Emberek a vámpírok szigetén /JÁTÉK2/

18+
Amikor felizzott a szeme, tudtam, hogy meg fogja tenni. AHogyan ütemesen cirogatni kezdett hallkan nyögtem fel, s élveztem a helyzetet. Ahogyan megéreztem, hogy finom csókot nyomott férfiasságom hegyére, megrándultam. AMint bekapta és kényeztetni kezdte azonnal élvezetes sohaj tört fel a torkomból. Kezema fejére téve tartottam és mozgattam egy kicsit. Annyira kikészített előzőleg, hogy már közel jártama csúcshoz, mitől az ajkaimba haraptam. De ekkor véget ért. Képes volt tényleg csak kínozni. Mikor amolyan tessék módona tekintetembe nézett, én ugy néztem vissza rá, mint egy árulóra. Komolyan mindjárt szétrobbantam. Ahogyan elfordult és felöltözött, próbáltam rendezni a levegőm. Mikor emghallottama hangját és a kérdését, felcsillant a szeme. Mögé léptem s fél karral magamhoz huzva másik kezemmel a fejet tartva hajoltam a nyakához.
-Én már tudom, mit eszek.-kuncogtam a fülébe, majd egy másodpercnyi várakozás után mélyesztettem a szemfogaim a nyakába. Biztosan tartottam, hogy ne tudjon elmozdulni, mert amilyen kis makacs képes lenne magában is kárt tenni. A vére mámorító íze amint a számba folyt megbódított. Csak lassu kis kortyokban ittam a vérét, hogy kiélvezzem minden csepjének ízét. Ez volt a büntetése amiért emgkínzott.

+18

Ingem utolsó gombját gomboltam be épp. Direkt mély dekoltázst hagytam magamnak, had nézze csak...Hallottam, hogy mögém lép, de nem figyeltem rá. De mikor elkapott és magához rántott összerezzentem. A fülembe súgott, engem akart mengenni... Mikor a fogait a nyakamba mélyesztette kipattantak a szemeim és ajkam néma sikoly hagyta el. Hogy tehette?! Erősen fogott, nem hagyott elfutni. Lassú, kimért kortyokba ivott é pedig halkan pihegve hagytam. De nem adtam fel. Hátra nyúltam, s alhasát simogatva haladtam lefelé. Ágaskodó tagjára tettem a kezem, s gyengéden simogatni, csúcsát dörzsölni kezdtem.

18+
Ahogyan némán felsikitott összeszorult a gyomrom. Nem kartam neki fájdalmat okozni, de most kezdtem elvesziteni az önuralmam. Mikor hátranúylt és még kigombolt nadrágomra helyezte a kézét, majd simogatni kezdett, felnyögtem. Hátráltam egy lépést, igy a falnak döntve hátam huztam magammal, nehogy jobabn felsértsem a nyakát. Igy állva kezdtem el simogatnia  hasát, amjd kezem a mellére vándorolt, és azt kezdtem el masirozni. Hamarosan megbiztam benen annyira, hogy a fejét tartó kezem is a keblére csúszott igy adva neki teljes élvezetet.

+18
Férfiassága szinte lángolt, ahogyan hozzá értem. A falhoz lépett, s húzott magával. Szememre leszállt a köd, s elsötétült a tekintetem. Keze a mellemre vándorolt, s markolászni, finoman masszírozni, nem telt el sok idő, de a másik keze is oda tévedt, s ekkor már kezébe vette keblem. Felnyögtem. Arcomra kiült a vörös pír, s lehunytam a szemem.
- Neh...neked most nem szabad...- lihegtet. Elvettem a kezem róla, ezzel is alátámasztva a tilalmat, melyet kiszabtam rá. Eddig is fel voltam izgulva, de ezzel csak rontott a helyzetemen. Fehérneműm ezt már nem titkolta többé, s tudtam nem sok kell hozzá, hogy a vékony cicanadrág is eláruljon.

