Szellemház /játék2/

Itt lehet tovább folytatni a játékot!
~Jó szórakozást!

Ian
Háttal álltam neki és úgy hallgattam végig szavait melyek mélyen belevésődtek elmémbe. Persze most még könnyen hiszi, hogy nem fog tönkretenni…majd meglátja milyen vagyok valójában. Keserű mosoly húzódott arcomra aztán halkan felnevettem hozzá.
- Bizonyára igazad van…de akkor is tönkre tettem a húgom életét, ami visszafordíthatatlan még ha meg is bántam. – mondtam majd tettem előre még pár lépést. Yukari jött utánam, így én is mentem tovább, most már megnézem mi a fene van itt, hogy ezt fizettem érte. Rápillantottam, láttam szomorú mosolyát, ami miatt kicsit rosszul éreztem magamat.
- Ne légy szomorú majd helyre rázódom csak egy kis idő kell ennyi. – mondtam nyugodtabban és belül most próbáltam leküzdeni magamban a rossz érzéseket.

Yukari:
-Semmi se visszafordíthatatlan.-motyogtam halkan.Aztán csak szomorkásan mentem utána és még a kezeimet is zsebre dugtam miután a kapucnit a fejemre tettem.Hátra pillantott és arra amit mondott a szemébe néztem.
-Jó csak aggódom érted.Nem akarom, hogy ezt hidd.-mondtam halkan aztán próbáltam felvenni vele a tempót de mivel nem sikerült inkább csak lassan sétáltam mögötte.Nem fog tönkre tenni ahhoz, hogy tönkre tegyen meg kéne ölnie vagyok valami.Ha az nem tett tönkre, hogy az anyukám akkor halt meg mikor engem megszült és, hogy az apukám is úgy halt meg, hogy előtte veszekedtem vele és már bocsánatot se tudtam tőle kérni akkor ő sem fog.Esetleg ha olyan fontos ember lesz az életemben akiért foggal, körömmel harcolok akkor majd tönkre tud tenni.De jelen pillanatban semmi ilyet nem érzek így nincs probléma.Hamarosan beértünk egy kisebb helyisége ahonnan már nem lehetett máshová menni, viszont arról az oldalról ahonnan mi jöttünk még négy nyílás volt, szóval mind a négy átjáró ide vezet.A "terem" közepén egy kisebb asztal volt amiből kiemelkedett valami négyzet alakú föld féleség.Közelebb mentem hozzá és láttam, hogy abban a négyzet alakú bigyóban egy nagy kéz nyom volt.
-Na most akkor ennyi lenne?Bele kéne tenni a kezem?-kérdeztem rá majd lassan megemeltem a jobb kezem.
-Ha ez is megráz akkor szétrombolom.-jelentettem ki majd beletettem a kezem a lenyomatba és mivel nem rázott meg megnyugodtam.Megjelent előttem a falon egy írás amire az volt írva, hogy van egy kívánságom de az nem árthat senkinek.Erre kicsit kikerekedtek a szemeim majd lenéztem a jobb kezemre.Ezt a kívánságot nem szabad elpocsékolni, ilyenre többet nem lesz lehetőségem.Mindenki javára kell fordítanom.Magamban szépen elmondtam a kívánságom."Azt kívánom, hogy minden élőlény érezze, hogy az élet egy érték és nem szabad eldobni illetve másokét elvenni." Miközben erre gondoltam lehunytam a szemem mikor kinyitottam azt a falon a következő írás volt: "kívánság elfogadva és megvalósítva" erre egy boldog mosoly jelent meg az arcomon majd elvettem onnan a kezem és Ianhoz lépkedtem.
-Te jössz.Itt a lehetőséged megváltoztatni mindent.Viszont valószínűleg ha olyat kívánsz akkor mi már nem fogjuk ismerni egymást.De ez mindegy, a lényeg, hogy azt kérd amit a legjobbnak látsz.-mosolyogtam rá biztatóan.
-NA

