Angyalok és Ördögök /játék/

Zack
És mit kapok cserébe? Persze, hogy szokásához hívén újra csak beleordibál az arcomba mindenfajta baromságot. És most még a mellkasomat is üti..k*rva jó. Csak nagyot sóhajtva csóválom meg fejemet, majd hirtelen elkapom a lány csuklóját majd annál fogva lököm őt a fa vaskos törzséhez miközben kezeit a feje fölé emelem, és úgy préselem még jobban a fához.
-És ha azt mondom hogy már őrülten születtem, akkor mit mondasz? Senki sem lehet olyan tökéletes, mint amilyennek te hiszed magad. De én átlátok az álcád mögött aranyom..te sem vagy különb nálam...csak egy túl fényezett,tulajdonképpen értéktelen kis üveg szilánk..-sziszegem neki egy gyilkos tekintet kíséretében szavaimat, miközben arcom még inkább közelebb kerül övéhez.-Velem nem lehet csak úgy ordibálni..Felfogtad?

Mikor megfogja a csuklómat és neki taszít a fának,rögtön rájövök,hogy mekkora is a fiúk és a lányok közötti erő eltérés.Halkan nyöszörgök.Mikor befejezem az ordibálást válaszol is az egyik kérdésemre.Hogy örültnek született?hmm nem is számítottam nagyon másra.
-Miért is hinném,hogy minden és mindenki tökéletes?És legfőképp miért hinném azt magamról,hogy tökéletes vagyok?-kérdezem már már megbántottan.Eszembe jutott anyukám halála,az a kétségbeesés és sok sírás,apukám eltaszító tekintete,mindenki kitaszítottsága.Az emlékek csak úgy áramlani kezdtek és a fájdalom apró szilánkjait lehet felfedezni a szememben.További szavai megdöbbentettek,de nem tartott sokáig döbbenetem mert várható volt,hogy észreveszi.Érdekes.Ő miért vette észre?Miért csak ő...?Befejezi a mondatát egy gyilkos tekintet kíséretében,majd most ellenben az eddig történtekkel most én bólintottam beleegyezően vádjaira.
-Ja.Tulajdonképpen az vagyok,igazad van.Van vele bajod?-kérdezem hűvösen és minden fájdalmam a szemembe rejtem azt úgyse nézi senki.-Felfogtam!Van még valami mondandód vagy végeztünk?-kérdezem és fáradtan rámosolygok.-Ha végeztünk akkor elmennél kérlek?Szükségem van egy kis egyedül létre.Bár gondolom erre már kérni se kell téged,úgyse bírsz engem szóval magadtól is elmész.-ömlenek belőlem a szavak.Nagyon jó lenne ha elmenne,mert már nem tudom türtőztetni magam,hogy ne jelenjenek meg az arcomon az érzéseim.

Zack
-Hogy miért? Mondjuk..ha éppen az ellenkezője lennél annak,aki most vagy, akkor hidd el, rohadtul nem lenne merszed hozzá, hogy csak ilyen lazán leordibáld a pofámat, úgy hogy még azt is tudod, miket teszek..szóval.-ingatom meg finoman fejemet, miközben egy kicsit elhúzódom tőle.
Viszont ekkor észreveszem azokat az érzelmeket szemeiben, mire egy pillanat erejéig megszeppenek, de aztán újra visszaveszem eredeti, nem törődöm arckifejezésemet. Heh..nem tudtam, hogy ő is képes érezni.
Később tudtomra adja,hogy igenis felfogta azokat amiket mondtam neki,és mikor kijelenti hogy igazam van, csak észrevétlenül biccentek egy aprót fejemmel.
-Nem hittem, hogy képes vagy bevallani még magadnak is igazságot.-ejtek meg egy halovány ám mégis kárörvendő mosolyt, majd mikor később megkér rá,hogy húzzak el a pics*ba csak egy kicsit szebben kifejezve, felröhögök.-Igazad van,tényleg nem bírlak.-ingatom meg még mindig nevetve fejemet, majd csak egy kósza pillanatban enyhül szorításom, és ekkor csak egy könnyedebb mozdulattal a karjaimba kapom a lányt.
-De van benned valami furcsa,ami megfogott.-kezdek el a gyengélkedő felé battyogni, majd mikor beérek az egyik szobába, a lányt csak lefektetem az ágyra.-És ki fogom deríteni hogy mi az.-suttogom halkan a fülébe majd kiegyenesedve, elhagyom az épületet.
Kint, csak visszavonszolom magam ahhoz a fához ahol eddig voltunk, és nekitámaszkodva törzsének, halászok elő a zsebemből egy szál jointot majd egy ön gyújtót és úgy kezdek el halkan pöfékelni.

