Emberek a vámpírok szigetén /JÁTÉK2/

Loki
- Hm? Baj? – fordultam vissza felé, de szemeim nem voltak már olyan vörösek…az éhségem csillapodott.
- Nincs baj csak éppen gondot okozol nekem… - vigyorodtam el a szokásos módon majd eldőltem mellette az ágyon és onnan néztem fel rá. Miért nem tudok most olyan szépeket beszólni neki, mint a múltkor…az volt az édes élet az voltam én, most meg csak bámulom őt némán, mint egy sültbarom.
- Megkóstolod? – kérdeztem az ajkaimon levő vérre mutatva direkt amolyan gonoszkásan mosolyogva, tudom, hogy úgysem fogja, de húzom egy kicsit hátha mégis bevállalja amin meglepődnék, hisz nem sok ember iszik vért szívesen. Az egyik kinyújtott karommal a hosszú haját kezdtem piszkálgatni, mint egy óvodás.

Sakura
Felem fordult es a valaszara lesutottem a szemem.
-Szoval en vagyok a gond.-mondtam picit szomorkasan.O eldolt az agyon es a kerdesere fele fordultam.
-Mar kostoltam.-valaszoltam aztan mikor elkezdte a hajamat piszkalni elmosolyodtam.Igy olyan kis artatlsn volt.Mint ha csak egy kisfiu lenne.
-Egyebkent milyen a verem?Gondolom vampirkent masabb inni mint emberkent.-mosolyodtam el.

- Nekem? Pont nekem? Ki az aki az előbb is szét ölelgetett, megcsòkolt? Alig akartál elengedni! - "támadtam" vissza. Két karommal megtámaszkodva dőltem hátra, keresztbe tett lábam lòbáltqm

Tetszett a kis pimaszsaga. Kezdett erdejesebb lenni a jatek.
-Ki?- kerdeztem vissza, teljes tudatlansagit szinlelve de arcomon ott vuritott a gonosz vihyor.
-Ha ugy kered, egyaltalan nem figok hozzad erni. Mint egy koszobor csak ulok itt ha kell egesz este.- vigyorodtam el mert teny es valo, hogy a kis vitank kozben elment az ido igy mar a hold fenyei szurodtek at a fuggony nellett.

Nevetve ráztam meg a fejem. Csùnya játékot jàtszott... Vàgyakozò sòhajjal dőltem el az ágyon. Direkt hùztam.
- Kőszobor mi? Csak egy helyen lehtnél kőkemény...

Loki
Lesütötte a szemét mire meglepődtem…basszus csak vicc volt…ráztam meg a fejemet idiótán és tovább csavargattam a haját.
- Ajj…ne már pedig itt még maradt ám…de ha nem kell majd én megszerzem magamnak… - nyaltam le a maradék vért az ajkaimról és hümmögtem párat elismerően. A kövi kérdésére abbahagytam a haja nyúzását és a szemeibe néztem.
- Hmm…milyen is…édes és olyan akár a drog, ha egyszer megkóstolod nehéz leszokni róla a tiéd kissé függővé tett azt hiszem, túlzottan is...jó az íze, nem olyan langy mint a többi emberé akikét kóstoltam. – mondtam elég határozottan és őszintén, de végül újra bevágtam a szokásos laza arckifejezésemet.

Daven:
Ez elegge csunya huzas volt. Ott kifekudve tulsagosan ko latvany volt...
-Ezzel mar kisse eljestel.- villantottam meg egy szemfogmutatos rosszfiumosolyt, de a tobbi testreszem nem mozdult pedig jo lett volna ha kicsit tudokbigazitani a helyzetemen. Akkor sem fogok megmozdulni, maximum majd nezem a mozgasat es epekedek...

- Elkéstem, mi? Ès ha ledobom a pòlòm? Vagy a mégjobb! A nacim...? - incselkedtem, az oldalamra fordultam és átöleltem a párnáját. Azért jò volt hozzá érni valamihez, aminek olyan az illata, mint neki...

Sakura
-Ennyire szeretned, hogy az enyem legyen?-kerdeztem majd mielott meg lenyalhatta volna odanyultam a mutato ujjammal es leszedtem egy kis vert majd lenyaltam a vert az ujjamrol.Kozben o meg a hajammal jatszott de ez nem zavart ugy is szerettem ha simogatjak a hajam vagy csavargatjak vagy fonjak stb.A kerdesemre leallt a jatekkal es megadta a valaszt.
-Hm akkor gratulalok.Szornyen nagy az akaraterod ha igy visszatudod fogni magad.-mondtam oszinten es elusmeroen aztan fele nyujtottam a kezem hogy megrazhassa.

