Angyalok és Ördögök /játék/

Itt lehet játszani.
~Jó játékot!

Zack
-Mi az hogy út közben elveszett az áru?!-ordítok rá egy nálam sokkal fiatalabb srácra, aki erre csak nyöszörögve összehúzza magát.
-E-elnézést kérek uram, ígérem többet, ilyen nem fog előfordulni.-kezd el remegni a fiú,pont mint valami pisis..áh, istenem.
Csak sóhajtva dőlök neki a falnak, és lehunyva szemeimet, dörzsölöm meg ujjaimmal homlokomat.
-Rendben, elmehetsz..-fújom ki idegesen a levegőt, mire hallom, hogy az a gyökér, csak megnyugodva kifújja a levegőt.
-Köszönöm.-biccent egy aprót a fejével, és már útnak is eredne, de még időben elkapom a csuklóját és annál fogva rántom vissza magamhoz.
-Szóval..viszlát a halálban öcskös.-fúrom gyilkos tekintetem az övébe, majd később csak megejtek egy halovány ám mégis igen ijesztő mosolyt,és gyorsan előkapva egy tőrt a farzsebemből, egy lazább rántással,választom el a fiú fejét a testétől.
-Hm..mit is mondtál? Hogy ígéred nem lesz több ilyen..hát, akkor sok sikert a túlvilágon.-biccentem elmerengve oldalra fejemet, majd csak hanyagul ledobom a fejet az élettelen test mellé.
Késemről saját magam nyalom le az odacsordult vért, és eztán már indulnék is utamra, mikor hirtelen eszembe jut valami. Ez egy gimi tele,idióta tinédzserekkel, és az öreg fószer vagy valamelyik tanát, tuti megtalálná a hullát. Hjaj, miért cselekszem mindig azelőtt mielőtt,gondolkodnék..áh tudjátok mit?
-Lesz*rom.-vonom meg unottan vállaimat majd a hullát csak odarugdosom a suli falához, ezzel valami remek rejtekhelyet nyújtva neki.
Dolgom végeztével, csak lesöpröm kezeimről a port, és nagyban fütyörészve indulok vissza az udvarra, zsebre tett kezekkel.

Olyan fura ebben a suliban lenni.Mégis,hogy lehetnek ennyire hülyék az öregek,hogy összezárnak minket egy helyre.Jó hogy nem robban itt ki egy háború.Azonkívül meg amúgy se megyünk egymás közelébe azokkal a nyomorult ördögökkel.De semmi baj.Elviselem.Minden rendben.
-Lisaaa!Hallasz??-szólalt meg a mellettem lévő lány.A francba megint elgondolkoztam.
-Igen?Bocsi figyelek,de tényleg!-válaszolok neki nem túl meggyőzően.ÉS még ebben az az ironikus,hogy azt se tudom ki ő.Egyszer csak megpillantok egy ördög fiút aki most jött ki az egyik épület mögül.Figyelmemet rögtön felkeltette a ruháján éktelenkedő piros pöttyök amik nem illettek bele szerelésébe.De nem is érdekel.Visszafordulok a lányokhoz és próbálok koncentrálni rájuk,de...de nem megy.Elköszönök tőlük és elindulok oda ahonnan kijött az az ördögfajzat.Amikor befordulok nem látok semmi olyat ami nem ideillő lett volna,de aztán megpillantottam egy ezüstös valamit az egyik kuka mögött.Ám amikor odamentem megnézni,hogy mi az egy apró sikoly hagyta el számat.Rögtön felidegesítettem magam és elkezdtem rohanni azután a nyomorult után.Amikor odaértem elkezdtem ütögetni a mellkasát miközben a képébe ordítottam,hogy hogy tehetett ilyet ,ez gyilkosság,hogy nem érez lelkiismeret furdalást!?Aztán elfogyott az erőm és összeestem előtte némán reszketve.Éreztem,hogy kezd elsötétülni a világ és még ezt suttogtam mielőtt elsötétült a világ:-Gyilkos!

Zack
Utamat ekkor az ördögöknek fenntartott épület felé veszem, mikor hirtelen egy lány ugrik elém és kezdi el mellkasomat verni, miközben harsányan beleordibál a pofámba. Jó, akkor már csak egy kérdésem lenne..mégis mi a tökömet csinál ez a kis lotyó?! Eddig sem volt olyan jó a hangulatom de ez már végleg rátette a pecsétet aznapi viselkedés formámra.
-Ember, szemen köpni nem akarsz?!-morranok vissza rá, de a kiscsaj ekkorra már a földet nyomja..na de jó.-Nehogy azt mondd hogy már ennyitől kidöglöttél.-vonom fel szemöldököm, majd csak finoman megbökdösöm a lábammal a földön fekvő lányt, de mivel az nem reagál semmit, ezért csak egy apró sóhaj kíséretében megrázom a fejem.
Nem szoktam ilyet csinálni, de most hálát mondok annak, hogy nem köpött le..
Így csak a gimi falához húzom a lányt a karjainál fogva, majd hozzányomva hátát, ültetem fel valahogy. Ezután egy pillanatra elsuhanok, és percekkel később egy vödör jéghideg vízzel a kezemben térek vissza.
-Heh, a nevem Miss Szöszke, köszönöm a kihívást kedves angyalok! Az én kihívottjaim...hmm..az egész gimi, szóval mindenkinek üzenem: rohadjatok meg ott ahol vagytok!-horkanok fel röhögve, majd csak nagy nyugodtan a szőkeségre borítom a vödör tartalmát.

