Edward Úr színháza /játék/

Itt lehet játszani.
~Jó játékot!

-Végre itt vagyok.-sóhajtottam fel, a hotel kapujához érve.A kapun belül meglepő látvány fogadott...Egy kastély?!Közelebb mentem a nagy épülethez, amikor az ajtó kinyílt.Még a hideg is kirázott!Beljebb merészkedtem, majd fejemet jobbra-balra fordítgatva kerestem a hotel, vagy kastély tulajdonosát.Csupa régi bútor.Nem szeretem az ilyen helyeket! A folyosó végén egyszer csak egy árnyékot láttam átsuhanni.Mi lehetett az?!Pár lépést tettem az ismeretlen felé, amikor az ajtó bevágódott mögöttem.Tovább vánszorogtam...Minden deszka nyikorgott mikor ráléptem.Félelmetes hely!Ez inkább hasonlít egy kísértetházra, mint a hotelre, amit keresek.De akkor is kíváncsi vagyok, hogy mit volt az az árnyék.Egyre közelebb és közelebb merészkedtem a titokzatos helyhez.Micsoda?Halk zene csapta meg a füleimet, ami egyre jobban hangosodott a folyosó végéhez érve.Kicsit később mér táncoló figurákat láttam, amint egy férfit szórakoztatnak.
-Ez a kedvenc részem!!Igeeen!-kiáltottam el magam, és csatlakoztam a tánchoz.Még életemben nem táncoltam ilyen jót.Micsoda kedves emberek!
-Khm...Elnézést!Hahóó!Nem látták a barátomat?Így néz ki!Hahóó!-ordítottam túl a zenét, de hiába...Senki nem figyelt rám.Majd ha vége lesz a zenének beszélek velük.Azzal csatlakoztam újra a táncoló tömeghez.Megmutattam saját koreográfiámat is,persze nem figyeltek rám, de jól esett, hogy nem landolt a testem egyik felén se paradicsom, vagy egyéb olyan dolog, amit még dobálni szoktak.

Aurora:
Éppen Edward Úr hívott össze minket, hogy  kezdjül el próbálni a holnap utáni előadásra kitalált koreográfiákat stb. Az első pár koreográfiában csak pár bábu vett részt.Közben egy lány is bejött még hozzá a színpadra is de szerencsére Edward Úrnak csukva volt a szeme úgy hallgatta a lágy zenét.Én következtem még 5 bábuval így mikor felmentem a színpadra a lányra néztem.
-Hé ha jót akarsz menj le és rejtőzz el Edward Úr elől.-figyelmeztettem és kicsit még odébb is löktem majd elkezdtem én is táncolni közben énekeltem.

Éppen ráéreztem a ritmusra, amikor valaki megszólalt mögöttem, majd másodpercekkel később picit arrébb tessékelt.Elrejtőzni?Mégis minek?
-Oh...Értem szóval bújócskázni szeretnél velem?-néztem rá, majd rögtön el is ugráltam.Rá is találtam a tökéletes rejtekhelyre.Az ablak melletti szobor mögé letelepedtem, és vártam...Pár perc múlva unott tekintette néztem a szobor mellett lévő órára.Micsoda?Még csak 3 perc telt el azóta?Kuporgásom közben vidám dalokat énekeltem(halkan), és az új táncom koreográfiáján kezdtem dolgozni.
-Ez nem megy...-sóhajtottam és elvánszorogtam a szoba közepéig.Táncoltam, táncoltam és táncoltam. Jön valaki?!A halk léptek egyre csak közeledtek.Kuncogva beugrottam a kőszobor mögé és kíváncsian vártam.

Liliana
A Férfi összehívott minket egy próbára, de természetesen megint sztrájkba kezdtem, és nem mentem el. A folyósón sétáltam a színpad felé, de csak szép lassan. Egy nagyobb termen haladtam keresztül, és ahogy az egyik szobor felé nézek, látom, hogy a lábánál valami rozsaszín anyag darab lóg ki. Nagyobb kitérővel kerülöm el a szobrot. Nem nagyon érdekel ki az, nem vágyom társaságra, de mégis a próbára kell menni nem... Dehogy is. A Férfi tudja milyen vagyok. És ebben az előadásban amúgy sem szerepelek.

