Külvilág /játék/

Mikor hozzamdorgolozitt es kislanyos jelentette ki, hogx marpedig o meg akart vedeni, csak halovanyan elnosolyodtam.
-Hidd el... Minden nap megvédesz a magánytól ezáltal megmentve engem.- fogtam meg egyik kezemmel finoman az állát, ugy hajolva hozzá közel és csokoltam meg érzékien.

Az ajkamba harapva néztem fel rá, s mikor megcsókolt boldogan csókoltam vissza. Kezem hasáról egészen mellkasáig csúszott, majd onnan a vállára vándorolt, majd átkarolta a nyakát. Finoman húztam magam felé miközben hátra dőltem, s hogy már a tökéletes érzésem is meg legyen fellibbentettem egyik lábamat is. Mindeközben Jamie fintorogva, szem forgatva figyelt minket. Már nem bírta ezt a turbékolást, úgy, hogy hamar végett vetett neki.
- Megjöttünk! - szólt közbe, mikor már egészen a kikötőhöz értünk. Innen voltak csak igazán nagyok azok a tornyok. Daventől elszakadva azonnal átlépkedtem oda, s amin lehetett egy könnyed ugrással átszökelltem a stég öreg fadeszkára.
- Áh, London! - tártam szét a karom és pördültem meg boldogan. A kis vadas állatkám ölbe véve a csomagjaim hátra hagyva indultam meg szinte rohanva a város felé.

Minden figyelmem rá irányult. Telejsen elfelejtettem az aggodalmam amit a város okozott. Mosolyogva feledkeztem bele a csókba, ugy ölelve magamhoz. MInt egy filmben, úgy álltunk ott mikor mar megint félbeszakitottak minket. Komolyan egyszer tényleg a falhoz verem. Ahogyan kiugrott, és a csomagjait hátrahagyva indult el, csak felsóhajtottam. Egy gyilkos pillantást vetve a pasas felé ragadtam meg az ő és én csomagjaim, majd indultam utána.
-Melyik itt a legjobb szálloda, amiből szép a kilátás?-néztem rá mikor beértem.

Tőlük már jó pár méterre álltam meg és fordultam vissza. Halkan pihegve néztem a fiúkat. Láttam Daven valamiféle gyilkos arcot vágott, míg Jamie önelégült vigyorral válaszolt. Halkan nevetve ráztam meg a fejem, ahogyan őket néztem. Ahogy a drágám beért és a hotelekről kérdezett elgondolkodva pillantottam fel.
- Mmm a James Court Hotel gyönyörű...de! Ha van egy kis szerencsénk még meg van a kecóm! - hadartam és indultam tovább, majd visszafordultam. - Mármint a lakásom.- biccentettem jól nevelten, majd Megfogva Uram kezét magammal húztam, hátra hátra pillantva, hogy Jamie biztosan követ e. Kicsit szorosabban szorítottam meg a kezét, ahogyan kiértünk a forgalomhoz. Hatalmas utca volt, tele emeletes házakkal. A forgalom, mint ezernyi kis hangya úgy cikázott, az emberek pedig még mind a dolgaikat intézték serényen. Akkora kavalkád volt, épp csak a tömeg hatás maradt el. MInden ember olyan más volt, mint stílusilag, mint származás szerint. Én imádtam ezt a világító, nyüzsgő életet, háttérben a London eye-el, de első benyomásnak nem tudom, milyen nyomott hagyhatott.

Amikor megválaszolta a kérdésem csak aprót bólintottam, ám mikor a láakását hozta szóba összeszaladt a szemöldököm. NA azt már most elfelejtheti...
Körbenézve annyira nem erre számítottak. Az építészeti stílusok ugyan nagyban eltértek az én korombeliektől, de lenyűgözőek voltak. Kissé arrébb, a folyó másik végén volt egy hatalmas kerék. Kikerekedett a szemem, mikor megláttam, ahogyan mozog és az előtte kígyózó sorból ítélve embereket is szálít. Mégis... milyen mechanikája lehet ennek? A rengeteg árus és mindenféle ember... mindenki más volt, de senkit sem néztek meg érte. Engem is csak pár hölgy, de azok sem rosszallóan, mit nem tudtam mire vélni. Csodálkozó, csillogó tekintettel figyeltem a történéseket, majd Lorynhoz fordultam.
-Hol tudok váltani?-néztem rá kérdőn, megállítva a folyamatos menetkét. Hiszen gondolom itt a kis értékálló aranyommal nem igazán tudtam volna mit kezdeni.

