Külvilág /játék/

Ahogyan elkezdte a fejemhez vagni azt a sok dolgot egyenesen allva turtem oket, de a szemem megis lesutottem.
-Ezzel mind tisztaba vagyok...de...-kezdtem el fele lepkedni, majd alltam meg teljesen elotte csukott szemekkel.
-Ha bantani akarnalak...akkor inkabb olj meg. Nem akarom, hogy neked, vagy a babanak baja essen, mert nem vagyok kepes uralkodniagamon...-nyitottam ki vervorosen izzo szememet. Arcom minden vonasa, testem minden izma megfeszult es merev volt. Az ero..amit az onuralmamra kifejtettem... Talan most volt a legnagyobb. A haz...az agya...visszahozta a regi dolgokat...mikor meg...szinteindent szabadott...es azok most ugy csabitottak...

Mikor azt mondta tisztaban van vele csak bolintottam. Nagyon helyes. De mikor elem lepett... es kinyitotta a szemet... vorosen izzott... pedig buzlott a vertol...
- Abban biztos lehetsz! - sziszegtem vissza... szinte tapintani lehetett... a feszultseget. Mint mikor a macskak fujva, szoruk felborzolva kerulgetik egymast... Szinte mi is... ugrasra kedzen magunk visszafogva alltunk... A szivem szakadna meg... belepusztulnek, bele bolondulnek...ha azt kene tennem vele... de a gyermekem elet egy percig se kockaztatnam...
- Visszamegyek a hajora... itt nem erzem jol magam. Siessetek. - mondtam mar valamivel nyugodtabb hamgon majd setaltam ki. Oltem mar bosszubol... veletlenul es onvedelembol is... de hogy a ferjem is felkeruljon erre listara... nem tudnam azt a fajdalmat ep esszel elviselni.

Ahogyan azt mondta elmegy...okolbe szorult kezekkel, neman turtem, hogy megtegye. Mar masodjara...masodjara kergetem el. Es ettol lassan a szivem.szakadt meg.
Adammal a pakolas egy reszet mar megcsinaltuk, es lassan vege volt a sotetsegnek, mikoregmutattam a szobajat, ugy menve vissza a hajora.
-Leelan...en most elmegyek. Szeretnel velem tartani?-leptem be felve a labin ajtajan, ugy nezve ra nagy szurke szemeimmel.

Mikor belepett a kabinom ajtajan cak fel szemmel lestem oda. Mikor azt kerdezte vele megyek e megraztam a fejem.
- Nem. - jelentettem ki egyszeruen. Bar hogy hova... - Hova mesz? - fordultam fele

Mikor azt mondta hogy nem...nagyot nyeltem. Valahol...sejtettem... Mar indultam volna, mikor megkerdeute hova megyek igy egy pillanatra megalltam.
-A sziget kozepere... El akarok vinni par lovat... Holnap este jovok...-suttogtam hallkan, majd csuktam be magam utan az ajtot. Felveve a szokasos nyilpuskam indultameg, hogy napfelkelte elott elerjem az ottani fahazat. Ezegy...roppant fajdalmas nap lesz...

Mikor elmondta hova csak bolintottam s mar nyilt a szam mikor becsukodott mogotte az ajto.
- Szeretlek...- sugtam konnyezve majd frjem sz asztalra hajtva karomba rejtve pityeredtem el. Miert ilyen nehez nekunk ez a baba varas? Miert nem lehet.. valamiben vegre oromunk? Mrg konnyezve alltam fel s vettem le szep ruham s csereltem le Daven egyik polojara... az illatat orizte... Lefekudve az agyba osszekuporodva nyuszogtem tovabb.

Rossz erzesem volt egesz uton. Nem akartam ott hagyni... Mielott meg felkellt a nap felhivtam Adamat hogy menjen vissza a hajora, nehogy valami tortenjen. Legalabb..o legyen ott vele. Amint elertem a azat nyogve doltem le a regi faagyra, majd kezdtem bamulni a plafont. Hihetetlen hianyerzetem volt es eszre sem vettem jogy felalmomban egy konnCsepp csuszik le az arcomon.

Végig fetrengtem a napot miutén álombasirtam magam. Forgolódtam, nyúglódtem...semmi nem volt elégjó..elék kényelmes,elég meleg... tólségosan megszoktam, hogy vele alszom... Hiányzott. Hiányzott, hogy átöleljen, hogy útban legyen... hogy zavarjon a teste melege...mindig kitakarozüm félélomban morogvaés úgy bújok hozzá... de most ez is annyira hiányzott. Sose hittem volna, hogy arra gondolok bár ez a baba ne lenne... nem akartam...olyan rossznak éreztem magam tőle...szerettem...annyira szerettem, de vele elvesztem szép lassan az életem másik értelmét... Ettól ismét csak sirva fakadtam... úgyéreztem belhalok.

