Külvilág /játék/

Ahogyan hozzam rohant...megallt bennem az uto. Tehat tenyleg nem gondolta komolyan...es Afamnak igaza volt hogy feleslegesen tettem meg amit tettem. Ahogyan az agyba segitett es hozzam bujt, akaratlanul is, de kicsordult egy konycsepp a szemembol.
-En...bocsass meg...kerlek...azt hittem... Ne haragudj...bocsass meg...- bujtam hozza, a derekat atolelve a nyakaba furva a fejem. Ereztem, ahogyan lefolyik nehany konycsepp az arcomon, es emesztett a buntudat. Megint csak undorodtam magamtol amiert iyet tettem...

Lefelé pillantgattam, a kezemre mi a hasát cirógatta... istenem ennyire még sose éreztem a medencecsontját.. Mit tettem vele... Mikor megláttam kicsordulni a könnyet a szeméből megállt bennem minden. Még sose láttam őt... így.. De csak az állapota miatt van... legyengült. Eddig vigyázott rám, most nekem kell ő rá! Mikor elkezdte mondani...hogy bocsássak meg, hogy ő azt hitte... mit? Mi folyik itt? Finoman húzódtam el tőle, hogy lássam az arcát és elkezdtem törölgetni a könnyeit.
- Mit kéne megbocsájtanom? Nem tettél semmit...sőt... mindent megadtál, eltűrtél... Nincs semmi baj...- simogattam az arcát a hüvelykujjammal, majd felkelve elléptem tőle. Egy pohár vézért mentem neki, nem akartam, hogy kiszáradjon.

Ahogyan simogatni kezdte az arcom csak mely levegot vettem, es a tenyerebe bujtam. Amikor azt mondta en nem tettem semmit, mindent megadtam neki es megturtem komolyan mondom legszivesebben szivendoftem volna magam egy torrel. Mikor elment minden maradek erom osszeszedve mentem utana es tamaszkodtam meg ket oldalanal a csap szelenel.
-Loryn, en...ittam valaki masbol... Azt sem tudom ki o, csak muszaly volt innom, de beloled nem akartam... Tulsagosan feltettelek es meg most is feltelek, hogy ha most megerslze a vered... Akar megollek... Es ezert vagyok rosszul... A lany verevek egyutt a benne levo alkohol es drig is belem kerult.... Nem akartam... Csak feltettleek magatol... Bocsass meg... Kerlek....- motyogtam a szemebe nezve, majd lecsuklott a fejem. A karom elkezdett remegni attol, hogy tartottam magam, de most nem akartam lefekudni. Csakazt akartam, hogy megbocsasson nekem.

Amint kimentem letöröltem az arcomról azt a műmosolyt. Valójában nagyon féltem... ez az egész...olyan baljós volt. Megrémített. A vizet, figyelem, ahogyan a pohár lassan tele lesz. Észre sem vettem, hogy utánam jött csak, mikor a karjait a két oldalam méllé tette. Megijesztet. Mikor belekezdett...az a hang, amivel kimondta nevem... Megrémisztett. És mikor komondta...hogy ivott másból...abból a lányból.. elakadt a levegőm. Csak álltam ott, mint valami szobor, majd a kezemben a pohár... akaratlanul is, egyre erősebben szorítottam, míg az hirtelen el nem pattant, s szinte felrobbanva a kezemben szilánkokra nem tört. De még erre sem néztem fel... a kezemből folyt a vér és a víz... és én mést se hallottam, csak ahogyan az óra... minden másodpercnél kattan egyet. Számoltam... pontosan... egy percig álltam ott, a szám nyitva felejtve, meredten bámulva magam elé... Szinte meghalva.

Ahogyan szetrecsent a kezeben a pohar, azt kivantam barcsak en lettem volna ott. Nem szolt semmit, csak allt ott es ez volt a legfajdalmasab amit tehetett. Nem orjongott, nem kiabalt, csak allt ott es ez megremitett.
-Bocsass meg kerlek... En tenyleg csak feltettelek... Tudom hogy utalod ezt, de nem akarok neked fajdalmat okozni, fokent nem megolni teged. Bocsass meg... Mondj mar valamit...-nyogtem es ujabb konnycseppek kezdtek el vegigfolyni az arcomon. Nem akartam elveszteni a baromsagom miatt. Tenyleg mocskos hely ez a varos...

