Emberek a vámpírok szigetén /JÁTÉK2/

Csak fekudtem ott es szuszogtam felalomba. Mar leszallt az est, mikor pislogni es mozgolodji kezdtem. Az elso dolog amire gondolnj tudtam, az o bolt a karjaimban. Az elso megmozdulasaim egyikevolt, hogy magam ala tepertem es megcsokoltam. Jo melyen es teli szeretettel. Nem engedtem, hogy megszokjon. Magamalat tartva faltam az ajkait. Az en menyasszonyom...

Épp megint csak pihentettem a szemem, mikor éreztem, hogy mocorogni kezd. Egy darabig csak motoszkált valamit, majd váratlanul felém kerekedett és megcsókolt. Azonnal kipattantak a szemeim, és hirtelen le se tudtam reagálni azt a hihetetlen csókot. Tele volt érzelemmel, szeretettel.. Mikor ténylegesen felfogtam mit is tesz velem már én is bekapcsolódtam a csókba. Kezem a nyakára téve csókoltam, szívogattam alsó ajkát.

Ereztem ahogyan meglepodott igy felkezemmel lagyan vegigsimitottam dereka vonalan es kezem a hasan allapodott meg. Nem akartam igy indulas elott semmit, csupan ezzel akartam felebredn. Ahogyan ereztem, hogy bekapcsolodik a csokba jolesoen felnyogtem. Csokjaimmal lefelekezdtem el haladni az allat majd a nyakat kenyeztete.

Keze lassan siklott a derekamra. Testem egyedül, a pólóm fedte, semmi más, hiszen minden egyéb, lekerült rólam, hogy..ne legyen útban. Jól éreztem magamon meleg tenyerét, mi nyugtatólag hatott zaklatott idegeimre. Ajkai lassan az állam, nyakam kezdték bejárni, mire halk sóhajok sora hagyta el a szám. Lehunyt szemmel túrtam a hajába a halántékánál, így hátra tűrve a haját. Imádtam ezt a fekete sörényt. Lábam a derekára fontam így még inkább magamhoz szorítva.

Amikor meghallottam belekezd sohajaiba, csak elmosolyodtam. Olyan jo erzes colt ahogyan a hajamba turt. Erezni kecses ujkait tincseimmel jatszani egyszeruen csakegedesitette az eletem. Ahogyan derekat az enyemhez nyomta felnyogtem. Az elozo nap miatt nem volt rajzam semmi igy csak a hatamon es egesz lenyemet betakaro takaro fedett belolem csak valamit, igy szorosan hozzanyomodtam mitol elontott a forrosag erzete.
-Sok pakolnivalo van meg? Mert ha nem akkor meg pihenjunk egy kicsit.- doromboltam a foleme folyamatos csokokkal halmozva el, mikozben kezem becsuszott a poloja ala ott simogatva.

Ahogyan lábaimat a dereka köré fontam, megéreztem őt a lábam közt. Forró érzés öntött el, mire összevont szemöldökkel, hangosan nyögtem fel. Nem lesz így jó... de mégis... annyira kellemes érzés ez így. Már kezdtem volna elveszteni a fejem, mikor meghallottam a kérdését. Karkötőim halkan zörögtek, mikor kezem felemelve kisöpörtem egy tincset a szememből. Levettem róla a lábam és elszakadva a csókjaitól, ölelésétől az oldalamra fordultam, neki háttal, mégis bevackolva magam hozzá.
- Nincs már sok. Pihenhetünk még... - hunytam le a szemem.

Mikor hirtelen elszakadt tolem, es hatatforditva mondta, hogy pihenhetunk meg, csak meglepetten fekudtemnott ugyanugy szettart karokkal ahogyan hagyott. Most... Minrosszat mondtam?
-Netalantan megbantottalak valamivel?- simitottam vegig a karjan mikozben egy vekony pledet magunkkoze teritettem jatha az zavarta.

Éreztem, hogy egy darabig nem mozdult, majd valamit motoszkálni kezdett mögöttem, köztünk. Mikor a karom kezte lágyan somgatni, és amolyan szomorkás hangon feltette a kérdését, a hasamra feküdtem, s úgy néztem feé rá.
- Dehogy kicsim...csak..ha ezt folytatjuk, biztosan, ugyan az lesz a vége... mint mindig - pirultam bele kissé a dologba - És az most nem biztos, hogy szerencsés, indulás előt... - húztam halvány fáradt mosolyt az arcomra - Meg, amúgy is olyan fáradt vagyok, hogy beájulnék a karodban...és te pánikolni kezdenél.- kuncogtam halkan.

