Emberek a vámpírok szigetén /JÁTÉK2/

Nem tudtam mit tenni. Csak ultem ott, es a gondolataimba melyedtem. Kitudja meg hany ilyen kep, vagy akar videofelvetel van meg a keszuleken? Ahogyan felkapta az agyraol nem neztemra. Refej az ajtofele forditva volt es csak a foldet neztem. Magyarazkodni kezdett de nem lett volna ra szukseg. Mikor elakadt s mondta a fazon fizetett neli ezert a kepert... Csak meg idegesebb lettem. Ez a kep masok tulajdonaba jutott es igy akar meg zsarolni is tudnak erte. Kikaptam a kezebol a telefonjat es egy pillanat alatt roppantottam kette a markomba. A kepernyojebol nehany uvegszolant a tenyerembe is szurodott ezzel helyenkent felhasitva. Lihegve ejtettem a foldre a tonkrement keszuleket majd fordultam lassan Loryn fele.
-Majd kapsz ujat...Igerem...- mondtam ki elettelenul.

Elhallgattam... Ezt a mondatott jobb volt nem befejezni. Csak bámultam rá szomoró, kétségbe esetten csillogó szemekkel. A mobilom szorongattam. Bárcsak békén hagytam volna... de..én nem gondoltam, hogy ez lesz! Ha tudtam volna... Régen nem érdekelt ki mit lát rólam... nem szégyelltem egy bűnöm se, de most... sírni tudtam volna. Arra gondoltam, bár láthatnám, mit gondol... vagy ,mondaná ki! De azt hiszem erre nem volt szükség... hirtelen kikapta a kezemből a telefont és egyetlen roppantással darabokra törte. Benn akadt a levegőm, tekintetem pedig még riadtabbá vált. Mindig elfejetem milyen erős is... Mikor azon az... üres hangon, azt mondta vesz másikat, majdnem meghaltam. Két érdekel?! Itt úgy se kell... ami emlék volt, a barátokról pedig abban a telefonban volt... Leszegtem a fejem, majd pár pillanat múlva megráztam.
- Te is voltál más nővel! Egyikünk sem fiatal már.. voltak...partnereink...-kaptam fel a fejem és kezdtem védekezni.

Nem erdekelt, ahogyan a szilankok a tenyerembol alltak ki. Hallgattam ahogyan vedekezni probal mire felsohajtottam. Ebben igaza volt. Neman kutakodnikezdtem a telefondarabjai kozott majd megtalaltam amit kerestem. Egy kis kartya min a fiu szerint aki mutatta nekem elosszor a mibolt, azon voltak az ilyen kepek meg minden.
-Tessek.- emeltem fel ele a kis kartyat.
-Majd kikeresgeled amit szeretnel megtartani. De akkor en nem akarok ottlenni.- jelentettem ki nemes egyszeruseggel majd a kis kartyat az ejeliszekrenyre raktam. Egy ideig csend volt a szobaba majd sziszegesem toltotte ba ahogyan az laprobnal aprobb szilankokat probalom meg kiszedni a tenyerembol.

A görcs a gyomromban egyre erősebb volt, már majdnem összekuporodtam, annyira fájt. Sikítani, toporzékolni tudtam volna, de azzal csak a helyzeten rontok és neki ártok... már pedig ő a legkevésbé sem tehet a dolgokról. Ahogy vissza adta a memória kártyám megbillentett fejjel, remegő kézzel vettem el. Honnan tudta, hogy ez kell? Nem számított. Ki ültem az ágy szélére, és lehajtottam a fejem. A könnycseppjeim akaratlanul is kiszabadultak és leszánkáztak az arcomon, majd az ölembe hullottak.
- Én... ha tehetném... megváltoztatnám a múltat... de nem tudom... bármennyire is bánom...- pityeregtem.