18+

Amint maszirozni kezdtem a kebleit, azonnal elengedett, de én őt nem. Nem érdekelt, hogy azt mondta, hogy ezt nekem most nem szabad. Én most csak az ő élvezetét akartam szolgálni. Egy időre megálltam az ivásban, de fogam még nem huztam ki, mert még élvezni akartam egy kicsit. Egyik kezem finoman elkezdett lecsuszni a hasához, majd a lába közé. Megérezve az ottani forroságot mosolyogva nyögtem. Legszívesebben megszólaltam, volna, de ezt a nyaka nem engedte. LAssan visszacsuszott a kezem a nadrágja szélére, s azzal kezdtem játszadozni, hogy tudja mire készülök.

+18!

Abba hagyta a kortyolgast, de nem húzta kis a fogát. Azaz érzés..ahogy kemény foga puha húsomban van... semmihez sem fogható az a fájdalmas érzés. Megakartam halni miatta. Éreztem, ahogyan keze levándorolt a hasamon, s meg sem állt a "vénuszdombomig". Mikor besimított a lábam közé úgy hallottam elégedett nyögés hagyta el a száját. A nacim szélével kezdett játszadozni. Ha lehúzza vagy szét tépi...nekem végem. Elég! Nem fog nyerni! Nem akarom, hogy uralkodjon, azt akarom elveszíse a fejét, s legyen kiszolgáltatott, győzni akarok! Elkezdtem elhúzni a fejem, ezzel arra kényszerítve, hogy elengedjen, hacsak nem akarja feltépni a húsom. Ingem nyakig begomboltam, feltűrt, karkötőim mutató ujját lehúzkodtam. Megfordultam, s ismét a falnak szorítottam. Szemeimben égett a csintalan düh, mit éreztem.
- Ha nem szabad, akkor nem szabad! Rossz vagy! - szidtam le, miközben büntetésből a nadrágjába nyúltam, s simogatni kezdtem mindenét. Tagján egyre többször húztam végig a kezem, ütemes, lassú mozgásba kezdtem rajta. Nedvei azt jelezték nincs már sok hátra neki és habár nem voltam sokkal jobb állapotban én sem, ettől visszatért arcomra az a magabiztos, gonosz mosoly.

Mikor elhuzodott elengedtem, nehogy felszakitsam. Mielőt elhajolhatott volna még végignyaltam a seben, amjd amikor a falhoz nyomott és a nadrágomba nyult felnyögtem. Éreztem, hogy nincs sok hátra és láttam ezt ő is észrevette. Mikor már nem volt sok hátra kipattant a szemem. Nem ! Hirtelen löktem el magamtol de csak annyira, hogy elengedjen, és persze ne fájjon neki. Persze megfogtama csuklóját, hogy ne essen el. Szikrázó tekintettel figyeltem zilálva véve a levegőt. Összegomboltam a nadrágom majd az ajtóhoz lépve feltéptem azt. Próbáltam rendezni a levegővételem, mitől kis lehelletfelhő jelentkezett körülöttem.
-Ne haragudj...csak... Nem akarok itt elmenni...-nyögtem fel fájdalmasan a szemébe nézve.

Láttam élvezi...arcára kiült a vörös pír, s szemei füstös szürkévé váltak. Elkábultak. De a következő pillanatban... ellökött magától, de úgy, ha nem fogja meg a kezem talán seggre is ülök. Magabiztos csábító tekintetem rémült, riadtra váltott. Csak bámult őt, mint valami őzike, s hallgattam, amit mond. Kezem elhúztam, hogy elengedje a csuklóm, s finoman szorítottam rá ott, ahol megfogott. Lehajtottam a fejem ne láss arcom és bólogatni kezdtem.
- Értem. Ne haragudj... - súgtam félénken. Eltudtam volna süllyedni. Éreztem,. ahogyan ég az arcom szégyenemben. Alig kaptam levegőt, elszorult a torkom, büszkeségem vára úgy éreztem épp most omlik össze, s enged fel hatalmas porfelhőt. Olyan szégyen volt ez, melyet le kell nyelni, s tudtam nem úgy gondolta...és, hogy igazából az én hibám volt, de valahogyan....egyszerűen.... nem bírtam elviselni a visszautasítást. Azt nem.

