Angyalok és Ördögök /játék/

Ahogyan a vallamnak dontve a fejet nezte a kezem, hangosan sohajtottam fel. Nem kellett sok, es en is kovettm ot, szorosan huzza simulva, magamhoz olelve, nehogy arcon talaljam. Fejem hatravetve fogam osszeszoritva lihegtem ahogyan pumpaltam kj magambol. Egyszeruen...fantasztikus volt. De csak azert, mert o itt volt a kerjaimban.

Ahogy magéhozölelt fáradtan bújtam hozzá. Kihúzva a dugódt engettem le a vizet, majd egy törülközőt a derekam köré csavarva mentem ki s dúltem el az ágyon.
- Menjünk le enni... még korán van! - pillantottam a fürdú felé mosolyogva.

Ahogyan kihuzta a dugot remego kezekkel oblogettem leagunk. Amikor kiment meg komasan torulkoztem meg majd tekertem en is egy takarot a derekam kore, mikor meghallottam a hangjat.
-Tamogatom az otletet. Kijukad a gyomrom...meg most sokat fogytam...es nem jo ertelemben...-leptem ki majd kezdtem megem nezegatni a tukorbe. Az oldalam kisse beesett...

Mikor azt mondta támogatja az öteletet csak mosolyogva bólintottam. Nagyon helyes. De a következő megjegyzésere felsóhajtottam. Fel állva azonnal mögé léptem és hátulról öleltem át miközben magunkat nézegettem a tökörben.
- Hát igen... pedig milyen jó pasi voltál...- dugtam ki a nyelvem gyúyolódva, majd csúkot nyomtam az arcára.
- Ezentúl kérlek egyél. Nem tesz jót ez az életmód...-simogattam meg a hasát, oldalát. A végén még el fogy itt nekem. Ellépve tőle rögtön öltezni kezdtem. Farmer, fekete trikó és vörös-fekete kockás ing. Meg persze az új kis rtro szemövegem. Sokkal jobban tetszik, mint a régi..ez divatos! Az ajtónak dőlve mosolyogva vértam őt.

Ahogyan azt mondta, hogy regen jo pasi voltam majd nyelvet nyujtott csak morogva haraptam a nyelve utan. Mikor azt mondta egEk mert ez nem tesz jot nekem, csak egyetertoen bolintottam. Ahogyan oltozni kezdett en is ezt tettem neki hattal. Erosen koptatott es szaggatott farmell oldalan lancokka, feher izompolo ra szaggatott farmerdzseki. Odakintre ugyse megyunk. Ahogyan megfordultam es meglattam...ehes vigyor huzodott az arcomra ugy setalva hozza.
-Egyre jobb a stilusod... Jol all neked ez a szin...-rangattam meg finoman a pirosas inget, ugy szegezve ot az ajtofelfanak, feje felett alkaromon megtamaszkodva..

Mikor az ajtófélfának nyomott és megtámaszkodott felettem csak széles vigyorral hallgattam őt. Hát igen. Nekem minden szin jól áll. Derekéra simult a keze, majd finoan a farmerjába csúszott a kezem, s úgy húztam magamhoz.
- Hát.. muszáj jól kinéznem a Herceg mellett, nem? - kuncogtam majd gyors csókot nyomva az ajkaira mentem ki és meg sem várva indultam előre Persze lassan, azt akartam, hogy beérjen és esgyütt menjünk.

Mikor a derekamra csuszott a keze, majd bele ugy huzva magahoz meg szelesebb lett a vigyorom. A megjegyzesere csak bolintottam, majd a gyors csokjat viszonozva mentem ki utana es zartam be az ajtot. Bizonyos okok miatt igencsak ra szoktam... Nem kellett sok, hogy beerjem, ugy fogva meg a kezet. Mar nem erdekelt, ki lat minket, hiszen ha minden jol.megy szerzodest is kotunk. De attol meg az arcom szokasosan komoly es rezzenestelen volt csak a szemem csillogott ugy, mibol csak o tudja, boldog vagyokellette.

Mikor utánam jött ás megfogta a kezem boldogan mosolyogva pillantottam rá. Ez most...nagyon jól esett. Az se zavar, hogy ilyen fejet vág. Valahol..még tetszett is, hogy csak nekem mutta meg azt az arcát. Kint pár lány a kapunél ácsingúzott először ezen akadt meg a szemem, majd a szőke angyalon. Tipik angyal. Magas alkat, jó test. Szőke hosszú haj és égkék szemek. Állunk csak meg! Azonnal lefékeztem. És a szemüvegem jobban a szememhez tolva hunyirottam be hétha jbban látom és...és tényleg. Na bazd meg...
- Azt a rohadt..- vigyorodtam el. Hirtelen nem is tudtam mit tegyek...
- Constantin..menj előre rögtön jövök! - nyomtam hirtele csókot az arcára majd rohantam el. A fiúhoz érve már lelassitottam úgy mértem végig
- Te meg mit keresel itt? - álltam meg előtte, kezem karba fonva mellkasom előtt. S miközben a lányokkal beszélgtett felnézett rás ésszigorú tekintettel mért végig.
- Jöttem megnézi az angyalt, ki eldobta a glóriáját- válaszolt azzal a tipikus megvető hanggal, majd vigyordott el féloldalasan - Szégyen vagy. - fújtetott. Mire hozzá lépve löktem meg a mellkasát. Nagyobb volt nálam, meg se lepődtem, hogy csak hátrább lépett egyett, de mikor én ezt kaptam vissza seggre ültem. Először csak nagyokat pislogott majd azonnal felnevetett ó.
- Ugyan olyan nyomorult vagy! - nevetett ki miközben a kezét nyújtotta én pedig vigyorgva fogadttam el és hagytam, hogy felhúzzon. Ez a fiú... a legjobb barátom volt. Igazából...az egyetlen barátom.

