Re: Gimnazista élet /játék/

by **SzofiS.** 2014-09-07, 17:48

Hirtelen csak azt éreztem, hogy megállunk. Mintha egy tűt szúrkáltak volna a kezembe. Várjunk... nem csak mintha. Résnyire nyitva a szemem figyeltem ahogyan belémszúrjáka tűt majd egy kis csovet a kezfejembe vezetve vesznek tőlem vért végül kötik be azon a kis sapkás csövön az infúziót.
-Hahó! Kisasszony! MAgánál van?-hajolt le hozzám, egy nővér, mire csak pislogtam párat.
-Igen...hol...hol vagyok és mi történt?-kérdeztem habagve, mert szörnyen fájt a fejem.
-Kórházban van kisasszony, már minden rendben lesz. Elgázolta egy motor és a fejét betörve kapott némi agyrázkódást. Ennek több hatása is lehet. Hány ujjamat mutataom?
-Hármat.-mondtam ki a számot, mire a nő finoman mosolyogva kezdett el jegyzetelni.
-Tudja maga mi a neve? Nem találtunk magánál semmit. Emlékszik valamire?-ült le mellém. Hogy... mi van? A nevem... A nevem... NEm.. én nem...
-Nemtudom...-nyögtem halálra vált arccal. Nem tdtam semmit. Nem emlékeztem semmire...
-Értem... Ez egy átmeneti amnézia lehet. A mentőkocsival bejött egy kutya és egy fiú. Önök magához tartoznak?
-NEm...nemtudom..,. Azthiszem van kutyám... Egy husky...de a többi...nem tudom...-nyögtem miközben elkezdtek a könycseppek végigcsorogni az arcomon. Jaj istenenm...

by **Szani** 2014-09-07, 18:03

Véglis csak sikerült elszívnom az a cigit. Bár..valami muksótól kellett tüzet kérnem. Kellett pár perc, hogy kitisztuljon a fejem, csak ez után tudtam visszamenni. Bent mint mindig, most is nagy volt a sürgés... ez a hely... olyan nyomasztó volt. Már ültem volna vissza, mikor rám szóltak, hogy a lány, aki után kérdezősködtem magához tért.
- És, hogy van? - léptem azonnal a pulthoz. Amint elhangzott a kérdésem a nővér lesütötte a szemét.Ekkor elszorult a torkom.
- Mondjon már valamit! - ripakodtam rá
- Amnéziája van... valószínűleg átmeneti...a sokktól vagy az ütéstől... - Ahogyan azt kimondta leengedtem a vállam, arcm talán még sápadtabbá vált.
- Nem... emlékszik? - nyögtem. - Be lehet...menni hozzá? - néztem fel a nő szemébe, mint valami elhagyatott kiskutya. Látni akartam... tőle hallani, hogy minden oké, de így... csak látni.
- Be... - jött a halk, bizonytalan válasz. Szó nélkül léptem el onnan és mentem a kórteremhez, mihez el irányítottak. Az ajtón kopogtatva léptem be. Először fel sem mertem nézni. Majd minden erőm összeszedve emeltem rá a tekintetem.
- Szia...- súgtam

by **SzofiS.** 2014-09-07, 18:10

Sajnos nem tudtam semmi többet mondani a nővérnek. Azt mondta, hogy ha valami lesz akkor szoljak, és ha valaki keres azt beengedik, mire bólintottam. Nme telt el sok idő azután, hogy elment a nővér kopogtak. Azt hittem, hogy egy orvos, de mikor belépett az a fiú, lefagytam. Rámköszönt, én meg csak ilyedten bámultam rá.
-Szi...szia...-köszöntem vissza bizonytalanul. Ez...mégis kicsoda? Lassan néztem végig rajta, de nem emlékeztem. De a stílusa....a zöld haja, piercingjei, és a ruházata...BAszki ez egy rohadt jó pasi /heheh Micának elmentek otthonról/ Kizárt dolog, hogy ismerném, mert arra 1000%, hogy emlékeznék. Mikor erre gondoltam, csak ellágyultak a vonásaim, és lesütöttem a szemem. Jaj de kínos egy ilyen srác előtt ilyen állapotban, kórházi ruhákban, hátul a fejemen hatalmas masni a betörés miatt kissé fehér ábrázattal mégis elpitulva. Valami tényleg nagy gond lehetett velem, hiszen nem szoktam ilyen idétlen lány módjára viselkedni.

