C&W ZÁRT KÖRŰ JÁTÉK

Mikor felallt csak leengedtem a karom majd bolontottam. Lassan nekem is kene mennem de most mindenem zsibbadt es igy...megmozdulno sem tudtam. Ereutem hogy minden kezd homalyosodni, es lassan megszunni. A szivem egyre hevesebben vert, egyre gyorsabban vettm a levegot ugy hunva le a szemem. Most jott ki rajtam az idegesseg es szunt meg a volag egy kis ifore..

- Hallod... most komoly valami szatyrot kéne rákötnöm?! Máshogy vizes lesz... - jöttem vissza ugyan úgy ruhában. A francek kellett nekem pontma belebújós pulcsit vennem...az ég nemimédkozza le rólam!
- Figyelsz rám? - kérdeztem kiss hangosabban nyúgösen, de mikor nem jött válasz értetlenül fordultam oda. A szivemegyre hevesebben vert és éreztem vónagy a baj.
- Constantin! - rohantam oda, de ekkor már..ő nem... Azonnal a teleonhoz kaptam és hivtam is a mentőt a hangomban mér a pánikkal. Nem tudtam mit csinélni, nem tudtam hogy rjekhozzá ezzel a vacakkal a karomon... Azt mondték jönnek... hogy mindjért itt lesznek... Éreztem ahogy kicsordul a könnyem a szememból miközben finoman hátrább léptem. A mellkasom fogva kapkodtam a levegú utén, de a torkom elszorult. Forogni kezdett a vilég, és a mellkasom iszonyatosan nyomni kezdett. Térdre esve sirva néztem őt miközben őgy éreztem rám omlik a világ. A fejemben..szószerint lepörögtek a képek...ahogy előszr láttam és ahogy széditgatni kezdett.. ahogyan beleszerettem majd.az a kép, ahogyan létom kimenni a kapun... Mér teljesen a földön voltam... mint egy kutya... Hallottam a szirénékat és lttam a fényt, ahogy villózott a sötétben, de én csak őt léttam és szinte mér biztos voltam benne ezt kapom büntetésként felntról...hogy elvesztem és nem tudok segiteni.

Nem ereztem semmit csak a hyors szivveresem es a szapora leveho utani szomkat. Hallottam a szirenakat, mire jalovanyan nyitottam ki a szemem.
-Ssssshhhh...-simult remegve a kezem Willere, ugy mosolyogva rafaradtan majd junytam le ujra a szemem.m

Hallotam a hangját a következőben pedig mér ismét lehunyta a szemét. Forgott velem a vilég igy mikor megjöttek az egyik mentós Constantinnal törúdött a mésik engem nyugtatózott be. Innentól kezdve minden felgyorsult és szerencsére már semmi sem rajtam múlt. A következő percekben már a kórház folyosóján ücsörögtem egyedül. És igy vont nekem a legjobb.

Felraktak valamire ami gurult es hirtelen olyan his es tisuta lett a levego. Jo erzes volt. Mikor letettek ereztem, hogy belemszurnak egy tut mire megrandult a kezem de aztan ismet lenyugodott minden. A geoek folyamatosan lassulo,ajd utemes nyugodt csipogasa viuhamhzott a fejembe de tul faradt voltam.

Kint ülve námán bámultam magam elé, miközben niha ki-kirázott a hideg. Miattam tette magát megint tönkre. Megint. Amig é nem voltam itt...addig ha fájdalmasan is, de megvolt... Nyugodtan. A telefonja a kezemben maradt...azt nézegettem...felkéne hivnom az öccsét.. azt hiszem. Igy lenne a legjobb.. Végül remegve emeltem fel a telefont és tárcsáztam. Hiszen... a csalédnak vigyézi kell a mésikra...erról beszélt akkor Lucifer, nem? Hogy acsléd..mindig az első... Vicces bele gondolni... a démonok, kiket lenéznek...ölnéek egymásért..az apám..ha parancsba kapná végezzen velem...megtenné. Tudom jól. Mert ami parancs. az parancs, a démonit pedig csirájában kellelfojtani..és én már az vagyok