A kezét fogva csak figyeltem őt, ahogyan ide oda nézeget. Úgy látom érdeklődöen... és egész jól fogadta. Na igen... 200 év az 200 év... Persze nekem ez más volt.. én megéltem minden változást, mindent, ami egykor új volt, ma meg retro. Ahogyan hozzám hajolva megkérdezte, hol tud váltani ismét elgondolkoztam.
- Szerintem már csak holnap tudunk Drágám, ma már késő van hozzá. - fordultam szembe felé. Szerencsére magassarkúban voltam, így nem kellett annyit ágaskodnom ahhoz, hogy szájon csókolhassam. - Menjünk hozzám! - jelentettem ki.
- Már ahhoz is késő van...A házinéni ilyenkor már alszik.- lépett mellénk Jamie.
- Hát aztán?! - fordultam hátra hirtelen, morogva.
- Ránk hívja a zsarukat! Tudod milyen... azokra is kihívja, akik a fűre lépnek, nemhogy azokra, akik rátörnek az éjszaka közepén!
- Ch, hívja csak! Majd én megmutatom, kivel szórakozzon az öreglány! - tettem csípőre a kezem és sziszegtem el dühösen. vörösödő szemekkel.
- Nyugi tigris, menjünk inkább hozzám! - integetett a kezével, hogy csituljak.

Mikor azt mkndta mar keso van felsohajtottam. Ezt nem hiszem el...
Csak alltam itt es vartam. Hallgattam ahigyan beszelgetnek, vitatkoztak es nyeltem a sok hulyesege. Mikor lesz egynperc nyugtunk? Sok itlet es opcio felmerult de egyik sem tubt a legfenyesebnek. En meg mivel nem vol mit tennem csak alltam es nezelodtem egyhelyben.
-Daven Valo!-hallottam meg a neveto hangot mogulem mikre megfordultem.
-Ezt nem hiszem el! Adam Parks!- nevettem fel en is, majd leteve Loryn borondjet fogtam jokedvuen kezet a vekem nagyjabol egymagas szokek, kekszemu illetovel.
-Mi van veled öreg harcos? Hát te még élsz? Öregem az évek veled sem bántakel! Mennyi is? Olyan 170-160éve?- veregetett válba, miközben másik kezével végigfésült szokes kecskeszakallan.
-igen, valahogy ugy. Jo téged viszont látni.- mosolyogtam őszontén, hiszen ez valóban igy volt.-Adam, had mutassam be a menyasszonyom. Ő itt Loryn.-öleltem át a derekát és vontam magamhoz a lanyt.
-Kisasszony?- hajolt meg elotte a ferfi melyen, majd nyomott illendoen csokot a kezere.

Hirtelen hallgattunk el, mikor az a szőkés úriember hozzánk lépett Jamie és én teljesen némán néztük végig a két "nagy öreg" beszélgetését. Gyors pillantéssal néztem a haveromra ki kérdőn pillantott rám, ugyan olyan megszeppent fejjel, mire nagyon haloványan, észrevehetetlenül vállat vontam. Ötletem se volt ki lehet ez az ember... Az előbb még borzasztóan nagy szám most, hogy az a férfi oda lépett egészen aprócska lett. Tigris hangom elveszett, s leginkább egy egér cincogásához volt hasonló.
- J-jó napot...- félre pillantottam - Estét...- javítottam ki magam. Ahogyan kezet csókolt lángba borult az arcom. Még a vőlegényemtől is furcsa érzés volt, nem hogy az úrtól... Komolyan egy félénk ovisan éreztem magam...pedig.. nem tudom mi volt az oka...hiszen annyiszor csábítgattam, pillantottam és dobáltam a hajam magabiztosan... mégis most úgy megijedtem. Talán mert Davenről volt szó... Mindenesetre ennek a legkisebb jelét sem akartam mutatni. Mosolyogva biccentettem a kézcsókra válaszolva, majd mosolyogva léptem vissza az uram mellé. Bájos mosolyom az arcomon hagyva figyeltem az eseményeket.

