Alakváltók és az emberek /játék/

~Jó játékot~ ♥

Yuko:
Szokásomhoz híven most is a parkban sétálgattam a tó körül amiben kacsák úszkáltak.Leültem a partra, aztán belenyúltam a vízbe ilyenkor hirtelen olyan érzés csapott meg mint ha víziszonyom lenne így rögtön kirázott a hideg és inkább a ruhámba töröltem a vizes kezem miután leráztam.Felálltam és kicsit hátrébb ültem le.A vizet nem igazán szívlelem de nézni, és gyönyörködni abban ahogyan a nap tükröződik benne vagy pedig a mögötte lévő tájat vagy éppen feltekinteni az égre és azzal szórakozni, hogy melyik felhő mit ábrázol.Kivételesen egész sok madár szállt az égen a távolban.Egy lágy,nyugtató dallamot dúdolgattam.

Lupin:
A park felé indultam a jegyzeteimmel. A következő regényemen gondolkoztam és ahhoz készítettem jegyzeteket, gyűjtöttem az ötleteket, közben néhány fényképet csináltam a festői tájról. Feljebb csúsztattam az orrnyergemen a szemüvegemet, mielőtt az szépen lecsúszott volna. A tó partján lépkedtem, amikor hirtelen majdnem felbuktam valakiben, aki előttem ült. - Bocsánat... - szóltam neki, egy aranyos és kedves mosollyal, majd leültem mellé a földre törökülésbe és a jegyzettömbömet az ölembe helyeztem. - Lupin Sweets...nagyon örülök... - mutatkoztam be neki a kezemet nyújtva, hiszen ha már így alakult, akkor gondoltam ismerkedek egy kicsit, hátha jobban jön majd az ihletem.

Yuko:
Már csukva volt a szemem és úgy dudorásztam mikor hirtelen éreztem, hogy valaki mindjárt felbukik bennem erre csak felpillantottam és megláttam egy világosabb szőke hajú fiút akinek pontosan olyan volt a szeme mint nekem.Beleszippantottam a levegőbe és jól elraktároztam a finom illatát.Bocsánatot kért majd leült mellém és bemutatkozott miközben felém nyújtotta a kezét.Én pedig mint ha az előbb semmi se történt volna boldogan mosolyogva fogtam meg a kezét.
-Nem történt semmi.-mosolyogtam lágyan-Én Yuko Shira vagyok.-mutatkoztam be majd megráztam a kezét de csak szépen.Rápillantottam a jegyzettömbre amit az ölébe helyezett de annyira nem érdekelt, hogy mi van benne így visszanéztem a fiú szemébe majd abba is gyönyörködtem egy ideig.

Lupin:
Csak most vettem észre, hogy a szemei teljesen olyanok mint az enyém. Vidáman mosolyogtam rá és talán túl sok ideig is időztem a szemei nézésével. - Akkor nagyon örülök Yuko kisasszony... - mondtam, miközben kezet ráztunk egymással. - Ugye milyen csodaszép? - fordultam a tó felé ami megcsillant a nap sugarainak ezernyi tündérfénye. Eszembe jutott egy nagyon jó ötlet, így felkaptam a fényképezőmet és visszanéztem Yuko-ra. - Nem baj, ha készítek egy képed rólad? - kérdeztem megcsillanó szemekkel, hiszen olyan szép volt, ahogyan itt ült ebben a festői szépségű tájban. Újra feljebb csúsztattam a szemüvegemet az orromon, folyton leakart csúszni.

