-LEZÁRT JÁTÉK-

Jó játékot!

Kamilla:
Éppen a kastélyban feküdtem a saját szobámban.Körülbelül 1 óra lehetett.A szekrény ajtók megint kivágódtak, de én már hozzászoktam.
-Szia.-köszöntem a semminek, mivel az előbbi jelenség arra utalt, hogy itt van valami szellem.De mivel nem hallottam semmit és a szekrény ajtók is visszacsukódtak sóhajtottam egyet.
-Hát ez nem az a nap amikor beszélgetni fogok egy szellemmel.-mondtam miközben kikeltem az ágyból és kiléptem a szobám ajtaján.Majd sétálgatni kezdtem végül lementem a lépcsőn a földszintre.Közben egy dallamot dúdolgattam.

Hangos dübörgés hallatszódott meg a kocsi ajtaján.
-Aztán vigyázz magadra Nana. Nehogy a házban lássalak viszont!-szoltam hátra egy fintor keretébe mire a nénike rámmondott egy imát és utamra bocsájtott. A cirkuszos kocsi nem állt meg igy mikor kicsaptam az ajtaját menet közben ugrottam ki, majd mutattam be egy elegáns bukfencet a lendülettől. Nana még utolag utanam dobta a sporttáskám, és a cirkuszos már tovább is halytott. Unottan fordultam meg és mértem fel a kastélyt.
-Komolyan ez lenne az?- huztam fel a szemöldököm.- nem is ilyesztő!- horkantottam miközben vörös szemem megcsillant a napfényben. Erre a ház reluxái csapodtak egyet, mire felröhögtem. Komótosan lépkedtem fel a lépcsőn, be a halba. Találomra a lépcső felé vettem az utam. Az emeletem sok szobába benéztem de egyik sem nyerte el tetszésem, igy mindegyik ajtajat hangisan csaptam be magam után. Mikir végre egy igényeimnek megfelelő szobába nyitottam be elégedett mosoly kuszott az arcomra. Már léptem volna be, de az ajto becsapodott, es ugy irron vágott, hogy vérezni kezdet.
-Bassza meg! Szakadj már le rólam lélek!-orditottam fel ingerűlten, hisz embert nem mondhattam. Akkor is bementem a szobába es ledobtam a cuccom az ágy mellé, majd ledöltem az agyra.
-Ooohh a rohadt életbe!- fogdostam az orrom miközben ömlött belőle a vér.

Maya
Már egy jó ideje sétálgathatok de még mindig nem találtam meg azt a kastélt amiről az a csávó beszélt. Áh, lehet átejtett...de ha megtalálom, addig él..várjunk, ez így nem teljesen igaz..helyesbítek: addig létezik. Erre csak idegesen fújtatni kezdek, majd gyorsabbra veszem tempómat mert már eléggé kezdett nyomni a gitár súlya. A kezeimben lévő bőröndöknek viszonylag könnyű súlyuk volt. Egyik tele van ruhával, és minden más jósággal. (Hajfesték, kontaktlencsék stb...ez most egy bazi nagy bőrönd lesz xD) A másik meg egyszerűen csak tele van mindenfajta édességgel. Azok nélkül már alap, hogy el sem indulok. Ember, történjen már valami...
Amint ez a gondolat megfogalmazódott a fejemben, egyszer csak elértem azt a kastélyt amiről szó esett a beszélgetés során. Szóval akkor mégsem tettek lóvá..ez megnyugtató.
-Itt vagyooook~-jegyzem meg csak úgy magamnak majd fütyörészve bebattyogok az épületbe.
Ott felbaktatok a lépcsőkön és benyitok a legelső szobába amit emeleten meg pillantok.Nem is néz ki olyan borzalmasan mint ahogy azt elképzeltem. Leszámítva azt ott..
Pillantok az ágy mellett lévő szellemre...nem, nem is...az inkább már csak egy árny...de ahogy vigyorog..wúh, én ebből inkább köszönöm szépen, nem kérek.
Erre már el is hagyom a szobát majd tovább keresgélek, mikor hirtelen egy ordítás hangja üti meg fülemet, mire csak enyhén oldalra biccentem fejemet és a hang irányába sietek, mindaddig míg meg nem állok egy ajtó előtt. Hm..érdemes lenne benyitni? Csak nem ölnek meg amint belépek, szóval akkor meg nincs mi miatt idegeskednem. Erre csak eleresztek egy apró sóhajt majd résnyire nyitom ki az ajtón,és a nyitott helyen bekukkantva, megpillantok egy fiút akinek úgy néz ki eléggé ömlik a vér az orrából. Erre csak csettintek egyet a nyelvemmel, majd végül megrázom a fejem.
-Belépőnek nem is rossz.kezdem el egyik kék hajtincsemet birizgálni és úgy viselkedek mintha srác ott sem lenne, de most elhatározom, hogy először nem leszek olyan bunkó vele mint az összes többivel, ezért csak előkapok farmernadrágom farzsebéből egy zsebkendőt amivel a szoba túloldalánál lévő kisebb mosdókagylóhoz sétálok. Ott bevizezem a zsepit majd mikor ezzel végzek már vissza is megyek a sráchoz majd a kezébe nyomom az átáztatott anyagot.
-Csak hogy el ne vérezz itt nekem.-szólalok fel,de hangomban semmilyen kedvességet nem lehet észrevenni..mintha csak muszájból csináltam volna.
Ezután ellépek a sráctól majd az ajtóhoz lépek, és hátamat a fa érdes felületének támasztom, miközben karjaimat összefonom mellkasom előtt.

