Gimnazista élet /játék/

Mjnt a fejem xd/

Ezekutan nem volt sok minden beszelgetes mert a filmet neztem. Neha Arura pillantottam, de lattam rajta, hogy unja. Ember...Egy ilyen filmet megis hogy lehet unni? Utana talalt maganak szorakozast hogy engem kezdett kukoricaval dobalno. Ehy ideig turtem de vegul az utolso chipset felaldozva lapatoltam jo nagyot a szoszbol es jentem vegig egy hirtelen mozdulattal a srac arcan. Aztan mintha semmj sem tirtent volna szorakoztam tovabb a filmen.

Uh.xd/

Nem nézett rám! Az a némber képes volt és nem figyelt rám! De figyeljen rám! 6-7 kukorica után, végül lehet megunta, ugyanis a chipset, mit a szájába kellett volna tennie az arcomra kente. Tátott szájjal, elfojtott nevetéssel ültem ott meredten. Azt se tudtam, mihez nyúljak. Hogy töröljem le?! Végül hat zsepivel seikerült leszedni azt a trutyit a képemről. Azt hiszem jobb, ha nem folytatom... a végén még az egész szószos tál a fejemre kerül. Egy darabig csendesen ücsörögtem. Néha fel sóhajtottam, fészkelődtem... Nem sokkal később az előttünk ülő, fehér, bongyor hajú nénit kezdtem bámulni. Az öreglány 20 perce meg se mozdult... Nekoi-chan kicsit oldalba bökve, dőltem felé.
- Hé...szerinted...a néni él még? - suttogtam?

Láttam ahogyan ledermed és gonodlkodik nevessen e vagy megfojtson. Aszem egyiket sem választotta igy nyugodtan neztem tovann a filmet. Egy idő után azt éreztem, hogy elkezd bökködni és az előttünk ülő néniről kérdez.
-Dertsük ki.-vigyorogtam pimaszul majd belemarkoltam a kukoricába és finom mozdulatokkal kezdtem el egyenként beledobálnia kis bugis hajáőba a szemeket.

Mikor azt súgta derítsük ki csak kérdőn néztem, majd mikor elkezdte dobálni, azt hittem felsikítok. Arcom takarva röhögtem. Én is a popcornba martam és dobáltam a néni pudli szerű haját. Egy idejig semmi se történt, majd a vénasszony olyan hirtelen és olyan gyilkos fejjel nézett hátra, hogy félelmemben komolyan megugrottam, így ránk borult az egész tál nasi.

Ahoghyan dobáltam már egészen jól ment, mikor Aru is belekezdett. ajajj ennek nem lesz jó vége. Ahogyan ezt kigondoltam a nő hátra is fordult, de olyan hirtelen hogy Aru ránk öntöttte az egész kukoricát, én meg ilyedtemben a nőre a maradék szószt, aki természetesen rögtön haldokolni kezdett ettől.
-Megkérem önöket, hogy most távozzanak, mert zavarják a többi vendéget.-lépett mellénk egy fazon, mire nagy puffogva de kirángattam Arut, de odakinn nem birtam tovább és sikeresen megkezdtem a röhögőgörcs első fáázisát.

A szívem hevesen kalapált, miközben kővé dermedve figyeltem az öreglányt, ölemben a kukoricával, Meg sem mertem moccanni. De Neko-chan se volt jobban... ő a szósz teljességét öntötte a nagyira, ki azonnal ki is csapta a hisztit. Nem hogy örülne, hogy érdekelt minket él e még... Amúgy meg 70 évesen miért ül be egy ilyen filmre? Fúúúj... Egy pacák állt mellénk, a biztosőr távozásra szólított fel minket. Neko azonnal összeszedte a holmiját és nagy morgások közepette kivonszolt, míg én még mindig azt a borzalmas, undorító képet láttam magam előtt, ahogyan a néni is felveszi, ahogyan szexel... Pfuáj... Kint lecseszést vártam Eperkétől, de ez... úgy nevetett azt hittem majd meg fullad. Nem kellett hozzá sok, hogy én is felébredjek abból a rettentetes képből és nevetni kezdjek. Ketten nagy röhögések és pihegések közepette álltunk kint.
- Láttad, milyen fejel nézett hátra?! - nyögtem. Komolyan..már ezért megérte kifizetni a jegyet.

