Angyalok és Ördögök /játék/

Zack
Miközben elnézem, ahogy ott szórakozik azokkal a kis cuccmuccokkal, csak halkan felsóhajtok és ekkor tekintetem a padon lévő hegyes ceruzára vetődik, melyet később csak elkezdek mutatóujjamon billegetni,de az említett tárgy folyton csak visszazuhan a padra így végül csak halkan morogva vágom ki a cerkát a nyitott ablakon. Mikor pillantásommal újra Szöszkét kezdem el pásztázni észreveszem,hogy a lány elkezdi az egyik tárggyal szó szerint kaparni a haját. Erre nem bírom ki, hangosan felröhögök és ráverek egy erőset a padra, mibe beleremeg egy kicsit a fa tákolmány.
-Ennyire hülye nem lehetsz.-törlöm meg még mindig nevetve szemeimet.
Ilyet jót rég nem röhögtem, ez most kicseszettül jól esett. Végül valahogy sikerül megemberelnem magam, így csak pár apróbb köhintés kíséretében váltok vissza, táj paraszt bunkó formalitásomba.
-Ohó, várj csak! Én azt mondtam hogy kapard valahogy bele a hajadba.-bólogatok helyeslően, majd elveszem tőle a cuccokat.-És te mint valami értelmi fogyatékos, kezdted el ezzel-emelem fel az egyik műanyag polip csáp szerűséget. (Benne van a képben am xD) -kapargatni a hajad.-horkanok fel végül nevetségesen, majd csak felállok és odalépdelek mögé.
-Nézd, megmutatom hogy kell ezt.-jelenik meg egy ördögi mosoly arcomon, majd csak egy lazább rántással a pad felé fordítom székét, így csak a hosszú,vagy a háta közepéig leomló haját látom.
Akkor kezdjünk is neki. Gyorsan a kezembe kapok pár műanyag kajadarabot,meg valami szintén kaja formájú kisebb műanyag csat szerűséget, és azokkal kezdek el ügyködni. Ezután munkámat megspékelem még azzal hogy pár rózsaszín gumival szép kis copfokat csinálok haja kimaradt tincseiből.
-Kész is.-mosolyodom el elégedetten munkámon, majd csak visszafordítom magam felé a lányt, ezzel teljes rálátást nyerve munkámra.
Mielőtt még bármit is csinálhatna, gyorsan előkapom farzsebemből telefonomat, és lövök róla egy képet.
-Ezt elteszem emlékbe.-biccentek egy apró fejemmel, majd a telefont a lány orra elé nyomom ezzel megmutatva neki, mostani kinézetét.

Miután kivágtam a durcát közölte,hogy nem így értette.Aztán jó hangosan felröhögött.Éppen azon elmélkedem,hogy most hűvös legyek-e vagy bevágjam-e megint a durcit.De esélyem sincs ezt eldönteni amikor is már a hátam mögé lépett és elkezdett a hajammal babrálni.Elég hülyén éreztem magam,aztán amikor megláttam,hogy kajadarabok kerülnek a kezébe elsápadtam.De szerintem türelmesen megvártam míg végez.Aztán művét azzal pecsételte meg,hogy lefotózott.Mikor felém nyújtotta a telefonját,hogy megmutassa a képet egy kisebb szívrohamot kaptam.Szent tehén.Ez nem lehetek én.Mocsok!Mégis hogy merte...?!Mielőtt elhúzná a kezét a telefon után kapok,de hirtelen mozdulatom miatt elvesztem az egyensúlyomat és így pont erre az önimádóra baromra esek.-Töröld ki azt a képet de azonnal!-szűröm a fogaim között.Aztán rájöttem hogy milyen helyzetbe is kerültem.Upsz.

Zack
Látom ahogy a telefon után kap, így még időben elrántom kezemet, nehogy egy ujjal is hozzá tudjon érni drágaságomhoz ezzel 2 gombnyomással kitörölve remek művemet. Ekkor következőleg már arra reagálok, hogy én a földön heverészek,Szöszke pedig rajtam trónol.
-Hé, azért ne nyilvánosság előtt.-kúszik arcomra egy halovány ám mégis,egyben pimasz és egyben csintalan mosoly és csak átkarolva derekát, húzom még jobban magamra, ezzel nem hagyva neki hogy el tudjon menekülni.-Szóval..mit is akartál mondani?

Miután ráesek egy kis reagálás után közli velem,hogy azért már ne a nyilvánosság előtt támadjam már le.Hát kösz.Mintha én így terveztem volna.Miközben erre gondolok egy pimasz mosoly kúszik arcára.Na ne.Elkezdek mocorogni,hogy végre felkelhessek erről a féregről,de ő csak átkarolja a derekamat és még jobban magához húz így már szinte mozdulni sem tudok.-Azt akartam mondani neked,hogy töröld ki a képet.-válaszolok kérdésére.Aztán esik le,hogy azzal hogy magához húzott minden helyen érzem a testét.Hirtelen elpirulok,mert ha én érzem a testét alattam,akkor ő biztos,hogy szintén érez engem beleértve természeti adottságomat is.Basszus.-Engedj el!-szűröm a fogaim között a szavakat és érzem,hogy pirulásom nem halványodott el.Elfordítom a fejemet hátha nem látja meg.És elkezdek kapálózni,hátha így kiszabadulok.

(Természeti adottság bazd xDD)
Zack
-Törli a halál.-válaszolom meg egyszerűen kérdését, majd mikor megpillantom kissé kipirult arcát,mosolyom még ördögibbé válik.
Hadd ne mondjam,igen érzem ahogy khm..ott is teljesen hozzám nyomódik. És hogy milyen meleg a teste. Az én jéghideg testhőmérsékletemhez képest igazi vulkánként hat, vagy ha mondjuk a Nap közvetlen közelében állnék.
-Miért is?-biccentem enyhén oldalra fejemet, egy enyhén kérdő pillantás kíséretében,de szemeimben ott csillog valami. A játék nyújtotta élvezet halovány szikrája. Szeretek játszadozni az emberekkel szóval ezt a helyzetet most igenis élvezem.
Látom,hogy elfordítja a fejét és elkezd mocorogni hátha azzal valamire is jut, de én erre csak egy apró sóhaj kíséretében megcsóválom fejemet, és egyik kezemmel eleresztem a lányt,majd azzal, magam felé fordítom arcát az állánál fogva.
-Hm..egész szép látvány. Meg tudnám szokni. Majd máskor ha esetleg én kerülnék felülre, akkor van egy olyan érzetem hogy megint egy ilyet fogok látni.-kúszik egy újabb perverz ám mégis vonzó mosoly arcomra,és egy könnyedebb mozdulattal fordítok egyet rajtunk így én kerülök felülre.
-Sikítva fogod a nevem kiabálni.-nyalom meg felső ajkamat élvezet teljesen, majd csak ujjaimmal elkezdek kulcscsontján sétálgatni felfelé,nyaka vonalán mígnem arcához érek.
Ezután, mintha minden egy pillanat véget érne, kiegyenesedve, lemászok róla.Ezután már állok is fel,és mintha semmi sem történt volna elhagyom a termet.
Ahogy a folyosón sétálgatok, felidézem magamban az elmúlt pár perc eseményeit és ekkor észrevétlenül egy halovány ám mégis ijesztő mosoly kúszik arcomra. (És ezt most képzeld el *--*) Meg fogod bánni még ezt az egyezséget kicsi lány.