Miután megkértem diszkréten,hogy távozzon ő csak felkapott és elindult velem az épületbe,felismertem az utat így rájöttem arra is,hogy a gyengélkedőbe megyünk.(lángész vagyok Haru!xd)Óvatosan letett az ágyra és belesúgta a fülembe,hogy ki fogja deríteni,hogy mi fogta meg őt.Egy kiddé megborzongtam ,de mire észrevettem ő már tovább is állt.Ekkor bejött a nővér és kérdőn rám nézett,nem is csodálom...egész nap idejártam.
-Kibicsaklott a bokám és azt még nem tudom meggyógyítani.-válaszoltam ki nem mondott kérdésére.A nővér gyorsan megértette és már oda is jött hozzám,hogy megnézhesse a lábamat.Egy kicsit bedagadt és lilás volt,de amúgy semmi baja.Bekötötte,felírt egy kis fájdalomcsillapítót és mehettem is.
-Pihentesd egy hétig!-kiáltott utánam.Visszaindultam az udvarra hátha lesz egy nyugodt hely ahova mehetek.Sétálás közben beállítottam úgymond az agyamban a töröl gombot,hogy ne emlékezzek a múltban történt dolgokra.Rákoncentráltam a nemrég történt dolgokra,az álomra és miegymásra és már is jobb lett.Jókedvem lett.Derűsen elkezdek dúdolgatni egy dalt és úgy jutok ki az udvarra.Nem gondolkozok a lábam csak úgy visz,oda ahol a legjobb nekem.Amikor odaérek ahova mennem kell megtorpanok.Ott van Zack a fa tövében és pipázgat.Elmosolyodom ezen hisz nem mindennapi alkalom a Vöröskét így látni.Elindulok felé,hisz most nem bántana,mert az előbb is segített.Csendesen odalopakodok mögé és a hátára ugorva megölelem(bár lehet hogy közben megfullad:D).Miért is csináltam ezt?Na mindegy ez így jó.Érzem,hogy ez így jó.Mosolygok tovább miközben lassan elengedem és talpra állva állok és nézem,hogy most le fog-e ordítani amiért ezt csináltam.

Zack
Egész szépen sikerül ellazulnom a ciginek hála, és ez mondjuk most k*rva jól is jön,hisz egész nap csak a Szöszit babusgattam..áh, az a lány se komplett. De most elküldök én mindenkit a g*cibe..jelenleg, egyedül csak én számítok meg még az a maradék joint melyet az ujjaim közt billegetek. Miközben egy újabbat szívok a szálból, egyszer csak érzem,hogy valaki mintha nekicsapódott volna a hátamnak és aztán meg ölelt mint valami plüss macit. Mikor hátrafordulok,észreveszem hogy lesből támadóm nem más mint a Szöszi hercegnő maga. Csak egy mély, fáradt sóhajjal díjazom megjelenését,majd mikor tekintetében észreveszem azt a halovány kíváncsiságot, csak megejtek egy halovány mosolyt.
-Nem arról volt szó,hogy hagyjalak békén, mert egy kicsit ki akarod szellőztetni a fejed?-biccentem enyhén oldalra fejemet,és arckifejezésemen látszik,hogy nem vagyok teljesen százas.
Most nincs kedvem lemorogni a fejét..majd máskor..~ Ekkor valami határozottan szemet szúr és erre csak elkezdem szőke fürtjeit b*szogatni kezemmel.
-Tudtad hogy szinte már fénylik a hajad,olyan szőke?-vált ekkor arckifejezésem kissé afféle komoly,tudakolóvá miközben még mindig a lány haját méregetem.

Kíváncsian méregetem őt,amikor is megejt egy hangos sóhajt.Elvigyorodok.Feltett kérdése egy kissé zavarba hoz,de rögtön el mosolyodok megint.
-De igen,erről volt szó,de voltam már egyedül és most társaságra vágyom-mondom neki zavartalanul attól függetlenül,hogy ez mennyire idiótán hangzik.Mondjuk megdöbbentett,hogy pont ezt hozta fel amikor is megöleltem.Elterelve erről figyelmemet egyszer csak elkezdte babrálni a hajamat.Zavartan néztem rá.Mosolyom megint visszatért,mintha el sem tűnne egész nap.
-Tudom.Angyal vagyok még ha nem is látszik annyira rajtam.De egyébként ez benne a szép,nem??-válaszolok és kérdezek vissza egyszerre,majd rá nézek.Alig tudom visszafogni kacagásomat komoly képe láttán,miközben még mindig a hajamat méregeti.Megint rám tört az a hirtelen vágy ami az előbb is.Elhallgatok és komoly fejjel nézek rá.
-Megölelhetlek megint?-kérdem óvatosan,félve a visszautasítástól ámbár mégis komoly arcom mutatom kifelé.Uhh ha ez így folytatódik el lopom tőle a cigijét és én is szívok belőle...végül elnyomva ezt rá emelem tekintetemet,ezzel jelezve,hogy várok válaszára.

Zack
Mikor megindokolja első kérdésemet, csak alig észrevehetően biccentek egyet fejemmel és csak leleményes fapofával bámulom tovább a lány mosolygós arcát. Következő válaszára csak megforgatom szemeimet.
-Szép..nektek lányoknak, amúgy minden szép?-biccentem finoman oldalra fejemet egy enyhén kíváncsiskodó tekintet kíséretében.
De mikor végül felteszi az öleléssel kapcsolatos kérdését, egy pillanatra megszeppenek, de végül csak ugyanolyan semmit nem mondó arckifejezéssel tárom szét karjaimat.
-Majd meglátjuk, megéled-e a holnapot.-hangomból semmilyen érzelmet sem lehet felfedezni, így még ha próbálkozni is akarna, akkor se tudna semmit se kideríteni gondolataimról.

