Külvilág /játék/

Ahogyan hozzam dorgolozott meg szorosabban oleltem magamhoz. Meghallva. azokogo hangjat, hallkan sohajtottam fel.
-Nem vagy az...te csak nekem akartal jot... De ezert vagyok itt, hogy mindharmunkra vigyazzak...-nyultam az alla ala, felemelve a fejet kezdtem el lecsokolgatni konnyeit, majd csokoltam meg finoman.
-En, draga, butuska felesegem...-suttogtam szerelmesen az ajkaira, ugy olelve ismet magamhoz.

Mikor azt kezdte mondani nem vagyok az megráztam a fejem. Téved... az vagyok! Ahogy felemelte a fejem szipogva néztem fel rá, s mikor megcsókolt a homlokom a szájának nyomtam, majd ismét amellkasába.

Szerettem, ahogyan hozzambukt. Erezni a kozelseget, hogy itt van velem, a vilagot jelentette nekem. Elcsuszva takartam be magunkat, majd probaltam elaltatni. Ha egy nappal tovabb maradunk, akkor tovabb maradunk, nem erdekel... Most csak o volt a fontos.

Mikor lecsúszott ugyan úgy öleltem, de valójában..nagyon jó érzés volt, ahogyan újra vele, rajta feküdhettem és ahogy betakart...én.. most már nem fáztam... Nem is kellett sok hozzá, hisz a sirás kifárasztott, hogy elaludjak. Igy..mivel megint betaknyosodtam halk durmolásba kezdtem

Ahogyan hallottam, hogy hallkan bealudt, csak elmosolyodtam. Nem zavart a kis alvos hangja, hiszen olyan halk volt. Hallottam a halk kopogast mire felkaptam a fejem majd Adam kerdo tekintetet, hogy mehyunk e mar. De amint meglatta az alvo lanyt, azonnal finoman elmosolyodott, majd ugyanigy mosolyogva megcsovalva a fejet ment ki. Ovatosan leveve a puloverem oleltem magamhoz es hajtottam en is alomra a fejem
Mostmar...sokkal.konnyebben es nyugodtabban aludhattam el.

Nem tudom meddig aludhattam, de nagyon sok idő után... nagyon jól aludtam. Hallhattam a légzését, a szivverését..ez sokat ért.. Mikor felébredtem nyammogva néztem fel rá, s törölgettem meg ismét az arcom. Milyen dühs voltam rá mégis...annyira szeretm őt.

Jol alidtam, megis figyeltem minden lelegzetvetelere. Ahogyan felkellt en is azonnal nyitogatni kezdtem a szemem.
-Leelan...? Minden rendben?-neztem fel ra az arcat simogatva almoskas tekintettel. Olyan jol aludtam es nem akartam, hogy mar vege legyen.

Mikor ú s felkelt és márrögtön uténam kérdezet finoman mosolyodtam el és törolgettem meg az arcom tovább.
- Persze...-sóhajtottam, majd hajtottam vissza a fejem a mellkasára.

Mikor visszafekudt azonnal magamhoz oleltem.
-Szeretlek Leelan...nagyon...-doromboltam halljan, ugy nyomva finom, faradt csokot a feje bubjara, majd aludtam vissza szep lassna.

Mikor azt mondta szeret.hogy nagyon szeret lehunyt szemmel osolyodtam el.
- Én is szeretlek...- sógtam vissza majd alutam vissza Elfogunk csúszni az idóben de...de olyan jó igy. annyira szeretem

Mikor ismet felkelltem mar del korul lehetett, igy nagyot sohajtottam. Sebaj...szamoltam kisebb fennakadasokkal...de akkor maeste mar mindenkeppen el kell indulnunk.
Elmelazva, arcat finoman simogatva figyeltem ahogyan alszik. Imadtam nezni. IlEnkor olyan kis bekes es artatlan. Es mint mindig, gyonyoru.

Arcom a melkaséba nyomva kezdtem hozzá dörgölőzni ezzel ébresztve magam. A szemem nytogatva néztem fel rá, majd ültem fel lassan és dözsöltem mg a szemem. Kezem öszöntösen a hasamra tettem és simogatni kezdtem.

Vegignezve a kis reggeli ebredezeset finoman mosolyodtam el. Melle ulve tettem en is a hasara, ugy nyomva apro csokot az arcara.
-Joreggelt kedvesem.-mosolyogtam ra finoman, csokokkal elhalmozva.

