Alakváltók és az emberek /játék/

Lupin:
Felnevetett az ötletemen közben meg megölelt.
- Rendben kezd csak! - néztem rá nagy csillogó szemekkel majd hallgattam ahogy énekelni kezd és újra elöntött az a varázsos érzés. Nem tudtam mikor kezdjek neki, mert féltem megmutatni a hangomat, de végül becsatlakoztam közben kissé elvörösödtem mert szerintem elég bénán és hamisan daloltam így szégyenkezve fordítottam el a fejemet, hogy ne lássam a tekintetét...Végére már egészen beleéltem magamat és lehunytam a szemeimet, hogy elfeledjem a bajaimat és ne a rossz hangomra gondoljak (pedig valójában nagyon jó hangja van *w*)

Yuko:
Csak énekeltem és énekeltem egyre inkább beleéltem magam és vártam, hogy mikor csatlakozik már be.De aztán mikor meghallottam a hangját felcsillantak a szemeim és a szám is mosolyra görbült úgy énekeltem.Majd mikor már éreztem, hogy ő is eléggé beleéli magát ránéztem.A szemei csukva voltak és egy kis pír is volt az arcán.Aranyos volt és kedves is, hogy a kedvemért énekelt.A gondolatom pedig beigazolódott tényleg nagyon jó hangja van csak kevés az önbizalma.Mikor a szám végére értem rámosolyogtam.
-Nagyon jó a hangod.-dicsértem meg.-Csak azért nem mertél énekelni mert bizonytalan vagy.De egyébként tényleg nagyon ügyes vagy és sőt melletted el is bújhatok.-mondtam aztán picit zavart fejet vágtam be majd ismét átöleltem.
-Ezt még rengetegszer fogod tőlem hallani.Hihetetlen vagy.-mondtam ki ismét.

Lupin:
Mikor vége volt fellélegeztem de nem nyitottam ki a szemeimet inkább. Erre megszólalt Yuko mire meglepetten és eltátva a számat meredtem rá.
- De...de nekem nincs olyan jó hangom...ezerszer szebb a tiéd... - fújtam fel az arcomat amolyan hörcsög pofinak, de végül pironkodva pislogtam felé.
- Igazából..egyszer még általánosban leszólt az ének tanárom és azóta nem ment az éneklés soha... - jegyeztem meg arra fel, hogy miért nem mertem dalra fakadni rögtön. Átölelt én pedig viszonoztam és magamhoz szorítottam.
- Nem baj...sőt csak örülök neki. - suttogtam a füleibe, majd egy apró puszit nyomtam a nyakára.

Yuko:
Először nem merte kinyitni a szemét de aztán mikor megszólaltam eltátotta a száját és rám meredt.
-De, hogy is nem nagyon jó hangod van.-mondtam aztán mikor mondja a tanáros dolgot felemelem a kezem és hirtelen megnőnek a körmeim és hegyesebbek lesznek (nem karmok, körmök csak ez ilyen macska cucc de macskába rendes karmai vannak).A körmöm megcsillan a fényben.
-Ki volt az?kikaparom a szemét.-mondtam majd a homlokomra tettem a kezem úgy, hogy a szemem is eltakarjam.
-Bocs csak vannak dolgok amik felidegesítenek és ilyenkor nekem külön le kell nyugodni.-mondtam majd a körmeimet visszacsináltam az eredetire.Ezután átöleltem és mivel ő is magához szorította átjárta a testem a melegség és hirtelen sokkal nyugodtabb lettem.Megint úgy éreztem mint ha a világon semmi, de tényleg semmi problémám nem lenne.Mikor a fülembe suttogva azt mondta, hogy nem baj sőt csak örül neki elmosolyodtam aztán a nyakamra adott apró puszitól kicsit elpirultam de aztán csak elmosolyodtam és elkezdtem simogatni a hátát majd az arcára én is adtam egy puszit.

Lupin:
Mikor felhozza, hogy kikaparja a szemét a tanáromnak vagyis a volt tanáromnak felnevettem majd legyintettem.
- Nem kell...hidd el a bosszú nem segít... - mosolyodtam el szerényen, de örültem neki, hogy ennyire aggódik miattam és így segíteni akar. Úgy szeretem ezt a lányt.
- Értem....semmi baj, de én így szeretlek nagyon. - ölelt magához mire én szorítottam rajta és nem akartam elengedni. Tovább puszilgattam a nyakát majd elhúzódtam, aztán egy lehelet finom csókot nyomtam finom ajkaira végül pedig elvigyorodtam.
- Kérsz valamit enni, inni? - kérdeztem hiszen így illik vendéggel bánni.

Yuko:
Azt mondta hogy nem kell es a bosszu nem jo semmire bolintottam.
-Igen tudom es en sem szeretek ideges lenni mert olyankor folyton mindent szetakarok torni persze sose torok szet semmit es megfelelo dolgokkal hamar le lehet nyugtatni.-mondtam aztan mikor atoleltem o ismet magahoz szoritott es tovabbra is puszikkal halmozta el a nyakam.En pedig egyre jobban ereztem a bizsergest es azt a jo melegseget.Elhuzodott tolem es egy apro csokot lehelt ajkaimra amit en viszonoztam is.A kerdesere megraztam a fejem.
-Most nem kell semmi.-mpsolyogtam ra.