by **Szani** 2014-09-07, 18:22

Visszaköszönt ugyan, de én most nem ezzel törődtem. Amúgy is hallottam a hangján azt...amitől a legjobban féltem. Halványlila tippje sincs róla, hogy ki vagyok. Pulóverem letéve, tettem azt az egyik szék háttámlájára, majd léptem az ő ruháihoz. Nadrágja zsebéből kikotortam a mobilját...f*sza betört a képernyő. Neko-chan be fog pipulni, ha... visszatér. Mégműödött így tudtam érni egy sms-t Matt-nek hol van a húga. Tudom, jobb lett volna felhívni, ez nem megfelelő mód volt, de nem igazán érdekelt, csak az, hogy beszélhessek Eperkével. Letéve a holmiját húztam egy széket az ágya mellé és ültem le hozzá. Lehajtottam a fejem, majd megvakartam a tarkóm, nem igen tudtam, hogy is kezdjek a dolgoba...
- Azt mondták... amnéziád van...gondolom...fogalmad sincs róla ki vagyok...igaz? - néztem fel rá barna szemeimmel, hisz ma a lencsék elmaradtak.

by Corinna 2014-11-03, 21:19

Sora Naegino
Anyáék nehezen engedtek el, nem támogatták az ötletemet, amit olyan lelkesen felvázoltam nekik. Az volt az álmom, hogy szerepelhessek és híres artista lehessek, de ehhez tanulnom kellett és Franciaországban rátaláltam álmaim cirkuszára, ahol majd reményeim szerint felvételt nyerhetek. De addig is egy ottani iskolában képzem magamat és bizony Japántól az igen messze van. Nem félek csak a szüleim miatt aggódom, hogy annyira féltenek, nem akarom, hogy miattam legyenek szomorúak. Ezen járt az agyam míg a repülőn utaztam, s végül elnyomott az álom, fejemet az ablaknak döntöttem. Álmaimban máris a színpadon voltam, a valóságban pedig széles mosoly költözött arcomra. Nagyon vártam az új fejezetet életemben, eltöltött izgalommal a változás szele. Elérve Franciaországot és leszállva egy taxiba ültem, közben nagy mosollyal figyeltem a látványosságokat, amik mellett elhaladtunk, úgy rátapadtam az üvegre, akár egy gekkó. ~Micsoda hely! Végre teljesül az álmom....egy része...~ jegyeztem meg magamban, amint kifizettem a sofőrt és rózsaszín bőröndömmel megálltam az iskola kollégiuma előtt.
- Hát itt vagyok! Mindent bele Sora! - biztattam magamat és nagy léptekkel indultam meg szobám felé. Eldöntöttem, hogy amint lepakoltam körbe vezetem magamat, ismerkedem, hátha összehoz a sors egy kedves emberrel, aki az első barátom lehet itt külföldön. Nagyot nyújtózva léptem ki az udvarra és kezdtem sétálgatni, kezeimet a hátam mögött kulcsoltam össze és a padokat kezdtem megközelíteni. Magamba szívtam a friss őszi szellő illatát, mely már magában hordozta a tél előszelét is. Megtámaszkodtam a két kezemmel a pad támláján, majd elrugaszkodtam és egy szaltóval felugrottam az ülőkéjére. Muszáj kicsit kinyújtóztatnom az elgémberedett tagjaimat. Ott álltam és kitártam a két karomat, lehunytam a szemeimet, de nem sokáig tartott az idill, egy labda pontosan a képembe repült és leszédültem a pad tetejéről.
- Auuu...! - kaptam a fejemhez keservesen felnyávogva. Egy kislány futott mellém és minden szó nélkül kapta fel a piros pöttyös labdát és állt tovább.
- Hát köszönöm az üdvözlést.... - motyogtam magam elé és a földön maradva tapogattam a fejemen keletkezett búbot.

