C&W ZÁRT KÖRŰ JÁTÉK

Fura volt csak ott setalni neman mellette. De megis...legalabb a kozelemben volt. Ahohy felertunk kisse megleppdtem de ezt nem mutattam. Regen olyan pedans volt most meg mintha csereltunk bolna. Most nalam volt olyan rend. Ahogyan kinalgatnikezdett ugy mentem utana es ultem le a szwkre.
-Kávé jó lesz...-mondtam hallkan omolyanugy nezve korul a helyemrol.

Mikor azt mondta kavé jó lesz csak bólintottam. Valahogy sejtettem, hogy nem a gyömülcsléből kér...attól még én is félek,szerintem lassan harap... Mindenestere ott hagytam a hűtőben. Elkészitva a két kávét tettem elé, majd fogalaltam helyet vele szemben. Még... emlékszem rá hogy itta. Egy két, egybként jelentéktelennek tűnő dolog, nagyon bevésődött. Egy darabig hallgattam, valahogy....fura volt. Sose hittem volna, hogy viszont látom, vagy hogy itt ülünk majd. Végül sikerült megszólalnom...
- És... a te dolgaid, hogy alakultak? - kéredztem halkan

Mikor megkaptam a kavet ovatosan ittam bele,ajd aproosolyra randult a szam szele, de utana szinte azonnal vosszakomolyodtam. Hihetetlen...olyan fura volt igy ulni... Vegignezve magunkon...mindketten valtoztunk. A kerdesere felkaptam a tekintetem majd finoman vontameg a vallam.
--A ceg jolegy. Sokat kerest a japan reszvenyekkel, es a rokem is jo helyen van. Az emberek idiotasagabol jo penzem van, majdnem minden sikerult, amit elterveztem.- valaszoltam higgadtan, ihy kortyolva a kavebol, a vegen jelentosegteljesen neuve ra. Na igen...majdnem minden..

Nem mosolyogva, de kedves tekintettel hallgattam, amit mesél. De annál a "majdnem minden" résznél lesütöttem a szemem. Azt hiszem...én is szerepeltem a tervei közt... Felhúzva egyik térdemöleltem ét, s két kézzel fogva a bögrét kortyoltam a kávéba.
-Igen...a végról hallottam...rögtön tudtam, hogy te vagy...- vigyordotam el finoman - Es az ital... üt mint a méreg...- sóhajtottam fáradtan, majd néztem fel rá ismét óvatosan - Megváltoztál... jobban...hasonlitasz apádra...- motyogtam a végét, majd kuncogtam halkan. Hihetetlen.. én vagyok az idősebb mégis... ú olyan mint egy felnőt én meg... hát...

Mikor aztmondta hallott a cegrol es rogton rudta hogy en vagyok osszevontam a szemoldokom. Megsem keresett meg... Bar meg se lepodok azok utan amit mondott. Mikor azt mondta megvaltoztam es mar inkabb apamra hasonlitok fajdalmas mosollyal nyogtem fel.
-Muszaly volt... Ha ugy gondolkodnek abba a stilusba mint regen...mar reg csodbe ment volna a ceg, meg a pokol.os...-morogtam hallkan, majd kortyoltam ismet a kaveba. Nem lehetttem az a flelotleg nagypofaju kolyok... Nem tehettem ezt apammal azok.itan, amit ertemegtett...

Finoman meglötybölve italom bámultam a mozgását, miközen hallgattam őt.
- Igaz. Egy ponton...mindenkinek változnia kell...- motyogtam s néztem fel. A makcsám felkelt s felugorgva a pultra lassú, komótos léptekkel mészkált fel alá . Nem fújt Constantinra..de figyelte őt, látszott a szemén. Némán néztem az állatom mozgását. Nem tudtam...mit is kéne mondanom.

Mikor azt mondta egy ponton mindenkinek valtoznia kell csak bolintottam.
-Te is valtoztal William. Nem sokat, de valtoztal. Mintha a koleszos eneink cserelodtek volna...-sohajtottam aprot, majd felallva tudomast sem veve a kis dogrol tettem arreb es oblitettem ki a poharam majd toltottem egy pohar viszet. Kezdtem ugy erezni, elfogy a levegom. Tul kozel volt hozzam tul sok ido utan.

Mikor felállt azzonnal ránéztem, majd a mondat ától kirázotta hideg.
- Régen hivtak a nevemen...- kuncogtam halkan, sokkal inkább magamnak megjegyezve. - Hát...igen... még mikor te meg én összejöttünk...sem gondoltam, hogy ilyen..piercinges, tetkós gyerek lesz belőlem... Azt hittem meg tudom tartani, aki vagyok...de... de lehet valójában ez vagyok...- gondolkodtam el. Ha most még csand is lett volna...a macskám a pulton, Constantin mellé állva kezdett hangos beszédbe. Mormogott, nyávogott, hőbörgött... egyszóval beszélt.