Éreztem, hogy a vérem szaga lassan elkezdi belengni a szobát. Még hallottam, amit mondott...hogy fél, hogy letámad... Habár ebben az állapotban, nem voltam benne biztos, hogy letudna nyomni... de nem is igazá árdekelt. Vissafordulva a csaphoz, elkezdtem lemosni a kezem. Azért kérlelt, hogy mondjak valamit, hogy tegyek valamit... De nem tudtam mit mondani... egyszerűen nem ment. Dühös is volta rá, de... elég baja volt így is és... vlahogy most...inkább volt kedvem sírni, mint üvölteni.
- Ismered... Szent Pál levelét? A szeretet himnuszát? - kérdeztem közömbös, üres hangon - "Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel. A szeretet nem szűnik meg soha." - néztem fel rá ugyan olyan üres tekintettel. - Feküdj vissza. Van most ennél nagyobb bajod is. - mondtam csendesen, s fogtam meg a kezét a még épp kezemmel és húztam vissza az ágyhoz.

Mikor csak csendesen megkerdezet, majd elmondott egy idezetet, csak felsohajtottam. Igen, ismertem. Ahogyan elkeudett visszahuzni az agyhoz, csak kovettem, majd behuztam magammal. Gyengeden fogtam meg a kezet es nyaltam le az uveg okozta sebet, hogy begyogyuljon.
-Nem teszek tobbet ilyet... Igerem... Sose teszek ilyet tobbe...- bujtam hozza es oleltem magamhoz.
- inkabb uvoltozz velem, mint hogy magadva tartsd. Vagy teny velem akarmit, csak ne tartsd magadba. Nem akarom, hogy az en hibambol legyen neked rissz erzesed... Tegy velem amit akarsz, uss meg, udd ki a verem az utolso cseppig, ha kiment beloe a mereg, vagy akarmit... Csk bocsass meg...- furtam a fejem teljesen a mellkasaba, mintha eppen el akarnak bujni.

Mikor magàhoz hùzott némàn hagxtam. Nem gondoltam, hogy olyan erős vsgyok, hogy sikerül megàllnom a sìràst, de sikerült. Csak hallgattam, ahogy igéreteket tesz és vagy ezerszer elmondja adjam ki magambòl... Nagyon..nagyon halovànyan mosolyodtam el. Minek üvöltsek? Hogy ùgy érezze megkapta a büntetését ês neki jobb legyen? Nem tudok üvölteni, mèg beszélni se. Ahogyan teljesen hozzâm bûjt lassù mozdulatokkal kezdtem simogatni. Nem löktem el magamtòl, habâr azt akartam... de erre volt szüksége. Meglehet ha most kitépem magam a karjâbòl ès magàra hagyom...bele pusztul. Tudom. Mert èn ugyan ìgy éreznék.

Mikor finoman kezdett simogatni, mely levegot vettem, hogy megprobaljak lenyugodni.
-Kerj tolem, amit csak szeretnel... Barmit megtennek erted.- huzodtam kusse feljebb es neztem melyen a szemebe. Ez igy is volt es nem a buntudat mondatta velem. Ha akarta volna, meg ilyen allapotombam is adok neki a verembol, a testembol, vagy amit csak akar.

Èreztem, hogy mocorog majd ahogy a szemembe nèzve azt mondta kérhetek bàrmit felsòhajtottam. Nem tudtam szabadulni az êrzéstől...mintha megcsaltak volna..
- Nem kell semmi. - simítottam végig az arcán, majd visszahùzva magamhoz a fejére tettem az àllam.
- Aludj. Ezt ki kell pihenned.

Ahogyan azt mondta, nem kell semmi, csak felsohajtottam. Hazudott...
-Mierz mem mondod el nekem az igazat?- motyogtam szomoruan, majd hozza bujva szinte azonnal el is aludtam.

Hallottam hogy mit motyog de nem valaszoltam. Ertelme sem volt, hisz azonnal el is aludt a szentem. Nem hazudtam neki. Tenyleg nem kellett semmi. Ures voltam, megis a siras hataran jartam. A homlokat neha az ajkait torolgettem. Elfetrengtem, hagytam had aludjon, mikir kiszabadultam a karjaibol nagyon ovatosan, hogy ne kelljen fel rendeltem neki enni. Vissza kell szednie a kiloit.. egy pohar vizet is bekeszitettem neki. Majd a farmerem, pulcsim felveve mentem el...az rgyetlen ferfihoz aki meg sose bantott.

Eppen fordultam volba at. Mikor hallottam az ajtocsapodast. Hirtelen pattant ki a szemem, de akkor o mar nem volt mellettem. Nem mehettem utana. Nem akartam megfolytani. Csak remelni tudtam, hogy visszajon. Mikor meglattam a rendelt etelt, es a vizet, csak halovanyan elmosolyodtam. Akor szeret? Hiszen torodik velem... Vagy csak kiegyenlit amiert en is torodtem vele az idoszakaban... Minden esetre megettem amit behoztak, de csak mert o rendelte. Remeltem, hogy mihamarabb latom epsegben.

