilánkok beleálltak a mellkasomba, és a karjaimba. Az idegen rögtön ott termett, megragadta a nyakam, s annál fogva a falhoz vágott. Közelebb hajolt, majd lejjebb eresztett, még mindig a falhoz nyomva. Közelebb lépett, s testével préselt még jobban a falhoz.
-Hmmm... Mintha pont az én ízlésemnek lennél teremtve... - suttogta a fülembe. Hideg lehelete a nyakamat cirógatta, miközben nyelvével végig simított az ütő eremen.
Kezdett sötétedni a világ. Tisztában voltam vele, hogy nem menekülhetek. Mozdulatlanul maradtam, míg el nem jött a halál.
Nem kellett sokáig várnom, az idegen már mélyesztette is bele a fogait a nyakamba. Testem egyre gyengült, már alig pislákolt az élet fénye a szemeimben. Nagyon kába voltam, de tökéletesen emlékszem a következő pillanatokra.
A férfi, mielőtt elvette ajkait a nyakamról, még egyszer megnyalta a sebhelykehet. Majd hátrált egy lépést, s végig nézett rajtam.
-Milyen csinos vagy... Kár lenne ha ilyen fiatalon (18 év) meghalnál...- mondta. Szinte suttogott, ám a hangját még is leginkább a fejemben hallottam. Csuklóján feltépte a bőrét, és kezét a számra tapasztotta.
-gyerünk kislány...- résnyire kitudtam nyitni a szemem, és szinte olyan volt, mintha a vámpír elmosolyodott volna. A végén, kezdtem erősödni, résnyire nyitott szemeim, vér vörösen kezdtek parázslani. Úgy ittam a férfi vérét mint valami jó minőségű, édes bort...
Az idegen elvette a kezét a számról, majd megsimította az arcomat.
-most pedig aludj...- suttogta. Mielőtt elvesztettem volna az eszméletem, gyengéden megcsókolt, majd lefektetett az üvegszilánkok közé.
...
Másnap ugyan ott ébredtem, de először nem értettem, hogy mi történik hiszen, még mindig éjszaka volt. Vagy is csak én hittem az, hogy még mindig. Nem... Újra éjszaka volt. Átaludtam az egész nappalt. Felálltam és megtapogattam a nyakam. A sebek ott voltak, így hát bebizonyosodott, nem álmodtam.

Elkezdődött új életem, melyben több a gyilkosság, a vér, és a halál... Az élet, a szeretet, a napfény melegsége a bőrön már nem nekem való...
50 éven át csak a vér részegítő íze töltötte be a minden napjaimat. De ezt is meguntam.... Olyan egyhangúan teltek a hétköznapok... Unalmas volt. Lement a nap, elindultam vadászni, kiszemeltem az áldozatom, játszottam vele, majd jó ízűen elfogyasztottam. Unalmas.
Keresgélni kezdtem, hallgattam a pletykákat, a híradót...Ekkor bukkantam rá, egy kis, távoli szigetre, amiről azt suttogták, hogy vámpírok élnek rajta. Összeszedtem a cók-mókom, és odaköltöztem. Egyből beilleszkedtem, már a többiekkel vártam, hogy ideérjenek a kíváncsi halandók, és a fogaimat a nyakukba mélyesszem...

~Áhh... végre egy kis móka!

Név: Loryn Danke
Kor:
Születési év: 1852
Kinézeti: 23 év
Valós: 161 év
Rang: Normál
Nem: Nő
Belső tulajdonságok:
Szeretem úgy jellemezni magam, hogy tigris vagyok. Vad és büszke. Igazamból sose engedek, a makacsságom pedig igen csak hírhedt, és legyen bárki az ellenfelem, szembe szállok vele! Tüzes, harcias ember vagyok, az a fajta, ki egyetlen szótól képes lángra lobbanni. Ezáltal sokszor cselekszem dühből. Az a fajta vagyok, akinek, ami a szívén, a száján, így kevés azaz ember, kivel nem volt még vitás helyzetem. Mindezek ellenére, aki ismer, tudja, a kémény héj törékeny belsőt takar. Sokszor ingok meg, s omlok össze. Kevés személy fontos számomra ezen a világon, de ha róluk van szó sose tudom, mi a helyes vagy mi nem.

Külső tulajdonságok:
Egészen alacsony termetem van, hiszen mikor én születtem a nők még egészen aprók és törékenyek voltak. Szép arcom és formás, karcsú testem van. Kebleim figyelem felkeltőek, fenekem apró és kerek. Hajam fenékig érő, hullámos fehér loknikból áll. Szememben, a kék és a zöld játszik egészen szép türkiz szint adva, de ha pulzusom felszökik ezt világító vörös rubint szín váltja fel. Gyilkos tekintetem sűrű, fekete szempilláim keretezik, jobb szemem pedig aprócska szépség pötty díszeleg. Ember mi voltom miatt, sose maradtam el a világ változásánál, végig követtem minden kort és stílust. Voltam  a bolondos 20-as évek édes hölgye, és voltam dolgozó nő is a háború alatt, de voltam hippi is, mikor elért minket a szabadság szele, a ma pedig szívesen járok partyról partyra könnyed kis koktélruhákban. Mindezek ellenére legszívesebben a régies ruháimat hordom. Combig érő, fodros, csipkés szoknyás, fűzős derekú ruhákat, hosszú, bő ujjakkal, melyektől úgy nézek ki, mint egy goth porcelán baba.  

Felszerelés:
Kedvencem a harisnyakötőmre erősített késem, melynek pengéjét csipke minta díszíti. De mindig magamnál hordom a fekete köves ingámat is, mely segít eldönteni a fontos kérdéseket.