Láttam Lorynon, hogy zavarban van, mire elmosolyodtam, majd mikor visszalepett mellem halovany csokot nyomtam az ajkaira hogy biztositsam nincs semmi gond.
-Na es mi szél hozott Londonba? Bár igy elnézve van egy-két ötletem.- nézett az utobbiaknal Lorynra majd a temerdek csomagra.-Hosszabb ido vahy csak egy előnászut?
-Csak egy kis ido. Mg beszerzünk egy-két dolgot.- biccentettem neki, majd Loryn felé fordultam, hogy azért neki is legyen nemi fogalma ki is a ferdi.
-Loryn, az ur itt Parks tideses.- mondtam aztan mosolyogva a lanynak
-Ugyan mar, ezt mar reg megbeszeltuk. Neked csak Adam.- helyezte a kezet a vallamra.-Ha a te Davened nibcs en mar reg nem lennek. Igazi hos ez az ember, az-az vampir./Hahh onfenyezes xd/-nezett aztan Lorynra Adam.-Na es hol toltitek az ejszakat?-kezdett aztan cikazni harmunk lozott a tekintete, en pedig ugyanolyan kerdon neztem Lorynra.

Mikor Daven hozzám hajolt és megcsókolt úgy éreztem égni kezd az arcom. Legszívesebben a mellkasába nyomtam volna a fejem, morogva, hogy ne mások előtt tegyen ilyet! Ne vagyok én szemérmes, de tudva, hogy az alap stílusommal, amit a haverok előtt leprodukálok, vagy előttem most leégetném, kissé zavarban voltam. émán hallgattam végig a párbeszédet, majd mikor megtudtam, hogy a férfi tizedes kezdtem sejteni miről is van szó. Ahogyan azt mondta Daven hős, ésha nem lenne ő se élne már csillogó szemekkel néztem fel az Uramra.
- Igen... egy csodás személy...- húztam szelíd mosolyra a szám, miközben boldogan ragyogó szemekkel néztem őt. Ahogyan hirtelen minden kérdő tekintet rám szegeződött ismét eltudtam volna bújni.
- Hát.. kizárásos alapon... a James Court Hotel-ben... - jegyeztem meg halkan. Mivel hozzám nem mehetünk, gondolom Davennek semmi kedve Jamienél aludni, csak az maradt.

/Na es akkor... Fo a protekcio XD/

Mikor Loryn hallkan emlitette a hotel netet, csak biccentettem, majd tekintetet Adamre tevedt.
-Na mit ad az Őrző... Az árát még szigorúan leverem rajtad Valo!- vicxeskedett a ferfi en meg csak elegge ertetlen tekintettel neztem ra. Megis miert neki kene fizetnem? Utana csak kiadott egy parancsot, hogx kovessuk, mire ujjaim Loryné kore kulcsilolva tetttem ezt, ot magam utan huzva. Olyan ket percre ra, egy hatalmas... Nem is tudom mi... Azt hiszem kocsi elott alltunk meg./Volvo fekete telepjaro a luxusabb fajtabol/ Nem igazan ismerem ezeket. Hatul felnyitott egy ajtot majd mondta, hogy ide pakoljunk be. Őszintén... Megbiztam benne csak nekem ez meg annyira uj es szokatlan volt... Kisse bizonytalanul pakoltam ve ami mondjuk szinte nemnis latszott rajtam, csak a fejemben kavargott nagyon.

Csendesen, kissé megszeppenten hallgattam az eseményeket, majd mikor felkiáltott úgy vicceskedve nagyot nyeltem. Ahogy azt mondta kövessük, s Daven vele ment engem magával húzva félve néztem hátra Jamie-re, amolyan "Ne haragudj" fejjel. Értetlenül pislogott utánam, hiszen szegényt otthagytuk a csomagjaival, teljesen egyedül. Nagyot sóhajtva engedte le a vállait. Azt hiszem beletörődött, hogy innen egyedül megy haza. Ahogy egy nagy, fekete Volvohoz értünk nagyot nyeltem. Soha...soha ne szállj be egy idegen, fekete kocsijába...de nem volt mit tenni. Bíztam Davenben, így azokban is, akikben ő bízott meg. Tehetetlenül ácsorogtam mellette, várva, hogy betegyék az összes táskánk, Majd beszálltam az Urammal együtt.

