Külvilág /játék/

Mikor aztmondta ot erdekli csak megforgattam a szemem.
-Akkor ha lagy Elizabeth, ha fiu akkor Deniell.-neztem ra mosolyogva. Mikor megkerdezte mit akarok akkor csinalni, gonosz feny villant a szemembe.
-Megkostolni a desszertem...-markoltam a fenekebe majd tettem fel az asztalra a laba koze allva, es a nyakaba hajolva. Fogammal finoman kezdtem karcolgatni a nyakan a boret, ugy hogy ne sertsem meg.

Ahogy a szemet forgatva ra vagott ket nevet elhuztam a szam.
- Ezt nem lehet csak ig ravagni! Indokold meg! ..nekem a Margaret is..ha birono lesz Margaret ha pincerno akkor Peggy! De az Edwaed is tetszik...hivhatnam Eddynek! - kuncogtam. Ahogy hirtelen felkapott es a nyakamnak esett mar osztonosen is szet tartam a labam hogy hozzam ferhessen. A fejem hatra vetve a pukt szelebe markolva nyogtem fel mikozbe derekat a labammal atolelve huztam magamhoz.
- Nem meg mondtam? Csak hat es ket honap mulva!

Ahogyan kimondta azokat a neveket vegigfutott a hideg a hatamon. Nem tetszettek, talan csak a fiu. Mikor azonnal szetnyitotta a labat es magahoz huzva vetette hatra a nyakat majd elsutotte azt a kis mondatat csak felkuncogtam.
-Akkor megis miert viselkedsz ugy, mint aki majd meg orul, hogy a magameva tegyem?- morogtam forro hangon a fulebe. Finoman jezdtem harapdalni a nyakat mikozben magamhoz huzva nyomodtam hozza. Csak az a ket vacak anyag valasztott el...

Mikor hallottam őt kuncogni összevontam a szemöldököm, s finoman csaptam meg a vállát. Még képes és ki nevet?!
- Mert tudod, hogy ez a gyengém... hogy lehetsz ilyen? Engem kímélni kell! - vigyordtam el gonoszan, majd azokra a széles nagy vállaira tettem a kezem s finoman toltam el.
- Nekünk most a neveket kéne megbeszélnünk! Nem mondtál rájuk semmit! - néztem a szemébe, bár...nem tudom mennyire esélyem van most erre...egy kielégítetlen tigrissel...nem lehet játszani...

Ahogyan eltolt, hogy nem mondtam a nevekre semmit csak felnyogtem. A tekintetem mar vilagitott az ehsegtol. Ugyan az elobb ettem, de az nem csillapitotta a vagyam a teste es vere irant. Bar az elkovetkezendo fel evben mindig piros szemmel fogok maszkalni, hiszen sose fogok belole annyit inni hogy teljesen jol lakjak...
-A Daniell elegans nev, ami jol johet a kesobbiekben. Elizabeth kifinomult megis jatekos, es igy hivtak a nagymamam.-mosolyogtam ra finoman, majd elsimitva a hajat a nyakarol tettem ra a kezem es kezdtem a nagyujammal simogatni, maszirozni az utoeret. Probaltam vegig a szemebe nezni, es nem a nyakat kemlelni.

Láttam már izzik a szeme, de akkor is... Jól tudja, hogy én mondom meg mikor szabad, bár...kíváncsi vagyok meddig bírja. Ahpogy megindikolta a dolgot, s közben a eltűrte a hajam és az ütőeremnél kezdett simogatni, amolyan... "lehetetlen" arccal csóváltam meg a fejem. Javíthatatlan vámpír...
- Hm... Az Edward is lehet elegáns.. mégis az utcán is megállja a helyét! Az Elizabeth...tetszik... és... öröm lenne ezzel megtisztelni a nagymamád.. - mosolyogtam rá.
- Jaaahj... most már egy lányt is akarok! - nyögtem fel nyűgösen.

Ahogyan mondta az Edwardot, csak bolintottam.
-Akkor... Legyen ez a ketto.- mosolyogtam ra, majd hozza hajolva csokoltam meg. Olyan sejmes volt a bore....ereztem, hogy megnyulnak a szemfogaim amik most kifejezetten zavartak, telintve nem szabadott barmit tennem vele.
-Ne haragudj, de... Le kell hutenem magam...- neztem ra feszengve, megis kedvesen mosolyogva, majd a homlkara nyomva egy csokot mentwm a hutohoz inni egy kis hidegvizet.

