Alakváltók és az emberek /játék/

Lupin:
Figyeltem, ahogyan alaposan szemügyre vesz minden romot én addig a történetemen törtem az agyamat, hogy mi legyen a következő lépés benne. A kérésemre szalutált, mire felnevettem végül mikor végzett leült mellém én pedig rápillantottam.
- Igen az...megnyugtató és csendes mégis van benne valami titokzatosság. - mondtam aztán visszanéztem rá, ekkor láttam, hogy kinőtt a farka és a fülei. Olyan kis édes volt így...legszívesebben megölelgettem volna, de már nem mertem ilyen lépést tenni...megint eltúloznám a végén.
- Tényleg? - vigyorodtam el, aztán én is végigsimítottam a farkán...tényleg nagyon puha volt...erre csak megjelent egy cuki arckifejezés rajtam. Utána a füleit kezdtem dörzsölgetni, ahogy a cicusoknak szokás...

Yuko:
Míg a romok közt mászkáltam végig engem nézett és a szalutálásra csak felnevetett aztán mikor már mellette ültem és kijelentettem, hogy kellemes ez a hely és szeretem a nyugodt helyeket ő egyetértett.
-Pontosan.-mondtam arra amit elmondott.Nyugodt, csendes, békés hely de még is ezek a romok titokzatossá teszik.Vigyorogva visszakérdezett a farkammal kapcsolatos dologra aztán ő is végigsimított rajta amitől egy pillanatig éreztem egy kis bizsergést de amint elvette a kezét sajnos megszakadt.
-Na ugye, hogy puha?-kérdeztem gyerekes vidámsággal.Ő csak vágott egy cuki pofit amitől rögtön nekem is olyan édes kis fejem lett mert ha valami aranyosat látok akkor rám jön valami cukisági roham vagy mi a szösz és már rég mindenféle hülye hangot adtam volna ki de visszatartottam.Ezután elkezdte a fülemet dörzsölgetni mire olyan kis macska szájat vágtam (:3) és becsuktam a szemem.
-Hm miért van az, hogy te tudod hol kell a macskákat simogatni de én nem tudom, hogy hol kell a rókákat?-kérdeztem aztán rájöttem, hogy ez olyan kis hülye kérdés volt így elnevettem magam.

Lupin:
- Puha..pihe puha farkinca... - mosolyogtam rá, de még mindig a füle tövét vakargattam elfeledkezve magamról. Láttam, hogy élvezi ezt, így csak vigyorogtam rá...bennem volt még mindig, hogy megölelem annyira akartam érezni...de...ahmm...
- Mert a rókákat nem szokták simizni... - válaszoltam meg a kérdését egyszerűen, bár én személ szerint imádom, ha simogatással kényeztetnek, de ezt nem fogom hangoztatni, nehogy ellenem használja esetleg, bár élvezném. Közelebb húzódtam hozzá majd még közelebb a karunk már összeért addig mentem. Olyannyira élveztem a vele töltött időt, hogy kezdett bennem valami bizonyossá válni...de mégsem...nem akarom még gyorsítani a dolgokat. Nagyot sóhajtottam aztán eszembe jutott még az utolsó ütőkártyám.
- Van itt egy titkos lejáró...kíváncsi vagyok vajon megtalálod e...rejtve van de mégis szem előtt... - na ez értelmes volt Lupin csak így tovább XD...

Yuko:
Mikor egy egyszeru valaszt adott elnevettem magam.
-Igaz de en imadom az allatokat es mindegyiket megszoktam simogatni.-mndtam vidaman csengo hangon.Mikozben simogatott ereztem hogy egyre kozelebb jon majd mikor mar a karunk osszeer ereztem az elektromossagot de lehet hogy csak belevesztem a pillanatba.Vegul a simizesre csak halk dorombolasba kezdtem.
-Mmm most szivesen visszaadnam a simogatast de nem tudom hogy holkene hogy simogassalak.-mondtam picit szomorkasan majd amikor a titkos atjarora esett a szo kinyitottam az egyik szemem es ugy neztem ra.
-Nagyon rossz vagyok a keresosdiben.Eppen ezert sokszor meg a sajat cuccaimat se talalom.-mondtam lebiggyesztert ajkakkal.