Mikor meghallottam amit mondott megalltam az ivasban ugy neztem ra ertetlwn telimtettel. Nem erdwkelt hogy cirkuszol a macska nekem most valamin megakadt a fulem.
-Van tetovalasod?-vontam fel kerdon a fel szemoldokom.
-Mutasd...-leptem hozza kedvesebb hamgon. Latni akartam...

Mosolyogva hallgattam a macska beszédét...Imdom mikorezt csinálja. Kibaszott cuki... De ahogy Constantin vissza kérdezett halkan nevettem fel. Úgy tudtam, hogy erre rá kérdez...éreztem. Mikor azt modta mutassam halkan sóhajtva álltam fel, s húztam fel az ingem és a pólóm amennyire tudtam, hogy lássa... az egész hátamat uraló angyal szárnyakat. Szép, kidolgozott tetkó volt, mégis kicsit a démonokra jellemzú erősebb vonásokkal... ez utalt a kettósségemre.

Ahogyan megfordulva felhuzta a polojat es meglattam az angyalszarnyakat elmosolyodtam.
-Illik hozzad.-simitottam vegig a tetovalason, majd...nem birtam elvenni onnan a kezem.
-Na es az igaziakkal mi lett? Elhahytad őket?-kerdeztwm.meg mar kisse csipkelode, de meg mindig nem vettem el rola a keuem. Lepj el Will, nekem nem.fog menni...

Mikor azt mondta illik hozzám csak hitetlenül mosolyogva, láthatalanul ráztam meg a fejem. Keze a bőrömön...égetett... szintefájt ahogy hozzám ért.. Olyan régen...éreztem ezt... Mikor olyan vicceskedve beszólt már valóan elvigyordotam. Ugyan olyan undok...bár már sejtettem a rendőrös vitájából.. Lehúztam a pólóm, de nem léptem el tőle, valahogyan...nem mozdult a lábam.
- Megtépve ugya, demég meg vannak - sühajtottamfel. Hiszen... a külvilág szennye rajtam is mglátszott.

Ahohyan lehuzta a polojat ugyan arra kenyszeritett hogy le vegyem rola a kezem, de nem leptem el mogule. Olyan kouel bolt...csak egy apro lepes elore es reljeswn hozza simulok...de nem tehettem. Ket eve elosszor erzem johy megint erdeklodok barki irant is, es nehez volt visszafognomag.
-Ejnye...hat miert nem vigyázol rájuk? Pedig regen olyan szepek voltak...-mondtam mar szinte suttogvaajd simitottam vegig elgondolkodva az apro szakalkamon. Neha meg szokatlan, hogy ott van...

Ahogy suttogva válaszolt éreztem elakad a levegőm az arcom pedig egyre vörösebbé válik. Mi történt? Hogylehet...ismét ilyen közel hozzám? Hogy lehet..ilyen nyugodt, mikor majdnem nekem jött? Fulladok...megint kezdtem rosszul rezni magam. Nem akartam...nem akartam de muszáj volt. Ellépve tőle nyitottam ki az ablakot, s szivtem be a friss hideg levegőt.
- És... amúgy hogy vagy? - kérdeztem lehajtott fejjel, mintha mi se történt volna. Csak ennyit tudtam kérdezni, hiszen...mindazt mit tudni akartam, nem tehettem fel neki... Hogy van most? Hiáyzom e még? Va valakije? Szerelem? Vagy dugó pajtás... Ő...ő hogy viselte a szakitást? Hát valóban..ennyire komolyan gondolta? Visszanézett. Miért nem jött vissza, mikor visszanézett? Miért nem jött el a ballagásra...valószinüleg a nyakába vetettem volna magam...

Ahogyan ellepett tolem hallkan sohajtottam fel. Talan par perc kellett volna hozza hogy neki essek. Hatralepve tamaszkodtam hatul a konyhapultnak, lathatatlanul belemarkolva, hogy legalabb az visszatartson kicsit. Hallva a kerdesen, megvontam a vallam.
-Szerintem te is lathatod. De mond csak...mit gondolsz most rolam? Szerinted ranezesre hogy vagyok?-neztem ra uhy, hogy meg veletlenul se lwhwssen se a hangombol se a testbeszedembol kilatni, milyen allapotban vagyok.

Mikormegvonta a vállát ismét azza a csontig hatolótekintettel néztm feé rá. Próbáltam kiolvasni valamit...és mikor vissza kérdezett felsóhajtottam.
- Nem tudom. Felnőttél. Fura...talán mert nekem nem sikerült... - vontam vállat mosolyogva. Nem mintha bánnám... ha akkor arkangyal leszek..nem élvezhetném, úgy a fiatal korom mint most...ezért nem irigylem őt. - Ránézésére? Hm.... az elején ellenszenves voltál... de... utána megnyiltál. Úgy túnik ez egy régi átkok. - sóhajtottam, hisz anno...ugyan igy kezdtük. - Régen is... nehezen nyiltál meg, de utána nyitott könyv voltál... most, ha nem is úgy most is érzem... delehet csak azért...mert régen olvastalak...- motyogtam elgondolkodva, majdrejtettem azt a fájó mosolyot kuncogás mögé.
- Miért? Te mit gondolsz? - kérdeztem vissza. Szerintem...soha senki nem gondolta volna, hogyez lesz belőlem... Bár ha a felét tudná...

