Angyalok és Ördögök /játék/

A kiss viccelodeset csak egy mosolyal fogadtam ugy kezdtem el csokolgatni a nyakat.
-Nelkuled meg mimdog olyan lelkezlen szornyeteg lennek...mostmar lelkes szornyike vagyok.-vihyorogtam ra ordogi mosollyal.

Arra kis édes, de érdekes megjegyzésére vigyorgva forgattam meg a szemem.
- Az. Szörnyike..- kuncogtam. - Hm...miért? Mindig ilyen voltál? Mint előttem? Gyereknek...biztos voltak barátaid... - hajottam fejem a mellkasára

Mikor elkezdett kerdezoskodni, csak elhiztam a szam.
-Igazabol nem igazan emlekszem.gyereknek milyen voltam... Tobbnyire elegge antiszoc... De igen csak a bimkosagaradt meg nagyjabol.az elozo evebol...-kezdtem gondolkodni.

Mikor magyarázni kezdte csontig hatoló tekintettel néztem feé rá, majdmosolyodtam el
- Pedig biztos uki voltál. Olyan nagy pofájú...- csiptem az arcába kuncogva

Ahohyan aecomba csipett elranrottam a fejem.es finoman haraptam az ujkara.
-Na en is eltudom lepzelni a pici tollast. Kis streber felfukt pofiju kolyok kis csokornyakkendovel, kockas beturt ingbe es kantaros nadragban hatalmas uvegkeretes szemuveggel.-neutem ra pimasz vigyorral.

Mikor az ujjamra harapott halkan felszisszentem, majdahogy elsorolta milyen helettem felfújtam az arcom. Undok! Undok ördögöcske!
- Nem igaz! fehér ingem volt fekete térdnacival és nagyon vézna voltam... de a szemüveg és a stréber talált... Nem igen volt gyerekkorom...a nagy rszét áttanultam! - sóajtotam fel, majd keltem fel róla és sétáltam az ajtühoz- De mostmár gyere! - nyújtottam kia nyelvem gyerekesen. Na igen..valahl most élem aztami akkor elmaradt.

Ahogyan puffogni kezdett csak elmosolyodtam majd mikor felkelt rolam elegge szenvedove valt a tekintetem.
-Naaa...gyere már ide! Még maradjunk egy kicsot!-nyujtottam ki a kezem hatalmas szomoru szemekkel.

Mikor olyan szenvedú arccal kezdett nyafogni morocosan fordutottam el a fejem.
. 10 perccel ezlőtt is ezt mondtad! És az Urad már éhes! - morogtam dehogy megláttam azokat haaatalmas szomorú szemekt és azt ahogyanfelém nyúl, hogy öleljem át... nem is tudom...talán a gondoskodó angyal ösztön, vagy szeretetem...vagy az hogy kibaszott cuki volt...de hatott morogva szemforgatva léptm hozzá vissza és leülve az ágya szélére öleltem át s a haját smogatva kezdtem el összecsókolgatni az arcát

Lattam rajta nem igazan akarodzik neli de vegul megrort es visszajott. Boldogan dorombolva bujtam hozza ugy sogazva finoman a hatat. Igen, ez hianyzott az eletembol. Hogy valaki ugy...tenyleg...igazi szeretetbol szerethessen. Es ez az aminek lassan a dughojeve valok.

Miután jól megszeretgettem, átmelengettem, bár neki erre nem volt szüksége felkeltem és ismét azt ajtóél kezdtem körzni. Kiszedve a ruháit pkaoltam össze mit vegye felés tettem jelzés kép...a gatyát elé...a pólót a mellkasára..majd a pulcsit már csak hozzá vágtam. Imédom,,,hogy vele enyire természtes minden...Nemkellkarót nyeltnek lennem. És hogy elég...mindent finom célzáskkal a tutára adnom.

Ahogyan megszeretgetett a nagy dorombolásban már majdnem visszaaludtam mikor megereztem hogy hozzamvagja a puloverem mire fajdalmasan es almosan nyogtem fel. Felmerve hogy elegge normalisak e a darabok vettem del oket morogva majd nyitottam ki elotte az ajtot, hogy had menjen, ha annyira akar.

Mikor végre felöltözött és kinyitotta az ajtót elöttem cél tudatosan indultam meg. Nem fogtam meg akezét én... kellemetlenül éreztem mgam idekint úgy igy...inkább nem erültettem. Az étterem felé sétálva minden felé pilsogtam, nagyvolt a nyugi, hisz szinte mindenki órán ült és csak kevesen voltak most épp szabadok. Hirtelen viszot kiszórtam valamit... Azonnal megálltam, s tátot széjjal nayokat pislogva bámultam majd megfogva Constantin kezét rántottam be egy fal mögé. Az amúgy fagyos szemem most szikrákat szórt hisz ott a hugom...egy fiúval.. Túl közel vannkgymáshoz, túl felhútlen a nevetés... ki ez a gyerek?! És miért tette a kezt a hugom kezére?!

Ahohyan elore ment kovettem majd amint visszarantott csak kerdon neztem ra. Meglazva azt a rekintetet nem igazan ertettem mi baja mig meg nem hallottam anevetest, majd a latvanyra szeles orsogi vihyor huzodott az arcomra.
-Nocsak nocsak... Csaladi hagyomany?-vigyorogtam, majd kezdtem el finoman simogatni a nagyujammal a kezet.
-Nyugi Will...okos csaj a hugod tudja mit lehet...meg jobban be van szarva minthogy barmit is rosszul csinaljon-lahyultak el a vonasaim kedvesen.

