Mittudoménmáhanyadikjáték csak mert már miért ne? :'D

Igen, igen ez egy magán játék plíz, és olvasni is csak saját felelősségre, mert mire idáig jutottunk olyan pihentagyúvá váltunk, hogy azt már elképzelni is öngyilkossági kísérletnek bizonyul. ^^

-Már egy egész napja... - ennyit hallottam. Anyám remegó hangját, mi a szobám ajtajóból jött. Nem hozzám beszélt. Azt hiszem apámhoz. Csak egy nap telt el? Sokkal többnek tűnt. A fájdalom.. most kissé alább hagyott. De mozdulni nem mertem. Mozdulatlanul feküdve bámultam ki a fejemből. A könnyektől homályos látásom ellenére jól kitodtam venni mindent. Hisz ismertem szobám minden részletét.  fehér falakat, miket épp csak létni lehetett a rengeteg posztertől.. a szekrények...még a szét szórt ruhákat is tudtam. Az elmúlt egy napban...mintha minden csontom ripityára tört volna, mintha a bőröm szaggadták volna... Elég voltegy apró érintés, hogy a fájdalom széttépjen.  nem tudom hány,mozdulatlan perc telt el, mikor megléttam egy fehér foltot közeledni. Anya.. Éreztem gyengéd kezét magamon, majd ahogy valami hűsiteni kezdi a homlokom.
- Lázas vagy..- súgta. Hallottam a hangjén próbálja rejtegeni, hogy sirt..pedig sirt. Velem együtt sirt.
- Inkább ölj meg...- nyöszörögtem fájdalmasan. Most...most komolyan gondoltam.
-Ssssh...nem sokéra vége...- súgta és kezdett épp csak hozzámérve cirógatni, nehogy azzal is fájdalmat okozzon. Nem s olyan sokára..pont mint kiskoromban..erre aludtam el. Másnapmér egyedül ébredtem. Oldalra forditva fejem fáradtan pislogtam. Még fájtak a mozdulatok, de az előzőekhez képest..semik se voltak. Úgy éreztem... éhen halok. De nem kivéntam ételt. Óvatosan ültem fel és ropogtattam ki a csontjaim, mik hangos kattanással kerültek a helyükre. Ezt még hallani is rossz volt. Felállva óvatosan léptem az ablakhoz. A házunkból..pont belehetett létni a város nagyjét, a fényeket. Nagyjából tiz-tizenegy óra lehet...tökéletes!

Faradtan mostam a kezem a mosdőba, és figyeltem a vörösen lefolyó vizet üres tekintettel.
-Jess...minden rendben?-lépett be a recepciós, mire bólintottam majd megtörölve a kezem bólintottam és mentem ki kikerülve őt. Néha élveztem, néha nem. Mocskos egy meló ez. A szobámba menve öltöztem át fekete flitteres combközépig érő ruhába. Felvéve a vörös magassarkúm és kikenve szám ugyanolyan árnyalattal ülltem be a taxiba, majd vitettem magam az aktuális bárba. Imádoma kaaoké estéket, és zeket mindig ki is használom. Elősször csak a pulthoz ültem, úgy figyelve az elsőként póbálkozó énekes palántákat, úgy iszogatva. Hamar tellt z este, és mikor már fájt a fülem a sok kornyikálástól az elős adandó alkalommal mentem a rögtönzött színpadhoz és adtm be a dal címét. Eleinte lassú hangvételű szám volt, majd ugy fokozódott folyamatosan, míg teljesen fel nem pörgött így sikerülve kiadnom magambol a mai napon összegyült feszültséget, miközben lenn a korombeliek tapsoltak táncoltak, egymásnak estek és vedeltek.