Jamieig bírtam. Nàla màr az előtt, hogy eltudtam volna barmit is mondani elsirtam magam. Elmondtam neki mindent...hogy az elmult két nap mennyire megviselt, mint kettonket... hogy mennyire osszeomlott o is es en is...
- Tisztazzuk...ez olyan, mint a megcsalas? - szivott a cigijebe
- Ja...valahogy ugy.. - motyogtam
- De ha allattal csinalja akkor nem az... fujt ti perverzek. - kuncogott
- Mondja ezt egy homi!
Nem valaszolt, csak megforgatta a szemet.
- Szerinted mit tegyek? - kerdezten halkan segitseget varva
- Lopd meg es hagyd el. - vont vallat mite gyilkos pillantasokst vetettem ra.
- vagy... - kezdett bele - ha valoban jgy ki van...segits neki hogy segithessen. veszelyetek egyutt ezt a fajdalmat. Amugy is...ez csak egy harapas volt... jol megsz*pta a drogos csajjsl egy eletre megtanulta. gondolkodj ember fejjek ha meg emlekszel, hogy kell! a hamburger irant se erzel semmit, amikor megeszed... - nezett ram. Mosolyogva oleltem at, s bujtwm a mellkasahoz - ezert jobok mindig hozzad. Te mutatod a jo iranyt - olelgettem

Ahogyan elpusztitottam a kajat, csak eldoltem az agyon. Ereztem hogy elkezdtem megtelitodni de meh vagy haromszor enyit birtam volna enni, mondjuk meg olyan adagokkal is egy jo idonlesz mire vissznyerem a regi formam. Mar egy jobideje ott fekudtem az agyon es nagy szenvedesek aran, de valahogy megtanultam kezelbi a kapcsolot. Am egy csatornan megaltam. Aszem hirek volt...es hogy talaltak egy lanyt az egyik sikatorban hotam, elverezve. Annyira smrosszul lettem, hogy nem allitotteam el a verzeset. Bar a hirek szerint prostitualt volt... Ha belegondoltam, hogy Lorynal valaki ilyet tett vilna... Elontott a mereg, ugy inkabb gyorsan elkapcsoltam, mielott meg a teevizion elem ki az induataimat.

Viszonylag hamar eljotten Jamietol, de meg nem mentem vissza. Kihasznalva borus idot vetten egy csokor viragot es fogtam egy taxit. Sokara ertunk ki a varos legszelere hol mar csak erdo volt. Azt mondtam varjon, s en bementem a fak koze. Mint Piroska olyan nyugodtan setaltam az erdokozepen. Mar ember koromban is itt volt, bsr meg joval kisebb volt. Az egyik fan hatalmas lyuktatongott. Meg en hagytam itt tobb mint 100 eve. Mindig idejottem, mert mindig eltevedtem. Nem pontosan ott ahol alltam, de meg nagyon regen valahol erre temettek el a verszerinti anyam. Leteve a csokrot...meg sokaig elidoztem ott, mit sem tartva a nagy gonodz arnxaktol..."beszelgetve" azzal a novel, kinem az eletem koszonhettem.

Mag sok ido eltelt azota, hogy Loryn elment es igazan kezdtem aggodni. Rendeltem meg sultcsirket, ettem, fel le jarkaltam idegesen es egyszeruen nem tudtam magammal mit kezdeni. Hirtelen kopogtattak.
-huuu meg mindig szornyen festesz.- lepett be aadam az ajton, mire csak korogtam egy koszt. Utana persze reszletesen elmondtam nekinmindent, mire csak megvonta a vallat.
-Hat a no miatt aggodnia mar nem kell az is biztos.-jelent meg ordogi vigyor az arcan. Szoval akkor onis atta a hirt.
-Hulye voltal magadnak csinaltad. Amugy meg ketlem, hogy az eskuvo utani heten mar elhagyna.-veregetett vallba, amit a mostani allapotomba azthittem megszakadok. Ezt kocetoen csak nemes egyszeruseggel tavozott. Fura szokasa a folyamatos joves menes de ez mar regen is igy volt. Kielvezi, hogy ismet tud jarni...

Miutan vegeztem anyunal ismet a varozsba mentem. Igazabol...azt hiszem mar csak az idot huztam, hogy minel kesobb kelljen vissza mennem hozza. Jamie megnyugtatott...de a duhvel keveredett csalodasom nem mulasztotta el. A boltbwn, ahova bementem elkezdtem a kosaramba dobalni mindent ami edes vagy mukaja. Gumicukor, pillecukor csokik, chipsek, kola...fagyi. Rendes etelt nem kivantam. Ezek utan...mert mar semmi nem jutott eszembe visszamentem... Neman leptem be az ajton, s a szatyrom leteve, ra se nezve mentem a furdobe.