Történet:
Csak, mint anyám, én is az életem során váltam még híressé, mint örömlány. Nevem ismerték minden füstös kocsmában, s a világ változásával minden klubban is. Tigris jellemem megkaphatatlanná, külsőm csábítóvá tett, így a férfiak sorban álltak a kegyeimért, de nem kaphattak meg csak úgy, ahhoz elegáns körökben kellett mozogniuk és természetesen, nekem is tetszeniük kellett. Persze mindehhez meg kellett járnom az éjszakai élet ranglétráját. „Ha jó férfit akarsz magadnak, el kell tűrnöd pár pofont!” – mondta az éjszakai pillangó, ki anyám halála után nevelt, és milyen igaza volt… Még emberként rengeteg fájdalom ért, elszakítottak anyámtól, kit ritkán láthattam csak, mielőtt 15 éves koromban meggyilkolták. De volt, hogy eladtak cselédnek, holt tűrnöm kellett a taperolást, s előfordult az is, hogy nyílt színen, emberek előtt aláztak porig. De én nem felejtettem, s a békát se tudtam lenyelni, ugyan a lelkem egy kis töredéke minden alkalommal meghalt, de én visszavágtam mindenkinek, ki azt megérdemelte. Egy szokványos, füstös este történt, hogy  megjelent egy férfi, jó módú, gazdag pasasnak tűnt. Jó képű volt és karizmatikus, oda voltam a széles vállaiért, hosszú, fekete hajáért és azokért az aranybarna szemeiért, melyekkel rám nézett. Azt mondta hallott már rólam és, hogy kíván, és én is kívántam őt. Végig csókolt, de egy ponton megállt, a nyakamnál. A szemei hirtelen vörös tűzben kezdtek égni, ajkai közül kivillant hegyes szemfoga, melyeket azonnal a nyakamba mélyeztet, s inni kezdte vérem. Nem tudtam ellökni magamtól és elmenekülni, a halálért imádkoztam fájdalmamban, de az csak nem jött el értem, még akkor sem mikor magamra hagyott. Órákon át feküdtem ott, meztelenül, csuron véresen, hidegen és mereven. De még éltem, tudom, hogy éltem, mert éreztem lüktetni a testem minden egyes porcikáját. Mindig is tudtam, hogy pokolra jutok, amiért árultam az örömöket, de nem gondoltam, hogy a jó Isten ilyen könyörtelenül megkínoz a halál előtt. Lassan elaludtam, s mikor magamhoz tértem, erősebbnek éreztem magam, mint valaha. Azonnal a tükörhöz lépkedtem, melyben én magam nézett vissza, de már nem úgy, mint rég. Aranyszőke hajam, immár fehér volt, a bőröm sápadt, a nyakamon pedig ott volt a fognyom, melyet Ő hagyott rajtam. Mi voltomról tűhegyes szemfogaim árulkodtak és a vér iránti vágy. Olyan lénnyé váltam, melyről eddig, csak a mesékben hallottam.  Mindennek már sok, sok éve. Az én életem állt, de az idő nem. A szeretteim, a barátaim lassan mind megöregedtek, vagy betegek lettek és meghaltak. De én nem... én huszonhárom éves korom óta egy percet sem öregedtem. A világ változásával én is változtam, beleszoktam az új korszakokba, s mindet kiélveztem. Volt, hogy én voltam „The Queen” a Madam, aki vadmacskaként védte a területét és a lányait. S mikor ők is kiöregedtek, én ismét eltűntem. Mikor kirobbantak a háborúk, mint Loryn Danke eltűntem, s a gyárban, a gépek mellett kezdtem dolgozni, névtelenül. Egy nőként a sok közül. Láttam a leomló házakat, a szeretteikért síró embereket. Én pedig kezdtem elsüllyedni a tehetetlen fájdalomban, kezdtem elfelejteni milyen is, mikor a nap simogat, s milyen érzés is, ha halandó vagy. De egy nap a háború véget ért, s a fejlődés tovább haladt. Én pedig ismét visszamentem az éjszakába, mely már a csillogásról szólt. Szerelmes lettem az esti fényekbe, a dübörgő zenékbe, a gyors kocsikba és a gyönyörű, csillogó ruhákba. A férfiak kik hozzám jártak egyre különlegesebb italokra hívtak meg, színes koktélokra. Mikor eljött az éj, s a fények felcsillantak, mindenki két kézzel kezdte szórni a pénzt, elég volt, ha szép vagy, s minden férfi a meghívott egy-egy italra. Ez volt az én világom! Nem volt mit komolyan venni, ingyen ittam, s a férfiak fizettek egy éjszakáért, hogy boldoggá tegyem őket. Régen, réges-régen fájt a lét, megalázó volt, minden érintés, melyek a pénzért adott együtt létekkel jártak, de ez elmúlt. A tudat módosító szereket se vetettem meg, így még könnyebb volt, élettelen baba módjára hagyni magam. Úgy éreztem az élet magába szívott, majd megrágott és kiköpött. Kiégtem. Találtam igaz barátot, olyat ki megpróbált talpra állítani, de ehhez sem ő, se én nem voltunk elegek.  Kezdtem magamba fordulni, elment az életkedvem, s elhagyott minden erőm. Pihenésre volt szükségem… ekkor hallottam egy legendát, melyről a hír, már évszázadok ezelőtt is a fülembe jutott. Egy szigetről, mit vámpírok laknak, s ki rá lép halott lesz… Gondolkodás nélkül kaptam össze minden holmim, s szálltam hajóra. Hiszen… épp itt volt  az ideje, egy jó kis nyaralásnak!