Lupin:
- Naa...azért valamelyikkel vigyázni kell, mint az oroszlán vagy a tigris...vagy a medve... - kezdtem sorolni őket, miközben nagyban bólogattam. A simogatásomra halkan dorombolni kezdett én pedig elvigyorodtam...sikerült kihoznom belőle a cuki cicust...le sem tagadhatja most már, hogy élvezi.
- Hogy hol? Hát...öhmmm a hasamat szeretem... - vigyorodtam el pimaszul és rákacsintottam...de tényleg szerettem, ha a hasamat simizik, persze rókaként még jobban élveztem, de emberi alakomban sem vetem meg.
- Jól van jól van drágám...majd én segítek...gyere... - álltam fel és indultam el a romok között ugrándozva vidáman.

Yuko:
-Tudom.Bár mondjuk ha be vannak idomítva akkor azokat is megsimogatom szívesen.-mosolyodtam el miközben felpillantottam az égre.A dorombolásra elvigyorodott aztán mondta, hogy azt szereti ha a hasát simogatják majd pimaszul rám kacsintott mire sunyi mosoly jelent meg az arcomon.
-Oké, akkor ha bárhol kiterülsz majd megsimizem a hasadat.-mondtam vidáman..Tényleg vajon kocka hasa van?Mikor mondta, hogy "jól van jól van drágám...majd én segítek..gyere" csak elnevettem magam.
-Megyeeeek.-húztam el édesen a szót aztán én is utána szökdécseltem.

Lupin:
- Benne vagyok...de a simizés mellett a hasvakargatásban is benne vagyok... - folytattam tovább a sunyi dumámat, ami tőlem elég szokatlan lehetett, de most valahogy kezdtem megint felszabadulni, Yuko mellett nem lehetett nem ezt tenni. Mikor láttam, hogy jön utánam elmosolyodtam, aztán folytattam utamat a lejáró felé, amely a föld alá fog vezetni minket. Elértünk egy egy kör alapú nagyobb térre...melyet régen óriási függőfalak vettek körül, ahonnan páfrányok és mindenféle növények lógtak alá...valaha nagyon szép lehetett bár most sem esne rá panaszom. Mozaikos mintázattal volt leborítva amely egy jelenetet ábrázolt. Egy ember állt a középpontban kezében egy világító. sárga gömbbel, s azt az ég felé tartotta, miközben ő maga meghajolt. A szemfülesebbek észrevehették, hogy az embernek állati testrészei is voltak....ezért tetszett nekem mindig annyira...valahogy úgy éreztem ezek az ősi ábrázolások mintha a jövőbe mutatnának. Lehajoltam majd keresni kezdtem valamit és meg is leltem...egy kiálló kődarab amit benyomtam. Hirtelen búgott fel valami és egyszerre egy nem messze tőlünk levő falban egy ajtó nyílt, mely lefelé vezető lépcsőt tárt elénk.
- Arra lesz.... - mutattam izgatottan neki és finoman megragadtam a kezét, majd húzni kezdtem magam után, nehogy a lenti sötétségben elszakadjon tőlem. Lépcsőzni kezdtünk lefelé és közben egyre hidegebb lett.