by **Haru~** 2014-11-03, 21:55

Anthony
És..megint egy unalmas nap, unalmasabbnál unalmasabb emberekkel...és most ötletem sincs,hogy mivel csesszem fel a tanárok vagy éppen a diri agyát..áh,de gáz már! Erre a gondolatra csak idegesen felrúgom az ital automata mellett lévő kukát, ami csak lassan a folyosó közepére gurul. Ez most..el sem tudom mondani,mennyire jól esett..Már éppen állnék tovább,mikor meghallom a hátam mögül azt a szokásos visító hangot.
-Brightmore úrfi, azonnal álljon meg!! Mégis hogy képzeli hogy csak úgy kéje kedve szerint rongálja az iskola tulajdonát?!-ordít rám a hölgy -aki természetesen az osztályfőnök-,amit én csak egy halkabb sóhajjal díjazok,de végül mégis megállok.
Vállam fölött hátra vetem a pillantásom, és tekintetem egyenesen az övébe fúrom.
-Mint már ezerszer megmondtam..-csóválom meg fejemet majd csak kiöltöm a hölgyre nyelvemet.-Ahhoz először el kell kapnia!-kúszik egy kárörvendő vigyor arcomra és nem habozva többet,rohanni kezdek egyenesen az udvar felé, ahova később kiérve,gyorsan becsapom magam után azt a cseszett nagy ajtót és így dőlök neki az erős fatámlának. Légzésem ritmusa az átlagosnál most egy kicsivel gyorsabb,de hamar képes vagyok mindezt helyreállítani hisz olyan sokat mégsem futottam. Viszont ekkor érzem, hogy a másik oldalon erősen verik a fát.
-Nah...ez is megjött..-konstatálom magamnak a helyzetet,mikorra a dörömbölés már kezd egyre inkább hangosodni.Viszont én erre csak megejtek egy apró mosolyt és halkan újra nekiállok valamit mormolni.-3,2...1.-és amint az utolsó számhoz érnék az ajtó hihetetlen erősséggel vágódik ki, amitől én is a földre esem.
Nem is kell hátranéznem,már tudom ki az. De végül mégis, egy kihívó mosoly kíséretében a mögöttem álló férfi felé fordítom fejemet, és mikor tekintetünk összetalálkozik, nekiállok szemöldököm hullámoztatásának.
-Szóval megint a tanár bá kapta a munkának ezt a részét..-tör ki belőlem egy újabb sóhaj, de végül neki is csak azt,ilyenkor már jól ismert vigyoromat villantom fel,és ezután felpattanva, már újra futásnak is eredek.
Tudom,hogy vele azért már egy fokkal -..sokkal nagyobb fokkal- nehezebb dolgom lesz, mert testnevelés tanár és egyben a sport klub vezetőjeként azért elég fittnek kell tartania magát..és azért,én már tapasztalatból beszélek. Így csak gyorsítok tempómon, és a legelső alkalomkor,mikor egy olyan fához érek, melynek lejjebb is nyúlnak ágai, véve egy nagyobb lendületet,felugrom az egyik ilyen, vastagabb ágra,és onnan már csak szélsebes tempóban feljebb mászok még pár "szintet". Úgy nagyjából a fa középső részén lehetek, mikor megpillantom alattam a tanárt.
-Na most kapjon el maga vén trotty!-öltöm ki rá is gyerekesen nyelvemet de mivel a tancsi bácsi (azt a rohadt xD) nem hülye, megragadja az egyik lenti ágat és csak elkezdi minél inkább maga felé húzni így az ág egyre jobban kezd megfeszülni. ..Miért érzem,hogy ennek nem lesz jó vége..? Pont ahogy ez a gondolat megfogalmazódik fejemben, a férfi pillanatok alatt elereszti az ágat, amely hirtelen suhan vissza, de úgy, hogy valahogy sikerül egy nagyobb adag levélcsomagot kapnom az arcomba,ráadásul maga a csapódás sem volt gyenge. Az ág eztán kisebb rángatózás után, végül megint mozdulatlanná válik. Erre azonnal arcomhoz kapok és egy ötletből kifolyólag elkezdek szó szerint fújni a tanárra.
-Meg bánja még,hogy kikezdett velem..velem a-
-Tanítási órák után várlak a torna teremben.-biccent egy aprót a fejével a pasas és már ott is hagy.
-Hé!! Hogy képzeli hogy csak úgy magamra hagyhat a szónoklásom közepén?!-ordítok vissza neki bosszúsan és nagyon remélem meghallotta szavaimat,és tanult a dologból... Mphf..és még félbe is szakított...ezt nem hagyom szó nélkül.
Morogva mászom le a fáról majd leporlom ruháimról az "akció" közben odaragadt koszt. Mikor pillantásomat egyszer végigfuttatom a terepen,észreveszek egy földön heverésző lányt,aki a fejét babrálja. Elnézve őt,csak felvonom szemöldököm majd finoman elhúzom számat.
-Most valami hernyózó mozgást próbálsz produkálni vagy egyszerűen csak jólesik a földön fetrengeni?-könyökölök rá a mellette lévő pad támlájára és onnan nézek le rá.
Öhm..szívesen felsegítem..de ahhoz előbb kérnie kell,hisz semmi sincs ingyen manapság.