Yuko:
Mivel ő is az én szemeimet nézte így nem volt kínos a csend.Mikor mondta, hogy örül csak rámosolyogtam.
-Szintén.-mondtam majd a kérdésére én is a tóra néztem amin pont megcsillantak a napsugarai.
-Igen, gyönyörű.-válaszoltam miközben ábrándozva néztem a tavat.Azon gondolkodtam, hogy vajon lesz-e olyan ember aki előtt felvállalhatom, hogy alakváltó vagyok?Egyáltalán jó ötlet lenne ez?Mi lenne ha egy rossz embernek árulnám el?...Csak arra eszméltem fel, hogy Lupin csillogó szemekkel kérdezte meg, hogy nem baj-e ha készít rólam egy képet.Én erre csak olyan "miért lenne baj" szerűen megráztam a fejem majd édesen belemosolyogtam a kamerába.

Lupin:
Láttam rajta, hogy nem bánja, így csináltam róla néhány képet, valahogy most nagyon megihletett, tetszett a szeme csillogása és az arcán levő gyönyörű mosolya. - Köszönöm...igazán ihletadó vagy... - mondtam majd visszaakasztottam a nyakamba a fényképezőt. Nagyot sóhajtottam és újra a tavat kezdtem nézegetni. Sok minden kavargott a fejemben, az utóbbi időkben folyton vissza kellett fognom magamat és azt, hogy nem egy átlag ember vagyok, hanem alakváltó. Még jó, hogy a családban legalább nem kell titkolóznom csak jó lenne egy barát is, akivel még jobban megbeszélhetem, mondjuk egy hozzám hasonló. - Hmmm...jó lenne, ha minden olyan egyszerű volna mint a természetben...ez nem is tudom...néha úgy érzem egyedül maradtam és senki sem ért meg...mert kicsit más vagyok.. - mondtam ki hangosan a gondolataimat, miközben a tekintetemmel elméláztam a víztükrön.

Yuko:
Mikor megköszönte és azt mondta, hogy ihletadó vagy csak halkan de boldogan elnevettem magam.
-Igazán nincs mit, és köszönöm bár nem tudom mi olyan ihletadó bennem de örülök, hogy segíthettem.-mosolygom kedvesen aztán továbbra is a fiút fürkészem.Körülbelül úgy nézetünk ki így egymás mellett mit ha testvérek lennénk...Igaz is testvérség..na igen nekem már nincs testvérem.De hiányzik...A gondolataim máshol jártak és az arcomra kiült a szomorúság de viszont a fiú kedvét nem akartam elvenni azzal, hogy rossz kedvem lett így inkább lehajtottam a fejem és igyekeztem mosolyogni.Arra amit kijelentett csak elmosolyodtam.Azzal, hogy nem csak nekem vannak ilyen gondjaim rögtön jobb kedvem lett picivel így felemeltem a fejem és közelebb csúsztam a fiúhoz.
-Értem mire gondolsz.Itt minden más.A külsőd alapján elítélnek mert más vagy...és, hogy félreértés ne essék nem arra gondolok, hogy különbözik a szemem színe vagy, hogy fehér a hajam stb. Ez egy sokkal elvontabb dolog.-mondtam aztán fájdalmasan sóhajtottam..-Már megint túl sokat beszéltem.-motyogtam.Nem tudhatja meg senki..Bár ebben a fiúban úgy érzem, hogy megbízhatok...de nem tudom..Majd később elválik.
-A természetben minden más.Azt utálom legjobban az emberekben, hogy mindenkit félre löknek, elítélnek és csak az érdekli őket, hogy nekik mindenük meg legyen.-kezdtem el megint beszélni de aztán abbahagytam.