Folyamatosan szitkozódtam, miközben hallottam, ahogyan egy lélek kinevet.
-Remélem a pokolra jutottál!-szürtem ki a fogaim között. Hallottama hogyan nyílik az ajtó, de eszméletlenül leszartam, hiszen ez egy szellemek álltal bejárt ház. Mikor azonban lépteket hallottam a szobámban és beszédfoszlányokat felvontam a szemöldököm. Sajgott az orrom és ez megadta a kedvembnek az alapot, így mikor a kezembe nyomott valki egy vizes zsebkendőt, hirtelen ültem fel az ágyon.
-Te meg ki a halál vagy?-szúztam fel a kilátszó szemöldököm miközben furán cikázott rajta a vérvörös szemem. Természetesen a másikból semmi nem látszott, mivel a hajam befedte.
-Jahh milyen udvariatlan vagyok. Hiszen a halál az én vagyok.-vigyorogtam kicsit pszichésen, és kicsit feljebb emeltem a fejem, és hagytam, hogy a vér végigfollyon az ajkaimon és rácsöpögjön a hófehér pólómra. Mikor már kellőképpen piszkálta a folyadék a szám, egy finom mozdulattal lenyaltam, ilyen elmebeteg módon bámulva a csajszikára.

Maya
Igen persze,így kell reagálni..az ember csak próbál hozzá nem nagyon illő módon kedves lenni, erre viszonzásképp csak egy szemöldökfelhúzást kapok, meg hogy én ki a halál vagyok..és a köszönöm? No mindegy, akkor vegyük csak szépen vissza eddig jól megszokott énünket, hisz az úrfinak is ez lesz a legjobb. Mikor a srác felröhög és mondja, hogy a halál az ő, csak értetlenül oldalra döntöm a fejem.
-Furcsa vagy...-nézek a srác gyönyörű vérvörös szemeibe és végül csak eleresztek egy kissé ijesztő, halovány mosolyt.-De tetszik.-most megfogott ez a srác..kíváncsi vagyok hogy meddig leszek majd képes húzni az idegeit..vajon az elsők között feladja vagy netalán egész sokáig, akár még végig is ki fogja bírni..? Ez mind csak a jövő zenéje.
Nem is volt olyan rossz végignézni, ahogy a srác ott nyalogatja le a szájára lecsorduló vért. Ez csak még érdekesebbé tette őt a számomra.
-És az úrfinak mi a becses neve? Vagy nevezzem egyszerűen csak halálnak? Vagy talán H-nak...az olyan kis aranyos.-pillantok egy kissé pimasz mosoly kíséretében a srácra majd előkapok az egyik bőröndömből egy nyalókát aminek a papírjával megpróbálom becélozni a tőlem nem messze lévő szemetest de persze,hogy a cukros papír pont mellé esik..no, mindegy majd valaki csak felszedi.
Csak hanyagul megrántom vállaimat majd elkezdek a gyümölcsös édességen nyammogni.