Amikor leultmellem az agyra s hangjan is hallottam, hogy sirni kezd... Mintha gyomronvertek volna. Mar megint miattam sir s utaltam ezt az erzest. Jobban, mint azt amit a kep ebresztett bennem. Hiszen ennek en voltam az okozoja. Egy torulkozot a derekamkore tekerve terdeltem le ele, s vettem arzat abba a kezembe ami nem volt csupa ver.
-En nem akarnam, hogx mas legyen a multad. Hiszen pont ezek a dolgok kellettek ahoz, hogy most az enyem legyel. Ha nem lettel volna aki, akkor mar biztosra veszem hogy a szepsegeddel es belsoddel ferjes asszony lennel a te vilagodba. En pedig keptelen lennek nelkuled elni.- kezdtem el finoman simogatni az arcat, kedvesen nezve re es lagyan beszelve. Tisztaszivbol mondtam mindent.

Kézfejemmel törölgettem a szemem. Tegnapi sminkem, mi rajtam maradt fekete maszatokat hagyott az arcomon. Teljesen elkentem. Hallottam, ahogyan mögöttem megnyikordul /nem tudom h van e ilyen szó.xd/ az ágy és felém közeledik. Mikor elém térdelt és a fejem maga felé fordította először felnéztem rá, majd lesütöttem a szemem. Amiket mondtott... mintha összefacsarodott volna a szívem.
- Meg sem érdemellek...- kedztem talán jobban sírni, mint eddig. A fejem elkapva kezdtem ismét törölgetni a szemem. Túl jó hozzám... túl megbocsájtó... Nagy levegőket véve, próbáltam megnyugodni, majd szipogva felnéztem rá. Nem ez volt a legjobb pillanat, de... ez a kérdés már régóta izgatott, és épp aktuális volt.
- Hány... nővel váltál, előttem?- szipogtam.

Ahogyan azt mondta, meg sem erdemel, csak fajdalmasan elmosolyodtam. Amikor elkapta a fejet a kezembol csak felsohajtottam es kozelebb terdeltem hozza, majd a kezet a kezembe vettem.
-Szukseged van ram. Es nekem is rad. Igy teljes mertekben egaban vagyunk.- neztem ra kedvesen. Szerettem volna, hogy megnyugodjon. Lattam hogy kezd lenyugodni mivel nagy levegoket vett, majd szipogva ramnezett. A kerdesere elosszor igazan meglepodtem, majd gondolkodni kezdtem.
-Hát kevesebbel, mint te.- neztem rá kedvesen viccelodve.
-De öszintén nemtudom. Nem számoltam. Pár szolgálólány, akik meg akarták tapasztalni a vámpír aktust, milyen ha közben a vérüket szivom. Esetleg néhány vámpir, akik már nagyon a nyakamra jártak, bár abból kevesebb volt, hiszen masok önként és dalolva adták oda magukat akárkinek. Ugyanis én sose adtam a vérem senkinek közben, csak elvettem, ezért sokak listájáról lekerültem. És persze még egy valaki akiről te is tudsz.- neztem a szemébe mialatt elmondtam ezeket. Előtte nem volt titkom és anyira nem nagy a bűnlajstromom, hogy szégyelnem kéne.

Mikor közelebb jött ismét lesütöttem a szemem. Na igen.... amit mondott abban határozottan van valami. Tudni, hogy kell valaki, és tudni, hogy kellünk... A legrosszabb érzés... sérülékenyek éreztem magam, sebezhetőnek. És az a keserű, fojtogató érzés, mit az elején éreztem...hogy nincs mellette helyem... most visszatért. Mikor megejtette az a kis beszólását, egy pillanatnyi, halovány mosoly bújt meg szám szélén. Aztán mikor sorolni kezdte.... én... még sose gondolkodtam rajta... de nem gondoltam, hogy ennyi... mármint... ez nem sok, csak... Hát igaz. Tényleg fáj hallani, tudni róla. Miközben beszélt arcom szép lassan megrökönyödötté, meglepetté vált, talán kissé számon kérővé.
- Én... te... Én a pénzért csináltam, de neked mi a mentséged?! - néztem fel hirtelen, épp hogy végig tudtam mondani a mondanom, azonnal kitört belőlem a halk nevetés, majd mosolyogva lassan megráztam a fejem.