by Corinna 2014-11-04, 17:45

Sora
- Ennek biztos látszani fog a nyoma... - sóhajtottam egyet, miközben elfordítottam a fejemet arra, amerre a kislány szaladt az imént a labdájával, de már nyoma sem volt. Készültem volna felállni, de megszédültem és maradtam a helyemen. ~Úgy tűnik túl erősen vágtak fejbe.~ motyogtam magamban, amikor valaki megszólított.
- Hm? - néztem fel a fiúra, majd zavartan felnevettem és egy gyors mozdulattal felpattantam, közben a kezem még mindig a búbomon pihent.
- Nem csak eltalált egy labda. - adtam magyarázatot iménti cselekedetemre, mialatt kedvesen pislogtam a srácra.
- Sora Naegino vagyok nagyon örülök! Még új vagyok és nem rég érkeztem Japánból. - hajoltam meg enyhén a japán szokásokhoz híven bemutatkozásomat követően. Lehuppantam az amelletti padra amelyiken támaszkodott, majd felpillantottam a kéklő égboltra. Csodálatos látvány volt, bár a hűvös szél miatt kirázott a hideg néha, mégis nagyon élveztem, hogy a friss levegőn lehetek. Már csak egy kis mozgás hiányzott, de nem akartam a fiú előtt felvágósnak látszani a mutatványaimmal, így ezt hanyagoltam egyelőre.
- Áhh úgy örülök, hogy itt lehetek! - jegyeztem meg körbepillantva az udvaron, majd tekintetem rásuhant az iskola, onnan pedig a kollégium épületére, mialatt nagyot nyújtóztam és kellemes sóhaj hagyta el számat.

by **Haru~** 2014-11-04, 18:28

Anthony
Ahogy nevetni kezd, majd később egy pillanat alatt felpattan, csak egy halkabb sóhaj hagyja el torkomat. Nah,ennyit az első,gáláns benyomásról. Azzal talán még menőbbé tettem volna magamat,de hát volt lehetőség, nincs lehetőség,ez van. Mikor végül választ ad kérdésemre,csak a szám elé kapom kezemet és halkan elkezdek a markomban nevetni. Hatalmas képzelőerőmnek köszönhetően, tökéletesen el tudom most képzelni azt a pillanatot ahogy a lányt fejen kólintja egy labda,és így dob egy szép seggest a földre.IIIstenem már! Így végül a kisebb kuncogásból,egy jóval nagyobb nevetés képződik és hogy ezt valahogy levezessem,csak ráverek egyet a padra de a nevetés viszont még egy olyan fél percig tart. De aztán néhány krákolósabb köhintés kíséretében,megemberelem magam. Bemutatkozására,felvonom szemöldököm.
-Sora..Naegino..-tagolom el nevét,hagyva egy kis szünetet a két szó között, majd csak levetem magam a padra újra csak a szó szoros értelmében, így ott fekszem és bámulom az eget nagy lazán a lány mellett.-Ez olyan mintha a Pokemon egyik szereplője lennél! Abban vannak az ilyen kacifántosabb nevek. ..Ott találkozol Kechup-os Ash-el is! (tudom,hogy nem ez a valódi vezetékneve csak..poén xd)-kezdem el halkan morogva, egy durcisabb arckifejezés kíséretében ujjaimat baszkurálni.
Nem igen találkoztam még japán származású emberrel -a tancsi bácsi kivétel-, és általában az animék azok amiket biztosan ehhez a nemzetiséghez tudok kötni..és a Pokemon az poén! Így minden Pokemon ami Japán!..vagy mi.
-Innentől fogva nekem már csak egy pachirisu leszel.-pillantok fel rá gyerekes komolysággal tekintetemben.
Nem tudom miért de az a pokémon valamiért igenis hasonlít rá..
-Nah, mit szólsz Risu-chan?-vigyorgok vissza rá, majd csak, miután befejezzem hosszas ujjmunkámat,arcához emelem kezemet és lazán homlokon pöckölöm.