Mikor beszállt Loryn, csak kérdőn pillantottam körbe.
-A kis barátod nem jön?-hajoltam be hozzá a kocsiba kérdő fintorral. Nagyon nem kedveltem a fazont, de Loryn igen. Kissé félreálltam, hogy ha akar, akkor elmenjen a haverjáért.

Ahogyan Jamieről kérdezett csak lassan megcsóváltam a fejem.
- Nem. Majd fog egy taxit és haza megyek... Majd holnap felhívo- - itt elakadtam majd nagyot sóhajtva vállat vontam. - Majd küldök neki füst jeleket. - nyögtem.

Mikor azt modta majd fogegy taxit csak biccentettem. Ahogyan egy kis megjegyzes felesegett tett a telefonjara csak halovanyan bunbanoan elmosolyodtam.
-Holnap kapsz egy ujat.- hajoltam hozza es nyotam az ajkaira finom csokot. Amint Adam beszallt es elinfultunk elfeheredett azarcom. En eddig csak lovon utaztam es ez a hirtelen gyorsulas es lassulas foleg jogy nem en vezettem nekemtul gyors volt es tul uj. Amint megalltunk hofeher arccal szalltam ki gyirsan es tamaszkodtam a kocsinak hattal.
-Ezt meg meg kell szoknod, baratom.- nevetett ram ginyosan Adam mire csak biccentettem, majd kicsit emelyegve ugyan, de kisegitettem Lorynt a jarmubol.
-Uram...- allt mellenk ket egyenruhas alak. Az egyik elvette Adamtol az auto kulcsit miutan kibpakolta a csomagtartobol, majd elhajtott vele, a tobbi rengeteg fajtaju auto koze amik egy helyben alltak. Addig a madik egyfajta szekrenyfelesegre pakolta a csomagjainkat es azt kezdte el befele tolni. Mar eppen leptem volna utana, amikor Adam csak egy megnyugtato arckifejezessel megfogta a vallam.
-Az en embereim. Tudjak mit csinalnak. Itt ez a modi.
-Talan meg vannak szolgak?- erre a kerdesemre elosszor kikerekedett a tizedes szeme, majd vidam kacaj hagyta rl a szajat.
-Bem Daven, nem. Ok nekem dolgoznak de nagy penzekert. Enyem a hotel!- mutatott fel a hatalmas epitmenyre amit Loryn emlegetett. Ahogyan vegigneztem rajta elnosolyodtam jiszen ez valamilyen szinten megorizte a regi epeteszeti stilust.
-Megfelel?... Kis menyasszonyom...-hajoltam Lorynhoz lagyan suttogva eki, ovatos mosollyal. Remeltem, hogy elnyeri a tetszeset.

Ahogyan azt mondta kapok másikat arcomon halvány mosollyal csóváltam meg a fejem. Bár ne kötődnék úgy a tárgyakhoz... nem fájna ennyire az a törött mobil. Az ablakhoz könyökölve kezdtem el kifelé bámulni az ablakon, hiszen rég megszoktam már.. De útközben tekintetem egyszer Davenre tévedt... Édes Szívem...szegényem nagyon sápadttá vált, s úgy nézett ki mindjárt kidobja a taccsot. Elfojtott vigyorral, némán néztem őt. Lehet szólnom kellett volna, készüljön fel erre? Elfejetettem. Ahogy megálltunk a szállodánál felvillant a szemem. Lehetséges, hogy... Áh. Minden esetre tetszett a hely..gyönyörű volt. Ahogy kiszállt a két férfi, majd a vőlegényem engem is kisegített biccentettem, így megköszönve. Csak hallgattam csendesen azt a párbeszédet... mikor Daven a szolgákkal jött tágra nyíltak a szemeim, majd vigyorogva ismét elfordítottam a fejem. Ahogy hozzám fordult és azt kérdezte megfelel e, finoman karoltam a karjába.
- Persze! Csodálatos... - néztem rá mosolyogva. Ahogyan befelé mentünk egyre biztosabb voltam benne, mennyire tetszik is ez a hely. Hatalmas volt, minden részletből, minden négyzetcentiméteréből sugárzott az elegancia... Csak úgy ragyogtak a szemeim.

