Angyalok és Ördögök /játék/

Mikor elengedett végre megborzoltam a tollaim, amitól olyan lettem, mint egy feljújt galamb...remek... Teljesen elnémulva hallgattam a mondatait, s hol lesötöttem a szemem, hol felpillantottam rá pár másodpercre-.
- Igen! De...de... Nem tudom. Bizonytalan vagyok... - sóhajtottam beletörődően. Igaza volt... mindig ez a vége... - Nem tudom mit akarok...mond meg te! - néztem fel rá haloványan mosolyogva, reméltem...tényleg segit,,,vagy...azzal amit mond sikerül rá jönnöm aztakaro e vagy az ellenkezőjét.

Mikor megrazta magat legszivesebben elmosolyodtam volna a latvanyon es megsimogattam volna, de nem tehetzem. Most nem lagyulhattam el. Mikor meglattam azt a halovany mosolyt azzal a kijelentessel, hogy mondjam meg en, csak hitetlenul nevettem fel. De ekkor eszembe jutott valami.
-Csak... Hunyd le a szemed, es lazitsd el magad...-leptem hozza, majd fogtam meg a nyakat ket oldalt nagyujam az arcara teve. Elkezdtem neki vetiteni az emlekkeinket. A kozoseket. Az elso talalkozas az uvegfal ket oldalarol, ahogyan mindig egymasba akadtunk, majd mikor fura mod o csokolt meg elosszor. Mikor bunbeejtettem es hogy mindketten hogy elveztem. Az egyutttoltott ejszaka, de veszekedeseket is mitattam. Aztan, hogy mindig egymasra talaltunk utana. Atadtam neki az erzeseimet. Hogy mennyire fjt es faj meg most is hogy elkuldott. Ahogyan megsirattam es most mennyire remenykedek.
~Donts Will...minden a te kezedben van...~dontottem a homlokom az ovenekeg mindig behunyt szemmel varva az iteletet.

Láttam megcsillani a szemét...de se egy mosoly se egyéb... Kér..talán az segitett volna.. Ahogyan azt mondta csak hunnyam le a szemem és lazitsak kérdőn, kissé gyanakvóan pillantottam rá. Na... mit tesz itt valami mindenki szeme láttára?! Persze...biztam benne... Mikor Lágyan kezdett simogatni, s a fejemben az a rengeteg mindan villant fel... annyi-annyi emlék.. volt ami mér ki is ment a fejemból..Majd szép lassan... még maróbb, fájobb lett a szivem...minden dobbanása..minth késbe futottam volna... Sirni lett volna kedvem, s összegörnyedve lefeküdni, ha kell a földre... Majd azaz érzés... az a kétségbe esett érzés... Meghallva fejemben hangját.. Most jöttem rá, hogy hiányzik, hogy megszólaljon idebent...hogy tényleg..senki més ne hallja Kinyitva könnytől csillogó szemem, tettem kezem a karjéra, másikat az arcára, smosolyodtam el haloványan, majd öleltem át a nyakát.

Mikor az arcomra tette a kezet nyitottam csak ki a szemem es lattam meg milyen konnyes a tekintete. Amint atolelt, ismet kaptam levegot. A hirtelen elettol kiszakadtak a szarnyim a luloverem eltepve ugy oleltem korbe magunkat. Hallottam kintor nehol ismetelt tapsot es futtyogest, de volt ak ott fujolasok is ho tonkretettunk egy jo kis balhet.
-Na nezd mar a sok elegedetlent.-kuncogtam hallkan, mikozben elkezdtem az oldalat simogatni az ordogfarkammal.

Mikor hallottam reccseni az anyagot elmosolyodtam...tudtam mit történik...ezt a hangot már jól ismertem. Amikor Éreztem, hogy ránk borult a sötétség, mert átölelt a szárnyaival felnyögve engedtem el.
- Apád meg fog ölni! - csóváltam meg a fejem mosolyogva. Ő valahogy.jobban zavartmint a nézők. Mikor megéreztem a farkát az oldalamon. ösztönösen odatettem a kezem, s simogatni kezdtem.

Ahogyan aztmondta apam meg fog olni, csak megvontam. Vallam. Aha...akkor meg. Jo erzes volt ahogyan a farkam simogatta, de ekkor kopogtatni is kezdtek a szarnyaimon. Amint leengedtem a leplet azonnal megragadott a tarkomon fogva majd vezetett arrebb. Utaltam ezt ilyenkor tenyleg nem birok mozdulni sak amerre o vezet.
-Na akkor surgosen regeld el nekem mi az a hude nagy terved vagy olyat kapsz hogy tenyleg csak a pokolban ebredsz fel.-nezett ram idegesen, mire en kiropogtattam a byakam.
-Fel akarom hozni a pokol egy reszet a foldre. A fiatalabbikat aki ilyen rugalmasabb. A fentieknek ott vannak a templomok nekunk.meg semmi nincs. Valami ceg moge rejtozne, talan energiaital, az nepszeru a fiatalok koreben. Igy mar tobb eselyunk lenne es a merleg is egEnlitodne.-magyaraztam telhes higgadtsaggal es megfontoltsaggal, mire faterom csak felvonta a szemoldokot.
-Tunk a szemem elol!- legyintett majd tunt el az orrnyerget dorzsolva. Ilyenkor...bala nem lehet tudni hogy mire gondol... Zsebredugott kezzel, elegedett mosolyal setaltam vissza az angyalkamhoz,ajd vettem a vallamra a zsakom.

