C&W ZÁRT KÖRŰ JÁTÉK

Ereztem, hogy mozognu krtd, mire en us fele forditottam a frjem. Annyira irulten, hogy felebredt.
-Szia...-suttogtam hallkan, ugy jezdve el simogatni huvelykujammal a kezfejet. Szanra ovatos, faradt mosily huzodott es legdzivesebben megcsokoltam volna, ha rgyaltalan megbirtam volna mozdulni es nem lrtt volna mindkettonkon lelegezteto maszk

Ahogyan azt sőgta szia... aztbszem akkor fogtam fel igazán, hogyélek. Elenegdvea kezét, két oldalalon megtámaszkodva lassan ültem fel, halkan nyöszörögve Majd szedtem le a pofámról azta szart... Mindenem fájt és sajgott.
- Mi történt? - nyögtem komolyan

Ahogyan elengedte a kezem...mintha egy kis darabot kiteptek volna brlolem. Rn nem ulten fek, csak az icsrm feke firditottam a fejem, aki elnonditt ugyanugy mundent Eillnrk. A haboru veget, a komankat, es higy mennyu helyen vartak issze. Szerencsere az en szivmutetemet kihagyta. A rihamok miatt mar ugy is aggidott Eill regen...nem kellett hogy most rmiatt is.

Magam elé bámulva, néha pillanatva csak fel hallgattam mind azt végig. Hát..fasza. Azt hiszem ennyit birok most ondani az egészre.
- És a hugom? Tudod melyik volt a hugom? Ő hol van? - néztem fel rá komolyan .

A kerdeseire csak finoman biccentrtt, majd nyzjtozkodott ki.
-Par karcolassal meguszta. Joparszor voltis benn megnezni hogy vagytok... Valaki allitolag nagyon megvedte -nezett az utolsonal ram sunxin, mire egy Cöhhh hangot megejtve forditottam el a fejem.

A választmegkapva megkönnyebbülten sóhajtottam fel.
- Oh...Hál' Istennek... sóhajtottam fel, majd kaptam fel a tekintetem, s néztem zavartan a két dámonra... Ez a megszólalás itt...hát...
- Öm...akarom mondani...Köszi...- nyökögötek majd mosolyogtam Contanintrahálásan

A megszolalasan...mar meg sr lepodtem. Inkabb...vsak hitrzlenul nyigtrm fel. Mikor egy koszivel mosolygitt ram, csak finomanbiccentettem. Ennyire tellett... Ereztem a dzivem... A masik oldalon, higy Will ne lathassa markoltam a takaroba a hirtelen fajfalimtol, mire ocsem ida is kapta a tekintetet, dr szerencsere diszkreten kezelte a dolgot.

Valami...annyira furcsa volt rajta... ovatosabbnak tunt...s mintha.. rgy pillanatra valamifele fajdalmat lattam volna az arcan. Gyorsan vegig mertem mindkettojuket s habar valami akkor sem stimmelt vegul inkabb sziszegve probaltam teljesen felkelni. Haza megyek... latni akarom minen szerettem meg van e... Utalok...Nem. Szivbol gyulolok kotodni.

Lattam megprobal feljellbi, mire eleg volt raneznem az ocsenre, ka azinnal visszafekteztem.
-Hohoho na perszr. Nem megetsz srhiva, mig fek nem epulsz! Jelenleg tele vagy varrasokkal! -fejtezte vissza ugy nezve ra szigoruan a hatalnas aranylosarga szemeuvel.

Ahogyan az ezust ocsike visszaakart tuszkolni az agyba faradtan nyogve forgattam meg a szemem. Igy se konnyu de ezzwl nem segit.
- Kedvs hogy igy aggodsz ertem. Egyszer majd megihatunk egy kavet most menj az utbol nem erek ra! - vettem fel a puloverem

Ahogyan tovabb eroskodott csak felsohajtottam.
-Az angyalok kozul.. Gyakorlatilag senki srm halt meg. Megtiltottam a drmonoknak hogy oljrnek...akikrol az rlobbi mar nem ugen mindhato el...-mondtam ki a trnyrjrz siri hangin, halalos komolysaggal, ki se nyitva a szemem.

Ahogyan mar Constantin is beleszolt csak felnyogtem. Elhivom ksvezgatni az ocset oszt jem is feltekeny... jobb is igy...azt hiszem.
- Ah...nem erdekelmek az angyalok... morogtam.

