-LEZÁRT JÁTÉK-

Maya
-Hogy mi?-kerekednek ki szemeim egy pillanatra.
Es megis....hogy a jo anyam kinjaba tudnam belole kihozni a masik enjet? Ekkor eszembe jut ket eleg gyer otlet...de mivel massal nem igen tudok jelenleg eloallni ezert be kell ermem ezzel.
-Amugy Cleo! Igy a "jatekon" kivul szolva...mit szolnal hozza ha befestenem az egesz hajadat rozsaszinre? ^^-mosolyodom el aranyosan mire hirtelen csillogni kezdenek a szemeim.-U,U de legyen olyan rikito,hogy olyan igazi jelzo lampa beutesed legyen!-kuszik egy jatekos vigyor arcomra majd csak erdeklodve figyelem a srac reakciojat de mivel eloszor semmi valtozast sem eszlelek ezert csak halkan morogni kezdek. Oh,ezert mar most rohadtul atkozom magam hogy megteszem....
Vegul csak erot veszek magamon majd a kezeim koze fogom a fiu arcat es egy szenvedelyes csokot lehelek ajkaira mikozben egyik kezem az arcan marad es addig a masik addig csak szep lassan lekuszik a derekaig es benyulva atazott poloja ala csak vegigsimitok nehanyszor izmos mellkasan.
A srac szerintem pont ezt a ket dolgot ruhelli a legjobban szoval erre muszaj lesz valamit reagalnia.

Abraham
Mikor említette a hajfestést elősször felcsillant a szemem. De aztán mikor ecsetelni kezdte, hogy ilyen nagyon rikito, csak elfintorodtam. Az nem jo...Az ilyen vattacukros ezerszer szebb. Nem tudom ezzel mit akart visszahívni, mert szerintem a mostani befestés tök jó lett, és mivel Maya még él, nem üthette Baltit sem nagyon szíven. Mikor megfogta az arcom csak kérdőn néztem rá, de ami ezután jött arra egyáltalán nem számítottam...
Mi a sz*r ez? Már megint az az áramütés. Résnyire nyitom a szemem s meglátom a hernyócska arcát. Érzem, ahogyan a testemet simogatja. Megragadom a vállát, hogy eltoljam magamon, de valamiért a testem nem akar engedelmeskedni. K*rvajó... Az ellökés helyett csak átfordítom a csajt és ráülök a derekára persze nem úgy, hogy agyonnyomjam. Egy kis ideig folytattam, amit elkezdett. Az érzés teljesen átjárt, mintha csak egy függő hosszú idő után kapna anyagot. De aztán ráeszméltem valamire. Ki a jó kib*szott eget művelek itt?! Hirtelen rántottam el a fejem és néztem vicsorogva a csajra.
-Na ezt meg mire volt jó?!-morogtam rá szikrázó tekintettel, ugy szorítottam a vállánál a földhöz erősen, most valahogy nem érdekelt, hogy fáj-e.