Mar tenyleg, igazan aggodtsm erte. Lassan felkelt a nap, es o meg sehil sem volt. Mior nyilt az ajto azonnal felaltam az agyrol, de o ram se nezett. Ez olyan erzes volt szamomra, mintha egy nyilvesszőt lőttek volna keresztül a szivemen. Nem akartam sem visszaulni, sem visszafekudni az agyba. Egyszeruen nem. Ott kezdtem el vadulni es tobbet nem akarok abban az agyban fekudni. Szinte mar lerogytam aFotelbe es csak bamultam magam ele ures tekintettel. Ez valahogy... Tenyleg az utolso dofes volt ...

A furdoben a tukor elott megallva fogtam meg a kispolcon levo ollot. A tenyeremen a vekony bort felhasitva nyomkodtam ki a vert es a bent maradt uvegszilankot. Meg a taxiban vettem eszre... Amikor vegeztem a tenyerem megnyalva gyogyitgattam. Mikor kimentem hozza a tenyerem bamulva adtam neki a szatyrombol egy csomag malyvacukor.
- Gyere...egyel. - ultem le az agyra torokulesben es a szatyorkabol kivett fagyit kezdtem enni az egyik tanyeron hagyott kanalal. Kesz voltam mindent megenni egyszerre...a harszor akkora leszek mint most.

Mikor kijott, nem neztem fel. Nem tudtam. Ahogyan meghallottam a hangjat, megrandult a gyomrorm.
-Bem kerek...-mondtam ki hallkan, tovsbbra is a terdemen konyokolve, fejem lehorgasztva. Nem tutam vona enni. Olyan gyorcsos emelyuto volt az erzes.

Mikor azt mondta nem ker szemforgatva pillantottam ra. Hiaba szolt a teve, en ot neztem...ahogyan szinte magaba roskodva ult ott. Pedig nem is kiabaltam...nem bantottam...pedig megfordult a fejemben hogy kiutom es elasom...A lanyra gondoltam. A taxibam szolt a radio...meghalt. Regen...amikor meg ember voltam...akkortajt aktivkodott Hasfelmetszo... Sok lanyrol hallottunk akit megölt, ez a lany..megfiatal volt..haza varhattak. Volt akit mi is vartunk...de sose jott. Megkapartam a torkom, majd tovabb faltam a fagyim. Majd a nagy tabla csokit...a chipset...a kolat es megkezdtem egy ujabb tablat. Azt hiszem...ezekbe folytottam a banatom. A vegere mar teljesen rosdzul voltam...de az ize miatt ettem tovabb. A filmekbol alig alig maradt meg barmi is...csak bamultam a televiziot, hogy ne kelljen beszelnunk.

Csak hallgattam, ahogyan dzolt a teve es csorogtek a zacskok. Valamiert ez igy olyan nyomaszto volt. Nagyot sohajtva alltam fel, es mentem a furdobe. Nem zartam be az ajtot hallani akartam, ha megmozdul vagy tesz valamit. Megengedtem a zuhanyt hogy folyon a meleg viz, majd alltam be ala. Ki akartam, hog mosson a viz belolem mundent, ha lehetet volns meg sz eletet is.

Mikor felallt es kiment felszemmel, csak lopva neztem ra. Hatra dolve megsimogattam a hasam...annyi vacakkal volt tele...szinte mar feszult. Nyogve keltem fel, s kezdtem el rendet rakni. Osszeraktam a tanyerokat es kidobtam a zacsikat. A fagylaltos dobozbol...a maradek olvadt fagyit szoszerint kiittam. Komolyan hanyni fogok... A telefonhoz lepve, kezemben az etlappal kezdtem el mindent osszerendelni. Sulthust, sultkrumplit savanyusagott.... A multkori gofri isteni volt, olyat is! Epressutit, caramellasat, tiramisut...kb 150 evet kell bepotolnom evesbol!

Hallottam, ahogyan rendelgetni kezd. Mikor vegeztem a torulkozot a derekam kore csavarva sentem ki hajambol csopogni hagyva a vizet.
-Nem lesz ez egy kicsit sok? Meg fogod birni enni egyedul?- leptem moge es hatulrol atolelve tettem a hasara a krzem. Nem is oleltem at igazan, hogy ha akarna el tudjon lokni magatol. Bar valoszinoleg abba kishikan belehalnek, de a jelenlegi helzetunkbe ezzel is szamolnom kellett...