Az incselkedesere csak felszisszentem.
-Ennyure jo erzes, hogy kinozhatsz?- neztem ra fajdalmas, vagyakozobtekintettel. Egy pillanatra az orara neztem. Mindjart ejfel(nembaj h mar elmult) es akkor vege a jateknek.

Loki
- Ennyire... - vélaszoltam neki és ő a mutatóujjával még letudott szedni egy kicsit és azt húzta le az ujjával.
- Nagy bizony. - ráztam meg a kezét mire felnevettem...hát ez vicces itt kezet rzni ezen.
- Mit valami üzlettársak...na és te mit kérsz cserébe, hogy a véredet csapolom? - kérdeztem rá nevetgélve majd gonoszan kiöltöttem a nyelvemet.
- De olyat kérj amit egy magamfajta gonosz kis fajzat is megadhat. - mondtam direkt így és nem eresztettem el a kezét csak húzogatni kezdtem annál fogva finoman, nem úgy, hogy rámd őljön.

- Fù szìvem ne tud meg mennyire - engedtem el a párnàt nyùjtòzkodva - De edküszöm csak veled játszom ilyet! - feküdtem át a hasamra. Tetszett az ágya, puha volt, kényelmes és az ő illatát àrasztotta. Többé ki se kelek innen! Örömmel halnék itt éhen...vagy csapolnàm meg a párom... Erre fel kuncogva haraptam a párnája csücskébe.

Veszem eszre... Csupan ezt a jatekot ketten jatszak.
-Ne a parnan allj busszut. Az nem tett semmi rosszat... Baaaaaar szivesen lennek a helyeben.- vigyirogtam majd ismetelten vegignyaltam a szemfigaimon de mar sokkal lassabban. Ahogyn kozeledett az ejfel ugy kezdtem felengedni igy hatravetettem a fejem a kanapen es lagyan dorombolva felbyogtem, ezzel kirajzolodott a borom alatt a fo utoerem.

Sakura:
Csak mosolyogtam rajta.Megrazta a kezem mikozben felnevetett.A kovetkezo mondatra csak elmosolyodtam.
-Igazabol nem kell erte semmi.Ugy se tudnek mit kerni.-mondtam aztan mivel a kezem huzigalta nem tudtam azt visszahuzni.Picit gondolkodni kezdtem majd edesen pislogtam ra.
-Kaphatok egy olelest?-kerdeztem picit halkabban mikozben egy kis halovany pir is megjelent az arcomon.Olyan reg olelt meg barki is es oszinten szeretet hianyom volt.

- Hàt akkor gyere! - kuncogtam, Ahogyan hátra vetette a fejét megfeszült a nyaka, vágyakozva nézten a fehérbőrt, melybe a fogaimat akartam.bele vályni.
- Ùgy is korog a pocim...és nem lenne rossza véreden kívül mást is magamban tudni... - harsptam az ajkamba, miközben felfelé toltam a popsim, macska modjára nyùjtòzkodtam.

Felkacagtam a kijelentesen. Igen, az erzes kolcsonos volt. De nem akartam kihasznalni ot...
-Nem megyek. Megmondtam... Nem mozfulok a mi nap. Ha valamit akarsz, akkor gyere ide es vedd el.-mondtam vigyorogva, de ez alig latszodott, mert fejem ugyanugy hatra volt hajtca. Komolyan mint egy kiszolgaltatott etlap ugy ereztem magam.

- Aha, majd persze... akkor én vesztenék! - nevettem fel, miközben a hàtamra fordultam - Inkább gyere te és azt tehetsz velem, amit csak szeretnél...és én megteszek neked bármit! - nyùltam a pòlòm alá, melyvéletlen fel is csùszott. A korgò hasam simogattam.

Loki
A kérésére csak összeráncoltam a homlokomat. Nem vagyok egy ölelgetős típus, utálok ölelkőzni, az a kiskölyköknek való…meg olyan nyálas is. Elhúztam a számat, majd elengedtem a kezét.
- A legjobb dolog, amit kérhettél… - morogtam oda majd felültem és bár nem fűlött hozzá a fogam, átöleltem, ha már megígértem és voltam ilyen vadbarom. Nem tartott sokáig elengedtem majd felálltam az ágyról és nyújtóztam egyet kelletlenül. Na, jó ideje visszatérni az eredeti Loki-hoz, lassan jobban hasonlítok egy szappanopera hőséhez, mint magamhoz. Letöröltem még a szám környékéről is a vérét majd lenyalogattam a kezemről és egy pillanatra megint elbódított a hatása, de nem tartott sokáig.

