C&W ZÁRT KÖRŰ JÁTÉK

Az esetleges megvakulásért, megbuggyanásért és retardációs mellékhatásokért felelősséget nem vállalumk!
FIGYELEM!
A sztori olvasása súlyos yaoi függőséget okozhez!

Ket eve mar...es nem tudom kiverni a fejembol.
Ures, uveges tekintettel bamultam ki a 35.emelet uvegfalán le a nagyvárosra. Söpredék. Csak az ital, drogok és testi örömök hajszolói. Ezért is jó ez a cég. Az energiaital és különböző szexuális játékok gyártása szép kis summát hozott nekem és csak növeltem a pokol hazalmát. Könnyű volt a dolgot lebeszélni apámmal. Azután a nap után gyakorlatilag mindent megadott jogy jobb kedvemben lásson, vagy akár lássa, érzek valamit. De hiába. Bocsi öreg...
-Uram...Megérkezett a csoport...-lepett be egy nő kosztüm szerbe, mire csak molintottam, ugy neztem meg magam a hatalmas tükörben. Hajam mar nem allt annyira kocosan, kisse megnott igy teljesseggel hazra volt simitva, csupan nehany apro tincs logott az arcomba. A regi ruhaimnak nyoma sem volt, talan egyedul az izompolot tudhattam magamnak azt is az ingem es oltonyom takarasa alatt. Fajdalmaa aeccal jiztam vegig kezem apro kecskeszakallamon, mi nem notte tul az allam, eppen hogy csak latsuott az a kis fekony csik az ajkamtol az allam vegeig. Felnottem a feladatomhoz...

Már sötétedett odakint én pedig megint csak elálmodoztam. A fejem támasztva bámultam kifelé. Nem figyeltem oda igazán arra, mit a tanér beszél. Mire észbekaptam mér mindenki a táskájába pakolt.
- Hé, Nyuszi! Jössz ma este? - nézett rám a havarom. A legjobb barátom, Kicsivel magasabb nélam, hosszú raszta haj és borosta. Az a tipik főiskolai lázadó, s mint elvárható ő itt az "arc".
- Hm... menjek? - pillantottam félre ellgondolozva, vigyorgva, bár már úgy is biztos volt a válasz.
- Ahj hülye kérdés! - ragadta meg a karom s állitott fel. - Gyere! Lesznek lányok...vagy fiúk...amelyik tatszik...- vigyorgott piaszul. Hát már megint itt tartunk? Ezt a jól megszokott kis poént már csak egy szemforgatással szoktam letudni, már nem válaszolok.
- Naaa...csinos vagy gyere! - kuncgott miközben megigazgatott. Tornacipő, szakadt farmer, fekete trikő, rajta vörös kokés inggel és fekete pulcsival. Eltelt két év, de nem igen változtam. A hatalmas retro szemüvegem már csak kiegészitette a piercing a szám sarkában. És...egyébb kiegészitőkről. Végül mikor megbizonyosodott róla, hogy "csini vagyok" a kezem rángatva indultunk meg ismét. Az éjszaka fiatal volt, s habár ilyenkor még nincs hozzá annyira kedvem, az éjszaka és az alkohol végül mindent elmos majd.

Az a kis csoport...egy ujabb adag leny a pokolba. Aki ode jon dolgozni az a pokolba vegzi. Faradt voltam, eletkedvtelen, es a szokasos ures test. Szinte mar nem is gondolkodtam mikor beszalltam a fekste kocsimba, ugy hajtva be a z ejszakaba. Haza akartam menni a kis tetoteri lakasomba, de valamiert masmerre vitt a kormany. Az egyik nihhtklubba parkoltam le, majd bemenve azonnal atvagva a tomegen nem erdwkwlve kit lokok fel vagy vallazok be mentem a pulthoz kikerni egy pohar duplawhiskeyt majd azt lehuzva a kovetkezovel mar a kisse nagyobb legkorrel rendelkezo VIP reszlegre leulve kezdtem.figyelni unottan a tomeget. Hogy vonaglanak, teszik magukat...es mind az en kezemim koze jonnek...