Miután közli,hogy nem törli ki a képet legszívesebben képen törölném ha...ha nem lennék lefogva.Mikor meglátja az arcom megjelenik ördögi vigyora,valahogy éreztem.A "kérésemre is elég hamar válaszolt mivel tudatlanságot színlelet és még mintha a szemében is kíváncsiság lett volna.Szent isten ezt hogy a francba csinálja?!Elfordított fejem hasznomra válik mert így nem látja az arcomat én meg nem látom az ő pofáját.Mocorgásommal pedig semmire sem megyek.Vagyis azt hittem amikor az egyik kezét levette rólam és én meg örültem,hogy megszabadulok,de nem erről volt szó.Megfogta az államat és odafordította az arcomat maga felé.Ám amikor megszólalt a pirulásom is megszűnt.
-Nem kell megszoknod ugyanis ezt az arckifejezést még egyszer nem fogod látni rajtam!-mondom neki hűvösen.Ám ekkor gondolom egy szerinte ellenállhatatlanan mosollyal jutalmazott ami számomra nem volt más mint egy apró vicsorgás és megfordította az álláspontunkat.Ő került felülre én alulra.Ez így már nem lesz jó.-Hahaha álmodban-mondom neki hűvösen ám mégis jót nevetek azon,hogy ilyeneket vár.De amikor megnyalja a száját elbizonytalanodom.Ekkor hirtelen mintha misem történt volna elkezdte cirógatni a kulcscsontom aztán a a nyakam íveit.Ekkor megborzongtam,de ez most nem félelem volt hanem valami más.Esetleg vágy?Nem nem biztos nem az csak beképzeltem magamnak és el is vetem ezt az ötletet és el is felejtem.Aztán egyszerre mintha véget ért volna a varázs lemászott rólam,felállt és kisétált a teremből.Én lassan felülök és kissé sokkos állapotban úgy is maradok.Így eltelik öt perc mire visszatérek az "életbe".Én is felállok és gyorsan rendbe szedem a hajamat és minden műanyag kelléket visszarakok a helyére.Amikor végignézek a termen látom hogy már rég vége az órának és már mindenki elment.Én is elindulok ki vissza a cseresznye fához.Valahogy megnyugtat.Amikor odaérek,leülök a fa tövébe és előveszem az anyukámról való képet és elkezdek énekelni egy szomorú dalt amit még kiskoromban tanultam.

Zack
Mér réges rég kiértem az udvarra és csak nagy nyugodtan sétálgatok az udvaron, mikor valaki egyszer csak nekiütközik vállamnak.
-Hülye gyerek..-morgom nem éppen a leghalkabban az orrom alá, majd már mennék is tovább, de ekkor az alak elkapja vállamat és annál fogva ránt vissza magához, majd fordít maga felé.
-Mit mondtál kis sz*ros..?-szólal fel a pasas kissé ijesztő,rideg hangon,majd keze átcsúszik nyakamra és annál fogva vág hozzá a falhoz annyira hogy nyekkenek egyet.
És én ekkor nyerek csak teljes rálátást erre a palira.
Jaj hát őt ismerem! Ő az a tipikus szőke herceg f*szi aki már megannyi lányt csábított el illedelmes modorával és gátlástalanul jó kinézetével. Közben meg egy álnok f*szfej. Na az ilyenektől kell még hánynom..egyszerűen ki nem állhatom, ha egy ember nem önmagát adja, hanem mindig, minden személynél egy álarcot von magára ezzel átvágva mindenkit. Én folyton csak magamat adom,és erre büszke is vagyok.
Hm..amúgy ha jól emlékszem,vele volt már egy kisebb összetűzésem melynek az egyik tanár vetett véget.
-Be szeretnéd fejezni azt a régebbi "kis" összezördülésünket?-kúszik egy ördögi ám mégis játékos mosoly arcomra, mire a szőkeségnek csak idegesen tikkelni kezd egyik szeme. Ohh,akkor úgy látszik jó helyen kapiskálok~-Ugye hogy azután kissé megcsökkent az ágyasaid száma haver?-válik mosolyomból egy kihívó vigyor, mire a palinak úgy látszik most lett elege,és már emeli is a kezét egy hatalmas ütésre de én még időben kapcsolok, így gyorsan elhajolok fejemmel, ezért a srác ökle a falba csapódik, mire az egy kicsit behorpad. Höh, izomagy.
Erre csak egy lazább,lendületből jövő mozdulattal mozdulattal ágyékon térdelem a pasast, mire az erre nyomban felnyög és ekkor keze is lecsúszik nyakamról. Kihasználva az alkalmat, hogy védtelen, nemes egyszerűséggel a földre rúgom őt, majd csak erősen rátaposok mellkasára.
-Gondold meg, kivel kezdesz ki haver.-csillan fel a ridegség szikrája szemeimben, és eközben a pasas még mindig csak a saját fájdalmát próbálja enyhíteni, így nagyon észre sem vesz.
Ekkora bénát még nem nagyon láttam a gimiben..ezt nem hagyhatom szó nélkül.
-Hogy óvja a kis kincsét az úrfi..úgy látszik nagyon érzékeny darab.-hajolok le hozzá, és lenéző hangnemem most eléggé megszégyenítően hatott.
Végül csak unottan belé rúgok még egyet, majd csak zsebre dugott kezekkel tovább baktatok. Viszont, nem telik bele 2 perc se, hirtelen éles fájdalom hasít hátamba, mire csak halkan felnyögök és mikor hátrafordulok,észreveszem azt a kis buzeránst. Az a mosoly, mely arcát ékesíti...megnyúzom.
-Mekkora egy gyáva alak vagy már..-hordom le őt tiszta szívemből, és már eddig is csak egy szikra kellett ahhoz, hogy kitörjek..hát,ez volt az.
Arcomról lefolyik minden pimaszság és szórakozottság,és helyette csak a határozott düh és idegesség kerül főlénybe. Ezekből az érzelmekből veszek egy hatalmas lendületet mellyel képes vagyok akkora erővel képen törölni a szőkét hogy a nyomban földre kényszerül.
-Igen, pontosan ott a helyed...seggnyaló.-hangom is teljesen zorddá változott,és csak lassú,magabiztos léptekkel ballagok oda hozzá, ám néha kissé meginogok mert érzem hogy a fegyver körül,lassan szivárogni kezd vérem.
-Egy ilyen pasas tudod mit tesz olyankor ha igazán felb*sszák az agyát?-guggolok le elé, majd hirtelen a kezem közé szorítom arcát, lesz*rva hogy mennyire fáj ez neki.-Addig sérti az embert, amíg meg nem nyugszik a pici szíve.-szorítom meg még jobban arcát és csak úgy őt egy kicsit közelebb magamhoz.-Nézd csak.-kapom elő szeretett kis tőrömet tokjából, mellyel később csak ejtek néhány mélyebb vágást karján.
-És ez még csak a legeleje.-mosolyodom el aranyosan ám kissé mégis ördögien, majd a tőrt nemes egyszerűséggel beleszúrom a hapi combjába mire az csak fájdalmasan felordít ezzel, rendesen magunkra vonva a többség figyelmét de ezt én csak megoldom annyival, hogy jobb szemem segítségével, inkább mindenkit egymásra uszítok, így el is terelődik rólunk a figyelem.
-Nehogy azt hidd hogy egy ilyen olcsó trükkel elmenekülhetsz.-fogom be száját és csak még mélyebbre vésem húsában fegyveremet.