Szinte villámcsapásként ébredtem fel az ájulásomból.Az az idióta gyilkos rám öntött egy vödör vizet!
-Te hülye vagy??-ordítok rá.Ám ekkor meglátom,hogy ruhám nem csak vizes de még át is látszik.Egyel több ok,hogy az öregek mennyire hülyék na mindegy.Hirtelen rám tört a kis lányos zavar és a takarnivalóm elé fűzöm keresztbe a kezem.-10 perced van,hogy hozzál nekem egy váltóruhát mielőtt szólok valamelyik öregnek!-köpöm a szavakat arcába tárgyilagosan.(csak neked Harau x3)

(Tudod hogy szeretlek..♥ De ezért egyszer még biztos megkínzom a Szöszkét :3)
Zack
És persze hogy amint felébred már visít is újra fel, mint valami ideges kismalac.. Háh, mai libák.. Semmi "Köszönöm, hogy nem hagytál ott rohadni az udvar kellős közepén" vagy valami ilyesmi.. Neeeem, inkább ordibáljunk bele jó hangosan a másik képébe hogy még hallássérült is legyen. Tessék, ennyi lesz akkor, ha egy kicsit is megpróbálok kedves lenni valakivel.
Viszont ekkor tekintetem egy kósza pillanatban lejjebb siklik, és mikor megpillantom hatalmas idomait, melyekre most sokkal szebb rálátást nyerhetek, csak elismerően füttyentek egyet. De a lány nyomban kapcsol, így pillanatok eltakarja kerekded melleit, ezzel megfosztva engem az egyetlen örömtől mely a mai nap eddig ért.
-Hallod,kislány most miért vagy ilyen kis szégyenlős?-hajolok kicsit közelebb hozzá, mire arcomba egy adag nyálcsomagot kapok. Ugye ezt most...nem gondolta komolyan..?
Egyik szemem lassan tikkelni kezd, majd egy pillanat alatt előkapom újból tőrömet, és a fegyver élét a lány nyakához szegezve, hajolok hozzá még közelebb, olyannyira hogy leheletem szinte már cirógatja az arcát.
-Na idefigyelj Szöszke. Nehogy azt hidd hogy engem puszta fenyegetéssel ugratni lehet.-nézek bele mélyen szemeibe ilyenkor szokásos rideg tekintetemmel.-Csak egy apróbb kézmozdulat és már nem is vagy képes szólni a dirinek meg a többi seggnyalójának.-nyomom hozzá a fegyverem élét kissé jobban nyakához, és ekkor arcomon csak újból megjelenik az az ördögi mosoly, mint amikor azt a pisist is megöltem.-Szóval biztosak vagyunk benne, hogy pont Nekünk kell parancsolnunk a másiknak?-biccentem enyhén oldalra fejemet, várva a lány válaszára, de később megunom ezt a várakozást,és csak unottan bevonszolom magam az angyalok épületébe, nagy ívből tojva rá, hogy majdnem az összes elkezd sikítozni hogy "KIFELÉ TE FÉREG!"..heh, de azért néhányuk arcáról egészen mást olvastam le..~
Végül csak ráakadok egy egészen romos szekrényre,amiből végül egy egész szexis pom-pom lány ruhát halászok ki. Ilyen kis világoskék haspóló, a hozzátartozó fodros mini szoknyával. És persze mind a megfelelő anyagból készültek. Hm..ez egész jól mutatna rajta.
Dolgom végeztével, unottan battyogok vissza a még mindig földön heverésző szőkeséghez, és hajítom ölébe a ruha darabot.
-Nesze, elégedj meg ezzel.-köpöm oda neki a szavakat, és csak kevés kellet ahhoz, hogy tényleg nekiálljak ott köpködni..de azért annyi tartás még van bennem..vagy mégse?