A morgasara csak megcsovaltam a fejem
-Cchhhh persze, hogy nem...-nyigtem fel ugy probaltam meg felulni, de az nem nagyon akart osszejonni.
-A k*rva eletbe...ki kell mennem!-morogtam, majd az agykeretbel szolgalo kis korlatba megkapaszkodva huztam fel magam. Leveve a maszkot kellett es kis ido hogy hozzaszokjak a lrvrgohoz, nempedig csak a szibtiszta oxigenhez.

A sziszegésére csak épp odanéztem, de ahogyan nyöszörögött meg pffogott csak magam eé bámultam. Halkan pihegve próbáltam felegyebesedni de ekkor a seb mit apám ejtett azonnal bele nyilalt, s lüktető fájdalomba kezdett. Odakapve kezem nyögve dúltem előre, s szemem összeszoritva próbáltam lenyomni magát a sebet, hogy ne fájjon úgy.
- Hé... - nyögtem könnyesen - Szerinted....ha úgy lenne...apád megölne téged? - pillantottam hátra fájdalmasan mosolyogva.

Mikor felnyigotz elfelejtetzem minden gondom, ugy nrztem ra, epp csak felszemmel. A kerdesere azonban osszrhuzram a szrmoldokom.
-Nem.-vagott kozbe az icsrm mielott valaszolhattam volna, mire buccentettem.
-Megmondtam mar neked. Nalunk a csalad, es a szerettrk a lrgfontosabbak. Inkabb bezarna birtonbe, vagy a szobamba.-neztem ra ures trkintettel. Nem szabadott barmi erzelmet mutatnom, mert akkor csak nehezebb lesz elengedni.

Ahogyan az öccse rávágta lassan néztem fel rá komoly szemekkel, majd Constantin válaszára finoman mosolyogva ejtettem vissza a fejem.
- Az mennyivel jobb...- nyögtem megkönnyebbült de irónikus hangon. Nem tudom..melyik a jobb. Végül egy nagy erőt véve álltam fel smegkapaszkodva az ágyban próbáltam összszedni a ruháim.
- És ha most megbocsájtottok...- nyögtem felvéve megszokott mosolyom és mentem a fürdőbe. Amint bértem a hátam az ajtónakdöntve nyögtem fel halkan...valójában...nem akartam, hogy végig nézzék mit szerencsétlenkedek

Ahogyan azt mondta az mennyivel jobb csak bolintottam. Valoban...nem akartam volna apammal szembe kerulni. Mikor kiment en is nyogve alltam fel. Ereztem hogy a lyuk a szivemnel elkezd fajni rs luktetni. Mintha a mutettel...valami megvaltozott volna. Mintha mar nem ereztem volna semmit.

Körübelül 15percembe telt felültüzni...ennyi volt, mig lekinlódtam meg fel a ruhát. Vágül nagyokat pihegve, a mosdókagylóra támaszkva fújtam ki magam. Kicsit még mintha émelyegtem isvolna... A sebre tettem a kezem... előszörazapám által szórtra, majd a a vágásra.. mindkettúnek hege marad.. Felnézve láttam magam... a szememalatti kötést. Borzalmas...hogy nézek ki... A telefonom acuccaim közt volt...alakáskulcscsal együtt..Azt hiszem...ez Marx volt... Felhivva haverom kértem jöjjön értem...persze belement. Végül nagy levegót véve mentem ki. Próbáltam biztosan állni, de a kilincsetjól fogtam...aztartott.
- Akkor...mostmegyek...-nyögtem nehezen, kissé félve, majd néztem fel egy pillnatra a vörösre, majd sütöttem le a szemem. Csak foltokra emlékszem..az utolsó percekról... de szégyeltem is magam miattuk. Igy sétáltam...totyogtam ki.
-

Mar lassan ott voltam, higy meglocsolom az egyik szobanovenyt mikor vegre kijott. Az a pillantas...az enyem mas volt. Erzeketlen es kegyetlen. Nem akar engem, szoval ne varjon szeretetet. Amint kiment en mentem be a mosdova es elvegezve a dolgo, a szobaba visszamenve az agyra lerigyva kezdtem nema zokogasba. Az egeszbol csak a konycseppek latszodtak meg a rangatozo vallam. Es az ocsrm...vegignezte. Pont mint ket eve...