Yuko:
Folytatta tovább a simogatásról szóló dolgokat mire elmosolyodtam.
-Na jó egyszer majd kiismerem magamnak, hogy hol szereted ha simogatnak.-mondtam miközben halkan belenevettem a kijelentésembe.Furcsa volt, hogy ilyen felszabadult lett hirtelen de persze ez nem volt rossz sőt pont ellenkezőleg jó volt.Elértünk egy olyan helyre ahol szintén maradványok voltak de ezúttal sokkal szebb volt a látvány ugyan is mozaikos mintázattal leborítva jeleneteket ábrázoló képeket láthattunk.Az egyiken például egy hozzánk hasonló alakváltónak tűnő félig ember, félig állat áll aki egy sárga gömböt tart az ég felé de maga az ember meghajol.Rögtön megtetszett ez a kép.Nem tudom pontosan, hogy mi fogott meg benne de a legvalószínűbbnek azt tartom, hogy az, hogy az ember hasonlított a fajomhoz.Lupin a földben kezdett el keresni valamit aztán egy kiálló kődarabnál megállt amit aztán lenyomott először nem értettem a dolgot de amikor meghallottam valami búgást rögtön összerezzentem mert hirtelen megijedtem de aztán mikor láttam, hogy tőlünk pár méterre az egyik falban megnyílik egy ajtó amely valami lépcsőt takart ami a sötétbe nyúlt le.Ő izgatottan odamutatott majd finoman megfogta a kezem és húzni kezdett arra felé.Majd ahogy egyre lejjebb mentünk úgy lett egyre sötétebb és egyszer már szinte csak a szemem világító színe adott annyi fényt, hogy ellássak az orrom hegyéig.Ahogy haladtunk úgy lett hidegebb is.Mikor már elkezdtem fázni egy picit közelebb mentem Lupinhoz így összeért a karunk ami ugyan nem adott sok meleget de még mindig több volt mint a semmi.Kezdtem félni így a szívem is hevesebb ütemet kezdett diktálni.Valamennyire még is megnyugtatott a közelsége de azért még is csak egy ilyen rejtélyes helyen mászkálni...Az biztos, hogy nem a leghívogatóbb helynek mondanám.

Lupin:
Egyre jobban körülvett a sötétség minket, de nem féltem...a hideg sem rázott most pedig minél lejjebb voltunk a hőmérséklet úgy csökkent. Minden kezdett elmosódni...felvettem a félróka alakomat, s így láttam a sötétben is. Hálát adtam az égnek, hogy a rókáknak is megadatott ez a képesség. Yuko közelebb húzódott hozzám, de ez nem zavart, sőt valójában nagyon is örültem neki a végén már én vontam magamhoz, hogy ne fázzon, kár, hogy a felsőmet még a barlangban hagytam a kövön. Lassan leértünk egy hosszabb folyosó tárult elénk én pedig magabiztosan vezettem őt előre. Végül egy nagyobb terembe értünk, aminek a közepén egy ősrégi kőmedence állt, amiben az esővizet gyűjtötték be. Körben tükrök álltak és fent a plafonon egy lyuk volt pontosan a medence felett.
- Nos...itt vagyunk, de igazából ez a hely este szép...amikor a hold pontosan azon a ponton tartózkodik. - mutattam a nyílásra...de persze nem mintha így nem lett volna szép úgy összességében a dolog, de az a varázslat az mindent felülmúl.

Yuko:
Mikozben mentunk lassan mar o is atkarolt es igy huzott maghoz de en ennek csak orultem mert igy meg kozelebb volt hozzam es nem is faztam annyira .Hamarosan Lupin ezuttal magabiztos vezetesevel elertuk a kijelolt helyet ami ugyanolyan varazslatos volt mint a tobbi.A holdas dologra fekneztem majd megcsillant a szemem.Hihetetlen micsoda szep dolgokat lehet talalnu ha figyelunk.
-Bamulatos hely.Egyszer majd este is megnezhetjuk a hold miatt.-mondtam majd picit szorosabban fogtam a kezet.
-Olyan szep helyeket tudsz nekem mutatni.-mosolyogtam ra majd erdeklodve neztem a szemebe.
-Hogy talaltal ra erre a foldalatti atjarora?-kerdeztem ra kivancsian ugyan is erdekelt a valasz mert nem volt annyira egyszeru bejutni ide.