Ahogy rá bólintott erre a két névre elmosolyodtam. Ezt...meg is beszéltük. Persze még ezernyi kérdést tudtam volna felhozni neki, amiket meg kell beszélnünk, de.. láttam rajta nagyon kész van. Ahogyan megcsókolt... és megéreztem, hogy milyen hatalmasak a szemfogai felcsillant a szemem. Istenem... ilyenkor annyira szexi én... én nem tudom... ilyenkor annyira beindulok. ahogy megszólalt, szemem le se vettem hegyes fogairól... Neki csak közvetlenül evés előtt szoktak ilyen nagyok lenni... Az ajkamba féloldalasan beleharapva figyeltem őt, ahogyan a hűtőhöz lépett is ivott...
- Jól vagy? Hogy bírod? - kérdeztem a lábaim felváltva lóbálva.

Ahogyan a hideg kortyok csusztak le a torkomon jo erzes volt, bar a vere... Az mamorito lett volna. Mikor megkerdezte, hogy jol vagyok e csak leraktam a poharat ugy neztem hatra a vallam folott vilagito szemekkel.
-Persze... Csak le kell nyugodnom.-mosolyogtam kisse kimerulten hiszen nagy onuralom kellett, hogy ne essek neki.
-Gyere, mutatok valamit.-nyujtottam ki fele a kezem. A pinceben amit talaltam, most jo lesz. Huvos van, igy en is kisse lenyugodok es ott nem tennek vele semmit mert felnek, hogy megfazik.

Ahogy hatra nezett azokkal a szemekkel...tan meg a sotetben is lampaskent vilagitananak... Amikor a kezet nyujtotta leugrottam a pultrol s megfogva a kezet hagytam had vezessen. Adni fogok neki a verembol. Az a dolgom hogy ellassam a csaladom, a ferjem es a gyermekem.

Ahogyan hozzam lepett az ujaim az ovei kore fontam. Levezetve a lepcson nyitottam ki az ajtot ezzel kitarva a hatalmas termet.
-Gondolj csak bele milyen jo partykat lehet majd itt szervezni. Mondjuk karacsonykor.-oleltem at ahatulrol mosolyogva a hasat simogatva, ugy melegitve hogy ne fazzon a huvos pinceben.

Amint kinyiltak az ajtok kiult a dobbenet az arcomra... wao... mikor lett ilyen eletem? Kuncogvs lepkedtem elore majd ahogy hatulrol atolelt mosolyogva pillantottam hatra.
- Igen... - sugtam mosolyogva. Igaz is. Nyakunkon a karacsony. A fejem finoman oldalra dontve turtem el a hajam az utbol ezzel felkinalva magam. Nem akartam...hogy eheznie kelljen miattunk.

Ahogyan oldalra dontotte a fejet es elhuzta a hajat ezzel felfedve a myakat megszeszult mindenem. Szemfogaim megnyalva hajoltam a nyakahoz es nyaltam vegig finom boren, majd nyomtam ra egy csokot.
-Meg nem, es foleg nem itt... Nemreg ittal belolem, meg fel kell dolgoznod, es nem is akarom, hogy megfazz...-sugtam a fulebe finoman mosolyogva, majd megfogva a kezet kezdtem el kivezetni majd vissza a konyhaba.
-Vedd a kabatod, es ha szeretned, akkor indulhatunk a dolgaidert.-mosolyogtam ra, majd csokoltam meg finoman.

Erezve forro lehelletet a boromon... fugam osszeszoritva vartam a harapast de helyette... csak egy csokot kaptam. Ertetlenul neztem fel ra mire lagyan suttogott a fulenbe. Van onuralma az biztos... Ahogy a kezem fogva vezetett fel neman kovettem ot majd fent lehajtott fejjel alltam meg elotte.
- Daven... ha nagyon kell...ihatsz...masbol is... - nyoszogtem el mar majdnem sirva. Gyuloletes emlek vokt es minen szo... egette s torkom de miattunk... nem halhat ehen.

