Gimnazista élet /játék/

A büfé ajtajában vártam rá, karba tettkézzel nèztem őt, féloldalas mosolyra csùszott a szám, ahogyan hallgattam. Az egész leginkább arra hasonlított, mint mikor a kocsmárosnak öntöm ki a lelkem bánatomban. Viszonylag hamar kilelkizte magát, olyan hirtelen fordult sarkon, majd belém fejelt. Azt hittem tenni fog, valami szemtelen kis megjegyzést, de ehelyett csak kikerült. A szememmel végig követtem, minden mozdulatát. Mikor felmàszott a fára, ismét nyugtáztam magamban, hogy rz a csaj a kicseszett macskanő. Komôtosan sétáltam a fája alá, s karba tett kézzel bámultam fel rá.
- Hol a pisztolyom? Veszélyes fegyver az egy ilyen kicsi lány kezében...

Unottan döltem neki a fa torzsenek mikozben felhuztam a labam es belekortyoltam azenergiaitalba. Voltakeppen csak meredtem magam ele, hisz az a tanar mar megint kicseszett velem... Egyszer egy ismeros hang utotte meg a fulem, mire kerdon telintettem le az alattam allo fiura.
Kiemeltem a hatizsakombol a fegyvert, majd egyenesen a szeme koze lottem az utolso vizcseppekkel. Ettol egy halovany mosoly huzodott ajkaim szrgletebe, majd leejtettem a fube a labai ele a nagy fegyveret.
-Parancsoljon Százados ur...

Riky
Csak belemosolygok a csókba mikor a lány viszonozza azt, de ekkor már tukmálnak is vissza az ágyba.
-Pihenés...-pillantok végig magamon majd csak eleresztek egy fájdalmas sóhajt.-Ez inkább olyan mintha egy ketrecbe zárva kéne eltöltenem egy hetet vagy ki tudja mennyi időt...-morranok fel majd pillantásom később Alice-re téved.-Mondd..-ekkor hirtelen bevágok egy rohadt aranyos arcot megfűszerezve hatalmas bociszemekkel.-Nem mehetnék már ma el innen?

Alice
Szépen betakargatom, majd ránézek.
-Hm? -és ekkor...bevágja a szokásos ellenállhatatlan mosolyát, és hatalmas szemeket mereszt rám....Ez...így.....nem.....fer..... Sokáig csak bámulom őt, látszik rajtam, hogy habozok. Elgondolkozom...Hát....Miért is ne mehetnénk haza? Végülis... Megrázom a fejem. Nem nem nem! Pihennie kell, nem szabad bedőlnöm neki! Manipulálni akar a cuki fejével! 
-Nem! -válaszolom határozottan, majd a kezem az arcára teszem. Ezután megkerülöm az ágyat, lerúgom a csizmám, és vissafekszem Riky mellé, persze úgy hogy ne nyúljak hozzá semmihez ami fáj neki. 
-Ha pihensz, felépülsz. Ha felépülsz, hazamehetsz. -hajtom a fejem a vállára. Direkt nem mondtam, hogy "mehetünk", hisz bár én is haza megyek...de nem hozzá. Nem költöztünk össze! Szó sem esett még róla...

Rikyu
Latvan hogy a lany mennyire tepelodik,a remeny halvany sugara ragyog ram es igy csak megcukibban probalkozom tovabb. De aztan megsem.....
Ezutan Alice visszafekszik mellem majd mondja hogy ha pihenek felepulok es ha felepulok akkor hazamehetek. Erre csak kovetkezik egy ujabb fajdalmas sohaj.
-Joo...akkor valahogy megprobalom kibirni....--csovalom meg fejemet majd a mellettem fekvo lanyra pillantok.-De kell valami ami eltet.-huzodik apro mosolyra szam majd csak szenvedelyesen megcsokolom Alice-t mikozben nyelvem vad tancra hivja az ovet.

Alice.
Elmosolyodom, majd elvezettel viszonzom a csokjat. Finoman cirogatom nyelvemmel az ovet, mikozben lehunyom szemeim, es az arcara teszem a kezem es lagyan simogatni kezdem. Nagyon...nagyon....nagyon szeretem ot. Nem is tudom hogy mi lenne velem nelkule... Milyen gyorsan tortent mindez...Az elso talalkozas, egy buli, egy balhe...es most itt vagyunk...
Elvalasztom ajkaim az oveitol, es szorosan atolelem a nyakat. A hajaba turok, es a nyakaba furom az arcom. Melyen beszivom az illatat, es osszeszoritom a szemeim.
-Szeretlek...-suttogok halkan.

