Angyalok és Ördögök /játék/

Mikor felnevetett én is kuncogni kezdtem...bizony...ilyen paraszt volt az elején...de meghóditottam! S a köréhúzott falat...úgy romboltam le, mint eg kártavárat! És nem is sejti...milye büszke vagyok erre. Amikor azt a szexi, elgondolkodtató arcot vágta.résnyire nyilt ajakakkal néztem kezdtem dorombolni..legszivesebben rá vetném magam. Mikor újabb ötelettel állt elő csak felpillantottam a sarokba, s gondolkodtamel
- igen. Az lehet! - nevettem fel halkan - És te? Mikor lettél szerelmes? mosolyogtam.

Mikor félig igazat adott nekem, csak diadalomittasan nevettem fel. Nekem ez is elég. A kérdésére viszont tényleg elgondolkodtam.
-Nemtudom...Fokozatosan olvasztottad fela szívem és férkőztél bele, úgy, hogy észre sem vettem. Kis álnok tollas.-mosolyogtam rá, amj csókoltam meg már ténylegesen is.

Mozdulatlanul hallgattam őt végig, majd néztem fel vigyorgva.
- Álnok, mi?! Hát..lehet...- nevettem fel egy pillanatnyi gondolkodás után. Ahogy megcsókolt azonnal visszacsókoltam, majd fölékerekedve, finoman döntöttem el az ágyon, a takarót, mi eddig az ölelmben volt a derekunkra takarva.Teljesen belemerültem a csókba, majd hirtelen akaratlanul nevettem el magam és nyomtam homlokom az állának.
- Még az se tűnt fel, hogy járunk...- kuncogtam

Mikor azonnal rámkapott ugy döntve el az ágyon, csak felnyögtem, de nem ellenkeztem. Ahogyan felnevetett csak kerdőn néztem felé rá majd mikor megjegyezte, hogy az se tűnt fel nekem hogy járunk csak megvontam a vállam.
-Érdekes...én azt hittem fekszünk...-jegyeztem meg pimasz vigyorral a jelenlgi testhelyzetünkre utalva.

Amikor vsszaszólt csak megforgattam a szemem és úgy ültem fel.
- Tudod mire godolok! Vald be, hogy cuki voltál! - nevettem fel, a feje mellett mgtámaszkodva, szabad kezemmel azarcába csipve.

Mikor at mondta valljam be, hogy cuki voltam, csak elmosolyodtam.
-Én mindig imádnivaló vagyok.-vigyorogtam rá bképzelt fejjel, ugy nyalva meg a száját játékosan.

Mikor kiejelnette, hogyú mindig imédni való csak meglepett fejjel vontam fel a szemöldököm. Oldalra pillantva gondolkodtam el, majd réztammeg a fejem, mig ú a számnyalta meg. Elkapva a fejem ráztam meg.
- Nem. Nem mindig...ma csak háromszor akartalakmegölni! ...Kanállal, tollal.és párnával! csak...da nyomtam volna és...- csináltam meg a mozdulatot, ahogyan oda nyomom, miközben gyilkos fejet vágtam.
- vagy! .pllantottam fel hirtelen - Adig ütleka párnával, mig beájulsz!

Mikor elkezdte sorolni, hogy milyen módszerekkel ölne meg, csak nagyot nyeltem már csak a poén kedvéért is.
-Ugyse ölnél meg vagy ütnél ki. Ahoz tulságosan szeretsz.-öleltem át vigyorogva, majd feküdtem el vele, ugy bujva hozzá.

Mikor magához húzva vigyorogva közölte úgy se ütném ki vagy ölném meg mert nagyo szeretem csak nagyot sóhajtottam.
- Ne kisértsd a sorsod. Egyszer te is elalszol. - mondtam nyugodtde vészjósó hangon, majd ssókot nyomva a homlokéra feküdtem le mellé és hunytam le a szemem.

Ahogyan azt m,ondta ne kisértsem a sorsot, csak felnyögtem.
-Megmondtam...veled akarok innen kimenni, nem egyedül..-dörmögtem szorosan magamhoz ölelve, ugy hunyva le a szemem. Kimeritett ez a nap is...