Ian
Semmi se visszafordíthatatlan...ismételtem magamban Yukari szavait, de számomra jelenleg csak üresen csengtek a fejemben majd széthullottak darabokra végleg elveszve. Lassítottam a tempómon amikor elértük a termet aminek közepén valami négyzet alakú dolog állt. Néztem mint aki lefagyott, nem is igazán lelkesített már fel a dolog, így csak vállat vontam a lány kérdéseire, hisz úgyis belenyúl ha mondok valamit ha nem. Végignéztem ezt az egészet...szóval lehet kívánni valamit...és ha ez csak egy átverés? Hiszen szellemek lakják ezt a helyet...lehet csak játszanak velünk egyet majd jót nevetnek. Most mindenre ilyen negatívan reagáltam, de azért odaléptem ahhoz a bigyóhoz a lány után.
- Mindent...nem akarok mindent megváltoztatni csak egy valamit és attól semmi sem lesz másképp nekem nem lesz jobb, de egy valakinek igen és ez a lényeg. - mondtam még rá pillantva Yukari-ra...ha valóban teljesíti a kívánságot akkor így lesz és nem változik velem semmi..nem tűnök el nem felejtek. Beletettem a kezemet abba a cuccba és ugyanaz lejátszódott mint a lánnyal. Magamban mondtam el, lehunyva szemeimet és erősen arra gondolva. "A húgom felejtse el azt a napot...és ne emlékezzen rá többé" mondtam ki, remélve ettől jobb lesz. Ha elfejti és többé nem gondol rá akkor élheti rendesen tovább a életét, de meg nem történté nem tehetem...nem fogom ilyen könnyen tisztázni magamat...csak neki legyen jobb és kész. Mikor végeztem felsóhajtottam és visszaléptem Yukari elé.
- Mehetünk azt hiszem... - néztem a szemeibe, de arckifejezésem még mindig nem arról árulkodott, hogy egy könnyen megint kiverem a fejemből az emlékképet.

Gilbert
Mikor a lány végül választ ad kérdésemre, csak bólintok egy aprót, és mivel ez a harmadik (amúgy mi? xD) volt ezért balra fordulok majd kinyitva az alagútba nyíló ajtót, már baktatok is le a lépcsőn és végül a lenti alagútban találjuk magunkat. Egy ideig még megyek egyenesen előre, mikor egyszer csak egy elágazáshoz érünk.
-Merre szeretnél menni?-pillantok a hátamon pihegő lányra.

Yukari:
Arra amit mondott már rögtön tudtam, hogy a testvérével kapcsolatos lesz a kívánsága.Odalépkedett hozzám és azt mondta, hogy mehetünk.Sajnos az arckifejezése nem volt még mindig a normális.Most is azon rágódik...Szegény.Bólintottam aztán picit lehajtva a fejem az földet nézve indultam el.Rossz volt, hogy szomorú, rossz volt, hogy még mindig tépelődik.Annyira sajnálom őt.De én már nem tehetek semmit.Viszont most meg aggódom érte.Mi van ha kárt tesz magában mert azt hiszi, hogy ezt érdemli...Azt nem fogom neki hagyni.

Kamilla:
Ő bólogatott így én megint lehunytam a szemem.Hamarosan már az alagútban voltunk de én észre se vettem.Csak mikor kérdezett valamit akkor pattant ki a szemem és felnéztem.
-Ó már az alagútban is vagyunk.-kérdeztem elképedve.-De gyors vagy.-mosolyodtam el aztán megsimogattam a buksiját de úgy, hogy ne rontsam el a haját.
-A jobb mindig jobb úgy, hogy jobbra.-adtam meg a választ. (és természetesen arra is kell menni )

