Gimnazista élet /játék/

A nyakàra tértem és ott harapdáltam, csipkedtem tovább a bőrét. Mikor azonban bele kezdett... és elmagyarázta miért is nem lesz ma semmi a szìvem és a libidòm egyszerre tört össze. A vállának nyomtam a homlokom és nagyot sòhajtottam. Lassan fordultam le ròla és feküdtem mellé.
- Ezt még...kegyetlen lefogom verni rajtad! - böktem meg

Mukot a vallamnak hajtotta a homlokom, csak felsohajtottam. Buntudatom volt, mert bele sem kellett volna kezdenem. Mikor megbokott es azt midta, ezt meg kegyetlenul le veri rajtam, csak elkuncogtam magam.
-Es mi lenne, ha en vernem le rajtad... Vagy ki.- jelent meg perverz vigyor a kepemen, majd az oldalamra fele fordulva kezdtem el simogatni a hasat es par csokot nyomva a nyakara.

A plafont kezdtem bámulni, hidegebbnél hidegebb dolgokra gondolva, remélve, hogy az lenyugtat. Azonban mikor feltette az ajànlatàt kipattantak a szemeim. Furcsàlva néztem vigyoràt.
- Elszìvok egy cigit! - nyomtam csòkot a homlokára és másztam át rajta és indultam kifelé.
- Majd legközelebb az enyém leszel! - néztem hátra a vàllam felett, nyelvem kidugva, nehogy szt higyje nem kívànom, majd mentem ki.

Mikor mobdta, hogy elsziv egy cigit, csak egy megmagyarazhatatlan kifejezes ult ki az arcomra. Ahogyan atmaszott rajtam ugy ereztem elsulyedek szegyenemben. Csak az olembe ejtettem a kezem es ugy rogyasztottam le a fejem miutan kiment. Hiaba tette a kis megjegyzeset a vegere valahogy meg mindig rosszul ereztem magam a sajat hulyesegem miatt. Inkabb csak vefordultam a fal fele es probaltam elaludni.

Nesztelenül mentem a portàs mellett, majd ki. Már épp gyùjtottam volna rá mikor eszembe jutott valami. Az épületett a kerìtésen belül kerülrem meg és mentem egészen az ablakomig. Mivel a földszìnten laktam ha lábujjhegyre àlltam pont rátudtam könyökölni a párkànyra. - Helloka - köszöntem be szòszerint. Neko-chan a fal ìgy pont felén fordulva feküdt. Nem a legjobban nézett ki...
- Mi a baj? - gyùjtottam rá, majd billentettem meg a fejem.

Csak csendben figyeltem a falat es merultem el a gondolataimban. Hirtelen hallottam hogy koszontek es valaki megkerdezte mi a baj. A hangjarol mar alapbol tudtam ki az de em tudtam honnan. Ahogyan megfordultam lattam hogy az ablakban konyokol Aru.
-Semmi. Csak kicsit kifaradtam. Elegge esemenydus nap volt ma.- ultem fel es nyujtozkodtam ki mintha az egvilagon semmi bajom nem lenne.

Ùjabb és ùjabb slukkot szívtam, miközben néztem, ahogyan keres, majd hàtra fordult. Azt mindta semmi baj csak fáradt én pedig teljes egyet értéssel bòlogattam.
- Aha értem...és mi az igazsàg? Mert ha fàradt vagy akkor sem ilyen vagy! Inkàbb rlterülsz az àgyon és közlöd, hogy aludjak a padlòn... - néztem őt gyilkos szemekkel. Nekem ne hazudjon...mert nem lesz jò vége.

Mikor mondta, hogy mondjam meg az igazsagot mert ha faradt lennek nem igy viselkedbek, csak megforgattam a szemem.
-Ma a foldon alszol.- terultem ki az agyon nyujtozkodva pont ahogyan mondta. Egy kis ideig csak fekudtem majd sohajtva ultem fel.
-Nem jellett volba ebbe belekezdenem. Most meg ugy viselkedtem, mint valami r*banc.- sutottem le a szemem szeyenkezve, majd felhuzva a terdem es atolelve helyeztem ra az allam.