Riky
Eh,ez vicces...alig,fel napja talalkoztunk es mar itt bujjuj a masikat mintha mar tobb eves szerelmesek lennenk. De nem erdekel...eddig soha senkinel sem volt meg ugy az a szikra,mint nala. O kulonleges..es ez mar megragadott benne az elso pillanatrol fogva,igy keptelen voltam leszallni rola..ah,hogy en mennyire szeretem ezt az idiotat.
Mikor elvalnak ajkaink a lany csak a nyakamba furja az arcat mikozben beletur a hajamba es erre csak egy halk,joleso nyoges hagyja el torkomat.
-En is.-ejtek meg egy halovany mosolyt majd csak nyomok egy apro puszit Alice buksijara.-Amugy...amikor mondtad hogy egy princess vagy.-jut eszembe hirtelen ez a mondat.-Felolem lehetsz hercegno..-ekkor atolelem a lanyt szorosan magamhoz huzva ot.-De csakis az enyem.-jelentem ki komoly,ellentmondast nem turo hangon.

Alice.
-Ugy gondolod lennek barkimasnak a hercegnoje? -kerdezem halkan kuncogva, majd belecsokolok a nyakaba.
-Te vagy az en hercegem...-mosolyodom el mikozben kicsit lazabban olelem ot es igy hajtom vissza a fejem a parnara, de meg mindig szorosan hozza bujva.
-Annyira de annyira szeretleeek~ -mondom halkan es magamban mosolyogva. Nem birnek nelkule elni. Ez biztos.
-Figyelj...-forditom fele a fejem. -Ugye tudod,hogy csak azert marasztallak a korhazban, mert szeretnem ha minnel elobb felepulnel...? -nezek ra mikozben a karjat simogatom.

Rikyu
-Nem de ha barki is szemet vet rad annak karjat torom ki...vagy azt,ami a leginkabb faj.-mondom ezt ugy mintha ez lenne a legtermeszetesebb dolog a vilagon majd mikor belecsokol a nyakamba csak hulyen elvigyorodom.
-Meh,ezt orommel hallom.-biccentek egy aprot fejemmel.
Alice kerdesere csak megejtek egy fajdalmas mosolyt mikozben vegigsimitok egyik kezemmel a lany arcan.
-Tudom...es halaval is tartozom a gondoskodas miatt.-bolintok ujra egyet majd csak nyomok egy puszit Alice homlokara.

Alice
Ohoo...legjobban faj? En kis titanom...(*-*) Hat mindjart megzabalom ezt a kis dragasagot!
-Nem kell halalkodnod...Tudod azert vagyok hogy gondoskodjak rolad, es hogy szerethesselek...-bujok oda hozza, es olelem meg jooo szorosan. Ekkor egy "mintha elfelejtettem volna valamit..." arckifejezes ul ki a fejemre.
Ees eszembe is jut amit mondani akartam....Azaz kerdezni.
-Jut is eszembe....Rikyu...-ulok fel lassan, es elborult tekintettel nezek ra.
-Hogy is kerult elo az a ket fegyver...? Hm...? Csak nem...Produkalas hatasara?? -kerdezem duhosen. Hisz az utcan meg azok a balf.szok sem vettek volna elo fegyvert. Nyilt teren... Hacsak nem produkalja ki valaki...Nem oltem meg a bada vezert emiatt meg nem gyilkolhattak...

Rikyu
-Oh, akkor jó.-kúszik egy halovány mosoly arcomra majd csak megsimizem a lány buksiját.
Ekkor Alice-nek mintha eszébe jutott volna valami és erre már fel is szólal azzal a kissé elködösült tekintettel, mire egy pillanatra megrökönyödöm.
-Öhm..-mi az?-pislogok a lányra egy ideges mosoly kíséretében, és mikor megkapom a kérdést, először csak elkezdek fütyörészni miközben oldalra vetem pillantásom, de később mégsem bújok ki a válasz alól, és tekintetemet ekkor újra csak Alice-ébe fúrom.
-Egyszerűen csak utálom az olyan küzdelmeket ahol a két fél csak úgy kap össze mint két hisztis liba...-húzom el a számat.-És mivel már a szőke herceg is unta az egészet, ezért emeltünk kétszer a téten. Először jött a bicska aztán pedig a fegyver.-mondom ezt olyan egyszerű, monoton hangon,majd hirtelen egy kissé önelégült mosoly jelenik meg arcomon.-De én nyertem mufufufu~