Lattam a kis csajszikat az ajtoban de nem foglalkoztam vele. De mikor mar Will szolalt fel, es aztmondta menjek elore, majd rohant el... Na tudod mikor! Egy ideig kovetve az iskola falanak dolve alltam meg keresztbe font karokkal es ugy neztem a kis szinjatekot. Mar megint kezdi... De mikor seggreult mar indultam bolna meg visszarugdosni a szoket az egekbe milor vigyorogva huzta fel es ugy lattam Willnek.is eleg jo kedve van. Visszaallva a helyemre ugyanugy meregettem a sracot...

Mikor felhúzott morogva kezdtem el lesöpörni a ruhám. Mire csak ismét végig mért.
- Megváltoztál...- motyogta.
- Eh? - néztem fel, majd vigyordotam el - hát tudom a hajam...- kezdtem igazgatni magamat mire a fejét fogva fordult el. Igen..talán csak kicsit voltam olyan mint egy hülye p*csa... apropó... kezd zavarni a lány sereg mi körbe vette... elszoktam tőle, pedig oda fent is nagy szám volt.
- nem- sóhajtott nagyot - A hajad...na az nem változott. De minden más... - mért végig ismét, mire csak molyogva réztam meg a fejem.
- Mit keresel itt? - kérdeztem ismét de már jóval szelidebben.
- Téged! ... Meg a hugod... Tudod...kiváncsi voltam rá... mi lett belpled...szét rúgjam a dologért a segged, helyre rázzalak... de... ugyan az a kettyós vagy szóval..- vigyorodott el ismét a végre, mire csak kuncogva billegettem mag magam. Nem iiiis....
- Hé! beszélhetünk valahol...nyugodtan? - pillantott körbe kissé zavartan. Erre...erre nem tudtam mit mondani, kérdőn néztem vissza az Uram felé, hisz arról volt szó vele eszem. De nem biztos...hogy össze kéne őket engednem...

Neman neztem a kis csevejt de nem igazan hallottam belole semmit. Talan...jobb is. Ahogyan zavartan ram nezet...valamiert mintha gyomron vagtak volna. Fajdalmas grimasszal forditottam el a fejem majd mentem be az ebedlobe es alltam be a sorba. Had legyenek maguknak, en mar ehes voltam...

Amikor elforditotta a fejét azzal az arccal... kissé bűntudatom volt, de... De olyan rég találkozunk... ezt Ő is megértheti!
-De...menjük... - fordultam hozzá vissza. Igy kezdtünk el sétálgatni, beszélgetni. Még szerencse, hogy ilyen nagy az udvar. Sok minden szóba került, a fenti ügyek, az angyalok a régi ismerősök...de azt a bizonyos témát..érezhetően úgy kerültük mint a tüzet. Denem is baj...igy... egy kicsit olyan volt mint régen.

Mikor kikertem a kajam ugy ultem le, az asztalhoz. Hatalmas gyrostal, hitdog, fank es egy Monster...ezzel jol fogok lakni egy kis idore. Vissza kell szednem.magam. Mikozben ettem a gondolataim mashol jartk. Ki a tokom volt az a srac es mit akartWilltol hogy ugy nezett ram. Nagyon remeltem, hogy elmondja, kulonben belemaszok a fejebe...

Végül az egyik padra ültünk le. Feltéve lábam gyújtottam rá, mire fájdalmasra váltott az arca.
- Mikor...- kedzett bele, de mér tudtam mire gondol. Mintha...ezt a kérdését már feltette volna valaki... aha...
- Nem olyan rég... -vontam vállatt
- Gondolom...azok utén, hogy...- sziszegte
. Mire gondolsz? Hogy meglettem tömve?! - néztem rá gonoszan vigyorgva
- Közönséges lettél! - fújtatott rám
- De legalébb nem hazdok! - nevettem fel. Erre ismlt csak megrézta a fejét.
. Mond...te ezt a komolyan gondoltad..? Kérlek mond, hogy csak lézadás volt! Mit akarsz... őszintén?! Ezt? Démonokat meg... verekedéseket, azt, hogy oda fent sirjanak miattad? Heléna.. összetört a szive! - magyarázta mire csak elforditottam a fejem. Persze...fájt, hogy féjdalmat okoztam, de... inkább sirjanak, mint sem meghaljak mindabban amit rám kényszeritettek. Pedig tdom...neki is fájdalmat okoztam... őt is...eldobtam.
- Ráadésul...nem értelek... Ha még egy ördög lny elcsavarja a fejed...azt mondom megértem...nade Lucifer fia... mit lehet. - kezdett bele de azonal oda néztem
- Mident! Nem kérdezd...nem tudom! Csak...csak...csak imádom! - vigyorogtam boldogan mire ismét megrézta a fejét. Annyira nem értette..