Amikor a dal közepénél jártam amikor valaki hangosan felordított.Az udvaron mindenki arra nézett ahonnan a hang jött.Tudtam ki az.De okosan és gyorsan megoldotta a helyzetet.A képességével az egész udvart harcba bocsátotta.Csak engem nem,meg azokat akik az épületekben vannak.Eltettem gyorsan a képet és elindultam a srác felé,hogy megnézzem mit csinált már megint.Gyorsan átjutottam egy részen ami szinte üres volt,de a többi az nehezebb volt.Amikor két angyallány verekedett az egyiknek a könyöke belefúródott a hasamba.A hirtelen jött fájdalomtól kicsit összegörnyedtem,de gyorsan kihúztam magam és a fájdalommal nem törődve mentem egyenesen ahhoz a baromhoz.A körülöttem lévő verekedéseket elkerültem szóval a hasfájástól eltérően tökéletesen jól voltam,egészen addig míg egy penge bele nem talált a vállamba.A fájdalom villámgyorsan ért és egy kicsit ziháltam de mentem tovább.Tudnom kellett,hogy mi történt vele,hogy ez lett belőle.Miközben haladtam egyre csak előre éreztem,hogy már nem is fáj a vállam.Vagy csak megszoktam?Ki tudja.Mikor odaértem láttam,hogy ennek a szadista állatnak véres a háta.Kissé elsápadtam.Mégis,hogy sikerült bárkinek is megsebesítenie.Aztán felmértem az egészet.Még mindig nem vettek észre és a srác szadista módra döfködte bele az angyal srácnak a lábába a kését.Az angyal amikor fájdalmában felnyüszített észrevette,hogy ott vagyok és könyörgően nézett rám,de semmi haszna nem volt ugyanis teljesen lefagytam a sok vér láttán.Belekerült egy kis időbe,hogy újra normális legyek.Közelebb mentem hozzájuk.Vajon mit csinálhatott ez a srác ennek a démonnak.-Hé te szadista barom,hagyd már abba-mondom az önimádónak.Rám nézett és észrevettem,hogy tűzpiros szeme és az az ezüstös szürke szeme haragosan villog.Nem hagyta abba ezt az egészet.-Állj már le te barom-ordítok neki de mintha meg sem hallaná.Odamegyek és megfogom a kést.Érzem ahogy a kés felszakítja a bőrömet de nem érdekel.Gyorsan ki is téptem a srác kezéből a tőrt.Már a vérem csorgását is éreztem a kés alatt így ledobtam a földre.Rá néztem a véres lábú srácra.-Nem tudom,hogy mit csináltál de most azonnal tűnj el!-mondom neki kimérten.
-Te,te vagy az angyalok szégyene!-mondja egy kissé remegve.-Hogy védheted ezt az átkozottat?!-kérdezi de erre csak lesajnáló pillantást kap.
-Nem a te dolgod.Most húzzál innen!-mondom hűvösen.A srác reszketve nagy nehezen felállt és elment.Az én kis játékpartneremre nézek aki még mindig a döbbenet és a harag sokkjában áll.
-Most már minden rendben van.-mondom neki lágyan.-Mi történt,hogy ennyire kiakadtál?-kérdezem óvatosan.Aztán nem figyelve a saját kérdéseimre a hátára esett a pillantásom amin egyre jobban látszódott a hatalmas vörös folt.Hirtelen felindulásból megöleltem aztán letépve a pólómból egy hosszabb rész bekötöttem a hátát,de még mindig nem szólalt meg.Rátettem a kezem a hátára és megmaradt energiámból felhasználtam a felét amivel a seb összeforrt.
-Itt maradok amíg nem válaszolsz nekem-mondom,de nem tudtam,hogy mi lesz később mert érezni kezdtem ahogy kezd sötétülni a világ és a fájdalom teljes erejével marcangolja testemet.A földre ereszkedtem és odamásztam a falhoz.Hátamat neki döntöttem,és lassan elsötétült a világ.Aztán láttam anyámat aki mosolyogva várt rám.

Ashley
-Áúú!!-ordítottam fel, amikor egy ismeretlen angyal keze neki csapódott az arcomnak.Eddig aludtam volna?Mindenki verekszik?Mégis mi történt itt?Körbenézek, de csak egy ismerős arcot látok, Zack...Megint begurult.Szegény srác lábába nyomkodja a kést,de semmit nem tehetek, azt hiszem még egy ember hal meg a szemem láttára.Egy apró könnycsepp gördült ki a szememből amikor az angyal fiú nyakamnál fogva felemelt.Semmi erőm sincs.Mit tegyek?Ekkor hirtelen meglátom a szemem sarkából Lisát közeledni.Amikor odaért az ördöghöz, csak elküldte a megsebesült angyalt és megölelte a pszichopatát.Ekkor az "ellenfelem" gyengült és egy jól irányzott ütéssel földre küldtem.Lassan elindultam az ölelkező fiatalok felé.Az erőm még nem tért vissza, homályosan láttam, de mindenképpen tudni akartam mi folyik itt.De még így is észre vettem Zack hátán a vörös vérfoltot, amit mire odaértem Lisa már be is kötött.A barátnőm szeme lassan csukódott.Ahogy a föld felé zuhant teste, látni lehetett a vállán egy mély sebet.Nem tudok mozogni.Itt állok a haldokló barátnőm mellett, de segíteni most sem tudok.Talán lehet, hogy akkor...Kezem a fejemen lévő virág felé nyújtom, majd az égére emelem tekintetem.
-Adj erőt...kérlek!-ordítottam az ég felé.Szemem vörösen izzik és szememből csak úgy ömlik a könny.Elképzeltem, ahogy Lisa saját mágiájával segít önmagán.Vörös szemeimmel a lányra nézek és maradék erőmet felhasználva mozgatni kezdem testét.Kezét hátranyújtja a vállán tátongó seb felé és keze, akárcsak a seb fényleni kezd.

