Angyalok és Ördögök /játék/

Meghallva azt a szövegét vissza kellett fogno magam hogy ne nevesse fel.
-Még hogy nem izgulsz a pasikra...-suttogtam, majd csokoltam meg gyorsan. Eleepve tole ulltem le mellé, hogy kifujjam magam

A beszolasara megforgattam a szemem.
- Csak rad! - kuncogtam a gyors csokom megkapva felnevettem. Ahogy leult hozzam csak mosolyogva figyeltem ot.

Lattam, hogy nagyon mosolyog mire csak kerdon neztem ra.
-Mit nézel?-kerdeztem kedvesen . Nagyjabo ez volt az elso dolog amit mondtam neki mikor ugyanigy úszás kozben bamult, csak az nem volt ennyire kedves

Mikor meghallottam a ha.gjat felkaptam a fejem, majd vallat vonva elfordultam.
- Elgondolkoztam... - mosolyogtam halvanyan a zavaromban. Mikor eloszor lattam itt...akkor is ugyan igy elbambultam ot nezve... akkor hallottam a hangjat eloszor a fejemben..

Ahogyan aztmondta elgobdolkozik csak bolintotam.
-Higy érzed magad? Jobban vagy?-neztem ra kissé aggódva a sebeit kemlelve. Meg minig csúnyák voltak...

Ahogy meghallottam ismet raneztem, majd megint vallat vontam.
- A bunok...idilovel mind megtorlasra kerulnek... - utaltam arra hogy jogos volt a veres, igy teljesen mindegy hogy vagyok. Ez a jolbetanult szoveg volt. A sebek idovel majd begyogyulnak, a fajdalom ami veluk jart meg elviselheto volt..

Ahogyan azt mondta...eltorzult az arcom.
-Befejezned vegre ezt a szarsagot?-mirrontam ra idegesen, majd probaltam lenyugodni nehany mely levegovel.
-Gyere... Kiprobalunk valamit...- emeltem ra a tekintetem, msjd bemenve gyorsan oltoztem fel, hogy ne kelljen rám sokat varnia

Mikor ram morrant kisse megrezzentem majd unott tekintettel figyeltem.
- En igy gondolom. Ha nem igy lenne nem hafytam volna magam... Mindegy minek hivjuk Isten buntetesenek, Karmanak... utoler. Mikor azt mondta kiprobulunk valamit kivancsian pislogtam ra, majd csak lestem ahogy elrohan.
- Mit csinalunk? - kivancsiskodtam mikir visszajott.

-Hulye elgondolas.-morogtam a kis megjegyzesere.
-Tudod az elme turkaszas neha hasznos is tud lenni.-villantottam egy ordogi vigyort fele. Ahogy a szobamba rrtunk ledobtam a taskam majd az egyik nagyobb szekrenybe kezdtem kurkaszni.
-Vedd le a polod es fekudj az agyra.-adtam ki az utasitast hatra se nezve

Ahogy a szobajaba ertumk es kiadta a parancsot csak felnyogtem.
- Most nincs hozza erom...- nyogtem nyugosen de vigyorogva a szexre gondokva. De azert mindent megtettem es vartam...

Ahogyan azt a kis megjegyzeset tette csakmegforgattam a szemem.
-Nem azert te eazetlen!-nyogtem fel nevetve, majd bittem melle a kis poharakat.
-Ez egy regi kinai gyogymod. A lenyeg hogy csak fekudj mozdulatlanul, csak egy kicsit meleg lesz.-mondtam megnyugtato hangon, majd egy csipesz koze tett vattat meggyujtva melegitettem fel belulrol a poharakat es tettem ra oket a testen levo sebekre az arcat kihagyva.

Ahogy felnevetett mosolyogva pillantottam fele. Tole ezek az elnevezesek is aranyosan hatottak. Kivancsian pislogva neztem vegig miket csinalt majd ahogy a sebeimre rakta halkan szisszentem fel. Meghogy kicsit meleg... Szenvedo fejjel turtem hogy tegye amit akar. Nem fajt csak furcsa volt...