by Corinna 2014-11-04, 20:48

(Pachirisu xDD)
Sora
Álmodozásomból az ébreszt, hogy a fiú rácsap a kezével a padra és nevetni kezd, látszott, hogy próbálja féken tartani, de nem megy neki. Csodálkozva és értetlenül pislogtam felé. ~Talán azon nevet, hogy fejbe talált egy labda?~ kérdeztem rá magamban és felsóhajtottam. Olyan szerencsétlennek és kétbalkezesnek éreztem ettől magamat. A kislány csak véletlen talált fejbe, nem direkt volt az biztos. Hagytam hát had nevessen, senki jó kedvét nem szegem és ezzel nem sért meg, hisz valóban vicces volt azért a dolog. Amint fölállok egy padra...BUMM! És kész vége. Magam is felkuncogtam aztán hátradőltem a padon és figyeltem ahogy a nevemet ízlelgette. Furcsa lehet neki, talán nem találkozott még japánnal.
- Az én nevemnél vannak sokkal bonyolultabbak és nehezebben kiejthetőbbek is. - jegyeztem meg, mert láttam, éreztem, hogy itt lesz a kulcsa a reakciójának.
- Hogy mii? xD - vágtam be egy elég furcsa arckifejezést, mikor felhozta a Pokemont. - Ketchup-os Ash? - kérdeztem vissza és felnevettem. - Vicces vagy! - nevettem továbbra is jó kedélyűen, aztán kitöröltem a könnyeimet, amik a jóízű nevetéstől keletkeztek. ~Hogy pachirisu?~ pislogtam párat a fiúra, majd feltekintettem az égre, majd vissza rá és eképp meglepetésként ért a homlok pöckölés. Összeszorítottam a szemeimet épphogy résnyire nyitott ajkaim között kijött egy halk au.
- Hmmm....jól van, de akkor te leszel Pikachu! Nos, mit szólsz Chuchu? Úgysem mondtad mi a neved, mostantól így szólítalak és punktum, nem fogadok el panaszt. - kérdeztem és mondtam vissza kiöltve rá a nyelvemet játékosan. Pont olyan volt, mint a sárga villámegér, aki könnyen bepöccent, viszont aranyos és vicces is, ahogy ez a fiú is elsőre. Ekkor elszaladt előttünk néhány gyerek, köztük az a kislány is, akinek a kezében ott pihent a labda, ami pár perccel ezelőtt sikeresen a földre terített. A kislány egy fölényes gonosz kis pillantást vetett rám, majd tovább rohant én pedig értetlenül és szomorkásan sóhajtottam. ~Úgy tűnik nem vagyok szimpi neki....talán mégis direkt csinálta~ figyeltem, amint eltűnnek az épület mögött.
- Nincs kedved sétálni? Egész repülőúton ültem és elgémberedtek a tagjaim. - álltam fel a padról és hajoltam le a fiúhoz kérlelő nagy szemekkel és egy aranyos mosollyal.