Egy kis ido utan kezdtem el finoman nyitogatni a szemem. Ohhh bassza meg. Utalom a korhazakat. Fajt a fejem, szedultem de en akkor is felalltam es letepfem a mellkasomrol a kis tapacsokat mitol a gepek orult sulipolasba kezdtek. Szinte azonnal termettek benn az orvosok otvrn felol magyarazva neked en meg csak ultem es ereztem.hamarosan eldurran az agyam es leorditok mimdenkit.

Csak hallgattam szipogva a kicsengó telefont, mikor meghallottam bentról a sipolást. Egy pillanatra azt hittem megpusztulok úgy fájt, de ekkor vették fel..én pedig ismát csak sirva de mindent elhadartam azt se tudom pontosan kinek. Majd szép lassan lehajtva szabad karom felhúzott féltérdemnek nyomva homlokom halkan szipogva sirtam tovább. Befejeztm én ezt az egészet. Kellet a faszomak a szabad élet. maradtam volna seggemen oda fent!

Ahogyan próbáltak nyutgatni az orvosok meg basztattak hogy feküdjek visza és adnak infúziót meg ilyenek...na ott telt be a pohár.
-Mindenki pofa be!-orditottam fel, mitől megszédültem de nem érdekelt legalább csönd lett.
-Hol a fiú, akivel voltam? Hiívják be...-döltem viza szédülve és türtem hogy a megszeppent orvosok és nővérkék tegyék vissza le a tapacsokat, és az i9nfuziot, mig vaalki kiment szolni.

Mikor meghallottam a hangját..azt az oroszlán bőgés szerű orditást, halvány mosolyra húzódott a szám Meghalni mér nem fog. De ahogyan megjelent kint egy orvos... és azt mondta engem követel fel se néztem.
- Mondja azt neki...hogy nem vagyok itt. De a családja hamarosan itt lesz. -súgtam épp csak hallhatóan.

Mikor az orvos visszajött es amit mondott... fajdalmas fintor jelent meg az arcomon. Sajnos...sejtettem de reméltem hogy nem...vagy nem is tuom mit akartam. Némán feküdtem oldalra forditott szomoru accl, és bamultam magam elé.

Felhúzva végül másik térdem is azt amennyire csak tudtam átölelve begipszelt karommal is hajtottam a térdemre a fejem. Magamban a másodperceket számoltam és vártam, hogy történjen valami. Kivülről szinte hallhatatlan motyogásnak hangozott, de nekem...ez most épp a stabil pont volt...hogy tudtam...mennyi másodperc telik el.

Nem tudom mennyi idő telhetett el, mikor az öcsém és a barátnője rontott be mire unalmasan forditottam feléjük a fejem.
-Barom állat.-morgott az öcsém és ült le mellém, a baátnője Kate meg mellé. Hosszó, Vöröses szőkés haja szögenyenesen omlott a vállára nagy zöld szemeivel féltve pislogva rám. Kedves teremtés volt, szelíd és mégis meg tudta szabájozni az öcsém. Mint Will régen engem. Nem válaszoltam nekii, csak elfintorodtam mire az öcskös hozzám hajolt.
-Te a titkársrác miért ücsörög kinn? Most rugtad ki, vagy mi?-nézett ram ertetlenül, mire a döbbenet kiült az arcomra.
-Faszaszd....-tettem a karjara a kezem, mire bólintott, és ugyan nem sokk kedvvel, de behunyta a szemét, körülöttünk pedig minden megállt. Az öcsém képessége, hogy uralja az időt. képes kedve szerint befagyasztani, elinditani elpőre vagy vissza tekerni ezért nem késik soha sehonnan és sül el minden dolga jól. És aki abban a pillanatban hozzá ér, azt nem fogja. Egy kis időbe bele tellett, mig fel tudtam állni és a bigyulákat leszedve botorkáltam ki és ültem le odakinn Will mellé, mire biccentettem és feloldotta az időt. Erre kezdtek a épek sípolni de én már rég nem voltam benn.
-Ennyire utálsz, hogy be se jössz? Vagy mi rosszat tettem már megint?-néztem rá komoran oldalról