Még ugyan egy két helyen feszitett... de éreztem...erősebb vagyok, mint valaha. Gyorsan vettem fel a fekete farmerem, minek oldalán vékony lénc lógott, fekete hosszú ujjú felsőm és egy szintén fekete kabátot, minek csak a kapucnijén lévő prém volt csak fehér. Zsebre téve egy kis zsebpénzt indultam meg lefelé. Máraz ajtóban jártam, mikor anyém elkapott.
- Hova, hova? - lépett uténam karba tett kezekkel mire megtorpantam. Lassan fordultam meg, s néztem a szemébe. Türkiz szemei..nem tudom... az én rózsaszin tekinetem mindig olyan könnyen megtörte..
- El...- motyogtam.
- Apádat kérdezted? - tette fel akérdést, pedig nagyon jól tudta...hogy nem.
- Még nem találkoztunk ma szóval.. amúgy is... hát...szia! - magyarázkodtam, miközben finoam hátrább léptem, majd hirtelen kinyitva az ajtüt rohantam el.
- Hé! - lépett uténam az ajtóba - Gyere haza nem felkelte előtt! - kiabálta uténam. Na persze, még azt is... Nagyon jó tudja délig fel se kelek ilyenkor... még vonszoljam is haza magam mi?! Csak egy kicsivel tovébb akartam futni mégis...valami més volt. Könnyebbnek éreztem magam, erősebbnek...gyorsabbnak. Sose voltam igazi sport ember...de most élveztem ezt a futást. Mér a város határán voltam, mikor hatalmas trappoléssal álltam meg. A térdemre támaszkodva hangoan záháltam, majdhátra nézve felnevettem.
- Wow...- kuncogtam. Jól kifárasztottam magam, de ilyen még sose volt. Pillanatok alatt...ez hihetetlen! Azt hiszem..élvezetes lesz ez a vámpir lét! Tovább sétálva a bárhoz mentem mita haverok túztek ki ma célül. Az a tervünk végig járjuk mindent! Ha nem is egész Londonét...ezt a felét igen! Bent épp karaoke est ment..na fasza... vernyogó kiscsajok. Leülve a társasághoz hajtottam fel az első pohér sört, ezt szomjúságból. a következút azt este kedvéért. Mindeközben jót vigyorogtunk a már becsipett kis "énekesnőkön". Nah...és jön is akövetkező. Csinos kis darab. Törékeny, apró alkat... Nem tetszenek a rövid hajó lányok, mégis...neki ez tökltes volt. Teljesen elhalgatva, szememben már az alkohol mámorával fejem támasztva hallgattam, ahogy énekelni kezd. Nem olyan volt mint a többi... nem a pia szólt belőle... és a ahogyan a hangja megremegtette a pohárban az italt. Tetszett. Tetszett a lénye... kész. Döntöttem. Ő lesz az első!

Nem vettem eszre, szinte szunet nelkul meguktol raktak be a dalokat en meg teljesen kieresztettem a hangom. Elveztem a dolgot es most jol is esett. A vegere hallkan pihegve, buszke mosollyal az arcomon mentem le es ulfem a helyemre apulthoz. Kikerve egy nagy pohar Mohitot jezdtem frisssizeni a torkom a huvos itallal. Imadtam a menta es a lime izet ahigyan az enyhe rummal keverve minden kortyat erzem, enyhen fejbevag. Neman nezelodtem teljes nyugalomba es a fejemben jepek jartak. Mappak, dossziek es azok kepei. Hatha meglatok itt egy potencialis aldozatot

Teljesen elbamultam, ahogyan ót hallgattam. Majd,a hogyan lejött a szinpadnak nevezett kis izéról a szememmel is követtem. csak akkor vettem le róla a tekinetetem, mikor az egyik haverom meglökött.
- Na mi van?! Csak nem tetszik a kis dalos madár? - vigyorgott mire megforgattam a szemem.
- Az nem kifejezés! - villantottam rá vigyorom, majd kaptam el gyorsan a fejem... az agyarok...mindig efelejtem. Éreztem kezdek feszengeni..lépnem kell! felkelve hagytam hátra őket és indultam meg a tömegen át. Apult felé "verekedve" ismét őt kerestem a szememmel, s mikor kiszúrtam.. mellette kerestem helyet. leülve mellé kértem egy újabb sört, persze a kamu személyi most is nálam volt. Amint mgkaptam jó nagyot kortyoltam. Azzal is az éhségem próbáltam elnyomni. Egyláthatatlan pillanéssal mértem őt végig. Az a kis flittres ruha...pont azt mutatta, amit kellett.
- Szia. - köszöntönem rá mosolyogva. Igazából..tudtam mit akarok..de tervem még nem volt.. Majd alakul!

Nyugodtan kortyolgattam az italom, es csak neha neztem az ajto fele a gyerekvedelmiseket figyelve. Az a szar hogy a kis dogok mar civilben nyomjak. Jiaba nem vagyok meg nagykoru, volt olyan szemelyim a magam adataival csak mas evvel meg az enekeseknek ha jok ingyen ital jar. Lattam a szemem sarkabol hogy leul mellem valaki es mikor koszont fele fordultam ugy merve ehy pillanat alatt vegig, majd leuttatva az adatbazisba mikor nem talalzam ra korozest mosolyodtam el kedvesen.
-Szia.-mosolyogtam vissza majd kortyoltam bele az utalomba.
-Mijaratban?-kerdeztem rogton en kezdve. Szerettem ha a kezemben van az iranyitas.