Láttam rajta,hogy megbántottam. Ezt... nem igy aakrtam...
-Hé...FIgyelj, nem a te hibád. -léptem hozzá, majd átölelve szoritottam magamhoz, akár akarja akár nem.
-Tudod, hogy mindennél jobban akarlak és kívánlak, csak túlságosan igényes vagyok ahoz, hogy a pincében az ételek mellett élvezzek.-emeltem fel a fejeét az álla alá nyulva.
-Amint a szobánkban leszünk ketten, igérem méltó ellenfeledre fogsz akadni.-mosolyogtam rá megnyugtatóan, remélve ezzel helyrehozoma hibám.

Hozzám s magéhoz ölelt, holott tudta ilyenkor ettől herótom van. A teste melege... ebben a pillanatban annyira... émelyítően rossz élmény volt. Tudomásul vettem mindent, amit mondott. Sötét szemekkel hallgattam végig, majd ha fáj neki, hanem alapon eltaszítottam magamtól. Nem akartam bántani, csak hogy elengedjen... megtanulhatná már...hogy nem mindig vagyok híve az érintésnek. Hajam könnyed mozdulattal igazítottam meg, s fújtam ki magam.
- Tudom. Te herceg vagy. - néztem rá nyugodt, lágy arccal, hogy lássa nem vagyok dühös, s nincs baj. De a tény azt tény. Mások voltunk, más határokkal. Ennyi az egész.

Mikor eltolt magatol, csak szomoru tekintettel néztem rá. Amikor mondta, hogy tudja, csak aprot bolintottam.
-Akkor...Szedd össze, amit szeretnél...-mondtam, hallkan, majd az ajtónak támaszkodva megtámasztottam nehogy megint becsukódjon.

Válasz nélkül, csendben kezdtem el összeszedni a dolgokat. Habár azt se tudtam mit keresek. Nem voltam éhes, ő akart reggelizni, én a tegnapi vacsit is csak a randevú jellege miatt akartam.
- Mit kérsz? Megfőzöm. - szóltam hátra a vállam felett.

Mikor megkérdezte, hogy mit szeretnék, mert megfőzi, csak összevontama szemöldököm.
-Azt hittem te vagy éhes.- biccentettem kissé oldalra a fejem elgondolkodva. Én már most ittam belőle, szoval tökéletesen megvoltam. Itt már csak ő volt a kérdéses fél.

Leengedtem a karom, s visszafordultam. Némán, komoran néztem rá.
- Nem vagyok. Tegnap csak randizni akartam, ma pedig te mondtad jöjjünk le. - feleltem könnyedén. Halkat sóhajtottam, s megindultam az ajtó felé. Inkább akartam rágyújtani, mintsem enni. Kikerültem őt és előre mentem. A pultnak dőlve, behúzott függönyök, s kinyitott ablakok mellett gyújtottam rá az első kis szálra, melyet a szekrényből szedtem ki. Bizony... az elmúlt idő alatt mindenhol eldugtam párszálat. A szobájában is van. Féltem egyszer bekattan és kidobja az összes cigim, másrészt pedig azt akartam bárhol vagyok, rá tudjak gyújtani.

Mikor mondta, hogy nem, tegnap csak a randizás miatt akarta, ma meg én akartam, csak felsohajtottam. Mégis mikor ment igy le a hangulat? Ja, tudom. Mikor megtagadtam...Remek...Ahogyan kikerült, és felment követtem. mikor rágyujtott, csak az ajto fele vettem az iranyt elegge mesze attol, hogy erezzem a dohanyfustott. Egyszeruen nem szerettem. De már nem akartam többet vitatkozni miatt igy csendben türtem.

Szememmel követtem, ahogyan mikor felért az ajtóhoz ment. Tudtam gyűlöli, de én szerettem. Hirtelen nagy csend kerekedett, szinte tapintani lehetett. Nem bírtam el viselni, sem azt nézni mikor ilyen komor arcot vág.
- Daven...- fújtam ki a szürke füstöt - Gongoltam...ma bepakolok a szekrénybe... persze... csak ha nincs jobb ötleted, amit csinálhatnánk....- szóltam hozzá ekkor még halk, de kedves hangon. - Mert, ha nincs...akkor divat bemutatózok neked! - kuncogtam. Nem akartam rideg lenni, sem elveszteni őt a kis 5 perces hisztijeim miatt.