Látva ahogy megjn az öccse csak a szemmmel követtem őt és a lányt. Nahét...hogy hasonlit a barátnőja Helénára... Akkor csak nem lehet olyan rossz izlése. Most, hogy itt voltak...mennem kéne... tényleg...mennem... de vlahogy nem sikerül felkelnem. Nem birtam, nem is akartam. Hirtelen viszont valami furcsa érzés fogott el...egy erús hatalom...de mire észbe kaptam mér csak Constantin hangjét hallottam. Oldalra nézve rámülten rezzentem össze és kezdtem jobbra balra nézegtni. Hogy?! Meg..mikor?! A Kérédésre viszont leengedve vállam halkan sühajtottam fel, ismét térdeim ölelve. Az igazség az...nem udom milyen cuccot kaptam nyugtatónak...de jó anyag volt.
- Azon kivül, hogy azt hittem meghalsz még én is? Seeemmit. - rááztam meg a fejem ironikusan, de azért ahangomban benne volt..hogy nem vádolom. Erról ú nem tehet tudom.
- Annyiszor kértelek maradj nyugton. 24 vagy és...mit csinélsz ha életed végéig a szivedre kell gyógyszert szedned?! - néztem rá aggódva, majd ismét lehajtottam a fejem.
- Nem utállak ás nem is haragszom... csupán... nem tudom. - vontam meg finoman a véllam

Ahogya mondani kezdte a dolgait ugyanolyan merev tkintettel neztem rá.
-Mert szerinted ha bajban vagy kurvára magammal ogok foglalkozni?! Értsd már meg, hogy te engem jobban érdekelsz!-basztam le, szerintem jogosan ugy nézre rá, majd nyultam az álla alá és forditottam magam felé a fejét.
-Na ide figyelj...akkor most szépen segítesz nekem visszamenni akak a hippószagó szaros terembe és ottmaradsz velem ameddig azt nem mondom elmehetsz. Világos?-néztem rá komolyan, mégis finoman mosolyogva.

Ahogy ismét lebaszott csak lehajtottam a fejem. Soe érti már meg... sose fogja felfogni, hogy ú egy minimlis bajom miatt rohangál, miközben a sajátja elég nagy baj, még sem azzal foglalkozik. Mindig...akezem akarja fogni. Ahogy felemelete az állam a szemébe nézve hallgattam a parancsait, majd szép lassan elvéve fejem hajtottam le ismét.
- Elakarok menni innen. Ugyan olyan gyáva vagyok...- vigyordotam el féjdalmasan. Ugyan azt csinélom mint kétéve..menekülök. Akkor megbuktam, eldobtam a glóriám és vele együtt a rám gyakrolt hatást és nyomást... és msot ugyan ezt akarom.

Mikor elhuzta a fejét és azt mondta el akar menni, csak fujtattam egyet.
-Nem. Nem fogsz elmeni! Két éve hagytam, hogy elzacvarj, almentem, de téged most nem hagylak elmenni! Fel tudod ezt fogni, mit jelentesz te nekem? Vagy vagjam le azt a pofont amit annyira akartál?-fujtattam re fenyegetően megemelve a csukóm.

Ahogy ismét elhadarta azt a szöveget csak megforgattam a szemem. Miért vitatkozik velem folyton? Hisz a szive majd kiugrik mér igy is... De mindig is ilyen heves volt... Furcsa pedig idegosszeomlást jósoltam nei, de meg helet téyleg a szive viszi el... Mikor emegemelte a kezét és a pofonnal fenyegetózott arcomon hitetlen mosollyal néztem rá.
- Szemüveges vagyok, nem üthetsz meg! - igazitottam meg az emlitett szemüvegem.