Ahogyan elmosolydott. Te szent Isten...az nagy cuki volt. Szeretem az aranyos lányokat, mégis...az ő szemében van valami titogzatos. Talán ezért akarom út elsőnek. Mert nem szeretem a titkokat. Mikor rákérdezett mijératban, akaratlanul is kivillantottam fehér gaiamit teljesen megfeletkezve a szemfogaimról. Mikor szokom ezt meg?! Végül zavartan forditottam el a fejem, majd néztem ismét rá.
- Csak a haverokkalvagyok lent.- vontam vállat -Aztán hallottalak... és kiváncsi lettem rád. Más vagy, mint a többiek.. kedve azzal, hogy nem vagy taj részeg és van hangod... de valami més is vanbenned... Kivéncsivá tettél.. a hanghoz párosuló személyiségre is...- pillantottam egynesen a szemébe mályrózsaszin szemeimmel. Direkt bókoltam neki, valahogy..ki kellcsalnom.

Ahogyan megvillantotta a mosolyat egy pillanatra furcsa erzes fogott el. Valami mas volt..de biztos hogy az a ripikus tinipicsak szivet megdobogtato mosolya volt. Mikor mondani kezdte a dolgokat azt hittem reszeg, de a hangja jozansagrol arulkodott. Egyenesen a szemebe neztem es az a tekintet...meg sose lattam hasonlot. Rozsaszines szemere aztmondanam kontaklencse de tul igazian csillogott. Az a tipikus ami ha ram nez nem tudnam azonnal fejbe loni.
-Ugyesen bokolsz, biztos sokat gyakoroltad mar.-mosolyogtam pimaszul vigyorogva az also ajkamba harapva majd ittam bele az italomba.
-Dr ugazad van. Nen vagyok reszeg, van hangom es tenyleg mas vagyok.-jelent meg rejtejes feny a szememben.

Mikor megdicsért egy pillanatra kiskutya arccal néztem rá. A francba.ez egy okos lány... Végül vigyorogva csóváltammeg a fejem.
- Hát..tudod...eleget. - kuncogtam halkan Végül bevalva, hoy igen, csajozós szándékkal jöttem ide. De ahogy ismét megszólalt..majd mikodfelpillantott azokkal a szemekkel... A tekintete..több kérdést vet fel mint bérmi más.
- Igen. Ez igaz. - néztem ekkor mérvalóban komolyan a szemébe én is. - Biztos , csak azért tetszel. - sóhajtottam fel végül megadón, és kortyoltamegy újabbat. De fálszemmel csak őt figyeltem.

Mikor beismerte a kis bunet csak elkuncogtam magam. Lebuktal. Ahigyan ismet igazat adott nekem is kijelentette hogy tetszem neki csak hitetlen mosolyal vontm fel a szemoldokom. Korrekt srac, legalabb nem kontorfalazik.
-Jessica.-fordultam jobban fele a kezem nyujtva mosolyogva. Kezd egyre erdekesebb lenni a srac.

Ahogy jobban felém fordult elégedett lett a tekinetem. Ez az..nyiss csak felém! Én is felé fordultam, s mikor a kezét nyújtotta óvatosan fogtam meg és csókoltam neki kezet. S egy jól irényzott pillantéssal, egy amolyan..apámtól eltanult sejtelmes mégis csontig hatoló tekinettel néztem fel rá.
- Edward. - súgtam,majd elengedve fáloldalasan vigyorodtam el.
- De hivj csak Eddy-nek...az jobban illik rám. - kuncogtam. Ugyan már! Egy régi úr, és egy ribi keveréke vagyok! Nehogy mér ne tudjak felszedni valakit! Bent mr tombolni tudtam volna,de ebból...kint ról csak a nyugdtság látszott.

Ahogyan bemutatkozva kezet csokolt, ereztem hogy halovanyan elpirulok.
-Fura...elsore amolyan rahajtok es a sikatorba vezetem tipusnak tuntel, de ugy latszik egesu kolnevelt vagy.-mosolyogtam aranyosan ra, majd koetyoltam egy ujabbat az italomba. Nagyon furi a srac de ez valamiert vonzott.
-Te sem vagy az az atlag fazon. Van valami benned...ami mas...-mertem vegig ismet osszeszukitett gekintettel, pimaszul mosolyogva.