Zack
-Tán csak nem fáj?-hangom nyájasan hat, ám tekintetem nem pontosan erről árulkodik.
Ezután, pont mikor kihúzom végre a fegyvert a hapi lábából, hirtelen megjelenik mögöttem a szőke hajú leányzó,és idióta módjára megszorítja a tőr pengéjét, hogy hátha az majd jól felszakítja a bőrét! Ekkora idiótát még világ nem látott..
Ekkor viszont olyat csinál, mire egy pillanatra megtorpanok. Csak lazán elküldte a f*szba azt a sz*rházit, ezzel kivédve engem. Mi a jó...? Aztán, amilyen lágyan hozzám szól..megkattant.
Mikor megölel,csak ugyanilyen megszeppent arckifejezéssel bámulok ki a fejemből, ám ekkor érzem,hogy a hátamon lévő seb fájdalma kicsit enyhülni kezd. Szóval ő gyógyító mágiát képes alkalmazni. A kérdése teljesen kiment a fejemből, ezért nem is adtam rá választ. Ekkor veszem csak észre a vállán lévő mély vágást, melyből már egész szépen csörgedezik a vér. Na hogy ennek miért érzem hogy nem lesz jó vége..?
És állításom be is igazolódik, mikor a Szöszke csak a falhoz vonszolja magát és pillanatokkal később már be is ájul. Már éppen reagálnék valamit, mikor megjelenik a másik kiscsaj is, és az meg elkezd bőgni..emberek, csak én vagyok még ép eszű?!
Viszont ekkor észreveszem,hogy szemei most vörösen lángolnak,nem pedig a megszokott tengerkék színben,és pillanatokkal később a szőke kezei már önkéntelenül is mozogni kezdenek, ezzel valahogy elérve azt hogy mágiáját is újra tudja használni. Őszintén nem nagyon érdekel, hogy mi lesz ennek a kis folyamatnak a végkifejlete így csak egy halk sóhaj kíséretében állok fel, és hagyom ott a két lányt.
Lépteim lassúak,és egy pár perc után már úgy találom,elég messzire lehetek tőlük. Az az idióta.. Nem hogy esetleg a csuklómat fogná meg, azzal legalább sértetlenül hagyva magát ááá nem,dehogy..a tőr kiélezett pengéjét kell baszogatnia,iiigen, nagyon okos kislány! És eleve is, minek avatkozik bele a dolgomba?! De végül is...segített. Ha ő nem lett volna, talán már az pasas is már rég fűbe harapott volna
Erre a gondolatra csak idegesen beleverek egy b*szott nagyot a falba, mely, mint annak az izomagynak az ütésekor, szintén megrepedezik egy kicsit. Végül, egy gondolattól fogva,csak morogva megyek vissza a lányokhoz, majd odalépkedve a Szöszkéhez, egy könnyedebb mozdulattal a karjaimba kapom őt, és nem törődve senkivel, elkezdek vele a gimi épülete felé baktatni. Bent, elsétálok gyengélkedőre,ahol már szembe is találom magam egy magas háta közepéig érő,hosszú ébenfekete hajú nővel.
-Mi történt a lánnyal?-vonja fel szemöldökét a hölgy,mire csak halkan felsóhajtok.
-Csak..engedjen be.-hangom teljesen ridegen hat, így semmilyen érzelem nem vehető ki belőle.
A nő végül csak biccent egy aprót fejével, majd odébb áll. Erre én már nem is habozok tovább, belépek az egyik kis szobába, ahol a lányt csak óvatosan lefektetem az ágyra. Úgy döntök, addig amíg fel nem ébred, itt leszek, aztán majd mindenki megy a saját dolgára.
Így csak odahúzok az ágyához egy széket és ráülve, kezdek el a fa tákolmánnyal billegni. Ezt csinálom úgy egy negyed óráig, de aztán viszont már ténylegesen is kezdem elunni az agyamat. Ébredjen már fel, vagy ha még sem akkor majd én teszek róla. Erre a gondolatra csak megejtek egy apró mosolyt és csak lehunyom szemeimet,de a kinyitásukhoz már túlságosan is lusta vagyok. Elfáradtam..ez a mai nap már nekem is túl sok volt..
Először csak halkan szuszogva pihenek lehunyt szemekkel,de percekkel később már el is nyom az álom, és egy véletlen folytán, kissé erősebben lüköm meg lábaimmal az ágyat, így csak dobok egy hátast egyenesen le a kemény földre. De ez engem úgy látszik nem igazán érdekel, mert csak nyugodtan alszom tovább mintha mi se történt volna.

Lassan kinyitom a szememet és szétnézek.Hol vagyok?Oldalra fordítom a fejemet és akkor...akkor meg látom a földön fekvő vöröskét.De hülye.Nagy nehezen feltornázom magam ülőhelyzetbe és szét nézek és meglátok benn a szobában egy nőt.
-Hol vagyok?-kérdem meg tőle előbbi néma kérdésemet.
-A gyengélkedőn.Az a fiú hozott be.Aztán amint lerakott el is aludt.-mondja el a kis történetet az idejutásomról.-Mégis mi történt?-kérdezi.Tényleg...!Mégis mi történt.Kutakodtam az emlékeim közt és eszembe jutott.Ott voltunk kint az udvaron és ez barom le állt verekedni aztán az egész udvar harcolni kezdett.Ahogy ez eszembe jutott röviden felvázoltam a történet bár egy kicsit megmódosítottam azt a részt ahol a vöröske harcol és majdnem megöl egy angyalt.
-Hol fáj?Van még valahol sebed?Bekötöm.-mondja kedvesen egyet sóhajtva.
-Köszönöm de nem kell.Megtudom én is csinálni-mosolygok rá.Ki eresztem a belső energiámat és az egész testem fényárban úszik de csak pár pillanat az egész és vége is.-Volt seb,nincs seb.-mondom egy csintalan mosoly kíséretében.A hölgy elnevette magát.
-Szóval gyógyító vagy.-mondja most már teljesen barátságosan.
-Igen.De ön ki tetszik lenni?-kérdezem óvatosan.-Még nem láttam az iskolában.
-Én Ms.Becker vagyok az iskola orvos.-válaszolt mosolyogva.-És személyedben kit tisztelhetek?
-Én Lisa Hilston vagyok!-nevem hallatán csak egy újabb mosolyt küld felém.Ki kászálódom az ágyból és próbálom felhúzni a srácot,de nem megy valami könnyen.
-Segítsek?-kérdi óvatosan és láttam,hogy elfojtja mosolyát.
-Köszönöm,kedves tetszik lenni,de így is sokat segített nekünk végezze tovább a dolgát!-amint ezt kimondom elfordul és elmegy.Újabb próbálkozásokat teszek aztán egy hirtelen lendülettel,minden erőmet összegyűjtve felhúzom a derekáig az ágyra.(Csoda,hogy nem ébredt fel ezekre,nagyon ki lehet.)Aztán gyorsan megfogtam a lábait és felraktam az ágyra.Így ni!Ez így jobb lesz.Felállítom az eldőlt széket és lekuporodok rá,onnan nézve a szuszogó fiút aki most annyira ártatlannak néz ki.

