Lisa,Ashley,Zack-Külön játék~

Mikor lassú léptekkel elindulok,megkönnyebbülök,hogy elmehetek ettől az alaktól.Valami furcsát érzek a hátam mögül,így megállok de bármit is csinálni nincs időm mert az árnyék? már kúszik is fel a testemen egészen a szívemig,aztán...
Hol vagyok?És...én lebegek?Magamra nézve,basszus teljesen átlátszó vagyok.Lassan világosodni kezd előttem a hely? és már is felismerem,hogy egy kórházban vagyok.
-Anya?-kérdezi előttem egy apró,szőke hajú kislány,miközben könnyezve nézi az előtte fekvő nőt.Közelebb megyek a kislányhoz,de akkor már valami más tereli el a figyelmemet.-Anya...-suttogom magam elé elképedve.Mégis hol a francban vagyok?!Akkor a kislány...az én vagyok.Anya elfordítja a fejét a kislány felé és kedvesen rámosolyog.
-Semmi baj,kicsim.Jól vagyok,csak egy kicsit megfáztam.Gyere ide!-szólalt meg lágy hangján ahogy mindig is.Bekönnyezek.A kislány odarohan és átöleli,szinte megfolytja az anyukáját,de az mit sem szólva ehhez csak átöleli.Elengedve egymást a nő arrébb megy,hogy a csöppség is odaférjen akinek arcán most már csak egy boldog mosoly terül szét.Lépteket hallva megfordulok és meglátom apámat aki idegesen beszélget az orvossal.Érdeklődésemet rögtön ez kelti fel így már megyek is utánuk.
-Nem tudom,hogy is mondjam.-kezdi az orvos.
-Csak mondja meg mi a baja és hogy mennyit kell fizetni a kezelésért!-jelenti ki apám zaklatottan.
-A feleségének rákja van.Nem lehet gyógyítani és már csak hetek vannak hátra számára.-válaszol az orvos szomorúan.Apám csak ordítani kezd,hogy az nem lehet,biztos csak tévedés,és levágja a tárcáját a padlóra majd ő is leborul rá és sírni kezd.Ekkor már én sem bírom tovább és sírni kezdek,hisz végig tudták mindketten,hogy ez lesz a vége.Kilebegek a szobából és elindulok anyám felé.Ott fekszik és nevetgél kis kori énemmel,aki felhőtlenül boldog.Nem sokkal ezután apa nyit be,aki már külsőre jobb állapotban van.Felveszi a kicsi lányt megpörgeti majd mosolyogva mondja neki,hogy nézze meg a kint lévő halacskákat.Ezután csak fáradtan ránéz feleségére és könnyezve átkarolja,a nő is sír,pedig tudta,tudta hogy ez lesz.Anyámat kiengedték a korházból,de azután se lett semmi jobb otthon is csak állandóan feküdt.Mindig hívta gyermeke játszani,de ő csak mosolygott és mondta nem lehet majd máskor.A kislány gyorsan elszomorodott és a hetek alatt egyre csak szomorúbb lett,hogy nem játszanak vele szülei.Apja már nem nézett rá és megszólalt akkor is csak leszidta,ilyenkor mindig elkezdett sírni.Ahogy nézem az eseményeket állandóan bekönnyezek.Hogy lehet innen elmenni ezt nem akarom látni.Anyám egyre soványabb lett a hetek alatt,míg végül már nem is nagyon evett és beszélt senkivel.Végül már nem látott a szőkeség semmit,mert már nem mehetett be többet az anyjához.Egy héttel ezután bús komorság ereszkedett le a házra,mindenki csak sírt vagy elkomorodott,de a házban nem volt többé nevetés.A kicsi nem értette mi folyik ott,de én rögtön megértettem,ez volt anyám halála.A régi énem mindenkit megkérdezett,hogy hol az anyukája,de senki nem válaszolt neki.Apja behívatta magához és közölte,hogy anyja elment és már nem fog vele többet találkozni.A csöppség nagy krokodil könnyekben tört ki.
-Miért?Rossz kislány voltam?-szipogott.-Lisa rossz kislány volt?Megváltozik,csak mami jöjjön visszaa!-bömbölt a kislány,de erre apja csak begurult és felpofozta.A kicsi sírását döbbenet majd utálat vette át és elrohant.Szobájában az ágyon fekve sírt.Nézve ezt a jelenetet,én is elkezdek sírni,nem is sírni...bömbölök már.Ezután már a jelenet gyorsabb lesz és a temetést mutatja.Lehunyom a szememet és összekuporodok kicsit méretűre,hogy ne lássam a dolgokat amik történnek.Csak sírok és sírok.Legyen már vége ennek az egésznek!!!Segítség.Valaki vigyen ki innen.
-Valaki...-suttogom a sírás közepette.-vigyen ki innen-szipogom.