Szinte azonnal a buliba csapódtunk S ittak és ittak...de nekm mavalahogy nem volt kedvem. Fáradt voltam ehhez. Lehet, hogy már öreg is? Hát... ha jól emlékszem a legütőbbi fejjel lefelé ivásnál roppant valamim... De mégmessze a harcmin..majd akkor ráérek sontosodni. Végül ezt a bártis ott hagytuk. Orditozó barátaimmal elindulva mentünk a következő helyre. Kivételesen, ma önklnt jelentkeztem a "józan" szerepére, ki nem lesz taj részeg és vigyáz a többire. Kiabáltak nevettek és n i jót vigyorgtam rajta, mig nem megnem találták új játékuk. Na ott összeugrott a gyomorom. Ahogy előre rohantak, mind csodálni kezdték azt a hatalmas, fekete autót...
- Názd Nyuszi!...kössük el! - nevetett fel a haverom.
- Gyere el onnan! Részeg vagy! Amúgy is drágának túnik...- ebből baj lesz! - zóltam rá valamivel erőlyesebben. ha részeg...mindig kifordul önmagából...
. Ugyan már! - Ha te itt vagy velünk, úgy se lesz baj! - nevetett fel az egyik kiscsaj - Tudod...! Te vagy Nyuszi..mert..szerencsét hozol mint a fehr nyuszik! - vigyorgott elégedtten a sokadig cigire rágyújtva. Valóban... nyernek velem a szerencsejátékban és elkerüli őket a baészerencse...ez angyali vonás az emberekre nézve, de... a baj nem.
- Úgy van! - stromfolt rá haverom, sfogta meg gördeszkáját, mit eddig cipelt, hisz mikor ráakart állni pofára esett és egy jól irényzott mozdulattal egy ponton berepesztette a szélvédőt.
- Neh! - kaptam felé, de addigra már...süvitett a riasztó. Hirtelen...kifutott minden szin az arcomról.
- Oh szent egek...most mindmeghalunk...- nyekeregtem, s szinte léttam, ahogy kijön valami hatalmas vadállat és széveri a kocsin a fejünket. Én...megölöm ezt a gyereket...

Már a sokadik poharral.ittam es a latasom is kezdett homalyosodni mikor mehhallottam aut az eles suvito hamhot a bar elol. Elosszor fel se fogtam, s csak egy kis ido mulva eaett le. A kocsim!!! Azonnal felpatrantam ugy menve at a tomegen az atlagnal is vorosebb twlintettelajd ahogy.meglattam azt a harom nOmorultat.Azonnal a hozzam legkozelebb esotragadtam meg hatulrol, igy forditva meg es emelve a magasba a puloverenel fogva es rangatva meg.
-Normalis vagy baudmeh? Apuciek ilyen kirva gazdagok, vagy mi a...-morogtam reszegsegtol csak meg idegesebben de azoka a kek szemek...mintha hietelen vertek volna gyomron es futott ki minden szin az arcomnol. A fekete tincsek a vilagito tekintetfwl...az arca... Meg az a piercing is... Ereztem hogy mindenem remegni kezd, ugy engedtem.le mitol a foldre zuhant. Szo nelkul sualltam be a kocsiba majd ugy ahogy volt berepedt szelvesovel ittasan nyomtam a padlogazt es a csikot huzva magam utan hajtottam el. Mindenem remegett nem.kaptam levegot. Ez nem lehst... A k*rva eletbe!

- Te normális vagy? Ezt az életben nem fizetjük vissza! Ember diák hiteled van, 60 évesen is azt akarod fizetni?! Fizetnéd mi?! De nem fogod, mert mind megdögünk! - járkáltam le fel al idegesen.
-Ugyan már! Ltod Nuyszi? Szerencsét hozol nem történt se- - vigyorgott de itt megakadt és riadtan bámult ögém. Már épp fordultam meg mikor elkaptak.
- Ember higgadj le...! - próbáltam ellökni magam tőle, deahogy rám orditott. Belém hasitott a hangja, Ennyi idő után is... én bármikor... felsimerném... Felnézve rá hatalas szemekkel néztem a szemébe. Az arcának vonala, az a semmihez nem fgoható vörüs haj és a dühösen vörös szemek... Bennem akadt a laevegő, s ahogyan elengedett agyszerúen...nem tudtam magam tartani, aföldre esve ültem seggre. Ahogy hatalmas gázzal és keréknyikorgással elhajtott ugyan olyan fehéren, tátott széjjal ,enyhén könnyes szemekkel bmultam uténa. Meg se hallva, hogy a többiek szólongatnak... Én...most tényleg őt láttam?