Mikor elkeudte mondani a végére halovany mosoly huzodott az arcomra.
-Nem latsz te most semmit...-suttogtam finoman megcsovalva a fejem. A kerdesere azonban ra emeltem.a.tekintetem.
-Tudod...az lettel aki lenni akartál és legbelül az is voltál. Nem hiaba dobtal el regen mimdent, hiszen te ez vagy es.nem az ott.-boktel felfele a fejemmel jelezve, mire gondolok.

Hallottam mit suttog, de nem néztem fel rá. Nem tudok mit mondani rá és talán..jobb is, ha ezt most úgy vesszük nem hallottam. Túl nagy igazség volt ahhoz. Mikor viszont sorolni kezdte fáradtan sóhajtva dőltem a falnak és földre csúszva öleltem ét a térdem.
- Hát...én ebben nem vagyok olyan biztos...- motyogtam. Ő is lemaradt egy két dologról...voltak dolgaim...amikról tudom...hogy biztos nem akartam olyanná válni.
- A szabadságot túl értékelik. Most már tudom....Pedig akkoriban ölni tudtam volna érte... De talán...túlságosan is sok mindent dobtam el érte. - motyogtam. Hihetetlen... voltak dolgok...mikról nem gondoltam, hogy megtudom még majd valahabeszélni vele...és most...sikerült.

Mikor a falnak dolt es lecsuszott en is engedtem egy kicsit a merev testtartasomon. Ahogyan mondani kezdte fajdalmasan mosolyogva huztam el a szam.
-Mindenkinel vannak dolgok, amik maskepp alakulnak, mint elkepzeljuk.-neztem ra ismet. De aztan vissza le a foldre. Lassan hajnalodott, nekem meg hamarosan mwnnem kell...

A mosolyából láttam értette és érezte És ez fontos volt nekem.
- Az biztos. - sóhajtottam beletörődően. Az idő kere nem forog vissza felé, mér nem tudtam mit tenni vele... Már rég beletörődtem. Hirtelen...olyan nagy csend lett... annyira fájdalmas volt...

Az a csend ami beallt, nagyon nyomasztonak hatott. Hirtelen csorrent meg a telefonom mibol a titkarnom hiszterikus hangja hallatszodott ki.
-Van valahol egy iroasztal kulturalt hatterrel?-neztem kisse surgetoen Willre. Az oroszok nem szeretik, ha megvaratjak oket...

Mikor megcsörrent a telefonja azonnal felkaptam a fejem. Az a hang..te jó Isten... Mikor az azstalról kérdezett egypillanatra elgondolkodtam és bólintottam.
- Egy pillanat és megoldom! - rohantam a szobámba. Ott volt az asztalom miról elkezdtem ledobálni a cuccaimat, me a macskát. Pillanatok alatt raktam rendezt és rendezgettem el mindent.
- Kész! - szóltam hátra, de a kezemben maradt valami. A kólás doboz...mit akkor neki vittem. Eltettem mielőtt kiüritették volna a szobáját. Egy fáradt sóhajjal pillanatottam az ajtü felé, hisz most kint volt.. Újra itt volt. És mielőtt nagyon léthatta volna feltettem apolcra.

Mikor azzal a mondattal elrohant en azonnal a furdobe mentem, megmostam az arcom, ittam egy pohar vizet es megihazitottam a hajam. Amint hatraszolt, meg utoljara megnezve maham a voros, kulturalt kotott pilovert magamonegihatitva vettem fel a zakokabatot, mi most tenyleg egy zakonak hatott, ugy mentem be es ultem le az asztalhoz.
-Most menj arreb, ulj le valahova johy ne latszodj es csond.-adtam ki a parancsokat, enyha kedves hangsujjal, mig feltamasutottam a meretes telefonom az asztalra, hogy tobbnyire csak a felsotestem latszodjon. Par pillanaton belular megjelent a kepen vagy ot az a kokemeny orosz maffiavezerhez hasonlo alak es ekkor mar nekem is egy kokemeny, tiszteletet kovetelo arcom es megjelenesem bolt ugy kezdtunk el,termeszetesen oroszul, tarsalogni a fejlesztesekrol.

Mikor kiadta a parancsit csak búlintottam. Nem változott ebben semmit se...ugyan olyan lazán ő a főnök az én házamban, mint bárhol máshol... Felvve a kandúrt öltem az ágyra és simogattam a macskámat, miközben figyeltem ahogy dolgozik. Oroszt nem igen tanultam még, igy nem értettem csak szavakat, igy inkább csak bámuldoztam. lehunyva a szemem halgattam a hangját... olyan régen már...hogy hallhattam.

Hoaazabbra nyult a targyalas mint hondoltam, de vehul legalabb sikeres bolt.
-Ne haragudj a kis kellemetlwnseg miatt...teljesen megfeletkeztem roluk.-kezdtem el faradtam dorzsolni az arcom, majd turtam a hajamba. Kiakaszt a melo...