Kérdésem hallatán látszódik,hogy megszeppen,de ez sem tart sokáig,felveszi a szokásos kis arckifejezését és széttárta a karját ezzel jelezve,hogy neki oké.Mosolyogva indulok felé és belevetődök a karjaiba.Mikor meghallom a következő mondatát már csak nevetek.Nem tudom mi van velem,de megkedveltem Zack-et valamiért.Talán mert észrevette a maszkomat,vagy csak azért mert végre valaki emberként viselkedett velem...?Nem tudom,de azt biztosra,hogy őt nem engedhetem el.Ha neki én nem is vagyok egy kicsit se fontos nekem ő már valamilyen szinten azt.Az arcomat belefúrom a vállába,egy hirtelen mozdulattal ki is lépek öleléséből és gyorsan megkerülve ráugrok a hátára.Hahahaha.
-Ugroook!-ordítom bele a fülébe mikor már fent vagyok.Az udvaron már csak mi voltunk,így csak kiabálásom és nevetésem visszhangzott.

Az iskola tetején heverészek és nagyokat ásítok. Olyan kellemes az idő, kár lenne ezt mások társaságával elrontani. Kissé unottan bámulom a felhőket és próbálok nem a múltra gondolni. Azonban egy idő után megunom a dolgot és feltápászkodok, ám ekkor véletlenül lecsúszik néhány cserép és az udvar közepére esnek nagy csörömpöléssel.
-Remélem nem ütött agyon senkit se. -jegyzem meg sóhajtozva.

Zack
Nem is kell sok a lánynak, már bújik is hozzám mint valami szeretet hiányos kismacska, mire csak eleresztek egy igazán halvány mosolyt,amit később viszont gyorsan le is törlök arcomról. Szóval nem fél mi..? Most az egyszer elengedem ezt neki. Csak finoman karolom át derekát ezzel jobban közelebb vonva magamhoz, de a szöszi erre már ki is bújik karjaim közül,és egy pillanat alatt már ugrik is fel hátamra de csak másodpercekkel később jut eszébe szólni.. És még a fülembe is ordibálja mindezt hogy még süketüljek is meg,de rendesen.
-Hé, ez nem volt benne az egyezségünkben.-készülnék már arra,hogy egy könnyedebb mozdulattal lehajítsam a lányt a hátamról, viszont ekkor egy cserép zuhan le pontosan pár centiméterre mellénk, így már reflexszerűen arrébb ugrok és szorosabban kezdem el fogni a hátamon csücsülő leányt.
Nem mondok semmit, hanem csak egy kedves mosoly kíséretében felpillantok az épület tetejére majd csak egy szép,nőies mozdulattal mutatok be az ott tartózkodó alaknak. Ennek most sikerült kicsit visszarándítania a való világba, szóval pápá Magical World..

Mikor már azt hiszem,hogy csak le fog dobni csak hátra ugrik és szorosabban fog amin meglepődök,aztán eszembe jut,hogy majdnem fejen talált egy cserép.A sokk így csak a történtek után jön el hozzám.Ijedtemben lefagyva ülök Zack hátán,majd kissé remegve közelebb bújok hozzá ezzel próbálva megnyugodni.
-Ez mi volt?-kérdezem végül amikor újra megtalálom a hangom.-Megsérültél?-teszem fel a leghülyébb kérdést.A hülye kérdések csak úgy követik egymást...Felfelé néz majd bemutat a fent álló alaknak,ezzel elérve,hogy én is őt nézzem miközben reménykedek,hogy nem hallotta utolsó kérdésem.Ki lehetett ez?Csak véletlen volt,vagy a srác egyik utálója volt az?Zavaros kérdéseim száma nem akart csillapodni s elkezdtem újra remegni egy kicsit.Ha Zack nem ugrik hátra ,ár biztos valami súlyos sérülésünk lenne,legalább is nekem...Ha akarnék is sem tudnék most leválni a fiúról.Komolyan úgy érzem magam mintha az a régi plüssöm lennék akinek olyan zavaros a szeme,és ha megnyomsz rajta egy gombot akkor elkezd remegni mintha igazi lenne és félne az emberektől.(Csakhogy tisztázzuk egy plüss nyusziról van szó xd)Lélegezz mélyet Lisa,lélegezz mélyet...ismételgetem magamban mint egy mantrát.Pár pillanat múlva már sikerül is lelassítanom légzésem ritmusát,így újra normális lesz.
-Ki volt ez?-teszek fel még egy hülye kérdést.Uhh.Jobb lesz ha befogom.

Lenézek és látom, hogy két személy közelében landolt a cserép. Sóhajtok egy nagyot és felkelek.
-Azt hiszem nincs mit tenni. -mondom halkan majd leugrok a tetőről.
Csak pár másodpercig zuhanok mivel kiengedem démoni szárnyaimat és lassan leereszkedek a páros elé.