Hallottam amit mondott, de mér nem válaszoltam rá. Szerettem a melegségét, lehunyt szemmel pihentem, de egyszerűen nem birtam elaludni. Már bőven elmúlhatott éjfél, mikor felkeltem. Nagyon óvatosan mésztam ki mellőle s felvéve pár ruhadarabot mentem ki. Kint a hűsön gyújtöttem rá. Az volt a célom, hogy megnézem Maryt...de most ehhez se volt kedvem. Fáradt voltam még se tudtam elaldni... talán a napom miatt.

Hirtelen annyira ki ütöttem magam észre sem vettem. Csak azt, hogy fordultam és már nem volt ott. Kinézve az ablakon láttam meg így öltöztem fel és mentem utána én is majd a retro kedvéért gyújtottam rá egy régi még szálas cigarettára. NA jó...a másik töltőn van. Nem szoltam semmit, csak beálltam mellé a falnak támasztva a hátam és vele pöfékeltem. HAzudnék ha azt mondanám nem zavar, amit tesz, de nem fogom neki megtiltani.

Üveges szemekkel bámultam magam elé...szinte érezte,ahogyan bekönnyezek. Ez a kiavatlanság... Nem viselem jól. Mikor hirtelen megjelent mellettem egy alak azonnal felkaptam a fejem. Meglátva, hogy ő az ismét a földet kezdtem bámulni
- Nem akartalek felkelteni...- mondtam halkan egy újabb slukkot szivva.

Mikor felkapta a fejét, csak fél szemmel néztem rá. Ahogyan azt mondta nem akart felébreszteni, csak legyintettem.
-Nem érdekes. Előbb utóbb űgyis felkelek...feltéve ha nem fojtasz bele a párnába.-jehgyeztem meg pimasz mosolyra rándulva a szám széle közben., de aztán ismét komoly lett az arcom.
-Mióta?-tettem fel aztán rövid hallgatás utána kérdést, csak ugy a semmiből, majd szívtam mélyet a parázsló suzálból.

Mikor legyintett kissé elhúztam a szám. Mindent igy vesz... mikor a párnás megjegyzést tette csak féloldalas vigyorral húztam a szám. Épp egy nagyot szivtam a cigimból, maj fintorogva pllantottam rá. Néha még sok...néha...még nyomja a mellkasom...de szokom...és van hogy hiányzik. Tetszik a dolog és...szánalas, de erősnek érzem magam tőle és mostanéban...nem sok ilyen van. Mikor feltette a kérdését csak kivéncsain forditottam felé a tekintetem,
- Mit mióta? - kérdeztem vissza.

Sejtettem, hogy nem fogja érteni a kérdésem, mire halovány, féloldalas mosoly jelent meg az arcomon.
-Etetsz rákokat...-fejeztem be a ondtaom, amjd szívtam az utolsót és eldobva a csikket tapostam el és csak ezután fujtam ki az eddig lenn tartott füstöt. HAlovány várakozással a tekintetemben néztem rá, úgy várva némána válaszát.

Az a sziv döglesztó mosoly...szerintem igy ismeretenül... ha látna minket valaki nem mondaná meg, hogy elepedek ezért az arcért. Mikor befejezte a mondatt lesütöttem a szemem. Gyorsan kezdtem visszapörgetni a dolgokat, majd nyögtem fel.
- akkor vettem az elsőt...mikor összevesztünk, azt hiszem...lázadni akartam ellened.... de..csak akkor gyújtottam rá...amikorbent feküdtél feltépett nyakkal... Fáradt voltam...zavart és csuron vér.. úgy voltam vele, hogy valami mostmér megölhetne. Azán...a vitáink gyakoribbak lettek... egyre többet voltam igy majd... majd kivanni kezdtem. Néha még fura, de... néha érzem, hogy hiányzik. - soroltam el halkan, majd szivtam az utolsó slukkot, s dobtam el. Addig néztem a sötétben parázsló csikket, mig ki nem aludt, s kinem hunyt a fény.