Mikor ùgy csinàlt, ahogy mondtam megforgattam a szemem. Màr épp szòltam volna be neki, amikor felült és elmondta mi bàntja. Ahogy beült abba a pòzba ellàgyultak a vonàsaim.
- Figyelj - kezdtem sòhajtva - Ha csak egy valakinek, teljesen mindegy, hogy nekem vagy bárki màsnak, de ha annak vagy a r*banca, akit szeretsz az nem gàz. Már, mint..érted...néha egy kis játék belefér. Ne legyen bűntudatod olyan, miatt ami meg sem történt, hiszen...tulajdonképp most se történt semmi. - hùztam el a szàm. Meg volt az alkalom, de meg volt rá sz okom, hogy miért nem használtam ki.

Ahogyan kimondza a dolgokat, csak kisse szomorkasan neztem fel ra. Ez nem igaz! En nem akarok senki ribanca lenni!
-Szoval akkor en neked csak egy r*banc vagyok?- tetettem sertodotseget de a vegen elmosolyodtam, hiszen pont miatta nem tirtent semmi.
-Amugy lassan visszajohetnel, mert kezdek fazni.- huztam a nyakamig a takarot es ugy dolve el az agyon mint egy darab fa.

Mikor visszakèrdezett azon a sértődött hangon megforgattam a szemem és halkan felnevettem.
- Nem! De nem bánom, ha néha r*banckidsz nekem! - vigyorogtam édesen. Ahogy visszahìvtott az ágyba feltamaszkodva a párkányra hùztam felmagam, majd másztam be az ablakon, miután elnyomtam a csikkem. A szekrényhez lépve kezdtem el vetkőzni, s ledobálni a ruháim. Majd a boxeremben és fekete, koncertes pòlomban feküdtem be mellé.

Mikor mondta, hogy nem az vagyok de nem banja ha neha jatszadozom, csak elmosolyodtam.
-Talan majd arra is sor kerul.- csillant meg csintalanul a szemem. Mikor bemaszott az ablakon, majd vetkozni kezdett csak elmerengve figyeltem ahogyan teljesen leoltozik, majd felveve egy polt fekszik be mellem. Mar igazan faztam szoval csak hozza bujtam es a mellkasara fekve kezdtem el szuszogni. Ez az este vegulis tenyleg jolsikerult.

- Hàt màr jò lenne! - néztem hátra vigyorogva, mikor a pòlòm igazgattam. Ahogyan befeküdtem mellé rögtön a mellkasomhoz bùjt. Betakarva magamat és őt is a fejem támasztva a plafont kezdtem bàmulni. Kezdett furcsa lenni a kettőnk közti kapcsolat...amolyan..normàlis emberi kapcsolat...

Mikor betakargatott csak megjobban hozzabujtam majd a padlot ezdtem bamulni. Mostnolyan jo erzes volt ott fekudni es beszivni az illatat.
-Ugye tudod, hogy hetfotol minden ugyanolyan lesz mint regen?- tettemfel a kerdest semmitmonfo hangon hiszen kozben melyen a gondolataimba merultem. Jo, igy konnyu kimondani fe tuti, hogx meg fog olni a feltekenyseg ha latom valaki massal kavar...

Egy darabig csendben feküdtünk, majd rà kérdezett, hogy tudom e hétfőtől minden a régi. Halkan nevettem fel és tettem kezem a hâtàra.
- Pont ezem gondolkoztam - vigyorogtam - és ez csat természetes! - fordultam az oldalamra ìgy mégjobban magamhoz öleltem. Modt csapott igazán fejbe a fáradtsàg.

Mikor felnevetett és agt mondta, hogy pobt ezen gondolkodott, és hogy persze hogy olyan lesz.
-Miert, min gondolkodtal pontisan?- motyogtam hallkan, dr mar a valaszat h akratam volna srm hallom, hiszen mar elnis aludtam.

Mikor feltette a kérdését nagyot nyeltem. Oké ezt most meg kéne fogalmaznom...
- Hát, hogy..- kezdtem már bele, mikor meghallottam, hogy szuszog. Kissé elhúzódva néztem meg az arcát. Résnyire nyitott szájjal szuszogott halkan.
- Hogy veled milyen jó beszélgetni...- jegyeztem meg vicceskedve, majd halkan kuncogva. Kezem a fejére téve húztam kicsit jobban magamhoz és öleltem át szorosan. Arcom a hajába fúrva hunytam le én is a szemem és aludtam el.