Ahogyan nevettem mar a konnyem csorgott es azt torolgettem amikor Aru is nevetni kezdett es kerdezet tolem valamit de azt nagyon nemertettem mit
-Mihh...Mihh van?-kerdezzem az egyik kinti korlatba kapaszkodva de ez sem fogott meg igy gugolva sipogtam tovabb hiszen ilyenkor persze hogy a leveho os elakad

A falnak dőltem, és a hasam ölelve nevettem. Nem tudtam, nem is akartam elfojtani. Hallottam, ahogyan nagy pihegések közepette visszakérdez, nem értett, nem is csoda...én se értettem sajét magam. A térdemre támaszkodva fújtattam tovább, majd szép lassan lecsúszva, ültem a földre.
- Mindegy...- nyögtem. Halkan kezdtem pihegni és kifújni magam. Nem bírta tovább, se hasam, se a tüdőm.. mindenem fájt. És már a könnyem is folyt.

Mikor mag a gugolasbol a foldre estem akkor mar inkabb az akkori szerencsetlensegemen nevettem. De az inkabb volt ugye sipulas. Mint amikor eresztik a lufit.
-Fajj...faj a hasam...- nyogtem vigyorogva majd tapogatni kezdtem a szam de ekkor eszembe jutott valami.
-Pisilnem keeeel.-sipoltam megint a hasam fogva es doltem bele egyenesen Aru olebe.

Csak lestem mikor az édeske seggre ült, majd ismét felnevettem. Ilyen egy nyomit! Hangos kacarászásunkra mindenki oda-oda nézett, de ebből mi semmit nem vettünk észre. Ahogyan Neko-chan sípolni kezdett egy pillanatra elhallgattam és meredt, rémült fejjel bámulultam rá, majd ismét, talán még hangosabban nevetni kezdtem. Hallottam, hogy fáj a hasa, de nem tudtam válaszolni... Majd mikor azt közölte a lehető leghangosabban, hogy pisilnie kell már a könnyeimet törölgettem. Az ölembe dőlt, de nem tudom mennyire lehettem jó kispárna, főleg úgy, hogy végig rázkódtam a nevetéstől.

Fejem nagyon razkodott talan mivel u is hiszen rajta fekudtem. Anplaza konkret egesz latogatottsaga megbamult minket hiszen olyanok lehettunk, mint akik beszivtak. Bar ez cseppet sem erdekelt.
-Na szoval...Hol a kaja- neztem fel ra pihegve mikor vegre sikerult lecsillapodnom.

Lassan kezdtem kifáradni így a nevetésem is alább hagyott. Hangosa zihálva próbáltam magamhoz térni, miközben Neko-chan az ölemben tette ugyan ezt. Mikor a kajáról kérdezett pihegve tettem úgy, mint aki épp a könnyeket törli ki a szeméből. Hát ez jó volt.
- Na szóval... - utánoztam kuncogva - Gyere! menjünk enni... - fogtam a meg kezét és húztam fel finoman - A kolszeban mesélték... hatalmas adag! Biztos bírsz vele? Ne vegyek inkább egy müzli szeletet neked? - csúfolódtam játékosan.

Mikor felhúzott késségesen hagytam magam. Amikor aztmondta, hogy a koleszban mesélték neki, hogy hatalmas, és hogy ne vegyen nekem inkább egy müzliszeletet, csak gyilkos tekintettel neztem rá.
-Figyi haver...kiöntötted odabenn a kajám szóval kilyukad a gyomrorm! Minden megeszek!-kezdtem el bökködni az oldalát.

Mikor böködni kezdett és meggyanúsított a kajája elvesztésével megtorpantam és tetetett döbbentettel néztem őt.
- Én?! te kented rám, meg öntötted a nagyira! - nevettem fel. Tudtam merre megyünk így nyugodtan figyeltem inkább rá, mint az útra.

Mikor rögtön visszatrónfolt, csak sértődötten felfújtam az arcom.
-De te kezdted el a pólómba dobálni a kukoricát!-huztam ki a pólóm miből kiperegtek a kukoricadarabok.
-És különben is a bödön kukoricát nem én öntöttem ki! Azt te borítottad rá a zombinőre!-utaltam itt az idős nénikére gyilkos tekintettel.