Miután megmondtam neki a magamét ős lehajol hozzám és rám nézett azokkal a rideg szemekkel és mondott valamit amire már annyira nem figyeltem,mert egy pillanatra megfagyasztott az a két jéghideg szempár.Aztán csak előkerül hirtelen egy tőr amit már nyomban a nyakamhoz is nyom.Ez csak egy idióta gengszter ördög nincs mitől félnem.Ezek kis undorító természetellenességek.Nyugtatom magam.
-Szóval biztosak vagyunk benne, hogy pont Nekünk kell parancsolnunk a másiknak?-kérdezi de meg sem várva a válaszomat elindul az angyalok épületéhez és lazán besétál.Sóhajtok egyet és körül nézek.Minden angyal sikongat amikor meglátja azt a fattyút bemenni.Még én is ledöbbentem.Hogy hagyhatott itt engem csak úgy.És mégis,hogy képzeli azt,hogy csak úgy besétálhat oda.Aztán megint feltűnt a kezében egy ruhával.Na itt teljesen leblokkoltam.Most tényleg hozott nekem egy ruhát??Egy ördög?Gondolkodni tovább nem volt időm ugyanis a ruha az ölemben landolt olyan hirtelen amilyen hirtelen jött.Szavai ugyan nem voltak kedvesek de titokban örültem,hogy voltam olyan szerencsés és nem,hogy megúsztam ezt az egészet élve se még ruhát is kaptam.Magam elé tartottam a ruhát és szemügyre vettem...aztán...aztán leesett mért mondta azt,hogy elégedjek meg ezzel ugyanis egy pomponlány ruhát kaptam haspólóval és egy miniszoknyával.Döbbenetemben szólni se tudtam aztán egyszer csak visszanyerem a hangomat és hűvösen így szóltam:
-Te ezt komolyan gondoltad?-néztem rá a hűvös mondatommal összeillő hideg szememmel.Aztán már nem bírtam tovább:
-Te magadnál vagy??Ez egy miniruha!!Mégis,hogy képzelted,hogy én ezt felveszem hozzál egy másik ruhát vagy már nem is tudom!Olyan egy perverz barom állat vagy!-ordítom az arcába.Mindenkinek elkerekedett a szeme ugyanis még senki nem csinált ilyesmit.(És még én voltam Miss tökéletes is haha ha tudnák hogy ez mennyire nem igaz.)Mindeni minket nézett és várta,hogy mi lesz ezután.Kapcsoltam.Mi lesz ha megint a nyakamhoz rakja a tőrt??Vagy ami még rosszabb meg is halok.Á ez hülyeség nem is lenne olyan rossz ha meghalnék.Hiányozni senkinek sem hiányoznék és talán még apukámnak sem kellene egyfolytában anyám hasonmását vagyis engem látnia.Ezekkel a gondolatokkal nyugodtam meg és vártam a reakcióját.Bár nem akartam de a gondolataimmal együtt előhoztam egy könnycseppet is amit mondjuk kettőnkön kívül senki sem látott de ott volt.Aztán várakozás teljesen néztem rá amolyan most már tök mindegy csinálj amit akarsz egy könnycseppet megláttál de a méltóságomat megtartom nézéssel.

Zack
Látom, hogy kicsit leblokkolt a ruha láttán. Aztán az a hűvös tekintet..hm,talán mégis tud máshogy kommunikálni az emberekkel, a fül süketítő sipítozáson kívül?
Már majdnem mondtam volna a dicséretet, mikor újra csak kapok egy idegesítő vinnyogás sorozatot, mire csak idegesen beletúrok hajamba, ezzel még jobban összeborzolva azt.
-Megtennéd hogy nem rikácsolsz itt nekem összevissza..?-piszkálom meg immáron unottan fülemet, majd csak vetek néhány szúrós pillantást a kis csajra.-Hülye lotyóknak kuss a nevük.-morgok vissza neki, hogy ne csak ő pofázzon nekem mindig. Eleve sem vagyok az a nagyon emberkedvelő típus, így ha így folytatja tovább, esküszöm nem éli meg a holnapot.
Később észreveszem,hogy már vagy a fél udvar minket néz, de ki nem sz*rja le? Később mikor meghallom a rám legjobban illő megnevezést, csak helyeslően biccentek párat fejemmel. Talán mégis van valami amiben a kicsike is jeles? Ekkor egy apró könnycseppet vélek felfedezni szemében, mit csak egy újabb szemöldök felvonással díjazok. Ezután, ahogy elnézem azokat a szemében kavargó érzelmeket, csak egy mélyebb sóhaj tör ki belőlem. Milyen kis esetlen.. Képes már azonnal a halálba menekülni,ahelyett hogy harcolna vagy küzdene az életéért..ez így nem pálya. De mondjuk, jól el tudnék vele szórakozni. Csak újból lehajolok hozzá, közben végig tartva a szemkontaktust.
-Játsszunk egy játékot.-biccentem finoman oldalra fejemet, majd csak nekiállok a szabályok regélésének.-A játék téte..az életed.-tartok egy kis szünetet a szó előtt, majd mikor azt is kiejtem végül, szemeimben gonosz fény csillan.-A szabályok egyszerűek. A tudatlan kis Szöszke ugrál a méltóságos gazda parancsaira, mert ha nem, könnyen életét vesztheti és akkor game over.-közlöm vele a tényeket egy kihívó mosoly kíséretében.-Vagy ha nem szeretnél belemenni a kis játékomba, nekem az is jó..akkor csak a maradék hátra lévő életed fogom megkeseríteni.-vonom meg végül unottan vállaimat, mert nekem oly mindegy volt a döntése. Ő hozta ki belőlem ezt a bizonyos játék szenvedélyt szóval viselje is tette következményeit.
-A döntés csak a te kezedben áll.-hajolok még közelebb hozzá, majd egy kósza pillanatban finoman ráharapok az orrára.
Ezután, mint aki jól végezte dolgát, állok fel, és veszem utamat újra az ördögök szállója felé.