Ahogy azt mondta igen, csodalatos, boldogan rlmosolyodtam. Oldalamon Lorynnal kovettem a ferfit, be az eloterbe. Na igen, ez kell nekem. Mindenhol aranyozott romantikakorabeli diszek, viris barsony hatterrel. Mondjuk beljebb felfedezheto volt neki modernebb elem, de azt sem bantam, hiszen ez pont megfelelt sot...
-Na mond mivel tartozom neked.- neztem mosolyogva adamra.
-Az attol fugg... Mennyi idore maradtok?-kezte el ravasz vigyorral a kecskeszakallat huzogatni. Ismertem ezt az arcot, mozdulatsort. Uzletelni, alkudozni fog en pedig nem fosztom meg az orometol.
-Olyan egy-masfel het, az eredetitervek szerint. De lehet majd tovabb maradunk, az meg a kesobbiekben elvalik.
-Akkor legyen tiz.- jelentette ki hatarozottan, mire elvigyorodtam.
-Kilencnel nem adok tobbet.
-Ugyan Daven. Nemesi ver vagy, ennyit igazan megengedhetsz magadnak. A szigeten ugyse kezdesz veluk semmit.
-Nyolc.-huztam ag idegeit mire meg szelesebben elvigyorodott.
-Legyen tizenketto es biztositok egy autot ami mindenhova elvisz titeket.- az auto hallatara ismet felfordult a gyomrom, de a konnyebb kozlekedest elosegittette volna.
-Rendben.- raztam vele erosen kezet, majd a zsebemhol elohalaszva egyik barsony szunyomat a sok kozul amiket hoztam, vettem ki belole tizenketto szintiszta aranyermet es helyeztem a markaba.
-A naszutaslakosztaly. Igaz, meg nem vagytok azok, de hamarosan... Kellemes kikapcsolodast...-vagta zsebre vigyorogta az ermeket, majd finoman meghajolva, lagy kezcsokot adott Lorynnak es angolosan tavozott.

Ide-oda pislogva csodáltam meg a hotel belsejét. Mint egy álom olyan volt...és ha medencéje is van... ide költözöm! Miközben az a kettő a háttérben alkudozni kezdett én óvatos léptekkel indultam felfedező útra. Persze nem túl messze...kissé féltem. Lassan lépkedtem arrébb, hogy még csak cipőm sarka se kopogjon. Az ajkamba harapva érdeklődve néztem szét. Valahol ugyan bennem volt a görcs, hogy mégis mit keresek én itt...de már kezdtem megszokni a palotákat, s öreg várakat. Az emberek pedig... mindenki olyan... nem is tudom. Üzletemberek, a feleségeik... fogadni mernék, hogy az asszonyok fele amolyan pláza maca pici kutyussal meg minden... Istenem remélem mielőtt még ilyen leszek Jamie fejbe ver egy baltával... Már épp az egyik gyereket rángató megcsinált macának szóltam volna oda, amikor meghallottam a nászutas szót. Szurikáta módjára nagy szemekkel pislogva, nyújtózkodva kaptam fel a fejem, s néztem szét. Gyorsan vissza lépve tettem úgy, mintha mi se történt volna. Ahogyan a kezemre csókolt ismét pírba borult az arcom. Amíg élek nem fogom megszokni... Visszabújva Davenhez öleltem őt magamhoz. Az egyik boy vezetett fel minket a szobánkig. Kénytelen volt szegény, hiszen már mikor a lift gombjait nyomkodtam, hogy én biztos nem megyek azzal... ha egyedül is, de gyalog megyek.