Halovanyan mosolyogva figyeltem ahogyan turi a dolgot.
-Nyugi...csak lazits-csokoltam meg finoman majd ahogy letelt a ket perc levettem rola a poharakat.
-Most csak pihenk...estere mar mozgaskepes leszel...-villantottam egy csibeszi mosolyt

Ahogy azt mondta lazitsak csak felsohajtottam. Idegesitett az a lany akit ma lattam. De mindez...ahogy gyengeden bant velem, hogy minden apro dologra oda figyelt...azt mutatta nekem hogy gondoskodik rolam...vagy nem akarja eltorni a poharakat.... Mikor megcsokolt majd leszedve rolam a poharakat megjegyezte, hogy majd este mi lesz vigyorogva ultem fel.
- Majd meglatjuk...- huztam magamhoz a poloja nyakanal fogva es csokoltam meg vadul.
- Most hogy kikuraltal akarkit elkaphatok! - keltem fel vigyorogva es kezdtem oltozni.

Milyen lany? *gyilkosan korbenez*/

Ahogyan azzal a stilussal magahoz huzott felnyogtem ugy csokoltam vissza hasonloan. Mikor azonban gelkellt a kis kijelentesevel csak megcsovaltam a gejem.
-Nem lennel ra kepes. Tulsagosan kotodsz hozzam.-vigyorogtam ra bekepzelen

Írtam, hogy látott egy ismerős arcot....xdd deeee ne aggódj lesz miért meggyilkolnod.></

Épp az ingem gallérját igazgattam, mikor láttam, hogy megcsóválja a fejét. Hallva azt az iiiszonyatosan önhitt megszólalását széles vigyorra húztam a szám és úgy kezdtem incselkedni.
- Próbára akarsz tenni? Oké! - nevettem fel, s megfogva a táskám rohantam ki. Persze eszem ágában sem volt ilyet tenni... sose csalnám meg.

Ahogyan kirohant, mar indultam volna utana, de megtorpantam... nem fogok utana szaladni... hihetetlen, de o az elso szemely akiben megbizom... igy csak ulltem az agyamon, es vartam, hogy visszajolkon.

A kollégium ajtajáig rohantam, majd ott pihegve néztem hátra. Nocsak...nem is követ? Ch... a végén még megsértődöm. Vigyorogva, zsebre vágott kezekkel mentem vissza a szobámba. Őt ismerve úgyis megfog jelenni. A szobámhoz érve, az ajtót nyitva egy pillanatra megtorpantam, majd hófehér arccal léptem ki, s ráztam meg a fejem. Ez... ne! Már épp sarkon fordultam volna és visszamenekültem volna a démonkámhoz, mikor kinyílt a szobám ajtaja és berántottak rajta.
- Ne menekülj már te gyáva! - morrant rám a húgom. Kivételesen elrejtett szárnyakkal, emberi ruhában volt. Szakadt térdű farmer, barna kapucnis pulóver feltűrt ujjakkal, csuklóin rengeteg karkötő. Hullámos, barna haja fel volt csatolva, s csak pár kósza tincs lógott ki, na meg az oldal fufruja. Akkor nem én vagyok hülye, tényleg őt láttam!
- Hogy jutottál be?! - lapultam az ajtóhoz
- Bemásztam az ablakon! Ne hagyd nyitva bármi őrült bejöhet! - vont vállat kuncogva.
- Na ja... - pillantottam félre, egy őrültel már így is több volt a szobámban, mint a megengedett.

Kezdett izgatni, hogy mi van vele, igy megfogva magam indultam meg fele. Az ajtaja ele erve kopogtam de ekkor esett csak le...miert is? Mintha csak az enyem lenne a szoba leptem be de megfagytam. Az a csaj... o baszodott bele az ablakba, pont mellettem. Hirtelen kis duhos szikra lobbant a szemembe ugy neztem a kislanyt, mert szamomra az volt.

A drága kishúfom csak ledobta magát az ágyra és úgy kényelmesedett el. Te szent ég...mintha csak Constantint látnám...
- Mióta vagy itt? - léptem el az ajtótól, s álltam meg mellette, karbafont karokkal.
- Hm...egy jó ideje... már komolyan azon gondolkodtam rendet rakok... furcsa... mindig precíz voltál most meg... mintha nem is a te szobád lenne! - nevetett. Mintha ő olyan nagy pakoló bajnok lenne. Hirtelen mikor kopogtattak görcsbe rándult a gyomrom. Tudtam hogy ő az, de mielőtt reagélhattam volna bejött. Látva az arcát kissé elhúztam a szám... hirtelen feszülté vált a hangulat.
- Nah... Megjött a pokol hercege - ült fel a húgom a szemét forgatva, a hangjában undoksággal, és megvetéssel.

