Gimnazista élet /játék/

Vartam, hogy megusson, de nem tortent semmi. Mikor felve kinyitottam a fel szemem csak az ertetlen tekintetet lattam, ahogyan teljesen le volt fagyva. Aztan ellepett tolem es elfordult. Valahol fellelegeztem jogy nem fog bantani de kicsit meg is ilyedtem, hogy lelep. Mikor mondt, hogy japanokra modjuk, hogy furcsak de mi franciak meg furcsabbak vagyunk csak halovany mosoly jelent meg az arcimon de lehorgasztottam a fejem hogy ez ne latszodjon. Ahogyan mondta hogy a franciazasnis tolunk jott meg jigy csigat eszunk csak hallgattam a kis zavart beszedet es a sarkamrol a labujhegyemre pillegtem.
-A franciazas stimt. Hiszen a legjobb dolog amihez ertunk az a lamour.- jelentettem ki kisse szegyenlosen.
-Am a csigak... Tisztelet a kivetelnek. En inkabb rakos es tengeriherkentyus vagyok. Nem lenne szivem megenni egy csigat. De a sushitol viszont emelygek.- neztem fel ra felenken magyarazva.

Csendesen figyeltem őt. Jól megnéztem minden mozdulatát, mindent, amit tesz... hátha rájövök, mit is játszódik le ebben a bolond nőben. Látszott rajta, komolyan elhitte megütném... habár... még egy kicsit én is elhittem. Amikor lehajtotta a fejét én is úgy tettem. Minden haragom elszállt... hát hogy legyek ezek után dühös rá? Ez a nő túl okos... Amikor belekezdett, azzal a szégyenlős kis pofival halvány mosolyra húzódott a szám. Csak hallgattam, amiket mond... ahogyan beszélt a lamourról és a csigákkal való viszonyáról.. Amint felhozta a sushit halkan felnevettem.
- Pedig az a legjobb a világon! - kuncogtam, majd elgondolkoztam... oké, hogy nekünk ez teljesen megszokott, de... talán másoknak a nyers hol, ebbe-abba betekerve nem is volt olyan csábító... Elhúztam a szám, mintha kissé kínos lett volna az előbbi kijelentésem.
- Oké.. egyezzünk meg abba, hogy a franciák és a japánok is furcsák! - mosolyogtam rá, elismerve, hogy mind a ketten furák vagyunk. A mosolyom nem tartott sokáig, szép lassan eltűnt az arcomról, s komolyan, szinte már szomorúan néztem őt.
- Mond... most mit akarsz? - kérdeztem rá...úgy...az egészre.

Mikor meglattam az a halovany mosolyt az arcan en is megmutattam az enyemet de ez utan hamar lefagyott. Blehhh en valahogyan felfordulok a hallebe aztatott fotrizstol es abba a zold novenybe tekert nyershaltol. Sutve fozve barhogy megeszem a halat meg a rizst is denigy nyeren egyutt... Ppffhujj... Mikor mondta, hogy egyezzunknki abban mindketten furak vagyunk, csak bolintottam. Aztan mint az arca a hangja is szomoru lett. Ugy kerdezte, hogy most mit akarok.
-Elosszor is? Jelenleg a mai napra valahova elmenni innen nagyon messze es enni valamit.- vontam meg a vallam finoman, mert ez volt az igazsag. Bar tudtam, nem errenkivancsi, igy nagyot sohajtottam.
-Oszinten...nemtudom. Csak abban vagyok biztos, hogy nem akarom hogy elmenj. Nem erdekel milyen kapcsolatba velem, ha a szemem elott fekszel le mas palikkal agy nokkel, csak maradj, mert az egyetlen normalis szemely nelkul en itt felakasztom magam.-motyogtam aztan gyakorlatilag az orrom ala.

