Angyalok és Ördögök /játék/

Ahogy egy idú után ő kezdett el mozogni alkan nevettemfel. Ilyenkor olyan, mint egy kis szajha... A nyakába hajolva etdtem harapdélni, csókolgatni miközben simé elindultam benne és a kezem is gyorsabban járt rajta.

Mikor a nyakamba harapott hangosan nyogtem fel, ugy feszultem meg alatta. Ereztem hogy megfeszul a hatam, es itt volt a veg. A lepedobe markolva elveztem el ezzel szinte teljesen osszeragasztva magunk. Sajgott a fejem, odalenn korulotte osszehuzodtam.

Mikor hirtelen megfeszült, ahogyan felnyögött... féloldalasan vigyordotam el. Vége van. Éreztem, ahogy megrádnul a kezemben majd kilövel, összekenve mindkettőnket. S ahogyan szorosabban fogottrám felnyögtem... nagyon szoros volt. Elengedve, derekra téve kezem löktem rajta ehézkesen még párat, majd lehajtott fejjel nyögve lveztem belé. Fáradtan ziháltam felette, szine szédültem... És az a látvány... Ahogyan a mocskos hasa és mellkasa fel le járt... a hang ahogya piheget... Annyira szexi volt.

Ego voros tekintettel neztem azokat a ragyogo kek szemeiekt. Mint az ocaen amibe orokke uszni akarok. Az ajkait kezdtem simogatni remego kezekkel ugy mosolyodtam el.
-Na latod... Ha tovabb nyomatod magadnak a hulyeseget, akkor nem tudnad elmondani, hogy meghuztad a tronorokost.-vigyorogtam a szemebe ravaszul, majd haraptam az also ajkamba.

Ahogy erőtlen, remegő kezeivel az ajkaim simogatta azonnal megfogtm a keézt és csűkot nyomtam az ujjaihegyére. Imádtam a kezét, főleg mikor ilyen erőtlen volt.. ilyenkor vigyázni akartam rá. Meg hallva a kismegjegyzését, majd az apillanatás... fáradtan fújtatva húzódtam ki belőle és ropogtattam ki magam.
- Az nem volt hülyeség... komolyan gondoltam...egkét dolgot... de rájöttem inkább lenyelem megint, mintsem, hogy elmenj! - sóhajtottam.

Mikor kihuzodott belolem, es megropogtatta magat en is hasonlokeppen tettem.
-He... En viszont komolyan gondoltam, hogy szuksegem van rad.-hajoltam hozza hogy a szemebe tudtak nezni, ugy neztem ra finoman mosolyogva.

Amikor azt mondta ő koolyan gondolta, hoy kellek neki halváyan msolyogtam a homlokának döntve az enyémet...
- Amugy is... egyszer már meg voltál szóval.. már eltudtamvolna mondani, hogy megöntöttem a pokolhercegét! - vigorogtam pimaszul majd kuncogtam el magam az állánan nyomva fejem.
- Constantin...szeretlek...de nem akrlak visszatartani. Ma... eltudtál volna menni...a szabadulás kapjában... án álltam az utad és... ha akkor nem is akartam, hogy elmenj...tudtam és tudom hogy arra vágysz, hogy kiszabadulj innen és... nem akarlak hátráltatni...- nyöszörögtem halkan, szomorú hangon. Az apja... ellenem van... mert tudja, hogy miattam nem ül a trónon, mert miattam mond llent...

Mikor elkezdte sorolni azt a nagyon sok mindent, csak hallkan sóhajtva ráztam meg a fejem.
-Igen, el akarok menni innen. De csakis veled! Te vagy nekem az első, és apám ezt nem róhajtja fel nkem. Az érzéseimet és gondolkodásomat ő sem tudja irányítani, és te sem. Nélküled egy tapottat nem akarok menni.-vettem a kezébe a kezeit és kezdtem el csókolgatni.

