Gimnazista élet /játék/

Mica:
Mikor hallottam, hogy morog, nevetve baktattam le a lépcsőn. Odakinn csak úgy szitált az eső. Morogva húztam a fejemre a hatalmas pandás kapucnimat, de a lábszáramat így is csapta néhol a víz. Az árkádok alatt végigmenve értem el a büféhez.
-Csókolom!-mosolyogtam csillogó szemmel a büfésnénire, ki hasonló arckifejezéssel köszönt vissza.
-Egy hellt és egy 3bit-et kérek!-mutogattam, majd mikor megkaptam a mindennapi tuningomat, ugrándozva mentem vissza az épületbe. Lassan szólt a csengő, így a terem felé vettem az irányt. Mikor beléptem, elvigyorodtam.
-Bocsesz!-mentem el a barnaság mellett, nagyon enyhén bevállazva, majd a leghátsó padsor középső padjába dobtam be magam. Az itsalom hangos pszz-enéssel jelezte, hogy nyitva van és jóleső kortyokkal hajtottam le a hideg folyadék első részét.

Aru

Ahogyan végig mentem az utcán, mindenki megbámult. Na mi van ilyen jó nő vagyok?! Japánban sose volt ilyen, ott nem érdekelt senkit sem, hogy nézek ki, de ha én ide most bemegyek, és kitalálják, hogy meg kell változtatnom a stílusom, száztíz százalék, hogy sarkon fordulok és elhúzok innen. Még hogy majd itt meg nevelnek, ezt mondták a hülye őseim! Ja, ja. Majd meglátjuk, hány nap után, kapják meg az értesítőt a kirúgásomról. Fülembe üvöltött a zene, cigarettámból az utolsó slukkokat szívtam. Az iskola épülete egyre csak nagyobb és nagyobb lett, ahogyan közeledtem. Csiricsáré épület volt, hányinger fogott el, ha csak ránéztem. A kapuban megállva, fintorogva húztam fel a szám jobb sarkát, miközben eldobtam a csikkem és ráléptem. Ocsmány ez a hely. Nagy sóhajjal léptem be, s indultam meg a lakrész felé. A kilences szoba volt az enyém, milyen jó kis szám, csak egy hatos hiányzott az elejéről. Még a szoba is olyan volt, mint gondoltam, fehér falak, egy nagy szekrény, egy író asztal és egy ágy. Király. Csak ledobtam vörös bőröndöm és azonnal mentem is. Úgy mentem, ahogyan voltam, kék cipőben és szaggatott farmerrel, mellkasom közepéig kicipzározott rózsaszín, nyúl füles pulcsiban, melynek az ujjai feketék voltak. Feltűrtem őket, hogy rendesen látszódjon, minden egyes színes karkötőm és gyűrűm, hadd lássa csak az elit, kivel is van dolga. Az osztályterem felé vettem az irányt, hiszen kezdődött az óra. Könnyed léptekkel suhantam végig a már üres folyosókon, már mindenki be ment, szokásomhoz híven most is késtem. Az ajtóban megállva a kilincsre tettem a kezem ...kíváncsi vagyok ezekre, és kíváncsi vagyok ők milyen fejet vágnak, ha meglátnak.... Benyitottam ééés Sohw Time!

Mica:
Merő nyugalom közepette ücsörögtem a helyemen egyedül a padsorban és eszegettem a kis kekszes csokikámat. Körülnéztem a terembe de semmi érdekes dolog nem volt. Pár szürke egérke, akiknek még a nevét sem tudom és már csak a rózsaszín hajam miatt nem szólnak hozzám. Jól esett az a kis hell ami jéghidegen folyt le a torkomon. Ekkor nyitódott ki az ajtó, s lépett be rajta egy srác. Már csak a stílusa miatt felcsillant a szemem. Telelőve a sok piercinggel és élénk ruháival, ő volt az én emberem. Mehhh...bezzeg a bátyám nekem ezt sosem engedné -.- Vigyorogva ültem az asztalomnál miközben fél szemmel a srácot vizslattam...