Név: Kali Vonetta

Kor: ténylegesen 19

Rang: nemes

Nem: nő

Belső tulajdonságok: A barátaimmal kedves, de az idegenekkel elég ellenszenves tudok lenni. Kicsit visszahúzódó vagyok, nem szívesen ölök embert, de néha muszáj. Az időtől függ hogy milyen a hangulatom, de nem igazán tudom hogy miért. Ha süt a nap akkor én is mosolygós nyugodt és kedves vagyok, de ha beborul az idő vagy éppen esik én is átveszem a szomorúbb, komorabb hangulatot, ilyenkor nagyon könnyen fel lehet dühíteni.

Külső tulajdonságok: Hosszú egyenes, fekete hajam van, régebben nem volt ilyen sötét, de ahogy az idő múlt egyre sötétebb lett. Szürke szemem van, amikor kezdek éhes lenni be vörösödik. Mindig olyan sápadt vagyok mint a fal. Szinte bármilyen ruhát felveszek, de csak is sötét színekben. Átlagosnál valamivel  magasabb vagyok, viszont elég vékony is. Az alkatomból adódóan elég hajlékony vagyok, és a legszűkebb helyekre is betudok jutni.

Felszerelés: Fegyverként egy legyező aminek a széle elég éles, és ezzel védem meg magam. Szinte mindig van nálam még egy kés is.

Történet: Kicsi korom óta arra vagyok tanítva hogy használjam a fegyvereket, és hogyan védjem meg magam. Apám egy ember volt, anyám pedig vámpír. Mikor az emberek megtudták hogy apám mit művelt megölték, anyát is megakarták de ő velem elmenekült hogy megvédjen. 15 évesen anyát is sikerült megölniük, akkor fogadtam meg hogy megbosszulom a családomat. Akik a szüleimet megölték azokkal már végeztem, de az ő ismerőseik már rám vadásznak, ezért vigyáznom kell hogy hova lépek. 18 éves koromban találkoztam egy fiúval akibe sajnos bele is szerettem, nem is lett volna gond ha nem egy ember fia lenne. De mivel emberfiú volt, és méghozzá az egyik legnagyobb ellenfelemé aki meg akart ölni, ezért nem mertem vele beszélni sem. A fiú sajnos elkezdett velem beszélgetni, és egy nap valahogy kiszedte belőlem hogy vámpír vagyok. Ezt az apja is megtudta, megpróbált elkapni de hála az égnek nem sikerült, viszont a fiú akit szerettem meghalt, mert az apja le akart lőni de ő elém állt. Ott előttem rogyott össze, és halt meg. Ezek után fogtam magam és a Vámpírok szigetére jöttem hogy hátha itt egy új jobb életet kezdhetnék.

kép:

Név: Daven Valo
Kor:571 év
Kinéz:25év
Rang: Tisztavérű
Nem: Férfi

Belső tulajdonság: Valójában egy kimondottan kedves személyről beszélünk, ami mondjuk ki, vámpírban ritka mint a fehér holló. Bár ez az elnevezés nem véletlen, ami mondhatni róla kapta a nevét.(Magyarázat lásd Történet) Tisztel minden életet ez által nem öl. Tulajdon képen talán a világ legnyugodtabb személyisége, így csak nagyon ritkán lehet kihozni őt a sodrából. Ám, ha ez sikerül, akkor menekülni kell, hiszen hatalmas tiszta vérű erejének köszönhetően felfoghatatlan dolgokra képes. Mélyen benn egy művész veszett el benne, így gyakorta látható önkívületi gondolkodó állapotban mikor éppen alkot magában valamit. Imádja az embereket. Nem, nem megenni. Társalogni velük szeret a leginkább, esetleg valami szórakoztatóbb elfoglaltságot űzni. Bonyolult lélek, hisz akárhogy tiszteli az életet, szenvedélye a vadászat. Ugyan miután lelőtt egy madárkát, vagy vészesebb napjain foglyul ejtett valakit, mindig meggyógyítja, majd útjára ereszti. Rendkívül titokzatos személy, így csak keveset beszél múltjáról, vagy akár önmagáról is. Meg van benne a generációk óta hordozott méltóság, mit büszkén visel a királyi udvar óta, és ezt méltán kimutatja.

Külső tulajdonságok:Ébenfekete haja többnyire kuszán szokott meredni minden felé. Ugyan úgy tűnik, mintha a szél fújta volna össze, de ő mégis sokat szokott kinézetével törődni a neveltetése miatt. Sose jelen meg akár egy kissé piszkos ruhában, így próbálja minél kevésbé kárt tenni ruhájában, magát viszont a legkevésbé sem kedveli. Izmos testét rendkívül sokat edzi, néha még egy egy harcias box edzés is bevállalt régi barátaival. Imádja ha tekintete az mélyszürke helyett vérvörösen izzik, így rend szerint éhezteti magát és ha eszik is, sosem annyit, hogy teljesen jól lakjon. Ezzel is talán egy rémisztő külsőt akar magának kölcsönözni, noha mégis élvezi  társaságot. Mozgása akár egy tigrisé. Kecse, mégis tiszteletet követelően hangsúlyozza hatalmas erejét.
Felszerelés:A családi rubintkövű gyűrűje mindig ujján viseli. Oldalán rendszerint ott lóg a barátjától kapott névre szóló ezüst és nemesacél keverékéből kovácsolt kardja, mit mesterien forgat. Ha vadászni megy nyílpuskáját mindig a hátára helyezi. Régi szokását még nem heverte ki, így övére erősített kis erszényében mindig megtalálhatóak a leghatásosabb füvek, porok, italok.