Láttam, hogy kattognak a kis fogaskerekek az agyába, amjd mikor elkezdte mondani a dolgokat csak fapofával bólintottam. Elé állva támaszkodtam meg egyik kezemmel feje mellett a falnál, míg a másikat zsebre raktam.
-Tudom, hogyrohadt sokat szenvedtél miattam mostanába, és ezért megértem. Én is a külsős faszságok miatt szoktam rá. Ezért is nem ellenzem. Csak annyira kérlek, hoy ne vidd tulzásba. Én sem teszem, csak mikor tényleg kell vagy kívánom. SZóval efelől szabad kezet kapsz.-nzte komolyan, mélyen a szemébe.

Mikor a fejem mellett támaszkodott meg egy pillantr sütöttem csak le a szemem, aztán felnéztem a vörös szemeibe. A sötétben.. azog az égő tekintetek... tényleg démoni. Mondhatni mér régóta együtt vagyunk..most...mégis zavarban vagyok mellette. Ahogyan mondani kezdte az a sok mindent... Nagyot sóhajtva komolyan néztem fe rá komolyan.
- Nem szenvedtem...egy percet se! - sóhajottam fáradtan - De tudod... mindegy lenne..nem kéne szabad kezet kapnom..és se szülhatok bele te mennyit szivsz... neked sem hagyom...- motyogtam. Tudom ez most szemétség lett, de nem a hatalmam az egyetlen ami nőtt amióta elbuktam... az a mérhetetlen lázadás és szbadság vágyam is.

Mikor elkezdte mondani amit akart, csak kerdon vontam fel a szemoldokom.
-Na jó ezt most nem értem. Nem kéne szabad kezet kepnod, de ne mondjam meg mennyit szivsz...Ellentmondtál saját magadnak.-csóváltam meg hitetlenul mosolyogva a fejem.
.Nézd, én csak kértem valamit... az már rajad áll, hogy telejsited e nagy nem.

Mikor elmagyarázta miért mondtam ellent magamnak zavartan pillantottam fére.
- J-jó..ezt fogjuk az alváshiányra! -nevetgéltamzavartan - arra akartam kilyukadni..hogy az a mondat... mintha visszafogni akarnél! És...értekelem mert tudom szeretetből teszed, de... úgy érezem fojtogat! nem a te hibád! csak...csak lázadó leszek tőle... - sütöttem le a szemem. Egy rendszertől már megszabadultam..nem akarok új szabályokat

MIkor elmagyarázta a jelenlegi elgondolásait, cssk halkan felsóhajtottm majd eszembe jutott vaalmi.
-Rendben. Akkor azt szeretném hogy annyit szivja amennyit csska birsz esznelkul, mig a tudod fel nem adja a szolgálatot.-néztem rá pimaszulmvigyorogva, remélve a fordított pszivhológia bejön.

Mikor megkaptam azt a választ csak nagy kerek szemekkel pislogtam rá. Hát...okééé... Létva pimasz kis vigyorát halkan nevettem fel. Átölelve derekát húztam magamhoz és simultam hozzá. Felnézve rá viyorogva nyomtam csókot az állára.
- De ha a tüdőm befuccsol... mi lesz veled? - kuncogtam. Tudom mit csinél...de aztán nehogy véletlen azt tegyem amit mond.

Mikor átölelte a derkam lelkesen nyomódtam hozzá ugy nézve továbbra is a szemébe.
-Akkor... mennék utánad le a pokolba és hallgathatnam eletem vegeig a köhögésed.-fintorogtam, amjd nem bírtam ki és csókoltam meg avegen jatekosan.

Mikor válaszolt vigyorgva hallgattam. Mindig a pokolba akar küldeni..pedig.nem tartozik oda... a mennybe sem... egyszerűen... már sehová sem. Mikor megcsókolt jobban felemeltem a fejem, s ugyan olyan könnyedséggel csókoltam meg. Egy pillanatra szakadtam csak el, s levegőt véve tapadtam a szájára újra. Tetszett...a sötét, tetsztt a hideg, tetszett, hogy ennyire rossz fiús volt ezzel a beállással, a dohány szagával mi belőle áradt... és tetszett... hogy bármenyik abalkaból megleshetnek minket.