Még nem volt bent a tanár, viszont a sok csíra igen. Unottan néztem körbe, édes istenem...ha haza megyek ezt még megbánják az öregék... Mind egy forma volt, mintha csak klónokat látnék a padokban ülni...ezek droidok! Idegesen mértem végig az arcokat, melyikben látszik valami csöppnyi egyéniség. Ekkor láttam meg leghátul ülni egy rózsaszín hajú lányt. Édes istenem, ilyen nem lehet... ekkora mákom lenne?! Azonnal felé vettem az irányt, de mivel a mellette lévő padban már ültek egy emberrel odébb kellett helyet foglalnom. Levágtam magam a székbe és hintázni kezdtem rajta. Végig őt néztem, nem érdekelt feltűnően teszem e, nem finomkodtam. A táskámból előkapartam egy használt, már nem kellő papírt és apró galacsint gyúrtam belőle és megdobtam vele a kis csaj, rózsaszín buksiját.

Mica:
Láttam, hogy rám néz a srác. Szinte belefurakodtam a tekintetébe. Egy ideig követtem a mozgását, de aztán mivel valami kis szemüveges aktakukac befoglalta a mellettem lévő helyet, így nem mellém ült le. A nyomorult... Unottan megfejeltem a padot, miközben a fejemre huztam a szűrös, füles kapucnimat. Egyszer csak éreztem, hogy valaki megdobott, s mikor kivettem a hajambol, egy papírgalacsin volt a kezembe. Rögtön levágtam, hogy ki is volt az. Látatlanul nyultam bele a táskámba a játékfegyveremért.
-Bocs haver.-álltam fel és huztam a falhoz az olvasó kölyköt majd az én székemet a helyére huzva telepedtem be a sráchoz.
-Helloszia.-vigyorogtam rá édesen, miközben hátradőltem a felé forditott székkel. Keresztbe tettem a lábam, és úgy szegeztem neki a fegyvert.
-Nyugi, játék...de nagyot csip.-kacsintottam rá játékosan nehogy azért sirva rohanjon ki.

Kidugtam a nyelvem, mikor felnézett és hirtelen azt se tudta merről érte a támadás. Rám villantotta kék szemeit, már előre láttam, hogy nem fogja annyiban hagyni a dolgot. Szinte felrúgta a minket elválasztó csávót, s levágódott mellém. Az asztalra könyököltem,s kíváncsi szemekkel figyeltem, minden mozdulatát. Egyszerűen nem bírtam letörölni a vigyort az arcomról. Csak egy pillanatra tűnt el, mikor azt a kis játékot az arcomba nyomta. Rám kacsintott a kis édes, és az a csibészes vigyor ismét kiült az arcomra.
- Hidd el kislány... nem akarsz te csatába szállni velem...- felettem unott hangon, miközben eltoltam a fegyverét

Hajaj Challange Accepted kisapám. Édes vigyor ült ki az arcomra, mikor eltolta a fegyverem.
-Pont kifogyott.-fintorogtam, mikor kihúztam a tárat, és a drága bátyám miatt nem is hordhatok magamnál tartalék golyókat. T-T
-Felesleges lenne csatához folyamodni...-emeltem a padra a tekintetem, majd megvontam a vállam és visszacsúszkáltam az ablak mellé, mint egy retardált fóka a székemmel. Nekidőltem a falnak és felpakoltam a lábam az asztalra.
-Amúgy is én nyernék.-dugtam ki a nyelvem unottan.

Megfutamodtál mi? Gondoltam magamban, meg lehet még se lesz olyan unalmas itt? Úgy is játszani fog, ha én azt akarom. Vissza ült a helyére és dörmögött valamit az orr alatt. Aha...aha... olyan hirtelen álltam, fel hogy a szék mögöttem, majd feldőlt. Kirohantam a teremből, mit sem törődve azzal, hogy még a legelső órámra se megyek be, és hogy erről a szüleim kapni fogják az értesítést, én pedig az ívet. Az óra végéig kint vártam rá, az ajtó előtt, s mikor meghallottam a csengő áldásos hangját ismét elvigyorodtam, mégy egy 5 másodperc, még 4... és.. Mikor kilépett a teremből, rászegeztem sárga kis vízi pisztolyom és pofán fröccsköltem, nevetve ugrottam hátrább és vártam a reakcióját.