Mikor nem talált bele a szemetesbe, felhorkantottam.
-Majd a saját szobádba szemetelj.-morogtam, majd a zsebkendőbe belefujtama z orrom, ami ezáltal szépen átáztatta. Én természetesen beletaláltam a saját kukámba, de le sem reagáltam. a vérzés elállt, és behunytam a szeme, majd összeszorítottam. Az orromhoz nyúltam, mire kissé felszisszentem. Mély levegőt vettem és egy hirtelen mozdulattal visszaállítottam a törött orrom.
-A jó büdös....-ordítottam fel, majd kishijján megfejeltem a padlót ugy behajoltama két lábam közé.
-Huhh...ezt is letudtam. Jól esett.-egyenesedtel fel aztán kissé szemrángatózva, még mindigpszichésen vigyorogva.
-Amúgy...-néztem immár a lányra.-Nem bírom ha megneveznek.-vágtam be egy fintort.- De ha nagyon hívogatni akarsz, akkor nyugodtan szólíthatsz életem megrontójának.-emeltem feljebb a fejem, úgy nézve le a lányra. Semmi kedvem nem volt felállni, hogy ténylegesen is lenézzek rá, főleg nem, hogy sajgott az orrom. Mondjuk azt még élveztem is.

Maya
-Oh, ne aggódj,ott is fogok.-legyintek párat és csak örömmel konstatálom hogy ezzel talán egy picit felhúztam a gyereket.
Mikor a srác gyorsan visszaállítja az orrát, az csak roppan egy aprót mire egy picit elhúzom a szám. nem tudom miért,de rühellem ha valaki ropogtatja bármijét is. Az olyan...wááh, legyen annyi elég hogy utálom. A srác erre kijelenti hogy nem szereti a ha megnevezik, mire csak bólintok egy aprót ezzel kifejezve egyetértésem.
-Jó, akkor maradsz H.-engedem vissza magam mellé karjaimat majd odasétálok a sráchoz és végül leülök mellé az ágyra, majd csak hátradőlök az ágyon és a poros plafont bámulom.-H mint Harold...H mint Harry...H mint...hm...Honey!-jut eszembe ez az szó, mire csak halkan felnevetek aztán csak tovább bámulok ki a fejemből.

Kamilla:
Ahogy sétálgattam a folyosókon az ajtók mellett az egyik az oldalamnak vágódott mire elestem.
-Ó b*zd meg.-káromkodtam de aztán végül felálltam és leporoltam magam majd kíváncsian benéztem a szobába ahol egy kék hajú csaj és egy fekete hajú fiú beszélgetett.
-Sziasztok.-mosolyogtam rájuk kedvesen miközben a kezemet kinyújtva intettem párat.

Mikor a lány lefeküdt mellém, azonnal felálltam és a szoba másik végébe sétáltam és a falnak döntöttem a hátam. Ekkor a gerendák, mintha csak hullámoztak volna, kezdtek el mozogni alatta, mire elvigyorodtam.
-Hmm...maszírozz még.-vigyorogtam perzerzen a plafont nézve, mire az előbbi tevékenység abba maradt.
-Miért, ennyire édesnek tartasz?-küldtem olyanazon perverz vigyort az ágyamon fekvő lány felé, megcsillogtatva vörös szemem.-De inkább már A...legyen ennyi segítséged, aztán szendvedj csak a nevem kitalálásával.- horkantottam fel, majd az ajtó felé kaptam a fejem, ami kitárult.
-Látod, még a lelkek is azt akarják, hogy békénj hagyj.-röhögtem fel durván. Ám ekkor egy egy káromkodás hallatszott, majd egy lány jelent meg az ajtóban, mire felvontam a szemöldököm.
-Ez kész!-röhögtem fel, majd hátrahajtva a fejem a falnak támasztottama plafont bámulva.