Zack
Mennyi ideje is aludhatok mar? Ah,talan egy olyan ket oraja..de erdekel is ez valakit? Az eg vilagon senkit sem.
Igy hat csak nagy nyugodtan alszom tovabb mikor almom hirtelen egy pillanat alatt megvaltozik. Jobol egyenesen a legrosszabbig. Legzesem fokozatosan gyorsulni kezd mignem egyszer csak kipattannak szemeim es azonnal felulok. Meg mindig zihalok es homlokomon apro verejtek cseppek csorgedeznek vegig. Csak kesobb sikerul vegre valahogy lenyugtatnom magam es csak ekkor konstatalom hogy mi is tortent eddig. Behoztam a gyengelkedore egy lanyt..egy angyal lanyt. Hat en se vagyok normalis. De ezt is csak azert,mert meggyogyitott es utalok barki adosa is lenni.
Nem szolok semmit,hanem csak tekintetemmel gyorsan vegigmerem a lanyt es mikor latom hogy mar kutya baja,csak halkan felsohajtok.
-Te hallod...ekkora idiotat meg vilag nem latott.-vakargatom meg unottan tarkomat majd csak nekidontom hatamat a falnak.

Már vagy egy 2 órája biztos itt vagyunk,de nem zavar.Nézem ahogy csendesen szuszogva alszik.Egyszer csak felgyorsul a légzése és zihálva felkel.Aggodalmasan nézek rá.Mikor megnyugszik szétnéz,hogy hol van.(Akár magamat látnám két órája.)Gyorsan végigfuttatja rajtam a pillantást ezzel megnézve sérüléseim.Amikor látja,hogy rendben vagyok halkan felsóhajt.Vissza fojtok egy mosolyt.Kijelentésén csak nevetek.
-Az lehet,de akkor már ketten vagyunk idióták és így máris kettő idiótát lát a világ.-mosolygok rá.Aztán eszembe jutott az előbbi jelenet.-Mit álmodtál?-kérdezem végül.-Mond el nekem.-nézek rá aggodalmasan.Bár semmi értelme.Úgyse fogja elmondani.Miért is mondaná el pont nekem.Felsóhajtok.
-Hagyjuk!Vegyük úgy,hogy meg sem kérdeztem.-nézek rá nem is tudom igazán hogyan mosolyogva.Elindultam az ajtó felé,majd a küszöbön visszafordulva ránéztem.
-Köszönöm,hogy segítettél.-mondom majd ki is lépek az ajtón mielőtt válaszolhatna és elindulok a hosszú folyosón.Mégis,hogy jutottunk idáig,hogy kisegítsük egymást?Hisz én utálom az ördögöket,ő meg minden élőlényt maga körül...ennek az egésznek talán el se kellett volna kezdődnie.Majd könnyezve kilépek az ajtón,bár nem tudom pontosan kiért vagy miért vannak.Amikor ki érek látom,hogy a harc befejeződött és csak a csata maradványai vannak mindenhol.Aztán meglátok valami rongyféleséget az egyik fal mellet,közelebb érek és látom,hogy ott ájultam el.Rosszat sejtettem.Amikor közelebb értem a "rongyhoz",a sejtésem beigazolódott.Ugyanis Ashley volt ott kidőlve,egy nagy zúzódással az arcán és néhány karmolás szerű horzsolást a nyakán.Az eddig könnybe lábadt szemem most már teljes erővel sírt.Nem veszíthetem el őt.Őt nem.Letérdelek mellé és kezembe fogom ernyedt testét.
-Ashley!Ashley!Kelj fel!-mondom neki kétségbeesetten-Mondj valamit!-kérlelem suttogva.
Könnyeim az arcára esnek és onnan folynak tovább.Adok egy puszit a feje búbjára és rákoncentrálok az egész testére ami abban a pillanatban elkezd ragyogni és eltűnik a zúzódás és a többi sebe.Meghallom,hogy szuszog.Megkönnyebbülve sóhajtottam fel.Neki támasztva a hátamat a falnak veszem ölembe a barátnőm fejét és nyugtatóan simogatom a haját és el is állnak a könnyeim.Fejemet neki döntöm a falnak és hálát adok az istennek,hogy él.

Valaki szimogatja a fejemet?Vagy talán már a másvilágon vagyok?
-Pfhu...-fújom ki a levegőt, majd észreveszem, hogy a fejem alatt lévő "talaj" mozgolódni kezd.De mit keresek én egy mozgolódó földön?Talán tényleg meghaltam?Azzal kinyitom a szemem, de mást nem látok, csak az üres udvart, ahol valamiféle harc maradványait látom.Már értem, valaki ölében fekszek?!Kíváncsi vagyok, hogy ki simogatja a fejemet, de olyan kényelmes.Azt hiszem egy pár percig így maradok még.Körbenézek az udvaron, majd egyre több emlék kavarog a fejemben.Igen, ott volt Lisa és az ördög.Nekem támadt egy angyal, akit legyőztem, de miután Lisán segíteni próbáltam minden erőm elveszett és alig tudtam mozogni.Ekkor az angyalfiú újra támadásba lendült, amit már nem tudtam kivédeni.Meddig lehettem abban az állapotban?Az összes emlékem visszatért, amikor hirtelen felkaptam a fejem.
-Lisa...Te, hogy?Sikerült?-néztem rá kérdőn, de szinte tudtam, hogy annak az eddig szívtelennek hitt ördögfiúnak is benne van a keze.Most az egyszer elnézem neki ezt a nagy balhét, de ha legközelebb Lisa megsérül én magam fogom kinyírni.Gyorsan megölelem a barátnőmet, majd átfut az agyamon az a sok emlék újra.
-De Lisa, én megsérültem.Te meggyógyítottál?-nézek rá ragyogó szemekkel.

Már egy jó ideje ültem ott Ashleyel amikor már nem csak szuszogott,de egy hatalmasat sóhajtva fújja ki a levegőt.De jó felébredt.Elkezdek mocorogni,mert már kezd kényelmetlen lenni ez az ülőhelyzet és ekkor észreveszem,hogy már a szemét is kinyitotta.Látom az arcán,hogy elbizonytalanodott és próbál visszaemlékezni a történtekre.Vajon mi történt vele?Egyszer csak minden összeállt neki,miközben én aggódva figyeltem,aztán felkapta a fejét és máris engem keresett.
-Na mi van?Most ébredtünk és máris engem keresünk?-kérdezem mosolyogva majd végül elnevetem magam.-Mi sikerült?-nézek rá értetlenül.Rá is hagyva a témát máris újabba kezd.Na igen visszatért az én kis bolond barátnőm:).
-Igen és igen-mondom és próbálok visszafojtani egy mosolyt ragyogó szeme láttán.-Hülye lennék ha nem segítenék az én "testvéremen"!-mondom őszintén.-Ez legalábbis a minimum-kacsintok rá és próbálom viccesre venni az egészet,de akkor eszembe jut,hogy találtam rá.
-Ashley.Mi történ??-aggódva nézek rá de szememben látszódik a vágy,hogy elmondja nekem mi történt.Bár tudom,hogy nem akar róla mesélni nehogy fájdalmat okozzon nekem.Tudni akarom.-Mondd el nekem!-kérlelem.