Mikor a hasara fekudt kerdo varakozo es kicsit felo tekintettel neztem ra. Am amikor elmondta mi a gondja csak beletorodotten sohajtottam.
-Jo ertem. Tul sok mar belolem.- tettem fel megadoan a kezem majd kisse kozelebb huzodtam hozza es en is a hadamra fekudtem.
-Az biztos jogy megilyesztenel. De akkor megigerem hogy az idoszakodig nem erek hozzad ugy.- mosolyogtam ra halovanyan. Huha jo nehez lesz de erte kibirom.

Csak figyeltem őt álmos szemekkel, ahogyan lefekszik mellém. Miközben védekezni kezdett csak megforgattam a szemem. Édes babám... Mikor mellém bújt, megsimogattam az arcát. Nem akartam, hogy azt higgye haragszom, vagy bajom van vele. Mikor azt mondta az időszakomig nem fog hozzám érni, ha úgy akarom csak hitetlen mosolyt húztam az arcomra.
. Majd adok, magamról fotót! - nevettem fel, majd megcsillant a szemem - Nincs is még közös képünk! - ültem fel hirtelen. Szegény uram hátán átmászva, átnyújtózkodva szedtem elő telefonom az éjjeli szekrényről, s Daven mellé, a hétamra feküdve a magasba emeltem a telefonom és lőttem magunkról, egy nagyon álmos, de első fotót.

Mikor csak hitetlenül elmosolyodott csak megcsóváltam a fejem. Ahogyan azt mondta ad magáról fotót, majd mondta, hogy nincs közös fotónk, csak összevontam a szemöldököm. Hogy mink nincsen?
-Majd akkor....csináltatunk egy festményt.-ajánltam fel, de ő már keresztülmászottrajtam és valamit elővéve tartotta elénk. Oké, valami iylesmit a legutóbbi család fia is mutogatott nekem de már akkor sem nagyon tudtam alkalmazni.
-NA jó, ez nem tul érdees nekem.-csováltam meg a fejem.

Kissé nyűgösen, álmos szemekkel néztem a képet. Ijedtem kaptam hátra a fejem, majd pár pillanatig megrökönyödve figyeltem, a képet. Hát... ez elég rosszul sikerült. Mint valami éhes zombi pár. Mikor megcsóválta a fejét és azt mondta, ez neki nem érdekes, csak halványan mosolyodtam el. Felültem és egy fáradt ásítás kíséretében áthúztam minden tincsem a jobb oldalra. Lomha mozdulatokkal másztam fel Daven hátára, s ültem a derekára. A telefont a kezéhez nyomva, kezdtem lágyan masszírozni, simogatni a hátát.
- Legalább egy esélyt adj neki... Ez a jövő! Ezek a fotók váltották fel a festémenyeket... persze attól még vannak festett képek is, de... ezek gyorsabban megvannak, pontosabbak. - masszíroztam a hátát.

ÉS AKKOR MOST EGY FULL ANALFABÉTA SZERENCSÉTLENKEDÉSÉT ÍROM LE XD/

Ahogyan mögémült és maszírozni kezdett csak kellemesen kezdtem el dorombolni. Amikor viszont csak a kezembe nyomta a telefont csak felsóhajtottam. KIssé furán nézegettem majd kezdtem el nyomkodni a telefont elősször teljesen béna voltam, s valamit néztem, és amire rányomtam valami zene kezdett el ordítani a készülékből mire csak összeszorítottam a szemem és inkább gyorsan megpróbáltam kikapcsolni de egy nagyonjó ideig még szerencsétlenkedtem vele. Végül pedig találtam egy eléggé érdekes dolgot, amik engem is érdekeltek, így rákatintottam a képek kis valamire és azokat kezdtem el nézegetni.

kib*szottul itt volt Daven a legaranyosabb.xdd.:"D/

Lassú mozdulatokkal gyurmáztam a hátát. Végig nyomkodtam, masszíroztam minden pontját, remélve, hogy neki legalább olyan jól esik, mint nekem, ha csak nem jobban. Arcomon szelíd mosollyal, figyeltem ahogyan kézbe veszi a mobilom. Legalább próbálkozik a kincsem. Láttam, hogy nyomkod valamit, de nem törődtem vele, a háta jobban lefoglalt. Hirtelen üvölteni kezdett a zene. Daven megrémült így hirtelen, én pedig lefagytam. Csak ültem rajta meredten és döbbent arccal néztem, ahogyan megpróbálja leállítani. Mikor ez sikerült neki...nagy nehézségek árán, az ajkamba haraptam. Ne fog menni... nem fogom tudni.... És nem is tudtam. Kitört belőlem a nevetés. A szemem összeszorítva, a hátra borulva kezdtem hangosan nevetni. Én...én nem akartam kinevetni...de annyira édes volt. Majd" kicsordult a könnyem is.