Maga elé meredt, ennyit láttam csak belőle. A nap magasan sütött az égen, mást se láttam Eperkéből, csak a fekete sziluettjét. Csak akkor tért magához, mikor rá szóltam. Mint valami lassított felvétel, úgy kaparta elő a játékom, már nyúltam volna érte. Mikor az a kis szemét rám lőtt, pont szemközt lőtt. Elkaptam a fejem, s a tenyeremmel próbáltam védeni magam, de már esélyem se volt....az a kis csitri....kivégzett!
- Na megállj! - kaptam fel a fejem, sminkem fekete csíkokban folyt végig az arcomon - Majd én leszedlek onnan! - nyúltam az ágért, amin ült

Dylan
Nagy pakkokkal érkeztem meg az iskola elé, de a kolesz felé vettem az irányt, hogy lepakolhassak mert már az agyamra ment a sok táska cipelgetése. Megkaptam a 7. szobát majd lerakodtam de kipakolni már nem volt kedvem, így szépen kimentem az udvarra és sétálni kezdtem. A hajamat felkötöttem kontyba mert utáltam, ha a szél szétfújta és utána meg tiszta kócos voltam. A napsugarak finoman simogatták az arcomat, ami jól esett és a séta is jó volt egy hosszú repülés és buszozás után. Reméltem lesznek itt normális alakok és nem csak olyanok mint otthon, akik mind ugyanolyan semmirekellők és mindenben birkaként viselkednek mert attól még a hideg is kiráz. Elhaladtam egy büfé mellett majd vettem egy kólát és szendvicset ami a reggelimet pótolta és úgy nézelődtem tovább remélve belebotlom valakibe.

Mikor az ágért nyult, kipattant a szemem és rögtön észhez kaptam. Gyorsan felálltam és felhuzódszkodtam magam a következő felettem lévő ágra.
-Bleeee! Ezt neked! Na mi van? Egy kis sport már kifog rajtad?-nyujtottam ki rá a nyelvem játékosan rá kacsintva. Ekkor valamin megakadt a szemem, ami nagyon nem tetszett nekem. Egy rózsaszín hajzuhatag volt.. Ez... ez... Ez lopja a stílusom!!!!

Nevetve, pihegve ugráltam az ága felé nyúlkálva, amin állt. A gúnyolódása csak még jobban felspannolt. Felugrottam és az alsóbb ágat elkaptam, két kezemmel felhúztam magam és a átkulcsoltam felette a lábaim, úgy ringtam rajta, mint valami lajhár. Pinkie Pie-t néztem rá nevetve.
- Látod?! Sikerült! - nevettem boldogan. Ekkor láttam csak, hogy a kis csaj nagyon elbambult, mint valami szurikáta, úgy nyújtózkodott egy bizonyos valakit lesve. Lehajtottam a fejem, s ekkor láttam meg a lányt, akit nézett. Fejjel lefelé csak egy dolgot láttam belőle, de ez pont elég is volt.
- Nahát... olyan a haja, mint a tiéd...és neki mennyivel jobban áll...- nevettem el magam

Dylan
Megálltam egy pillanatra az egyik fa alatt, mert hangokat hallottam felülről. Felpillantottam és eltátottam a számat. Jó ég nem tudtam, hogy az állatkertbe értem a majmokhoz. Elhúztam a számat amolyan gúnyos félmosolyra. Láttam észrevettek, de nem voltam abban biztos, hogy beszélni is tudnak e mert csak meredten bámultak. – Hello! – köszöntem oda nekik egy mosollyal és hozzá intettem is lehet a jelbeszéddel többre megyek sosem lehet tudni. Közben megigazítottam a kontyomat mert épp úgy döntött most jön szét.

Mica:
Mikor az a kis nyomorult megszólalt alattam, a fejéhez vágtam egy makkot. Hogy mondhat ilyet, hogy neki jobban áll? Ezt még megkeserüli a kis... és ekkor a csajszika odajött hozzánk... Ilyen a világon nincs.
-Csá.-ugrottam le elé egy pillanat alatt egy felsőbb ágról. Karba fontam a kezem és ugy dőltem a fa törzsének. Egy illanat alatt végigmértem a csajt. Na jo ezzel még lesznek gondjaim, de az esélyt mindenkinek meg kell adni, így megvillantottam egy kedves féle vigyort.