(Így utólag visszaolvasva a fogalmazásomat, kicsit érthetetlen lesz ez az egész, amire gondoltam, de remélem azért majd valahogy kibogozzátok az értelmét!Ja és Haru...Valahogy így gondoltad, vagy rosszul időzítettem?)
Amíg a nővér a szüleimet akarja felhívni, Lisa csak elvánszorog, majd egy ablak melletti ágyon el is alszik.Mit tehetnék?
-Szép álmokat...-simogatom meg barátnőm fejét, majd lassan, de biztosan a szobám felé veszem az irányt.Zárva...Nem hiszem el. A szobatársamnál van a kulcs.De ő...matek órán van!Semmi kedven sincs a tanár ordítását hallgatni.Inkább várok még egy kicsit.Automatikusan elkezdem a cipőimet csúsztatni, majd hirtelen lehuppanok a földre.Nem értem mit élveznek ebben az emberek.Egyedül ülni a sötét folyosón és gondolkozni számomra kicsit rémisztő.Inkább sétálok egyet, a friss levegő sosem árt!Azzal levágtázok a lépcsőn, majd a fa tövéhez veszem az irányt.Igen, a csend, madár csicsergés és pillangók.Ennél már semmi se lehetne jobb.Felállok, majd a fa törzsénél ugrálni kezdek, kicsit később az alsó ágat elkapom, majd egy gyors lendülettel már 1 méterrel a talaj felett tudhatom magam.Remek!A leveleket kezdtem el bámulni, ahogy a szél játszik velük.Azt hiszem ez a nekem való hely.Mi?Lisa és Zack? Mit keresnek ezek itt?Csak az öngyújtó hangjára kaptam fel a fejem.Az ördög a fa tövében feketíti a tüdejét, a lány pedig éppen felé igyekszik.De hát óra van, Lisa pedig éltanuló.De látom a bokája be van kötve...Mit csinált ez a szemétláda az én Lisácskámmal?nem is zavar annyira ez a jelenet..várjunk csak, mi? Társaságra vágyott, értem. Ölelgetik egymást össze-vissza, beszélgetnek, mosolyognak.A barátnőm és az ellenségem.Remek!Hirtelen a semmiből egy cserép zuhan feléjük.Kit érdekel, hogy hamarabb észre vettem?Felőlem el is találhatta volna mindkettőt.A fejemet az iskola teteje felé emelem.Senki...Akkor mégis mi volt ez?Nem is érdekes...Térjünk vissza a gerle párhoz.Szóval Lisa társaságra vágyik?Pont az övére?Gyorsan leugrok a fáról, majd kihasználva a cserép okozta kétségbeesést Zack elé lépek.Nem tudom miért, de lángol bennem a bosszúvágy.Pedig a legjobb barátnőmről van szó.De látom a szőkeség vörös arcát, akárhogy takargatja, én bármikor észreveszem, hogy mikor szerelmes...De pont ebbe a pszichopata baromba?Tegyél le róla Lisa, inkább megöletem magam!Zack szemét fürkésztem.Közelebb lépek, majd Lisára nézek.Nem sokkal később már egy új alakot is meglátok a szemem sarkából.de kit érdekel?Nem érdekel semmi és senki.De azért, az biztos, hogy jól néz ki, de most Zack-re kell koncentrálnom.Gyorsan becsukom a szemem és megcsókolom az ördög fiút.Azt hiszem ezt szokták lekapásnak nevezni, mert szinte egy pillanat alatt véget is ért.Nem tudom Lisa mit szólt hozzá...Általában nem tolerálja az ilyen dolgaimat, de szerintem most, hogy úgy néz ki, nekem is tetszik a nyomi, talán leszáll róla.Velem pedig...Majd leszámolnak később.Az incidens után rögtön el is futok, egészen a szobámig meg se állok.
-Gyerünk, kell itt lennie valami könyvnek ami segíthet!-ordítom el magam, majd sírva a könyvespolc elé roskadok.Mi ez az érzés?Azt hiszem hatalomvágy, és-és semmi bűntudat...A fejem fáj és azt hiszem minden bajom van!Nagyon rossz!
-Valaki!!!Segítsen valakii!!-kiáltok egyet zokogva.Ugye nem?!Lehetetlen...Ha angyal és ördög lánya vagyok.Nem változhatok át angyalból egyszerűen csak úgy ördöggé...

Zack
A lány következő kérdéssorozatára csak idegesen felsóhajtok.
-Kérlek..megtennéd hogy legalább egy percre befogod a szád, hogy valamilyen szinten ki tudjam tisztítani a fejem?-morgok rá a hátamon lévő szöszire, akit jelenleg viszont az világ összes kincséért sem eresztenék el. Már abban sem kételkedek, hogy olyan képességgel rendelkezik még, ami bevonzza mindig a rosszat, így kétséges,hogy ha leteszem,már esik is hasra vagy ficamítja ki a bokáját újra..
Áh, de most meg mégis mi a f*sz bajom van?! Őszintén,fogalmam sincs..de valamiért sikerült úgy felhúzni az agyamat, hogy ezt egy ideig nem fogom majd tudni kiheverni. és ezt persze,hogy a körülöttem lévőkön verem majd le..
Akkor meghallom a szőke következő kérdését,mire immáron csak megnyugtatólag (magát nyugtatja persze ˇˇ) sóhajtok még egyet.
-Tököm tudja..-adom meg az egyszerű választ..hülye kérdés,hülye válasz,kész.
Viszont ekkor az események elég gyorsan pörögnek le előttem és legközelebb már csak azon kapom magam,hogy két személlyel gyarapodtunk,és..az egyik mit csinál?
Mikor a lány ajkai az enyéimhez érnek, teljességgel lefagyok,és azt hiszem szívem is kihagyott egy ütemet...na itt pattant el valami bennem.
-Mégis ki a f*szomnak képzeled te magad hmm?!! Egyáltalán honnan vetted a merszet,hogy egy ujjal is hozzám érj? Ha ezzel még egyszer bepróbálkozol esküszöm, egy életre nyomorékká teszlek!!-üvöltök még utána valami eszméletlen dühösen,és erre a lányt is ledobom a hátamról de úgy,hogy lábbal érkezzen a földre.-Hülye fruska..-morgom még csak úgy pluszba az orrom alá, mire egy picit ellépek a csapattól mert jelenleg nincs kedvem semmilyen társasághoz se..hagyjon mindenki a g*cibe..
Na de viszont ennek a kis incidensnek már rendesen sikerült kiölnie belőlem annak a maradék fűnek a hatását is, így már teljesen önmagam vagyok..vagy,rosszabb...
Erre a gondolatra csak ajkaimhoz érintem mutatóujjam, és pillanatokkal később a földre köpök egyet,abban reménykedve hogy ez majd voltaképpen megszabadít ettől a sz*r érzéstől,de hatalmasat kellett csalódnom...a rohadt életbe már!
Ahogy ezeken jár az agyam, csak még jobban eltávolodok a többiektől,de tulajdonképpen jelenleg ennek örülök a legjobban.