Lupin:
A tó felé fordulva hallgatom a lány szavait, közben merész ötletem támad, mégis elvetem gyorsan, mert így kikotyogni, hogy mi is vagyok nem a legjobb ötlet még ha Yuko megbízhatónak is tűnik, mégsem ismerem csak pár perce. Éreztem, hogy közelebb jött és ez jól esett, valami furcsa bizsergést éreztem magamban a közelségére. Egy jóleső mosoly húzódott ajkaimra. - Igen..nálam is sokkal elvontabb dolog... - tettem hozzá ahhoz amit mondott, de valami kezdett bennem feltódulni, egy érzés ami nem hagy nyugodni. Igaz, hogy alig pár perce ismerem, mégis úgy érzem, hogy közel állok hozzá valamilyen formában...valami összeköt minket. - Egyetértek veled...teljes mértékben... - néztem rá nagy szemekkel csodálkozva, hiszen ezt a témát eddig bárkinek felvetettem mindig hülyének vagy furcsának nézett, ő meg... - Csak azért mert más vagy...kivetnek és félnek tőled...az emberek mindig félnek a változásoktól és a mástól... - bólogattam magamnak aztán a szemüvegem mögül újra Yuko-ra vetettem tekintetem.

Yuko:
Jó érzés volt ilyen közel lenni hozzá minél több dolgot mondott annál inkább úgy éreztem, hogy valahol olyan mint én...De lehet, hogy ez hülye gondolat.Nincs sok alakváltó.Viszont tenni akarok egy próbát.
-Igen és ez a legnagyobb probléma.Én például se, hogy se bántanék senkit.Nem mint ha annyira tudnék bántani bárkit is.-mondtam aztán a végén elnevettem magam.Pár perc csend után a fiú szemébe néztem.
-Mond neked valamit az a szó, hogy alakváltó?-kérdeztem rá miközben tekintetem az övébe fúrtam.Tudnom kell, hogy azért beszél ilyeneket mert ugyanabban a cipőben járunk vagy neki valami más oka van.-Bennem megbízhatsz.-suttogtam miközben a válaszra vártam.

Lupin:
A kérdése teljesen meglep. Alakváltó...ez a szó régen hangzott el a családomon kívül beszélgetésben és csak egy nagyot nyeltem. Mereven bámultam a szemeibe, de végül egy nagy sóhaj után újra megigazítottam a szemüvegemet. - Elég sokat is.... - válaszoltam sejtelmesen, bár ebből már tudni lehet, hogy van közöm a dologhoz és tudok róluk. Túl mélyen fúrja a tekintetét az enyémbe...úgy érzem ki kell mondanom biztosra...hiszen bízhatok benne...ha ő is tud róluk akkor vagy alakváltó vagy megbízható ember.... hiszen nem úgy néz ki mint aki retteg vagy undorodik tőlük. - Igazából... - kezdtem bele remegő tekintettel majd szembe fordultam vele a teljes testemmel. - Én...egy vagyok közülük... - suttogtam neki halkan, közben megremegett a hangom és a kezem is. Most elárultam és ha mégsem bízhatok benne akkor végem...Félve pillantottam fel rá és vártam mit reagál erre.

Yuko:
Lattam rajta hogy fel elarulni de ezert nem hibaztatom en is felnek.Eloszor csak annyit mond hogy eleg sokat am mikor teljes testevel felem fordul es tartja a szemkontaktust majd kimondja hogy o egy kozulok hirtelen tok boldog leszek ami meg is latszik az arcomon.A hirtelen oromtol gyorsan atolelem ot.Aztan mikor eszbe kapok kipirult arccal tavolodom el tole mikozben az egyik kezem edesen a szam eleteszem.
-Ne haragudj.-kertem rogton bocsanatot.Aztan a fiu szemebe neztem mikozben visszamentem olyan kozel hozza mint az elobb voltam.
-En is alakvalto vagyok.Ugy orulok hogy vegre talalkozok egy fajtarssal.-mondtam nagyon halkan suttogva.