Mikor felhozta a kis játékom, mikor is a dekoltázsa volt a kosár kényszeres vigyorral fordultam el. Félszemem viszont a mellin tartottam.. ha már szóba jöttek. Ahogyan megrázta a pólóját, miből hullani kezdtek a szemek ismét felnevettem.
- nem tehetek róla! Láttad miylen fejjel fordult vissza, azt hittem kiugrik a szívem! - vigyorogtam. Észre vétlenül, nyitottam ki neki a bejárati ajtót majd követtem. Jól esett az esti hűvös és a szellő, mi belekapott a hajamba. Nem volt messze a hely, csak pár sarokra.

Mikor hadakozni kezdett felkacagtam.
-Igen, lattam! De azert nem volt annyira rossz! Bar a te turesei skaladat ismerve nem birod a horrort!- nyujtom ki ra a nyelvem mikozben elhaladok elotte a kinyitott ajton kifele. Odakinn a szel kellemesen belekapott a hajamba es felhita ezzel anparfumom is kisse szetoszlatva. Imadtam az ilyen koraoszo ejszakakt mikor nem volt meleg de tul hidegsem. Amolyan pont jo.

Mikor kitért a horror filmekre megborzongtam.
- Hát nem... de imádom őket! Viszont a mócsingolás és gyilkos nagymamáktól kiréz a hideg!...meg a bohócoktól...utálom a bohócokat! - rázott ki a hideg és borzongtam meg már a gondolattól is. A zsebemből előhúztam egy rövidke szálat, s a számba vettem. Már épp gyújtottam volna meg, mikor Megállt a kezem a levegőben és felpillantottam Neko.chanra.
- Ugye nem zavar?

Amikor elkezdte sorolni
Mitol fel, csak felnevettem. Oke a bohocok tenyleg csak a cirkuszban viccesek. Amikor elovette a szalat majd megakarta gyujtani mar alltam volna arrebb, amikor megkerdezte nem zavar e
-Csak ne ram fujd.- biccentettem es inkabb maradtam mellette.
-Amugy sem ertem miert eteted a rakokat.- fintorogtam eroteljeaen.

A válaszra megforgattam a szemem. Mintha valaha is rá fújtam volna.. De a kis megjegyzése megmosolyogtatott.
- Mert téged, csak így tudlak kibírni! - dugtam ki gúnyosan a nyelvem. Hirtelen ragadtam mega derekát, miközben magamhoz húztam és nagy puszit nyomtam az arcára.
- Ne aggódj értem Neko-chan! - gyorsítottam egy kicsit mielőtt leüt. Csak ezek után gyújtottam rá.

Amikor azt mondta csak igy tud kibirni sertodotten felfujtam az arcom. Ekkor huzott magahoz es nyomott puszit az arcomra mitol kipukkabt. Gyorsabb tempora valtott, azthitte megutom... Jol hitte. Hamar beertem es mikor szivott kisit fejbekolintottam hatulrol, majd neman mentem utana.

Èpp beleszìvtam a cigimbe, mikor hátulròl fejbe kòlintott. Félre nyeltem tőle a füstöt, így hangos köhögésbe kezdtem. Azt hittem megfordulok. Sose bìrtam az ilyet. Könnyes, meggyötört szemekkel nèztem fel rà, majd kezdtem el kuncogni. Totál megérte!

Ahogy kohogni kezdett elosszor megilyedtem. Mar leptem volba oda segiteni mikor felnezett ramazokkal aszemekkel es elkezdett kuncogni. Remenytelenul sohajtva vigyorogva csovaltam meg a fejem majd tettem at az egyik kezem hatulrol a derekan es markoltam a polojaba mintha csak tamogatni akarnam.
-Na gyere mar te hulye mert mar kilyukad a gyomrom.- neztem ra nagy ehesrn csillogo kerek jek szemekkel.

A köhögéstől pihegve néztem az arcát, arcomon még mindig azzal a "Látod mit tettél?" mosollyal. Mikor átkarolta a derekam és az ingembe markolt nehézkesen ugyan, de kihúztam magam!
- Gyere te, nyomi! - karoltam át én is a derekát és irányítottam finoman. Már nem volt messze a hely, már látni is lehetett az utca végében.

Amikor atkarolt es mondta hogy menjek azzal a kis jelzovel felkacagtam.
-Nyomu vagy te!- csiptem bele finonan szabad kezemmel az arcaba, ugy hadakozva mint egy ovodas. A hely tenyleg nem volt messze mar larni is lehetett.