Még bele gondolni is rossz.Én ördög?Ugyan már.Soha nem lennék jó egy olyannak, mint azok.Sürgősen rá kell jönnöm, hogy mi ez.Talán csak megfáztam.Na jó...biztos, hogy nem.Felpattanok, majd a könyveim között kezdek kotorászni.Természetesen a könnyeim miatt csak éppen hogy a borítójuk színét látom.Kikapok egyet a sorok közül.Azt hiszem ez lesz az!Beleolvasok, majd amit abban a fekete-piros könyvben találok, egyszerűen el se tudom hinni.Szóval végelegesen.Ördög lettem?!Nincs semmi érzésem a haragon és a hatalomvágyon kívül.Még nincs.A könnyeim felszáradnak, és rendesen tudom olvasni a sorokat. "A gyilkolás számodra élvezet" mondat elolvasása után csak apára tudok gondolni.Mennyi ártatlan ember...Csupán élvezetből?Ez akkor sem én vagyok.Bárcsak itt lenne Lisa, vagy akárki más...Csak ne lennék egyedül.

Kérdésemre ugyan nem kaptam választ Zack-től,de valószínűleg a cserép lelökő igen.Döbbenten meresztem szememet az újonnan jött jövevény felé,majd minden felgyorsul körülöttem.Egyszer csak ott terem Ashley és mi előtt bárki bármit is szólhatna csak megcsókolja Zack-et és ,ár el is fut.Ha ez lehetséges szemem még tágabbra nyílik és érzem,hogy valami keserű fájdalom nyilall a szívembe.A srác alattam gyorsan reagált és már ordított is barátnőmnek aki valószínűleg nem hallotta már.Aztán csak dühében ledob a hátára,de pont úgy,hogy lábra álljak,(ez pont jót fog tenni a kificamított bokámnak xd)majd egy morgás kíséretében elmegy ő is ezzel magamra hagy engem az új sráccal.
-Amúgy te ki vagy?-billentem oldalra a fejem kérdőn.-És ha szabad kérdeznem miért próbáltál meg agyonütni egy cseréppel?-most már teljes figyelmemet neki szentelem.

-Gilbert vagyok. -válaszolok halkan. -A cserép pedig véletlenül esett le.
Úgy érzem minden kérdésre válaszoltam, ezért szótlanul állok a lány előtt.
~Úgy tűnik senki sem sérült meg.

Pár percig várok, majd annyira unatkozni kezdek, hogy az már szinte fáj.Kinézek az ablakon és látom, hogy Zack elment.Talán most megismerkedhetek az új fiúval és bocsánatot kérhetek Lisától.Remélem azért még barátok maradunk.Nem haragudhat annyira, hiszen nem jártak meg ilyenek!Gyorsan megmosom az arcom, hogy ne látszódjon, hogy sírtam.Utána szaladok is le a lépcsőn.Enyhén pofára esek, csak 2 métert csúszok, de fájdalmat alig érezek.Mikor leérek látom, ahogy Lisa a szokásos módján ismerkedik.Az új fiú, Gilbert pedig elég szűkszavú.Majd én megbeszéltetem.
-Lisaa!Sajnálom...Én tényleg..Igazából csak tudod hogy utálom, de te mégis, és én nem tudom.Érted?Nagyon sajnálom...-mondom, miközben semmit nem érezek a szívemben.Egy könnycsepp azért végig csordult az arcomon, de minek?!Nem érzek...Semmit!
-És te pedig!Mi az hogy véletlen volt?Nekem apa mindig azt mondta, hogy véletlenek nincsenek!Mi lett volna, ha eltalálod Lisát?-fordulok utána a fiúhoz mérgesen.-Egyébként Ashley vagyok!Örülök, hogy találkoztunk.-mértem végig Gilbert-et.-Hm...te egyébként mit csináltál a tetőn?!