Lupin:
- Rendben... - mosolyogtam fel rá az ötletére...most aztán várhatnánk...mivel még elég messze van a éjszaka. Megszorította a kezemet közben én pedig erre magamban még jobban éreztem magamat.
- Elég véletlen egybe esés volt..szó szerint esés...nekiestem annak a kiálló kőnek, ami lenyomódott és kinyílt a lejáró..ilyen egyszerű az egész bármilyen bonyolultnak tűnhet. - vigyorodtam el és most az egyszer örültem annak, hogy akkor béna voltam. Felé fordultam teljesen aztán félrebiccentett fejjel néztem a szemeibe, elképzeltem abban a csodálatos tündérfényben ami itt lenne, ha a hold a megfelelő helyen állna és éjszaka lenne. Gyönyörű...kezdtek el ragyogni a szemeim, miközben magamban fanolni kezdtem Yuko-nak és ennek a helynek.

Yuko:
Mikor beleegyezett abba hogy majd latogassunk el ide akkor is amikor a hold pont besut csak egy vidam mosoly jelent meg az arcomon.Autan amikor valaszolt a kerdesemre egy szorakozott mosoly jelent meg rajtam.
-Hat vannak ilyen kis jo baakik.Kivetelesen jol jott a benazas.-nevettem el magam aztan amikor elkezdett nezni megcsillant a szeme.
-Mi az?Tortent valami?

Lupin:
- Semmi...semmi bajom. - válaszoltam meglepődve, nem értettem miért kérdezi, lehet meglátta rajtam a túlzott örömöt. Kicsit hátrébb húzódtam tőle, aztán leültem a kőmedence szélére.
- Csak elképzeltem, hogy milyen szép lesz ez a hely a holdfényben...meg te is. - tettem még hozzá az előbbiekhez egy egyszerű és szerény mosollyal, majd a fejemet felemeltem és a résen át a napot bámultam, amely most megvilágította az arcomat.

Yuko:
-Akkor jó.-mosolyogtam rá majd mikor leült és megadta a választ amire kíváncsi voltam halványan elpirultam és ismét csak elmosolyodtam.
-Értem.Biztosan nagyon szép ez a hely.-mondtam miközben azt a szerény mosolyát néztem.Mikor felemelte a fejét és kinézett a résen megvilágította az arcát a nap amit én enyhén félredöntött fejjel néztem.Olyan helyes volt így.Mikor rájöttem, hogy miken is gondolkodom picit megráztam a fejem aztán zavartan kezdtem el az egyik hajtincsemet tekergetni.

Lupin:
- Az...varázslatos... - mondtam teljesen elveszve a nap fényében, aztán egyszerre kinyújtottam a kezemet Yuko felé, ezzel invitálva magamhoz. A szemeim megcsillantak a fényben, a sárga akárcsak az arany, míg a kék a vizet idézte. Mögöttem a medencében eközben egyre jobban fénylett a víz és finom fodrokat vetett. A nap lassan olyan magasra ért, hogy elérje a tetőn levő rést, vagyis pontosan délkor.
- Gyere...a nap fényében is csodálatos lesz a látvány hidd el... - mosolyogtam rá, de most ez a mosoly elég sejtelmes és titokzatos volt.

Yuko:
Mikor felém nyújtotta a szemét megcsillantak a szemei a napban mire rögtön el is vesztem abban a gyönyörű szempárban.Mikor egy olyan sejtelmes egyben titokzatos mosollyal magához invitált én csak bólintottam aztán megfogtam a kezét és közelebb lépkedtem hozzá.Biztos vagyok benne, hogy a nap fényében is nagyon szép de azért még is csak más a hold fény.De nem baj örülök, hogy ezt is láthatom.Felfelé néztem és vártam, hogy a nap pontosan a nyíláshoz érjen ahol megmutathatja magát.