Sakura:
Láttam, hogy nem tetszett neki a dolog de aztán elengedte a kezem felült és átölelt.Én pedig ismét éreztem azt a kellemes bizsergést amit ez okozott.Nem ölelt olyan sokáig de mivel már eleinte se repesett az örömtől ezt meg is értettem.Elengedett aztán felállt és nyújtózott én pedig hirtelen tök boldog lettem és csak mosolyogtam.Már inkább le is hajtottam egy kicsit a fejem, hogy ne nézzen hülyének a sok mosolygástól.
-Köszönöm...Na jó azt hiszem békén hagylak, nem akarok folyton rajtad lógni.-mondtam aztán leszálltam az ágyról és elindultam az ajtó felé majd kinyitottam és még egyszer visszanéztem rá lágyan mosolyogva aztán kimentem és becsuktam magam mögött az ajtót.Hm ez a gyerek..tiszta aranyos.Halovány de boldog mosollyal mentem vissza a szobámba.Jé nem is lakik tőlem olyan messze csak három szobával jobbra.Na ezt jó tudni.

Loki
Megköszönte, bár nem tudom minek, egy ölelést nem kell köszönni. Mikor a lógós dolgot mondtam csak néztem rá, de nem szóltam semmit először...most minek tartsam itt csak megint rám jönne a tíz perc és csinálnék valami ostobaságot. Kiment, majd becsukta az ajtót és eltűnt...akkor ideje lezuhanyoznom végre, elvileg azért öltöztem lejjebb. Bementem a fürdőbe majd végre felfrissítettem magamat és mikor végeztem magamra kaptam egy fekete felsőt egy fekete nadrággal...mint mindig. Kiléptem a szobám ajtaján és körbe néztem...gondolom a kis rózsaszín a szobájában van...mindegy lemegyek, hátha ráakadok még valakire. Lelépcsőztem majd a hallba értem aztán bementem a konyhába, de sehol senki...mindenki felszívódott már megint, hát ez így elég uncsi. A konyhapulton még volt egy üveg felbontott bor...valaki otthagyta hát akkor ne hagyjuk veszni. Felkaptam egy pohárral együtt és azzal letettem magamat az asztalhoz, közben még az előbbieken törtem a fejemet...

Sakura:
A szobámban ülve ezen az egész Loki ügyön gondolkodtam...Mindenki bunkónak tartja és a fekete báránynak de igazából ő is ugyanolyan normális mint bármelyikük.Persze könnyen felkapja a vizet és alapjáraton is harapósabb meg tiszteletlen is de biztos, hogy volt valami a múltjában amiért ilyen lett.Meg amúgy is nem baj, hogy ilyen.Ugyan úgy tud kedves, aranyos fiú is lenni.Ő olyan mint egy nagy gyerek akinek senki sem parancsol és ez nagyon édes.Hiába, hogy néha bunkó nem lehet nem szeretni.Be kell, hogy valljam, hogy közben megkedveltem.Már nem is félek tőle....Tegnap visszafogta magát és ma is így lett volna ha elmegyek.Amikor ivott a véremből olyan óvatos volt...Vigyázott rám.Aztán játszott hajammal mint valami kis gyerek aki unalmában nem tud mit csinálni.Hihetetlen de egyre inkább kezdem megszeretni...Sőt már most is szeretem de azt nem tudom, hogy mennyire...Pedig az fontos lenne.

Loki
Hátradőltem a széken és elgondolkodva meredtem a konyha bejáratára, nem mintha vágytam volna most már egy idegesítő alakra is...bár legalább akkor nem kellene haláli csendben üldögélnem...itt mindennap ilyen nyomorultul telik? Semmittevéssel meg veszekedéssel meg nyáladzással...tiszta őrület. Lehet csak engem hoz őrületbe a dolog és másoknak ez az ideál. Lecsaptam a poharamat az asztalra és hintázni kezdtem a székemen a lábammal kitámasztva magamat az asztal lábán.
- Jajj basszus legközelebb lehozom magamnak a sakk készletem és eljátszok magamban...majd előhívom skizo barátomat. - nevettem fel magamon, tényleg kezdek meggárgyulni. Hmm vajon rózsácska min töri a fejét...biztos azon mi bajom van néha, hogy jó fej vagyok valamikor meg egy szadista állat...na meg, hogy miért bántam vele finomkodóan amikor ittam belőle...csak azért mert...na.