Ahogyan leszegett fejjel megallt elottem es kozolte hogy mire gondolt... Kedvesen mosolyogva sohajtottam fel, majd atolelve a derekat hajoltam le hozza.
-Nekem nem kell senkias, csak te. Nyugi, meg tudom turtoztetni magam. Es utana...majd minden teren ki kell elegitened...-kumcogtam az ajkait simogatva majd csokoltam meg szerelmesen.v

Ahogy magahoz olelt az arcom torolgetve nezten fel ra. Azert sem sirok...csak azert sem! Azok a szavak...olyan edes... inkabb turtozteti magat... Az en szerelem...olyan boldogga tett. Fajdalmasan mosolyogtam ra s ahogy megcsokolt remego kezem a derekara simitva bujtam hozza.
- Akkor...menjunk..hozzam - vigyorogtam - Akkor...menjunk..hozzam - vigyorogtam sejtelmesen.

Ahogyan atolelt en is magamhoz huztam. Mikor azzal a sejtelmes vigyorral mondta, hogy menjunk hozza, csak kuncogva raztam meg a fejem.
-De aztan semmi rosszalkodas.-csokoltam meg jatekosan, majd nyujtottam fele a kabatjat, hogy belebujjon.

A fekete pólója felé felvettem a fekete pulcsim, és az ugyan ilyen színű cicanadrágom, s már a cipőm húztam mikor magához húzva kuncogva csókolt meg.
- Oh...pedig én rossz kislány vagyok... lehet el kell majd fenekelned! - bújtam a kabátomba, majd libbentem arrébb kuncogva.

A kis megjegyzesere jatekosan morrantam fel. Kikeszit ez a no. Felveve egy pulcsit polo nelkul vettem ra a bordzsekit amit beszereztunk, majd nyitottam ki elotte az ajtot, mikozben mar a taxit rendeltem. Azthiszem...lassan kezdem megszokni az itteni eletet.

Csak vigyorogva figyeltem...mindent amit tesz. majd ahogy taxit hívott felnevettem.
- Milyen kis rutinos lettél... se baj... amíg tudom hogy a mikrohullámúval nem boldogulsz, tudom hogy szükséged van rám! - mentem előre kuncogva. Tudom szemét dolog,... de élveztem hogy ide kint... én vigyázhattam ő rá..és nem mindig én vagyok a terhére.

Ahogyan piszkalodni kezdett csak mosolyogva fintorodtam el.
-Tudod jol, hogy nekem mindig szuksegedlesz rad.-nyomtam a mar kintrol bezart bejarati ajtonak. Szettarva a kabatom simultam jozza, hogy ha mar kizavartam a hazbol, addig melegitsem, mig ide nem er a kocsi, igy tartva a kabatom takarasa alatt. Olyan kis torekeny meg o is befert ala..

Ahogy azt mondta mindig szüksége lesz rám felcsillant a szemem, de a mosolyom...azt visszafogtam. Nem adom meg magam! Ahogy az ajtónak nyomott s a kabátjába húzva átölelt már akaratlanul is boldog, széles mosolyra húzódott a szám, Meleg testéhez simulva dörgölőztem hozzá. Olyan jó volt... a hideg és ő...
- Jahhj...és én mit érnék nélküled? - sóhajtottam fel

A feje tetejere tettem az allam, mikor hozzam bujt. Hozzam kepest olyan apro. Mikoregkerdezte mi lenne vele nelkulem cak megvontam a vallam.
-Nem tudom de nem is szeretnem megtudni.-csokoltam meg finoman, s ekkor dudalt a taxi. Elhuzodva mosolyogtam ra majd fogtam meg a kezet es kezdtem a kocsi fele vezetni.

Mikor azt mondta nem akarja megtudni lehunytam a szemem és elmosolyodtam.
- Én sem... - súgtam. Ahogy felnéztem rá és ő megcsókolt azonnal visszacsókoltam, ugyan olyan lágyan és finoman... Ekkor hallottam meg dudálni a taxinkat.. milyen kár.. olyan jó volt oda bújni hozzá... szeretgetni. A kezét fogva mosolyogva mentem vele miközben a sötétben már hullottak a pici fehér pettyek... por hó volt... és ahogy az emberhez azonnal el is olvadt.

Ahogyan megereztem a hideget a boromon, csak gyorsan kinyitottam a kocsiajtot majd mikor beszalltunk bemondtam a cimet es indultunk is.
-Majd szukseged lesz teli es kismama ruhakra is. Nem akarom, hogy megfazz.-oleltem at fel karral mosolyogva szabad kezemmel a hasat simogatva.