Evek utan elosszor...kezstem erezni... Es liaukosul fajt. Ahogyan konnEk gyultek a szemembe mar vehkep nem lattam, s a kpvetkezo amire emlekeztem, jogy egy villanyoszlop van jozzam vesuen kozel, majd jatalmas csattanassal csapodok bele es csak a legzsak fog meg. Fejem.fogva szalltam kiakd taccsoltam is ki szinte azonnal, s az az eles vijogas megint, de ez maeas volt. A poros kek fenyek mindent elaeultak.
-Ooohhh...Bassza meg...-morogtam mikor vagy harom rendorauto korbeallt, majd ehy elegge szep nahy tomeg is a nyuzsho ejszakai elet miatt.
-Hyorahajtas, ittas vezetés, köztulajdon rongálás...Constantin te sose javulsz baszdmeg.-csapta hatul a bilincset a kezemre, a szoszke rendor, kit talan a haveromnak.mondhazok.
-Bilincs? Ez most komoly? Butch, én naponta ilyenekkel dolgozom, ez nekem nem akadaly tudos...-neztem hatra pimasz reszeg vihyorral a hatam mogott mire a hajba tirva forditotta elore a fejem, es fektetett a rendorkocsi motorhaztetejere ugy keudve engem megmotozni. Meg mazli, hogy n.drogozok
..,

Csak ültem ott a kövön s bámultam a semmibe miközben az arcom lkezdte kicsipni az arcom. Az ó volt...megváltozott de kétségem sincs! Felismerem!
- Nyuszi! Létod? Mondtam nem lesz baj mig itt vagy! - jöttem körém vigyorgva nagy boldogan. En ezt...nem igen mondnám szerencsének.... Hirtelen egy hatalmas csattanés rázottmeg mindent, mire felkaptam a fejem. Istenem...évek úta nem éreztem ezt...ezt az érzést, hogy...ogyha ú itt van és baj van...akkor köze van hozzá... Pedig régen... kilóméterekról kisazgoltam, hogy mikor csinál baromségot... Azonnal felpattantam és rohanni kezdtem a hang felé, mintha.egy ösztön irényitott volna..egy régen beivódott szokás... Nem voltam túl gyors...hét igen..az ivással töltött éjjelek és az alvással töltött nappalok... meglétszottak, de ahogy beértem, csak yújtózgattam hátha létok valamit..de a tömeg től nagy Én meg kicsi vagyok. De ahogy megpillantottam a fekete autó egy aprócsaka foltjét...azonnal tolni kezdtem a tömeget, mig be nem furakodtam, hogy lássam őt Éreztem fulladok..és ez mr régen nem a futés miatt van... ez mér.egy rgi dolog...

Regen talan meg elveutem is volna ha ivy tapiznak de ma mar csak idegesen morogva turtem.
-Teatureg vizsgalat?-nezett ram bumko vihyorral mire azt hittem, hogy a szememmel.olom meg.
-Meg a k*rva anyadat azt!-morrantam ra mire helyesloen nolintott. Az anyja tenyleg az volt, es nem is veszi zokon, szerencsefe. A tomegve pillantva kadt meg rajta a szemem mire egy kis idore mintha megfagyott bolna korulottem minden, ugy neztem egyenesen a szemeibe. Vegem van...Lelokve magamrol indultam.meg felemint aki ott helybe meholi es az utolso pillanatba fogtak vissza ketten, jogy egy hajszal valasztott el az arcatol. Ereztem ismet az lehelletet az arcomon, elvesztem a kek szemeibe, es ezt csak az szakitorra meg mikor visszarantva basztak be a rendorkocsiba es vittek el