Ahogyan gelallt azzal a hangnemmel nen foglalkoztam vele. Mar megszoktam a buta tollasok megveto megjegyzeseit. De a megnevezes tetszett.
-Ugy latom mas is ragadt rad a koszon kivul. Bocs picinyem, de a bankkartyam otthon maradt, ha eppen shoppingolni indultal-mertem vegig gunyos, lenezo tekintettel, majd doltem neki fel vallal a falnak.
-Akarkit elkaphatsz mi? Hat jobb partyt is valaszthattal volna. Tiszta csont es bor, tul vekony.-neztem Willre fel szemem meg mindig a lanyon tartva. Nagyon kol tudtamhogy a huga, csupan a lanyt akartam idegesiteni.

Amint meghallottam a hugicám beszólását mély levegőt kellett vennem. Ez így nem jó... Mikor a démonkám visszaszólt már éreztem...ez egy viharos kapcsolat lesz köztük. Mary meglepett, amolyan "ki vagy te itt?!" arccal mérte végig. Felállva a mellkasa előtt összefont karokkal lépkedett közvetlenül elé, egész magabiztosan.
- Kis vörös... kérdeztem a pofád rendszámát? Mert szerintem nem...! - mérte végig ismét. Fájdalmas tekintettel néztem őket...

Ahogyan elem lepkedett a mellkasomig alig ert fel. Kis torpe. A csaj meresz volt de ez tetszett.
-Szerinted engem erdekel? Nem pont egy ilyen torpetol fogok engedelyt kerni semmitol.-neztem le ra pimaszul vicsorogva lenezoen kemlelve.
-Es te kajak azthitted megleszek ezzel a libaval? Jo hulye vagy.-neztem kisse szamonkeroen Willre de a tekintetemben ott csillogot a jatekossag, amit csak o lathatott.
-Na miujsagvan? Apuci teged is paroslabbal rugdosott le a felhokbol, hogy itt rontod a levegot?-neztem le vissza a csajra lekezeloen.

A választ hallva ismét csak egy ki vagy te fejet vágott le a húgicám. Nagyot sóhajtva, mintha ott se lennék lépkedtem az ágyamhoz és ültem le törökülésben. Mikor azzal a fénnyel a szemében lehülyézett nyögve vontam vállat. Úgy éreztem nincs olyan nagy gáz.
- Hát tudod... kívülről senki nem mondaná meg, hogy nem ti vagytok a testvérpár. - nyögtem. Mary ekkor megpördült és sípolós hangon szólt rám.
- Hogy meg leszek én vele?! - mutatott a démonkámra szinte kiabálva.
- Ch...méghogy liba... Mondja ezt a kolbászmániás! - fordította el a fejét sértődötten. Na a két téma meg is van. Angyal-ördög ellentét és a nemi identitás. Persze Mary sem ítélte el a dolgot, de azt hiszem tetszett neki, hogy a fiúkám orra alá dörgölheti. Amikor apucival jött megráztam a fejem, ez kicsit fájt, de... tudtam nem úgy szánta.
- Ha tudni akarod, egy barátnőm kísérem! Aki látni akarja Liamat! - na erre már felkaptam a fejem. ....mi van?!
- Kit? - néztem fel, a szívem egyre hevesebben vert.
- Az égiek nyugtalanok! Heléna téged keres! - Ahogyan kimondta...az a név... éreztem, ahogyan szabályszerűen fehérebbé válik az arcom. A szívem pedig majd kiugrott a helyéről. Egy pillanatra halálra rémültem.
- Itt?! - kérdeztem vissza, de a választ meg sem várva ugrottam fel. Kifelké rohanva elkaptam a hugom karját s úgy szóltam a fülébe.
- Ne engedd ki! - kértem remegő hangon. Majd rohantam ki Constantin mellett. Mary ledöbbenve lépett utánam, majd kiáltott fel.
- nem hagyhatsz itt vele egyedül! Liam! Liam! - kiabált utánam kétségbe esve

Ahogyan tarsalogtak, s lattam az a nev felzaklatta a tollasom, kezdtem sejteni mi van itt. Vagy inkabb hogy ki. Ahogyan elrohant, sajnos csak egyre erosebb lett a gyanum, s mikor a lany nemfigyelt eszrevetlenul ertem hozza, s kerestem meg amit akartam. De amint megtalaltam... valami elromlott bennem. Visszavaltottam...mint regen...nem ereztem semmit. Muelott a hugica meglathatott volna tuntem el Will szekrenyen keresztul a titkos folyosokon eszrevetlenul. Kovetni akartam, de nem...nem mertem....