Mica:
Úgy láttam berezelt...Chhh pedig már azt hittem, hogy legalább van valaki jófej...
-hol van Hikaru Matsuko?-kérdezte a tanárnő.
-Elszelelt! Megijedt tőlem!-emeletem fel csillogó tekintettel a fejem. Mikor a tanár szeme elkerekedett, és beírta a srácot hiányzónak, kellemesen visszaengedtem a fejem a padra. Hamar eltelt az óra, én pedig semmire sem emlékeztem belőle. Ásítozva lépkedtem ki a teremből hogy vegyek még egy adag élinkítőt. Hatalmasat ásítottam, mikor egy adak vír spriccelt oldalról az arcomba, ezáltal a számba is. Fintotogva fordultam a terem mellett lévő csaphoz és köptem bele a számban lévő folyadékot.
-Te normális vagy?-néztem rá gyilkos tekintettel, de a végén elröhögtem magam.

Nevetésem betöltötte a folyosót rég nevettem ilyen jó ízűen. Az arca leírhatatlan volt, az a döbbenet, az düh, ami kiült az arcára... Még a könnyem is kicsordult. De a végén még ő is elnevette magát. Kellemesen csalódtam benne, nem olyan karót nyelt, mint itt bárki más.
- Hmm... kezd lefolyni a sminked baba... - nyújtottam az arca felé, s simítottam le a fekete foltokat az arcáról. Épp csak elvettem a kezem, már be is céloztam vattacukor haját

Mica:
Mikor letörölt egy fekete foltot az arcomrol elfintorodtam.
-Pedig a vízállós spirált akartam feltenni.-sziszegtem a fogaim között. Ekkor éreztem hogy egy újabb lövés érte a hajam. Nevetve visitottam fel majd kaptam ki a kezéből a vizipisztolyt.
-Fordult a kocka öregem!- vigyorogtam majd telibe arcon lőttem és kezdtem el futni felé ezzel kergetve.

Halvány mosoly csúszott az arcomra, mikor bedurcázott. Muszáj volt még egyszer meglőnöm, de mire észbe kaptam kirántotta a kezemből a pisztolyt, s gondolkodás nélkül meglőtt. Ez a nő kegyetlen! Beletörődött, megalázott fejjel néztem fel, arcomról folytak a fekete "könnyek". Az én sminkem jobban elfolyt, mint az övé...
- Na megállj - fortyogtam, miközben azt néztem, ahogyan elrohan. Utáltam futni, de ezért megérte! Utána rohantam, egy pillanatig sem akartam szem elől téveszteni.

Mica:
Nevetve menekültem előle. Hátra pillantva vigyorogtam az elfolyt sminkjén. Futás közben igyekeztem tartani a tempót, néha meglőve egy egy ártatlan áldozatot.
-Ohh banyek!-kerekedett ki a szemem, mikor valaki előttem letérdelt. Alig hogy elé értem felugrottam és egy szaltó keretében átugorva futottam is tovább. Hálát adok a gimnasztikának!

Nevetnek kellett a látványtól, ahogyan rohan és minden ártatlant fejbe lő. Milyen aljas...tetszik. Elvigyorodtam, pont úgy nézett ki, mint valami B osztályos akciófilmből szökött szabadnapos rendőrnő. Mire észbe kaptam már az egy kis csávó ücsörgött előtte, teljes nyugalomban. Vajon ő is észre vette? Bírnám, ha eltaknyolna! Már csupán a gondolattól kuncognom kellett. Ekkor Eperke könnyed mozdulatokkal ugrotta át szaltózva. Ki ez a macskanő?! Egyre lassabban futottam, majd megálltam és hangosan lihegve, megdöbbenve figyeltem, ahogyan tovább szalad. Eddig bírtam tüdővel és erővel. Megnyerte ezt a csatát... Lassan karba tettem a kezem és vigyorogva megráztam a fejem. Itt még nincs vége.