A mellkasom, mintha satuba fokták volna..de most nem jöhet elő...pont most ne...Hangosan zihálva inogtam a józan ész és az ürület határán, miközben csendben hallgattam azt a kis csevejt. Próbáltam egy pontra koncentrálni, miközben mély levegőket vettem. De arra a ricsjara mér felkaptam a fejem, s a következő pillantban mér csak azt láttam, ahogyan felém tart. S mire észba kaptam...már csak a szemét láttam...és mint akkor mos is... legvégül imádtam a szemeit. Ahogyen elvitték fáradtan sóhajtottam fel, őgy eltereltem a figyelem...legyőztem a démont mi lassan mr kétéve kisért. Beszedve a gyogyszerem figyeltem a kezem, ahogy múlik reszketés. Még jó, hogy ma..nem ittam...
- Nyuszi! Mi történt? - jelentek meg a srcok, a futéstól és a levegőtl talén mér kicsit ép eszúbben
- Semmi...szerencsére csak egy sarokkal jutott arrébb ilyen állapotban és nem lett nagy baja - sóhajtottam fel. Mire nagy lett a csend
- Jó, de ki ez?!

Ahohyan bevittek az atmeneti fogdara csak megkonnyebbulve varazsoltam ki magam a bilincsbolajd keudtem dorzsolni a csuklom.
-Lassan kajak berendezhered magadnak ezt a szart. Mikor tanulsz mar meg viselkedni?! Ittas vezetes hahyan, re kocaid, ugy torod ossze ahohy akarod! De nekimenni egy idegennek?!-kezdre el lehordani a fejwm mire felsohajtottam.
-Angyal...-motyogtam mire megallt. Butch tudja egyedul az ordogokon kivul, hovy ki es mi vagyok, de ezt meg neki is nehez volt felfogni.
-Akkor meg ne indits haborut! Szerinted mit kapsz, ha megkopasztasz egy angyal?!
-Ot mar reg kivegeztem...-keudtem el kepeket levetiteni a fejebe, persze az intimebbeket kihagyva. Az csak ram taetozik.
-Tarts tavol tole... Ha a kozelebe engedsz komolyan szettepem.-morogtam izzo szemekkel mire nahyot nyelt ugy menve ki es zarta kulcsra a kis cella ajtajat.

Ezek után..bem akartam csak haza menni. Senkivel és semmivel sem törődve mentem haza, hagyva, hogy a húvös szél kitisztitsa a fejem. Dühösnek túnt...ezt valahol megértem, bár..nem csak az én hibám volt... de...durcsa volt újra látni, úgytúnik...mint angyal az emberekreszernecsét, másokra mint bukott balszerencsét hozok... Da vajon...ennyi év utén... miért kellett újra látnom?
- Megjöttem! - szólaltam hangosan féradtan, mikor beértem. Már megszokés volt, bár tudomtam le, se fognak szarni. Menetközben félig levetkzve dőltem el az ágyon s öleltem magamhoz a vekete makcskám, az egyetlent,,,akihez húséges maradtam. Hisz elárultam a csaldom, Istent, és végül Constantint is...igy...már csak ő maradt...

Hyomormosas, majd Butch hazaig "rugdosott" nehogy valamit megint osszetorjek.
-Be is takargassalak?-tamaszkodott meh az ajtofelfaba kis feszulos rendor ehyenruhajaba. Iszonyat szekszik volt, de en valahogyan nem izgultam fel ra. Ket eve senkire sem...
-Nem kene veletlwnul csajokra futyulgetned a jarorkocsidbol?-morrantamra, mire megadoan felrakva a kkezet memt ki ezzel egEdul hagyva. A gyomormosas mindig kikeszit igy ledobalva a ruhaim doltem el a hatalmas agyon es keudtebamulni a plafont. Ket ev alatt sem lehwt megszokni a maganyt...