Némán hallgattam, ahogyan az ebédjéről magyaráz, meg a napjáról... értem én, csak nem erre voltam kíváncsi. Aztán nagyot sóhajtott és tudtam, belefog kezdeni. Ahogyan azt mondogatta nem érdekli kivel mit csinálok csak maradjak, összeszorult a szívem. Istenem...el is felejtettem, hogy van olyanom... Már tényleg nem tudtam, hogy gondol rám a kislány... Csak egy dolgot tudtam...
- Haza akarok menni. - nyögtem ki halkan, alig hallhatóan, mégis.. az üres folyosón, olyan hangos volt... - Mica kedvellek, tudod, hogy így van, de...- kezdtem bele, de befejezni nem tudtam. Inkább másba kezdtem.. - Tudod... a szüleim azt mondták nyárra haza mehetek... ha most kirúgatom magam nem kell visszajönnöm, de így... ismét felfognak tenni egy gépre... és én... én itt nem... - elhallgattam. Úgy éreztem csak rontok mindenen.

Mikor kimondta... Hogy haza ajar menni azt hittem megfulladok. Lerogyasztottam a fejem ugy hallgattam a tobbi mondanivalojat. Ereztem hogy a szememben elkezdenek osszegyulni a konnyek, de egyenlore nem engedtem nekik utattorni. Hallottam ahogyan kuzd a szavakkal, en meg a fulladas ellen kuzdottem hogy vegyek nemi levegot. Hirtelen halgatott el, s tudom miert. Nem akart tovabb rontani az egyebkent is szar helyzeten. Csak neman akadozva bolintottam a foldet bamulva majd ellokve magam a szekrenytol mentem be a legahtso ajton a szinhazterembe es ultem le a leghatso ures sorba hogy senki ne vegyen eszre. Jake meg mindig beszelt de ez nem volt baj. Legalabb telik az ido es a hangja meg ha a tuzoltasrol beszeltbis valamennyire remeltem jogy megnyugtat. De nem. Felhuztam a labam a szekre es anterdemre hajtva a fejem turtem hogy nema konnyeim lecsorogjanak az arcomon. Mindent megprobaltam hogy itt tartsam,. De semmi. Ha meg ennyire menni akar, akkor megsegitem neki es en rugatom ki xsak minel hamsrabb menjen mielott rosszabb lesz a helyzet... Bar hogy lehetne ennel szarabb?

Látva az arcát még rosszabb érzés fogott el. Mit művelek? Hiszen pont most mondtam, hogy kedvelem...mégis... Hogy a francba ne kedvelném?! Hány olyan csajjal találkozol, aki egy vad vízi pisztolyos csata után lesz csak a haverod? Mikor bólintott és ellépett a szekrénytől tudtam hülye vagyok...
- Mica...- szóltam utána, de ő elment. Követte a többieket a színházterembe, ahol épp az a... haverja tartott egy rögtönzött kiselőadást. Pár percig csak álltam ott némán... bámulva az ajtót, amin bement. Miért ő? És mégis mit...? Mit tud ez rajtam kedvelni?! Nagyot sóhajtva indultam utána. Óvatosan lopóztam be a terembe, szerencsére a hátsó sorok egyikében ült. Kissé legörnyedve mentem utánaés ültem le közvetlenül mellé.
- Neko-chan... gyere... gyere menjünk el enni... megbeszélünk mindent.. azt mondtad éhes vagy, gyere meghívlak! - kezdtem simogatni a hátát, miközben kissé felé hajoltam. Pár perccel ezelőtt még kinyírni akartam, most meg... mejd megszakad a szívem, hogy bántottam.

