Szellemház /játék2/

Ahogyan ereztem, hogy vakargat csak rezzenestelenul elveztem. A kor a szobajaba ertunk es o levetodott az agyra gondosan kulcsra zartam az ajtot, mire meghallotta a kopanst. Megforgatva a fejem mebtem hozza de o ekkor mar az ahyon mormolasuott, mire melle fekudtem.
-Vakargass meg.-nyujtozkodtsm ki immar ellagyult vonasokkal es bijtam hozza. Most jol esett volna egy kis szeretgetes.

Maya
Érzem, hogy az ágy kissé bemélyed, és innen már semmi másra nem tudok következtetni, minthogy befeküdt mellém. Pont mikor leveszem a párnát fejemről,hallom meg kérését mire csak kérdőn vonom fel szemöldököm, de ahogy végignézek immáron finomabb vonalain,akarva-akaratlanul is,egy apró mosoly képződmény kúszik arcomra, majd csak nekigurulva, adom meg neki azt amit kért. Ha jól emlékszem az a pont...itt volt!
Siklik ekkor kezem egy kicsivel lejjebb és immáron ott birizgálom tovább hajtincseit vékony ujjaimmal.
-Na milyen?-pillantok fel rá kíváncsiskodó kiskutya szemekkel, miközben feje birizgálását még mindig nem hagyom abba.

Ahogyan vakargatni kezd, csak halovanyan elmosolyodok. Valahogyan igy egyutt ez most tul jonerzes.
-Maya...kerlek ne mozogj...-motyogom, majd ug, hogy meg tudjon vakargatni, magamhoz huzom szembol. Arcom lassan, nehezkesen nyomom a nyakaba, es szivom be az illatat. Nem akarom bantani...de most ezt egy kicsit muszaly. Lagyan harapok bele a nykaba, neha eengedve csokokat nyomok ra.
-Na mikyen?-dorombolom a nyakaba, majd folytatoma. Tevekenysegem, mikozben elvezem, ahogyan vakargat.

Maya
Keresere egy pillanatra megtorpanok.
-Hem?-pislogok ra bamban de mas reakciora nem marad idom mivel ekkor magahoz huz es finoman elkezdi nyakamat harapdalni,melynek erzesetol csak egy joleso sohaj tor ki belolem.
-Egyszeruen..imadom.-turok bele egy kicsivel melyebben hajaba majd fejemet a vallara hajtva,bujok hozza meg kozelebb.-De en is kerdeztem valamit.-huzodik egy apro mosolyra ajkaim szegletere.
Most...annyira orulok hogy ok itt vannak nekem..nelkuluk mar reges reg fejet hajtottam volna a csal akarata elott,es onnantol tudom,hogy mar nincs megallas..de igy,hogy itt vannak mellettem es tamogatnak..ugy erzem,barmire kepes vagyok. Szinte mar nem gyozok halalkodni se. De azert..
-Koszonom,hogy vagytok nekem.-motyogom immaron a fiu nyakaba es erre a vakargatas is ellagyul egy kicsit de pillanatokkal kesobb,mintha mi se tortent volna,folytatom tovabb mosolyogva amit elkezdtem.

Abraham
Mikor meghallottam, hogy felsohajt elmosolyodok, majd folytatom tovabb a krnyezteteset. Ahogyan elkezd beszelni neha neha megallok, ugy hallgatom, vagy eppen csokokat nyomok a borere. Ahogyan megkoszoni a dolgot, csak elmosolyodok.
-Ha tennem lennel... Mar valoszinuleg ongyilkosmlettem volna-mosolygok ra oszinten csillogo tekintettel.

Maya
Kíváncsian várom hogy befejezze mondatát, ám mikor ez megtörténik,egy pillanatra megtorpanok,és inkább azt kívánom, bárcsak ne vártam volna ezt ennyire.
-Ilyet többet nem akarok hallani.-húzódom el tőle egy pillanatra és így a vakargatás is abbamarad.
Hangom most kivételesen komolynak hatott és tekintetem sem árulkodott másról. Nem szeretem ha az emberek ilyenekkel viccelnek..ez olyan...áh, nem tudom, egyszerűen csak nem szeretem! Végül csak egy halkabb sóhaj kíséretében csóválom meg a fejem, majd immáron finomabb vonásokkal pillantok vissza rá.
-Meg amúgy is..ha én nem lennék, tuti kreálna a sors neked egy másik olyan idegesítő csajt mint én,így akkor se kell majd unatkoznod. Hidd el nekem..így vagy úgy, de valaki mindig lógni fog majd a nyakadon.-öltöm ki rá játékosan a nyelvem, majd csak közelebb hajolva,egy apró csókot hintek homlokára.

Ahogyan aztmondta ilyet tobbet nem akar meghallani, csak megadoan felteszem a kezem. Mikor aztan elkezdi mondaji, jogxnigxis ugxis fog valaki lognj a nyakamon, csak megforgatom a szemem.
-Nekem te kellesu, nem mas.-hadarom el a szavakat, majd a csokba, amit az arcomra adott, belehajolva csokoltam meg szenvedelyesen. Atolelve ot csokolgattam es buktam hozza.