Mikor megkaptam a kulcsokat, majd Loryn hozzambujt, mosolyogva oleltem at fel kezzel a derekat, ugy vezetve az egyenruhas ferfi irant. Lattam, hogy Loryn viszakozik attol a valamitol, amibe beszalltak, es ez nalam sem volt madkent.
-Azthiszem... Mi gyalog megyunk... A csomagjainkkal varjanak meg minket a szobank elott.- biccentettem halovanyan, majd Lorynnal aznoldalamon indultam meg a lepcso fele. Nekem meg tulsagosan uj volt ez a sok mechanikai valami. Meg kisse ilyeszto volt, hogy az egyik szinten egy csapat no szallt be, ket emeletre ra meg ferfiak jotteknki. Ki tudja mi tortenik odabenn? En ezt inkabb kihagyom... Azert lassuk be kellett egy kis ido, mig felettunk, hiszen majdhogynem a szalloda legtetejen volt a lakosztaly.
-Koszonom.-biccentettem a ferfinak kikor lerakta a csomagjainkat. O ekkor a kezet nyujtotta, amit nem tudtam elosszor mire velni, vegul par ezust korongot helyeztem bele, amit elosszor furcsallt, de utana latszolag meg volt vele elegedve es utana tavozott. Ezutan rogtan kulcsra zartam az ajtonkar es Loryn elott termettem.
-Neked csakis a legjobbat. Remelem megfelel a hercegnonek.- suttogtam mikozben folyamatos lagy csokokkal simogattam az ajkait.

A boy kételkedve kis tervünket vállat vont, majd a liftbe beszállva indult el felfelé. Mi pedig megkezdtünk utunkat...gyalog. Láttam Daven nagyon nézelődött. Félszemmel láttam ugyan, ahogy a lányok beszállnak, majd a következőn férfiak szállnak ki, de nem törődtem vele, de Daven arca mindent elárult. Mosolyogva ráztam meg a fejem.
- Ez egy felvonó...beszállsz és felvisz, vagy épp le ahová akarod... Csak én nem szeretek azzal menni...félek, hogy bent maradok, mert nem nyílnak ki az ajtók. - pihegtem. Sorra vettük a fokokat és kedztem nagyon kifulladni. Na igen az a dohányzással töltött több tíz év az ivással töltött éjszakák és alvással töltött nappalok igen csak nyomott hagyott rajtam.. Amikor felértünk végre...végre! A falnak dőltem, s a térdemre támaszkodva hangosan zihálva próbáltam rendbe jönni. A szívem hangosan zakatolt, s úgy éreztem a tüdőm kiszakad a helyéről. Míg Daven kissé meglepte a kis srácot én kifújtam magam, majd bent már ismét mosolyogva néztem körbe, miután kuncogva csókoltam vissza párom. Nem bírtam ki... msuzáj volt nézelődnöm! Három dolog volt, amin azonnal megakadt a szemem. Persze minden gyönyörű volt, hiszen a szoba a krém és csokoládé színekkel játszott. De a hatalmas terasz, a plazma tévé és a franciaágy, mi tele volt szórva rózsaszirmokkal teljes mértékben lenyűgözött. Istenem... ilyet még sose...én soha... Csillogó szemekkel libbentem közelebb. Szemem még gyönyörködtettem a fehér puha paplanra szórt vörös szirmokban, majd hátat fordítva az ágyon boldogan vetettem rá magam. Kuncogva, macska módjára dörgölőztem az ágyhoz. A szirmok illata belengett mindent és körülölelték a testem... soha többé nem szállok ki innen! Soha!

Mosolyogva figyeltem, ahogyan korulnez, es en is ezt tettem... Ugyanugy vilt kulon furdoszoba, amit gyorsan felszenteltem /hehehe xd/ hatalmas gaedrobszekrenyek, es egy terasz. Kinyitva a dupla szarnyasajtot leptem ki rajta, mitol a hus levego jolesoen csapta meg egesz lenyem. Kiallva a kovacsoltvaskorlatos erkelyre tekintettem korbe a varos latkepet. Hatalmas tornyok, epuletek mindenhol. Egy nagy óratorony kivillagita, tole nemmessze az a nagy kerek ugyszinten kulonbozo szinekben pompazva. Egyszeruen varazslatos volt idefentrol.
Visszafordulva mar mosolyogva lattam, amint Loryn a rozsakkal takart paplanon fekszik annak dorgolozve. Leveve cipom, kigombolva fekete ingem kozeledtem fele majd fekudtem be en is csak mar a hasamra.
-Kenyelmes.- mosolyogtam menyasszonyom fele forditva a fejem.

