Angyalok és Ördögök /játék/

A szemem lehunyva próbáltam nagyon gyorsan elaludni. hallottam motoszkálva valamit, de nem törődtem vele majd a következő pillanatban már fel is kapott. Jaj de utáltam ezt... miért emelget? Hogy tud emelgetni?! Mikor az ágyra dobott s elzárva a menekülési utat hangos puffogásba kezdtem.
- Az angyalok pedig mind makacsak! - fújtattam. Mivel nem hagyott menekülni morogva fészkelódtem. puffogtam, de nem jutottam semmire... végül még mindig dühös szemekkel néztem rá, de az alvós arcát látva ellágyultak a vonásaim

Hallommat, hogy puffog de nem torodtem vele. A melegvitzel elelrtem amit akartam kimostam magambol mindent es teljesen lepunnyasztott.
-Majd...reggel megbeazeljuk...-motyogtam felig alva majd gyors joejtcsokot adva nekifeszkeltem megam ossze megjobban.

Ahogyan dünnyögött majd gyors csókot nyomott és összevackolta magát halkan sóhajtpttam fel. Nem tudtam aludni ma este..ezek a napok..ez az elmúlt félhónap...olyan sok minden történt... nekem ez olyan sok volt... Az arcát nézegettem, hogy milyen nyugodt ilyenkor... szinte már angyali. Felé fordulva mosolyogva pásztáztam az arcát miközben homlokom lágyan döntöttem az övének, miközben magamhoz húztam. Szerettem. Nagyon.

Lassacskan nyomott el az alom, es egeszen jol aludtam. Lagy cirogatas ebresztett fel, mire almosan nyitotam ki a szemem es pislogtam ra.
-Will...minden rendben?-tettem egyik kezem az arcara, ugy kezdve el nagyujammal simogatni finom boret. Tekintetemmel keron megis almosan furkesztem az arcat hatha felfedezek valamit.

Mikor felig kinyitotta a szemet es az arcom kezdte simogatni halkan sohajtottam fel.
- Persze - sugtam s nyontam csokot a homlokara - Aludj vissza - oleltem szorosan magamhoz. De ezek utan se voltam kepes elaludni..mar csak nyuglodtem... ejfel utan nem sokkal keltem fel es nagyon ovatosan masztam ki mellole es oltoztem fel majd mentem ki. Jol esett most... setalni egy kicsit... egyedul.

Ahogyan azt mondta igen, nem gyozott meg teljesen. Mikor magahoz olelet azonban akaratlanul is visszaaludtam. Tul faradt voltam, lepunnyadtam. Nem kelltem fel semmi nemu mozgasra csak nyoszorogve fordultam at a masik oldalamra.

Zsebre dugodt kezzel maszkaltam a sotetben. Itt ott halkani lehetett a fentlevo demonok uvoltozeset. A cigim szivva ultem fel az egyik pad hattamlajara... annyi minden kavargott a fejemben... valoban ennyire kialhatatlan vagyok? Abban igaza vokt hogy ez igy nem mehet tovsbb.. valtoztatnom kell de... semmi kedvem ismet olyannak lenni... kit veszitsek el? Ot vagy onmagamat? onmagamat? azt sem tudom mar ki vagyok...

Ereztem hogy valami hianyzik. Pontosabban valaki. Faradtan kelltem fel es setaltam az ablakhoz majd tartam ki szelesen. Ahogyan kitamaszkodtam azonnal elhalgattak a lenti zajok, mire halkan sohajtottam fel. A mostanavan tortent dolgok miatt sokkal jobban feltek tolem es tiszteltek. Szememmel az udvart pasztaztam es mikor megtalaltam ot, halovanyan mosolyogva figyeltem merre jar, mit csinal.

A padon ulve szivtam egy ujabb slukkot mikor elhallgattak a zajok. Csak egy lathatatlan pillantast vetettem fele. Lattam hogy kint all, hogy felkelt de most nem torodtem vele. A masik iranyba forditva fejem kifele kezdtem el figyelni... Milyen keso van de az autok meg most is jartak... ugy tetszettek ez a nagy varosok... Az elet a fenyek... annyira mas volt mind oda fent. Kint akartam mar lenni. Elkezdeni felepiteni egy olyan eletet amiben szivesen reszt veszek. Olyat amiet en akarok.

Lattam hogy ramnezet de el is forditotta a fejet, mire hallkan sohajtottam fel. Nagyon nezetz kinn valamit es gondolatolvasas nelkul is sejtettem. O nem mellem valo, nem tudna lenn meglenni. Nem is akar, tudom, erzem, latom rajta. En pedig nem fogom semmire sem kenyszeriteni. Neman setaltam vissza az agyamhoz majd fekudtem le ra. El kell engednem...

Meg egy cigit elszivva a csiket eldobva es megtaposva indultam vissza hozza. Teljesen atfagytam, ez mar azaz igazi csipos teli fagy volt. A leheletem is latszott. A demonok utkizben neha hozzam szoltak, rohogve gratulaltak ahhoz amit tettem megis... nem amolyan ironikusan..igazabol. Elismertek mint bukott angyalt... egy "megtert" angyalkent. Hat...

Csondben forgolodtam egy jodarabig. Nem tudtam aludni. Nem hagyott nyigodni a gondolat, hogy el fog menni. Szoval ezert mondjak, hogy sose legy szerelmes? Mert akkor ennyire faj ha elveszited? Micaoda kegEtlen igazsag. Neman lehunyz szemmel fekudtem osszegombolyodve a gondolataimmal es emesztettem magam.