-Búú!-ordítom el magam hirtelen, majd körbeugrálom a lányt.Nem tudom ki kehet, de nem ártanak a barátok.
-Kérsz nyalókát?-nyújtom oda neki a zöld csomagolásba borított édességet.Hogy-hogy ő nincs ott azon a szuper bulin?Nem értem.Lehet, hogy ő is bújócskázik valakivel.
-Szeretnél bújócskázni velem?-nézek rá ragyogó szemekkel.Az eddigi játszótársam amúgy sem talált még meg, lehet, hogy majd ő nagyobb sikerrel jár.-Csak hogy tudd!Egy mesterrel állsz szemben!-suttogom a fülében rejtélyesen, majd megint ugrálni kezdek a zene ritmusára.
-Gyere táncoljuuk!-nyújtom át a kezem udvariasan, miközben oda-vissza rakosgatom lábaimat.

Liliana
Idegesítő zaj csapja meg a fülem, mire fintorogni kezdek. A felémnyújtott édességre elhúzom a szám, majd egy laza mozdulattal kiverem a lány kezéből, és kopogva tovább indulok a nagy helyiségen keresztül.
-Nem vagyok vevő a hülyeségeidre... -szólalok meg halkan, majd rideg, merev vonásokkal az arcomon tovább indulok a kastél alulájába.

A lány undok volt velem...Elejtettem miatta a nyalókámat, amit még megehettem volna.Mi az hogy nem vevő a hülyeségeimre?
-A bújócska nem hülyeség!Csak félsz, hogy jobb lehetek nálad!-vágok vissza gyorsan valamit, ami éppen eszembe jut.Olyan ijesztő ez a lány, hogy lehet valaki ennyire rideg, miközben buli van egy másik teremben?
-Miért nem vagy te is a buliiiin?Oh...Pedig nagyon jó!Kár lenne kihagynod!Gyere, elkísérlek!-próbálkozok tovább,majd csípőre tett kézzel várom, hogy belém karoljon.

Unottan sétálok a már megszokott folyosókon,amikor észreveszem Saraht,na tessék már csak ez kellett nekem.A baromságaival nem sokáig fogja itt bírni,mondjuk lehet én se,az őrületbe fog kergetni...pukkasztom szét a rágógumilufimat.Közelebb vonszolom magam hozzá,de kár volt mert ahogy meghallottam kijelentését rögtön forgatni kezdtem szemeimet.Meglátva a csípőre tett kezét,csak belekarolok és elrángatom onnan a legközelebbi sarokig.
-Mi a szart keresel te itt?-nézek rá fagyosan.Ennyi gondolom elég is lesz,nincs sok kedvem a beszélgetéshez.

Sarah
Miközben a rideg tekintetű lányt lesem, valaki hátulról belém karol és már vonszol is magával.Mégis mi ez a modor?meglepetten tipegek a lány után, de amikor megfordul, még a lélegzetem is eláll.A boldogság hormonjaim az egekbe szöktek és csak bámulok az előttem álló, modortalan kiscsajra.
- Aliceeeeee!!!-ugrok a nyakába rögtön.A kérdése azonban elég rosszul esett.-Hogy kérdezhetsz ilyet?Hát miattad jöttem kis butuus!-ráncigálom meg enyhén a pofiját, majd fülig érő mosollyal visszatekintek a nyalóka tördösős lányra.-Akkor megyünk táncolni, vagy mi lesz?-kérdezem miközben kezemet felé nyújtom.-Egyébként...Jössz egy nyalókával!-mondom nevető tekintettel, azonban hangszínemből azonnal kivehető a harag, valamint a sértődöttség.-Várjunk csak, merre kell menni?-kapkodom tekintetem a két lány között.