Mikor láttam, hogy megrökönyödik az arca, csak valami elkezdett emészteni belülről. Talán nem kellett volna ilyen nyiltnak lennem, mert ezzel rosszérzést is okozhattam neki. MIkor hirtelen felnézett csak felvontama s zemöldököm és meghallva a kérdését nevetve csóváltam meg én is a fejem.
-Az, hogy férfi vagyok. -mondam kuncogva, majd kissé felállva eldöntöttem őt az ágyon.
-És mostmár az, hogy szerelmes vagyok.- suttogtam finoman felette tartva magam, majd lágyan megcsókoltam.

Mikor azt mondta, hogy az, hogy férfi megforgattam a szemem. Ez nem nyugtatott meg. Szememmel csak követtem őt, ahogyan felállt és eldöntött az ágyon. Mikor ismét felettem volt és azt mondta szerelem, kissé elhúztam a szám. Óvatosan ültem fel, ezzel őt is erre kényszerítve, és vettem kezembe a kezét. Még mindig véres volt és volt benne egy két szilánk. Istenem, de buta az én kicsim... Óvatosan kezdtem el kinyomkodni azt az apró szilánkot, mi még bent volt.
- Szóval férfi, mi? És ha sok csinos nővel lennél körülvéve? Téged ismerve biztos, hogy hűsgées típus vagy, de előfordulhat, hogy a csábítás túl nagy...- szedegettem még mindig a szilánkokat, miket szegény telefonom okozott. Fájt a szívem azért a mobilért, sokat dolgoztam, hogy megvehessem... de ez van.
- És...hányszor voltál eddig szerelmes? - ekkor már felnéztem rá, szúrós, komoly szemekkel.

Ahogyan vissza felült, csak kényszeredetten követtem, majd leültem emllé. HAloványan mosolyogva figyeltem, ahogyan elkezdi kiszedegetni a maradék szilánkokat a tenyeremből. Mikor elkezdte mondani az elméletét csak megcsóváltam a fejem.
-Aki igazán hűséges, az az is marad. Sose csalnálak meg. Meg aztán...hűséget fogadtam, nem vakságot.-mosolyogtam rá azzal a rosszfiús arcommal. Mikor mgkérdezte, eddig hányszor voltam szerelmes csak finoman elmosolyodtam.
-Csak egyszer. És azóta is az vagyok.-hajoltam hozzá közel majd egy gyors csókot nyomtam az ajkaira és már vissza is húzódtam.

Teljesen elmélyültem. A telefonom képernyőjének maradványaira koncentráltam, hogy egy se maradjon bent, kitudjam szedni mielőtt összeforr a seb. Mivel a drágám tiszta vérű volt igyekeznem kellett. A vér cseppes volt az ágy... ismét át kell majd húzatolnom. Mikor megadta a válaszát, lassan emeltem fel  a fejem, majd néztem rá, amolyan "Azt próbáld meg és meghalsz" fejjel.
- Nem vakságot, mi?! Na azt adja neked az ég, hogy megpróbáld! - ráztam meg a fejem vigyorogva.
Szinte azonnal visszahajoltam és folytattam, amit elkezdtem. Mikor a szerelmére irányuló kérdésemre válaszolt és gyors puszit nyomott a számra, mintha meg se történt volna úgy foglalkoztam tovább a kezével.
- És ki volt az? - kérdeztem vissza, mintha nem tudnám, hogy rám célzott.
- És mi van a van a feleségeddel? - Kezdtünk, nagyon bele menni a dolgokban, de nem bántam, mégha kényes téma is volt. Az éjszaka, mikor virrasztottam sok minden jutott emszembe.. például, hogy olyas valakihez készülök hozzá menni, akiről jó formán semmit se tudok.

Mikor elkezdett fenyegetozni csak elmosolyodtam.
-Minek nezzek masokat, habuttvagy te akit buntetlenul nezhetek?- pislogtam ra aranyosan. Mikor megjerdezte ki volt az, csak megforgattam a szemem
-Katalinkirálynő. Na vajon ki?- nezrem ra amolyan ,,Na neszorakozz velem" arccal. Amikor megkerdezte, hogy mi volt a felesegemmel csak felsohajtottam.
-Kenyszerhazassag volt. Szerettem, mert rendes kedves holgy volt, de nem voltam bele szerelmes.- nyultam az alla ala szabad jezemmel es forditottam magam fele a fejet hogy ezt mind melyen a szemebe nezve modhassam el neki. Immar jogaban allt tudni.