by **Haru~** 2014-11-06, 19:27

(..Hát de most miért ne? xD)
Tony
Mikor mondja hogy az ő neve úgymond még csak az alap fok,felhorkanok.
-Höh tudom én milyenek az igazi japán nevek..-fonom össze karjaimat durcisan mellkasom előtt és kezdem el adni azt a tipikus egó manó formámat.-Olyan nincs amit én ne tudnék!-vágom be azt a nagyon magabiztos fejet és hozzá még orromat is felhúzom.
Mikor megkapom mondataimra a várt reakciót csak biccentek egy aprót. Heh..mint ahogy várható volt. Viszont mikor feltekintek és észreveszem, milyen jóízűen mosolyog,nem bírom ki, egy halovány ám most igen őszinte mosoly húzódik ajkaimra. Szívesen el tudnám akár egy napig is nézni az ilyen boldog embereket.. szinte árad belőlük a jó energia és ez más embereket is ilyen kedvre sarkall. Egy apró csoda mely talán egy egész napot is szebbé tehet.
-Még szép hogy vicces! Más különben nem illetném meg a nevemet.-kezdek el bőszen bólogatni saját igazságom hallatásakor majd mikor én a Pikachu nevet kapom meg,egy pillanatra elhúzom a számat.
Miért pont ő? ..Miért nem az az atom erős, oltári nagy behemót?! *-* Na az már illene is hozzám..de hogy egy apró kis villámegér aki max. kisebb elektromos kisülést okoz....na jó, csak most az egyszer elfogadom sorsomat.
-Rendben pici kis Risu-chanom..~-pillantok megint fel rá,enyhe szemöldök húzogatás keretében. És a birtokos jelzőt is direkt használtam ám..amit én nevezek el,az az enyém és kész,reklamációt a pultnál..SEM fogadunk el.
Később elsuhan mellettünk egy gyerek csapat, mely közül az egyik kislány elég gonoszan néz Risu-ra. Na neeem, az én tulajdonommal senki sem csinálhat ilyet. Így csak bevágok egy elég elrettentő grimaszt, mire a leányzó gyorsan visszakapja fejét és gyorsabbra véve lépteit,tovább áll. Én csak idegesen fújtatva kezdek el fészkelődni majd mikor végül megtalálom a kényelmes pózt, fellélegzek.
-Úgy látom már meg volt nála a rólad alkotott első benyomás.-hunyom le szemeimet a sóhajtás pillanatára majd mikor újra az eget kezdem el bámulni,már bombáz is kérdésével.-Hogy,sétálni?-pislogok fel az immáron ácsorgó lányra, nem tudom miért,de hatalmas kiskutya szemekkel, de mikor közelebb hajol hozzám azzal a megindító mosolyával,nem vagyok képes ellent mondani az ajánlatnak.
-Na jó. Szánok az értékes időmből rád egy kicsit.-és..újra csak az a kis manó beszél belőlem..de mostanra már egészen összeszoktunk.-Szóval, merre szeretnél menni pici ChiChi?-szólalok fel talán kissé negédes hangon mikor felállok és a lányhoz hasonlóan én is kinyújtózom egy kicsit és ezután csak egy kósza gondolattól fogva,elé lépek, és igazi nagymama módjára meghúzogatom az arcát. Hogy miért? Csak úgy..kedvességből.