Létva, hogy elpirul... tutam jó úton haladok. Ismét a sörbe kortyolva vettem felé egy sunyi pillantést, mikor azt mesélte milyennek tűntem. Hajaj...akkor még se lehetek olyan kis helyes csávesz, ha ilyennek tűnök...
- Látod! nem vagyok én olyan rossz fiú! - kncogtam fel végül aranyosan. Mikor azt mondta én se tűnök átlagosnak akaratlanul is felnevettem. Na igen...ezt párszor mér hallottam...
- Tényleg más vagyok..- ismételtem őt öntelt vigyorral, majd pillantottam rá sejtelmesen - Más vagyok. De ha elmondaném miben..megkéne,hogy öljelek..- néztem rá titogzatosan. Eddig jól birta..kivéncsi vagyok most elmenkül e, vagy kapok e frappns választ. Éreztem kavarogni a gyomrom..az éhség...nőtt.

Mikor enkumcogta magat ukabb kortyot ittam bele az utalomba ezzel kiuritve es rendeltem emgegy ilyet. Mikor azt mondta valoban mas, csak ha elmondana megkell hogy olljon csinytalan vigyor huzodott az arcomra.
-Akkor mar ket dologba hasonlitunk.-somolyogtam melyen a szemebe nezve. Egyszeruen magaval ragadott az a tekintet.

Mikor azzal a kis titkos mosollyal nézett rám és azt mondta ebben hasonlitunk meglepódtem. Kis csinos, és még okos és veszélyes is...
- Ugyan már! Egy ilyen aranyos poi nem lehet ilyen veszélyes! - nevettem fel, de persze szigoróan ezt is bóknak szánva. Hirtelen viszont valami beugrott,,,elkapott, egy furcsa émelygés..ez nem lsz jó. Végül felsóhajtottam.
- Nem dohányzol? - pillanottam rá. Ki kell vinnem a sikátorba, vagy út vagy mást...

Mikor azt mondta egy ilyen aranyos pofi nem lehet ilyen veyzelyes, csak megvontam a vallam. De amint megkerdezte a dohanyzos dolgot csak elmosolyodtam.
-Valami olyasmi.-huztam elo az elektromos cigarettam, majd alltam fel, hogy indulhassunk.

Ahogy felmutatta a kis kütyött elvgyordotam. Megvagy. Szinte már sajnáltam...Mikor felállt én követtem, s meg sem élltunk a sikétorig Hétsó eldugodt kiszug volt. Tökéletes Kivételesen senki sem kefélt itt tehát..szabad a pálya. Egy pillaantra lehunyva szememélveztem a sötét szél simogatását. Szerettem a hideget. Végül kinyitva tekinetem az eget bámultam zsebre tett kezekkel.
- Jessica...tudod... gyönyörű lány vagy, veszélyes és érdekes...de mond..okos dolog kijönni egy ilyen helyre..egy idegennel? - kérdeztem sejtelmesen lassan forditva felé fejem. Eddig birtam. Bocsáss meg. Vámpir gyorsaségom kihasználva hirtelen termettem melette, s nyomtam a falnak szorosan hozzá simulva moccani se tudjon.
- Mond... hiszel a vámpirokban? - kérdeztem suttogva, kuncogó hangon, majd nyitottam ki ekkor már vörössen izzó szemem és néztema szemébe vele.

Ahogyan kiertunk minden szivbaj nelkul kovettem. Szerettem az ilyen eldugodt helyeket oltem mar ilyenben embert. Mikor az eget bamulva kerdezte hogy okos otlet volt e kijonni egy idegennel megvontam a vallam.
-Ezt en is kerdezvetnem toled.-vigyorogtam pimaszul majd szivtam a ketyereve. Gyors volt es nem tudom hogyan.ikor a falhoz nyomott meg lenntartottam a fustot, majd a kerdesere felvontam a szemoldokom.
-Hinnem kene?-kerdeztem a fusttol elfolytott hangon, majd fujtam egyenesen az arcaba a mezes illatu fustot, kikozben egyik kezem eszrevetlenul a harinya kotom alatt megbuvo kis pisztolyra csuszott