Lehunyt szemmel pihantem, de valahogy..nem tudtam aludni. Az arca járt csak a fejemben... és a szemei...a gyúlölettel teli szemei.
- Ahj... Cheshire...ma újra láttam...te még nem is éltél... mikor már én őtszerettem. - feküdtem a hétamra, fós feléve a macskát emeltem a magasba úgy nézve fel rá. Ú pedig aranyszin szemeivel...kmomoran nézett lerám.
- Ne nzz igy rám! Nem csak az én hibám volt! Egy pöcs! És ma látszott rajta, hogy semmit se váltzott! Amúgy is...jól megszivtam én is! Szinte az őrület határán voltam a fajdalomtól!...bár...az se jobb, hogy a macskéval beszélgetek...- ültemfel s óhajtttam fáradtan. A kis albérletem ablakéból azért pontosan jól látható volt a város egy résznek a fénye.
- Tudtam... hogy itt van a varosban. Tudtam...hogy megcsinálta a céget. És tudtam azt is.hogy sikeres lesz. Mert ő ilyen. Eléri, amit akar. - motyogtam kifeé bámulva, Cheshiret simogatva. Két éven át...sokszor kivéntam, hogyha csak rgy pillanatra is..de újra láthassam, de most...most azt kivéntam bár elfejelthettem volna mindorökre.

Probaltam aludni, de egy ora mulva kipattant a szemem. Nem birtam aludni, o jart a fejembe. Ket even at...kikapcsoltam az erzelmeimet es csak a cegre koncentraltam. Kemeny munka, osszeesesig dolgouas es eddig...csak neha jutott eszembe. Feloltozve egy feketefarmellt, voros pulovert es egy zakokabatot felveve indultam meg, termesuetesen gyalog. Nem birtam mit tenni. Muszaly volt egy kis seta, kiszelloztetni a fejem. Nem tudom mennyi ideje maszkaltam, jartam az utcakat, nezegetve a hazakatt. Fura de meg egysuer sem neztem itt igazan korbe. Az utcan az egyik madra ultem le, kisse lecauszva, keresztbe tetf labakkal. Karom elnyuljrva a hattamlan ket oldalt hajtottam hatra a fejem es probaltam csukott szemmel pihenni.

Az alvasombol nem igen lett semmi. Bar mar meg se lepett. Mindig ez van... Vegul egy nagy faradt sohajjal keltem fel es oltoztem vissza. Az olembe veve macskam indultam meg vele egy kis setara. Muszaj levegoznom... A park amugy is csendesebb es szebb ilyenkor. Fejemre huzva a kapucnim Cheshire fejet vakargattam lehajtott fejjel. Hirtelen osszerezzent a macskam es fujtatva maszott fel a nyakamba mire felkaptam a fejem. O.. ott ult a padon. O volt az. Az allatok... megerzik a termeszet feletit...a pokol urat is. Csak alltam ott neman, dobbenten... Megint megtortent. Vonzuk egymast... mint akkor. Kegyetlen jatek ez odafentrol....vagy talan lentrol? A szivem egyre hevesebben vert es szinte foldbe gyokorezett a labam. Nem tudtam mozdukni pedig... elakartam futni.

Az a kellemes huvos szello...olyan jol esett most. Kishijan elnyomott az alom, mikor meghallottam a macska fujasat. Unalmasan emeltem fel a fejem, de mikor meglattam, mindenem megfeszult. Csak neztem a nagy kek szemeibe, es teljesseggel megbabonazott, bar ebbol kibulrol csak a merev, látszolagos erzelemmentes arcom. Nem szoltam semmit, csak fele forditva egyik kezem kezdtem hivogatni az ujammal. Direkt nem szolaltam meg meg a fejeben sem. Kivancsi voltam...mit tesz.

Mikor felnézett mintha villám csapott volna belém. Nagyon régen nem éreztem ezt. A szivem egyre fájdalmasabban és gyorsabban vert. Elszorult a torkom, de ez most...nem a pánik volt...ezt ő tette. Ahogy hivogatni kezdett nagyot nyltem. Menjek...ne menjek? A múltkor majdnem nekem jött. De... deaz a kéz...az volt az is mi olyan szeretettel telve simogatott egykor. Elkapva tkintitetétől a fejem hajtottam le, hogy ne lássa bekönnyeztem... végül... felvéve fújtató macskám, simogatva kezdtem nyugtatni és lassú léptekkel mentem hozzá, majd ültem fel a pad háttámlájára. Ha most meg is öl... most nem akaródzik elmenni.