by Corinna 2014-11-07, 17:31

Sora
Olyan magabiztosa beszélt ez a fiú, mégis áradt belőle valami különös kedvesség, még ha ezt nem is mutatta ki és rejteni próbálta. Megszólalásai is ezt a megállapításomat bizonyították.
- Persze persze...én elhiszem. - legyintettem kezemmel vidáman. Éreztem, a vidámság most szétáradt bensőmben és ez volt a világon a leges legjobb érzés. Én is ezt akarom elérni mindenkinél, örömöt adni az embereknek. A szüleim jutottak az eszembe. Az ő arcuk villant meg lelki szemeim előtt és egy pillanatra átvillant rajtam a szomorúság. Magam előtt volt tekintetük, amikor közöltem velük az álmomat és a jövőbeni terveimet. Őszintén szólva látszott rajtuk, hogy féltenek és nem akarnak elereszteni. Én sem szívesen hagyom magukra őket, de nem hagyhatom emiatt elúszni, azt amire annyira vágyom. Tony fújtatása és megszólalása repített vissza a valóságba és ebben a valóságban Franciaország szerepelt, egy iskola, egy pad és egy mellettem ülő fiú, aki egy kislányt pécézett ki...az a kislány meg engem. Nehézkesen felsóhajtottam.
- Pedig nem tettem semmi rosszat esküszöm. - néztem a lányka után, aki elfutott jó gyorsan, pont nem láttam Tony grimaszolását és biztosan nem is értettem volna miért véd meg most meg egy szerencsétlen ártatlan kislánytól ilyen hevesen. Felhozva lélekfrissítő ötletemet a fiú elé léptem és lehajoltam hozzá nagy kérlelő szemekkel, ha nem akaródzott volna felállni, akkor a kezeimet is használtam volna, azaz húzni kezdtem volna, de erre nem volt szükség. Elég volt a kedves nézésem és kisugárzásom. Most már értem miért lett olyan hamar szimpatikus a fiú.
- Áhh köszönöm Chuchu-san, hogy velem tartasz ez nagy megtiszteltetés! - tettem össze a kezeimet és hajoltam meg előtte enyhén mialatt ellenállhatatlanul mosolyogtam rá.
- Ígérem nem pazarlom az értékes idődet sokáig. - biccentettem félre fejemet és befordultam a kavicsos kis ösvényre.
- Hmm...nem is tudom. Nem ismerem az iskolát se a környékét. Úgy gondoltam rád bízom magam és te megmutatsz nekem néhány dolgot. - pislogtam Tony-ra nagy szemekkel mialatt ő meghúzogatta az arcomat. Erről a húzásról nagyi jutott eszembe, ő csinálta mindig ezt nekem, ha valami kis csíntalanságon kapott rajta.
- Nos, akkor? - érdeklődtem az útirányt illetően és körbeforogtam hátha meglátok valami érdekeset, de csak a kollégium és az iskola épülete látszódott, bár azokat sem ártana közelebbről megismernem, de még ráérnek.
- Egyébként te mióta tanulsz itt? - kérdeztem miután válaszolt és elindultunk valamerre.

by **Haru~** 2014-11-11, 19:49

Tony
-Hát..akkor már lehet, a jelenléted rossz hatással volt rá.-sóhajtok fel, miközben karjaimat összefonom tarkóm mögött.
Mikor később köszönetet mond, hogy vele megyek, csak bőszen bólogatni kezdek.
-Mondd még,mondd..kell a fényezés a hírnevemnek.-kezdem el ilyen "Ejj,túlságosan is menő vagyok." pofával dörzsölgetni államat és képzeletbeli világomból a lány további szavai rántanak vissza.-Hm..mivel ilyen szépen megköszönted az előbbit lehet, veled kivételt teszek...megfelel?-vetek rá lopva egy pillantást majd tekintetem újra az ég felé téved,de ez kissé rossz ötlet volt, mert erre szemeim lassan könnybe lábadnak,így csak gyorsan elfordítom fejemet hogy ne a lány még véletlenül se lássa meg azokat az apró könny képződményeket a szemeimben..hülye égbolt. Gyorsan megtörlöm szemeimet és Risu következő megszólalására már újra normális kinézettel fordulok vissza.
-Hogy én mutatok majd néhány dolgot...hm..a fiú wc érdekes szokott lenni... na dee nem akkor mikor az a vén szivar van bent,és eteti a klotyó manót, mert megint rájött a foshatnék..-csóválom meg fejemet és már pusztán a gondolattól is kiráz a hideg, ahogy visszagondolok arra a kemény 4 percre, amíg bent voltam és hallottam ahogy..áh,hagyjuk, mert a végén még rókázok.
-Van valami elhatározás hogy mit szeretnél látni? Termek, szobrok,egyéb? -pillantok rá kissé kíváncsian rebegtetett szempillákkal, majd mikor felteszi következő kérdését,már vágom is rá a választ.-3 éve. De fogalmam sincs meddig húzom még itt..-vigyorodom el ekkor majd csak elkezdek úgy random előre felé lépkedni.-Minden a tanárok tűrő képességétől függ.

by Ajánlott tartalom