Angyalok és Ördögök /játék/

Mikor lesperte magét mosolyogva húzódtam el és néztem őt. Végül hozzá bújva finoman dörölgőztam hozzá- Amikor olyan kis drcás olyan aranyos.
- De ettől még te vagy nekem a legfontosabb...úgy is tudod - doromboltam neki hisz a hangja még az előbb is olyan semmijen volt. Az ölébe dőlve hnytam le a szemem, s bújtattam el az arcom.
- Szóval ne légy fétlékeny! - doromboltam neki újra

Ahogyan azt mondta, meg igy is en vagyok a legfontosabb...na jo az lagyitott mar valamit rajtam. Mikor az olembe dolt ugy dorombolva nekem, hitetlenul.mosolyodtam el.
-Te aztan tudsz hizelegni hallod!-csovaltam meg a fejem majd a villara szurva egy kis sultkrumplit meg hist, ugy nuyjtottam fele.

Amikor azon a hitetlen hangon nevetett fel kinyutottam a szemem, s sötéten csillogó tekinettel figyeltem őt. Csak neked. Hisz neked az öledbe tartozom...ott kell lennem! Mikor a villán nyújtotta felém a húst mekez a kezére csúsztatvahúztam le magamhoz, s ráharapva húztam le a villáról és kezdtem nymamogni.

Azok a szemek... Kepes lettem volna elveszni bennuk. De vegul tovabb ettem ugy adva neki neha egy kit ilyen falatot, mig el nem fogyott az egyesz tal, majd a fankot tenyleg fele fele aranyban osztottam el. Vegul csak a Monstert a kezembe veve doltem hatra, majd kezdtem vakargatni a hasat.

Tulajdonképpen...egész jól megetett. Mindenből kaptam és még fánk is volt. Ahogy hátra dőlt és ahasam kezdte vakargatni halkan kuncogtam fel. Házz dörölgőzve, szemem lehunyva mosolyogva pihengettem az ölében. Olya jó itt.
- Mond...miért voltál ilyen? Fétékeny voltl vagy haragos?

Milor hozzam dorgolozott halovanyan mosolyodtam el. A kerdesere...nem igazantudtam volna mit felelni igy csak megrantottam a vallam.
-Igazabol...nem vagyok hozza szokva hogy fakepnel hagynak mas miatt, foleg ha meg van beszelve valami.-nyogtem ki vegul hanyag stilusban. Valahol...igaz.is volt. De mellette erdekelt is hogy ki a pasas.

Mikor megrántotta a vállát kiváncsian pillatottamfel. miko válaszolt láthatatlanul húztam el a szám. Búntudatom volt, hogy csak úgy ott hagytam. Felkelve, szemből az ölébe bújtam hozzá és ölgettem meg szeretgettem. Nem Akartam csak ugy bántani.
- Tudom és sajnálom...de ő most van itt... azért néztem oda, hogy most mi legyen, erre bementél...gondoltam...- motyogtam a nyakéba.

Mikor magyarazkodni kezdett csak felsohajtottam.
-Tudom... De tudod milEn kis haklis vagyok.-vigyorogtam ra szentelenul ugy hajolva le hozza.

Mikor vigyrgva hajolt le csa felnevettem.
- Igen az vagy! - vigyorogtam az ajkaira játékosan visszaszólva, majd csókoltam meg. En bolond szerelmem.
- Gyere..feküdjünk le...- msolyogtam rá majd a kezét megfogva húztam az ágyba. Majd ott kezdtem el levetkőztetni alsóra.Sok volt ez a nap is és nem sokat alszom mostanság...

Ahogyan azt mondta fekudjunk le csak ehesen csillant meg a szemem. Szerintrm...mi ezt maskeppen ertelmezzuk... Mikor az agyba huzott, ugy kezdve el vetkoztetni... Elvesztettem a fejem. Az ajkaira tapadva kezdtem el en is vetkoztetni, leveve a polojat, majd a nyakara tapadva likapcsolni a nadragkat. Allits le, kotozz ki vagy valami mert nem birok leallni.

Mikor vetkőztetni kezdtem nagyon hirtelenn vált. Levette a pólóm és a nyakamra tapadt, miközben a nadrágom bontgatta...Oh egek! Nem mintha nem élvezném, de én ma már kétszer...többszr nem birom... nem megy..nincs erőm. Kezem a kezére téve próbáltam leállitani.
- Elég! Constantin állj....nem megy...nem birom... nincs hozzá erőm...- ihegtem vörösen. Kérlek...

Ahogyan a megfogta a kezem majd az a hang... Minden izmomegfeszult, fogaim osszeszoritottam, ahogyan uralkodni probaltam magamon. Nyakaba bujva oleltem magamhoz, ugy remegett mindenem. Az illata...a kozelsege... Csak nehezitette a dolgom. Eltellet vagy otperc mire sikoerult lenUgodnom ugy neztem fel ra pihegve, elpirult arccal.
-Ez a te hibad! Tul csabito vagy...-vigyorogtam ra, majd csokoltam meg ovatosan.