Mar egy kis ideje ott ultem es jedtem megnyugodni, mikornmegereztem hogy valakinleul mellem es a hatam kezdi simogatni. Remek, akkor kezdjunknmindent elorol... Ahogyan mondta, hogy menjunk enni mert ehes vagyok es beszeljunk megnmindent csak elfintorodtam, de ezt o nem lathatta. Mar egyaltalan nem voltam ehes, s a gorcstol a gyomromban egy falatot sem tudtam volna enni.
-Ne szanalombol vagy buntudatbol "kedveskedj".-morogtam goromban, hogy ne lehessen hallani a konnyeim. Mivel a teremben sotet volt csak Jaket vilagitottak meg igy a kobnyeimet amugy semnlathatta volna.
-Amugy is... Ha akarod egy pillanat alatt kirugatlak. Olyan lila monoklit a szemem ala meg voros foltokat a nyakamra festek hogy meg az orszagbolnis kitiltanak.- neztem fel ranfajdalmasan mosolyogva. Teny hogy jol bantam a sminkekkel es ezt barmikor megfestettem volna magamnak.

Amikor beszélni kezdett megállt a kezem a hátán, fejem megbillentve hallgattam. Mikor azzal a szánalomból, meg bűntudatból dologgal jött elvettem a kezem és megforgattam a szemem. Persze ő ezt nem láthatta, hiszen fel se nézett.
- Ha ilyeneket mondasz komolyan megütlek! Amúgy meg te vagy az egyetlen haverom és... - mielőtt befejezhettem volna az egyik kis nyomvadék hátra fordult és mérgesen meregette rám a szemeit. Fél szemöldököm felvonva lestem csak, ahogyan az ujját a szája elé tartva közli velem, hogy "Pisssst!". Azt se tudtam mit mondjak erre...nagyon bátor... nagyon...De ez most nem is érdekel!
- Ahj, csak gyere! - álltam fel és nyújtottam felé a kezem. Ekkor hallottam meg, ahogyan azt kezdte ecsetelni, hogy is tiltatna ki az országból. Hirtelen sápadtam el, s bámultam rá rémülten.
- Na na na na na na...na! Azért... okosan kis lány..azért ezt...beszéljük meg... - nevettem kínomban. Azért ez már durva volt... - Gyere! - ezek után már tényleg beszélnünk kellett, a végén még lecsukat... Tudtam kapni fogok, de túl sok vitán voltunk túl, ahhoz, hogy ezen aggódjak. Mint valami kisgyereket űgy emeltem meg, majd a vállamra vetve kicipeltem. A sötétben és a zajban nem lehet beszélgetni.. főleg úgy, hogy a nyomik folyton hátra fordulva pisszegnek le minket.

Mikor elkezdett hadakozni hogy nem, mert csak a haverja vagyok de kozbeszakitottak csak kinomban elkuncogtam magam. Annak mar nekem bolt kedvem bemosni ehyet. Az en haverom eloadasa akkor papolok bele amikor en akarok! Am ahogyan elkezdett nyuzni meg rangatni egyre tobben fordultak hatra. Viszont amikor fennnhangon kezdett tiltakozni raadasul nevetve a sminkesnitletemen mar wgy tanar allt oda hozzank.
-Igen szerintemnis ezt kinn folytassak kivel idebenn zavarjak az eloadast.- szort villamokat a szeme mire Aru megragadott es elkezdett kifele rangatni. Nagyon fasza. Amint kiertunk csak zsebrevagtam a kezem majd megindultam ki a sulibol a legkozelebbi kajalda fele ami egy gyrosos volt.

Kint engedtem el, mire szinte rögtön ott is hagyott. Csak lestem... miylen kis gyors. Még egy dühös pillantást vetettem az előadó felé, ahonnan kidobtak. Komolyan kedvem lett volna visszamenni is bomlasztani a társaságot, de most fontosabb dolgom volt. Neko-chan után rohantam, de teljesen csak a gyrosos előtt értem be. Ott rndeltem magamnak én is, majd, mikor megkapta a kajáját megfogtam a kezét. Mielőtt még elmenekülhetett volna az egyik padhoz húztam, ahová leülhetünk. Egy darabig csendes voltam... nem tudtam, hogy is kezdjek bele ebbe...a beszélgetésbe... végül szokésomhoz híven egy nagyon...hát, egy nagyon gáz kérdéssel rukkoltam elő.
- Szóóóval...tetszem? - néztem rá