Lupin:
Nagyon boldog lesz amikor feltárulkozom és kimondom azt a bizonyos szót és hirtelen átölel, amin meglepődök, de őszintén nagyon jól esik tőle. Láttam, hogy kicsit kipirult, de lehet az én arcom is. Csak legyintettem egy könnyed mosollyal mikor bocsánatot kér, amolyan ugyan semmi fejjel. Viszont a következő mondatára majdnem felugrottam és lejtettem egy táncot, úgy megörültem neki. Ez egyszerűen hihetetlen és csodálatos. Most én ugrottam a nyakába és öleltem át szorosan, mire észbe kaptam és pár torok köszörülés mellett elengedtem. - Bocsi...de nagyon örülök...már régóta vágytam arra, hogy találkozzak egy olyannal mint én. - motyogom izgatottan és közelebb fészkelődöm hozzá. - Na na és milyen vagy? Mármint én...én fehér róka...- néztem izgatottan a szemeibe, annyira kíváncsi voltam most rá, csak úgy ragyogott a szemem és idegesen harapdáltam az alsó ajkamat.

Yuko:
Az olelesemre kuldott egy olyan ugyan semmi mosolyt aztan mikor kijelntettem hogy alakvalto voknek en is lattam rajta hogy megorult es most o olelet at.En csak atkaroltam ot.Jo volt ilyen bolsognak latni.Mikor elengedett es ois elpoeult majd bocsanatot kert es elmondta hogy mar regota vagyott egy alakvalto tarsasagara.
-Ertem en is nagyon orulok az oleles miatt pedig ne aggodj szeretem ha megolelnek plusz tok jo illatod van.-mondtam vidaman.Mikor megkerdezte hogy en mi vagyok aztan elarulta hoy roka csak felcsillantak a szwmeim.
-Juj mindig is latni akartam egy rokat.-mondtam vidamanHm meghozzq feher milyen kulonleges.mosolyodpm el aztan megadom a kerdesere a valaszt.
-En egy egyszeru feher macska vagyok.-valaszoltam.

Lupin:
A tök jó illatom van megjegyzésre csak amolyan szerényen elmosolyodtam, de végül visszatért a nagy lelkesedésem.
- Ha akarod majd megmutatom neked...csak nem itt. - mondtam arra, hogy mindig is látni akart egy rókát én pedig pluszba még fehér is voltam...de persze nem sarki róka vagy ilyesmi...simán róka csak fehérben, ez amolyan különlegesség.
- Ugyan....a fehér macskák gyönyörűek...főleg ilyen szemekkel. - néztem rá biztató mosollyal, majd újra a szemüvegemet birizgáltam, hogy le ne csússzon rólam. Jó érzés töltött el és egyszerre eldőltem hátra..elfeküdtem a földön, a kezeimet a tarkóm alá helyeztem és úgy néztem a kéklő eget. Elégedett mosoly ült ki arcomra.

Yuko:
Lattam az a szereny mosoyta amitol tok aranyos volt igy en is edes arckifejezessel neztem ot.Amikor azt mondta hogy majd megmutatja elmosolyodtam.
-Oke.Majd en is a teljes es a felig allati alakoat is megmutatom.-mosolyogam ra miuta galkan elmondtam.Mikor megdicserte az allati alakom csak elmosoyodom.
-Koszonom.Vegul is ha a szememet nezzuk akkor tuti hogy en vagyok az egyetlen ilyen cica.Bar mas ak. valatoknak is lehet ilyen a szeme.-gonsolkodtam hangosn mire eldolt.
-Majd egyszer maszkalunk valahol teljesen allati alakban?-kerdeztem csillogo szemekkel.Remelem akkor nem tamadnak rank a kutyak vqy ha meg is gyorsan elfutun es nyugottan jarkalunk.
-Amugy en nem tudok annyi mindent a rokakrol..Meselsz kicsit?-kerdeztem aranyosan osolyogva mikozben fole hajoltam igy arnyekot is adva neki.