Vigyorogva vettem tudomàsul, hogy nem birta szussza. Chh... Fejlődnöd kell még hapsikám! Vigyorogva kerülgettem az embereket. Utam az idvarra vezetettt, ahol szinte senki sem volt az előző órai eső miatt. Jácint könnyedséggel futottamfel az egyetlen iskolaudvar közepén álló fa egyik vastagabb ágára. Csórikám valahogyan kijutott az erdőből. Lihegve dőltem hátra és vettem ki a zsebemből egy rágót. Szuper, a következő órára nem megyek be mivel már csengettek. Kényelmesen kijutam magam, majd elővettem a telom, hogy azért megkukkantsam mi is lesz a logás. Ne, csak ezt ne, hogy az egyik a két óra közül, ami érdekel is. Na joezt nem hagyom ki! Rajz...

Pihegve mentem vissza a terembe a táskámért, melyet a nagy sietségben ott hagytam. Leguggoltam mellé és kotorászni kezdtem benne, mikor megtaláltam fehér kis cetlimet felcsillant a szemem. Kihajtogatva néztem meg az órarendem szerinti következő unalmas napi rendi pontot. Rajz! Hát mégis van isten az égben! Az türhető...ha csak nem vágnak hozzá az emberhez egy gesztenyét, hogy rajzolja le azt. Felkaptam a cuccom és a kijelölt terem felé vettem az irányt. Bent letettem a fenekem az első öres helyre, amit csak találtam, s a lábam felrakva, a telefonom képernyőjében próbáltam meg kiigazítani a sminkem. Hirtelen valami Jancsi állt a jobbomra.
- A helyemen ülsz... - jegyezte meg
Csak félszemmel pillantottam rá, majd nyakamat nyújtogatva néztem körül.
- Nincs rajta a neved...- feleltem
- De én szoktam itt ülni! - akaratoskodott
Nagyot sóhajtottam, kezdtem kifogyni a türelmemből. Felnéztem rá és a lehető legfenyegetőbb tekintetemmel mértem végig.
-Ember, legközelebb gyorsabb leszel és le ülhetsz, de most húzz innen.
Nem tudom megijedt e vagy csak nem akart leállni veszekedni, de magamra hagyott. Szerencséjére.

Mizuki Ayame írta:Alice
-Nem is hagynám hogy pervez dolgokat kérj. -fordulok el karbatett kezekkel. 
-Ch...Itt én vagyok a princess... -puffogok az orrom alatt. Méghogy ő nem fog perverzségeket kérni! Cöh! Nincs aki hagyja hogy azt kérjen.
Feléfordulok, de még mindig karbafont kezekkel, és kissé morcos tekintettel nézek rá.
-Jó! De csak mert megtartom a szavam! Ami nem tetszik nem teszem meg, ezt már most mondom!

Riky
Mikor karba tett kezekkel elfordul és kijelenti hogy itt ő a hercegnő, csak eleresztek egy halovány mosolyt de végül nem bírom ki, és halkan elkezdek a markomban nevetni. Később Alice visszafordul felém,majd végül belemegy a dologba de aztán figyelmeztet is hogy ami nem tetszik majd neki azt nem is fogja megcsinálni. Erre csak bólintok egy aprót egyetértésem jeléül majd erőt veszek magamon és felállok. Ezután a lányhoz bicegek majd mikor elé lépek,a derekánál fogva rántom hirtelen közelebb magamhoz.
-Csak egy ártatlan kis játék lesz, ne aggódj.-kúszik egy afféle Rikyu-s mosoly arcomra, miközben homlokomat Alice-éhez érintem és végül csak egy apró csókot lehelek a lány ajkaira.

Lihegve ertem be a terembe. Már benn volt a tanár. Komolyan, ekkora pechet.
-Mica Mal!- hangjátol berezonált a terem összes hangszoroja, mikor megprobaltam egy üres helyre sunnyogni.
-Ohhh... Jónapot tanárnő(vagy ur majd Szandra eldonti xd)-mosolyogtam aranyosan, mire az összevonta a szemöldökét.
-Milyen kedves, hogy önként válalkozol a feladatra!- vigyorgott, mintha tenyleg elvallaltam volna valamit. Eselyem dem lett volna tiltakozni. Hatalmasat sohajtva mentem ki a tablahoz.
-Akkor a feladat a következő. Jelmezterv! A gyengébbek álarcot is rajzolhatnak! Mica kedves, te itt a táblánál fogsz dolgozni!- adta ki a parancsot, mikor összecsapta a tenyerét.
-Remek...-morogtam majd igényesen megfejeltem a táblát.