Cupan a gyrosos elott ert e. Szerencsere sem ebedido sem melovege nem voltnigy azonnal sorra kerultunk. En a szokasos kis boxomat kertemnrizzsel termeszetesen. A sultkrumpli valahogy nem allt olyan kozel hozzam. Amint Aru is megkapta anmagart mar rangatott is el magaval. Remek, akkor en sem fogok nyugodtan kajolni. Mikornleultunk azt hittem azonnal nekemzudit valamit, de nem. Csak ulltnott neman igy en elkezdtem enni. De kar volt. A kerdeset meghalva elnevettem magames nagynonuralom kellett hogy ne kopjem vissza a kajcsim igy a szam ele rakva a kezem eroltettem le a falatot.
-Nyeeeeehhh... Elmegy.- neztem vegig rajta jelentosegteljes pillantassal. Jonpersze direkt huztam, hiszen tetszett a stilusa meg az eredeti barna szemei is.

A mogorva fejét látva, azt hittem hozzám vágja a kajáját egy ilyen kérdés után..de nem! Végr nevetni kezdett én pedig elmosolyodtam. Ahogyan azt a kicsit sem hízelgő választ adta, vigyorom csak még nagyobb lett. Azt szerettem, ha ilyen.
- Elmegy, mi?! Ugyan már.. mér tudom, hogy csíped, a helyes arcom és izmos testem! - feszítettem be kicsit, arcomon azzal a kaján vigyorommal. Bár ezt az izmos test dolgot...még én magam se hittem el.

Mikor elkezdte magat fenyezni csak megforgattam a szemem es tovabb tomtem a majmot. Haz az a befeszites... Inkabb volt mondhatoba wcn valo erolkodesnek.
-A pofid renyleg helyes. Mint egynoteves kolyok. Megy az IQ szintedhez.- adtam nrki teles mertek ben igazat egy kis szoszt letorolve az arcomrol.
-A tested meg... Latrad te Jake-et? Na majd akkor szolalj meg ha minimum ugy nezel ki!- mondtam ki hatarozottan a kovetelmenyeimet. Ugxan nem kell tudnia h Jake ennyinidosen ugyanugy nezett ki, de ezt nem is fogom neli elmondani...

Mikor egy kis sráchoz hasonlított, amolyan "Elmész te a..." fejjel néztem rá. Kis kölyök mi? Nem tehetek róla! A japánok már csak ilyen baba arcúan helyesek! Nem úgy, mint a kis franciám... ő teljesen átlagos volt, de én ezzel a vágott szemmel. Jól állt nekem.
- Öt éves, mi?! Na adok én neked öt évest! - nevettem. Ahogyan arról a Jake-ról kezdett áradozni megforgattam a szemem.
- Ha annyira tetszik, miért nem őt csókolgattad? - vágtam féltékeny, s kissé sértődött fejet.

Mikor felsertodott azon, hogy iteves, csak megforgattam a szeme. Amikor meg csak megfenyegetett amolyan ,,Na gyere ki a hora" arccal bamultam ra. Mikor megkerdezte hogy ha annyira tetszik Jake miert nemnot csokolgatom csak kinyujtottam ra a nyelvem.
-Mert nem tetszik, csak azt mondtam minimumnolyan alkatod legyen mint neki, hogy dicsekedhess. Amugy meg... Szoke, kekszeku... A halalnak kell ilyen.- fintorogtam majd inkabb tovabb nyammogtam.

Láttam azt a harcra hívó fejét, mellyel az én felszólalásomat nyugtázta, de igen. Ha kell kimegyek vele arra a bizonyos hóra... Viszont amikor kiöltötte rám a nyelvét felhúztam a szemöldököm. Na megállj kislány... megjártad te már ezt...Azt jezdte sorolni, hogy neki Jake nem jönbe, és hogy a szőke pasikat sem bírja. Letettem a kajám, nem is igazán voltam most éhes, inkább csak miatta vettem.
- Akkor kik jönnek be? - kérdeztem rá vigyorgva.