Ahogy visszaertem a szobajaba halkan, ovatosan nyitottam be. Az agyon fekudt nem tudtam alszik e. Levetkozve bujtam be melle mar az alvos polomban. Nem mertem igazan hozza bujni a hideg erintes kellemetlem. De a homlokom a hatanak dontottem...most... pont ugy fekudtunk mint az elso kozos ejszakankon.

Ahogyan bejott felebredtem felalmombol de nem mozdultam. Mikor bejott mogem es a homlokat a hatamnak dontotte... Lassan furdultam at majd tattem a fel karom az oldalara, mintha atolelnem, mikozben a masikkal a dejem alatt fektettem.
-Szeretlek.-sugtam oda neki faradt tekintettel.

Amikor lassan megfordult es a kezet az oldalamra tette csillogo szemekkel nrztem fel ra.
- En is szeretlek. - suttogtam, majd vackoltam be magam a mellkasahoz. Oda ahonnan az igazi meleg jott oda ahol a szive dobogott.

Ahogyan bevackolta magat csillogo szemekkel megnyugodva sohajtottam fel. Olyan jo erzes volt magamhoz olelni, felmelegiteni. Finom csokokaz nyomtam a nyakara, s szivem szerint tovabb mentem volna,de... Megalltam. Ma mar volt egy kis vitank ebbol. Most olyan nyugodt volt a helyzet, nem akartam elronzani.

Ahogy magához ölelt és a nyakam kezdte csókolgatni halkan sdóhajtottam fel. Jó érzés volt. Kellemes. A fejem oldalra döntve mosolyogva élvezkedtem majd ezek után hamar el is aludtam...vaslahogy a szeretetében, és a karjaiban könnyebben az alvás.

Etehtem rajta hogy elvezi, mikeppen el is aludt. Hallkan kuncogva mosolyogtam rakt, majd hozzabukva lehunyva a szemem aludtam be en is. Fel sem kelltemegeszen majdnem delig. Direkt nem allitottam ebresztot, hoszen ot felfuggesztettek en meg nelkule nem megyek sehova.

Reggel egy nagy fáradt sóhaj kíséretében fordultam át a másik oldalamnra. A szemem nyitogatva először az órát láttam meg. Egy pillanatra megijedtem aztán eszembe jutott a helkyzet.. végül imést fáradtan sóhajtva fordultam vissza hozzá. A párnát ölelgetve álmos szemekkel mértem őt végig.
- Elkéstél...- motyogtam fáradtan. Bár... nem is akartam, hogy elmenjen...azt hiszem... nem... semmiképp nem akarok magam maradni.

Ahogyan forgolodni lezdett majd azt nyammogta elkestem csak megvontam a vallam.
-Nem szandekoztam bemenni.-nyammogtam majd nyujtozkodva ropogtattam ki az izmaim es lazultam el megint.
-Miert van az, hogy te mindig a parnat oleled helEttem?-neztem kisse durcas feltekenyseggel a parnara.

Amikor kiropogtatta az izmait fájdalmas arccal néztem őt. Ezt hallani is rossz volt. mikor olyan durcás pofival kéérdezett a párnámról csak lepillantottam rá, majd vissza az ördögömre.
- Hm...nem tudom - vontam vállat - Ez egyszerű szenvedély és vonzódás...- másztam rá és vittem magammal a párnám is s így már ketten öleltük.
- meg kell osztoznotok rajtam - suttogtam az ajkaira és kezdtem el őt csókolgatni

Ahogyan azt mondta ez szenvedely es vonzodas majd ugy kuszott kozelebb hogy kozottunk volt a parna es csokolt meg azzal a kijelentessel, csak felnyogtem. Nem tudom mi utott belem, talan a reggeli merevseg, de azonnal ramasgtam, ezzel magam ala teperve, hogy a parna volt kozottunk.
-En nem szeretnek osztoszkodni rajtad... De van egy olyan gyanum, hogy te fogod a leghamarabb eltakaritani a parnat kozolunk.-suttogtam az ajkaira, majd tapadtam ra szenvedelyesen csokolva mikozben hozza nyomtam a csipom erosen. Meg a parnan keresztul is ereztem ot...

Ahogy azonnal ram vetette magat azzal a kijelentessel felnevettem. Milyen elenk. A csokjaban annyi ero volt s mikor hozzqm nyomta magat mar biztosra tudtam mit akar. Ismet atforditva magunkat, hogy megint en legyek felul, masztam ra s meg mindig a parnaval kozottunk bujtam a vallaba.
- Csak egy kicsit meg had pihenjek... De azt teszel velem amit akarsz csak ne keljek fel ra... megengedem. - dunnyogtem meg almos hangon.

Ahogyan visszaforditott minket, majd a vallamba bujt, azzal a kijelentesevel, csak felsohajtottam.
-Nelkuled nem. Annyira beteg azerz nem vagyok.-mosolyogtam halovanyan ugy olelve magamhoz, hagyva, had bujjon.

Mikor valaszolt almos fejjel neztem fel ra, az arcatol par centire volt az enyemtol.
- Nem? Nem vagy nekrofik? A francba - doltem vissza nevetve a mellkasara par pillanat mulva lassan ultem fel, a derekara kenyelmesedve.
- Itt vagyok. Most mar azt tehetsz velem amit akarsz benne vagyok. - vigyorogtam ra