Lupin:
Közelebb jött hozzám én pedig magamhoz húztam és leültettem az ölembe, úgysem volt nehéz, sőt pihekönnyű. Visszavetettem a tekintetemet a nyílásra és éreztem ahogyan a nap fénye zuhatagként esik ránk. Csodálatos volt mikor elérte a tetőpontot és mindent beborított a fényáradat. A víztükörről a tükrökre vetődött és ezáltal létrehozott egy fényburkot....minden ragyogott és csillogott akárcsak mintha tündérek táncoltak volna körülöttünk. Én ámulva figyeltem mindezt és semmit nem tudtam szólni, valahogy hang nem jött a nyelvemre mégis szorosan magamhoz öleltem közben Yuko-t.

Yuko:
Magához húzott majd az ölébe ültetett mire elpirultam de végül csak rámosolyogtam majd csak néztem felfelé és vártam a csodát.Hamarosan megláttam a nap vakító sugarait amitől picit összehúztam a szemeimet és hátrébb dőltem majd tekintetem levetődött a vízre majd az abból a tükrökre amik csodás fényt varázsoltak.Megcsillant a szemem is abban a hatalmas fényben.Az egész olyan gyönyörű volt.Bámulatos micsoda helyek vannak.Ábrándozva néztem a fényt és a víztükrét is ami gyönyörűen csillogott.Csak arra eszméltem fel, hogy Lupin szorosan magához ölel.Én pedig erre az ámultabb arcomból egy olyan megenyhültebbe váltottam és mosolyogva tettem a kezeimet az övére majd így néztem tovább azt a csodát aminek az előbb láthattam a keletkezését.

Lupin:
A kezét az enyémre tette mire felmosolyogtam és éreztem, hogy egyre gyorsabban vert a szívem minél közelebb volt hozzám. Annyira jó volt itt ülni vele ebben a csodában. Alig tartott pár percig, hiszen egy kisebb elmozdulás után máris megszűnik a nagy fényáradat. Letekintettem az ölemben ülő lány arcára. Láttam, hogy elvarázsolta ez az iménti esemény, örültem nagyon, hogy boldoggá tehettem.
- Nos, ez volt az..bár megsúgom este szebb a hold fényénél mert akkor az este miatt nincs más fény csak ez ami itt keletkezik...ráadásul a hold fénye sejtelmesebb. - magyaráztam lelkesen pislogva a lányra.

Yuko:
Felmosolyogott aztán ahogy hozzádőltem a mellkasának éreztem, hogy milyen gyorsan ver a szíve de az enyém is hasonló gyorsaságú ütemre dobbant.Sajnos nem tartott sokáig az a varázslat mert a nap egy picit elmozdult és a fény már nem is tükröződött a tükrökben.Lelkesen pislogott rám aztán mondta, hogy ez a holdfénnyel sokkal szebb mire csak bólogattam.
-Igen.De így is nagyon szép volt.Köszönöm, hogy ezt is megmutattad.-mondtam miközben felé fordítottam a fejem aztán az egyik kezem levettem az övéről majd az arcára tettem majd pár pillanat múlva a hüvelykujjammal simogattam az érintett felületet.
-Olyan jó veled lenni.-mondtam csak úgy amit gondoltam közben csak úgy tükröződött az arcomról a boldogság.Tényleg jól éreztem magam.

Lupin:
- Szívesen... - néztem a szemeibe, miközben ő a kezét az arcomra tette és az egyik ujjával simogatni kezdett. Picit elvesztem a szemeiben és elgondolkodtam...még azokon amiket mondtuk, hogy mi is legyen.
- Örülök neki Yuko én....szóval nekem is nagyon jó veled. - fogtam meg a kezét ami az arcomon volt, aztán egy lágy puszit nyomtam az övére. Nagyot sóhajtottam aztán elmosolyodtam.
- És most mit csináljunk? - kérdeztem rá kíváncsian, hiszen én már annyi mindent mutattam neki, hogy most kifogytam az ötletekből.