Mikor lattam a szemebe hogy orommel vette a kihivasom csak ginosz feny csillant meg a szemembe. En a kajam felet bepusztitottam mikor alifszagolt bele es le is tette. Jol vigyaz hapsikam mert a vegen elveszted. Tegnap szinte szart sem ettem szoval most farkasehes voltam. Amikor megkerdezte, hogy akkor milyenek jonnek be, csak felvintam a szemoldokom.
-Megis mi ez? Jerdez felelek?- biccentettem kisse oldalra a fejem.
-Sotet haj barna/aranysarga szem. Feher bolo borzseki...- kezdtem el leirni a pomade fokarakteret de aztan elnevettem magam.
-Na jo az utobbiakat felejtsd el bar az sem rossz. A lenyeg hogy magasabb legyen nalam-bar az nem nehez- es hogy egyedi stilusa legyen ami nem a kobunkontajparaszt.- vetettem itt jelentosegteljes pillantast arura.

Láttam a kajámmal szemem... általában nem teszek iylet, de ez az alkalom most más volt, így közelebb toltam hozzá a sajátom, ha kell neki letudjon csapni rá. Mikor szóvá tette miért kérdezősködöm, s közben a játékra utal csak megcsóváltam a feje. Mindegy. Ha akarod hívhatjuk annak is. Ahogyan kezdte leírni az ideálját félig felvont szemöldökkel figyeltem...ez a csákó nem valami amcsi filmben volt?! DE. Legalábbis Neko-chan vágja miről van szó. hiszen nevet. Ahogyan hozzá tette azt, a már igazi kis leírást halkan nevettem fel.
- Azt már elbuktam. - sóhajtottam, mikor azt mondta, ne legyen bunkó....

Mikor kozelebb tolta a kajajat csak felcsillant a szemem. Milyen kis edes. De elobb meg a sajat kajcsimmalnakartam vegezni. Lattam nagyon figyel, amikor felsoroltam az idealom. Mikor a bunkonresznel felszolalt, hogy bukta, csak megcsovaltam a fejem.
-Te ott buktad, jogy masik foldreszen elsz.- jelentettem ki az egyertelmut kicsit csalodottan. Ezutan egy darabig csak csendben turkaltam es nyammogtam a kajam.
-Akkor most te josz. Terits ki.- tortem meg aztan a csendet hogy ne menjunknat megint depresszioba.

Kíváncsain figyeltem, miért csóválja a buksiját... Válaszától viszont bennem akadt a levegő. Cak meredtem rá nagy szemekkel... majd felsóhajtottam. Véglis... iagza volt. Hirtelen nagy csend kerekedett... talán a mai nap után mér egyikünk sem tudott erre mit mondani... Mikor aztán a csendet megtőrve az én ideálomról kérdezett felnéztem.
- Nos... fiúkban... Fekete, sötét haj... vilégos szem... legyen magas! És ha jó társaság nekem..akkor már nyert ügye van...- bámultam magam elé, az első szerelmem írtam le. - Lányoknál... hm... legyen különleges! Ne legyen átlagos, az nem illik hozzám! Mindegy, hogyan csak tűnjön ki a tömegből! ... szeretem a hosszú hajat.. jó játszani vele, meg..csak úgy ránézni is. Legyen kisebb nálam... ha egy csaj olyan magas, mint én vagy a közelembe jár kiborít... nem tudom miért..- rázott ki a hideg - Legyen nagy hangja! Amolyan röhögcsélős... nekem... mindig a társasága számít... de...legyen nagy melle is! Széép nagy - vigyordotam el perverzen - Ne legyen olyan kis deszka, mint te... kiábrándító...- csipkelődtem