Maya
Mikor a srác azon nyomban feláll, ahogy én lefeküdtem mellé csak szánalmasan elmosolyodom.
-Ennyire nem bírja az úrfi a lányokat?-pillantok a srác felé és mosolyom addigra már inkább pimasszá válik.
Később, H kérdésére (ez de jól hangzik már xD) csak felvonom az egyik szemöldököm majd újra csak elkezdek egyik hajtincsemmel játszadozni.
-A? Na de akkor így már nem lehetsz Honey..-játszom el a szomorú kislányt majd újra csak a név lehetőségeken kezdek el gondolkozni.-Arnold, Amy,Abby-ennél a két névnél csak halkan kuncogni kezdek majd tovább motyogok.-Andy, Abraham (csak azért is felemlíti a nevét xD) Allen, Adam...eh, nem tudom...-kezdem el végül ujjaimat tördelni, miközben nemes egyszerűséggel eleresztem a fülem mellett a srác szavait, de egyszer csak azon kapom magam hogy egy másik lány jelenik meg hirtelen az ajtóban.
-Oh, szeva!-intek neki egyet majd elkezdek oda-vissza gurulgatni az ágyon, mert hirtelen elég kényelmetlenül kezdtem el magam érezni.

Kamilla:
A srác jól kiröhögött de én csak mosolyogtam rajta.A lány köszönt mire egy lépést tettem a szoba felé ám ekkor bevágódott az ajtó én pedig a csapástól bekerültem a szobába.De ezúttal nem estem el.
-Valaki nagyon azt akarja, hogy bejöjjek ide.-nevettem el magam.
-Egyébként Kami vagyok.-mutatkoztam be vidáman mosolyogva.

-A csajok ellen semmi kifogámos.-vigyorogtam rosszfiúsan.- Csak rühellem, ha beleférkőznek a magánszférámba.-horkantottam fel.Mikor a másik lány belépett, hihetetlenül sajognikezdtem a fejem. Nagyon jól tudom, mit jelentett ez, és kibaszottul nem akartam. Mikor mondta a nevét is, legugoltam és arcomat a kezembe temettem. Azt hittem szétszakad a rohadt koponyám.
Megdörzsöltem az arcom, mitől a hajam átállt a másik oldalra. Ragyogó kék szemmel, élénk mosollyal néztem fel a most érkezett lányra.
-Szia Kami!!! Én Abraham vagyok, de szólíts Abe-nek! Hú de csinos vagy!-nevettem vidáman, majd könnyen felálltam és a lányhoz siettem!-Örülök, hogy megismerhetlek!-mosolyogtam aranyosan, majd átöleltem és megpörgettem.
-Ó, ne haragudj, de neked nem emlékszem a nevedre.-fordultam bűnbánó arccal a másik lány felé.-Amúgy nagyon szép a hajad színe. Tényleg tetszik!-nevettem fel aztán és oda rohantam és a matracra ugorva elfeküdtem rajta, mire dobott rajtunk párat. Én az egészet jókedvűen végigkacagtam. Olyan szórakoztató volt!

Maya
Ez a duma... Csak egy halovány félmosolyt megejtek az arcomon mikor meghallom a lány első szavait majd mikor elmondja a nevét is, tekintetemet újra a plafonra emelem majd mikor újra a két alakra nézek,egyszer csak azt veszem észre hogy a srác most meg ott kuporog a földön mint egy bedrogozott hülye, de ami aztán következik az még engem is meglep egy kicsit, de csak értetlenül húzom fel egyik szemöldököm. Abe...jó, akkor Abby lesz! ^^ Végül csak felülök a matracon majd tekintetem a két alak felé vetődik.
-Szóval Kami mi? Eh, egy istenség, egy skizofrén idióta és egy elmebeteg psychopicsa..hát, remek.-tapsolom meg magunkat miközben csak megcsóválom a fejem, majd mikor kapok egy bókot a hajamra, már úgy reflexszerűen elmosolyodom.
-Oh,köszönöm.-biccentek egy aprót fejemmel mire a srác hirtelen ráugrik a matracra és az erre dob egyet rajtunk és ezen a fiú csak röhögni tud...na jól van..
-Te tényleg furcsa vagy.-jegyzem meg csak úgy magamnak, majd egy ötlettől fogva, megcsípem a srác orrát és végül a lányra pillantok.-Yume.-most neki kedvezek annyival hogy az egyik becenevemet elmondom, mert hát mindketten lányok vagyunk szóval valami kötődésnek kell lennie köztünk nem?