Reggel ugy kelltem, ahogyan elaludtam. Hozzá bujva a mellkadanak furva a fejem. Olyan jo illata volt. Hallkan nyoszorogve nyitottam ki a dzrmem, majd pislogtam ra faradtan. Meg mindig aludt de olyan aranyosan, hogy nrhany zold tincs a szemebe logitt es szaja nyitva aludt. Ez az egesz mosolyt csalt az arcora. Nem akartsm felkellteni, meg surgos dolgomnis lett volna, mihez otthon vannak eszkozeim mert az utolsot tegnap elhasznaltam, dzoval ugy hogy nr ebredjen fel madztam ku a karjaim kozul. Leoltozve vettem vissza tegnapi ruhait es teritettem egy szekre a polojat, de a boxeret a taskamba rejtettem. Nagyon tetszett megtartom pizsamagatyanak. Meg mosolyogva vetettem egy pillantast ra, majd hallkan osontam ki az ajtajan es akoleszbol ahol szerencsere senki em latott meg. Hazaig meg sem alltamdzerencsere annyira nem volt messze. Hazaerve Matt meg mindig durmolt igy egy gyors zuhany utan rendbetettem magam, majd felveve a szemuvegem amit nemmellesleg csak olvasashoz es tabulashoz hasznalok mert ilyen alkalmi, telepedtem be Lunaval az agyamba es kezdtem olvasgatni a tankonyveket. Azert megbukni nem kene a jovoheti vizsgan.

Reggel ugyan éreztem valamiféle mocorgást, magam mellett, de halk, álmos sóhajokon kívl nem sok mindent szóltam hozzá. Pár órával később tértem magamhoz. Vagy valami olyasmi. A másik oldalamra fordulva is feküdtem egy kicsit, majd a hátamon is. Oldalra nyúlva, az ágyon tapogatóztam...valami hiányzott... a szemem résnyire, a fejem oldalra fordítva néztem ekkor már hűlt helyét. Nem volt sok hozzá szólni valóm a dologhoz... gondolhattam volna, hogy ezt fogja tenni. Nehézkesen keltem fel és másztam ki az ágyból. A széktámláján ugyan megtaláltam a pólóm, de az alsóm nem... Értetlenl pislogva meredtem le. A kislány komolyan ellopta az gatyámat?! A fejemet vigyorgva ráztam meg. Törülközőm felkapva mentem el zuhanyozni a szokásos virslik közé. Majd felvéve szakadt farmerem, fehér trikóm, fekete kardigánom és keresztes nyakláncom felvéve túrtam a hajamba fésülködés gyanánt. Mivel nem igen terveztem sehová sem elmenni nem raktam be a lencséim, minek?! Egy gyors cigi után ültem le tenulni. Itt az évvége és az átlagomat nem akartam lerontani. Egyszerű...ha sz*r vagyok, nem kapok állást japánban és öröké az ősökkel kell élnem.... inkább felkötöm magam!

/Akkor most kinozzuk meg Micat:3/
Mikor vegeztem mindennel "kisse" nyuzottan doltem el az agyon. Mar delutan negy volt Luna meg nyuszogve korozott a szobamban. Okeee akkor oltozzunk fel es menjunk ki egy kicsit. Gyorsan magamra kaptam egy cicanadragot es egy szukebb rovidujjut. Ravettem egy farmellmellenyt majd egy gyors fekete szegecses topanba bujva raktam Lunat a porazra s indultam meg vele lefele. Amint leertunk Luna rogton egy fahoz sietett engem maga utan rangatva. Ezutan mar nemhittem, hogy barmi gond tortenhet. Szokasszerint a park fele vettuk az iranyt es ott rottuk az utakat. Hirtelen csam annyit hallottam hogy mogottem kiabalnak majd mikor hatrafordultam mar a foldon voltam. Egy motoros volt a kissrbbik jarmufajtaval. Oldalrafirdulva probalt fekezni, de meg igy is nekemjott es en meg a foldre zuhantam beverve a fejem kezdtem elveszteni ankapcsolatom a kulvilaggal. Mar csak anyitt hallottam, hogy kiabalnak es egy szirena hangja majd minden elsotetul.