Mikor csókolgatni kezdte az arcom féradtan mosolyogva élvezkedtem csak alatta.
- Jó reggelt Thally - sógtam vissza, kezem pedig a kezére tettem mi a hasaon volt.

-Na es...Mit csinaljunk, hogy ide be lettunkzarva?-kerdeztem bugo hangon ugyanugy csokolgatva, hiszen ugy vettem eszre, hogy elvezi. Csokjaim vallat, nyakara is kitertek, kozbe kezemmel mar kisse domorodo hasat simogatva. Milyen aranyos mar most.

Mikor a nyakamra tévedt és a vállamra halkan kuncogtm fel. Milyen puhák az ajki..oda vagyuk értük... Keze még mindig hasamon járt... azt hiszem...igy átgondolva..mr nem lehetne megszakitani... nem tudom..nem értek a vámpirterhességhz,,még nem volt hozzá szerencsém...
- Hát..mihez lenne keved? - kuncogtam halkan

Hallva a kis kuncogasat, finoman elmosolyodtam. A kerdesere hallkan sohajtottam fel, ugy dontva a homlolom a vallanak.
-Sajnos amit en szeretnek...azt te nem. Szoval inkább mond meg te, mi lenne a legjobb most neked...- suttogtam hallkan meg mimdig a hasat simogatva.

Amint a homlokat a vallamnak dontotte atoleltem a fejet. Olyan jo volt hogx vegre itt van.
- Miert? Te mit szeretnel? - kerdeztem halkan vissza, majd nyultam el mellette.
- Hm... oktass ki a vampir babakrol... felek amit tudok keves... - bamultam a plafont.

Mikor megkerdezte mit szeretnek nem valaszoltam, csak finoman a nyakaba csokoltam. Ahogyan elnUltellett en is elfekidtem.ugy kezdtem ot furkeszni.
-Tudod...aki vampirnak szuletik az 18eves koraig nem iszik vert. Vagyis altalaban. Vannak akik hamarabb ernek, de ez az atlag kor. Addig teljesen normalis lisbabakent viselkednek, ugyanugy nonek csak ugye az erzekei, a gondolkodasa sokkal fejlettebb.-mosolyogtam ra kedvesen a hasat simogatva.

Csendben bólogatva fiyeltem minden szavát. Nahát..egy normális baba... érdekes.
- Értem...és a nappal hogy áll majd? - mosolyogtam.

A kerdeseire halovanyan sohajtottam fel.
-Mondom. Normalis gyerek. Ameddig nemvaltozik at, addig minden rendben lesz. Fog tudni jarni iskolába, és majd a kis barátaid érte mennek, amig kicsi.-mosolyogtam ra kedvesen. Mem akartam, hogy aggodjon miatta.

Mikor csak még jobban megerősitette boldogan nevettem fel. Hirtelen ültem fel és nztem rá vigyorogva.
-Tehát ennyire normális lesz?! De jó! - integettem boldogan. -Ne értsd félre, vámpirnak lenni vagány dolog...de nincs hozzá fogható, mint mikor a nap simogat és nem vagy mindig olyan fehér mint egy hulla... - vigyorgotam, nem akartam leszólni a faját, de akkor is... halandónak lenni mésabb

Miloe olyan boldog lett tole ereztem, hogy kezd ismet felmelegedni a szivem. Ahogyan magyarazkodni kezdett csak halkan mosolyogva csovaltam meg a fejem, majd hiztam meg kozelebb magamhoz.
-Tudom, ea nem.is banom... Reg volt mar, hog en is elvezhettem a napfenyt, es elvezze ki, ameddig csak tudja.-mosolyogtam ra oszintwn.

Amint magahoz huzott atoleltem es a mellkasat kezdtem simogatni.
- Es te hogy viselted amig "ember" voltal? - neztem fel ra mosolyogva

A kerdese valojaban elgondolkodtatott... Igazabol olyan regen volt mar...
-Apam mar akkor is vamporkent kezelt. Olyan eroleti gyakorlatokat kellett csinalnom, ejjel is fenn kellett sokszor maradnom, es...igauabol ennyire emlekszem...mar nagyon regen volt...-mosolyogtam zavartan. Jo moriam van, de az a korszak igazabol valahogy szinte teljesen kiesett. Csak az atvaltozasra emlekszek...de az mely nyomot hahyott bennem.