Külvilág /játék/

Ahogy ellepett tolem azzal a kijelentessel hogy meg kinozni akar felhuzm a szemoldokom.
- Ch...azt hiszed?! Tudod mi lesz fel ev mulva? Akkor fogom a kicsibabam a karomban ringatni es felev plusz ket honap mulva fogsz csak megkapni! - jelentettem ki a combjaim mozgatva.

Amikor aztmondta sak felev ket honap mulva fogom megkapni az also ajkamba haraptam.
-Azt majd meglatjuk.-nyomtam csokot a szajara majd elhuzodva vettem ki a zoldsegeket es kezdtem el feldarabolni oket.

Ahogyan csokot kaptam es ellepett tolem nevetve ugrottam le a pultrol es rohantam hozza.
- Add ide Babam! - adtam puszit az arcara s vettem ki a kezebol a kest. A brokkolit vagva dudolasztam. Csinalok neki vegre valamit.

Ahogyan hozzam sietve kezdte el osszevagdosni a zoldsegeket csak mosolyogva cainaltam.
-Dolgozz csak asszony.- csaptam finoman a fenekere miutan megmostam a kezem, majd kutakodtam kisse a szekrenyben.

Ahogy a a fenekemre csapott azzal a kijelentessel csak elfojtottam egy sohajt. A kest a vagodeszkaba allitva neztem ra gyilkos fejjel.
- Ovatosan! - vigyorogtam gonoszan nem am rendszer lesz ebbol.

Ahogyan a kest a vago deszkaba allitotta es ramszolt azzal a gyilkos tekintettwl csak elvigyorodtam majd kidugtam a nyelvem.
-Nyugalom... Nem kell itt rögtön vérrel piszkitani az uj butorokat.- leptem hotzza majd atolelve csokoltam meg lagyan, meg mindog mosolyogva.
-Megteritesz dragam?-suttogtam az ajkaira hatalmas kiskutya szemekkel. Majd nyomtam finom puszit az orrara.

Ahogy mosolyogva magahoz olelt es megcsokolt belevigyorogtam a csokba. Igaza van.. kar lenne a butorokert. Mikor megkert kuncogva libbentem odebb s visszaveve polom...mivel a fehernemum nem taltam... Es alltam neki teriteni.
- Apropo butor! Szeretnek egy ket holmit athozni a lakasombol ide... Menjunk at erte ma este vagy holnap... - pillantottam fel ra. Nem tudom mennyire repes a dologtol...

Ahogyan azt mondta szeretne atmenni parbutoraert, csak felsohajtott.
-Tudjuk le mihamarabb... Maeste azmegyunk erte... Jovoheten pedig majd hazamegyunk es onnan hozunk el par dolgot..-mondtam ki kisse leeresztve. Igazabol...most gondoltam csak bele mindenbe...hogy mindent ott kell hagynom...

Ahogyan olyan kedvetlenul valaszolt gondoltam nincs kedve a lakasomra menni...sose szerette. De mikor egy kicsit kesobb raneztem es meg mindig azt a fancsali kepet vagta letettem a kezemben levo tenyert es hozza setaltam.
- Na..mi a baj kicsim? - alltam meg elotte majd labujjhegyre allva oleltem at a nyakat.

Ahogyan elem lepkedett es atkarolta a nyakam a derekara teve a kezem neztem melyen a szemeibe.
-Nincs semmi baj. Csak elgondolkodtam kicait...-mosolyogtam re kedvesen majd csokoltam meg es ereztettem el. Viszafordulva a pulthoz probaltam kikeverni egy szoszt egy hasznalatiutasitas segitsegevel. Ez az en belso harcom volt, nem fogom kivetiteni ra.

Ahogy azt mondta nincs semmi megforgattam a fejem. Ez nem azaz arc ami ezt mutatna. Ahogy megfordukt es tovabb tenykedett melle allva a pultra tamaszkidtam.
- Naaa...mond el... tudod hogy barmit megoszthatsz nekem! Ezert vagyok! - mosolyoggam ra edesem ami nehez volt tekintve milyen kis nyomi ahogy a szoszt keveri ki.

Ahogyan nem hagyott beken, csak felsohajtottam.
-Csak... Most gondoltam bele igazan, hogy mindent ott fogok hagyni, ami eddig gyakorlatilag vegigkisert az eletemen. Es egt meg meg kell emesztenem...-neztem ra kisse szomorkasan de aztan fele fordulva oleltem magamhoz.
-De ez mind...megeri...mert itt vagy, vagytok nekem...-hajoltam mosolyogva a nyakaba ugy olelve magamhoz szorosan.
-Jut eszembe...ez a tied...-vettem ki a fehernemujet a zsebembol mar pimasz vigyorral.