Ahogy a nyakambabújt...bennem akat a levegő. Mozdulatlanul vrtam ki azt az idót mig lenyugszik, majd ahogy elhúzdott és engem kezdett hibáztatni halkan nevettem fel. Ismerem már őt..jobb ilyenkor rá hagyni.
- Elnézést - kuncogvtam. Eldóve az ágyban fáradtan sóhajtottam fel. Nem is kellett sok, hogy be aludjak.

Ahogyan nekem igazat adva dolt el csak buszken vigyorodtam el. Finoman kezdtem.simogatni az oldalat,ajd ahogyan elaludt en is teljesen.melle vackoltam magam, majd aludtam el en is hamarosan.

Valamikorkore reggelkelhettem, hisz kint csak még most vilégosott. Mostsealudtam a legjobban...deleglébb valamit... Csókot nyomva kis vörösöm hajába keltem fel és öleöztem fel gyorsan...farmer és fekete póló...arra amit akarok pont eléglesz. Kilopózva az angyalok kolesza felé vettem az iréyt, Ott bekopogva a szőkeség nyitott ajtót mire felfjtam az arcom.
- Te ahugommal aludtál?! - morogtam rá suttogva
- A fotelben aludtam! Ás amőgy se lett volna semmi! - vörösödött el vissza suttogva. Aha... fúh örögem...ha én mesélhetnék mit tanultam a démon hercegtől...
- Na gyere! - viyordotam el s húzódtam ki.
- Mit akarsz? - kérdezte álmosan
- Kivéncsi vagyok ugyan olyan lassan repülsz e mint anno! - nevettem Ennyi kellett. Mér szinte fellökve rohant előre, mire csak nevetve követtem.

Mar delelott volt, mikor felebredtem, es o...milyen meglepo...nem volt mellettem...mindig lelep... Pedig allitolag rendes angyal. Lezuhanyozva vettem az elektromos ketyerum, majd tamaszkodtam ki az ablakba. Na o maris randizik...

Kiérve azonnal felrepültem, ő pedig követett. Sose torkolott vitatkozásba, de mindig versenyeztünk egymással. De gyorsnak...oda fent valóban a leggyorsabb voltam, ebben nm gőzött soha! Pár kör utn vigyorgva álltam meg az iskola tetején Persze mindig oda lestem az ördögök kolesza felé, de nem láttam az ablakban változást. Ahogy ő is leszállt mellém leültem a földre és úgykezdtrünk beszégetni. Szép lassan kezdett kivilágosodni és a diákok is gyülekeztek. Nem is vettem észre milyen sok idő eltelt. Végül eldöltem a foldon s a szemem lehunyva hagytam hogy a hideg cirógasson, de a meleg napfny... kárpótolt.
-Hm... érdekes...ez a fekete szárny..- téeptt ki egy tollat és kezdte nézegetni. Csak fél szemmel lestem oda...hogy engem mindenki megritkit

Takarasban alltam az ablakban, ugy nezegetve oket. Imadtam nezni ahogyan repult. Csodalatos latvany volt. Ilyenkor...tenyleg onmaga lehetett. Mikor leszalltak ugyanugy pofekelve figyeltem oket. Mikor kitepett belole egy tollat okolbe szorult a kezem. Csak en kopaszthatom meg!

Sok minden támára került mostmár...közte az is, amit tettem... mindent elmondtam neki. Hogy hogyan buktam el...hogy miért nem bántam meg...hogy mit nyertem. Nem szólt semmit...csak lassan csóváltameg a fejét.
- Remélemhogy ez a egy múló szeszéj... Sok mindent vesztettél... Heléna oda van érted.a mai napig... És...nem értelek.. sóhajtott fel - Csalédott akartál... azt mondtad olyan életet akarsz, mint apádé.csakte jól akarod csinálni! Emlékszel? Mi lett azzal? . sorolta én meg csak bámultam magam elé, majd nagyot sóhajtva elnéztem Constantin szobéja felé... Túl hosszú lett ez a csend...rám szólt én pedig összerezzentem
- Tudom, mit mondtam! De...dejobbat kaptam!
- Hogy lenne ez jobb?!
- Én...nem tudom! Nem tudom... Nem tudom... - álltam fel ezt ismételgetve mér...nem birtam ülni. - Egyszerűen... szerelmes vagyok! Szeretem, ahogy a levegőt veszi, ahogy kiborul...azt... ahogy rá néz és..még azt is, hogy vörös hajszálat találok a cuccaimon! - magyaráztam lelkesen, majd a mosolyom szép lassan lefagyott - És...ez nem lesz örökké igy, Az a nyomi... sok mindent meg tesz értem és... olyan ötletekkel áll elő, amikben nem hiszek... csak remélni tudom.hogy igaza lesz... Sok mindent faladtam érte... a jövőt, kötelességet..hát ő... a heteroségot...azt hiszem - pirultam el akaratlanul is -.de egy valamit... ő miatta kaptam meg. Szabadágot. És ennyi kell. - vontam vállat. Foghatunk itt bérmit bármire... lézadásra, fitalaságra, szeéjre vagy épp... butaségra... de nekem csak ez a kettő kellett. Ő és az elveszett szabadságom.