Lupin:
- Hahh...kis energiabomba vagy... - nyomtam meg az orrát mosolyogva miután viszonozta a csókomat én pedig elengedtem.
- Okéé...^^ de azért majd szólj, ha mégis kell valami. - dőltem el az ágyon majd a plafont kezdtem vizslatni, de hirtelen felugrottam majd kiléptem a szobából egyenesen a konyhába és a hűtőből előszedtem egy doboz epret.
- Nyammi nyamm.... - néztem csillogó szemekkel a fincsi gyümikre aztán visszapattogtam a lányhoz az ágyra.
- Na és mi a kövi program? Menjünk valamerre vagy itt csináljunk valamit? Van wii-m is bár az sok mozgást igényel és most kicsit dög vagyok a sok lépcsőzéstől...vagy tényleg karaokezzunk? Hmm...választhatsz..sok lehetőség van még ezeken kívül is... - néztem rá miközben bekaptam egy nagy darab epret és élvezettel kezdtem eszegetni...közben persze neki is nyújtottam hátha mégis kér ebből.

Yuko:
Azt mondta hogy ha kell valami szoljak aztan par pillanaz miulva felpattant az ayrol es kiment a szobabol majd dpres tallal teer issza.Leult mellem aztan ugy kezdte el eszegetni hogy kozben nyaammogot aztan elkezdett lehetosegeket felsorolni hogy miket csinalhatunk kozben gelem es nyujzotta a talat igy kivettem egy epret.
-Az a lepcso tenyleg sok volt.-mondzam mikozben a vallatol a kezfejeig simitottam vegig a kezemmel.
-Meg jo hogy nekem kulon hazam van.Oda csak szimplan be kell setalni.-mosolyodtam el.Ezu
-Amugy egyenlore jo lesz a kareoke.De most egyedul is enekelj.-mosolyogtam ra

Lupin:
- Igen sokk... - szememmel végigkövettem, ahogyan a kezével megsimított...közben egy jóleső bizsergés kapott el és majdnem kiejtettem az epret is a kezemből.
- Én is olyat akartam, de egyelőre nincs annyi pénzem. - mondtam kissé keserűen, hiszen én is jobban örültem volna egy olyan háznak amiben nem kell naponta liftezni és attól tartani, hogy beszorulsz vagy épp kilenc emeletet lépcsőzni.
- Egyedül? - kérdeztem meg riadtan majd leraktam az éjjeli szekrényemre az epres tálat, nehogy a végén azt ejtsem le.
- Jó de te kezded...mert nekem idő kell ahhoz, hogy felkészüljek testben és lélekben is a dologra. - néztem a szemeibe és vissza feltettem a már rég levett szemüvegemet, mert ráébredtem, hogy azért nem látok szinte semmi mást már egy ideje csak szép nagy homályos foltokat.

Yuko:
Én csak olyan félig szomorkásan elmosolyodtam.
-Biztos rossz lehet ennyit lépcsőzni.Meg a lift meg is állhat miközben megy.Kezdelek félteni.-mondtam majd beharaptam az alsó ajkam.Mikor keserűen mondta, hogy ő is olyan házat akart mint ami nekem van csak nincs annyi pénze.
-Azért nem olyan jó az.Itt legalább mikor bejössz találkozol emberekkel én meg folyton egyedül vagyok.-mondtam szomorkásan lebiggyesztve ajkaimat.
-És egyedül unalmas főleg egy tök üres házba.Meg persze ijesztő is de azért nem szoktak betörni hozzám meg semmi ilyesmi.-mondtam nyugtatólag mert eléggé a negatív dolgokat soroltam.Aztán csak zavartan elnevettem magam.Hát igen én speciel félek egyedül egy házban.Na mindegy megráztam a fejem aztán ráfigyeltem.
-De én már énekeltem a medencénél.-mondtam aztán kiöltöttem a nyelvem.
-Na jó a kedvedért kezdek.-mosolyogtam rá.
-Csak rá kell jönnöm, hogy mit akarok énekelni.-nevettem el magam
-U-u Boci boci tarka, se füle, se farka.-kezdtem el énekelni aztán elnevettem magam.

Lupin:
- Most már nem leszel egyedül... - simítottam végig az arcán megnyugtatva, hogy én itt vagyok neki és bármikor számíthat rám.
- Ide mindig eljöhetsz. - mosolyodtam el körbe mutatva a házban, aztán feljebb csúsztam hozzá és a kezemet a vállára téve karoltam magamhoz. Mikor énekelni kezdett felnevettem, na neee boci boci...istenem de édes.
- Azért ennél valami nehezebbet Yuko... - kócoltam bele a hajába majd nyújtottam rá ki a nyelvemet, végül pedig hátradőltem az ágyon teljesen kinyúlva.