Várom,hogy mi következik de...de semmi sem történ.Egy pillanatnyi büszkeséget láttam a szemében amit szerintem nekem szánt a pillantásából következtetve de ki tudja.Ezek mind egoista,önimádó barmok.Aztán a következő percben elkáromkodta magát.Amikor rajtam volt a sor ő csak helyeslően biccentek.De felk**ja az agyamat ez a...Egyszer csak rám vigyorgott vagy inkább vicsorgott(részlet kérdés)és kijelentette,hogy játszunk.Elkerekedett szemmel néztem rá amiben vegyült egy kis kíváncsiság is.Rögön ki is fejtette mondanivalóját.Az életem a tét???Hogy mer ilyet tenni csak gy felajánlja az életemet...mocsok!Aztán csak megfordult és lazán elindult az ördögök szállója felé.-Várjál!!-üvöltöttem utána.
-Ez nagyon vicces ötlet!-mondom neki bájosan mosolyogva csakhogy a szemem nem mosolygott.-Tegyük fel,hogy belemegyek.Akkor mi lesz azután?-kérdezem mosolyogva de mégis hűvösen.- Mondjuk,hogy 3 hónapig megcsinálom amit mondasz és ha mindent jól megcsináltam??Akkor aztán mi lesz??Mi lesz az én jutalmam??-kérdezem kíváncsian.

Zack
Mikor utánam kiált hogy várjak, csak lehajtom fejemet, így néhány kósza hajtincsem eltakarja szemeimet, ennek eredményeképp csak szájamon látszik meg, mikor egy halovány ám mégis ördögi mosoly kúszik ajkaim szegletére. Mikor mondja hogy ez egy agyon vicces ötlet, csak kérdőn pillantok vissza rá. Amit viszont később mond, egy picit engem is elgondolkoztat. Én tulajdonképpen csak pár hétre, max 1 hónapra gondoltam de ha neki 3 kell akkor megkaphatja.
-Hogy mi lesz?-húzok elő nadrágom farzsebéből egy szál Marlboro-t és később előhalászva egy öngyújtót, gyújtom meg végül a cigaretta végét, és eltéve a kis tárgyat, szívok egy jó nagyot, mely után csak átjár végre az a kellemes érzés melyet a mai nap már rohadtul hiányoltam. Ekkor a lány elé lépek, majd finoman lehajolva hozzá, fújom az arcába a füstöt.
-Mit kérsz Szöszke?-hangom most már jóval nyugodtabb mint volt,és ez hangulatommal sincs másképp.
Ha belemegy valamelyik játékba is,az csakis nekem lesz a legjobb. Amúgy meg simán visszautasíthatta volna az ajánlatomat,és akkor hagytam volna ott rohadni ahol van, de most hogy elfogadta..vigyázz kicsi lány, mert a végén még letöröm a szárnyaidat.

Miután biztos lehettem benne hogy teljesen rám figyel én is figyelni kezdtem.Érdekes reakciója volt amit nem sokan vehettek észre.Egyszer csak előkapott egy szál cigit és gyorsan meg is gyújtotta,nagy léptekkel elindult felém.Csak úgy áradt belőle magabiztosság,de nem féltem.Most már vetélytársára akadt!Magabiztosan rámosolyogtam és vártam válaszát.Amit meg is kaptam gyorsan.Azt amit szeretnék hmm...érdekesen hangzik.Nagyon,nagyon érdekes.
-1 hónapig fog tartani ez és ha én győzök akkor bármit megteszel nekem amit kérek!Ha te győzöl akkor mint megbeszéltük az életemmel fizetek.-mondtam neki még mindig vigyorogva.-Ha beleegyezel akkor kezdődheti is a játék.-Mondtam egy csintalan mosoly kíséretében.

Zack
Mikor meglátom azt a magabiztos mosolyát, nem bírom ki, csak lenézően felröhögök.
-Nehogy azt hidd hogy olyan könnyű dolgod lesz!-leszek ünneprontó már az első percben, majd egy újabbat szívok a szálból és csak jólesően kifújom a füstöt.-Vagy még jobban leegyszerűsítve. Ha te nyersz, meghagyom az életed.-villantok felé egy "Gondolom, ennyi elég lesz." mosolyt, mert engem biztos hogy nem fog majd csicskáztatni. Annyira azért nem fogok lealacsonyodni egy vacak játék miatt.
-Na! Az előbb még 3 hónap volt.-ingatom meg rosszallóan fejemet, majd végül tekintetemet újra a lányra vetem, egy egészen gonosz pillantás kíséretében.-Vagy ennyire fosni tetszik?-ha tényleg elkezdett parázni, akkor nem tudom mit csinálok...majd itt fogok sírva fetrengeni a röhögéstől a földön miközben a hasamat fogom.
Ekkor csak a lányt, a derekánál fogva rántom magamhoz, és tekintetem mélyen az övébe fúrom.
-Én tudod mit kérek majd ha győzök?-csillan fel ekkor ördögien szemem, és csak megejtek egy pimasz mosolyt, így már mindenemből kivehető hogy mire gondolok...de ha ez éppen csak egy jól megtervezett álarc?-Majd meglátja a kishölgy.-csúszik kezem végül karjára, majd pördítve egyet rajta, lépek végül egy kicsivel hátrébb és szívom el az utolsókat a szálból.