Amikor vállat vont csak kuncogva nyomtam homlokom a homlokának Már ugy hiányzott ez... sirni tudtam volna ettól a sokmindentől. Mikor kopogtattak kivéncsian pillantottak hátra, majd meglétva apját, majd ahogy elhúzta félve léptem arrébb. Mint egy gyerek... mitha egy... kemény kézzelcfogott gyerek lenne. Némán hallgattam végig a kis beszélgetést, s hallgatóztam amennyit csak tudtam... Mikor vissza jött hozzám közelebb léptem, de még mindig az apján tartottam a szemem. Nem tudom mit szól hozzám...bosszunak kellett volna lennem... egy eszköz mivel tönkre teszi apá és most...most nagyon sokat jelentek a fiának... Ezt sikerült megéreznem,

Lattam, hogy nagyon nezi a fatert aki hamarosan el is tunt vissza a gekyere.
-Minden rendben? Csak nem felsz tole?-neztem ra kedvesen, majd kulcsoltam az ujaim az ovei kore, ugy kezdve el huzni vissza a kolesz fele. Mar le akartam tenni ezt a monstrumot. Lassan gerincferdulesem lesz tole.

Tejesen elbambulva néztem, ahogyan az apja eltűnik, s fel sem ébredtem mig meg nem szólalt. Rá pillantva lassan réztam meg a fejem
- Inkább elgondlkodtat...- szoritottam mrg én is az ő kezét és indultam el velé, megint kvettek pillantésok, de nem zavart. Kivéve Maryt... ő megsinylette a dolgokat..

Mikor mondta, hogy elgondolkodtja, igazabol nem tudtam ra mit felelni. O tudja... A tomegbe folyton egy szemelyt kerestem, s amint meglattam azonnal odamentem hozza.
-He picim...kosz mindent...-neztem komolyan a huga szemeibe,ajd lopva villantottam meg egy mosolyt, ugy menve tovabb, huzva magam utan a batyuskat is. Most csak el akartam tunni a sok szempar elol es kettesben lenni vele.

Ismét elbambulva próbáltam kijutni a tömegből... Még szerencse, hogy úgy jöttem ife, hogy majd csendben megbújok most meg.. nem volt olyan aki ne beszélt volna valamelik botrányunkról. Mikor hirtelen húzni kezdett éretlenül követtem, majd mikor..ahogyan szólt Maryhez, ahogyan rá nézett... Mind ketten kerek szemekkel pislogtunk rá, csak én mögülle kidőlve. Ahgyan tovább húzott csak mosolyogva intettema hugimnak, aki...hát nem szépen nézett rám... ajaj..kapni fogok a vileskedésemért..ez nem fair! Constantinra rá mosolyogott! Ahogy vissza értünka szobájéba fáradtan sóajtva dőltem az ajtónak.

Elvezet volt a testverpar nagy kerek szemet latni. Imadom megdobbenteni az embereket. Mikor visszaertunk es az ajtohoz dolt, csak ledobtam a taskat ugy ropogtattam meg az izmaim. Meglatva ot az ajtonak nOmva gonosz dolog jutott az eszembe.
-Emlekszel meg...elso csok?-tamaszkodtam meg a fejeellett pont ugyan ugy ezzel elallva az utjat.
.

Magam elé bémultam, s mikor éreztem magam elé állni és a fejem mellett támaszkodott meg vigyorgva néztem fel. Hallva a kérdését kunvogva csóváltam meg a fejem.
- Nem. Frissitsd fel az emlékeimet! - nézrem a szemébe hivogatóan.

Meghallva, hogy frissitsem fel az emlekeit, elvigyorodtam. Azonnal a nadragjaba nyultam es simultam boxeron keresztul a tagjara ugy hajolva hozza kozelebb. Most esett le hogy hamarabb ereztem ot odalenn, minthogy megcsokolt volna.
-Na mi van Will? Apuci meg mindig nem enged rosszalkodni?-doromboltam ezzel hasonlo erzetet kelltve, mint akkor.