Kamilla:
A fiu leguggol es a foldet zte aztan mikor felalt mar mas hogy allt a haja es a kek szeme latszott ki.Odautott hozam elmondta a nevet majd atolelelt amitol egy edes mosoly jelent meg az arcomon majd en is atkaroltam ot ami jl is tetem mivel utana megportgetett.A bokra csak elmosolyodtam.
-Koszonom.-mondtam aranyos hangon.Ezutan Ab beugrott a kek haju lany melle aki elotte a tarsasagunkrol beszelt.Majd o s bemutattkozott.
-De szep neved van.vigyorgam ravkeddvese.

-Tudom, hogy fura vagyok-vigyorogtan önfeledten-De...Zavar a betegségem?-szomorodtam el, és kimásztam az ágyból. Az élőbbi helyhez blattyogtam a falnál és neki támasztottam a hátam. A fejem hihetetlenül sajogni kezdett majd éles fájdalom hasított bele. Hátrafeszítettem a fejem és halkan felordítottam. Minden izmom megfeszült, szám nyitva maradt, pupiilam kitágult.
-Na hello csajok.-vigyorogtam rá gonoszan a két lánykára vörös szemekkel. -Sajnálom, ha megzavartam az idilli pillanatot a nyomival, de a dolgoknak nem ez a menete.-kezdtem el gonoszan feléjük sétállni, miközben kettejük között cikázott a tekintetem.

Maya
Szóval tudja..áh, remek. Abby következő kérdésére csak egy halk sóhaj kíséretében megrázom a fejem majd enyhén megsimizem a srác buksiját.
-Nem, nem zavar.-szólalok fel, miközben magamban egy kicsit felkavartam gondolataimat. Nem szoktam én ilyen kedves lenni...de gyengém az aranyosság...vagyis nem úgy mondanám hogy a gyengém csak..rosszul hat rám. De azért szivárványon nem fogok miattuk ugrálni.
Erre a srác egyszer csak kimászik az ágyból/matracból (eddig mind a kettőt írtuk már xD) majd újra csak odaáll a falhoz és elkezdi hátát masszíroztatni, de ekkor megint csak jön a változás és pillanatok alatt visszakapjuk régi másik Abe barátunkat. Ennek én csak örülni tudok mert így már ki is szállt belőlem az a maradék kedvesség is ami arra a kis időre belém költözött.
-Na mivan, ekkora hatást gyakorolt rád a fal vagy mi?-ejtek meg egy pimasz félmosolyt miközben tekintetem a srácra emelem. De komoly..mindig csak akkor változik át mikor a falhoz megy..vajon ha én odamegyek akkor belőlem mi lesz? Tuti valami cuki kis disney hercegnő..
Erre a gondolatra csak kiráz a hideg, majd mikor kapok még egy bókot, csak újból biccentek egyet a fejemmel.
-Köszönöm.-nem sok érzelem látszódik arcomon de valójában,jól esik hallgatni ezeket a bókokat. Kíváncsi leszek mit mondanak majd a szokványos "változásomra".

Kamilla:
O szoval egy skizofren...Furcsa.Mikor lepattant az agyrol visszament a falhoz aztan egy kis jelebet utan visszavaltozott...Mmm de kar...de legalabb megoleltem.Egy gonosz vigyorral kiszontott minket majd azt mondr hogy sajnalja hogy megtavarta az idilli beszelgetest s nyomival.Kozben egyre kotelebb jott hozzanj mikozben gonisz tekintete kettonj kozt cikazott.Erdekes ez a fiu de kivancsiva tett.

Mikor java részt hozzám sem szóltak, csak felröhögtem.
-A fal legalább tud maszírozni. Na és te?-csóváltam a fejem, miközben eléjük értem. Ekkor a fürdőszoba ajtó kinyílt és odabenn elkezdett folyni a víz. Egy gyerek...nem is....egy kislány énekét lehetett odabentről hallani. Kezem ökölbe szorúlt, pupillám, kitágult, ajkaim résnyire nyíltak, úgy hallgattam. Lélegzetem akadozó volt, és kibaszottul nyomta vaalmi a mellkasom.