Még tisztán emlékszek arra, ahogy feküdt a földön.De mintha ő már elfelejtette volna, csak úgy kérdések sorozatát zúdítja rám.Hogy testvér?Igen, testvér...Vajon hol lehet?Most mindegy is, szóval megmentett.Ez kedves volt tőle főleg, hogy még jobb kedvre is derített egy kis időre, aztán újra emlékeztetett a történtekre.
-Hát, izé szóval...Miután odamentem hozzátok, minden erőmet elhasználtam, a tested mozgatására, így földre kerültem.Ekkor újult erővel nekem támadt az a söpredék.Azután már csak arra emlékszek, hogy egy fiú...Igen, egy fiú volt azt hiszem, kiütötte, majd megkérdezte, hogy jól vagyok-e.De erre a kérdésre már válaszolni nem tudtam...-néztem rá bizonytalanul.Mégis ki lehetett az a fiú?-Nem láttad véletlen, hogy ki lehetett az?-kérdeztem meg végül, miközben egy hajtincsemet csavargattam.

A kérésemnek eleget téve elkezdett gondolkozni,majd mesélni kezdett.Egy fiú megmentette?Vajon ki lehetett az...?Na mindegy.Majd utolsó kérdésén akaratlanul is nevetni kezdtem és mint aki beszívott olyan fejjel nézhettem rá kb.-Deee.Komolyan emlékszem rá.-röhögtem ki még egyszer.Majd lenyugodva megpróbáltam újra.-Arra sem emlékeszem már,hogy te ide jöttél mert akkor már elájultam de hisz ezt te is tudod és te veled azután történt valami.De attól függetlenül,hogy nem tudom,hogy ki volt örülök neki,hogy itt volt és még segített is neked-nézek rá lágyan.-Amúgy is!Mi fasza csajok vagyunk ha kell megtaláljuk és te vagy olyan szép,hogy össze is jöttök.-És most jött a bamba nézésem majd felváltva azt a perverz.-Na de most!-fogom meg kezét.-Nézzünk be a gyengélkedőre.Lehet,hogy még maradt sebed valahol.Ha nem hát így jártunk,de legalább ott vagyunk és aludhatunk.-mondom lelkesen.Tudván,hogy a végén úgyis beleegyezik.

Ashley
Lisa a kérdésem után nevetni kezdett, majd biztatni kezdet.nem sokkal később, már bukdácsolva siettem a barátnőm után.Beértünk a gyengélkedőre.A nő furcsán nézett Lisára, hiszen nemrég jött ki onnan.Szinte azonnal átfutotta a testemet, majd kotorászni kezdett a zsebébe.Egy papírt húzott elő, majd csak kijelentette, hogy felhívja a "szüleimet" komoly sérüléseknek tűnnek.Persze csodálkozott is egy pár percig, hogy miért tűntek el már majdnem a sebek és a zúzódások, de ügyet sem vetve az orvosra a falon lévő képeket fürkésztem. -Azta!Gyönyörűek!-sóhajtottam fel, majd szemem lesütöttem és cipőm orrával kezdtem játszani.-Nem kell szólni a szüleimnek!Úgysem törődnének vele...-mondtam szomorúan és tovább bámultam a cipőimet.

Gyorsan mentünk a gyengélkedőre...vagyis én mentem,Ashley pedig bukdácsolt mögöttem,na de ez részlet kérdés.Amint beértünk rohantam az ablak melletti ágyhoz,megnézve ezzel üres-e.Amint megláttam rögtön felderült az arcom.
-Nagyon fáj a fejem,nővér.Lefekszem aludni.-néztem oda és csak akkor esett le,hogy én ott hagytam barátnőmet.Kissé zavarodott volt a tekintete.Ajajj.Biztos a szüleivel kapcsolatos a dolog.
-Nővér!Nem kell hívni a szüleit.Ezek csak apróbb sérülések én pedig amúgy is gyógyító vagyok.-kacsintok rá huncutul amit lehet,hogy nem kéne nézve,hogy ő tanár.
-Akkor gyógyítsd meg magadat,hogy ne fájjon a fejed!-nézett rám komolyan és láttam a szeme körül a kis ráncokat ezzel jelezve,hogy belül nevet.
-De azt nem tudom.Odáig még nem jutottam el.Egyébként is!Ezt meglehet oldani egy kis alvással.-mondom teljesen komolyan.A nővér végül engedékenyen bólint.Szépen,ráérősen leveszem az egyenruhát így már csak egy kisebb trikó van rajtam ami hosszabb a kelleténél.Nyugodt szívvel és álmos fejjel bebújok az ágyba.Alig telik bele pár másodperc már alszok is.
~Álom~
Az iskolában sétáltam este és kerestem valakit.Ki lehet az?Hol van?Meg kell találnom.Elindultam a nagy udvar felé,kissé remegve és kerestem ŐT.A betonon a hold halvány fényében megláttam egy árnyékot.Nem ijedek meg...pontosan tudom,hogy ki van ott.Közelebb lépek és félve ránézek.Nem látom a sötét miatt az arcát,de érzem zihálását.Ő is közelebb lép felém,s széttárja karját.Minden gátlás nélkül belesimulok ölelő karjaiba.Összebújva állunk a sötét udvaron szívem csak úgy dobog,majd kiesik.Aztán megérzem az őszívének dobogását.Egyszerre dobog,lüktet a szívünk.Remegek,nem tőle félek valami mástól.Ő is remeg,soha nem éreztem még így remegni.Együtt remegve,összebújva mintha most csinálhatnánk ezt utoljára.Kissé eltol magától.épphogy csak láthasson.Látom a vakítóan világító szempárt és rögtön elveszek mint annyiszor már máskor. Lejjebb hajol,s én közelebb húzódom hozzá.Ajkunk összeér.Egy apró pillanat volt.Ennyi nem elég.Érzem,hogy ennyi nem lesz elég.Újra egymáshoz bújva most már szenvedélyesen csókolózunk.Mikor elválunk látjuk a mohóságot egymás tekintetében.Aztán a hold épp felénk ér megvilágítva minket gyér fényével.Rá nézek kedvesemre szeretetteljesen,ám amikor meglátom ledöbbenek ugyanis a fiú ...
~Valóság~
ZACK-suttogom halkan magam elé.Zihálva keltem és csak ez az egy szó jelent meg hirtelen a fejemben.Nem emlékeztem,mert még csak hallottam róla így nem gondoltam volna,hogy ő az.Ezért tartott tőle annyira Ashley is.Mégis miért volt benne az álmomban?Miért kerestem őt?...aztán meg miért tettük azt amit tettük?millió kérdés van a fejembe de ezeket már meg bírtam fogalmazni.Életemben nem volt még ennyi kérdésem valamivel kapcsolatban.Na tessék!Idejöttem,hogy nyugodtan aludhassak erre ilyet álmodok.Lassan kifújom a levegőt és hátra dőlök.Próbálok semmire sem gondolni és csak nézni ki a fejemből,végül unalmamban végül elkezdtem számolgatni a bárányokat.5023 bárányt számoltam meg míg aztán újra el nem aludtam.Ezúttal nem álmodva semmit.