Amikor megéreztem a nadrágomba nyúlni nyögve húztam ba a hasam, hogy jobban oda férjen. Mikor keze rám simult bevillant az a kép..ahogyan kinzott akkor... Hogy féltem akkor.. milyen zavart voltam... A krdésére kuncogva réztam meg a fejem.
- Nem... én még..nem tettem ilyet...- sütöttem le a szemem elpirulva szúzies fejjel

Hallva azt a kis artatlan mondatot nem birtam ki nevetes nelkul. De aztan probaltam hamar visszarazodni a szerepembe.
-Ugyan mar Will... Probald ki... Legy kicsit bator... Vagy talan gyava vagy?- markoltam r akisse tagjara majd nyaltam mega. szajat csalogatoan. Jo erzes volt most itt jatszadozni.

Hallva hogy felnevet azonnal elvigyordotam, mad gyorsan felvettem a félős arcot. Hisz akkor...igen meg voltam szeppenve...ma meg már.. náha én vadészom le őt..Mikor csbitgatni éó markolászni kezdett szszegve markoltam a karjn a pulcsijába. te szent ég...
- De... nem tudom... félek... tanits meg... hogy kell...- pihegtem vággyal telve

Mikor azon a felos hangon mondta hogy nem tudja, tanitsam meg csak elvigyorodtam. Regen tenLeg neha mar tanitani kellett. Es most is jol jatszotta pedig amiket tud...arra szavak nincsenek. Megfogva a kezet csusztattam a nadragomba, de telhetetlen voltam igy mar a boxerom ala is. Az erzestol hangosan sohajtattam fel ugy kezdtem el pihegni.

Mikor megfogta a kezem és a nadrégjába csúsztatta bennem akadt a levegő. Márfélig kemény volt... és olyan forró... és imádtam megérinteni. Mindenre ő tanitott... nekem...életem szerelme volt az első. Kzem lassan inult el atagján, s kezdtem simogatni, hol fent hol lent...hol egyre lejebb... Gyorsan tanulok..

Ahogyan sogatni kezdett futott nyoges szakadt ku a torkombol.
-Meg hogy nem.meri es nem tudja... Akkorez mi?- neztem re csillogo szemekkel, majd jutott eszembe valami.
-Kulonleges nagy visszateresi akcionk keretebe... Most kivetel nelkul akarmit tehetsz. Most bosszut allhatsz mindenert, hogy kikotoztelek, hogy folyamatosan benned jarok... Jol gondold meg Will, tik tak ketyek ag ora...-simitottam vegig az ajkain melyen a szemebe nezve.

Mikor rám nézett azokkal a szemekkel és krdéséek radatával vigyorgva vontam meg a vállam.
- Gyorsan tanulok...- kuncogtam. Mikor elmondta a kis tervét kuncogva réeztem meg a fejem. Mikor az ajkam simogatta azonnal megfogtam a kezét és csókolgatni kezdtem az ujjait.
- Ugyan..ne kerülgess...csak mond ki mit akarsz! Mit tegyek? - vigyorgtam. Biztos volt valami vágya...

Mikor megfogta a kezet es aztmondta ne kerulgessem, csak mondjam ki felnyogtem. Meg soha a budos eletben nem kertem ilyet senkitol...de ez o... Es...
-Verd le rajtam azokat, amiket eddig veled tettem. Had fizessek.-neztem ra kihivo tekintettel szinte kijelentve, hogy basszon meg. Valamiert nehez volt kimondani, es fura, hogy most erre vagytam, de vele mindent meg akartam tapasgtalni.

Ltva azt az arcot...halkan kuncogtam fel. Olyan aranyos... ilyenkor szét csókolgatnám..és ugy is volt. Az arcát puszilgattam, mikor elmondta mit szeretne. Verjem le rajta? Miért is ne? - vigyorgva taadtam a nyakéra, s haaptam bele kissé erősebben. Lassan indultam meg az ágy felé magam elé tolva, majd eldöntve rajta.

Ahogyan a nyakamra kapott hangosan nyogtem fel. Nem sokat gondolkodott, de ez igy volt jo. Ezt imadtam! Mikor maga elott kezdett tolno kessegesen kovettem majd huztam magamhoz.
-Erosebben!- nyogtem fel finoman a hajabaarkolva. Most tenyleg ez kellett nekem. Hogy elbanjon velem. Hogy fizessek mindenert amit vele tettwm...

A feje mellett kétoldalt megtámaszkodva haraodéltam puha nyakát. Azt akarja, hogy bántsam... pedigaz én szivem nem ezt érezte, de a testem...az kiakarta szolgálni. Mikor erpsebben kérte lassan rengedtem a súlyom s étöleltem a nyakát. Már jóval erősebben haraptam belé, azt akartam hgy fájdalmassan nyögön fel mégis elégedetten...Egy darabig.. ott lesz a fognyomom... annyi szent. Szivva, harapva kegyetlenül durvn bántam vele, miközbn egyik kezem lesiklott s farmeron keresztül markolt rá.