ez nekem fájt.></

Már vagy órák óta tanultam. Mindig meg volt a hármas-négyes átlagom, viszonylag nem sok tanulással, de mostanság annyira elhanyagoltam a dolgot, hogy nem voltam benne biztos, hogy a hármas meg lesz. Már késő délután volt, mikor kimentem rágyújtani. Aznap már sokadszorra. Hűvös szél fújt, nem lesz meleg nyáruk a franciáknak. A kék kerítésnek dőlve szívtam a cigim a többi diákkal együtt, mikor szirénák hangja hallatszott a távolból, egyre csak hangosabban. Pár pillanat kellett csak ahhoz, hogy elsüvítsen előttünk a mentőkocsi. Nem igen figyeltem rá. Sokszor meg esik.
- Mi van itt? - kérdezte a megszokáshoz híven. az egyik kint álló.
- Nem tom. Azt mondják valami kiscsajt ütöttek el.
Egy darabig magam elé bambulva szívogattam a cigim, majd a csikket eldobva indultam volna meg befelé. Deahogy még egy pillantást vetettem az útra Lunát láttam meg a mentő után rohanni, pár kocsinyi lemaradással. Várjunk csak.... Luna?! Amint felfogtam a dolgot visszafordultam. Hatalmasra nyílt szemekkel, tátott szájjal álltam. Ezer késdöfés volt ez, s rögtön utána a jeges víz a nyakamba.
- Luna! - szóltam a kutya után, holott tudtam nem fog megállni. Azonnal sarkon fordultam és berohantam a 9-esbe. Felkapva a pulcsim indultam meg kifelé, majd a biciklitárolóból kirángatva zöld bringám indultam meg azonnal a kórház felé. Ilyen nincs... az nem lehetett Luna... az a kis csaj pedig nem lehtett... Az úttesten végig tekerve száguldottam a kórház felé.

/bocsi mar kezdett unalmas lenni a delutan xd ></
csak a hangok. De azok nagyon sok. Folyamatos beszedek miket nem erztettem. A szavak osszemosodtak a fejem sajgitt es valami nedves folyt le vegig a tarkomig. Legszivesebben hanytam bolna, de nem birtam megmozdulni sem, meg a szememet kinyitni dem. Mintha eltoltakbolna valahova. Aztan egy erzes. Friss tiszta levego mitol valosaggal elkabultam es igy mar tenyleg nem tudtam hol vagyok. Valaminilyen erzes lehet ha bedrogozzak az emert. Egy edes megnyugvas mitol mintha repulnel. Jelen esetben nem akartam kijonni ebbol az allapotbol.

semmi.xd/

Olyan volt a kórház felé tekerni, mint a filmekben az a bizonyos pillanat. Amikor egy nagyon lassú szám szólt, miközben az emberek rohannak, minden lassabb lett és hosszabb. Ahogy a kórházhoz értem már messziről láttam, hogy Lunát épp az ajtóból próbálják elhessegetni. Látva az állatott már ténylegesen felismertem. Igen, ez Luna volt. Akkor a lány... Leszálva bringámról gyorsan ráraktam a bilincset, majd a kutyához rohantam.
- Az én kutyám! Hagyják! - mentem oda, s fogtam meg a maga után vonszolt pórázt. Elhúzva az ajtóból térdeltem le elé, s kezdtem nyugtatni. Simogatni, vakargatni a füle tövét.
- Nyugi kislány, minden rendben lesz. Maradj itt! - kötöttem ki. Nem tudom elment e volna magától, vagy sem, de biztosra mentem. Kénytelen voltam otthagyni a keservesen nyüszörgő, kétségbe esetten ugráló kutyát. Berohanva a kórházba azonnal a recepcióhoz siettem.
- Jó napot! Most hoztak be egy lányt a mentővel! Mi van vele?! - pihegtem
- Igen. Azt a kislányt elütötték, fejsérülése van. épp most látják el!
- Látta a lányt? Milyen színű a haja?!
- Haja? - pislogott értetlenül az asszonyság.
- Igen! Rózsaszín?! - kérdeztem kissé erőszakosabban
- Hát..igen! - feleltem megszeppenten végül. Ahogy kimondta, bennem akadt a levegő és az arcom fehérebbé vált, mint a fal. Akadozó mozdulatokkal biccentettem és léptem el a pulttól. Leülve a mögöttem lévő székre maradtam úgy pár percig. Nem is tudom mire vártam, hogy kijöjjön, vagy hogy azt mondják nincs baj? Vagy csak arra, hogy történjen valami... akármi!