Hmm.Máris tetszik.Megválaszolta a kérdéseimet anélkül,hogy dührohamot kapott,jajj ne ár megint rá gondoltam.Már épp megszólalnék újra amikor is Ashley újra megjelenik.Kérdőn nézek rá,hogy mégis most mit akar miután elzavarta Zack-et.Elkezdődik a bocsánatkérdés áradat amit először csak semmibe veszek majd amikor meglátom a könnycseppet kissé megenyhülök.De ez szerte is foszlik amint meghallom,hogy elkezd veszekedni Gilberttel.
-Hagyd békén.Nem csinált semmi rosszat csak véletlen meglökött egy cserepet.-védem ki mérgesen új ismerősömet.-Nem történt semmi.Engem nem érdekel,Zack-et úgy szintén szóval téged se!-tágítom tovább mondandómat.Mikor meghallom kérdését csak döbbenten nézek rá majd elmosolyodom.
-Szóval tudni akarod miért volt a tetőn?-kérdezek vissza miközben ízlelgetem a szavakat.-Szóval neked nem elég egy fiú rögtön kettő is kell?-nézek rá várakozás teljesen,ám hamar megunom szóval csak nemes egyszerűséggel megfogom Gilbert karját és elvonszolom a helyszínről és elindulok egy tőlünk nem messze lévő pad felé.
-Ne gyere utánunk!Beszélgetni szeretnék vele négyszemközt,kösz,hogy megérted!Szia!-szegezem neki még szavaimat.

Nem igazán értem mi történik körülöttem, teljesen ismeretlen nekem ez a helyzet.
~Azt hiszem nincs mit tenni, kénytelen vagyok sodródni az árral.
Sóhajtok egy nagyot és reménykedek abban, hogy nem egy csapdába sétáltam bele.

(Yuuki...komolyan haragszol rám?Ezt beszéltük meg!És azt mondtad, hogy bármit írok te nem fogsz haragudni.Ne haraguuudj!)

Bocsánatkérésemre nem kaptam választ, csak ordítozni kezdett velem, amiért Gilbert-et szidtam.tehát iga?Tényleg nem jelentek neki már semmit az ég világon?És még itt akar hagyni?Miatta lettem dühös, miatta vesztettem el a fejem.Minden miatta volt, hiszen tudja, hogy milyen vagyok.És még ő támad rám...Az utolsó mondatok hallatán teljesen kiszállt belőlem minden jó szándék.
-Szóval elmennél?Mert nekem máris kettő kell?Felfogtad te a helyzetet?-ordítotok utánuk vöröslő szemeimmel.-De hát nekem nem is...-kezdek bele a mondatomba, mikor eszembe jut, hogy ez volt a célom.Vagyis, valami ilyesmi.De Lisának nem velem kellett volna veszekednie, hanem Zack-el.Úgy, mint az első találkozásuknál.Rendben, ha így játszunk, akkor oké!Kezemet a fejemen lévő virág felé nyújtom, miközben szemem apróbb szikrákat szórnak a távolodó fiatalok felé.Mi?Hol a virágom?Nem találom a virágomat, nem tűnhet csak úgy el.Valaki elvette, vagy leesett.vagy az is elillant a jó szándékkal együtt?Anélkül én nem vagyok biztos benne, hogy meg tudom csinálni.De kit érdekel, nem hagyom, hogy a legjobb barátnőm elmenjen és magával vigye ez egyetlen embert, akivel még van esélyem összebarátkozni.
-Na vonszoljátok ide a hájas seggeteket!-ordítok utánuk, miközben a szemeimmel megint csak az ég felé nézek.Több erőm van, mint gondoltam...A virág nélkül is meg tudom csinálni!Minek volt a fejemen?Csak lejárattam magam.Kezeimet Lisa és Gilbert felé nyújtom, majd közelebb vezetem őket magamhoz.
-Szóval...Mi is itt a baj?Én tudom!Nem fogod fel drága barátnőm, hogy mennyire utálom azt a gyilkost. Nagyon sok embert, angyalt és ördögöt is megölt.Te pedig ezek után még ölelgeted?nem veszed észre, hogy mennyi vér tapad a kezére ugye?Mi van, ha a szüleimmel is ő végzett?vagy bármelyik halott ismerősöddel?Amúgy pedig, ne válaszolj Gilbert helyett.Olyan, mintha meg akarnád védeni valamitől, vagy valakitől.Te csak egy gyámoltalan kisgyerek vagy...Mindig más ment meg.Ne akarj itt hősködni légyszíves!-nézek mérgesen Lisa felé.Nem értem néha magamat, mégis miért aggódok még mindig azért a csajért.Félek, hogy most a sok vita után senki nem tudja gondját viselni, de ha minden igaz, akkor tényleg azt hiszi elég erős még mást is megvédeni.Hát legyen.-Még nem végeztem.Óvatosabban járkálj a tetőn, mert ha eltalál valakit az egyik csereped megmutatom az igazán sötét oldalamat, érted?-fordulok felé már szinte teljesen nyugodtan.Azt hiszem, majd máskor megkapja a magáét.Most pedig azt hiszem befogom a fülem, mert Lisa sértegetése után, azt hiszem nem árthat.A dobhártyámra talán szükségem lehet még...