Történet:Családjával érkezett Magyarországra, mikor alig 20éves volt. Itt ismerkedett meg az akkori királlyal, kivel szoros barátságot kötött. Mondhatni a legszorosabbat. Mivel a kor üldözte a mágiát és természet feletti lényeket, így az élete veszélyben forgott. Ám a király megkegyelmezett neki egy szívességért cserébe. Összetoborozta a maga fajtáját és a fekete sereg mellet a csatákba vonult, mint a fehér sereg ezzel segítve a királyt. Ám amint ő elhunyt, a vámpírok ismét veszélybe kerültek, így menekülni kényszerültek. Évszázadokon át vándoroltak, mígnem pár száz évvel ezelőtt elérték a szigetet. Azóta ismételten sok év telt el, így már csak Daven maradt az ódon kastély falai között fenn tartva a tiszta családi vért, portyázva a szigeten a lakókat kémlelve.

További képek:

Kép:  

Név: Loki Deinos Cross (de mindenki Lokinak hívja)
Kor: 200 év (18 évesnek néz ki)
Rang: Nemes
Nem: férfi
Belső tulajdonságok: Nem éppen a példamutatás alakja, szeret másokkal szórakozni, játszadozni és kihasználni őket. Őrült egy személyiség és a kedvesség nem a kenyere, bár vannak pillanatai, amikor egészen jó fej tud lenni, bár ez a beszélgetőpartnertől is függő, mert, ha valaki nem szimpi neki az bizony rosszul jár. Érdekes és titokzatos, akinek a múltja egészen ködbe vész, mert sosem beszél róla. Egyszóval tud irtózatosan bunkó lenni és ezzel sokakat megbánt, mert őszintén kimondja, amit gondol. Csalfa és szépen át tud verni másokat azzal, hogy a bizalmukba férkőzik majd egy elveszett pillanatban meglepetésszerűen támad. Bizalmát csak kevesekbe fekteti és senkinek nem engedi, hogy igazán kiismerje, mert azt a gyengeség jelének tartja. Szeszélyes és szenvedélyes, gyorsan haragra gerjed, tehát jobb nem feldühíteni, mert igencsak éhes szokott lenni olyankor a vérre. Egyébként jól tudja magát türtőztetni éhség idején is, és ebben nem szokta elveszíteni a fejét.
Külső tulajdonságok: Szénfekete haja és különlegesen szép vörös szemei vannak, melyek a vér színére emlékeztetnek. Bőre hófehér és legtöbbször fekete ruhákban látni melytől még ijesztőbbnek és feltűnőbbnek hat. Arcán gyakran feltűnik egy igencsak érdekes mosoly. 178 cm magas, olyan átlag termetű, de annál vékonyabb, mégis kidolgozott és izmos teste van. Nagyon jó a különféle harci technikákban, mint a karate vagy a jiu jitsu ennek is köszönheti edzettségét. Mivel vámpír nyilván erősebb, mint egy átlag ember, így ez is rásegít erejére és gyorsaságára, szinte van, hogy észrevétlenül tűnik fel mielőtt bárki reagálhatna.
Felszerelés: Az amulettje, amit mindig magánál hord a nyakában és amit jobb nem piszkálni illetékteleneknek mert azok meghalnak. Fegyverként harctudását használja általában, de van nála pisztoly és néhány kés, amelyeket nagyon jól használ, ha nagyon kell.
Történet: Nemes lévén már vámpírok gyermekeként született egy gazdag és nagyratörő családba. Hamar eltanulta a rideg és kemény elit szokásokat, de legbelül mindig megmaradt a kissé pimasz és csínytevő fiúcska, aki gyakran megviccelte a házbelieket. A komornyik volt a legjobb barátja, akivel mindent megosztott és mondhatni az a férfi nevelte fel szülei helyett, akik elfoglaltak voltak és keveset tartózkodtak otthon. Nem sokáig volt minden felhőtlen a fiú lassan eléggé elzüllött és rossz társaságokba keveredett. Egyik napon megint nem ment haza és részt vett egy rablásban. Másnap hazatérve szörnyű látvány fogadta. Minden tiszta vér volt, mindenki halott volt. Ekkor valami végleg elpattant a fiúban, de nem maradt ideje gondolkozni, ugyanis azok, akik kiirtották a családját üldözni kezdték. Loki egészen a vámpírok szigetéig ment és itt végre nyugalomra talált, ám de a személyisége teljesen megváltozott és kissé őrültté vált…most az emberek jelentik számára a szórakozást, hogy így álljon bosszút és élhesse ki végtelen dühét és gyűlöletét.
További képek:

Kép:

Név: Katherina Hunter
Kor: külsőleg: 17 igazából: 153
Rang: Normál: Átváltozott ember
Nem: nő
Belső tulajdonságok: Kathe egy melegszívű kedves lány, aki eltér a megszokott vámpíros vadságtól, de persze benne is van szenvedély és ő is tud őrült lenni. Sosem lehet tudni, hogy épp mi jár a fejében vagy mit tervez, mert az érzelmek általában nem ütköznek ki nagyrészt az arcára, inkább magába fojtja. Utálja, ha parancsolgatnak neki, szeret független és önálló maradni. A vadászatban a legjobb, szinte profi ezért kapta az Artemisz becenevet, azaz a vadászat istennője.
Külső tulajdonságok: 170 cm magas és elég vékony alkatú lány, olyan 50-49 kg között mozog általában. Szép alakja van és feltűnő jelenség, gyönyörű hosszú sötétbarna hajával és különleges csillogó vörösbarna szemeivel, melyek gyakran tűnnek vérvörösnek. Szeret csinosan öltözködni, de van, amikor nem veti meg a kissé fiúsabb öltözéket sem. Hófehér arcbőre van és ezzel együtt a szemei miatt eléggé látszik, hogy vámpír. Bájos vonásai ellenére általában elég ridegnek tűnik első látásra.
Felszerelés: Van nála egy lánccal rögzített pisztoly, valamint kedveli a különféle késeket, ezen kívül van egy univerzális fegyvere, amiből majdnem bármilyen fegyvert képes alakítani.
Történet: Kathe egészen pici kora óta árvaként nevelkedett egy szegényes és mindent nélkülöző árvaházban. Sose kapott semmi szeretetet senkitől, mindenki kirekesztette gyenge szervezete és félénksége miatt. Könnyű volt eltaszítani és mindent elvenni tőle. Gyakran betegeskedett és elkapott egy súlyos fertőzést, amibe belehalt volna, ha egy rejtélyes idegen, aki vámpír volt nem harapja meg, és változtatja át őt is vámpírrá. Életben maradt, de az idegen eltűnt és a lány keresni kezdte, hogy meghálálhassa neki. Évek múltán feladta a reményt és menedéket kezdett keresni, hogy az emberek ne jöjjenek rá mi is valójában. Bár embereket sem szívesen ölt, de muszáj volt táplálékhoz jutnia, mégis inkább sokáig megtartóztatja magát két evés között, amit nehezen tűr. Épp Londonban tartózkodott, amikor pár beszélgető és pletykálgató révén szerzett tudomást a vámpírok szigetéről, így eldöntötte odamegy, hogy végre békére lelhessen. Pár év alatt rátalált és most épp friss jövevényként kezd ismerkedni a szigettel és az ott élőkkel.

Kép:

Név: Sebastian Kingmountain
Kor: kinéz: 23 valójában: 600
Rang: Tisztavérű: A felmenői közt kizárólag vámpírok vannak
Nem: férfi
Belső tulajdonságok: Nyugodt természetű, mondhatni teljesen hidegvérű és semmi nem hatja meg. Olyan felsőbbrendűséggel kezeli le a többi embert, hogy az szinte már könnyfakasztó. Az őrületét mélyebben elnyomja magában és általában csak a maga finom módszereivel végzi ki áldozatait. Viszont, ha előtör belőle a belső énje, akkor kezdhetünk imádkozni, mert az egyszer biztos, hogy nem fog megállni és mindent elsöpör az útjából. Kegyetlen a maga módján, de furcsa mód van egy igencsak ritka jelenség nála, amikor egészen aranyos és kedves is tud lenni, de ne tévesszen meg az álca.
Külső tulajdonságok: 180 cm magas vékony srác, de izomban nem szenved hiányt az egyszer biztos. Elöl kicsit hosszabb fekete haja és vörös szemei vannak. Gyakran sőt szinte mindig elegáns ruhákat hord, nem nagyon szokott lazulni ebben a témában. Elég érdekes arca van, olyan amilyet nem mindennap látsz az utcán. Már a kisugárzása is némi félelmet és tiszteletet ébreszt.
Felszerelés: Fegyvert egyáltalán nem hord magánál, feleslegesnek tartja és tiszteletlennek is egy tisztavérű vámpírhoz. Egy pakli pókerkártya van nála, ami inkább afféle kabala dolog, de persze játszani is kiválóan tud vele, ha kell.
Történet: Nemesi tisztavér vámpírként hamar megtanulta mi a szokás. A családjában mindenki magas rangú volt, elismert és gazdag. Úgy nevelkedett, ahogy az elvárható és miután megunta az egyhangú, unalmas szürke hétköznapokat, utazgatni kezdett és eltervezte, hogy minden helyet meg fog nézni, amit csak lehet, hiszen ideje van, mint a tenger. Útja során sok minden érte, csalódás, boldogság és minden, ami kell, de hamar ráébredt, hogy az emberekben nem bízhat meg. Kutatta saját fajtáját és sokaknak segített is a túlélésben. 600 év után nem sok minden maradt, ami érdekelné, mondhatni kicsit magába fordult és miután úgy érezte egy életre eleget utazott, akkor forrt ki benne, hogy a vámpírok szigetére jön, hogy másokkal megismerkedjen. Folyamatos naplóvezetése van, melyben élete majdnem összes pillanata benne van. Könyveket is írt, tehetsége van a művészetekhez is…egyszóval nem fecsérelte az idejét feleslegesen. Most kíváncsian várja, hogy mi lesz a szigeten.