A szemüvegét igazgatta elvigyorodtam, és amennyire erőmböl tellett, ugy vettem le a szemüvegét a fogim közé véve egyik szárát, ugy lengetve megint a csuklóm vigyorogva. Nem akartam vele veszekedni, csak el akartam feküdni, hogy ott van velem és már idegesített a gépek sípolása.

Mikor levette a szemüvegem összeszoritva szemem hagytam neki. Nem akartam semmi hirtelen mozdulatot, nem volt ahhoz elég erős. Deahogyan a szárát a fogai közé vette és elvigyordott..az egyik legszexibb dolga volt. Kuncogva figyeltem, ahogy simét fenyegetózik, majd félszemem összeszoritva mutattam az aromnak arra a felére, hogy oda kérem a pofont.

Lattam rajta hogy kuncog, mire elmoslyodtam. Na véégre! Amint a fél szemét becsukva mutatta az arcat mgemelve a kezem nyomtam apró játékos pofonok sorozatát arra a helyre.
-De nem vicceltem...tényleg segíts visszavonszolnia belem és ne menj elo.-néztem rá aztán komolyan mégis mosolyogva, ugy mosolyogva rá, maj áltam fel naaaagyon lassan.

Ahogy kis pofonokkal illetett kurncogva hagytam neki. Na...megverted az "asszonyt"? Most büszke vagy? hogy segitséget kért csak bólintottam és felállva félkézzel próbáltam segiteni neki, amiben csak tudtam. Istenem...pontmint két hadirokkant. Ahogy laaaassan állt fel, mint az egyik legjobb barátomat, mint egy hozzám igen csak közelálló személyt...akaratlanul is kinevettem. De olyan cuki volt...
- Na...gyere te kis öreg! - csúfólódtam persze aranyosan mosolyogva.
- Tudod mire gondoltam...hogy mivel ösztönözzelek? Gondolj csak bele! Minél kevésbé vugyézol magadra..annél rosszabbul leszel és mi annél később szexelünk! - kuncogtam, még mindig t segitve.

Ahogyan kinevetett gyilkos szemekkel de vigyorogva neztem rá. kis köcsög. Mikor felállt azzal a kijelentessel, csak valóban öregesen kezdtem yöszörögni. De ahogy azzal jött...kicsattant a szemem.
-Nananananaaaa....Azért nem kell olyan komolyan vaenni a dolgot!-vigyorogtam látszatos ilyedtséggel, majd feküdtem le mire az öcsém megrázta a fejet.
-Na és mikor lesz az esküvő?-csipkelődött, mire lassan forditottam felé a fejem.
-Miután tiletudtátok.-vigyorogtam a lányva az öcsém arcát megcsapkodva mitől a kis vörös fülig pirult. Milyen édes.

Mikor...hét nem is tudom egy nehezen iduló motor hangjéhoz hasonlóval kezdett majd közölte, nem olyan komoly ez felvontam a szemöldököm. Nem e? Inkábbcsak megforgattam a szemem. Ahogy efekódt megélltam az oldalán, de nem engedtem el a felém eső kezét..most csak..fogni akartam.Mikor az öccse az esküvővel jött ismét csak megforgattam a szemem, majd húztam oda a székem. Direkt egyszerre szólaltam meg Constantinnal.  
- Május 3.án. - jelentettem ki teljesen nyugodtan, természetesen. Hamár kötöszködünk, had riogassam én is az Uramat.

Meghallva a hangjat es amit mondott...egy pillanatra lefagytam ugy neztem vissza nagy dobbent tekintegtel es aeccal, mire az ocsem a tenyerebe rohogott.
-Heee...mennyi ideig voltam en komaban?-neztem szet majd kerleloen a lanyra de o csak felrakta a kezet jelezve nincs beleszolasi joga. Nyugi hugom, makd lesz...