Mindazt, amit mondott némán hallgattam. Arcomon féloldalas mosollyal, néha kissé megcsóválva a fejem. Így nyugtáztam a bókját és a beszólását is. De mikor felsóhajtott, megállt a kezem. Mozdulatlanul hallgattam végig, amit mond, kezem a kezén, mintha megfagyott volna az idő. Mikor magafelé fordította a fejem kívételesen nem sütöttem le a szemem, egyenesen az ő hamu szürke pilláit néztem.
- Hajaj... mert a rosszlányokat szereted, azért kellek én, ő meg nem. - sóhajtottam fel a végén és húztam el a fejem. - Miért lettetek bele kényszerítve? És... Ő szeretett?

Mikor kijelentette, hogy a rosszlányokat szeretem, csak elmosolyodtam. Mikor azonban megkerdezte, hogy miert lettunk kenyszeritve, es hogy o szeretett e, csak kinpsan megvakaetam szabad kezemmel a fejem hatuljat.
-Tudod... Ez igy fura, mert senkuvelsem beszeltem meg erool...- nyogdecseltem. Tenyleg kinosnak ereztem a helyzetet.
-Ő is nagyjabol ugy allt hozzam mint en hozza. Annyi kulonbseggel hogy o mast szeretett. De abban a korben ez senkit sem erdekelt. Utt a foldekre es a hatalomra adtak ossze az utodokat.-mondtam ki lehajtott fejjel a szonyeget nezve.

Már csak cirógattam a kezét, miközben figyeltem, ahogyan a már tiszta seb gyógyulni kezd. Csak hallgattam, amiket mond...hogy senkivel sem beszélt erről, hogy az a nő se szerette... Nem tudtam, mit mondhatnék.
- Kit szeretet, nem tudod? - kérdeztem halkan, kíváncsiságból.

Jo érzés volt, ahogyan cirogatta a kezem. A sebeim mar elkezdtej begyogyulni szoval hamarosan nyomuk sem marad. Mikor megkerdezte nemtudom e kit szeretet csak elhiztam a szam.
-Az egyik istalosfiut. Igazi mesebe illo tortenet volt. -mondtam kisse rosszul, hiszen igazabol buntudatom volt.

Lassan elengedtem a kezét. Felhúztam a térdeimet és átölelem azokat, fejem óvatosan rájuk hajtva fordítottam a fejem Daven felé. Sötét szemekkel néztem őt, komor lett a hangulat.
- Nem minden mese ér boldog véget... ez az élet. - sóhajtottam. Anyámra gondoltam. Ő is csak szerelmes, szabad akart lenni... az életébe került ez a vágy.

Amikor mondta, hogy nem minden mese vegzodik boldogul, csak bolintottam. Ebben teljes mertekben igaza volt. Ugyanis az o mesejukben en voltam a gonosz ki vegetvetett a boldogsagnak. Teptem is magam miatta egy jo ideig. Csak ultem mellette es gondolkodtam.
-De én mindent megteszek, hohy a tiéd boldog véget érjen.- mosolyogtam ra oszinten es biztatoan.

Csak néztem őt csendesen, arca minden vonását... Fájt neki erről beszélni, láttam rajta. Na igen... néhány bűn életünk végéig elkísér. Mikor azzal a szelíd mosollyal azt mondta mindent megtesz, hogy az enyém az legyen éreztem, ahogyan nagyot dobban a szívem.
- Csak viselj el és a többit, hagyd, had alakuljon. - mosolyodtam el én is, hogy ne érezze olyan rosszul magát. Óvatosan térdeltem az ágyra, s elé állva négykézláb tette a kezem az arcára.
- És a múltat illeti.. ne rágd magad rajta... minden okkal történik, meg lehet... ebben az életben nem lehettek együtt, de a következőben igen. - mosolyogtam, majd finoman elengedtem és visszaültem.
- Például... lehet, ha akkor találkozunk nem szeretünk egymásba...vagy mást seretnék... pedig volt erre esély... tudod... nagyon régóta keringenek hírek az otthonodról.. a szigetről, hol "démonok" élnek és ahová csak a bátrak mennek... Az egyik újságban láttam róla egy cikket, az írót később kigúnyolták miatta, de engem érdekelt! Ha egy kicsit bátrabb vagyok...ha nem hiszem mesének, ha nem lettem volna ember, ha nem kötődök annyira Londonhoz... már sokkal több, mint 100 évvel ezelőtt eljöttem volna... - kezdtem mesélni, hiszen azért jöttem pont ide, mert már régóta érdekelt mi van itt. - Ki tudja mi lett volna? Lehet megtiltották volna a szerelmünk. Meg lehet nem kellettem volna...de az is lehet te változtattál volna át...