Maya
Szavai hallatán felkuncogok,majd csak finoman viszonzom a gesztust miközben egyik kezemet felcsúsztatom hátára,így húzva jobban magamhoz, míg másikkal újra csak elkezdem fején,azt az egy pontot cseszegetni. Ha már ő ilyeneket mond,akkor ennyivel még csak tudok neki kedveskedni nem?
-Jó akkor engem kapsz meg.-motyogok bele immáron a nyakába miután elválnak ajkaink és később csak nyomok néhány csókot kulcscsontjára.
Mit is mondtak,mikor kezdődik majd a temetés? Szerintem most már csak olyan háromnegyed óránk lehet..öhm,akkor már amúgy ideje lenne készülődni nem? Erre a gondolatra finoman eltolom magamtól a fiút,pont annyira hogy arcunk ezáltal egy vonalba kerüljön.
-Viszont most azonnal száguldunk a fürdőbe,mert elkésünk.-biccentek egy aprót fejemmel, "parancsom" nyilvánosság elé hozásakor,mikor egyszer csak megejtek egy apró mosolyt.-Na és van már olyan merész az uram,hogy velem fürödjön együtt,vagy megint nekem kell őt behúznom a kádba?-vetek rá néhány kérdő pillantást,miközben akarva-akaratlanul is felidézem magamban azt az elmúlt fél órát,mikor,miután kijelentette hogy engem nem akar kihasználni,fogta magát és kiviharzott a fürdőből. ..Eh,aztán meg én már rohantam is utána mert egy csókkal még az adósa voltam...esemény dús pillantok nem?

Abraham
Mikor mondta, hogy akkor ot kapom meg, amolyan na azert mosolyal neztem ra. Nem is kelleneas mostmar. Amikor kiadta a kis parancsot, hogy menjumk a furdobe, csak biccentettem es kisse elhuzodtam, hogy menjen. Amikor azonbanegkerdezte, hogy vagyok e olyan meresz, hogy vele furodjek, megdermedtem. Ez... Nem meresseg kerdese...
-Mint mondtam... Nem akarok olyat tenni, amit lehet, hogy megbansz...-nyogtem elfolytott, fajdalmas hangon, de aztan belegondoltam a dolgokba. Akkor sem torten semmi meg regen... Jo az mas kerdes, hogy en teljesen feloltozve voltam.
-Majd megprobalok uralkodni magamon.-mosolyogtam ra halovanyan,ajd csokotam meg lagyan, mikozben vegigsimitottam az oldalan. Felkapva az olembe setaltam be vele a furdobe, majd ott leteveegy szekre engedtemeg a kad habos vizet, hogy eltudjon benne bujni.

Maya
-Hogy megbánok?-kapok fel tekintetem,és arckifejezésemről először csak a teljes értetlenség tükröződik.-Ami veled kapcsolatos,azt sohasem bánom meg.-kúszik egy őszinte mosoly arcomra mikor felszólal,hogy majd megpróbál uralkodni magán,csak finoman biccentek egyet és később csak gyengéden viszonzom csókját.
Heh...ha ebből nem fogok egy vízi háborút összehozni akkor már a saját nevemet sem illetem meg. A..saját nevem.
Erre a gondolatra eszembe jut pár olyan tényező, melyeket legszívesebben örökre megváltoztatnék,de egyszerűen képtelen vagyok rá,így ezzel a hibával mindvégig együtt kell majd élnem.. Ekkor arcom is elködösül egy pillanatra, de később csak egy hosszabb sóhaj kíséretében eresztem ki jelenlegi gondjaimat, ezzel viszonylag kitisztítva újra fejemet. Egyre több az ilyen gondolat,és ez már rohadtul kezd idegesíteni.
Mikor a fiú az ölébe kap,már reflex szerűen belekapaszkodom nyakába,amit csak akkor engedek el,mikor már a széken csücsülök. Egy pár percig csak elmerengve bámulom a vizet ahogy a csapból kiömölve,egyre jobban kezdi megtölteni a már eleve, az átlagnál egy kicsivel nagyobb kádat. Később eszmélek csak fel,hogy újra sikerült elbambulnom így aztán, nem nagyon zavartatva magam, lazán megszabadulok felesleges ruháimtól majd mikor már csak a fehérnemű tündököl rajtam, hajamat megpróbálom úgy felkontyolni hogy egy tincsem se legyen vizes,de viszont ezt ilyen gyorsan képtelenség megcsinálni. Jó munkához idő kell. Na jó...a hajamért megteszem.
Így már állok is be a tükör elé,és ott kezdek el,kb. fenékig érő loboncommal szórakozni. És egy olyan 5-10 perc múlva végül megszületik az eredmény, ami igaz,messze nem olyan jó, mint amilyennek lennie kéne de azért a célnak tökéletesen megfelel.
-Aztán hajrá.-lépek kedvesem mellé, majd csak egy alig érezhető csókot nyomok ajkaira, és ezután, nem habozva többet, lehámozom magamról a maradék két ruhadarabot is, és már be is szállok a kádba.
-Ez..eszméletlenül jó..-csusszanok egy kicsivel lejjebb így már egészen a nyakamig ellep a víz. Ezután csak egy várakozó ám mégis örömteli pillantást vetek a fiú felé.