Mikor azzal amegjegyzésel a kezem kezdte simogatni hirtelen kaotam el és csapkodtam felé picit.
. Ne piszkálj! - fújtattam s porbáltam tovébb leskelődni...csak még egy centivel mejél közelebb... olyat kapsz... Mikor Constantin nyugtatni próbált megfogattam a szemem.
- Meg egy frászt! Minden igy kezdődik! Egy csávó helyes és szépen vigyorog..és mire szbe kapsz az ágyábanvagy és a tollaid feketk! - magyaráztam puffogva

Mikor elkezste mondani a magaet csakegforgattam a szemem.
-Velem suembe senkinek se volt sose eselye. Suoval adsig orulj mig nem en mosolygok a hugodra.-neztem le ra pimasz bohyorral. Igazan szorakoztato volt latni, hogy kemked, de egy ido utan megszolalt a gyomrom, igy kilerulve a madarkamentem a pulthoz es leveve a talcat kezdtem normalis fott kajakat pakolni ra.

Hallottam mit magyaráz de nem foglalkozam vele Jobban is járt..mert ezek a naaagy húditós dumái...kihozák belplem a féltkéenyéget és akkor...fuh... Ahogy hirtelen otthagyott értetleül pislogtam körbe majd morogv mentem uténa, létva hogy mér feltankolt fogtam meg akarjét és húztam egyenesen a hugomék asztéhz Mary nagyokat pislgva értetlenül nézett rám, miközben én leültettem az uram a fiúcska mellé egy "te oda mész" kijelentéssel én pig a hugim mellé ültem.
- Nos...mizujs? . vigyorodgtam réjuk édesen

Ahogyan utanam lepett majd az asztalhoz huzott es ramparancsolt, csak felvontam a szemoldokomajd villamokat szorontekintetgel ultem kel. Nekem senki ne parancsolgasson a nyilvanossah epott. A szobaban talan meg eltunom, viccnek felfogva, de itt nem.

Lattam milyen fejjel nezett ram de csak egy hasonloval neztem vissza. Ne problrmazzon pont modt mindenen! De hugom feje se volt epp angyali... Kisebb korkedesek utan sikerult kihuznom belole hogy igen... ez egy randi... Lattam a fiun a megszeppentseget es ez tetszett. Remek. Feljen is csak tolem! Vegul felkelve ugy dontottem hagyom, de meg nincs vege.
- Jossz? - neztem Constantinra

Neman hallgattam a kis kerdezz felelek jatekukat kozben neha a megszeppent sracra neztem. Csorika. Mar eppem fpgtam volna neki az evesnek mikor Will felallt es makdhogynem hazzavagtam a tanyerpm.
-Rohadt nagy mazlid, hogy sueretlek.-morogtam piffogva ugy fogvaeg a talcam es alltam fel jogy kovessem.

Mikor zzal a mondattal állt fel értetlenül pisolgva néztem szét Most..most már megint mi van?! Hugom persze felnevetett, hogy leglébb nem csak szop, hisz én út cseszegetem engem meg C... de jó.. Mirogva indultam meg előre. Elég gyprsan hogy mögöttem jöjjön, de eég lassan ahhoz is, hogy ne különmenjünk. Állandóan baja van...

Ahogyan szetnezett csak halovanyan mosolyogva raztam meg a fejemajd ultem.le az egyik asztaljoz.
-Hozz enni, mert nem fogok rad orokke varni.-neztem fel ra pimaszul vegre bekapva az elao falator.

Ahogy leült azegyik asztalhoz beletörőden sóhajtottam fel. Hát....végül nem hoztam enni, csak leültem és a fejem támasztva vártam hogy befejezze miközben komoly, feszült tekintettel figyeltem a testvéreméket. Csak egy mozdulat gyerek... és megöllek... Megtehetem... megtudom parancsolni a szivednek, hogy szűnjön meg dobogni...biiizony... Mikor leesett miről is gondolkodom ngyot sóhajtottam. Néha...örölük, hogy Constantin nem hall...

Ahogyan leult, csak megbomtam a vallam
Ahogy gondolpg. Meg jo jogy te rangattal ide... Neman ettem majd ahogyan eltuntettem.mindent jollakottan doltem hatra.
-Ne bamuld meg igy oket. A hugocskad sokkal.jobban vagyik apuci helyere, mintsem orultsegbe egyezzen bele.-villantottam egy pimasz vigyort Will fele, ugy simitva kezem az overe. Mindjart evvege... Es kisse kezd aggasutani a dolog.

Mikor hátra dőlt csak rápillantottam, majd ahogy magyarázni kezdett rászegeztem a tekintetem. Ahogy akezét a kezemre tette és volt, aki csak ha véletlenü is, ha nem is direkt de ránk nézett...azonnal elhúztam a kezem.
- Hmpf! Nem is a hugommal van a baj...a fiúval! Az a fiú egy farkas! Minden fiú egy éhes, farkas...én tudom! Én is fiú vagyok! De esküszöm az égre...amit tesz a hugommal..azt tszem én is vele! - figyeltem őket továbbra is.

Mikor elhuzza a kezet az arcomra hatarotl6ottan kiult a fajdalom egy grimasz keretebe, ugy vagtam zsebre a kezem. Mikor magyarazni lezdte a dolgokat csak megforgattam a szemem.
-Na mit nem mondasz? En aut hittem te vagy az elso akit agyba vittem-neuzem ra inalmasan ugy felbontva a kolam.
-Kulonben is...tisutaba vagy azzal, hogy az mar megcsalasnak fog szamizani?-neztem a szemebe kerdon enyhen fenyegetoen.