Kép:
Név: Ayato Sakamaki
Kor: 19 valójában: 193
Rang: Nemes
Nem: Férfi
Belső tulajdonságok: Egy úriember, és szörnyen figyelmes főleg a lányokkal szemben.Kedves, komoly, nyugodt természetű ugyanakkor baráti társaságban sokkal inkább szokott hülyülni és szórakozni.Ahhoz képest, hogy egy úriember ő egy hatalmas nőcsábász.Imádja elcsábítani a csajokat aztán szépen kiszívni a vérüket.Nem mindenkivel ilyen pl.: néhány lánnyal nagyon is baráti a kapcsolata bár hülyeségből néha rájuk mászik de tőlük bocsánatot kér.Nem igazán volt még szerelmes amit annak tudott be, hogy még nem találkozott olyan lánnyal aki az esete lenne.Nem szokása rögtön letámadni valakit sőt csak akkor issza mások vérét ha szükséges.Ha valakit igazán megkedvel akkor annak a véréből nem iszik inkább a sajátjából még ha az nem is segít olyan sokat mint más vére.
Külső tulajdonságok: Kezdjük ott, hogy az első ami feltűnik az arcán az a világító szeme.Nagyon szép élénk zöld színű szemei vannak melyeknek világító hatása van ami a sötétben még inkább látszik.A bőre hófehér és hideg.A haja fakó bordónak mondható.Magas 178-180 centi között.Mindig elegánsan öltözködik de ingét szinte mindig szét gombolva hordja és a nyakkendő se a legszabályosabban lóg a nyakán.Tekintetében könnyű elveszni és nem csak azért mert olyan szép színe van ha nem mert sok mindent meg lehet tudni belőle.Ezenkívül nagyon szépen kidolgozott teste van ami szintén szembe tűnő ugyan is a kigombolt ingből kilátszanak a kockák illetve a mellkasán is látszik.
Felszerelés: Általában nem hord magánál fegyvereket de ha még is akkor egy zsebre dugható pisztoly van nála.Kötszert és egy kisebb üvegbe (3 decis üvegbe) vér van mindig nála.
Egyéb: Jobban szereti az emberek vérét ontani.Faj társaival csak szükség esetén száll harcba.
Történet: Ayato körülbelül 5 éves lehetett mikor is anyja Cordelia úgy döntött, hogy elárulja neki, hogy mi is ő valójában és megkezdi a tanítását.Onnantól fogva a fiúnak egy szabad perce sem volt az egész gyerekkora a könyvek bújásából állt és abból, hogy anyja tanításait hallgatta.Természetesen ő mindig is játszani akart a barátaival de édesanyja mindig azt mondta neki, hogy ő csak akkor értékes számára, hogy ha az első és mindig azt mondta neki, hogy az értéktelen emberekre nincs szükség és nekik a víz alján van a helyük.Ayato pedig mindig is félt, hogy anyja tényleg a patakba dobja.Egyszer így is történt épp, hogy megmenekült.Azok után megesküdött, hogy ezt még visszafizeti az anyjának.Elszökött otthonról és az utcákon kóborolt.Végül mikor már 18 éves volt visszatért és megölte anyját úgy, hogy annak szívét kitépte majd a patakba dobta a holttestével együtt.Végül úgy döntött, hogy a vámpírok szigetére költözik ahol Daven fel is kínált neki egy szobát.Azóta is a kastélyban él.
További képek:

Név: Emmy Woldsey
Kor : átváltozása kor 16
Rang: átváltozott ember
nem: nő
belső tulajdonságok: félénk,magának való művészi lélek,ki nem állhatja azt ami vele történt és minden erejével küzd a vér szomja ellen.
külső tulajdonságok: hosszú barna haj,oldal frufruval méreg zöld szem
felszerelés: mindig nála van a medállja amit édesanyjától kapott és apja ezüst tőre
egyéb:egy vámpír vadász mentette meg a vámpír támadástól,de az átalakulást nem tudta megakadályozni az átalakulása után a vámpír vadászokhoz került.egy vidéki kastélyba.

történet :Én 1844.febr.4-én születtem Londonban.Akkoriban Viktória királynő uralkodott. Az egész családom királypárti nemesi család volt.Boldogan éltünk együtt,míg el nem jött az a végzetes nap,mikor még alig 14 éves voltam és épp egy parkban üldögéltem,mikor a házvezető nőnk futott oda hozzám. Kirázott a hideg,amint megláttam,kormos volt az arca és a ruháin,valamint a kezén égési sérülések voltam.Megkérdeztem h mi történt,és ő elmondta,h az egész ház és a birtok lángokban áll. Falfehér lettem és elkezdte a birtokra rohanni.Az amit akkor láttam a legszörnyűbb rémálomba illők voltak. A szüleim a két bátyám bennt voltak és ott síkítoztak,ahogy a lángok égették őket. Sírva borultam az útra,addig amíg a hatóságok meg nem érkeztek. Két nap múlva megtörtént a temetés és én a bíróságra kerültem h átvehessem az örökségemet. Én ezek után a nagybátyámhoz kerültem. A nagybátyám egy magányos elég mogorva alak volt. Csendben elviseltük egymást,én nem örültem,h oda kerültem,és ő sem örült és ez bőven elég volt. 2 év után elment egy bálba én a házban maradtam,csupán egy szolgáló lány és az egész személyzet volt ott.(24 ember,meg én) Épp olvastam a szobámban amikor egyszer csak sikításokat hallottam a földszintről.Felugrottam az ágyamról és az ajtóhoz siettem,de ekkor hirtelen egy magas izmos fehér bőrű férfi állt velem szemben.Vörösen izzó szeme perzselte az én tekintetem,majd ekkor észre vettem a vért,ami a száján csordogált le. Hátrább léptem majd megiramodtam az ablak felé.De ő megragadta a karom és a az ágyra hajított. Ekkor mint a villám mellettem termett és megharapta a nyakam. Síkítottam,sírtam az a fájdalom elviselhetetlen volt számomra. Mikor már azt hittem h ennyi volt az életemnek hirtelen egy férfi lelőtte rólam a szörnyet. De én ekkor már ájultan feküdtem,csak másnap ébredtem egy másik házban átöltözve. Odasétáltam a tükörhöz és megnéztem magam.A hajam megnőtt,a bőröm hó fehér és jég hideg volt a szemeim ezüstösen csillogtak és szemfogaim nőttek.Megdöbbenve néztem magam.