Álmos, félig nyitott szemekkel figyeltem őt. Ahogyan nekem háttal állt, a háttérben a sötét város, mit ragyogóvá tett ezernyi fény. A hűs levegő bejött a nyitott ajtón, s körbe ölelve megsimogatta az arcom. Csodálatos volt. Ahogyan mellém feküdt hasra én is átfordultam. A paplanhoz dörgölőzve, bújtam ő hozzá is közelebb. Hajam összefogva, húztam át az egyik oldalra az összeset. Így a hátamat is cirógatni kezdte a hideg szellő. Imádtam.
- Igen. - súgtam mosolyogva. Kuncogva fújtam az arcába pár rózsaszirmot. Nászutaslakosztály... Kezdtem komolyan friss házaspárnak érezni magunkat.

Ahogyan mosolyogva sugta, hogy igen majd az arcomnak fujt par rozsaszirmot. Elmosolyodtam. Mostmar nem csak a szel, hanem en is cirogatni kezdtem kezemmel csupasz hatat. Gondosan vegigsimogattam minden sebet. Valahogyan azok csak jobban vonzottak rajta. Eszembe juttattak milyen kis torekeny hozzam kepest. Resnyire nyil ajkakkalnjuzodtam hozza kozelebb es csokoltam meg lagyan, nyelvemmel vegigsimitva ajkain. Most nem voltam vad, nem siettem. Kimutattam a leggyengédebb szeretetem iranta...

Halkan sóhajtottam fel, ahogyan az ajkait finoman hozzám érintve kezdett csókolni. Keze a hátamat járta be és úgy éreztem már csak az érintésétől is elolvadok. Lehunyt szemmel, finoman csókoltam vissza, miközben kezemmel az arcát kezdtem simogatni. Óvatosan húzódtam el és mosolyogtam rá, résnyire nyitott szemekkel.
- És tudod most mi jön? - súgtam incselkedő hangon az ajkaira - Elfoglalom a fürdőt és magadra hagylak! - vigyorodtam el gonoszan, majd keltem fel mellőle. Még menet közben, a fürdőfelé tartva kezdtem el ledobálni a ruháimat, hátra sem nézve az Uramra. De ahogy beértem a fürdőszobába megtorpantam az ajtóban. Meredten, szinte már döbbenten bámultam belfelé... azt hiszem... ilyen az első látásra szerelem... hát valóban létezik ez a mennyi érzés! Az a kád... hófehér sarok kád, többszemélyes, hatalmas, masszírozó fejekkel... Elepedtem a látványától... talán kicsit be is indultam... Levetve maradék ruhám is idnultam meg felé, s engedtem meg a forró vizet. Az előre kikészített fürdőolajokat, habzógolyókat csináltam magamnak egy hatalmas, habos, illatós fürdőt. Hajam kiengedve hagytam az ajtót pedig nyitva, hogyha akar bejöhessen feküdtem el a kádban. Épp csak a vállam érti a vízből.
- Kész. Ennyi volt. Azt hiszem vámpírból átmegyek sellőbe és a maradék életem itt élem le! - mosolyogtam lehunyt szemmel, ahogyan hátra dőltem.

Mikor elhuzodott es azt mondta magamra hagy csak mosolyogva felnyogtem. Hasonlokeppen reagaltam mikor vegigneztem, hogy megy a furdo fele roszalva a csinos kis htsojat, levetve a ruhait. Amint megtorpant az ajtoba, majd gyorsiramba dobalta le maradek ruhajat elfogott a kivancsisag. Felkellve mentem enis a kis helyisegbe, es a latvanytol elmosolyodtam. Mar jartam benn de ez a latvany igy sokkal elvezetesebb vol hogy o is ott fekudt a habok kozott mosolyogva. Finom arcvonasokkal doltem neki az ajtofelfanak es kezdtem figyelni. A kis megjegyzesere hallkan felnevettem, majd en is lecsusztattam magamrol az ingem, vegul a tobbi ruhamtol is megszabadulva fekudtem be vele szembe. Jo nagy volt a kad igy kenyelmesen elfertunk mindketten.