Lupin:
A kérdésére amit olyan édes mosollyal tett fel csak lehunytam a szememet a napi miatt, de végig ott volt a mosoly a számon. - Az jó lenne...elmehetnék az én kedvenc helyemre...mindig oda megyek, ha magányra vágyom, de neked megakarom mutatni...nagyon szép...olyan mintha egy álomba csöppennél... - emeltem fel az egyik kezem és azt a napba tartottam, megtörve a rám eső fényét ezáltal. - A rókák...hát, hogy is mondjam...ha egy átlag rókát veszünk...akkor kissé ravasz és csalfa állatok, de ugyanakkor nagyon játékosak, játékosabbak és okosabbak is mint a kutyák és vidámak. Az ügyesség pedig velejáró tényező... - mutattam be röviden őket, miközben Yuko fölém hajolt, ezzel árnyékot adott, így kinyitottam a szemeimet és azokat az övébe fúrtam. - Milyen szép a hajad így a napfényben... - jegyeztem meg és végigsimítottam egy lelógó hajtincsén, amin átszűrődött a nap egyik sugara.

Yuko:
Eltakarta a szemét de mosolyogva válaszolt.
-Benne vagyok.Én általában itt sétálgatok a parkban.De csak akkor vagyok emberek között ha a teljes alakomban vagyok amúgy nem.-mondtam aztán amikor elkezdett beszélni a rókákról érdeklődve hallgattam és közben fölé is hajoltam.
-Értem.Gondolom a róka tulajdonságaid akkor jelennek meg leginkább ha átalakulsz.-jegyeztem meg.Velem is így van bár még így is víziszonyom van és félek a kutyáktól de macskaként ez sokkal erőseb.Mivel árnyékot adtam neki kinyitotta a szemeit és rögtön az enyémbe fúrta őket mire csak kedvesen elmosolyodtam.Amikor megdicsérte hajam és végigsimított raja egy furcsa érzés keletkezett bennem ami főként azért volt mert egyrészt jól esett a bók másrészt sokan kiközösítettek a hajam miatt.
-Köszönöm.-köszöntem meg.
-Mikor mutatod meg a helyet?-kérdeztem kíváncsian miközben már nagyon vártam, hogy láthassam a helyet is és őt is az állati alakjában.

Lupin:
- Én sajnos nem mászkálhatok itt a parkban, mert ha meglátnak az emberek nos...a lényeg az, hogy nincsenek hozzászokva, hogy hófehér rókák sétálgatnak itt. - nevettem fel ezen a gondolaton.
- Igen...általában rókaként jóval magabiztosabb és ravaszabb is vagyok...felerősödnek azok a tulajdonságaim, amik a rókát is jellemzik. - fejtettem ki, miközben ő közelebb hajolt hozzám, így néhány hajtincse az arcomat csikizte.
- Most is akár... - mondtam feleltképp a kérdésére majd felültem, de így meg alig pár centire kerültem az ő arcától, szinte az orrunk hegye is összeért.
- Öhmm...bocsánat...izé... - kicsit hátrébb csúsztam tőle, hogy növeljem a távolságot.

Yuko:
-Sajnos.Pedig nem mindig a rossz a parkba lenni.Néha megsimogat pár járókelő.-mondtam vidám mosollyal aztán amikor megválaszolta a kérdésem bólintottam.
-Velem is így van.Bár szerintem macskaként is ugyanolyan vagyok mint most csak talán az alapvető macska tulajdonságok erősödnek meg bennem.-válaszoltam.Amikor azt mondta, hogy most is akár felcsillantak a szemeim.Aztán mikor hirtelen felült olyan közel került hozzám, hogy még az orrunk hegye is összeért amitől kicsit elpirultam de aztán csak édesen elmosolyodtam.Gyorsan hátrébb csúszott aztán bocsánatot kért mire én kicsivel közelebb hajoltam hozzá.
-Olyan kis butus vagy.Majd ha valami olyan történik amiért tényleg elvárom a bocsánat kérést azt észre fogod venni az arcomon.-mondtam miközben végigsimítottam az arcán és elmosolyodtam.Aztán a testsúlyom visszahelyeztem a lábaimra ugyan is visszahúzódtam így térdeltem.
-Akkor megyünk?-kérdeztem miközben nagy szemekkel néztem rá.