Ian
Hallgattam szellem papi mondandóját, aztán egy amolyan jól van már vettem az adást fejjel biccentettem neki, hogy értem mire céloz. A hangja eléggé idegesített amúgy, olyan monoton és semmilyen volt, hogy az már dühítő. Feltette a kérdését mire minden vigyor, ami valaha lehetett az arcomon lefagyott. Szemeimben elég fura fény csillant…düh és egyszerre szomorúság is. Éreztem, hogy legszívesebben most megölnék valakit, megfojtanám vagy kibelezném, de nem meghátrálni nem fogok…azt már nem. Felnéztem a szellemre és szemeimben minden érzésem tükröződött, de leginkább most már a gyűlölet. Szóval nem mindegy hogyan adom meg a választ, bizonyára arra céloz, hogy ne hazudjak és a teljes igazságot mondjam el, hát jó te akartad csak Yukari ne hallaná. A kezem meg-megremegett és ökölbe szorítottam majd nagy levegőt vettem és egy pillanatra még a szemeimet is lehunytam. – Jól van megkapod a választ. – néztem magabiztosabban a szellemre, bár éreztem, hogy belül a szívem egyre hevesebben vert amint felidéztem magamban az emléket. – Igen cserbenhagytam őt…akkor még minden más volt. – kezdtem bele és tekintetem elködösült. – A szüleim jobban szerették őt, mint engem, irigy voltam és dühös…gyűlöltem Anna-t ezért. Sokat lógtam otthonról és inkább bandákkal voltam, loptam hazudtam csaltam minden, ami kell és nem voltam híján az élvezeti cikkeknek sem, mint a pia a cigi egyebek… - fintorodtam el a saját szavaimon. – Anna volt a hibás különben meg…ő keveredett bajba, máskor mindig kihúztam a szarból, de ez egyszer már elegem volt belőle és nem segítettem. Gondoltam bosszút állok, amiért hercegnőnek hitte magát és azt hitte mindent megtehet, engem meg csicskáztathat. Elkapták este mikor hazafelé tartott a bandámból pár csávó én pedig végignéztem és ő ezt látta. Különben sem voltam teljesen magamnál. Ott kiabált én pedig nem mentem…a többiek kinevettek volna és kiraktak volna a bandából…az egyetlen helyről ahová tartozhattam egész életemben ahol néztek valakinek és nem egy nagy senkinek egy szánalmas dögnek, aki csak véletlenül született meg. Azért hagytam mert én is lenni akartam valaki…tartozni akartam valakikhez! Azt hittem azzal, hogy ezt megteszem majd jobb lesz nekem…de rohadtul nem lett! Kibaszottul lelkifurdalásom volt utána. A húgom pedig…többé még csak rám sem nézett…ekkor jöttem rá…. – itt megálltam és nem bírtam tovább mondani…rám jött így is a tíz perc és mindezt végigmondtam egyben, őszintén, elkapott az emlék akár az áradat a folyóban és nem bírtam megállni csak most. Végül is a választ megadtam ennyi…megalázva éreztem magamat, tudtam, hogy mekkora egy szemét vagyok, egy senki…és most már legalább Yukari is tudja. Ezért jöttem el a családtól is. Nem csak hogy egy senki voltam, de egy sátánfajzat, aki a saját húga szenvedését is képes volt végignézni csak, hogy egy mocskos banda ne dobja ki. Ez ellen nincs mit tenni pedig milliószor megbántam már, vissza akarnám fordítani, hogy ne legyen a testvérem egy lelki nyomorék…inkább én lennék helyette az. Már nem érdekelt, hogy helyes volt e a válaszom csak erőtlenül dőltem neki a falnak és a kezemmel eltakartam az arcomat.

Abby
Elúszkáltam én magamban, amíg ők ketten szórakoztak meg lubickoltak egyebek, kissé unatkoztam így egyedül, bárcsak lenne még itt valaki, akivel én is játszhatnék vagy beszélgethetnék, az olyan jó lenne…T-T Nyaahh…háj mindegy jó elúszkálok a víz tetején Johnny-val a cápával aztán hátha felbukkan egy béka, akit ha megcsókolok, herceggé változik. Ezen gondolatok közepette lebegtem, amikor Maya odajött hozzám és valami olyasmit mondott, hogy kívánjak szerencsét. – Jó…de te is nekem, hogy jöjjön valaki…. – mondtam egy halovány mosollyal, aztán a lány kiúszott a partra és ott kezdtek khmm…na, jó lehet, most jött el az ideje a lelépésnek én ezt nem akarom nézni. Lebuktam a víz alá, majd átúsztam a másik partra, a sziklásabb felére és kezdtem dobálgatni a hátam mögé be a vízbe a kavicsokat nagyban. Félig a vízben félig a parton feküdtem és a fejemet a karomra támasztva nézelődtem ide-oda, az épp előttem elmenő hangyákat vagy bogarakat. Énekelni kezdtem magamnak, közben vizes szőke hajamat söpörtem félre az arcomból, hogy lássak is tőle valamit, aztán vártam, hogy velem is történjen valami végre.