Kezdtem ugy erezni, hogy lebegek. Mintha mar nem lett volna szuksegem levegore. Hirtelen csak egy eroteljes hanhit hallottam, ami hatraintett mindenkit majd egy eroteljes aramutest a mellkasomnal mi vegigdutott a mellkasom. Csak egy hosszu meg nem allo sipolasajd megegy aramutes es megegy. Hirtelen folytogatninkezdett valami. Nem kaptam levegot. Fellelegezve vettem mely levegot, mitol ujabb kiabalasok, majd mintha megint toltak bolna valamerre. Finoman kezdtem puslogni... Valami folyoson voltam. Olralrarogyott a fejem ugy hunyorogtam. Eros volt a feny. Viszont amit ki tudtam venni az az volt, hogy eltoltak egy zold hajkorona elott. De aztan szarnyasajtok nyitodtak es cukodtak be mellettem es megint minden elsotetult.

Csak ültem ott csendben és bámultam magam elé meredve a követ. Tört fehér..koszos kórházi padló. Nem tudom hány perce lehettem így, de csak pillanatoknak tűnt. Nem tudtam mit kéne csinálnom. Úgy éreztem egyetlen mozdulat, egyetlen mély levegő és megszakad a szívem. Semmiből jövő morajlás lett egyre csak hangosabb, ahogyan felém közeledett az orvos hadsereg. Egy hordágyat toltak, amin.... Bennem akadt a levegő, a szívem pedig megszűnt dobogni. Azon az ágyon... Neko-chan feküdt... tele foltokkal... vérrel és... Nem bírtam ezt a látványt. El kellett kapnom a fejem. Amint eltolták kivágtattam az épületből. Luna, amint meglátott ugrálni kezdett, mintha csak izgatott az kérdezni mi történt... mi van a gazdival? Rá nézni sem tudtam. Elmenve mellette dőltem a falnak. Hátam a falnak nyomva lábam felhúzva álltam meg. Alig kaptam levegőt, a gyomrom mintha satu szorította volna, a tüdőm elszorult. Reszkető kézzel húztam ki a zsebemből a cigarettám, s vettem a számba. A számhoz emelve az öngyújtóm próbáltam meg meggyújtani a fehér kis szálacskát, de a kezem úgy remegett, ez se ment. Összevontam a szemöldököm és a földhöz vágtam az a szerencsétlen öngyújtót, mi ezer darabra tőrt. Kínlódásom közepette félkezembe temettem az arcom, és megdörzsöltem a szemem. Nem akartam elengedni, de nem bírtam már visszatartani... arcomon legördült a első könnycsepp, melyet még több is követett. Ilyen nincs... még a mesébe sem...! Fejemben ismét fel villant az a kép... hihetetlennek tűnt, hogy este még nevettünk, egymással incselkedtünk, most meg úgy nézett ki...mint aki meg se éli a holnapot. Hiszen... semmi elő jele nem volt a dolgonak... hiszen tegnap még a karomban volt... harapott és nevetett.... ölelt... Rögtön ezek után felvillant az is, ahogyan a szekrényeknek dőlve sírva kérlelt, hogy maradjak... én az azt mondtam neki, kedvelem, de... "De" Be kellett volna fognom a szám... magamhoz rántani megcsókolni, majd hagyni, hogy szét üssön... Erre a gondolatra halovány mosolyra húzódott a szám, miközben letöröltem azt a könnycseppet, mi épp lehullani készült az államról.