Ahogy felsóhajtott tudtam megérte rágni a fülét. Mikor elmondta mi bántja, majd hozzátette, hogy nem bántja mert mi itt vagyunk neki, lesütöttem a szemem, s végig simítottam a hasamon, miben már egy pici élet lüktetett. ahogy átölelt azonnal magamhoz öleltem.
- Hidd el... tudom milyen ott hagyni egy életet...de gondolj bele...valami jobbat kapsz! Nem mondom, hogy ott a várat örökre, tudod, hogy visszakarok majd menni egyszer én is... de hagyd most ott, s vele együtt...minden vitát, minden átkot, minden fájdalmat és...minden magányos percet... - néztem fel rá csillogó szemekkel. Ahogy elővette a zsebéből a fekete csipkém először nagy szemekkel pislogtam rám, majd szemforgatva vettem el.
- Megakartad tartani, mi?! Te perverz! - kuncogtam

Ahogyan magyarazni kezdte azon a kedves hangon hogy mit hagyjak ott es mit kapok itt, halovany mosoly huzodott a szamra. Igaza volt mindenben ea ezert voltam halas neki. Hogy mar van kiert otthagynom a maganyt. Ahogyan elvette a fehernemujet majd azzal a kijelentessel huzta fel en is felkuncogtam.
-Na mistmar tenLeg terits meg.-nyomtam finom gyors csokot a szajara majd megprobaltam befejezni a szoszt

Ahogyan celküldött teríteni nevetve ráztam meg a fejem.
- Minek?! te viccesebb vagy! - dőltem vissza pultra kuncogva, s néztem mit ad elő.
- Uuu.. tegyél bele borsot! sokat! - nyúltam a fűszer után, de ahogy magamhoz rántottam egy jó adag belekerült a levegőbe, persze mind nekem célozva. Hangosat tüsszentettem, majd még egyet, s kissé bekönnyezve léptem el, letéve azt a nyomvadt fűszert.
- jahhj...utálom! - nyögtem a szemeim törölgetve, s még mindig viszkető orrom dörzsölve. ennél rosszabb nincs a világon!
- Megyek..megterítek! - hagytam ott nyűgösen, még mindig szipogva.

Ahogyan kijelentette hogy en viccesebb vagy csak amolyan ne szorakozz velem nezessel fordultitottam fele a fejem. Mintha csak a akrma lett volna szort magara egy adag borsot majd ment arrebb tusszogve mire karorvwndoen nevetni kezdtem.
-Latod Leelan lell neked szurkalodni.-vigyorogtam ra a nyelvem kinyujtva majd azert tettem a szoszba is a fuszerbol meg meg sok masbol. Amikor a szosz elkeszult felreteve vettem ki a tepsit es tettem le egy fa deazkara nehogy tonkretegye a pultot. Szeretek vigyazni a dolgaimra. Egy nagyobb tanyerra teve szeleteltem fel a hust es taktam le az asztalra a salataval es mellette a szosszal egyutt mindegyiket kulon talban.
-Szedjel magadnak dragam.-csokoltam meg a homlokat, majd tuntem el a ko yha masik oldalan. Adam magyarazott valami pince szerusegrol. Meg is talaltam az ajtot ea mikor leertem a lepcson... Kisse megakadtam. Hohetetlen pontossaggal kidolgozott simara csiszolt kofalak es tuzatnyi hordo, valamint raskadasig tele polcok boros, pezsgos, mustos uvegekkel. Azt hiszem...Jo nagy hajo kell hogy athozzam ide minden cuccom, ha az otthoni boraimat is hozni akarom. Leveve a polcrol egy tokeletes evjaratu olasz bort setaltam vissza a konyhaba, majd toltottem ki a bort ket poharba es ultem le veluk en is az asztalhoz.
-Az uj életünkre.-nyujtottam Loryn fele a poharat szeliden mosolyogva csillogo szemekkel.