Név: Kayako Yuki (Yuki)
Kor: Külsőleg-18 Igazából-324
Rang: Normál
Nem: Nő
Belső tulajdonságok: Halandóként még kedves, jószívű ember voltam, de mióta átváltoztam, egy mogorva, gonosz, komoly Vámpír vagyok aki éli az örök unalmas életét.
Külső tulajdonságok: Emberként barna hajam volt, kék szemem, de amikor vámpír lettem, vörös hajam lett és izzó piros szem volt, hegyes fül. Alkatom ugyan olyan vékony maradt.
Felszerelés: kés mindig van nálam, meg egy kard.
Történet: Egyedül éltem gyerek korom óta. 18 éves voltam, amikor egy éjszaka hazafelé indultam a munkából amikor zajokat hallottam mögülem. Nem foglalkoztam vele, mert azt hittem, hogy bitosan csak egy macska lehet. Folytattam utam amikor valami elsuhant mellettem, amitől megrémültem szóval elkezdtem kocogni. Amikor hallottam, hogy utánam iramodik valaki, amitől még jobban frászt kaptam ezért futni kezdtem. A mögöttem lévő is de amikor elfordultam, hogy leráztam volna, nem láttam senkit.Megálltam és amikor vissza fordultam, hogy folytassam utam, de amikor vissza néztem ott volt előttem egy magas, fehér hajú, piros szemekkel izzó engem néző lény. Elkezdtem a másik irány felé futni,de elkapott a pasi és elkezdet közeledni, én pedig hátrafelé lépkedtem. Amikor neki mentem a falnak, neki nyomott és még jobban közelített felém és amikor nagyon közel volt a nyakamhoz hajolt. Kivillantotta a szemfogait és belemélyesztette a fogait a nyakamba. Minden elsötétedett felettem és amikor elengedett lezuhantam a földre. A többire nem emlékszek,mert elájultam, de amikor felébredtem egy kastélyban találtam magam. Egy tükörhöz mentem és megnéztem magam. Vörös haj, piros szem, fehér, jég hideg bőr, hegyes fülek.

Kép:

Név: Zaraki Zik (de mindenki csak Z-nek hívja) (az idők során, rengeteg néven ismerték, mind Z betűvel kezdődött, jelenleg a születési nevét használja)

Kor: 18-20 év körülinek tűnik, valójában 2000 éves elmúlt, pontos korát titkolja

Rang: Tisztavérű

Nem: Férfi

Belső tulajdonságok: Okos, általában nyugodt, szeret harcolni, kiváló pszichológus, gyakran olvas, titokzatos, szeret kísérletezgetni, nincs halál félelme, bizonyos dolgokban gátlástalan, harc közben gyakran nevet, képességeivel gyakran visszaél, ego mániás, bunkó, könnyen bedühödik, kissé őrült. Az emberek nagy részét tárgynak/ételnek tekinti, csak a Tisztavérűeket, a 100 évnél idősebb Nemeseket a 600-700 évnél idősebb Normál vámpírokat ismeri el, de csak kis részükkel bánik magával egyen ragukét. Szereti a savanyú és vörös ételeket. Előszeretettel vadászik és öl. A fegyvereket nem szereti, de kiválóan vív, lándzsával és bottal verhetetlen, illetve a bárd és a kasza mestere, valamint kiváló lövész. Ünnepségekre, partikra, bulikra nem szívesen jár, nem szereti a tömeget (nem társasági lény). A kinézeténél sokkal veszélyesebb. Sokan lenézik, vagy csak nem nézik ki belőle, hogy mire képes, ezzel könnyen kilehet hozni a sodrából.

Külső tulajdonságok: Nem túl magas, 50-70 kg közti súllyal, haja sötét, kócos, szeme barna. Általában barna, vörös és fekete ruhákat hord, amik a teljes testét eltakarják, bal kezén midig kesztyűt visel, gyakran visel balon kabátot. Gyakran piszkos, rendezetlen, szakadt és büdös, gyűlöli a fésűt. A teste tökéletesen ki van dolgozva, izmos, és karcsú. A testét számtalan seb, forradás és varrat díszíti.
Felszerelés: Egy iránytű, amit mindig a nyakában hord.

Egyéb: A vár pincéjében lakik közel a laborjához, a magán könyvtárához, a börtöncellákhoz és kínzó termekhez (mindig van bennük kísérleti alanya), az egész alagsor az övé és ritkán hagy el és kevés embert enged le.

Történet: Japánban született a 17. század végén és 30 éves koráig ott is élt. Már fiatalon tudta, hogy csak az anyja Japán az apját személyesen nem ismerte csak a legendáját, aki egy Európai Tisztavérű vámpír család feje és azt is tudta, hogy ő az első gyermeke és ezért ő lesz, az örököse. A testvérei pontos számát nem ismeri, annyit tud, hogy minimum 100-an vannak. 30 éves korában hagyta el Japánt és Európába azon belül Erdélybe költözött ahol összebarátkozott a Tisztavérűekkel és feleségül vette a családfő lányát. A I. Világháború során a Magyarok oldalán harcolt egészen egy bombázásig, amiben felesége és akkori családja nagy része meghalt. A Trianoni Békediktátum megszületése után pár ével elhagyta Romániát és Magyarországon telepedet le. A II. Világháború során rengeteg embert megölt. A háború vége után világ körüli útra ment. 2000-ig nem tudni pontosan hol és mit csinált (mintha lelépet volna a térképről), de mikor visszatért rengeteg szöveg és tanítás lapult a zsebében a világ minden részéről. 2003-ig egy hullaházban dolgozott Párizsban, ekkortájt egy testvérétől halott a Vámpírok szigetéről, a tanév kezdette előtt felmondott és a szigetre költözött ahova Tisztavérének köszönhetően minden fennakadás nélkül szobát, labort kapott valamint egy üres termet a temérdek könyvének, tekercsének, feljegyzésének a világ minden tájáról és idejéből. Azóta ott él, kísérletezik és arra vár, hogy apja meghaljon, vagy át adja neki a család vezetését.