Ahogyan kinevetett rosszul esett. Olyan ostobanak ereztem igy magam mellette. Hoaba a regiment konyv es a tudas amit a sokszazev alatt magamba szivtam... A kor halad en meg le voltam maradva es emitt most olyan rossz erzes kerulgetett. A kedvem is elment az egesz telefonozastol. De megis valahol melyen kivancsi voltam azokra az igynevezett kepekre. Ahogyan megnyitottam es az elejeto elkezdtem nezegetni az arcom eleinte finoman elmosolyodtam. A nagyvarosi nyuzsgo elet kepei, lory ahogyan magat...Fenykepezi? Ez nekem mind uj volt de eddig tetszett. Aztan jottek olyanok amiket nar sose lattam volna. Loryn szorakozohelyeken nagyobb tarsasagokban. Ezel meg semmi bajom nem lett volna, csakhogy a tobbi... Ahogyan mas ferfik karjaiban... Masokat atolelve... Masokat cdokolva... Es szinte miden kepen mas ferdival... Arcom egyre feherebb lett gyomrom egyre jobban emelygett, s a duhomnis csak egyre jobban nott. Ugyan ekkor meg nem ismertemnot megis aki csak jozzaert megtudtam volna olni. Aztan talaltam egy kepet... Amin a kedvesem eppen egy ferfival... Es itt leraktam a telefont kepernyovel lefele az agyra majd elforditottam a fejem. Olyan erzes fogott el, mi meg sosem. Tudtam mi volt, de latni szornyu latvany volt. Egyszerre voltam szomoru, csalodott, duhos es feltekeny. Megjegyeztem a ferfi arcat. Es ha a kis kiruccanasunkon latom... En megolom...

Nevetésem lassan kezdett halk pihegéssé válni. Nem csúfolásból akartam én kinevetni, csak olyan kis..aranyosan vicces volt. A hátra fekve, lágyan ölelve néztem én is a képeket, amiket ő. Teljesen nyugodt voltam. Nem szoktam megnézni a képeimet, már nem igen emlékeztem rá, milyenek is vannak... nagy részüket nem is én fotóztam, hanem rólam készült. Az első képek még édesek is voltak... Jamie meg én úgy raktuk a hajamat, mintha bajszunk lenne, alszom egy kádban... arra az estére a mai napig nem emlékszem... Aztán jöttek a parti képek. Pia és haverok, ezeket se szégyellem. De aztán olyan képek következtek... nem is tudtam, hogy ott vannak. Látva saját magamat a régi kuncsaftjaim, vagy olyanokéban, akikkel kavartam... és tudni, hogy a vőlegényem is azokat nézi... Lefagytam. Ki kellett volna tépnem a kezéből a telefont, de moccanni se tudtam. A félelem, amit éreztem... inkább ugrottam volna ki a toronyból, mint az. Kezdtem úgy érezni, hogy még a saját hajamnál is fehérebbé válok, néha még pislogni is elfelejtettem. Könyörgöm... felejtsd el, mit láttál! De aztán az a kép... azt hiszem abban a pillanatban megállt a szívem és az agyam azonnal kikapcsolt. Csak bámultam azt a képet.. azzal a férfival... Már nem emlékszem a nevére. Csak azt tudom perverz volt. Mikor letette a telefonom azonnal lemásztam róla és elvettem azt.
- Me-Meg tudom magyarázni! - térdeltem fel az ágyban, miközben kétségbe esett pillantásokat vetettem Davenre.
- A haverok fotóztak le mindig a pasikkal, akikkel épp voltam! A felére nem is emlékszem, olyan jelentéktelen volt...! Mármint... nem azért nem emlékszem rájuk, mert olyan sok volt...! ...Habár nem volt ke - - megakadtam. Oké. A pánik most csak ront az egészen.
- Daven az a kép...! Én... elfelejtettem kitörölni a képek közül, azért maradt meg és... eleve azért készült, mert az a hapsi tiszta perverz volt! Át kellett neki küldenem, az ő telefonjára... kellett neki és én... fizetett és...

-------

https://szerepjatekok25.hungarianforum.com/viewtopic.forum?t=50