Mielőtt még odaérnénk "drága barátnőm" megállít és erejével visszasétáltat minket.Dühösen mérem végig,majd lehordásomra válaszolva ő is elkezd ordítani.Hát ez jó,még neki áll feljebb.Ahogy hallgatom,hogy Zack-ről mond egyre rosszabbakat,tudom,hogy igaza van ám mégis begurulok.
-Úgy csinálsz mintha mindent tudnál.Megvan rá az oka annak,hogy ilyen és ilyesmiket csinál.Ha nem lenne már rég elkapták volna őt a felettünk állók.Amúgy meg lehet,hogy fájdalmas volt neked a szüleid halála,de nem kellene mindent Zack-re kenned,megvolt a szüleidnek a maguk baja az is lehet,hogy öngyilkosok lettek.-fújtatok dühösen.-Az én rokonaimhoz meg aligha ért hozzá,mert mi képesek vagyunk megvédeni saját magunkat és egymást is,de tudom hogy nem tett ilyet.-folytatom tovább.-Egyébként is rám vagy dühös szóval nem őt kéne ócsárolnod hanem engem seggfejkém.-jegyzem meg.Ezzel egyet értve át is váltott arra,hogy engem sértegessen.-Nem hősködök képzeld el,csak annyi,hogy megvédek tőled egy ártatlan embert akit te minden ok nélkül letámadsz és sértegetsz!-Nem is érte be még folytatja de most már Gilberthez intézi szavait.-Hagyd már békén szegényt aki csak belekeveredett ebbe az egész szarba!Megmutatod a sötét oldalad?Hát az könnyű lesz neked te se ördög,se angyal korcs.Azt se tudom minek barátkoztam veled,amikor nem is vagy normális és nem gondolsz az érzéseimre!Nem gondoltam volna soha,hogy a gonoszság mellett döntesz.-sziszegem neki dühömben.Előrébb lépek és megfogom a kis ribi nyakát és a falhoz szortítva testét megszorítom a nyakát is.-Ne gyere még egyszer a közelembe ha ilyen aljas vagy és a gonosz oldalra állsz.Mert Zack lehet,hogy ördögnek született,de több emberség van benne mint benned!-folytatom mondókám.Majd elengedem Gilbertet és elkezdek futni arra amerre Zack ment,hátha megtudom keresni.
-Ja,és vigyázz Gilbert mert a végén még téged is le fog smárolni!-kiáltom vissza még Gilbertnek ezt a jó tanácsot,majd futok tovább.Amikor már elég messze kerülök Ashleyéktől,nekidőlök a mellettem lévő falnak,majd lassan csúszok lejjebb,pont mint a fájdalom a lelkemben...majd elkezdek idegességemben sírni.Csak sírok és sírok hátha a fájdalom és minden mástól megszabadít tiszta könnyem.

Nem igazán értem miről van szó, nem is akarok belekeveredni a dologba.
~Kezd egyre bosszantóbbá válni a helyzet, emiatt kerülöm az embereket. Átkozott érzelmek.
Sóhajtok egy nagyot és reménykedem abban, hogy nem kerülök újabb kényelmetlen helyzetbe.