Lupin:
- Oké... - nevettem fel zavartan és enyhe pírral az arcomon, miközben a tarkómat vakartam, végül felálltam és nyújtóztam egyet, majd a port kezdtem magamról söpörni.
- Persze mehetünk. - válaszoltam a szemüvegemet igazgatva, de végül eltettem a zsebembe, mert ha felveszem a róka alakomat úgysem lesz rá szükségem, hiszen olyankor a látásom is feljavul.
- Az út kicsit hosszú lesz...mert innen elég messze van. - vetettem fel, tisztázzam a dolgot, de állati alakban ez az út lerövidül hiszen gyorsabban tudunk haladni.

Yuko:
Enyhén elpirult miközben zavartan felnevetett.
-Így olyan aranyos vagy.-mondtam mosolyogva majd felálltam és mikor mondta, hogy mehetünk már izgatottan vártam, hogy el is induljunk.A szemüvegét egy darabig igazgatta de végül eltette a zsebébe.Aztán amikor bejelenti, hogy az út hosszú lesz csak sóhajtok egyet.
-Nagyon kicsit hosszú, vagy kicsit nagyon hosszú?-kérdeztem rá aztán elnevetem magam majd egymás mellett elindultunk.Sokan megbámultak minket gondolom azért mert eléggé hasonlítunk egymásra így olyan mint ha testvérek lennénk.

Lupin:
Én is felnevetek vele együtt.
- Nagyon kicsit hosszú..az erdei szakasz hosszabb lesz, de ott már nyugodtan felvehetjük majd a másik alakunkat, hogy gyorsabban haladjunk. - mondtam, miközben egy pillanatra ránéztem. Sokan néztek minket, talán a szemünk miatt hitték sokan azt, hogy tesók vagyunk, mert pont ugyanolyan volt mindkettőnknek.
- Hidd el...nagyon szép hely...nem rég találtam mikor ideköltöztünk. - meséltem izgatottan, hiszen már nagyon vártam, hogy odaérjünk. Lassan megérkeztünk az erdőhöz, néhány métert még mentem, hogy ne lássanak és akkor megálltam, majd szembefordultam Yuko-val.

Yuko:
Ő is elnevette magát aztán azt mondta, hogy nagyon kicsit de az erdei szakasz hosszabb lesz viszont ott már felvehetjük a másik alakunkat.Útközben azt is mondta, hogy nagyon szép hely és, hogy nem rég találta mikor ideköltöztek.
-Elhiszem...Ezek szerint a szüleiddel élsz?-kérdeztem rá de már oda is értünk ő pedig pár métert még előre ment majd szembe fordult velem én pedig izgatottan vártam, hogy átváltozzon.

Lupin:
- Már nem...most kivettem még tegnapelőtt egy kis lakást magamnak, ahol nyugodtan tudok írni. - válaszoltam meg a kérdését.
- Rengeteget járom az erdőt és a természetet...segít az ihletadásban. - mondtam, miközben mélyen magamba szívtam a friss levegőt. Jó érzés volt, teljesen megtelítette a tüdőmet és felüdített.
- Most pedig jöjjön aminek jönnie kell... - szántam el magamat, majd hirtelen egy kisebb fehér fény vett körül és megjelentek a füleim, majd mind a kilenc farkam vele együtt, végül pedig teljesen felvettem a fehér róka alakját ami így néz ki:

Hófehér bundámon megcsillant a fák között beszűrődő napfény és bár nem volt valami nagy termetem (köztudott hogy a rókák elég kicsi termetűek) mégis elég fenséges volt ez a kinézetem. A szemeim szinte világítottak sőt ragyogtak a kék, mint a megcsillanó víz és a sárga akárcsak a napsugár. Egyszóval összefoglalva elég különleges és érdekes voltam, amolyan nem átlagos róka típus, de persze többet nem tudtam náluk.