Angyalok és Ördögök /játék/

Mikor azt mondta az enyem meg mentheto femeltem a fejem szam a fejenek nyomva nyomtam ra apro puszikat.
- Mire gondolsz? - kerdeztem halkan, nyugodtan. Mire gondol? Adjam el neki?

Mikor felemelte a fejet csak halovanyan elmosolyodtam.
-Add el.-vigyorogtam pimaszul. Na jo ezt nem hagyhattam ki /kajak nem xd/ de ahtan megprobaltam komolyan venni a dolgot.
-Igazabol... Csak egy olyan bizonyos kapcsolatot kell kotnod egy bizonyos szemellyel, mi minden mast semmisse tesz.-kezdtem magamra mutogatni hatulrol mintha nem js latnam, de aztan mar tenyleg megembereltem magam es befejeztem a hulyeskedest.
- Bukottnak bukott maradsz, de a lelked...megtarthatod...-magyaraztam komoly arccal.

Amikor azt mondta adjam el osszehuztam a szemoldokom. Inkabb kihagynam.. Ahogy nevetgelt csak megforgsttam a szemem. Amint megkomolyodott kivancsian hallgattam.
- Bizonyos kapcsolst..? - sohajtottam

Mikor visszakerdezett csak bolintottam.
-Tobbet nem mondok... Majd rajossz...-mosolyogtam "kedvesen" de megis aranyosan, majd alltam fel.
-Gyere... Mar vagyom vissza az agyamba...-nyujtottam neki a kezem.

Amikor azt mondta tobbet nem mond osszevontam a szemoldokom. Ezt nem gondokhatja komolyan... tudja milyen kivancsi a termeszetem... ettol megfogok kattani! Ahogy felallt az agyat emlegetve nyogve fogadtam el a kezet es hagytam hogy felhuzzon. Megigazitva tuham szinte fuhos pillantasokat vetettem ra.
- Mind el mire gondoltal! Megbolondulok ha nem... na! En nen tudom mi vsn a te fejedben! - bokzem meg finoman mikozben kerleltem

Mikor felallt es eljezdett bokkodni csak felsohajtottam. Megallva vele szembe oleltem.magamhoz majd adtam at neki kepeket. Szerzodeskotes verrel, mi aztan az alairas langolni kezd de a papir megsem eg el. Majd mi ketten... Lenn a pokolban... Hatalams agyban a szobamban betakarozva, olelkezve, senki sem zavar minket.
-Na ilyen az... Mikor belelataz a masik fejebe.-mosolyogtam ra finoman, majd nyomtam puszit a szajara. Ha ezekbol nem jon ra, akkor semmibol

Mikir magahoz olelt kivancsain neztem fel ra. De azok s kepek mik felvilkantak a fejemben.. belem folytottsk a szuszt. Az jutott az eszembe whogy az elobb azzal a pofival magara mutogatott... O.. ezt akarja? Erre vagyik? Homlokom a mellkasanak dontve mosolyogva hunygam le a szemem.
- De en.. jobban szeretem ha kimondod.. - sugtam halkan. Nekrm ezt.. emesztenem kell...

Mikor a mellkasomnak dontotte a fejet nem tudom mire gondol. Nem lattam az arcat, es megigertem hogy nem tjrkalok a fejebe. A kijelentesere cska felnyogtem, ugy oleltem magamhoz.
-Akkor legkozelebb majd kimondom...-kezdtem el imogatni a hatat kedveskedve. Utaltam ha nem tudom mire gondol.

Mikor azt mondta legkizelebb kimondja s a hatam kezdte simogatni halkan nyogtem fel. Atolelve derekat de fel sem nezve suttogtam.
- Mond ki... - nyogtem ismet.

Milor atolelt es arra kert mondjam ki... Csak felnyogtam. Muszaj? De mar tudod! Megmutattam, lattad! Nyoszorogtem egy sort, mielott nagy levegit vettem. Megfogva az alla alatt emeltem fel a fejet, hogy a szemebe nezhessek.
-Kossd hozzam az eleted...-nyogtem ki vegul suttogva, majd csokoltam meg lagyan.
- Nem azt mondom azonnal. Csak majd talan... Par ev mulva... Ha te is ugy gondolod nem akarod veszni hagyni a lelked...- kezdtem magyarazkodni aztan zavart tekintettel. Ez az egeaz... Fura gelyzet volt...

Olyan csend kerekedett... azt hittem hagyja a francba de mikor felemelte az allam.. csak nsgy artatlan szemekkel pislogtam ra. Ahogy kimondta.. nagyot vert a szivem s mar valaszra nxitottsm a szam mikor msgyarazkodni kezdet. Ugy lattam zavsrban van.. azt hiszem.. azota tenyleg nem lat a fejem es igy nem biztos. Es ez tetszett.
- Szoval.. rlakarsz venni? hm.. - jelent meg az arcomon nyugodt sejtelmes mosoly.
- Gyere.. menjunk - kerultem ki es indultam fel. Direkt nem mondtam semmit.. en vezettem! Es aranyos volt ilyen kis zavartan.

Mikor megkerdezte azt ereztem, hogy elpirulok.
-Mi? En... Nem! Vagyis...de vagyis...-hevegtem mikor megragadta a kezem, majd aztmondta menjunk. Menjunk, de megis hova? Hova akar menni. Inkabb nemszoltam semmit mielitt megjobban beegettem magam a hebegesemmel es dadogasommal. Ez most egy kisebb sokkent ert pedig en voltam aki feltette a kerdest.