Kint már Eric várt rám, Lilyvel együtt. Azonnal a nyakmba ugrott bár magamat is nehezn tartottam meg. Haza vittek...s habár próbáltam beszélgetni...nekem semi kedvem nem volt. Naru már otthon várt... Még akkor...azon az estén, mikor összevesztem Constantinnal...akkor beszéltük mg, hogy visszaköltözik. Hogy megint lakótársak leszünk. Más vágyam se volt...csak bedólni az ágyba...s mikor ezt megkaptam...némán martm a párnába, s nyomtam bele fejem. Azért féltem őgy... pont emiatt a fájdalom miatt amit megint érzek.

-Constantin...?-hallottam meg a kerdo hangot ugy egy fel ora uran, mire a szemem torolgetve neztem fel
-Csak...kerlek ne tedd azt magaddal megunt batyus.-nezett ram hatalmas szemekkel mire felsohajtottam remegve.
-Nrm...tobbet nem teszem azt veletek...es magammal srm.-sohajtottam fel, majd alltam fel ismet nyoszorogve.
-Haza akarok menni.-neztem az ocsemre komolyan, mire bolintott, ugy szedve ossze a cuccaim.

A következő időke...nem is tudom leginkább a sebeim nyalogatásával, és tanulással töltöttem. Regeteg mindent be kell pótólnom... és ismét rengeteg mindent le kell felejtenem. Csak egy gondolat nem hagyott nyugodni... véglis...még neki dolgozom, nem?

A ceggel telefonon tartottam a kapvsolatot, a skypeos konzultaciokon pedig auto balesetre fogtam a zuzott arcom. Az ocsem szinte minden nap eljott, hogy levugye a kutyat egy egy srtara. Szegenyjrm, meg o us sterzetz par karcolast, de mar szepen no. Annyi volt a dolgon, s egyszer csak hirtelen beugrott valami.
~A heten nem kell bejonni. Jovihetre szolj az egyetemnek, hogy nem mesz. Uzleti targyalasra utazunk.~kuldtem el az SMSt Willnek, majd csinaltam tovabb a dolgaimat. Fajt...de el kellett engednem...kozombosnek kellett, hogy maradjak.

Amennyit tudtam otthon ültem Elég volt a laptopom és a macskám, mit még Naru hozott vissza amikor beköltözött, a hugom segitségével. Csak az utolsó pár napban mentem beaz egyetemre, mikor márvalóban biztosnak éreztem magam. próbáltam túl lépni, felejteni...de..nem ment. Valami más volt...akkor..két éve... Őjéletet kellett kezdenem..de most...az őj életem része volt...és egyszer csak eltúnt onnan és a héború...az forduló pont volt a "pokol" felé. rengeteget lehetett hallani, káoszról mi a keleti oldalát sújtotta a vérosnak...de az igazságot..senki nem tudtam. És ez mindig megmosolygtatott. Lélekben már ezerszer flkészültem arra, hogy lássam, de az nap mégis...remegett akezem... remegett mikor bekellett gombolnom azingem, mikor bepaoltam, mikor leirtam a jegyzeteket az egyetemen...és akkor is, mikor kiváltottam a buszjegyem az cégig. Felérve az irodába, halk sóhajjal ültem le a helyemre, s kezdtem átnézni a dolgokat, hogy valóban felkészüljek mindenre.

Az a het...kindzenvedes volt minden napja. Egyik nap meghelent Butch us, azzal a kajan mindent tudok te szerencsrtlen vugyoraval.
-Azt nem mondtad, hogy ro.bolni akarsz.-vsovalta meg a fejet, mire velem allt az uto. O elment a varosbol...bem toroltek ki neki az emlekeit.
-Ha rzt barkinek elmondod...-sziszegtem, mire megadoan feltetze a kezez. Mar korabban is tudta a tutkom..ezt us rabiztam.
Amunt letelt a het lassan pakoltam be a nagy sporttaskaba. Meg mundig voltak szivfajdalmaim es gyogyszerz is kellett ra szedjek. A kutyat az utazoladajaba teve raktam a hatso ulesre a nagy sportzaskammal es laptoptaskammal egyutt. Fekerce az irodaba csak egy fel pillantast vetettem Willre, majd mentem a magam reszlegere.
-Pakolj be lentre hatra a kovsiba es varj ott.-mondtam menet kozve erzelem mentes hangon, ugy kezdve el meg isszeszedni nehany papirt es pretentaciot.