Maya
-Már meg is úsztam.-kúszik egy halovány mosolyt arcomra majd csak lehunyom szemeimet és hátrahajtom a fejem, hogy a napsugarak rendesen érjék arcomat is, de ekkor már csak arra eszmélek fel,hogy elkezdik arcomat lövöldözni és mikor nyitnám a számat, hogy szóljak valamit,a felsőtestemet tartó matrac hirtelen eltűnik alólam, így már bukok is bele a vízbe, és mivel már megint nem maradt elég időm levegőt venni,csak ficánkolva elrúgom magamtól jó messzire a másik matracot majd már pattanok is fel. F*sza, még az orromba is belement a víz..
Csak megrázom fejemet, majd csendben odaaraszolok a lány mögé, miközben egész testemet víz alá merítem, kivéve a fejemet, hogy levegőt még azért tudjak venni. Mikor a matrac mellé érek, egy pár másodpercig még halkan bugyborékolok, de egyszer csak elkiáltok egy "Megvagy!"-ot és erre már rá is vetem magam a lányra, ezzel elfeküdve rajta, de ennek az lesz az eredménye, hogy a matrac egy ideig még megbír minket de aztán egyszer csak lezúgunk róla, egyenesen a vízbe. Én már készültem erre, szóval még időben vettem egy hatalmas levegőt. Eközben pedig eszem ágában sincs elengedni a lányt..szeretetet akart nem? Hát akkor most megkapja

Ian
Elindultunk visszafelé, minden lépésünk hangosan visszhangzott a teremben, de nem szólt és nekem sem állt szándékomban beszélni, jelenleg a gondolataim foglaltak le. Mikor vissza kiértünk megálltam és megfogtam a karját majd magam felé fordítottam.
- Yukari komolyan nem kell aggódnod miattam…nem fogom magamat megkéselni meg ilyenek. Csak idő kell…mondjuk olyan fél nap. – kacsintottam rá már jóval őszintébb mosollyal, nehogy már a kis nyuszi kapucnis lányka miattam keseregjen az azért jó nagy szemétség volna.

Abby
Gyorsan araszoltam egyre távolabb a vízben, de hiába a cápa Maya utolért és már el is kapott mire felkiáltottam. Rámugrott vagyis inkább vetette rám magát és lecsúsztunk a matracról bele a vízbe, de még levegőt sem volt időm venni, így benyeltem pár liter vizet xD Végig szorított és nem engedett én pedig prüszköltem össze vissza meg kínlódtam, de közben kapálóztam is, ám de hiába. Azt hiszem ezentúl nem fogok kérni sok szeretete, mert most egy életre megkapom a magamét. Nyahh valahogy szabadulnom kell, de hoogy? >< Kezdtem magamban nyafogni miközben bugyborékolt a víz az orromból is. Meghalok a sok szeretettől és ez lesz a vesztem…de legalább epret ehettem volna előtte T-T Egyszerre felvillant bennem valami és úgy elkezdtem ficánkolni, ahogy csak bírtam és amíg ki nem verekedtem magamat az ő szorításából. Felbukkantam és hirtelen minden homályos volt, ahogyan kitörtem a vízből a fejemmel. – Váááááh! – kiáltottam fel, mert a víz csípte a szememet. – Teee kisbarátném ezt még visszakapod kamatostul! – nevettem fel gonoszan aztán újabb adag vizet prüszköltem fel. Most jutott csak eszembe, hogy a srác sehol…akkor ő lehetett az a pókjával? Néztem nagy szemekkel magam elé…na mindegy. Megfogtam a strandlabdát majd fejbe dobtam vele Maya-t és kiöltöttem rá a nyelvemet. – Amúgy lehet itt is van kincs a víz alatt..- mondtam hirtelen de hogy jutott ez eszembe o-o csak úgy jött, bár jó nagy baromság így magamon kezdtem kacagni miközben hátradőltem vízben.

Yukari:
Némán mentünk végig a folyosón aztán ott megálltunk és ő megfogta a karom majd maga felé fordított ez kicsit hirtelen ért így picit kikerekedtek a szemeim de aztán meg is nyugodtam rögtön.Felnéztem a gyönyörű szemeibe amik most a fáklya fényében megint csak más színben tündököltek.Az amit mondott megnyugtatott a szabad kezemmel felnyúltam az arcához aztán végigsimítottam rajta.
-Rendben de tényleg ne tegyél semmi meggondolatlant.-mondtam majd leengedtem magam mellé a kezem és elnéztem arra a folyosóra ami kivezet innen.
-Menjünk...-mondtam aztán elindultam vele azon a járaton ami most bal oldali volt de mikor jöttünk a jobb oldali.
-Ha szükséged van rám nyugodtan szólj, vagy ha beszélni akarsz vagy bármi van.-mosolyogtam rá biztatóan és ezúttal őszintén.