Igazabol...a leheto leglassabban ettem, jol megragva minden falatot. Nem is tudom, mire vartam. Talan, hogy bejoljon es megtudjunk ugy kajalni, ahogyan terveztuk. Nem is tudom mennyi ideig ulhettem ott, de az emberek.mar kicserelodtek. Megunva ezt fogtam meg a talcat ugy ahogy volt es nem erdekelve, hogy nem lehet vittem fel a szobamba majd a teve ele ulva folytattam tovabb. Lenn zavartak a kerdo szemparok es csak ugy natur a masok jelenlete.

Hirtelen nagy lett a csend. Nem akartam én erről vitézni...úgy se érti...és azt hiszem ő ugyen e miatt nem vitázott. Végül ő törte meg a csendet.
-és...a hugocskád merre jár? - nézett rém vigyorgva.
- Az a angyalok koleszában döglik... nem lehet kirobbantani onnan... - sóhajtottam fel, mire felnevetett. Nagyot sóhajtva álltam fel és néztm rá
- Nézd meg őt is! Aztán majd beszélünk...nekem...van ey kis dolgom! - vigyorogtam rá, majd rohantam el. Tényleg jó volt látni, de persze a kis vörösöm is ott volt Berohanva az ebédlőbe már sehol sem volt...ekkor pillantottam az órára..Baszki... elnéztem az időt. Azonnal a szobjához rohantam, majd benyitva az ajtónak dőlve pihegtm a sok futástól.
- Szia...- kuncogtam a fejem megbillentve bár...reméltem, hogy nem ól mg. Vagy rosszabb..

Neman eszegettem lassan. Igazabol...ehes voltam, de nem volt semmi etvagyam. Ahogyan benyitott csak fel szemmel neztem ra, majd vissza a kajamra, ugy turkaltam a salata es sultkrumpli kozott.
-Szia...-koszontem vissza hallkan majd kaptam be egy kis krumplikapisztahus kevereket. Igazabol...szarul esett jogy ugy otthagyott.

Mikor olyan halkan köszönt vissza finoman elhúzram a szám. De újra rá mosolyogtam, nem adom fel! Hozzá lépve az ágyra támaszkodva puszilgattam meg finoman.
- Miujság? - mosolyogtam rá aranyosan.

Ahogyan hozzam lepve kezdett puszilgatni neman turtem. Ehez most...annyira nem volt kedvem.
-Én? Eszek, ahogyan meg lett beszelve...-neztem ra szemrehanyoan majd alltam fel es setaltam a kanapehoz. Nem eppen az ahyat kene osszekoszolnom...

Mikor megszólalt leszegtem a fejem és felsóhajottam. Haragos... Mikor felkelt mellőlem és kanapéra ült a tekinettemmel követtem, miközben leültem az égyra.
- Figyelj...sajnélom! Tudod, hogy nem igy terveztem, de közbe jött valami! - magyarázkodtam

Ahogyan az agyra ult neman ettem tovabb leeroltetve a falatokat a torkomon. Muszaly ennem... Mikor azt mondta nem igy tervezte de kozbejott valami csak hitetlenul nyogtem fel.
-Ja vettem eszre. De ugy lattam jol erzed magad a baratoddal, szoval ha akarsz...menj vissza nyugodtan. Most ugysem vagyok a legelvezetesebb tarsasag...-jelentettem ki erzelem mentesen, majd ittam bele az italomba.

Mikor felnyögött azonnal felpllantottam, majd hallva azt amegjegyzést... Nagy levegőt véve sóhajtttam fel.
- De tudod, hogy nekem te vagy a legjobb társaság! Csak...tudod az a fiú a legjobb barátom volt ilyen kicsi... - mutattam, hogy a földtől milyen magas lehettem - A lófaszt! Ilyen kicsi korom óta! - mutattam kisebbre

Kmikor ujbol magyarazkodni kezdett, csak felsohajtottam. Areabb huzodva csinaltam neki helyet,remelve odaul, majd az asztalon tolam arrabb a talat es vettem a kezembe a hotdogot azt kezdve el enni.

Mikor arrébb húzódottboldogan vigyordotam el. Mellé ülve finoman dültem neki.
- Tudod... örülök..hogy nem gyülölt meg... Őt is eldobtam... őt is bántottam azzel... mégis...kedves maradt velem...- bémultam magam elé szeliden moslyogva. Ez nekem...sokat ért.

Mikor nekem dolt, neman hagytam ugy ettem meg a kitdogom majd sepertem le magamrol a morzsakat. Hallva amiket mond, csak hallkan nyogtem fel.
-Tudod...ilyenkor mutatkozikeg kibe is bizhatsz igazan...-motyogtamajd mivel nem evett visszavettem mag ele a talat ugy folytattam az evest.