Ahogyan felallt majd magyarazni kezdett sak felsohajtottam. Leteve ketyerem oltoztem fel majd osszeszedve taskamba edzoscuccom mentem az uszodaba. Rafer mar formaba hozni magam. Atkapkodva a cuccokat alltam a rajtkore, majd nagy levegot veve ugrottam fejest es merultem el a huvos vizbe. Most nem az elvezet volt a lenyeg. Hanem a mozgas...az edzes...

Teljesen fellelkesültem a dologtól, hiszen... most tényleg azt éreztem, hogy érte égek. Végül csak felsóhajtott.
- Figyelj...- nyögtem - Nem kérem, hogy szeresd..vagy, hogy érts egyet dologgal...csak fogadd el - pislogtam rá aranyosan mire felnevetett. Nyertem. Mindig nyerek. Végül lemetünk a hugimért és vele kezdtünk mászkálni. Ettúnk... körbe mutogattam sulit... a könyvtárat..azért nem egy átlagos iskola volt ez... hisz nem mindig járhat ey helyen az ember dámonokkal együtt. Nem olvashat róluk oda fent ennyit.. Észre sem vettem...de eltelt az egész napom

Egy jopar hosszt lehuztam egeszen addig mig a remegestol mar a medencebol alig birtam kimaszni. Holnap tuti, hogy izomlazam lesz. De muszaly normalizalodnom. Will mellett ellustiltam. Mikor mar normalisan tudtam venni anlevegot vanszorogtam az ebedlobe es kertem ku amit tegnap csak joval nagyobb adaggal ugy ulve le. Most nem.zavart semmi caak tomtem a kajat. Az uszas meghozza az etvagyat.

A régi szobámban ütöttük el az időt, általéban csak vihogtam minden hülyeségen, amit az akettő összehordott. Most olyan volt mint régen fent a fellegek közt. Valahol mélyen ez is hiányzott... mert ezt nagyon szerettem.
- Nah...lemegyek cigizni! - ugrottam fel hrtelen. Ez már...sok volt nekem.
- Megyek veled! - jött a szőke mire csak bólintottam. lent ahogy rá gyújtottam kissé zavartan pillantott rám.
- Mi a jó abban? - kérdezte mire megvontam avállam, majd felé nyútottam. léttam vivódik de végül evette én pedig önelégüten vigyorogtam Ahgy beleszivott azonnal köhögni kezdett és prüsszkölni.. én tényleg nem akartam...de úgy kiröhögtem... És az a fej amivel rám nézet.ölni tudott volna.
- Te mekkora nyomi vagy! Ez nagyon gáz volt - vettem vissza vihogva
- Na azért te se régőta csinélod! - fújtatott
- De ekkora lúzer én se voltam..- mretem végig vigyorgva, megvetúen persze most is csak játékból.
- Igen?! Lúzer? Igen?! - jött felém támadva, de vigyorgva
- Igen pontosan! - indultam meg én is felé, de ő ekkor már a falnak  lökött, és szorosan neki nyomva fejem mellett megtámaszkodva fegyverzett le. csak egy pillanatig tudtam még olyan "komolyan" a szeméb nézni, majd hangosan felnevetve csúsztam le földre. Mindeközben néhány démon összesúgött mellettünk...beszóltak...nah...kivéncsi vagyok indul e itt pletyka.. Nem csak mi angyalok...ütjük a mésik dolágbaaz orrunk.

Teljesen jollakva viszonylag jo kedvvel indultameg setalni egyet de mikor kiertem es meglattam...ellegge felreertheto pozban ahogyan a falnak nyomja.... Valami elborult az agyamba. Idegesen indultam meg felejuk de mikor Will lecsuszott a foldre megtorpantam ugy felutton. Egy ideig csak alltam ott ugy fordulva sarkon es mentem el. En...tul komolyan veszek mindent...pont en aki regen a vilag egyik.leglazabb szemelyisege volt...megvaltoztatott a tollas...

A földön ülve, vigyorgva szivtam újra a cigimbe, mikor megláttam Constantint...pont az ellentétes irényba ment....elég gyorsan... És én egy pillanatra megijedtem. Nem tudom mit láthatot... mit gondolhatott...
- Hé..majd mg jövök! - néztem rá, majd rohantam a démonká után.
- Constantin... Contantin... - értem be, s fogtam meg mosolyogva a kezét