Lattam rajta, hogy meglepodott, hiszen benne akadt a levegő. Amint megettem a kajám azonnal válaszolt is a kérdésemre, es mivel még volt hely a pocakomba az övéért nyultam. MIkor elkezdte ecsetelni, hogy milyen fiúk jönnek be elkuncogtam magam.
-Szóval mint Matt.-vigyorogtam rá sunyin.Aztán hallgattam a női ideálját. Konkrétan...Ő magát írta le csak lányban. Mikor a formás idomokra tért rá, csak megforgattama szemem és kissé meglöktem a vállammal. Hülyekölyök... Mikor mondta, hogy ne legyen nedszka, mint én mert az kiábrándító gúnyosan felröhögtem.
-Nem tehetek róla! Te is látod mennyit zabálok! Amugy is! Ha kiábrándító vagyok, akkor miért rohántál hozzám annyira, hogy esetleg megfektess?-néztem rá kissé gyanakvó gonosz tekintettel.

Mikor felhozta a bátyját hirtelen vörösödtem el. Hirtelen nem is tudtam mit mondani, csak halkan nyöszörögtem. Hát ez... kínos. Direkt hoz kínos helyzetbe...Pírral tarkított arcom kislányos zavartsággal takartam el.
- Mmm igen...mondjuk..- nyögtem halkan. Amint felnevetett felkaptam a fejem. Már a megszokott színemben, vigyorgva néztem őt. Magyarázkodni kezdett, hogy nem tehet róla és hiába eszik... na ebben hasonlítunk... én se hízok, ha eszek... sehová sem. Azonban mikor felhozta, hogy akkor miért is rohantam hozzá ismét elpirultam. De ez már nem az a zavarodottság volt, mint az előbb... Ez amolyan szende kis pír volt.
- Hm... mell ide vagy oda... jó csaj vagy. Hazudnék, ha azt mondanám nem vagy az esetem... - fordítottam el a fejem szégyenlősen.

Mikor megláttam azt az aranyos kis pírt az arcán csak elmosolyodtam. Aztan már normális lett, de amikor azt hoztam fel, hogy mikor feljött hozzánk, és megint elpirult, csak amolyan aranyos cicapofit vágtam be. Ám amikor azt mondta, hogy hazudna, ha azt mondaná nem jön be nekem, és elfordtotta a fejét, csak elmosolyodtam.
-Jaj nyugi máár...-bökködtem meg a az oldalát játékosan. Nyujtózkodtam egyet, majd elkényelmesedve nyultam el a padon és így a fejem pont az ölébe feküdt ugy nyammogtam tovább.

Mikor megbökdösött morogva fordultam vissza hozzá. A szám játékosan elhúzva, fintorogva figyeltem. Én egyszerűen...Ne-nem is tudom... Most jól van. És tudom még lesz vita ebből, de... én... nem akarom, hogy megint sírjon... se azt, hogy üvöltözve váljunk el. Halvány mosollyal, ezeken gondolkozva, elbambulva figyeltem, ahogyan nyújtózkodik. Majd amikor bedőlt az öle hirtelen lefagytam. Na ne... Csak ültem ott lefagyva és azt se tudtam mit tegyek hirtelen. 110% hogy ezt direkt csinálja velem! Ez egy kegyetlen boszorka! Mindig remegő kezem most valahogy csak még jobban reszketni kezdett. Nagy levegőt vettem, majd kezem a fejére téve kezdtem el simogatni rózsaszín tincseit.
- Neko-chan... - kezdtem bele, de megálltam. Mi a frászt művelek?! Ezt...ezt nem tehetem meg vele...se magammal. Kezdtem így érezni... oda a barátság.

Lattam rajta, hogy egy pillanatra lefagyott. Ám ezt nem tudom miért. Részemről az ilyen gesztusok telejsen normálisak voltak. Nem azért mert ilyen kiéhedt k-rva vagyok, mert nem, csak én szeretek elkényelmesedni. A kezét a fejemre téve simitott bele a hajamba amitől már én is megleődtem. Hozzám szólt, de nem fejezte be.
-Igen?-néztem fel rá nagy kék szemeimmel.