Egy pillanatig lefagyva áll előttem Sarah,majd egy hirtelen jött energia lökettel gyorsan rám is ugrik.Ehh.Nagyot sóhajtva éppen,hogy rátettem a kezem a hátára már vettem is le.Látom,hogy kérdésem rosszul esett neki,de hát azért mégis.Válasza és még tűrhető lenne,ha nem ráncigálná meg arcomat.Mégis miért tűröm még mindig?Ehh.
-Nem kellene itt lenned.Még miattam se.-jelentem ki mogorván.Rám se hederít,máris a másik csajhoz beszél.Rezzenéstelen arccal ránézek a lányra,aki...aki egy bábú társam.Sarah-nak is pont vele kellett összefutnia.
-Nem mehetsz táncolni.Menj haza!-mondom kissé mérgesen.Egy nyalókával jön neki?Jól hangzik.Kérdésén majdnem kiakadok,eddig is idegesített,de még ez a kérdés mindezek után.
-Előre kell még menni egy kicsit aztán lefordulsz jobbra,és onnan megint egyenesen és rátalálsz egy ajtóra.Ha ott bemész akkor megtalálod a zenét és a táncosokat.-Sorolom fel az utat a kijárati ajtóhoz.Van olyan hülye,hogy nem veszi észre,hogy ott jött be.Nem maradhat itt,nem tudnám mi lenne ha miattam válna ő is ilyenné...-Na siess.-búcsúzok.Ahj túl sokat beszéltem most egyszerre,elfáradtam.

Alig találkoztunk pár perce újra, de már megint gorombáskodik itt nekem. kicsit később, végre a kérdésemre megfelelő választ kapok és azonnal elindulok azon az útvonalon, amerre Alice parancsolt. Az út végén, csak a kijárattal találom szemben magam. Amikor vissza indulok a két lányhoz, eszembe jut, hogy nem tudom merről jöttem. Mint mindig, most is saját fejem után megyek, ezért pár kanyarral később egy hátborzongató szobába lépek be. Mindenhol kitömött állatok, régi fa bútorok és egy ócska franciaágy, amit persze azonnal meg is céloztam, hiszen már több órája csak megyek.Ledőlök az ágyra, ami erre hatalmasat reccsen. ijedtemben felugrok, majd az ajtó felé igyekszem. Amikor a kilincs lenyomódik, csak azt hiszem, hogy az első bújócskázó társam lépett be rejtekhelyemre, ezért bekuporodok az ágy alá.Amikor az ember közeledni kezd felém, észreveszem, hogy férfi cipője van.Ki hord manapság már ilyet?
-Hehe, itt vagyok.!-kuncogok fel hangosan, majd mikor lenézne, azonnal felugrok és már szaladok is ki a szobából. Megyek egyenesen a folyosón, amikor visszatérek a kiindulási pontomra, Az ajtó...De merre kell menni? Elindulok a másik irányba, de a női mosdón kívül semmit nem találok.
-ELTÉVEDTEEEEEM.!!!!!-ordítok egy nagyot, majd könnycseppjeimet kezdem törölgetni.

Kissé boldogan veszem tudomásul,hogy elment és minden rendben van vele.Lelki nyugalommal indulok tovább utamon.Akármennyire is utáltam ezt az egész helyzetet végül beletörődtem,így az egyetlen szórakozásom ez a kastély.Mindig van mit felfedezni ebben a nagy kastélyban,meg szeretem a képeket.Ahogy végig sétálok a kedvenc folyósomon sajnos egy nagyon ismerős hang üti meg fülemet...Sarah.Francba,annyira mégsem hülye mint hittem.Ehh.Sóhajtok majd ott hagyva azt a csodát elindulok annak a hülyének a keresésére.A kijáratig érek amikor is abba hagyja az ordítozást(végre).Innen már csak három folyosó vezet így elindulok a jobboldalin olyan tippelés szerűen,és egy kis séta után meg is találom a lányt.Éppen megszidtam volna azért amiért nem ment el és még ordított is itt,de meglátom a könnyeit és megenyhülök.Lassan odasétálok és fél kézzel átölelem,szegény azért mégis rossz lehet neki itt teljesen egyedül.Miközben elengedem aggodalmasan végigmérem és egy óvatos mosoly kúszik az arcomra.
-Jól vagy hülye gyerek?-lököm meg játékosan a vállát.Használjuk ki ezt a néhány együtt töltött pillanatot amit még megtehetünk.Minél előbb el kéne innen tűnnie,lohad el a jókedvem.