A nap nagyreszet alvassal toltottem, es csak alkonyatkor keltem magamhoz. Egyszeruen...nyomott a mellkasom. Hianyzott az a kep, ahogyan ott alszikajd a kora reggeli nyugos tekintete. Ugy ereztem szepen lassan kitepnek belolem a darabot. De kenytelen voltam ezekre... Ok ketten nekem a legfontosabbak az eletemben...mar csak ok maradtak... Mikor leszallt az ej kilepve a kunyhobol hallottam meg a dobogast, mire elmosolyodtam.
-Szervusz oregfiu...-fordultam meg, majd fogadtam ahogyan az en ebenfeket lovem nekem dugja a fejet. Ekkor fedeztem fel egy furcsa dolgot...meg harman kovettek... Egy karamellbarna kanca aranyszinu sorennyel...gyonyoru allat volt es...ket kiscsko.
-Mazlista kujon...-csapdostam meg az oldalat az allatomnak, majd kezdtem el nezegetni a kiscsaladot. Az egyik kicsi eppenolyan fekete volt mint az apja a masik meg kis tarka volt.
-Gyere...szedjunk ossze meg par tarsad es menjunk... Jo dolgotok lesz az uj otthonba...-tettem fel ra. Nyerget es a kantar, majd simogattam meg a nyakat. Latszolag elosszor nem igazan tetszett neki a dolog, de vegul a kiscsaladon kivul meg harom loval indultam visszafele.

Felülve az ágyban, a lábam felhúzva öleltem át, s döntöttem rá a fejem. Nyomta ahasam, de ez most..ez most nem igen zavart... Talán,,,talán hiba volt..talán nem készültünk fel rá... talán nem kéne... Istenem...én nem akarok ilyenekre gondolni, nem akarok igy érezni...de énezt már sokáignem birom... legszivesebben nyugtatót vennék be, de... nem lehet... pedig mindenem remeg, reszket.... fáj a fejem és a hényinger kerülget...

Ahogyan megerkeztunk a hajohoz, a kapitany nagy szemekkel nezte vegig, ahogyan a lovon ulve vonulok be es terelem az allatokat a nagy loszallito karamba.
-Termeszetesen a tiaztitast is fizetem.-neztem le ra mielott meg szolhatott volna mire elegedetten elvigyorodott.
-Leelan...megjottem...-nyitottam be felve a kabinunkba. Nem tudtam, hogy jelenleg milyen hangulatban van, vagy hogy nem.merges e ram meg mindig.

Mikor kinyilt az ajtó azonnal felkaptam a tikintetem. Megétva, hogy Daven az, azonnal szipva kezdtema a kócos hajam lapogatnimajd a szanaszét folyt simnkem törölgetni, persze egyiket sem nagy sikerrel. Azonnal fészkelódni kezdtem, hogy helye legyen melettem, s simogattam meg a helyét, hogy leüljön. Mikor ez megtörtént azonnal átöleltem, majd a sarkamra ülve a kezét bámulva kezdtem remegó hangon
- Beszélnünk kell...tudod...tudod, hogy nagyon szeretem a kcsit...de talán.. még nem állunk rá készen és... a te dolgod s könyebbé tenné...ha...ha...- ekkor sirtam el magam ismét - Tudod...oda kint...megtuják szakitani a terhességet... - szipogtam a könnyeim nyelve. Borzalmas ember vagyok...

Ahogyan megsimogatt a helyet maga mellett azonnal a kabatom leveve, az ajtot becsukva ultem le melle. Latva a siros arcat sejtettem, hogy baj van, s mikor atolelt en azonnal az olenbe huztam, ugy olelve at. Hallva amiket motyog...egyre feherebb lett az arcom, es a vegen ereztem hogy a szivem kihagyott egy utemet. Sokaig meg se tudtam szolalni.
-Nem.-boktem ki vegre hatarozottan, ugy nezve le ra komoly, megis szeretettel teli tekintettwl.
-O a mi gyerekunk...a reszunk...egy aldas, aprocska kis csoda. Nem fogjukegfosztani magunk tole. Regen, ez a legnagyobb orom volt, hiszen akkor sajnos sok gyerek halt meg. En nem fogom hagyni, hogy a mienkkel.ez tortenjen. Inkabb kinzomagam egy kicsit, mintsem hogy ez tortjen. Oar a te reszed is, es erezned a hianyat es az csak.megjobban fajna. Nek csak ti vagytok... Es senkit sem hagyok veszni...-kezdtem el konnyes szemekkel simogatni az arcat, majd nyomtam faradt csokot a homlokara..

Mikor csend kerekedett összszoritottam a szemem. Talán...jobb lenne ha igent mondana,,,de,,,annyira remélem nemet mond. S mikor kimondta..azonnal kinyotottam a szemem és felnéztem rá. Könynep csak potyogtak, ahogy hallgattam őt...annyit szenved és mégis.csodának és áldásnak nevezi... Sirva nyomta a fejem a mellkasába és hüppögtemtovább, miközben a ruháját markolásztam.

Ahogyan a fejet a mellkasomba nyomta azonnal sogatni kezdtem a hajat, felkuszva az agyon a falnak tamasztva a hatam.
-Ssshhh...nyugodj meg Leelan...sok mindenen tul vagyunkar, ezzel is meg fogunk birkozni... Egyutt megcsinaljuk, akarmilyen ordogfiuka is a gyerek...-simogattam csititani probalva halivany mosolyal az arcomon. Ha igaza a mondas,hogy kisgyerek kisgond, nagygyerek nagygond, akkor hatalmas bajban vagyunk. De meg ezt se banom.

Ahogy feljebb kúszott az ágyon úgy kapaszkodtam belé azt hiszem ha akart volna se tudott volna lerázni... Pici koala maci voltam... Ahogy csitiatani kezdett szipogva, nyösszögve dözgölőztem hozzá...úgy hiányzott a közelsége...az illata... bele kentem mindent a pulcsijéba, könnyet és sminket is...
- Borzalmas ember vagyok...bocsáss meg...ne haragudj rám - zokogtam még jobban hozzá bújva. Sokkaljöbbat érdemel...

-------

https://szerepjatekok25.hungarianforum.com/viewtopic.forum?t=59