Maya
Egy olyan 20 másodpercig még magamhoz szorítom a lányt, aki már annyira kapálózik, hogy kénytelen vagyok elengedni, és Abby erre már ugrik is fel, prüszkölve kifelé azt a sok vizet ami a szájába ment. Erre hirtelen egy kissé rossz érzés kap el, és miután én is felállok csak bevágom az igazi "szánom bánom" arcot.
-Öhm..bocsi.-pillantok a lányra, aki egyszer csak gonoszan felkacag majd fejbe vág a labdával, amit le sem reagálok, mert rohadtul megérdemeltem.
-Hm?-kapom fel hirtelen a fejem majd szemeim lassan csillogni kezdenek.-És..ha mondjuk édesség van a tó alatt? *^*-engedem szabadjára képzelőerőmet, mire csak egy elég élveteg mosoly ül ki arcomra.

Szandra írta:Kamilla:
Ő bólogatott így én megint lehunytam a szemem.Hamarosan már az alagútban voltunk de én észre se vettem.Csak mikor kérdezett valamit akkor pattant ki a szemem és felnéztem.
-Ó már az alagútban is vagyunk.-kérdeztem elképedve.-De gyors vagy.-mosolyodtam el aztán megsimogattam a buksiját de úgy, hogy ne rontsam el a haját.
-A jobb mindig jobb úgy, hogy jobbra.-adtam meg a választ. (és természetesen arra is kell menni )

Gilbert
-Úgy látszik valaki nagyon nem figyelt.-kúszik egy halovány mosoly ajkaim szegletébe majd a lány utasítása alapján jobbra indulok el és végül el is érünk egy ötajtós elágazáshoz.-Hűha..-pillantok kissé vonakodóan az ajtókra majd végül leteszem a lányt a földre.-Válassz.

Ian
Meglepett ez az arcsimogatós dolog így most én néztem rá kerekebb szemekkel, de hamar eltűnt ez a kifejezés is és visszaváltottam a normál Ian fejre ami olyan laza pillantásokból állt.
- Miért tennék? Nem lenne értelme, attól semmi sem változna. – magyaráztam meg, hogy tényleg ne aggódjon, nem akasztom fel magamat, meg vágom fel az ereimet egy kádban…annyira azért nem durva most már a helyzet. A „menjünk” –re határozottan bólintottam egyet és elindultam mellette. Talán nem is volt annyira rossz ötlet mégsem a dolog…a húgom elfelejti és nem álmodik mindennap azzal a szörnyűséggel…csak én.
- Jó jó ha majd szükségem lesz pszichológusra ígérem neked szólok. – mosolyogtam vissza rá, aztán eszembe jutott még mit ígértem neki.
- Ha visszaértünk beváltom a szavamat és játszok neked egy dalt. – mondtam ki végül…azért segített ennyit igazán megtehetek.

Kamilla
-Ehehehe.Tenyleg nem ha egyszer mar ilyen kenyelmesen utazok meg  amugy is bizombenned.-mosolyodtam el.Mikor letett es azt mondta valasszak elkezdtem jjarkalni elottuk.
-Szerinted siman bemehetek?-kerdeztem majd talalomra odamentem ahhoz ami a legkozelebb volt vagy is az elsohoz de mikor oderintettem a kezem lezuhant egy ajto ami csak azert nem vitte le a kezem mert a jo reflexeimnek koszonhetoen meg idoben elhuztam a karom hatrebb is ugrottam.
-Waaa ez...-mondtam de csak ennyit sikrult kinyognom mivel megjelent egy szellem.
-Kamilla egy probat kell kialnod ahhoz, hogy atmehess.-mondta a no monoton robotias hangon en pedig kikerekedett szemekkel neztem ra de vegul bolintottam.