Amikor elkezd röhögni nem tudom,hogy mit kellene csinálnom de semmi baj.Nem csinál belőlem hülyét.
-Kérlek-nézek rá lesajnálóan-Tudom,hogy egoista és önimádó barom vagy de ennyire nem kéne lealacsonyítani másokat mert a végén még te fogsz pofára esni-mondom neki komolyan ám mégis látszik hogy elfojtom a mosolyomat.-Nagyon kedves vagy-mondom neki gúnyosan.Komolyan azt hiszi,hogy ettől el fogok ájulni és esedezni fogok ezért a "kedvességéért"?Hülye.Már megint elkalandozott a gondolatom közben megszólalt.-Csak mondtam valamit!De ha neked 3 hónap kell akkor legyen annyi.-mondom.Most komolyan azt hitte,hogy megijedek attól hogy két hónappal több ideig tart a mi kis játékunk??Hát nem p*csfej!Egyszer csak közelebb lép hozzám és mielőtt felfoghattam volna mi történik már meg is fogta a derekamat és magához húzott.Felnézek rá és egymás szemébe néztünk.Szeme most nem volt rideg inkább lágy.Aztán eltűnt az egész varázs és hogy hú legyen önmagához ördögien megcsillant a szeme.Gondolataim őrülten cikáztak.Ez hülye.Ez nem történhet meg.Csak játszadozik.Pimaszon elmosolyodik.Majd megpördített és hátrébb lépett tőlem.Én csak felhúztam a szemöldököm és kérdőn néztem rá.Aztán közelebb léptem hozzá.Átkaroltam a nyakát és lassan közeledtem felé.Elbűvölően felnéztem rá és édes mosolyra húzódott ajkam.Szorosan hozzásimultam.Lassan elindultam számmal kerestem a száját és amikor majdnem összeért ezt suttogtam neki:-Tudom hogy nem kellene ezt tennünk de...-még kisebb lett a távolság és ...és felpofoztam.Hátráltam egy lépést és diadalmasan elmosolyodtam.-Te tényleg azt hitted,hogy megfoglak csókolni?Hahahaha-nevetek és az arcát fürkészem.

Zack
-Mondd még mondd.-jelenik meg egy igazi egoista mosoly arcomon, mikor elmondja mi vagyok, majd mikor szóba hozza a pofára esést, csak felhorkanok.
-Heh, nem hiszem.-ismerem azért annyira magamat, hogy meg tudjam állapítani,hogy veszélyes helyzetekben mindig képes vagyok kivágni magamat, ezzel megőrizve,ezek szerint hatalmas büszkeségemet.
-Nekem végül is oly mindegy. Legyen amennyit te akarsz.-viszont az már más kérdés hogy meddig fogja mellettem bírni.
Miután ellépek tőle,ő csak újra közelebb vonszolja magát hozzám, mint valami kiskutya. Csak átkarolja nyakamat és testét pedig szorosan enyémhez simítja. Ekkor meglátom elbűvölő tekintetét és édes mosolyát,mitől legszívesebben okádnék, de most jó kisfiú módjára tolerálom magam,így arcomra csak kiül az értetlenség. Mikor meghallom szavait, tudom, hogy úgy se tenné meg, de azért még figyelmeztetem.
-Meg ne próbáld..-szűröm ki a szavakat fogaim közt ezt pedig megfűszerezem gyilkos tekintetemmel.
Mikor végül felpofoz, csak boldogan kapok arcomhoz. Ha most kihasználta volna figyelmetlenségem...addig élt volna.
-Inkább hálát adok az égnek, hogy nem tetted.-köpök egyet a földre, csak úgy rahiból majd mikor észreveszi hogy próbál olvasni tekintetemben, csak felveszek egy teljesen rideg álarcot. Utálom, hogy ha próbálják felfedni érzelmeimet..egyszerűen borsódzik tőle a hátam.

Ashley
Végre van egy kis szabadidőm.Körülnézek az udvaron, hátha találok ismerős arcot.Ott is van Lisa!De ki az a...Egy ördög?!Miért vannak ezek olyan közel egymáshoz?
-Helló! Mit csinálnak azok ketten?-kérdeztem kíváncsian egy fiútól.
-Valami játékra készülnek. A csaj biztos bele hal, hahaha!-nevetett az arcomba a nyeszlett fiúcska.Értem már, szóval Lisa megint hülyeségekre készül.Mi a....? Egyre közelebb kerülnek egymáshoz!NE!Látszik azon a pasin, hogy egy féreg, mégis mit csinált ez a bolond lány?Hm...egy pofon?!Találó ötlet volt, nem is értem minek aggódok ennyire, de a játék, vagy verseny vagy akármi legyen, na azt nem engedem!
-Héé'! Lisa! Nem mehetsz ebbe bele, az életeddel játszik! Észnél vagy?-ordítottam a tömegen keresztül.-Te rohadt féreg!neked csak ennyit jelent egy embernek az élete?-folytattam monológom, ezúttal az erőszakos fiú felé fordulva.Azt hiszem láttam már valahol őt. Talán...Igen! Ő Zack!Az a pszichopata barom.Most Lisát nézte ki magának mi?! És azt hiszi hagyni fogom?
-Én is beszállok a játékba!De csak Lisa segédjeként.Az én életem legyen a tét!-amikor ezek a szavak elhagyták a számat, már meg is bántam. Hiszen Zack már nem emlékszik rám...Csak idejön és fejemet veszi, neki semmit sem jelentek.Közelebb léptem a két fiatalhoz, miközben a nagy tömeg engem bámult.Szorosan megöleltem Lisát, majd dühösen bámultam a fiúra...