Ahogyan elémtérdelt, és mondta ne rágódjak a múlton, csak fájdalmasanmosolyogva bólintottam. Ahogyan beszélni kezdett, csak jólesően eldőltem az ágyon és magamra húztam a tarkarót. Legalábbis a derekamra hogy ott fedjen valamit. Mikor mondta, hogy lehet már 100 évvel ezelőtt eljött volna ide, és talán én változtattam volna át, csak felsóhajtottam.
-Maximum akkor tiltották volna, ha 200évvel ezelőtt jösz. Valamint, akkor lehet nem átváltoztatni, de még hozzádszólni sem tudtam volna, mert a fivérem vacsorája leszel, vagy ő használ ki. -mondtam ki a fájdalmas igazságot. Így belegondolva, csak mégerősebb lett bennem az érzés, hogy jobb, most így együtt vagyunk.

Csa igyeltem, ahogyan eldől és betakarja magát. Nem rossz ötlet, fáradt vagyok...de amíg Jamei nem kezd nyaggatni minket biztos nem indulunk. Mikor elmondta szerinte mi történt volna csak a térdembe nyomtam a fejem és halkan kuncogni kezdtem.
- Na látod! - néztem fel rá - Vacsi lettem volna...- kuncogtam poénra véve a dolgot, hogy ő se legyen olyan szomorú - Amúgy meg... 161 éves vagyok...nincs meg a kétszáz év, de közel volt! - gondolkodtam el - Minden okkal történik! - másztam felé. Négykézláb támaszkodtam felette, fél kezem a mellkasára téve. Mosolyogva néztem a szemébe, és pislogtam neki aranyosan...azt akartam jobb legyen a kedve.

Mikor mondta, hogy na látom, vacsi lett volna, csak megforgattam a szeme. Ahogyan felémmászott és a mellkasomra támaszkodott csak elmerengve figyeltem. Ahogyan mondta 161 éves így mindennek okavan, csak elmerengve a kezem a derekára siklott és kezdtem cirógatni az oldalát. Dereka vonalán felfelé, amjd besiklott a kezem a pólója alá.
-Nos. Szeretnéll még pihenni egy kicsit?-néztem éhesen a szemébe miközben cirógattam.

Egy pillanatra csend lett. Láttam megforgatta a szemét, nem tetszése jeleként, de nem válaszolt. Nem is baj... kellett ez a csend. Csak néztem az arcát, vonásait... fejemben felidézve minden portét, mi a könyvtárban van. Orrának ívét, formáját az édesapjától örökölte... Jól esett a simogatása, ahogyan keze bejárta a derekam, oldalam. Mikor kezét a pólóm alá csúsztatva folytatta felsóhajtottam. Kezdtem feszengeni az érzéstől, hogy majdnem teljesen meztelen vagyok. Kérdésére mosolyogva ráztam meg finoman a fejem.
- Ráérünk még... be vagyunk pakolva, Jamie meg ha elkészül meg indulni akar, úgy is toporzékolni fog. - kuncogtam oldalra billentve a fejem.

Amikor mondta, hogy még ráérünk, mert bepakoltunk és a kis barátja majd úgyis szól, ha indulni akar, csak bólintottam. Egy hirtelemn mozdulattal huztam le magamhoz és takartam be őt is, igy már csak a derekamra tekert törülköző volt köztünk.
-Akkor pihenjünk. ÉS ha gondolod, kérdezz valamit amire kíváncsi vagy.-mosolyogtam rá, majd nyomtam csókot a homlokára.