Maya
A kicsi Isten, nem csinál semmit hanem csak áll egy helyben és bámul ki a fejéből..talán lefagyott? o.o Végül csak egy laza vállrántással lerendezem az egészet majd mikor meghallom a fiú szavait csak megcsóválom a fejem majd felállok és Abe felé veszem az irányt.
-Biztos tudni akarod te azt Abby?-hanglejtésemmel direkt egy kicsivel ijesztőbbé tettem az egész mondatot és mikor a srác mögé léptem, csak lassan végigsimítottam a hátán, de egyszer csak eleresztek egy halovány mosolyt,egyszer-kétszer ráverek a gyerek hátára, de azért nem olyan jajj de erősen..hanem csak hogy rendesen ki tudjam fejezni szeretetemet.
Ekkor hirtelen kinyílik a fürdőszoba ajtaja majd később egy kislány hangja üti meg fülemet. Csak érdeklődve figyelem ezután a srác további reakcióit, majd mikor akadozva kezdi el a levegőt venni, csak enyhén oldalra biccentem a fejem,így pont a srác szemébe tudok nézni.
-Hé,minden rendben?-pillantok egy kicsit furcsállva a srácra.

Leszartam, mit csinál a csaj. Csak a hangra és arra az énekre figyeltem. Azt a dalt énekelte, nekem pedig minden izmom megfeszül.
-Hogyan? Ne haragudj, mondtál valamit?-néztem fel Maya-ra, hogy egyik szemembe sem lógott bele a hajam. Furcsa volt ismét két szemmel látni a világot, de meg tudtam volna szokni.A pupillám ki volt tágulva, miközben az az édes dallam hallatszódott ki a fürdőből. Mintha hivogatott volna, de muszály volt megmakacsolni magam.

Kamilla:
Arra amit mondott csak elmosolyodtam.Aztan a csaj mar ment is ugy mond maszirozni a fiut.Par pillanat mulva kivagodott a fordo ajtaja a viz folyni kezdett es egy kislany hangaj utotte meg a fulem mure teljesen a furdo fele fordultam.Abe pedig lefagyott es akadozv vette a levegot mire kicsit aggova rapillantottam.De hamarosan megvaltozott a fiu beszede esa kinezete is...Furcsa.

Maya
-Áh, nem lényeg.-csóválom meg végül a fejem. "Idióta.."
Most veszem csak észre, hogy jelenleg a fiúnak egyik szemét sem takarja az éjfekete lepel. Hm..had ne mondjam, így egész helyes.. (Meg úgy...amúgy is >:3) De várjunk...mi a f*sz?! o-o Jó, nekem most kell elmennem elmegyógyintézetre vagy valami olyan helyre ahol tudják az ilyet kezelni..de ezen felül azért még könnyedén megy a bunkózás, szóval akkora gond nincs. Igen, egyszerűen csak kíváncsivá tett ezzel a két egymástól egészen távol álló énjével, ennyi az egész. Erre csak észrevétlenül megszorítom egy kicsit a srác pólóját.
-Hóhó, mi a gond nagyfiú?-pillantok egy halovány ám meglehetősen pimasz félmosoly kíséretében a srácra.

Láttam, hogy Kami kicsit aggódva néz rám. Erre csak küldtem felé egy amolyan "Nyugi az ég világon semmi bajom sincs" pillantást.
Aztán mikor Maya megfogta a pólóm, lenéztem a polora, majd fel a lány szemébe. Habár még igy is le kellett néznem rá, mivel jelentősen alacsonyabb volt.
-Megtennéd, hogy elengeded a pólóm...kérlek?- mondtam teljesen higgadt jellemben és arckifejezéssel. Utána persze többször is a fürdő felé néztem. Annyira hivogatott...

Maya
Hossza gondatmenetembol a fiu szavai teritenek vissza a valo vilagba.
-Csak mert szepen kerted.-sohajtok fel es ezzel egyidoben leveszem a kezem Abe polojarol.
Ah,most nem megy nekem a bunkozas...tul faradt vagyok most hozza. Erre a gondolatra csak asitok egy nagyot majd vegul, kisse komasan a sracra pillantok.
-Fegyverszunet?-ekozben tovabb hallgatom azt a dallamot ami tobbszor ismetlodik igy lassan mar teljesen belemaszik a fulembe ez a dal es erre mar akaratlanul is elkezdem ugyanazt a dallamot dudolni mint amit a kislany is hangoztat.