Matthew:
Hipiszuper hogy az az átokfjzat kinyomta az ébresztőm, így rengeteg késéssel értem csak be az iskolába. És életemben elősször magamat kellet kimagyaráznoma irinél, és nem a hugomat. Szemforgatva sóhajtottam, mikor a nénike elfordult majd az ujjamból pisztolyt formálva a fejemhez tettem és némán lőttem, mire azon nyomban össze is csuklottam. Persze páran már a kis vita elején oda gyültek körénk, de most sikert is értem el...Ismételten.
Mikor a diri megfordult szeme villámokat szórt, én pedig gyorsan pattantam fel a földről és vegyültem el a tömegben. Az udvarra kiérve elkerekedett a szemem.
-Na basszus. Már kettőt látok?-sétáltam egy csibész mosollyal oda a kis vattacukrokhoz, fejemmel nyugodtan kikerülve a fáról csüngő személyt.
-Belőled még egy is sok!-nyomtam mosolyogva egy puszit az igazinak vélt(és az is) személy homlokára, mikor átkaroltam a nyakát, úgy dőltem neki.

Alice.
-Jojo...Olyan buta vagy...Ez nem jatek...meg is halhattal volna...-dorgalom a fiut mikozben hozza bujok, mint egy kiscica.
-Ne jatsz ilyenekkel...-nezek ra nagy szemekkel. -Szuksegem van rad...Ne jatsz az eleteddel...-mondom szomoruan mikozben a mellkasat simogatom.

Dylan
Fapofával néztem végig, ahogy az egyik kismajom leugrik a fáról és elég idiótán köszön, de végül meg bevág nekem egy erőltetett kedves vigyort. Már most látom biztosan ilyen kis beképzelt bunkó gyerek, mint mindenki jaj de örülök. Épp továbbléptem volna úgy tűnt nem vagyok kelendő személy, de ekkor egy újabb fiú lépett ide hozzánk míg a másik azóta is a fán lógott, ami már elég nevetséges volt. Miről dumál? Mi az hogy egy is sok? Csak mert a hajam rózsaszín meg neki is akkor már egyformák vagyunk? Én sem mondom minden hosszú barna hajú lányra, hogy jé kettő van belőlük. Különben sem ugyanolyan színű a mienk sem, de mindegy. Puszit adott a lány homlokára majd átkarolta. Jól van bemutatkozom ha már az egész iskola lassan itt lesz. – Dylan Hilary Pevensey vagyok, de csak Dylan inkább. – mutatkoztam be a szokásos hangnememben és halvány rózsaszín szemeimet a jelenlévőkön járattam tartva a szemkontaktust, amit ilyenkor illik.

Mica:
Hirtelen valaki átkarolta a nyakam. Riadtan néztem a srácra, majd csak csipkelődősen megböktem az oldalát, amitől ugrott egyet. Ő ezt vszonozta, ami még csupán pár kör erejéig folyt köztünk, végül valahogyan moderráltuk magunkat.
-Mica Mal.-biccentettem immár tényleg őszintén mosolyogva a lányra. Na jó kezdjük előről, hiszen a hajszínénkívűl nem sok mindent ártott eddig nekem.
-Ez a melák itt mellettem pedig Mathew.- tágtam le egy enyhe csicskást a bátyámnak, mire az csak egy amolyan ,,NA most állsz le vagy a fába ültetlek" Tekintettet emelt rám.
-Am bocs az előbbiért, csak a rajztanár felcseszte az idegeimet az egekbe, így mufurc voltam.-forgattam meg a szemeimet unottan, mire Matt csak egy kérdő pillantással ajándékozott meg. Na jó, ezért még otthon mesikélhetek neki...

Dylan
Figyeltem felvont szemöldökkel ahogyan szórakoznak egymással végül karbatettem a kezemet és az egyik odalamra dőltem. Eljött végre, hogy bemutatkoztak, de a Mica nevezetű lány mondta el a fiú nevét is, pedig szerintem magától is képes lett volna rá, de engem nem különben izgat. Látva végre valami normálisságot nekem is siekrült egy finom mosolyt varázsolnom magamra. Közvetetten lehajoltam az általam csak régész bakancsnak nevezett cipőm fűzőjét rendesen bekötni, hogy ne tanyáljak majd el benne. - Aha értem. - vágtam rá könnyedén aztán megint végigmértem őket. - Ti is újak vagytok itt gondolom...akkor nem tudtok sokmindent mondani erről a helyről. - néztem a suli épülete felé majd ittam egy kortyot a kólámból. - Amúgy meg mindegy úgyis lekéstem az első napomat. - legyintettem egyet, mert a repülőm késett, esélyem sem volt az első tanítási napra beérni így.