Az ajtó kinyílt és az én kedvenc kis pehely cukrom lépett be. Persze, nem dicséret volt az, amit a tanártól kapott. Kezemet próbáltam a minél jobban a számhoz nyomni, takargatni, de nem bírtam túl sokáig. Mikor a feje koppant a táblán én hangos nevetésben törtem ki.

Nevetés hangja törte meg a beállt csendet. Nem kellett felneznem, mar megismertem. Szoritottam egyet a kreatn, ami igy reccsenessel kettetort. Nem para, legalabb megvannak a vekonyabb vonalak. Nem neztem hatra s probaltam kiszurni a hangjat... Baszki eh ugy röhög mint valami degenerált hiéna...
Nagy levegőt vettem, majd meghuztam az elso vonalat a tablanal. Ezzel egyidejuleg a tobbi ceruza is sercegni kezdett a papiron. Lopva bedugtam a fulhallgatom, ugy kovettek egymast a vonalak a zene utemere. Ora vegere kimondottan tetszetos rajz jött létre.

Miután kinevettem magam, és ő rajzolni kezdett, letettem a vázlatot és a ceruzát, és az asztalra könyököltem. Érdeklődő tekintettel figyeltem, ahogyan egymást követik a vonalak. Láttam, ahogyan berakja a fülhallgatóját, s a zene ütemére, szívből kezd rajzolni. A végeredmény több, mint jó volt. Nocsak, a kislány egyre szimpibb.

Mikor vegeztem, nagy levegovel kezdtem kifukni a levegot. A tanar mellem lepett, es nehol belejavitott.
Anyád...ez az egy suo fogalmazodott meg bennem es kevesen mulott, hogy ki is mondjam. Az ugy volt jo! Mi a részeges banya bibircsokos seprűjéért nem lehetett ugy hagyni??? Heeee??? Amint megszolalt a csengo, szemem forgatva rontottam ki a terembol. Erre inni kellett! Ilyenkor uuuuuugy szeretem a bufesnenit es az o ördögös energiaitalait... <3

Összevontam a szemöldököm, mikor láttam, hogy a tanár bele javìt. Miért hiszik mindig okosabbnak magukat? Amikor kicsöngettek nagyot sòhajtva indultam meg kifelé. Kissé bizonytalanul lépkedtem, azt se tudtam merre megyek. Ekkor láttam meg el suhanni mellettem Eperkét, és mivel jobb dolgom nem volt, amùgy meg azt se tudtam merre vagyok arcal, követtem őt, bár merre is menjen.

Alice
Mikor feláll, már épp elkezdenék szirénázni, hogy azonnal feküdjön vissza, ám ekkor közelebb húz magához, és azt mondja, hogy csak egy apró kis játék lesz, majd megcsókol...Hát igen, ettől teljesen lebénulok, és ugyanolyan finoman viszonozom a csókját, de gyorsan észbe kapok, és elkezdem őt visszatolni az ágyához.
-Ezzel nem bújsz ki a pihenés alól! Gyerünk vissza az ágyba! -nyomom le finoman az ágyra.

Céliránxosan haladtam a büfé felé. Ahogyan brmentem előre törtem a sorban.
-Na mi a helyzet?- kérdezte a bufesneni mikozben szo nelkul adta az italom.
-Megint belepiszkitott.- morogtam mert ez mar nem az elso eset. Erre csak sokatmondoan bolintott, majd miutan fizettem, sarkon is fordultam.
-Ohh banyek.- leptem hatra, mikor szoszerint osszefejeltem a kis vizipisutolyossal.
-Bocs.- morogtam az orrom alà, majd kikerulve nekifutottam a fanak es feltornásztam magam az alsóbb vasragabb ágára, ott bontva ki a dobozt.