Yukari:
Láttam, hogy Ian keze megremeg aztán ökölbe szorul.Elkezdte megadni a választ én pedig értetlen fejjel hallgattam aztán végül szomorúan néztem rá.Szegény ő csak szeretett volna egy társaság tagjává válni, hogy tartozzon valahova és ez lett belőle.Mekkora bűntudata lehet.A válasza után már ment is odébb és leült még az arcát is eltakarta...Remélem nem sír.
-Jó választ adtál az ajtó megnyílt előtted.-mondta és ezúttal a hangjából egy kis elismerés is érezhető volt.Már majd nem a fiúhoz mentem de ekkor engem szólított a fickó mire odamentem.
-Yukari a kérdésed: Miért mentél el ezzel otthagyva a bátyádat?-kérdezte én pedig először egy kicsikét megrökönyödtem aztán belekezdtem a válaszadásba.
-Azért mentem el mert igazán nem sikerült feldolgoznom a szüleim halálát főleg anyukámét nem és mos már tudom, hogy segítenem kellett volna neki de azt hittem, hogy csak teher vagyok neki meg rájöttem, hogy látom a szellemeket és ezért arra gondoltam, hogy ide jövök és akkor legalább nem kell miattam is aggódnia.De ahelyett, hogy otthagyom minden bajjal nekem is segíteni kellett volna.Új életet akartam kezdeni nem akartam púp lenni senki hátán.-válaszoltam rövidebben mint Ian.Erre csak bólintott a szellem.
-A ajtó előtted is megnyílt.-mondta aztán eltűnt.Én pedig beharaptam az alsó ajkam.Hülye szellem miért kell neki bántudatot kelteni bennem.Mikor már minden jó lenne eszembe juttatja ezeket.Odamentem a fiúhoz és leültem mellé.Cseppet sem érdekelt, hogy éppen magam alatt kéne lennem csak is ő érdekelt most.
-Ian, nyugodj meg.-mondtam lágy, halk hangon miközben a vállára tettem a kezem és aggódó szemekkel néztem rá.

Maya
Mikor a fiú megragadja vállamat, valami oknál fogva belemosolygok a csókba. Úgy látszik ezzel tényleg sikerült visszahoznom. De ahelyett hogy Balti ellökött volna magától, csak átfordított majd ráült a derekamra és viszonozza a csókot, ami még inkább meglepett. Erre egy pillanatra elgondolkodok azon, hogy most ez tényleg Balti, vagy csak ivott valamit mikor nem figyeltem és az váltotta ki belőle ezt a hatást. Nem tudom...de ez most jól esett ^^ Nah, már megint kezdem..
Ekkor a srác hirtelen elrántja a fejét és csak vicsorogva felmorran. Erre csak eleresztek egy halovány, ám kissé mégis sunyi mosolyt.
-Akkor tényleg te vagy az.-biccentem enyhén oldalra fejemet és erre már el is veszem kezemet a srác mellkasától.-Ja..és csak mondani akarok valamit..-húzom el kissé számat, mert nem nagyon van ínyemre ez a dolog, de túl kell esnem rajta ._.

Mikor a csaj megjegyzi, hogy tényleg én vagyok, csak felmorranok.
-Miért kireszámítottál? A dédnagyanyám s*ggén lévő szőrös pattanásra, vagy mire?-morgok fenyegetően közelebb hajolva. Nem is rá voltam dühös. Leginkább magamra. Képes voltam megtenni amit az előbb és ez most iszonyúan iritált. Én...nem ilyen vagyok...
-Mond gyorsan, mig valamennyire helyén van az eszem!-vicsorogtam, mert az idegességtől a karom elkezdett remegni, és ki tudja mennyi idő van még a kitörésemig.

(Fúúj xD)
Maya
A következő két visszakérdezésre, csak megborzongok, mert határtalan képzelőerőmnek köszönhetően, valahogy sikerült megalkotnom magamban azt a képet...és..olyat többet nem akarok látni. (Ezt nem hagyhattam ki xD) Wow, de azért most valamiért tényleg mérges lehet..o-o Biztos most kéne elmondanom..? Áh, úgy is mindegy.
-Amúgy csak annyi lenne, hogy amit eddig csináltunk-teszek egy apró hangsúlyt a "tunk" ragra mert most hogy belegondolok, mind a ketten csak a másikat hibáztattuk a dolgokban, de lehet, hogy pont mind a ketten ugyanannyira voltunk "hibásak" bennük..(Meg ne kérdezd, miről beszél mert néha még én sem értem xD vagy..gondolok én itt a szellemlovasra meg minden ilyen hülyeségre ouo)
-És ezek közül amikre te azt gondolod hogy az én hibám volt,azt..(öhm..ez poén, nem tudom mit írok OuO)-itt tartok egy kis szünetet mert egyszerűen képtelen vagyok kimondani azt az egy kib*szott szót...de ha már elkezdtem a mondatomat akkor zárjam is le...a rohadt életbe..
-Sajnálom..-nyögöm végül ki, és ekkor hangom egy kicsit megváltozik, így teljesen érezni lehet rajta, hogy komolyan gondoltam amit az előbb mondtam.
Nah,és akkor ez is letudva...de ilyet többet nem nagyon akarok már mondani az életben..de miért érzem azt, hogy még fogok? o-o Áh, ez már a jövő zenéje..
Erre csak eleresztek egy halk sóhajt, majd tekintetem lassan oldalra vetem.