Yukari:
-Orulok, hogy igy gondolod.-mondtam ramosolyogva aztan a foldre pillantottam meg mindig halvanyan de boldogan mosolyogva.
-Teljesult a kivansagom.-mondtam aztan mentunk is.A pszichologusos mondatra elnevettem mqtam.
-Oke, megnyugodtam.-mosolygom ra oszinten.Arra amit utana mondott felcsillantak a szemeim de aztan megraztam a fejem.
-Nem muszaj.Most nem vagy olyan passzban de majd maskor bepotoljuk.-ajanlottam.

Abby
- Semmi baj…nem haragszom. – simogattam meg Maya buksiját, amikor bűnbánóan nézett rám…szegény tényleg nem haragudtam rá igaz, hogy majdnem megfulladtam, de gondoltam, hogy nem fog…Reméltem a következő szavaim kicsit felvidámítják és sikerült. Nagyban elvigyorodtam és a cápámra támaszkodtam úgy néztem a lányra.
- Édesség? Mondjuk epres csokiii! *Q* - kiáltottam fel, de ez abszurd volt, azért jó volt vele viccelődni.
- Miért lépett le Cleo? Nem volt kedve tovább szórakozni? Pedig nem is labdáztunk együtt... – kérdeztem meg végül csak úgy, mert nem értettem teljesen a helyzetet miért ment el a pókjával együtt vagy mivel…remélem nem kaptak össze végül megint vagy ilyesmi, bár Maya nem említette…és lehet nekem sem kellene kíváncsiskodnom.

Maya
Mikor a lány mondja, hogy nem haragszik és erre még fejemet is megsimogatja, azonnal megnyugszom,és csak megejtek egy őszinte mosolyt.
-Vagy mondjuk több száz nyalóka~!-kapok arcomhoz majd csak mintha valami fangirl görcsöt kaptam volna, elkezdem fejemet rázni, egy "Hííííí! x3" kíséretében. Eh, én is most őrültem meg...de hát ha Abby-vel összeraknak minket akkor abból mindig ez lesz!
A következő kérdésre, csak megrántom vállaimat.
-Tudja a franc.-most nem igazán szeretnék ezzel foglalkozni, ezért nem is tulajdonítok neki akkora figyelmet.
Erre csak közelebb lépek Abby-hez de ekkor egy pillanatra lefagyok. Azt a....k*rva...
Csak lenyúlok lábamhoz és kiszedem valahogy a belé állt kis bizbaszt. Mikor kiemelem kezemet a vízből, csak rendesen szemügyre veszem életem megrontóját. Egy sulyom..és ha jól érzem, egy kisebb vágást hagyott maga után..b*szott jó ^^
-Bocsi, de én most kibicegek egy percre.-nevetek fel kínosan, majd csak kiaraszolok a partra közben ügyelve rá, hogy olyan helyen menjek ahol semmi kosz nem kerülhet a nyílt sebbe.
Mivel a tó teljesen tiszta volt, ezért elég könnyen leláttam a fenéikig és így biztonságban ki is érek a partra, ahol csak levetem magamat a fűbe,és elkezdem talpamat vizslatni. Csupán egy kisebb vágás, de azért vérzik rendesen. Csak sóhajtva megrázom fejemet majd saját törülközőmmel elkezdem a sebet törölgetni, ezzel felitatva a vért.

Gilbert
A lány kérdésre csak enyhén megrántom vállaimat.
-Ki tudja.-biccentem oldalra fejemet de erre, mikor Kami hozzáért az egyik bejárathoz,egyszer csak lezuhant egy ajtó,és nekem mondhatni még köpni nyelni sem volt időm,és a lány pillanatokon alatt el is tűnt.
Erre csak nekirontok az ajtónak és elkezdem azt ököllel verni, de semmi..
-A rohadt életbe..-érintem homlokomat az ajtó érdes felületéhez, majd végül csak magamban morogva bicegek odébb és találomra én is belépek az egyik ajtón.
(Ide most neked kell leírnod hogy mi történik Gil-el vagy nekem? Mármint hogy egy szellem odamegy hozzá és blablabla.)