Zack
És ekkor milyen hang üti meg a fülem? Valaki már megint sipítozik... Egy lány robban be közénk,és miután kiosztja a Szöszkét már förmed is rám,szintén csak a megfelelő jelzőkkel. Ezek már kezdenek egy kicsit unalmassá válni..
-Sőt, kevesebbet.-szólalok fel lenézően miközben csak biccentek egy aprót fejemmel,ezzel tudatva a lánnyal,hogy nem viccelek.
Már két ideg tépő tyúk lebzsel körülöttem..ember,ebből mi lesz...?
-A te életed?-kapom fel ennél a résznél fejemet, majd végül csak egy ördögi ám mégis örömteli mosoly kúszik arcomra.-Ebből akár még jól is kijöhetek. Legalább két sipítozó libával kevesebb.-sóhajtok fel jólesően,ahogy lelki szemeim előtt megjelenik a világ, minden ilyen pláza p*csa nélkül...áh, maga a menny.
Erre a gondolatra csak felhorkanok. Én meg a menny? Mint Makó és Jeruzsálem bazd..
Már egész sok meredt szempárt éreztem magunkon, ezért csak halkan felmorranok, és végül szó nélkül odébb állok és utamat a nekünk,ördögöknek fenntartott épület felé veszem.

Mielőtt még bármi reakciót is fel tudnék mutatni valaki rám ordít a tömegből.Ajaj Ashley az.Miután kiosztott engem rá néz a velem szemben álló alakra.Majd őt is kiosztja.(Hehehe megérdemelte!!)Aztán nem,ahogy az a barom is én is felkaptam a fejem arra hogy az ő élete legyen a tét.Az lehet hogy én hülye vagyok de ő ezt nem csinálhatja.Dermedtem bámulok magam elé és észre sem veszem,hogy már be is fejezték a beszélgetést és már odébb is állt a fiú.Rábámulok barátnőmre.És mielőtt még megszólalhatott volna én kezdtem bele a mondandómba.
-Te meghibbantál??Nem vagy eszednél.Mégis mit képzeltél azzal,hogy ezt teszed?!-osztom ki ahogy ő is az előbb engem.-Tudom,hogy meg akarsz védeni engem a saját hülyeségemtől de nem játszadozhatsz az életeddel sem más.-mondom neki most már nyugodtan.-Na de ezt most már megcsináltuk.Na most mi legyen?-fordulok hozzá kérdő arckifejezéssel.

Ashley
Szóval még ennyit sem ér neki egy élet?!Mostmár kettővel akar játszani...Szóval ilyen lenne a híres Zack?Tényleg félelmetes, hogy erre tart a világ...És már el is húzott?Mit képzel ez??Azt hiszi ennyivel befejeztem?!Meredten bámulok a nyugodtan sétáló gyilkos után, amikor Lisa, szokásához híven, nem megköszöni figyelmességemet, hanem máris belekezd az ordítozásba.Nyugodtan végighallgatom a hülyeségeit, majd eszembe jut, hogy hívta az igazgató.
-Öhm..izé.Akkor játszunk mi is keményen!És amúgy hív az igazgató!-nézek rá nyugodt tekintettel.Pár másodperc múlva már Zack előtt állok.Akár most is megölhetném, de kíváncsi vagyok a játékra, amit ez a nyomorék fog irányítani.
-Hey!Mit képzelsz hova mész?-esek neki, az ördögnek.A fejemen lévő virágra teszem a kezem, majd becsukom a szemem.Tárgyakon ugyan működik, de emberek még nem próbáltam.Majd a virág varázserejét használom fel. Nyitott szemem vörössé válik, majd gondolataimban Zacket táncoltatom, később pedig kötéllel a kezében a fához irányítom.De én nem olyan vagyok...Azt hiszem nem megy.Veszem le kezem a virágról, miközben a szemem újra kékké válik.Az égre meredek, majd egy könnycsepp csordul végig ajkaimon.Pedig...volt esélyem.