Rezzenéstelenül, vicsorogva hallgatam végig a mondandóját. Ahj gyerünk már nyögd ki végre amit akarsz, mert felrobbanok. Kissé fusztrálva kezdtem al mocorogni, mikor végre kinyögte amit akart. Nem kis meglepődöttség ült ki az arcomra, és ezt nem is titkoltam. Végül biccentettem egyet, amjd felpatantam és idegesen néztem körba. A pók valami sziklán feküdt az árnyékba. Hogy a p*csába került az oda. Intettem neki, mire hozzám repült(?) és felugrottam a hátára, majd már fel is emelkedtünk. Mikor a legmagasabb sziklát is elhagytuk hatalmasat ordítottam, amit a lányok odalenn még simán hallhattak, majd arcom dörzsölve dőltem el szellemen.

Maya
Mikor látom, hogy meglepődik a kijelentésemen, csak bólintok egy aprót. Valahogy éreztem hogy valami ilyesmi reakciója lesz. Végül a srác lepattan rólam, majd a pókjával együtt elkezd felfelé emelkedni, és mikor már elég magasan vannak Balti teli torokból elordítja magát, mire csak egy újabb sóhaj hagyja el torkomat. Áh, ezt most rettentően leszívott..
Egy pár percig még csak pihengetek a fűben szemeimet lehunyva, majd később úgy érzem,hogy egyre jobban kezd el hívogatni a víz, ezért csak felkelek majd a kezembe kapva mindkét matracot, bebattyogok a vízbe. Ott csak ráfekszem az egyikre, és hagyom hogy a víz arra sodorjon amerre csak szeretne. Eközben magam mellett tartom a másik matracot is ha Abby esetleg visszajönne, akkor neki is legyen hova feküdnie.

Ian
Már nem is hallottam, amit beszéltek utána Yukari és a szellem. Teljesen elmerültem a gondolataimban az érzéseim most a hatalmukba kerítettek és nem tudtam szabadulni tőlük. Fájt rohadtul ez az egész és most kénytelen voltam mesélni csak, hogy átjussak egy átjárón, ami mögött ki tudja mi van. Nem is érdekelt…legszívesebben visszafordultam volna és szétvertem volna valamit vagy valakit. A lány szavai újra felhangzottak de most közel hozzám éreztem az érintését és szó szerint kirázott a hideg majd felvillanó szemekkel néztem rá. – Nyugodt vagyok! – morogtam és egyszerűen nem tudom miért, de egy hirtelen mozdulattal szorosan magamhoz öleltem őt és a vállára hajtottam a fejemet, de nem sírtam, már a könnyek sem jöttek…szoborarccal meredtem előre.

Abby
Elég hangosan dalolgattam közben a lábammal a vízben eveztem, félig meg a parton voltam és továbbra is unottan nézegettem a hangyákat...lassan már könyvet is írhatnék róluk. Felnéztem az égre és ekkor láttam, hogy valami nagy megy el fölöttem, de különösebb figyelmet már nem szenteltem az itteni furcsaságoknak hisz annyi volt belőlük. Megfordultam, hogy visszaússzak a másik partra és összepakoljak, mert a végén beleposhadok a vízbe. Maya már a tó közepén lebegett egy matracon, Cleo sehol...miről maradtam már megint le amíg a hangyák életét figyeltem meg vajon? Odaúsztam a lány mellé aztán felpattantam minden szó nélkül a másik matracra ami mellette volt. Felsóhajtottam majd lehunytam szemeimet. - Hogy ment a beszélgetés? - tettem fel csak végül a kérdésemet majd a kezemet a hasamra tettem és hagytam had kényeztessenek a napsugarak.

Yukari:
Felvillantak a szemei és rám morgott, hogy nyugodt mire picit hátrébb dőltem de erre már hirtelen szorosan magához is ölelt és a fejét a vállamra hajtotta.Én picit meglepődtem de aztán átöleltem őt és pár pillanat múlva lassan simogatni kezdtem a hátát.Nem akarom, hogy ideges legyen és azt se szeretném ha szomorú lenne.Aggódtam érte és segíteni szerettem volna de úgy éreztem jobb ha nem szólalok meg.Inkább csak érezze, hogy én itt vagyok neki és nem ítélem el azért amit tett.Némán simogattam a hátát és most a fejem és a vállára hajtottam egy kicsit.

