Külvilág /játék/

Ahogyan elóre ment én a lehetó legtöbb..vagy inkébb úgy mondom az összes csokit ami itthon volt eló kapartam. Fehéret, tejet étet..bár aztnem szeretem... Felrakva a tea vizét csak egy egy pillanatra élltam meg. Most.úgy se lát..és ő a szigoróbb... Végül a hűtóbőből kivéve adtam egy kis felvágottat a kutyusnak. Olyan nagy szé kerek szemei voltak..
- Hm..Apukéd szerint elfoglak kényesztetni...és ha nagy leszel mér nem feküdhetsz az ágyban... meg igy elkanészodsz...de Apu nem tudja amit mi tudunk... hogy a tiéd lesz itthon a divány...és amit Apu nem lát..nem féj neki...-vigyorogtam a kutyusra majd pisszegtem le hog ez titok. Végül ekészitve a teát egy tálcára rakva a csokikkal indultam meg lefelé..lent Világitó mécsesek sora várt, mire felcsillant a szemem.
- Nahát..kiteszel magadért..- néztem ré kedvesen s boldogan, felé haladva a kisöstvényem mint kihagyott.

Szepen teleraktam a szobat a kis mecsesekkel. Ez volt a mi rejtett zugunk. Bar a gyerek...egy ido utan ugy is felfogja fedezni... Ahogyan belepett finoman mosolyodtam el, ugy setalva hozza vettem el a talcat egy csok keretebe, majd tettrm le a kad melletti kis ashtalra.
-Tudod...neked pribalom a legjobbat nyujtano. Foleg, hogy mostanaban alig van udonk egymasra. -setaltam vissza hozza ugy olelve at mosolyogva, majd nyomtam mely csokot a homlolara. Hihetetlen...hogy nekem ez is megadatott.

Ahogyan a csók közben elvette a tálcát mosolyogva hagytam neki. Én hercegem.... Mikor homlokon csókolt finoman lehajtottam a fejem majd elmosolyodtam.
- Igen..én is észre vettem...Aztán jön a munka meg a gyerek..és az élet rohanés lesz... Üdv a XXI. századi ember életében. - sóhajtottam fel. - De...legalább az örökké valóség a miénk...- kuncogtam, majd ellépve tőle a jakozzi széléhez lépve a buborékokat figyeltem kuncogva

Mikor elkezdte sorolni mi var meg rank, majd ellepett tolem, hallkan sohajtottam fel. Utana menve oleltem at hatulrol, majd kezdtem a hasat simogatni, kozban a vallara, nyakara nyomtam ovatos csokokat.
-Ahogy mondod...egy ido utan mar nem lesz gondunk a gyerekekkel...es akkor ismet csak egymasei leszunk.-bugtam neki mosolyogva.

Amint megém lépett a mellkasára simultam és úgy bújtam hozzá. Hallva a kis tervét hitetlen mosollyal yögtem fel.
- Na igen... mig magunkat ismerve nem jön a következő gyerek...- sóhajtottam fáradtan, de kuncogva

Ahogyan elkezdtr mondani, hogy majd jon a kovetkezo gyerek hallkan nyogtem fel.
-Haat...majd egy ev mulva talan...de aztan ha jol tudom minimum negyven evig nem lehet... Ezert ilyen problemas a vampirok fenaradasa...-mosolyogtam halovanyan, majd megfogva az allat hatrafordiva a fejet csokoltam meg.

Mikor azt mondta mar csak egy evunk van ra aztan nagyon sokag semmi elgondolkodtam de meg is konnyebbultem. Legalabb negyven evig nem kell felevente szenvednem... Mikor megfogta a fejem es megcsokolt mosolyogva pillantottam ra.
- Es...abban az egy evben...te szeretnel meg gyereket? Egy kislanyt? - kezdtem vetkozni, majd pillantottam ra kedves mosollyal.