Miután elhadartam a mondani valómat ránéztem Ashleyra de láttam hogy baromira nem figyelt és nem érdekelte amit mondok neki.Aztán rám nézett és elkezdett hirtelen kicsit dadogni de nem volt annyira észrevehető csak nekem.Aztán közölte,hogy az igazgató keres.-Oké.De még beszélünk te hülye lány!-mosolygok rá és gyorsan megölelem.Elindulok az iskola felé és hátranézek.Már nem nézett felém szóval gyorsan elbújtam az egyik fal mögé ahonnan tisztán láttam barátnőmet.Miután én "elmentem" ő odarohant a hogyishívjákhoz és neki is esik rögtön.Szeme csak úgy szikrákat szór.Aztán hirtelen megérinti a bátyjától kapott mágikus virágját és szeme felizzik vörösen.Aztán mint aki meggondolta magát le is vette a virágról kezét és szeme is újra kéken tündökölt.Miután elment az a vadbarom ránézek egyetlen legjobb barátnőmre és meglátom az arcán megcsillanó könnycseppeket.Ennyi elég is volt.Gyorsan visszahúztam a fejemet és a történteken gondolkodva a földre rogytam.Mi a fene volt ez?kérdezem magamtól,de választ nem kaphatok.Miután visszanyerem erőmet kissé reszketve felállok és feltűnés nélkül bemegyek az iskolába.Amikor belépek az épületbe az igazgatói felé veszem az irányt.Kopogtattam és vártam de nem válaszolt senki.Aztán még 3-szor megcsináltam ezt a műveletet de semmi.Elindultam visszafelé,de közben összefutottam az egyik tanárral.-Elnézést!Nem tetszik tudni hol van az igazgató úr?-kérdezem tisztelet teljesen és elmosolyodok.a tanár rám néz aztán válaszolt:-Az igazgató úr már két órája elment ha szeretnél tőle valamit akkor gyere be holnap.-mondta aztán el is ment.A francba.Miért hazudott nekem Ashley?Talán már nem bízhatok meg benne sem??Nem,biztos csak egy félreértés az egész.Elindulok a folyosón,ki az iskola kapuján és megállok az iskola közepén lévő cseresznye fa mellett és nézem,hogy már kivirágzott.

(De imádlak Betti :"D És a kisfiamnak van neve is! ><)
Zack
Nem nagyon érdekel, mit rendeznek ott le,azok az "angyalok" így csak nagy nyugodtan sétálgatok tovább. Ekkor meghallom a nekem szánt kérdést, mire csak unottan felsóhajtok.
-El a pokol legmélyebb bugyraiba.-intek neki párat, de arra sem méltatom a kis csajt hogy hátraforduljak,de ekkor érzem, hogy testem egy pillanat alatt teljesen lefagy.
És később mit csinálok? Elkezdek úgy mozdulni, mintha egy igazi színpadi előadáson lennék. Ugye ez most csak egy vicc? Észreveszem, hogy az újonnan érkezett lány szeme lassan vörössé változik és látszik rajta hogy valamira iszonyatosan koncentrál. Jó..ha megszabadulok ettől a sz*rságtól, én esküszöm, cafatokra tépem azt a a libát. Minden erőmmel azon vagyok, hogy valahogy megpróbáljak ellen állni ezeknek a mozdulatoknak, de nem igazán tudok mit csinálni ellenül. Egyedül csak mozdulataim lettek így egy kicsivel lassabbak, akadozottabbak. Hallom ahogy először csak pár ember,de aztán már egyre többen kezdenek el kicseszett mozdulataimon röhögni, mire csak még jobban felmegy bennem a pumpa. Mikor a tánc abbamarad már sóhajtanék is fel, de ekkor elkezdek a közeli fa felé trappolni. Na bazd. Viszont ekkor,újból csak egy szem pillantás alatt, minden véget ér, és erre visszanyerem testem felett is az uralmat.
Nem habozok semmit, sietős léptekkel a lány felé igyekszem, majd nekirontva, a nyakánál fogva, vágom neki a pontosan mögötte lévő falnak, nagy ívből tojva rá, hogy ez most mennyire fáj neki.
-Mégis ki az anyámnak képzeled te magad..?-fúrom bele ijesztően lángoló tekintetem az övébe miközben egy fokkal erősebben kezdem el nyakát szorítani és csak még jobban hozzápréselem őt a falhoz.-Nehogy azt hidd, hogy csak azért mert neked most van egy ilyen kis varázs sz*rod, már uralkodsz az egész gimi felett. K*rvára szállj le a fellegekből kisangyal,mert a Nap még könnyen megégetheti a szárnyaidat.-szűröm ki a szavakat fogaim közt, ridegen és ehhez remekül párosul tekintetem mely jelenleg csak azt a bizonyos idegességet és szín tiszta dühöt tükrözi.
...Most az egyszer engedem el.. De ha még egyszer bepróbálkozik egy ilyennel, nem leszek ilyen kis nyápic p*cs, aki az a tipikus "Áh, én nem merem bántani az embereket mert az olyan gonciii dolog.." Azoktól a paliktól a hányinger kerülget.
Így végül csak eleresztem a kiscsaj nyakát és nemes egyszerűséggel a földre lököm őt. Ezután, zsebre teszem kezeimet és indulok el most már nem az épületünk felé, hanem csak úgy valamerre, egyenesen keresztül a hatalmas,bámészkodó tömegen melyet a lány kis magán akciója miatt sikerült összegyűjtenünk..

Tudhattam volna, hogy a tánctudása még az én irányításom segítségével sem haladja meg az átlagot.Bezzeg az erőszak az megy.Nem sokkal később már csak azt veszem észre, hogy a fal felé zuhanok.Még mocorogni sincs erőm...Azt hiszem, most jött el a halálom napja.De legalább tiszta angyalként halhatok meg.
-Tedd meg...-suttugom halkan, miközben a tekintetét keresem.Amint a szavak elhagyják a számat, már érzem, hogy a szorítás egyre csak enyhül.Már el is indult a másik irányba?!Mindenesetre gyors, az biztos.Még észre sem vettem, hogy a földre kerültem...Próbálok felkelni, de nincs elég erőm hozzá.Mellesleg a hátam is túlságosan fáj ahhoz, hogy sétálni tudjak.Azt hiszem jó itt nekem még egy darabig...