Maya
Egy 5-10 percig még bambulok ki a fejemből, de ekkor észreveszem hogy Abby kezd el felém közelíteni. A lány végül felpattan a matracra majd egy kicsit később megkérdezi hogy, hogy menta beszélgetés. Erre csak köhintek párat.
-Hát, amit akartam azt elmondtam...valahogy.-ejtek meg egy halovány mosolyt mikor a mellettem úszkáló lányra pillantok.-És köszi a biztatásért. Nem hittem volna hogy képes vagyok ilyet mondani.-nevetek fel kissé kínosan, majd csak oda lubickoltam valahogy Abby matraca mellé.
-Hálám jeléül.-hajolok egy picivel közelebb a lányhoz, majd csak eleresztek egy ördögi mosolyt és erre nyomban kiborítom a lányt a matracból, de erre persze, szerencsétlenkedéseim közepette, én is a vízbe pottyanok.
Nem habozok, már jövök is fel a víz felszínére majd kinyújtva a lányra nyelvemet,fekszem fel egyszerre mind a két matracra miközben a kezeimmel fogom valahogy össze azokat.

Ian
Kezdett megnyugtatni minden érintése, de nem hagyhatom, hogy azt higgye egy gyenge szemét vagyok aki, hagyta megtörni a saját húgát. Bármi is volt én tettem ezt. Pár perc után elhúzódtam tőle és undorodó arckifejezéssel, ami magamnak szólt nem neki álltam fel és léptem messzebb tőle. – Nem érdemlem meg ezt…jobban tennéd, ha te is inkább nem velem törődnél, hanem magaddal és távol maradnál tőlem…mielőtt téged is tönkre teszlek pusztán irigységből! - szólaltam fel aztán az átjáróhoz léptem…elvileg már beléphetünk rajta és ki tudja mi vár ránk odaát. Sosem törődött velem senki most sem várom el, hogy bárki megtegye. – Mit gondolsz megnézzük? – kérdeztem elég fásult hangon, próbáltam visszahozni magamat, de nehéz azok után, hogy megint feltéptem magamban azt a sebet.

Abby
Meghallgattam a válaszát és halványan elmosolyodtam, közben oldalra fordítottam a fejemet, hogy a lányra tudjak nézni. – Értem…akkor jó. És nincs mit erre valók a barátnők! – vágtam be egy édes kis vigyort és reméltem a srác is jól lereagálta a dolgot és nem mondott semmi rosszat neki mert akkor legközelebb már velem fogja szembe találni magát…Abby dühe akár a tűz! >< He? o-o Hálája jeléül…csak nem megfogja még hálálni is? Tettem fel a kérdést magamban elcsodálkozva, de amikor megjelent arcán egy ördögi mosoly rögtön éreztem valami kis csalafintaságra készülődik. Leborított a matracról mire belezuhantam a vízbe arccal előre. Felbukkantam és prüszkölni kezdtem a vizet, de közben már nevettem is vidáman. – Hahaha…ezt nem úszod meg szárazon szó szerint! – kiáltottam fel majd a vízen lebegő kis vízipisztolyommal kezdtem lövöldözni rá, az arcát, aztán közelebb úsztam hozzá majd elhúztam az egyik matracot alóla, így újra a vízben kötött ki én pedig felpattantam a másikra hassal és úgy kezdtem el evezni előre.

Yukari:
Elhúzódott tőlem és felállt majd odébb ment én pedig csak ültem ott és szomorú arcot vágtam.Felálltam és mellé sétáltam.
-Nem fogok távol maradni tőlem.Nem tudsz tönkre tenni ha eddig még nem mentem tönkre akkor nem te leszel az aki ezt megteszi.-mondtam határozottan.
-Nézd én nem ítéllek el és bármit mondasz akkor is törődni fogok veled.Lehet, hogy rossz döntést hoztál de más is hozott már rossz döntést, én is hoztam.Emberek vagyunk követünk el hibákat.De az fontos, hogy felismerjük, hogy ha hibázunk.Te felismerted és megbántad.Ez pedig azt jelenti, hogy többet nem fogsz ilyet tenni és az, hogy beismered, hogy hibáztál egy nagy dolog.-beszéltem hozzá de nem emeltem fel a hangom egyszerűen csak érezhető volt, hogy komolyan és őszintén beszélek.Bement a járatba én pedig utána mentem.
-Ha már ez volt az ára nézzük.-mondtam és halványan rámosolyogtam de közben szomorú is voltam meg aggódtam is érte.