Ordításom után nem sokkal már Alice ott is terem.Könnyeimet látva magához ölel, majd felteszi a nekem szánt kérdését.Én azonban, csak a lány mögötti érdekes színű ajtó felé bámulok, fittyet hányva rá.Lassan egy lépést teszek az aranyajtó felé, majd még egyet...Lassan oda is érek, majd a kilincset lenyomom, de az ajtó nem nyílik.Messzebb sétálok az tőle, majd csöppnyi súlyommal nekivetődöm nekifutásból.Az ajtó könnyebben kinyílik, mint vártam, ezért tovább repülök, egészen addig, amíg valami puha kis izé meg nem fog.A korom sötétben tapogatózok, de amint egy furcsa nyálkás valamihez hozzáérek, a mellettem lévő fal felé nyúlva pont eltalálom a villanykapcsolót. gyanakodva méregetem az előttem fekvő döglött szarvast.Talán ennek a szájába nyúlkáltam?Ki tudja...?Picivel később már a halott állatot elhagyva megyek az orrom után.Egy kísérleti laborba érve azonnal kutakodni kezdek, majd a halk csörgésre hirtelen hátrafordulok.A gyors mozgásom után hátramarad hajam pedig magával sodor mindet.Egy kék löttyel teli kis üvegcsét, valamit piros vérszerűt és pár csipeszhez hasonló vas szerkezetet.

Fittyet hányva arra a kis kedvességre amit kimutattam felé már el is kezd menni a saját feje után...mint mindig.Miután elsőre nem nyílik az ajtó ő csak lazán nekifutásból betöri és repül is tovább míg egy apróbb puffanással nem landol...kíváncsi vagyok mit fog ehhez szólni Edward.Ehh.Nagyot sóhajtva elindulok,de rögtön undorodva húzom el a szám a döglött állat láttán.Elvonom a tekintetemet róla és megyek is barátnőm után,mielőtt még csinál valamit.Egy furcsa laborba érkezünk amit még nem láttam,ami furcsa mert azt hittem már végig jártam a kastélyt.Elkezdem nézegetni az asztalon lévő holmikat,de azok hangosan megcsörrennek így békén is hagyom őket.Visszafordulva már nem is látom a lányt,csak nagy hajzuhatagát aztán már csak a földön heverő üvegcséket.Szerencsére nem törtek el.
-Csak én vagyok az...-sóhajtok.Ki fog nyírni Edward ha megtudja,hogy itt voltunk.-Mivel nem akarsz elmenni innen,mit szólnál ha körbevezetnélek?-teszem fel a nagy kérdést amit amúgy semmilyen esetben sem kérdeznék meg senkitől.Na de most csak a pillanat kedvéért nem baj.

Sarah
Alice ajánlata után már nagy vigyorral indultam a fejem után. Egyenesen ki a laborból, el a döglött állat mellett. Ugrándozva haladok fel a lépcsőn, amikor az egyik lában hirtelen megcsúszik és vissza gurulok a lépcső első fokához. Földre érkezésem után már azonnal fel is ugrok, majd lágy legyintésekkel letörlöm magamról a port is. Mit sem törődve előbbi buckázásommal, már rohanok is tovább. Az emeletre érve azonnal lefordultam jobbra, majd egy sötét szobába érkezve a villanyt kezdem keresni. A tapogatásom közepette halk léptekre leszek figyelmes. Halkan felkuncogok, majd bebújok az ajtó mögé.Hátha így megijeszthetem majd!

Választ nem kapok,csak egy hatalmas vigyort és elsétálást...nélkülem.Hát jó.Veszem a fáradtságot és veszek egy 180° fordulatot,amikor hallatszódik egy nagy puffanás onnan ahova Sarah ment.Ehh már megint elcseszett valamit,de annyi szent,hogy az agyát már nem tudja ennél jobban,indulok el unott arccal.Most hogy belegondolok,egyik esését sem láttam még...hát ez szomorú,na de így szeretem amilyen.Trappolást hallok majd újra néma csendet,gyorsan túltette magát a dolgon,azt hittem sírni fog.Lustán elindulok arra amerre a lány ment,fent az emeleten csak földbegyökerezett lábakkal állok egy helyben amikor szétnézek...állatfejekkel díszített falak és valószínűleg szobák is.Elkezdek járkálni és be nézegetek a szobákba,de nincs semmi érdekes.Vajon hova mehetett ez a lány?Jut eszembe,hogy mégis hogy kerültem ide.Az utolsó szoba felé nézek,ahol korom sötét van.Oda nem mehetett be,hiszen fél a sötétben...vagy mégsem.Ajh nem éri meg kockáztatni.Be érve rögtön a kapcsolót keresem,így csak tapogatok a sötétben és néha káromkodok...na jó,végig káromkodok.