Kép:

Név: Caroline Susann McMoon
Kor: 1470 külsőleg: 20
Rang: Tiszta vérű
Nem: nő
Belső tulajdonságok: Egy olyan személyt mutatok be akit még nem látott senki. Caroline egy eléggé kifinomult, elegáns és jó modorú családban született. Ahol mindig is kitűnt a McMoon családban, a kecsesség, szépség, elegancia, tudás és persze a tökéletes gyilkolás is, de a lány másmilyen, ő is azért a családjára ütött, de nem teljesen, a kíváncsiság, makacsság, szenvedély hajtotta. Szereti a régi történeteket, verseket, novellákat, a komoly zenéket is. Élete során sok dolgot tapasztalt meg, és élt át mondhatni hogy nyugodt természetű. Addig míg egy különös dolog, személy, vagy bármi más is legyen az, fel nem kelti az érdeklődését. Régi idők és a mostani modern dolgokkal is tisztában van. Nem az a barátkozós típus, de nem is az a beképzelt, bunkó. Az a köztes inkább. Ritkán mosoly. Zárkózott típus a múltja miatt. Ha valakit is a közelébe enged akkor nagyon óvatos. Utálja ha kihasználják. Ölt már meg embert és vámpírt is szint úgy, de annak megvolt a sajátos oka. Nem mondhatni rá hogy megszokássá vált a gyilkolás, de azért állatokat megöl, hogy ha megéhezik rájuk. Embert nagyon ritkán fogyaszt. A vére az a csábító, méz édes vér ami mámorba ejti a többi vámpírt. Soha nem adott még senkinek sem a véréből. Szeret egy jó társasággal cseverészni, illetve a természetben lenni. Szereti a fegyvereket, de nem mindig használja őket inkább az erejét szokta.
Külső tulajdonságok: Hosszú szőke haja van, úgy mellközépig ér. Hatalmas nagy fekete szempillái körülölelik azt a jeges kék szemeit. Bőre akár egy porcelán babáé, hófehér és selymes. Ajkai hamvas barack színűek, általában vörösre fejt ki. Körmei hosszúak, általában vörösre, kékre, feketére vagy lilára vannak festve. Keblei kerek és feneke formás. Karcsú, vékony testalkatú, majdnem hogy törékeny. Öltözéke nagyon kifinomult. Szereti a nadrágokat, de inkább a szoknyákhoz van hozzá szokva. Mini szoknya, magassarkúk(:csizmában, platformban), kivágott V alakú felsők és hosszú fekete vagy fehér kabát van rajta, ami a térdéig leér. Sminkje csak annyiból áll, hogy füstösre megvan csinálva. Szeme színe megváltozik ha bajt, vagy különös dolgot észlel. Ékszereket nem sűrűn visel csak nyakláncot és fülbevalót.
Felszerelés: A nyakában van egy jégkristály nyaklánc, amit még az anyjától kapott, azt soha nem veszi le. Fegyvere egy kis 9 mm-es pisztoly, aminek a berakása ezüst és az alján a családja címere van.
Egyéb: Nem tesz különbséget ember és vámpír közt. Zongorán tud játszani.
Történet: Az én történetem kissé mást másoké...De hogy ne is húzzam az idejüket. Elmesélem..... 544 március 4-én Írország, Clare megyében egy kis városban Whitegate-ben születtem. Az apám és az anyám Mike és Jessica McMoon a város alapítói voltak úgy mond. Mikor megszülettem, akkor az emberek féltek attól, hogy vámpírok és emberek közt nem lehet jó viszony. De apám elsimította a szálakat és békében élt a város. Ahogy teltek múltak az évek 100 éves koromban megtanultam a képességemet használni, uralni és elsajátítani. Jessicától örököltem az irányítást, képes voltam egymás ellen fordítani a puszta akaratommal, de sose használtam a képességemet mások ellen. Nagyon sok dolgot éltem meg életem során. A szüleim mindig is a jóra neveltek, de érdekes mód én kilógtam a sorból néha. Született két öcsém, és egy húgom. Az ikrek Adam és Daniel, meg a húgom Natalie. A külsőmmel nagyon is megvoltam elégedve mert ahogy anyám is 20 éves korában megállt az öregedésben. Mikor betöltöttem a 847. születésnapomat akkor az emberek fellázadtak, hogy a betegség miatt sok halott volt, és minket gyanúsítottak, hogy biztos mi öltük meg őket. Akkor a kastélyba ahol éltünk betörtek és lemészároltak mindenkit csak, apám és pár vámpír próbált velük szembeszállni, anyám pedig elbújtatott minket. Életem legszörnyűbb pillanata következett, az ajtót betörték és meggyilkolták anyámat és a testvéreimet a szemem láttára. Akkor az erőm az egekbe szökött fel és a fél várost megöltem. Nem vagyok büszke arra amit tettem. Férfit,nőt, gyereket egyaránt megöltem. A gyászba fordulva 600 évig éltem a kastélyban, ez idő alatt a város felépült újból, de a kastély környékére nem épült semmi ház, mert egy legenda szólt a McMoon kastélyról, ami igaz történet volt, de manapság csak a gyerekek rémítgetik vele. Az utóbbi időben, sokat utaztam, tanultam, kultúrákról, hagyományokról. Végül a szigetre kerültem, ahol más vámpírok is élnek. A rám maradt vagyont próbáltam elkölteni, hogy új lappal kezdhessem az éltemet, de nem tudtam, annyi pénze volt a családomnak, hogy az már kész vicc volt. A kastélyba beköltözve élek itt. Hát ennyi lenne az én történetem, de ha kíváncsiságot ébresztettem fel, akkor kövessék a történetemet....és nem kell félni nem harapok, nagyot!