Halkat nyögve ugrottam le a fáról, bár sokkal inkább leestem onnan, főleg miután az a flùgos konkrétan ledobott. A kezemet megporolva egyenesedtem ki. Nem volt okom közbe szólni így nem is tettem. Hirtelen felbukkant egy negyedik személy is, egy magas, egészen jó képű pasi. Vattacukor 1-hez sétált, s átkarolta, érdeklődve figyeltem őket... Mikor Eperke bemutatkozott és bemutatta a fiút sunyi mosoly futott át az arcomon. Mica és Mathew Mal, kik ők a tripla M duó? ... Jassie, James... ez itt a rakéta csapat! Ta-ta-ta-ta-taaam... Fejemet kissé megbillentve, a semmibe bámulva gondolkoztam ezen, majd gyorsan megráztam a fejem. Na jó, oké, térj vissza hülye gyerek! Fapofát vágtam, miközben próbáltam a lehető legkomolyabb maradni... Jassie és James és SziaMiáú! Kész, végem volt. Elnevettem magam, mit sem foglalkozva azzal, hogy ezek mind teljesen bolondnak néznek... A hasamat ölelve, legörnyedve nevettem, már a könnyem is folyt. Pihegve néztem fel, igyekeztem érthetően bemutatkozni, de elég nehéz volt így...
- Hikaru Matsuko vagyok... - pillantottam Mica-ra, hisz vele voltam eddig legtöbbet, pedig még be se mutatkoztunk egymásnak.

Rikyu
-Dehogyisnem.-bólintok egy hatalmasat majd csak nyomok egy gyengébb kokit a lány fejére.-Az élet maga egy játék, amit csak akkor tudsz átvészelni ha betanulsz néhány ütős kombót, melyek az egész menet során végigsegítenek majd.-vigyorodom el miközben regélem monológomat, és mikor Alice később mondja hogy ne játsszak ilyenekkel mert szüksége van rám, csak közelebb hajolok a lányhoz majd nyomok a buksijára egy cuppanós puszit.
-Ne aggódj, nem fogsz elveszíteni.-ejtek meg egy halovány mosolyt de ezt pillanatok alatt felváltja hülye arckifejezésem azzal a kacsintással és nyelvkiöltéssel.-Olyan trükkök vannak a tarsolyomban, amikkel biztos hogy soha nem fogom elbukni ezt a játékot.

Alice.
Kicsit aggodva hallgatom. Szerintem tul lazara veszi ezt az egeszet.
-De itt nincs ilyen kis elet feltolto kartya...-mondom halkan, majd elmosolyodom.
-Nem is ajanlom hogy elveszitselek....Kis gamerem.- hajolok hozza oda es lagy csokot nyomok az ajkaira.
-Azert ne kockulj be nagyon...Nem szeretem azokat a fiukat akik folyton a gepuket nyomkodjak...-huzom el a szam, mikozben a fejet simogatom es neha a hajaba turok.

Mica:
Mikor levezetett egy kissebb élettörténetet, nem reagáltam semmit.
-Igazság szerint, mi ketten-mutattam Mattra-ugy egy hete érkeztünk, De már így is tul sok volt.-vigyorodtam el. Ekkor hallottam meg egy nyekkenést, mire kiszabaditottam magam a fiúka karjaiból, és elnéztem mellette. Látva a srác szerencsétlenkedéseit, majd a nevetését, nekem igy gunyos mosoly kuszott az arcomra.

Matthew:
Csak némán hallgattam őket. Na jó, akkor a hugom társaságra talált, de ez nem igazán az én műfajom. Mikor a fiú nyekeknt mögöttünk egy nagyot csak kérdőn hátranéztem a vállam fölött. Igazán nem tudtam mit reagálni a kis csapat dolgaira.
Mikor a srác is bemutatkozott, csak biccentettem. Igazán nem tudtam mit kezdeni magammal, csupán leültem a fa tövébe. Mifvel senki ugymond korombeli nem tartózkodott az uidvaron, így most inkább meghuzodtam itt az árnyékba.