Zack
Mikor nevetni kezd, csak kérdőn felvonom szemöldököm. Majd mikor meghallom hogy én is idióta vagyok szerinte,kelletlenül felmorranok.
-És én miért is lennék agyi sérült?-biccentem enyhén oldalra fejemet egy talán kissé ijesztőre sikeredett pillantás kíséretében. K*rvára nem jó ötlet nyomban kelés után zavarni, mert akkor általában, a sárga földig alázok mindenkit, tegyen az bármit. Ilyenkor bárkibe képes vagyok belekötni,álljon az a személy hozzám bármilyen közel..és főleg egy ilyen álom után nem lesz kedvem jó pofizni..heh,nem mintha eddig olyan kedves lettem volna a világ gyökereivel..!
Így, mikor meghallom kérdését,csak halkan morogva horkanok fel.
-Közöd?-vágom hozzá kicsit se kedvesen a szavakat, majd csak tovább morogva dörzsölöm meg összeráncolt homlokomat. Nem..erről senkinek sem fogok beszélni,történjen bármi...inkább a halál.
Viszont mikor visszavon mindent, csak biccentek egy aprót fejemmel,és ekkor a Szöszi egy köszönöm kíséretében már ki is viharzik a szobából. Én csak csendben bámulok ki a fejemből, miközben próbálom csitítani a jelenleg bennem tomboló indulatok hatalmas,fodrozódó tengerét.
Egyszerűen..nem megy. Valakin vagy valamin le kell ezt a sok indulatot vezetni..
Így már pattanok is fel, majd felborítva az egyik kis asztalt, hagyom el én is szobámat én sétálok végig a folyosón ám mikor bepillantok az egyik szobába,észreveszem kedves kis barátomat, akinek jelenleg most kötik be a combját. Heh..béna.
A srác mikor meglát engem, tisztán látható undor és harag ül ki arcára és egyszer csak hallom hogy halkan morogni kezd. Én erre csak pimasz mosoly kíséretében emelem kezemet arcomhoz, majd kinyújtva nyelvemet, nyalok bele úgymond a levegőbe, pontosan mutató és középső ujjam közé. Mindezt megfűszerezve azzal a szokásos pimasz ám mégis igazán vonzó mosolyommal. A hapi ezen talán kissé felhúzhatta magát, mert már majdnem ordított volna rám, de a nővér éppen ekkor húzta meg a kötést, így csak egy halk nyüszögés féleséget hallhattam, mire legszívesebben ott röhögtem volna fel helyben,de most tolerálom magam, így csak a markomban mosolyogva állok tovább. Ez most rohadt jól esett..
És a kettővel arrébb lévő szobában meg kit pillantanak meg szemeim? Hát még szép hogy a Szöszit. Mivel jelenleg jobb dolgom amúgy sincs,csak unottan bevonszolom magam a szobába. Végül csak egy apró mosoly kíséretében, kapok le az asztalról egy pohár vizet melyet biztos neki készített ki valaki, de ezt most pont lesz*rom, és teszem le az ágya mellett lévő kis asztalra. Ezután munkám fény pontjaként, csak óvatosan beleteszem a lány kezét a pohárba majd végül dolgom végeztével,csak csendben kisompolygok a teremből, és kint,az ajtó mellé állva, hogy az angyal ne vegyen észre, csak nekidőlve a dalnak, várom a Szöszke reakcióját.

Még aludtam örültem,hogy nem álmodom semmit,de aztán az az üres és nyugalmas álombeli sötétség hirtelen átváltott egy álomba.Bár arra már nem emlékszem,hogy mit álmodtam arra igen,hogy Zack benne volt és és már megint csinált valamit amin én nagyon felhúztam magam és elkezdtem kergetni.Nagyon fura volt az egész álom,olyan mint egy macska-egér játék...Kinyitottam a szemem.A francba.
-Hát még egyszer nem fogok gyengélkedőn aludni a biztos-morgom magam elé.Idegesen felülök és...hát nem igaz,ennél rosszabb már nem lehet ez a nap?a kezem egy pohárba volt mártva(vajon ki lehet?vajon ki...)és én ezt nem tudva a lendületemmel a halálba küldtem szegény poharat.
-Jajj.Szegény poháár.-mondom úgy mint amikor a ribancok nyávognak amikor valami rossz történik velük,ezzel boldogítva Zack-et.Tudom,hogy ő csinálta ezt a baromságot és hogy ki nem hagyná azt hogy mekkorát hisztizek.A padló apró szilánk darabokkal és egy kisebb víztócsával volt borítva.És akkor megéreztem azt az ismerős érzést.Felkeltem az ágyból és elindultam a mosdó felé,de az ajtóba megállva rájöttem hogy egy trikó van rajtam és az én kis bugyim:3.Pirulva visszafutottam és elkezdtem magamra felrángatni gyorsan először a szoknyát majd a pólót.Ismét elindulva ki a gyengélkedőről,(ezúttal teljes ruházatba)az ajtóban megállva vettem egy hatalmas sóhajt és felöltöttem azt a hűvös de egyben mindenkire mosolygok és mindenkivel kedves vagyok arckifejezésemet.Kiléptem a folyosóra ahol alig volt valaki,de azok pontosan ott voltak akikkel most nem akartam összefutni.Elindultam,hogy elvégezhessem a dolgom,de ekkor velem szembe jött egy társaság és amint észre vettek integetni kezdtek nekem,hogy menjek oda.A felöltött arckifejezésemmel egy aprót biccentettem feléjük és elintegettem nekik,hogy most nem,majd mentem tovább célirányosan.Épp akkor fordult be az a stréber lány az osztályomból és rögtön ide is jött hozzám.
-Szia Lisa!-köszöntött hatalmas mosollyal.-Megtudnád adni a házit a matekból?
-Szia!-basszus hogy is hívják na mindegy.-Nem.Sajnálom,nem voltam órán a gyengélkedőbe voltam.-néztem rá ártatlan mosollyal.
-Á.Semmi baj.És most hogy vagy?Jól?-kérdezett mindent egyszerre.
-Tökéletesen.-mosolygok rá biztatóan.-Na de most nekem mennem kell.Szia!-és mielőtt bármit is mondhatott volna elfutottam és most már oda is értem a mosdóba.Szinte bevágtam az ajtót és benyitottam az egyik fülkébe.Megkönnyebbülve sóhajtottam fel dolgom végeztével.Megmostam a kezem és elindultam az udvar felé.Amint kiléptem a friss levegőre mélyet szippantottam belőle és elindultam a szokásos helyemre.Odaérve rögtön leültem a fa tövébe és szétnéztem van-e itt másvalaki rajtam kívül.Senki nem volt,de tekintetem megakadt egy margarétán ami azonnal megtetszett így letéptem és azt forgattam a kezembe.Elálmosodtam.Miért vagyok ma egész nap álmos?Már épp elaludtam volna amikor megcsörrent a telefonom.Egy ismeretlen szám hívott,de mint általában felvettem.
Igen tessék?-kezdtem a beszélgetést.
-A kórhától hívjuk.Maga Lisa Hilston?-kérdezte a recepciós.
-Igen én vagyok.Miért keresnek?-kérdezem aggódva.
-Az apját beszállították a központunkba és ön az egyetlen élő rokona ha jól tudom.Az apja elájul a sok stressztől és alváshiánytól.-amint ezt kimondta a szívem kihagyott egy ütemet.
-De azért...jól van?-aggodalmaskodtam.
-Igen,de még pár napig bent tarjuk megfigyelésre.Ha akarja meglátogathatja.Mindjárt elmondom a látogatási időpontot.-mivel nem válaszoltam rögtön hallottam hogy elkezdett kattintgatni.-Nem szükséges.Hívjanak ha esetleg romlana az állapota.-fejeztem be a beszélgetésünket és letettem.
Lehunytam a szemem és belegondoltam az egészbe.Éreztem lehunyt szemem alól,hogy kibuggyan egy könnycsepp,majd azt lassan követi egy másik majd egy harmadik.Sírni nem kezdtem,inkább elaludtam a nap fáradalmaiba,a margarétával a kezemben.