Yuko:
Halványan elpirultam arra amit mondott de aztán csak elmosolyodtam.
-Megjegyeztem és szavadon foglak.-nyújtottam ki a nyelvem és közben örültem, hogy ilyen rendes fiúval hozott össze a sors.Feljebb csúszott és a vállamnál fogva átkarolt ezzel magához is húzva.A boci,boci tarkás éneklésemre csak elnevette magát és azt mondta, hogy ennél azért nehezebbet erre én is elnevettem magam.
-Hé.-mondtam aztán elkezdtem rendezgetni a hajamat legalább is ami a szemembe lógott azt eligazítottam onnan de tuti, hogy valahol még felállt a hajam.Végül hátradőlt az ágyon.
-Jó én szívesen énekelek csak megzavarod az agyam és nem bírok gondolkodni.Ezért csak ilyen kis bénaságok jutnak az eszembe.-nevettem el magam majd becsuktam a szemem és komolyan elkezdtem gondolkodni.
-Na oké eszembe jutott valami értelmesebb.-jelentettem ki aztán kinyitottam a szemem és elkezdtem énekelni.
-Lehet zöld az ég, és lehet kék a fű.Nekem mindegy hisz végül is így gyönyörű.A tévedés néha jó, tudod Amerikába is így jutott el az a hajó.Keresem a feketét a fehérben, keresem a vonalat a tenyérben.De érzem azt, hogy nekem így jó-jó-jó.Ceruzával rajzolt fantomkép, esküszöm pont mint én.Hát mit is tettem bárcsak érteném.Itt járok még is szabadon én, vonz a veszély.Bár őrültnek látszom de nézz meg jól, kinek is árthatnék?-ez olyan jó kis dallamos zene volt ami sokszor jutott az eszembe.

Lupin:
- Nem is zavarlak! Inkább ösztönözlek a szeretetemmel! - fakadtam ki, de közben csak mosolyogtam egyfolytában. Le sem lehetett volna törölni rólam. Az ágyon elnyúlva vártam mi jutott az eszébe és egyszerre felcsengett a hangja, mire lehunytam a szemeimet és megint belemerültem. Jé ezt a dalt ismerem...azt hiszem. Kezdtem magamban gondolkozni ezen majd a kezemmel doboltam halkan hozzá ütemre, nálam ez amolyan ösztönös reakció, ha dalt hallok.

Yuko:
-Nem úgy értettem, hogy zavarsz.Csak úgymond elveszed az eszem.-néztem hátra mosolyogva aztán elkezdtem a dalon törni a fejem ami hamarosan eszembe is jutott így már énekeltem is.A kezével ütemre ütött az ágyat mire csak ismét elmosolyodtam.Hamarosan véget ért a dal mire én is eldőltem az ágyon.
-Naaa most te jössz!-vigyorogtam rá miközben megsimogattam az arcát.

Lupin:
A dal végeztével ledőlt mellém és azt mondta én jövök mire összerázkódtam, ehhez hozzásegített finom érintése is. Felé fordultam majd elgondolkodtam mit is tudnék előadni ami rövid és nincs benne magas hang, de semmi nem jutott az eszembe, tehetetlenül feküdtem mellette.
- Muszáj dalra fakadnom? - kérdeztem rá félve elkezdtem forogni az ágyon mint a forgószél csak lassabb kiadásban.

Yuko:
Összerázkódott mire csak megenyhült arccal néztem rá és halványan elpiultam.
-Nem muszáj mert nem szeretnélek semmire se kényszeríteni.-mondtam aztán mikor elkezdett fogolódni szépen megállítottam.
-Hé nyugiii.Ez nem élet-halál kérdése.Nem kell énekeldned.-mosologtam rá édesen és nyugtatóan aztán átöleltem.
-Régebben én sem mertem énekelni.Nem tudom miért de folyton zavarba voltam a barátaim és a családom előtt is, a tanárok előtt meg pláne.Aztán később rájöttem, hogy nincs semmi az éneklésben ha valakinek nem tetszik akkor annak nem kell hallgatnia, ennyi az egész.-mosolyodtam el aztán a mellkasába fúrtam az acom.
-Viszont tényleg nem kell énekelned annyira nem fontos csak idő elütés lett volna.-mosolyogtam fel rá.

Mint általában kimegy a tóhoz hogy a napfényben ragyogó viztükör csillogásában gitározzon. Ahogy ment a tó parton megpillantott két embert. Gondolta biztos egy pár. Általában nem szokot tudomást venni az emberekrôl de most valamiért egy pillanatig nem birta róluk levenni a szemét. Mikor látta hogy rá néznek gyorsan elrántotta a fejét. Tisztes távolságból letelepedett és elkezdett egy nagyon szomoru dalt játszani mint mindig de fél szemmel a párt figyelte. A dal tisztán szívszorító hangja elhallatszott a párhoz.