Ian
- Miért mit kívántál? – kérdeztem rá érdeklődve nagy szemekkel pislogva rá, de azért közben az utat is vizslattam nehogy a falnak menjek neki vagy felbukjak valami kiálló szarban. Láttam, hogy az ajánlatom tetszett neki…akkor meg miért utasítja vissza? Nyahh…ne már….
- Ugyan, hidd el attól leszek jobban! – kiáltottam fel és ugrottam egyet majd mellé léptem vissza és a vállára raktam a kezemet.
- Eljátszom neked azt a dalt amelyiket kéred… - ajánlottam fel és reméltem nem utasít vissza…hisz mondtam nekem ez csak jót tesz.

Abby
Ahww nyalóka *3* az sem lenne rossz…örömködtem vele együtt..kár hogy nincs ilyen pedig azért tuti leúsznék a víz alá még a legmélyebb árokba is. Láttam felpörgette a dolog őt is és ennek nagyon örültem…mindig boldoggá tett, ha Maya is az volt, hisz a testvéremként szerettem, nekem az ő öröme az elsők között van. A kérdésemre csak röviden válaszolt és már megbántam, hogy ezzel kapcsolatban kérdeztem, nem kellett volna felhoznom neki…nyahh szégyelld magad Abby. Csaptam kicsit homlokon magamat és szomorkásan tettem vissza a fejemet a cápa hátára. Közelebb lépett hozzám, de egyszerre úgy tűnt lefagyott mire kérdeznék is rá, de nem kell…
- Rendben…várj én is megyek…azt hiszem eleget áztattam magamat.. – mondtam és kilépkedtem utána a melegnek tűnő vízből, hisz most meg a parton volt számomra hűvös. Magam köré csavartam az epre jelzésű kis törülközőmet, aztán leültem a táskámra, hogy mégse a földre kelljen. Huhh…vettem észre a sebét mire aggódva pillantok oldalra rá.
- Segítsek? Van nálam elsősegély dobozka, amiben van fertőtlenítő meg kötöző anyag… - néztem rá kedvesen majd előkotortam a táskámból a rengeteg kacatom közül és kinyitottam.

Yukari
-Azt, hogy mindenki erezze az elet egy ertek ne dobja el es ne vegye el mastol.-adtam meg a valaszt.Felkialtott aztan ugralni kezdett mire szeles mosoly jelent meg az arcomon.
-O ebben az esetben mar alig varom.-mosolyogtam tovabb mikor megfogta a vallam csak rapillantottam.
-Eljatszod a Pon Pon Pon-t?-kerdeztem ra-Ha akarod akkor en is enekelek veled.-ajanlottam fel

Ian
Mikor megadja a választ picit meglepődtem...ez igen. Egy egész emberiségre kiható kérés...na basszus Yukari elintézte, hogy ne legyen öngyilkosság....vagy épp gyilkosság...de azért csak nem. Elismerően pillantottam rá majd biccentettem párat.
- Nem vagy semmi azért, nekem ennél jóval kisebb volt...és na mindegy. - vakartam meg a tarkómat picit zavartan majd halványan elmosolyodtam és a húgom arca jelent meg előttem.
- Pon Pon Pon? - kérdeztem vissza kissé ferde szemmel, de végül bólintottam.
- Jó legyen...de csak azért mert előre megígértem, hogy te választasz. - böktem meg az orrát vigyorogva.

Yukari:
Latszott, hogy meglepodott majd arra amit mondott csak elmosolyodtam.
-Minden kepen valami olyat akartam ami mindenki javara valhat...Te olyat kertel ami megnyugtatott valamennyire es jonak lattad.-mosolyogtam ra.Visszakerdezte a zene cimet mire bolintottam.
-Koszonom.-mondtam vidaman es a mosolyt le se lehetett volna torolni az arcomrol.Halkan elkezdtem dudolni az emlitett dalt

Ian
- Igen...megnyugtatott, ha valóban teljesült és nem csak egy átverés volt...elhitetve velünk, hogy igaz...hisz egy szellemházban vagyunk...itt sosem lehet tudni. - tetem még hozzá az ő véleményéhez az enyémet is, ami aggasztott már a legelején is. Yukari a dalt kezdte halkan dúdolni én pedig jegyeztem a fejemben, hogy ehhez hogyan fogok majd a gitárral játszani, így csak elgondolkodva mentem mellette vissza fel a folyosón.