Mikor vissza kérdzett ugyan azzal a vöröslő szempárral kuncogtam fel. Már szivbaj nálkül mutogattam a szemfogaim.Csakhogy tudja mi vár rá. Az a füst...lehet elfintorodtam volna, de kellemes illata volt.
- Kéne..- sziszegtem vigyorgva, A feje mellé támasztva két alkarom mosolyogva néztem őt. Szorosan hzzá nyomódtam, mit hazudnék, ha azt mondané nem élvzetem. Féltérdem a lébai közé fúrva szegeztem még jobban a falnak.
- Ne ficánkolj...hamarabb végzek..és ne aggódj..nem öllek meg...ja! és fájni fog..- sógtama a nyakába, majd egyetlen hirtelenmozdulattal mélyszetettem fogaim a nyakába.

Az a szempar es azok a hegyes fogak... Megremegett tole a gyomrom, legszivesebben futottam volna megis annyira vonzottak. Mikor a labam koze furakodott na akkor markoltam meg tenylegesen a pisztolyt. Az a hang szedito volt.
-Nen felek a halaltol.-suttogtam vissza teljesen komolyan, mand ahogy a nyakamba harapott... Az utolso pillanatba folytottam vissza a sikolyom hihy csak egy halk kis nyussz lett belole. Megtanitottak hogy meg akkor sem szabad sikitani ha faj.
-Jol gondold meg... Hogyan folytatod...-szegeztem oldalrol a torkanak a pisztolyt teljesen komoly nyugodt hangon. A nyakam nem mozgattam ereztem, hogy a torkomban van a foga es hulye nem vagyok hogy megoljem magam. De a sok eves higgadtsagom most is megmaradt.

Hallottam, hogy felnyuszitett, de ez csak egy pillanatra állitott meg az ivásban. A vére..semmihez se volt fogható. Édes volt, finom.a szüleim sose mondták..hogy ez ennyire jó. Jó kislány vot. Nem sikitott, nem mocorgott.. de ahogy megszólalt azon a hangon..és megéreztem azt a hideget a nyakamon... Lassan húztam ki a fogam a nyakából és nyaltam rajta végig, hogy ne fájjon neki. Másnem féltépem újra. Óvatosan néztem rá, majd mikor megláttam felkuncogtam.
- Mindig.. jó lányt vélasztok...- sóhajtottam vigyorogva, majd léptemlassanhátrább. Még indig izzó tekinettel, vigyorogtam rá, mint egy kisfiú kit rosszaságon kaptak, miközben vére maradékát lenyaltam a számsarkából.

Ahogyan megallt, mand kihuzodott belolem vegignyalva a nyakamon...attol a nyalastol eltudtam volna olvadni. Amint hatrebb lepett meg mindig a tirkara celozva tartottam a fegyvert ugy kaptam szabad jezemmel a nyakakamra. Azthittem tocsogni fogok a vertol, de...semmi. Mintha maris elkezdett volna osszegyogyulni.
-Es jogy en mindig vonzom a rosszfiukat...Melyik szekte tagja vagy, vagy akarsz lenni ezzel a beavatasos baromsaggal? Numoros? Demos? Cuntos?-neztem ra ovatosan oldalra billentve a fejem, ugy tartva neki a fegyverem.

Mikor rosszfiúnak nevezett kuncogva vontam vállat Hát igen..valami olyasmi lehetek... Mikor a szektákat sorolta csak halkan nevettem fel minegyikre.
- Nem. Nem, nem...Oh dehogy! - válaszoltam mindegyikre könnyedén legyintve.
- Csak egymezei kis vámpir vagyok...- villantottam meg a szemfogaim de most úgy hogy tényleg léthassa - 17 éves..ésmég jóóó sokig 17 leszek... ja..és ha lelősz a stukival..elég sanszos, hogy túl élem! De kérlek ne... azért féjni fáj... - fintogtam fájdalmasan valamivel játékosabban. Tetszik ez a bige..nem pánikol...de tetszik, ahogykiakadt. Bár szerintem..ha van egy csepp esze..nem hiszi el.

Mikor magyarazkodni kezdett, hogy csak egy mezei kis vampir osszevontam a szemoldokom. Meg hogy tuleli de faj...idiota.
-Nagyon biztos vagy magadban...egy probat meger...-vontam vallat vigyorogva, majd lottem. A golyo lont ugy kapta hogy egy szep reszen horzsolta a rorkat igy kellokeppen verwzni kezdett es a minimum hogy egy ekkora utestol minimum elajul.