Yuko:
Azt mondta, hogy szívesen aztán sokáig a szememet nézte majd mondta, hogy nagyon jó velem én pedig csak elmosolyodtam.Mikor megfogta a kezem és egy egy puszit nyomot rá olyan fura érzésem lesz.
-Hé ezt én szoktam csinálni.-mutattam a másik kezemen lévő ujjammal (xd ez a fogalmazás) arra a kezemre amit megpuszilt.Mikor megkérdezi, hogy most mit csinálunk picit elgondolkodom végül mikor beugrik egy ötlet felcsillan a szemem.
-Énekeeeljüüünk.-mondtam picit kérlelő hangon, elhúzva a szót.

Lupin:
- Most én is szoktam. - mosolyodtam el a megjegyzésén pimaszul, aztán a kérdésemre felcsillant a szeme és máris mondta az ötletét, amin nagyon meglepődtem.
- Énekeljünk? - kérdeztem rá, mint aki nem hallotta valami jól.
- Nem tudok énekelni...nagyon fals hangom van, sőt borzasztó. - mentegetőztem miközben a kezemet ráztam és bevágtam a tartózkodó arckifejezést.
- De te énekelhetsz nekem valamit, biztosan csodás hangod van. - ajánlottam fel neki a szólózás lehetőségét izgatottan, hiszen kíváncsi voltam milyen amikor énekel.

Yuko:
Arra, hogy ő is szokott csak csücsörítve fontam össze a karjaimat a mellkasom előtt.De csak hülyeségből csináltam így kicsit vicces volt.Majd hamar abbahagytam mert a mosolygás miatt már nem tudtam csücsöríteni.
-Igen énekeljünk.Mi az, hogy nem tudsz énekelni?De hát a dúdolásod szép akkor az énekhangod is szép kell, hogy legyen.-mondtam majd a szemébe néztem.
-Na jó ha nem akarsz énekelni akkor nem kell.-mondtam miközben ficánkolva kicsit befelé fordultam így a fejem a vállára döntöttem.
-Viszont most picit el kell gondolkodnom azon, hogy mit énekeljek.-nevettem el magam majd olyan fél percig mozdulatlanul gondolkodtam aztán hirtelen elkezdett szólni a fejemben a zene így dúdolni kezdtem.
-Meg van.-mondtam majd elkezdtem énekelni.
-We're a thousand miles from comfort we have travelled land and sea.But as long as you are with me there's no place I'd rather be.I would wait forever, exulted in the scene, As long as I am with you, my heart continues to beat.Wiht every step you take, Kyoto to the bay, strolling so casually, We're different and the same, gave you another name, Switch up the batteries.If you gave me a chance I would take it It's a shot in the dark but I'll make it Know with all of your heart, you can't shame me.When I am with you, there's no place I'd rather be.N-n-n-no, no, no, no place I'd rather be, n-n-n-no, no, no, no place I'd rather be, n-n-n-no, no, no, no place I'd rather be.-miközben énekeltem lehunytam a szemem és átadtam magam a dalnak.

Lupin:
- Nem is szép a dúdolásom sem… - néztem rá ferde szemmel, mert nem értettem ebben egyet vele. Beleegyezett, hogy nekem ne kelljen énekelnem…nem is baj, nagyon nem akarom megmutatni milyen bénán kornyikálok. Befelé fordult közben és a fejét a vállamra hajtotta én pedig vártam milyen dalt ad majd elő. Egy ideig csendben volt, gondolkodott én pedig meg sem mukkantam egy percre sem nem akartam zavarni. Mikor megvolt felcsillantak a szemeim.
- Nahh…már várom… - szóltam izgatottan és el is kezdte. Egyszerűen fantasztikusan énekelt, magával ragadott a tiszta hangja, így csak lehunytam a szemeimet és hagytam had sodorjon magával a dal áradata. Halkan beleélve magamat én is dúdolni kezdtem vele együtt de ez fel sem tűnt annyira elvoltam magamban és annyira lekötött, hogy itt van velem és énekel, ennél jobb nem is lehetne soha.