Ahogy megnyikkant.. azt hittem leteperem es szet csokolgatom. Az a hebeges es dadogas. Sosevlattam meg ilyen aranyosnak.. na meg vorosnek. Megallva kezet el sem engedve fordultam vissza es neutem ra kivancsian, oldalra billentett fejjel.
- Vagyis...? - vartam hogy befdjezze. Hihetetlen hogy ilyen is tud lenni.. meg tudnam zabalni.

Mikor megallt es ugyanugy tartva azzal a kerdessel furdult vissza elhuztam a szam. Miert kell folyton pofaznom?
-Vagyis...ez nem olyan... Mint a hazassag. Ez egy szerzodes. Ha csunyan akarok fogalmazni... Elore szolok ne ertsd felre! A lelkedet megkapod, cserebe nek adod a tested. De ettol tobb... Valami...mint az elettarsi kapcsolat... Vagy faszom se tudja... Erted?-habegtem megint de a vegere mar kisse visszajott a hatarozottsagom. Kesz sherencse.

Ahogyan ismet magyarazni kezdett mar nem birtsn ki. Vigyorogva bologsttam mindenre amit mond. Elsttsrsi mi? Szoval csak nincs gyuru meg oltar? Valami, vagy meg vagyis.. ezzel a harommal mindent elmondott. Tobbszor kene ilyet jatszanunk. Nagyon edes most. Kuncogva huztsm magamhoz s oleltem at a derekat.
- Rendben... leszek a ferjed!.. - vigyorogtam nagyokat pisligva. Persze direkt mondtam igy hogy huzzsm az agyat. de.. de komolyan bele egyeztem. Ha nem is most.. de mint mondta par ev mulva el tudnsm kepzelni.

Ahoyan elvigyorodott csak kerdon huztam fel az egyil szemoldokom. Mikor azt kimondta...kiult a mero dobbenet az arcomra.
-Te nem vagy normalis...-raztam meg hitetlenula. Fejem, majd szogezve egy fahoz csokoltm emg szenvedelyesen, mar visszanyerve a magabiztossagom. Ez nemsemmi. Jo hulye hogy belemegy.

Lattam hogy megdobben, majd mikor beszolt... csak megraztam a fejem. Ahogy megcsokolt es a fanak nyomott hslkan nyogtem fel..... A gondolat szep volt.. de nem tul atgondokt. Hogy elek majd en igy szabadon? Bar.. tudom mire hasznalna a testem... hajaj..

Hallva a nyogeset csak felsohajtottam. Ez most... Nem ugazan jott be. Elhuzodva tole fogtam meg a kezet es huztam mar en meg sem allva a szobamig ahol bixerra vetkozve fekudtem be azonnal. En csak aludni akartam...

Mikor elhuzodott majd vonszolni kezdett nyogve kovettem. Megyek mar megyek.. A szobabs csak lesten hogy dobsl le mindent majd hitetlen mosollxal az srcomon csivaltam meg a fejem. Ez a srac.. kikeszit.. Levetkozve fekudtem be melle de aludni... azt nem birtam meg most se. Hajnalig fetrengtem forgolodtam. S a vegere.. semmi erom nem maradt.

Mikor befekudt probaltam aludni de folyton csak fetrengett, mire cska morogtam parat de vegul sikerult elaludnom. Valamikor hajnalban kellhettem de o akkor mar nyugton volt, ugy hittem alszik. Fele fordulva elkondolkodva kezdtem simithatni az oldlaat, eppen hogy csak hozzaerve, nehogy felebredjen ra. Nem ok nelkul nez ra apam ahogy. De ez az en hibam. Mert valamivel meg Will sem szamolt... De nem fogom ezt meg nagyon sokaig felhozni. Most csak csillapodjanak le a dolgok... Raer ez meg... Nagyon sokaig...

Mar fajt a fejem minden bajom volt de nem ment.. egyszeruen nem.. hajnalt tajt ereztem hogy simogatni kezd s se erom se kedven nem volt megfordulni.. olyan jol esett. Lehinyt szemmel hagytam neki magam. Baszki... akkor nekem mar volegenyem van?! Finoman huztam ossze a szemoldokom a gondolatra.. ha nem lennek ilyen szarul asszem fel is nevettem volna.. azt se hittem volna hogy valaha erre a gondolat szalra jutok.

Teljesen a gondolataimba melyedtem, nem vettem magam eszre. Mar teljes tenyerem jart az oldalan neha a hasara csuszva de eszre sem vettem. Mikor magamra eszmeltem elkaptam a kezem ugy kezdtem figyelni, hogy nem e kelltettem fel. Nehez ejszakaja volt most neki is...

Lehunyt szemmel a falfelé fordulva puhenten. Jól esett a simogatása, hogy még ilyenkor is törődik velem. Keze egyrejobban simogatott, s mikor a hasamra is rá tévedt finoman mozdltam meg. Nagyon jó érzés volt. De mikor elkapta a kezét halkan nyögtem fel.
- Mmm... Folytasd! - nyöszörögtem álmosan, s követelőzően.

Mikor meghallottam a hngjat, meglepodtem. De az a liskovetelozo almos hang.. Meglagyitotta az arcom. Magamhoz huzva kezdtem.ujra cirogatni oldalat, mellkasat hasat, kicsit lejebb de mindenhol cirogattam.

Ereztem, hogy magához húz, majdismét simogatni kezd. Nagyon jól esett, s szemem még mindig becsukva próbáltam erre elaludni...de semmi. Hasogatott a fejem, émelyegtem, már minden bajom volt... ez igy nagyon nem jó.
- Mmm... ma valahogy...sehogy sem tudok aludni...- nyögtem fáradtan. Inkább öljenek meg...csak a fej fájás maradna el...