Lehet, hogy kicsit durván bántam velük, de tudom, hogy valamennyire nekem is igazam van.Amíg ordibált én meg sem tudtam mozdulni.Ki hitte volna, hogy egyszer pont vele veszek majd ennyire össze?!De mikor kimondta, hogy szerinte öngyilkosok lettek a szüleim.A világon semmi sem érdekelt.Nem hallottam már azt gyönyörű madárcsicsergést, se Lisa dühös szavait.Egyszerűen vége...mindennek.Láttam, ahogy Lisa fut, pontosan arra, amerre Zack ment nemrég.
-Tényleg vége.Bennem nincs semmi...-mondom halkan.-Lisa...elment, itt hagyott.-nézek vörös szemeimmel Gilbert felé.Tulajdonképpen, nem is hiszem, hogy érdekelte a kiborulásom.Elvégre egy "bukott angyal" lettem.-Én sajnálom...Nem akartalak megbántani.Végeztem ezzel az egész szarral!Nyugodj meg...Azt hiszem engem nem sokat fogsz már látni!-mondom fülig érő szájjal.Pár másodpercig még állok ott mosolyogva, majd a szobám felé veszem az irányt.Az ajtóm előtt megállok, beleütök egyet a falba, miközben érzet ahogy potyognak a könnyeim.Szinte már fuldoklok, de a mosoly még mindig ott van az arcomon.-Öngyilkosok?Ez szánalmas!-nézek a plafonra nevetve.-És azt hiszitek dicsőséggel mondanám azt, hogy a ti gyermeketek vagyok?Itt hagytatok a szarba engem és a másikat is.És nem figyelmeztettetek, hogy meg akartok dögleni?mennyi embert öltetek meg, a picsába is már!Ha ennyi életet elvettetek, legalább éljetek  a bűntudattal együtt!hogy oldhattátok meg ennyivel, ti szemetek?!-ordítok már kicsit dühösebben.Bemegyek a szobámba, majd újra a könyveimhez fordulok segítségért.-Azt mondta korcs vagyok?-kérdezem magamtól halkan, suttogva.-Azt mondtad korcs vagyok??-ordítok egy nagyot mérgemben, majd felállok és az ajtó felé veszem az irányt.Megfogom a kilincset, de nem nyitom ki.Állok ott egy pár percig, de nem megyek utána.Inkább leülök  földre, hátamat az ajtónak támasztom.-Szóval...korcs vagyok?-nézek magam elé értetlenül.-De az miért rossz?Egyszerűen, csak én döntöm el, hogy mi szeretnék lenni.-teszem fel  kérdést úgy, mintha várnám valaki válaszát.De senki...Hirtelen felugrok és az ablakhoz sietek, hátha meglátom Zack-et.Úgy is meg akar ölni, legalább nem kell végigcsinálnom ezt az egész szart egyedül.Majd végez velem és ha szerencsém van, Lisa boldog lesz...nélkülem.Ott van Lisa, sír.Hiszen ő sír!Miattam?Miattam sír...Lisa?Akaratomon kívül is érzem, ahogy belenyilal a fájdalom a szívembe.Mintha valaki kést döfött volna belém, belölről.Én sajnálom ezt az egészet!Végre érzem, ahogy a szemem színe visszaváltozik.Az egyetlen menekülési útvonal az számomra is az öngyilkosság lenne, de miért lennék olyan gyáva mint azok, akik a szüleimnek tartották magukat?Gyorsan leszaladok a lépcsőn, majd egyenesen a síró lány felé rohanok, de a fa tövénél megállok.Azt hiszem, látni sem akar...Ha most nem sikerül, többet nem próbálkozok.Csak kérlek Lisa...adj még egy esélyt!Sóhajtok egyet, majd lassan sétálva a lány mellé állok.Meg se tudok szólalni.Csak némán állok és bámulom Lisát, miközben néhány apróbb könnycseppet én is hullatok mellette.Lekucorodok mellé, majd megölelni készülnék, de inkább visszahúzom kezemet.
-Lisa...nem tudom mit mondjak.Én csak nem akartam, hogy Zack megbántson, vagy valami.Persze meg is mondhattam volna, csak simán, de azt mondtad neki, hogy társaságra vágytál. Zack-et kerested fel és nem engem.Valószínűleg ez váltotta ki belőlem ezt a sok hülyeséget.Nem kellett volna ennyire lerohannom téged.Sajnálom.Én tényleg...sajnálom!-mondom remegő hangon.Ezek után már csak úgy potyognak a könnyeim.Próbálom visszafogni őket, se mint mindig, most is ellentmondanak nekem.-Persze megértem, ha te nem akarsz, meg ilyenek...-mondom szinte érthetetlenül, miközben zsebeimben kutakodok.

Sírok.Várom,hogy végre elfogyjanak könnyeim,de ez valahogy sehogy sem jön össze.Lehet,hogy egy kicsit durva voltam Ashley-el,de sértegetett mindenki...akkor se kellett volna azt mondanom a szüleiről és azt,hogy korcs.Erre csak jobban zokogok.Valamikor eközben megjelent mellettem barátnőm ám nem jött hozzám túl közel.Aggodalmasan vizslatott,majd csak lekuporodott mellém.Megakart ölelni,de aztán visszahúzta a kezét,mire én kiengedtem az eddig bent tartott levegőt.Megindult belőle a szóáradat és én titkon csüngtem minden szaván amit kimondott,hogy megemésszem és felfogjam tetteinek okát.Mikor ránézek látom,hogy már ő is sír,megakarom ölelni,de valahogy nem visz rá a lélek.A seb ami akkor keletkezett amikor lekapta Zack-et most újra sajogni kezdett.
-Azért mondtam azt,hogy társaságra vágytam mert előtte elküldtem őt a picsába és ő azt nem értette,hogy akkor miért mentem vissza hozzá.Tudod,hogy mindig te vagy a legjobb társaság nekem és mindig téged kereslek fel akármi van.Azért mentem oda hozzá,hogy megháláljam amiért bevitt a gyengélkedőre amikor nem tudtam lábra állni.-mondtam el egy szuszra.-Egy ilyen semmiség nem válthat ki belőled ilyesmit Ashley.Ha ennyitől kiakadsz akkor hamarabb magával ragad a gonosz mint hinnéd.-nézek rá aggódva.A bocsánatáradata és remegő hangja meglágyítja szívemet,de a seb akkor is sajog,vérzik mellette.Miután elkezd motyogni már nem bírom tovább.
-Nincs probléma.Mindketten kiakadtunk és egymáson vezettük le.-mosolygok rá.-Én is tartozok egy bocsánatkéréssel.Sajnálom,hogy leordítottalak és,hogy olyan dolgokat mondtam a szüleidről,meg hát rólad...-motyogok én is.-Nem kellett volna azt mondanom mert te nem vagy korcs.-nézek rá bánatosan és szomorkásan elmosolyodok.-Na gyere ide te túlméretezett hülye gyerek!-nevetek rá és magamhoz ölelem legjobb barátnőmet.Lehet,hogy megbocsátottam neki és ennek örülök is,hogy újra barátok vagyunk,de ez a seb itt a szívemen csak nem akar begyógyulni.Érzem ahogy fájdalmasan lüktet ezzel jelezve,hogy nagyon is ott van még.Elengedem őt és előveszek egy zsebkendőt melyet felé nyújtok.-Tessék.Vedd el,szükséged van rá!-de mielőtt megmozdulhatna kifújom az orromat.