Sakura:
Ó Istenem mekkora egy balfék vagyok, hogy mér a saját érzéseimmel sem vagyok tisztában?Csak arra kell a válasz, hogy szeretem-e Lokit.Igen vagy nem, ilyen egyszerű és én még sem tudom megadni a választ.Ez most azért van mert még magamnak se ismerem be, hogy igen szerelmes vagyok belé vagy csak szeretem magam szadizni és azért tépelődök ennyire...Egyáltalán miért kell ezen gondolkodni?Olyan egyre ez az egész és én még is ilyen kis béna vagyok.Az ágyban a párna felé fordultam majd elkezdtem belecsapkodni a fejem.
-Ahrg.-morogtam majd tovább agyaltam.Vajon Loki mit csinál?...És ez engem miért érdekel?Ó te magasságos jó Isten szállj le közénk és mondd el, hogy mi a baj velem...Még ha szerelmes is lennék akkor se lenne semmi mert ő egy vámpír még hozzá nemes.Én meg csak egy sima ember.Hova gondolok?...Erre abbahagytam a fejem verését a párnába.
-Igaz is ezt a fontos tényt el felejtettem.-mondtam elhalkuló hangon majd szomorkásan néztem a párnámat.Most miért lettem szomorú?Miért baj, hogy nem lehet köztünk semmi ha úgy se szeretem?....Talán mert még is szeretem?Hisz olyan egyszerű minden kérdésemre ez a válasz de én még se akarom elhinni.Hogy lehetek ilyen szerencsétlen, hogy mindig abba esek bele aki elérhetetlen számomra.Tényleg ekkora mazochista lennék?Jó inkább nem is gondolkodom tovább jobb lesz ha énekelgetek inkább vagy ilyesmi.Erre halkan elkezdtem énekelni a "Március végétől" című dalt. (már csak azért is xd)

Loki
Abbahagyva a hintázást megálltam és megittam még egy pohárral, de az üvegben már eleve nem volt sok, így szépen elfogyott. Huhh de kár pedig ez segítene...kicsit. Vörös tekintetemet unottan vetettem a zöld üvegre majd onnan kifelé tekintettem az ablakon. Szar idő van, esett az eső, sőt szakadt, még ki se lehet menni...mert szarrá ázok rögtön. Újra lecsaptam a poharamat majd kirúgtam a széket és felálltam. Zsebre vágtam a kezemet és úgy indultam el visszafelé ki a hallba, majd fel a lépcsőn. Megálltam a szobák előtt. Most komolyan mi a ühhümmet lehet itt csinálni? Kérdeztem magamban már kiabálva, de inkább ezt a valóságban nem tettem meg nehogy a vár ura megint előtűnjön és az illemről papoljon, mert csak akkor bukkan fel direkt hirtelen. Tényleg nincs itt könyvtár? Mintha arról is lett volna szó, hogy a fehérke szétszedte amikor dühöngött. De azt sem tudom merre van...dühösen morogtam egyet és mit van mit tenni beléptem a szobámba majd a táskámból elővettem néhány cuccot...könyveket és azokat kezdtem fellapozni, mégsem tudtam rájuk koncentrálni. Eldőltem a padlón és dühösen néztem az ajtót...basszus...

Sakura:
Kezdtem unatkozni ott egyedül de hát nem volt mit tenni így csak ugyan azt a dalt halkan énekelve ültem az ágyamon.Aztán gondoltam egyet és kiléptem a szobámból a folyosóra amin továbbra is halkan énekelve mentem ki majd lassan lesétáltam a lépcsőn és az ajtó felé vettem az irányt.Mikor odaértem kinyitottam azt és kiléptem az esőbe.Tény, hogy szakadt de szerencsére volt az ajtóban egy esőkidobó így nem áztam meg.De most vala, hogy jól esett volna a víz mert úgy éreztem, hogy égek.De csak azért mert most, hogy tényleg rájöttem mi is van velem az is leesett, hogy lehetetlen amit akarok és ez fáj, éget.A test hőmérsékletem is kezdett egyre magasabb lenni.Pár percig csak álltam és néztem az esőt ami kezdett elállni legalább is már nem szakadt inkább csak szitált én pedig vágyakoztam azért, hogy érezzem magamon.Így kapva az alkalmon kiszaladtam oda ahol már nem védett az esőkidobó.Széles mosollyal az arcomon tártam szét a két karom és ahogy esett rám az eső hirtelen olyan szabadnak éreztem magam.Még szaladgáltam egy kicsit aztán mikor már úgy éreztem, hogy kihűltem megálltam és felnéztem az égre ahol már látszott egy halovány szivárvány.Az eső pedig lassan elállt.