Angyalok és Ördögök /játék/

Sejtettem hogy vissza fog kérdezni, igy már magamban felkészültem a válaszra.
-Nem tudom. Gyakorlatilag nelkule nottem fel és ha tudnám mivan most, vagy mi történt vele talán csak szarabb lenne, ezért nem ndolkom rajt es nem is kutakodok utána. Önző dolog lehet, de jó nekem igy, en ezt szoktam meg.-sohajtottam fel majd feküdtem el az ágyon úgy nézve őt.

Mikor megkaptam a válaszát csak lesütöttem a szemem. Nem önző...kicsit sem. Sőt...pont jól csinálja. Így nem is fájhat annyira. Én...nem is értettem... én annyira szerelmes vagyok belé, de mindenki más... magára hagyta. Már csak a gondolattól is kiült a fájdalom az arcomra. Hirtelen a saját anyám jutott az eszembe... az a zsarnok. Vicces... a legjobb dolog, ami eddig történhetett velem tarja magát a hibásnak azért, amivé váltam, pedig... az első lökés anyám volt. Szomorú szemekkel néztem rá, majd az arcához nyúlva lágyan cirógattam meg az arcát.
- Köszönöm, hogy őszinte vagy velem...- mosolyogtam rá fájdalmasan.

/Azért se kérdezek ra az anyjara xdd/
Ahogyan azzal az arccal simogatni kezdett, csak halanyan elmosojodtam.
-Köszönöm,hogy vagy nekem.-csokoltam a tenyerebe, majd hozza hajolv csokoltam meg lagyan.
-Mostmar viszont pihenh!-neztem ra pimaszul vigyorogva.

ne is.xd nem így akarom, hogy megtörténjen *szende, szűzies pislogás*/

Mikor megköszönte, hogy vagyok neki boldogan vigyorodtam el. Az villant be... mennyire leakart rázni az elején, milyen undok volt. Ch..most meg...hát azért na! Ahogy a csók után rám parancsolt, hogy pihenjek nagyot morogva fordultam el tőle a fejemre húzva a takarót, róla lerántva.
- Nem! - morogtam durcásan. - Holnap úgy se kell iskolába menni és nem vagyok álmos! Nem akarom, nem akarooom...- nyűglődtem, mint valami hat éves

Ahogyan morogni kezdett csak megforgattam a szemem. Hat ilyen komolyan nincs.
-Miert, akkor mit akarsz csinalni? Fekudni mozdulatlanul es agonizalni, arra varva, hogy elmuljanak a sebeid?-kerdeztem mit sem sejtve teljesen tanacstalanul.

Mikor visszakérdezett nyögve ültem fel, s néztem rá.
- Akár! Vagy csak úgy feküdni, vagy összebújni, beszélgetni, dughatnánk egy jót... neked miért nincsenek ötleteid?! - soroltam a lehetősségeinket, majd a feje mögötti falon lévő ablakra pillantottam. Csak a sötét eget és a hatalmas holdalt láttam.
- Te is tudsz repülni, én is... még se repültünk együtt még soha! Ha majd jobban leszek szökjünk ki valamelyik este! Naaa... - ültem köezelebb hozzá, aranyos, kisfiús mosollyal a fejemen.

Ahogyan elkezdte sorolni a dolgokat az utolsonal elkerekedettt a szenem es elrohogtem magam.
-Répát a földbe, vagy mi?-kerdeztem vissza vigyorogva, majd mikor felhozta a következő otletet, csak mosolyogva bolintottam
-Ha kiszabadolunk innen az egész ég a miénk lesz.- csokolltam meg mosolyogva
-Es igenis vannak otleteim, csak jelen pillanatba egyik sem jo. Vagy azert mert túl jokisfiu vagy, vagy pedig mert le vagy serulve.- vontam vállat

Mikor felnevetett a fogaim megvillantó vigyorral néztem őt. Egyszerűen imádom. Ahogy bolintott a következő ötletemre igazán boldog voltam, s mikor azt mondta az egész ég a miénk lesz csak még inkább.
- Végre. - súgtam mielőtt megcsókolt volna, majd lágyan, finoman csókoltam meg az ajkait.
- Milyen ötleteid?! Mond el! Na...hátha megtetszenek! - kuncogtam boldogan.

Mikor lattam jra hogy orul boldogan sohajtottam fel.
-Majd idovel. Most inkabb...Teljesitsuk a te otleted...- bugtam rosszfiusan mosolyogva majd csokoktam meg szenvedélyesen, mikozben hozzá nyomodtam.
-Vagy aludjunk inkabb, esetleg meditáljunk?- suttogtam a szajara dorombolva csillogo szemekkel, majd haraptam finoman az also ajkaba es szivtam meg. Ezutan pedig csak nagyon lassan kezdtem elhuzodni majd fekudtem a hatamra mint aki tenyleg aludni készül

Mikor azt mondta majd elkomorult az arcom és amolyan "Ne szórqakozz velem" fejjel néztem, s hagytam hogy megcsókoljon. Kíváncsi természet vagyok, utálom, ha valamit nem mondanak el... Ezt most bebuktad! Visszacsókoltam és mikor megszívta az ajkam fel is nyögtem, de ahogy a hátára feküdt, mintha aludni készülne hozzá bújtam és a mellkasára hajtva fejem hunytam le a szemem.
- Aludjunk...- simogattam a hasát.

Ez imenti aktiv felfutottsege mitt azt hitten ram veti magat, de neigy tortent. De nem is bantam.
-Rendben.- nyomtam mosolygos csokot a homlokara, maj fezkelidtem be. Nen doj kelletthozza, hogy felalonba kerülnek

Mikor olyan könnyedén belegyezett, majd mikor tulajdonképp egy jó éjt puszit nyomott a homlokomra mogorva ábrázattal emeltem fel a fejem és néztem rá. Na megállj...visszakapod még ezt! Visszahajtva fejem a mellkasára, hasát ölelve hunytam le a szemem. Fáradtabb voltam, mint gondoltam, mert szinte azonnal kiütöttem magam.

Hhamar elaludt amit egy maosollyal konstraltam, ugy olelve magamhoz. Az ablakbol jobo hideg levego az en melegemmel tokeletes parositast alkotott igy eszneletlenul jol aludtam. Nem is emlekszem mikir aludtam ilyen jol, hiszen most raadaskent o is ott feküdt rajtam, velem.

Azt még éreztem, ahogy a hűs szellő simogatta a bőröm, de fázni nem fáztam. Az este további részében már több mint jól aludtam. Tökéletes volt. Éjszaka valahogy sikerült levergődnöm róla, de hozzá bújva, egy párnát ölelve aludtam tovább.

Reggel latva azt a kepet amire feljeltem csak elkuncogtan magam. A feneket nekem nyomva olelgette azt a parnat. Na szep mondhatom. Most valahogyan nem akartam felebreszteni, most szuksege volt a pihenesre. Ivatosan felkelve huztam be a sotetito függönyt, majd mentem el rendberakni magam

Éreztem valami mozgolódást magam mellett, de nem ébredtem fel rá így csak halkan morogva öleltem még szorosabban magamhoz azt a puha valamit. Régen voltam ennyire kiütve.

-------

https://szerepjatekok25.hungarianforum.com/viewtopic.forum?t=55