Zack
Csak várom a nagy reakciót, majd mikor meghallom a lány hangját, csak eleresztek egy halk sóhajt. Áh, nem hugyozott be..akkor semmi értelme nem volt az egésznek. Viszont ekkor hirtelen olyat látok, mely talán most az egész napomat fényessé tette. De ekkor a szöszi is feleszmél és már tűnik is el újra a szobában gondolom,hogy magára öltse haszontalan ruháit..de most komolyan. Tökre jól elnézegettem volna még egy kis ideig.. Már éppen szóltam volna utána, hogy miért rontja már megint el az örömömet, de a lány ekkor hirtelen elviharzik mellettem, ügyet sem vetve az emberekre..mi a jó..?
Végül csak fejemet csóválva megyek én is ki az udvarra ahol őszintén nem tudok magammal túl sokat kezdeni..
Végül utamat egy terebélyes fa felé vettem, majd levetődve tövébe, fonom össze karjaimat tarkóm mögött és kezdem el a növény ágain lévő virágokat pásztázni..hogy milyen szépek..felfordul tőle a gyomrom.. De erre a kis pihenésre viszont most szükségem van..meg konkrétan már mozdulni sem bírok. Így csak nagyot sóhajtva helyezem kényelembe magam és észre sem veszek, hogy a fának a másik oldalánál pont a Szöszi van.
Ekkor érzem, hogy valami most viszont nagyon kikívánkozik belőlem...nem sokszor csinálok ilyet főleg nem emberek előtt de most valahogy senki bámuló tekintetét nem érzem magamon, és...esküszöm nem vagyok normális, de most olyan jól esne,és annyira kikívánkozik belőlem..
Végül csak egy nagyobb sóhaj kíséretében, kezdek el végül rettentően halkan,hogy még véletlenül se hallja meg senki,énekelni. Hangomat finoman a szelek szárnyára engedem,miközben teljesen elveszek a dalban,így néha hangerőm is kissé megerősödik.

Aludtam.Nyugodtan aludtam.Egyszer csak még félálomban meghallottam valakit énekelni mögöttem,de nem tudtam rá venni magamat,hogy kinyissam a szememet.Hallgatom a gyönyörű éneket.Ki az aki ilyen szépen énekel?lassan kinyitom a szemem és olyan fura érzés volt.Mintha az egész bensőmet elárasztotta volna a melegség.Lassú,fáradt mozdulatokkal magam mögé nézek és mit látok?hát...Zack-et?Háát ilyet se láttam még.De az ének sok mindent elárul egy személyről,szóval aki így énekel az rossz ember nem lehet...legalábbis ezt mondta régebben anyu,de ez lehet hogy nem igaz,bizonytalanodok el.Érzem,hogy a dalnak lassan vége lesz.Nem vehet észre,akkor megölne.Áh.Csak eljátszom,hogy alszok és minden rendben lesz.Előző mozdulataimmal visszafordulok,és behunyom a szemem,ezzel eljátszva,hogy alszok.Annyira szép volt ez az egész.Vajon hol tanulhatta?Milyen jó lett volna együtt énekelni...jajj miket gondolok.Az az álom rossz hatással van rám.Na mindegy.Legyünk természetesek.Mi most éppen "alszunk még mindig".

Zack
Egyszer csak kezdem úgy érzem magam, mintha valami éppen rajtam legeltetné bámészkodó tekintetét,ezért egy pillanatra le is állok a dallal és hallgatózni kezdek,hátha meghallok valami kisebb zajt, így arra is rájövök,hogy kitől borzongtam meg ennyire.. Viszont mikor pillantok meg és nem is hallok senkit, csak nyugodtan folytatom tovább, majd fejezem be végül a dalt,és csak nagy nyugodtan nyújtózkodom ki, majd egy kósza gondolattól fogva,mászok egy kicsit odébb ám ekkor tekintetem hirtelen megakad a fa tövében ücsörgő Szöszin. Látszólag, a lányt mát réges rég elnyomta az álom, de én valamiért ezt nem nagyon hiszem el.. Hisz a gyengélkedőn is csak nyomta az ágyat akkor meg mi a tökömért aludt volna be újra,ilyen hamar? Mindegy is..
Csak leguggolok elé, majd érzelemmentes arckifejezéssel fogom be az orrát, ezzel elzárva jelenleg az egyedüli útját a levegőhöz így,akár aludt,akár nem,kénytelen lesz felébredni. Arcom eközben akaratlanul is közelebb kerül az övéhez.

Tettetésem kezdett már zavarni,ugyanis így nagyon unatkoztam.Aztán megéreztem valakinek az ismerős jelenlétét.Úr isten miket gondolok már,ismerős jelenlét...túl sokat tartózkodik környezetemben.Várom,hogy mit fog csinálni,mert ha idejött annak biztos van valami oka.A várva várt esemény el is jön ugyanis az a tökkelütött befogja az orromat.Próbálok apró levegőt venni a számon,hogy úgy tűnjön mintha aludnék,de ez nem elég.Egy percig próbálkozom végül már majdnem megfulladok levegő hiányába így kinyitom a szemem és rögtön elkezdek ott olyan ordítás-visítás keverékével beszélni hozzá:
-Te megörültél???-ripakodok rá.-Mégis,hogy gondoltad,hogy befogod az orromat amikor alszok?-nézek rá mérgesen.Majd további mondókámat megspékelem azzal,hogy elkezdem ütni a vöröske mellkasát.-Hogy lehetsz ilyen barom???-És ekkor észreveszem,hogy az arca közelebb van mint kellene,hogy legyen és ezzel eszembe jut is az álom.Lenyugszom és felveszem a hűvös arckifejezésemet,hogy ne lehessen látni zavaros tekintettemet és a bennem kavargó érzéseket.-Hagyjuk rá!Már úgyis tudom hogy őrült vagy.-mondom neki és amikor felállnék vissza esek ugyanis megrándítottam a bokám.-Nagyszerű-morgom az orrom alá.Ezt nem tudom meggyógyítani szóóóval még maradnom kell.Visszaülök a fatövében és gondolkodom mit kéne most csinálnom,mert Zack előtt nem fogok próbálkozni a járással az biztos,szerintem majd elbicegek valahogy a gyengélkedőig majd ott bekötik.