Ahogyan elforditotta a fejet nagyot nyeltem. Idegesitett a dog a kezeben, de most elturtem. Ahogyan lassan felem kozeledett mindenem megfeszult, majd mikor felult mellem lassan neztem fel ra, egyenesen a szemeibe. Imadtam.
~Nos...sikerült amit elterveztél?~kerdeztem meg a fejeben rezzenesfelen arccal. Ereztem, hogy elkeud feltamadni a szel, mi neha belekapott a hajamba

Mikor felnézett a szemembe elakartam kapni a fejem, de valahgy...valahogy nem ment... A tekintete rabul eljtett és valahogy... nem volt erőmeltépni azt, mi most összekötött vele.
- Ugyahogy igen... - válaszoltam a fejemben feltett kérdésre röviden, tömören, majd nagy sóhajjal elforditottam a fejem. Azt néztem, ahogy a faleveleket viszia szél, miközben a pulóverem alá bújtattam a macskát, meg ne fázzon.

Ahohyan kijelentette hogy viszonylag igen,aprot bolintottam. O hiaba forditotta el az arcat, en nem tettem. Nem birtam levenni rola a szemem es hatalmaba keritett egy regi erzes. Nyoszorogve alltam fel, majd leptem ele.
-Ha unatkoznal...keress meg.-mondtam hallkan, viszonylag nyugodtan, majd hozza hajolva a combjara tamasztva a fel kezem nyomtam apro, ovastos csokot az arcara, majd fordultam meg szo nelkul es setaltam el zsebre dugodt kezekkel. Egett a szam, a helye...annyira csabitott, hogy tobbet tegyek.

Mikor felállt azonnal felé néztem. Máris elmegy? Az a mondhat...halkan nyögtem fel. Miután elment... nem volt pofám megkeresni..és a büszkeségem és a makacsáságom se engedte...azt hiszi most lesz képem od állni, hogy "Figyi!Unatkozom..."? De ahogy felém kezdett hajolni... Az illata, a közelsége, a meleg, ami belőle jött... Mintha megint a koleszban lennénk...mintha megint minden..rendben lenne. Ahogy csókot nyomott azarcomra megállt bennem az ütő és egy pillanatra lefagytam.
- Constantin! - ugrottam le a padról hirtelen ésléptem uténa, bár...nem tudtam mit is akarok mondani. Egy darabig csak nyekeregtem és hápogtam végül kinyögtem.
- A...aközelben laksz? Mert...én igen, szóval... ha van kedved... csinálok egy kávét, vagy teát...- magyarázkodtam. Én csak... újra éreztem a meleget. Két év fagyoskodás után.

Mikor meghallottam a hangjat azonnal megtorpantam. A kis esetlenkedesere csak magamba elmosolyodtam, de kivulrol komoly maradtam. Aprot bolontva fordultam fele jelezve hogy indulhatunk. En tulajdon keppen...nem is tudtam merre lekom vagy milyen messze.

Ahogy bólitott összerezzentem. Ezt a választ reméltem, de mégis meglepett. Az első lépés nehézkesen ment de végül elindultam felénk. Lassú léptekben, lehajtott fejjel. Beszélnünk kellett volna De mégis...mint az idegenek. A makcsám néztem ki elaludt az ölemben, a pulcsimban...de melegitette a hasam igy nem bántam. Most ő volt számomra a meleg. Amnt felértünk hozzám beengedtem és előre rohanva tettem a kandúrt az ágyba. Kinos volt. Nagyvolt a kupi, mintha...soha nem én lettem volna a "még a toll is pontosan legyen a füzet mellett" gyerek... A konyha ezért nagyobbrendben volt...talán mert kevesethasználom.
- Mmm... mit kérsz? Kavé, tea...- soroltam majd benéztem a hútőbe van e még valamim - Ööö... kéthete lejárt gyömlcslé? - néztem rá zavartan vigyorgva