Ahogyan egy nem kevés kárörömmel a hangjában kinevetett puffogva forgattam meg a szemem. Ch... ne aggódj... leszel te még felizgulva szívem... Míg ő befejezte az ételeket én megterítettem. A fekete tányérok, s vörös szalvéta is tetszett, de az asztal koronája a gyertya volt, mi középen égett. Ahogyan letette az húst, s homlokon csókolva ott hagyott csak kíváncsian pislogva nyújtogattam a nyakam, hogy lássam hova megy. Az asztalhoz ülve, keresztbe téve lábam lóbáltam finoman, miközben rá vártam, s persze villámmal a húst csipegettem. persze mindezt miután szedtem magunknak. Ahogy visszajött, s a kezembe adta a borospoharat kuncogva vettem el majd koccintottam vele.
- Hármunkra! - mosolyogtam. Még..sose volt ilyen érzésem. persze mellette hasonlót éreztem már, de ez... Mikor lett nekem..ilyen tökéletes életem? Csak egy percnek tűnik... Nem is volt olyan régen... hogy hajnalban mentem haza, szétcsúszva, üresen... szinte halott lélekkel... Most pedig... most királynő vagyok egy szerető király mellett. Szemem... ilyen boldogan sose csillogott.

Latva azf a boldog csillogast a szemebe... Elontott a boldogsag. Meg akkor is nehezen tudtam elhinni hogy ez mind valosagos. Hogy mar...nem vagyok a tobb mint szar eves maganyban... Hogy mostmar van igazi csladom minek en vagyok a vedelmezoje nempedig egyedul jarom a szigetet. Istenem az a sziget...a legnyonyorubb volt mindkozul es a szivem szakad meg erte,de... Nem tudja azt nyujtani amit itt megkaptam. Boldogan mosolyogva hajoltam hozza es csokoltam meg meg mindig mosolyogva. Imadtam az erzest, hogy van nekem.
-Innentol naponta maximum egy pohar vorosbort ihatsz estenkent... A kicsi miatt.-simitottam a hasat, majd ujabb csokot nyomva az ajkara kivantam joetvagyat es kezdtem el lassan falatozni.

Épp a vörösboromba kortyoltam mikor megszólalt. Kíváncsian pislogtam rá, majd leengedve vállaim, kezemben a pohárral, amolyan na ne fejet vágtam.
- Most kioktatsz?! - vigyorogtam rá, majd nyomtam csókot az arcára. Persze tudom csak vigyázni akar...nagyon vigyázni. Ez a kicsi... a világot jelenti neki...istenem...biztos, hogy bekattanós apuka lesz...Jaj istenem, legyél fiú...jobban jársz... Ha lány leszel és felszedsz egy csávót annak csúnya vége lesz.. ezen gondolkodva dimogattam a hasam

Lattam hogy nagyon elgondolkodott mire elmosolyodtam.
-Min toprengsz Leelan? Netan valami baj van?- neztem ra kedvesen mosolyogva enyhe ahgodalommal a szememben. Nagyon feltettem hiszen...o...ok az eletem. Igy ahogyan vegigneztem rajta... Valoszinuleg belehalnek ha elveszitenem.

a hangja ébresztett fel. Felkapva fejem értetlenül pislogtam rá, majd mosolyogva megráztam a fejem.
- Nincs... csak azon gondolkoztam... apaként mennyire fogsz bekattanni. Ha a kicsi lány lesz... egy fiú se mer majd a közelébe menni! - vigyorodtam el, majd kaptam be egy falatot.

Amikor megmondta hogy min gondolkozott csak hangos gonosz kacaj hagyta el a torkom.
-Igen...ebben biztos vagyok...De abban is hogy az erdekeben egy csomo dolgot fogsz eltitkolni elolem.-neztem ra a vegen kisse szemrehanyo arccal, igy kapva be egy falaltot, le sem veve rola a szemem.

Mikor felnevetett kuncogva csóváltam meg a fejem. Az a kijelentés elgondolkodtatott...
- Nah az... az biztos! - nevettem fel miközben rá néztem. Látva azt a szemráhányó arcot nevetésem egyre kínosabbá vált így lassan abba hagytam... A torkom megkaparva, feszengve ültem mellette, s ettem tovább csendben.
- Uuu! És mit csinálnánk...ha ikrek lennének? - néztem rá vigyorogva.

Ahogyan olyan kinosan kezdett nevetni ellagyult a telintetem. Ugyae tud nekem sokaig hazudni. Ahogyan megkerdezte mi lenne ha ikrek lennenek megvontam a vallam.
-Nemtudom. Elég nagy ez a ház van elég szoba mindkettejüknek.-neztem ra szeliden mosolyogva megsimogatva a kezfejet.

Mikor vallat vont felvontam a fel szemoldokom.
- Aha...de en szet lennek esve! - forgattam meg a szemem. Nem is a hazzal van a baj... Halkan sohajtva ettem tovabb, majd egy sunyi mosollyal finoman, szinte lathatatlanul boktem meg. Mar csak kotekedesbol is.