Amikor megrázta a feját lesütttem a szemem. Csak hallgattam a szavait, majd mikor a kezem kezdte csókolgatni az ajkamba haraptam.
- Igen...ezt tudom..vagyis gondoltam...- motyogtam halkan. - De talán...túl sokat veszek el az idődből... apád sem véletlenül szólt miatta! Ez nem tesz igy jót, sem neked, sem a trónnal kapcsolatos dolgoknak...sem atanulmányaidnak... Mi-mi az, hogy engem kitiltottak te meg csak miattam nemjársz be?! Talán... ha egy kicsit kevesebb időt kéne rám forditanod...és többet a tehendőidre! - magyaráztam. Az elmúlt idószakban..csak velem foglalkozik... ez igy nincs rendjén... En itt leszek, de a tanulása nem vár.

Mikor elkezdte mondani, hogy az apám sem véletlenül akart elvinni meg egy így nem tesz jót a tanulmányaimnak, csak megforgattam a szeme. Felálva az ágyról húzam ki az egyik fiókot és emeltem ki belőle egy kis füzetkét.
-Apám attól fél, hogy olyan vagy mint anyám. De én tudom, hogy téved, hiszen akkor már rég lmentél volna. A suli meg...-nyujtottam át neki az ellenörzőmet.
-Ezeket én már rég megtanultam odalenn magántanároktól. Tessék nézd csak meg. ötös, négyes. Szerinted annyira debil vagyok hogy lazaságból ne járjak be mert az olyan húde menő? Azhittem kissé többre gondolsz...-csovaltam meg a fejem a végét kissé elviccelve, de lényegében igaz is volt.

Mikor megforatta a szemét csak amolyan számon kérően mértem végig. Ahogyan az anyjáról beszélt csak nemén, leszegett fejjel hallgattam. Hát... remélem nem vagyok... ahogyan felekl, majd a füzetett a kezembe nyomta csak iváncsian lapoztam be. Na hát..szokott tanulni? De csúnyán ir... Szinte leszidott én pedig tényleg csak aggódtam érte... De akkor is.
. Hát kinézném belőled! - néztem fel rá komolyan - De csak mert tudom..hogy ez az egész nem érdekel...

Mikor mosolyogva mondta, hogy kinézi belőlem, csak ugyanugy mosolyogva nyögtem fel. Igen, én is magamból. Azzal a jó magyarazattal ervelve mar tenyleg felnevettem.
-Na végre vaalmi okosat is mondtál aminek van valóságalapja.-ültem vissza mellé játékosan megcsókolva

Mikor felevetett bátrabbá vált a mosolyom. Mikor visszaült mellém és azzal a mondattal csókolt meg, csak halan nyögtem fel. Homlokom a szájának nyomva tettem egyik kezem az oldalára, mig a másikon támaszkodtam.
- Tudod...nagyon csúnyán irsz...de nagyon tetszik. Mond... Mikor lettem ennyire szerelmes? - kérdeztem halkan. mosolyogva, majd hunytam le a szemem.

Azt a beülést amit felvett...egyszerűen imádtam. A kis megszólalására csak elnevettem magam, úgy nyomtam csókokat ahomlokára.
-Talán akkor, mikor levettelek a tökéletes dumámmal ésa sármos mosolyommal a lábadról.-vigyorogtam rá beképzelten.

Ahogy felnevetett s ugy puszilgatott csak mosolyogva tűrtem, de mikor megszólalt.. már én nevettem fel.
- És mégis mikor? Amikor az üvegfalon keresztül küldtél el a francba, vagy amikor kénytelen voltam mellém leülni az ebédlőben és...akkor is elküldtél a francba...? - kérdeztem vissza vigyorgva

Azta akét esetet meghallva csak elnevettem magam. Aztán az arcomról lefagyott a mosoly és az az elgondolkodó, csábító kinézet termett rajta, miközben az arcát kezdtem simogatni.
-Akkor, mikor elősször suttogtam neked bókokat mesztelenül fekve az ágyban...pont mint most.-mosolyogtam csábítóan mélyen a szemébe nézve.

-------

https://szerepjatekok25.hungarianforum.com/viewtopic.forum?t=58