Zack
Már megfogalmazódik fejemben az útvonal,hogy merre is menjek, de mikor megpillantom a Szöszkét az egyik fa alatt ácsorogni, nyomban irányt tévesztek. Csak csendben odasompolygok a lány mögé, és végül akkora jéghideg kezeimet finoman nyakára csúsztatom.
-Készen állsz az első feladatodra?-hajolok egészen közel hozzá, így szavaimat már a fülébe suttogom.
Nem tudom, de most hogy úgy, leb*sztam azt a lányt, valamiért már sokkal könnyedebbnek érzem magam..háh, szabadság..~

Miközben állok a fa alatt és gondolkodok egyszer csak egy hideg kéz kúszik a nyakamra.Egy kicsit megugrottam ijedtemben de megőriztem nyugalmamat.Egyszer csak hallom,hogy az az ördög a fülembe súgja,hogy kezdődhet a játék.Kissé kirázott a hideg és alig észrevehetően libabőrös lettem,de hála istennek gyorsan elmúlt.Nyugodtan fordultam felé.-Mint ahogy megegyeztünk!-mondom neki hűvösen.Végtére is van jó oldala is annak,hogy ez a nyomorék éppen most jött ide.Eltereli a gondolataimat.-Mit szeretnél?-kérdezem tőle miközben hűvösen elmosolyodok.-Állok szolgálatodra.-Ezt már már gúnyos volt de nem észrevehető.

Zack
-Majd meglátod.-biccentek egy aprót fejemmel, mert semmi kedvem nincs kifejtegetni szándékomat.-Gyere.-ragadom meg karját és kezdek el az iskola épülete felé baktatni.
Bent, végigsuhanva a hosszú folyosón, kopogás nélkül berúgom az egyik terem ajtaját és nagy örömmel veszem észre,hogy egy csendes órát sikerült tönkretennem. Angyalok és ördögök egyaránt telítik ezt a termet. Hogy ezt miből gondolom? A fele bagázs ott röhög már sírva, a tanár hót vörös lassan már füstölő arcától, a többiek meg csak csendben írogatnak tovább, néhányuk pedig közben halkan bosszankodik. Háh, ez van.
-Mondja, mégis mit képzel magáról-kezd bele a pasas mondandójába de ekkor tekintete találkozik vörösen parázsló szememmel, mellyel szinte megigézem a tanárt, aki így csak meredten áll egy pár másodpercig egy helyben aztán fogja magát, és ráordít az egyik előtte csendben ücsörgő angyal srácra, ezzel elvonva rólunk a figyelmet.
A szépfiú csak kikerekedett szemekkel mutogat magára hogy ő mégis mi rosszat csinált,de a tanár csak tovább alázza őt a sárga földig. Áh, néha annyira imádom ezt a képességem~ ♥
Gyorsan a terem végébe suhanok, húzva magam után a szőkét is, majd csak leültetem őt a leghátsó padba és pedig mellé ülök le, ügyet sem vetve arra hogy mások éppen egy órán próbálnának részt venni.
-Nézd csak.-kapok le a mellettem lévő kis szekrény tetejéről,néhány hülye műanyag kelléket.-Ezeket valahogy kapard bele a hajadba.-nyújtom oda neki vigyorogva a tárgyakat.

Egy aprót biccent és kézen is ragad.Elkezdett az iskola felé ráncigálni én meg értetlen fejjel követtem.Gyorsan végig szaladtunk a folyosón és úgy találomra az a köcsög berúgta az egyik ajtót.Mint általában most is minden olyan volt mint eddig.Az ördögök szórakoznak az angyalok tanulnak.Jellemző.A tanár ránk nézett és elkezdett szidni minket de aztán megállt és az előtte lévő angyal kezdte szidni mintha észre se vette volna már,hogy ott vagyunk.Átvágtunk a padok között és a legutolsóba leültetett és ő is levágódott mellém.Gyorsan felkeltette a figyelmét a mellettünk lévő műanyag kellék,aztán felcsillanó szemmel rám nézett.Rossz előérzetem volt.Miután elmondta a feladatot én tátott szájjal meredtem rá.Ezt ugye nem gondolja komolyan.-Te ezt komolyan gondoltad??És elve mégis,hogy a francba tudnám belekaparni ezt a hajamba???-suttogom neki.-Arról nem volt szó,hogy lehetetlen dolgokat mondasz.-mondom neki és a szemébe nézek.Várjunk csak!Kaparjam a hajamba?Megfogom a műanyag kelléket és elkezdem úgy mond kaparni a hajamat.(Mintha csak kaparnám a sorsjegyet:D)Jó ötlet volt,már csak az zavart,hogy közben az teremben lévők mind hülyének néztek kivéve a tanárt.Ő úgy viselkedett mintha itt se lennénk.Miután befejeztem a feladatot odanyújtom neki a műanyag kelléket.-Fogd meg azt a sz*rt!És ne is lássam többet-mondtam neki és próbáltam úgy tenni mintha a többiek nm láttak volna semmi ezzel megtartva méltóságom maradványait amit ez a srác szétb*sz...