Mikor hirtelen meghallottam a nevem felé kaptama fejem. Mikor mondta, hogy ugy gondolta ma bepakolja a szekrényét, csak biccentettem, hogy nincs jobb ötletem, szóval nyugodtan csinálja. Mikor azonban mondta, hogy tart nekem egy divatbemutatot elmosolyodtam.
-Benne vagyok.-mosolyogtam rá őszinten.
-Én fenn leszek... MAjd gyere, ha végeztél.-métáltam oda és a csók hejet csak a vállára nyomtam egy csókot a dohány miatt. Ittam egy pohár vizet majd már el is tűntem az ajtó mögött.

Mikor azt mondta fent lesz, s majd kövessem kissé alább hagyott a mosolyom. Reméltem nem hagy magamra, de nem szóltam semmit. Csak bólintottam, s mikor csókot nyomott a vállamra megsimogattam a fejét szabad kezemmel. némán figyeltem, ahogyan iszik, s miután felment halkat sóhajtottam. Pár perc elteltével követtem, mikor elnyomtam a csikkem. Lassú léptekkel haladtam a szobánk felé. A folyosóvégi ajtó előtt megállva kopogásra emeltem a kezem, de lefagytam. Kopogjak a saját szobámba? Vagy az övébe? Vagy mi van...?

Mikor felértem a szobába csak ledobtam magam az ágyra. kinyujtozkodva terültem el rajta. Még kicsit az iméntiek behatása alatt álltam, igy azokat próbáltam lerendezni. Valahogy még mindig kiszolgáltatottnak éreztem magam és ez nem tetszett. Tuságosan sebezhető voltam, eért viselkedtem most vele ilyen komoran. Hirtelen éreztem, hogy itt van. Az ajtóhoz sétáltam majd kitárva azt néztem rá.
-Mire vársz?-kérdeztem kicsit oldalra biccentve a fejem.

Mikor hirtelen kinyílt előttem az ajtó összerezzentem. Halkan sóhajtva nyugtáztam magamban. hogy csak ő az majd leengedtem kopogásra emelt kezem. Kérdésére csak kissé oldalra fordultam, s csípőre tettem a kezem.
- Hát...én beakartam menni...de azon gondolkodtam, hogy kellene e kopognom. Most ez az én szobám és nem kell, vagy a tiéd és kell vagy... ha miénk akkor kéne e...érted ezt? - néztem fel rá - Mert ébn nem! - nevettem el magam

Mikor elekzdett magyarázkodni hogy kopogni akart meg hogy kell e meg ő szoba, én szoba mi szoba... Mi van? Mikor kérdezte, hoigy éretem- e ezt, mert ő nem, csak elnevettem maham.
-Nem. Én sem értem. De szerintem hagyuk. Nem kell kopognod.-néztem rá kedvesen holott mintha valahol feltem volna tőle. Talán attol, hogy megint raveti magat.
-Gyere beljebb.-mosolyogtam, amjd mielott lephetett volna megragadtama kezet es behuztam mögött e becsukva a z ajtot.

Mikor felnevetett széles, boldog mosolyra húzódott a szám. Ő is elvesztette a fonalat, de azt mondta nem kell kopognom. Kevesen nézett rám, a hangja is kedves volt, de...valami mintha más lett volna. Lefagyott a mosoly az arcomról... mi változott meg? Miért? Azt mondta menjek be én pedig már léptem volna befelé, amikor megragadta a csuklóm, s becsukta mögöttem az ajtót. Értetlenül pislogtam rá, nem is értettem...

Láttam, hogy értetlenül pislog, igy csak megálltam előtte.
-Minden rendben?-néztem rá kedvesen, a szivem pedig vadul kalapált.
-Nos, hol marad az a divatbemutató.-villantottam meg egy kis perverz vigyort, majd a homlokar anyomtam egy csokot.

Mikor azt kérdezte minden rendben van e makogni, mutogatni kezdtem. Hirtelen ért, hogy csak így behúzott, majd inkébb vállaim leengedve sóhajtottam. S azt feleltem semmi gong. Mikor a divatbemutatómról kérdezett el lépkedtem mellette, s a bőröndömhöz léptem.
- Ha találok valami érdekeset megmutatom...- válaszoltam kedvesen, miközben leguggoltam. Egy darabig csak pakolgattam a harisnyákat, egyéb unalmas darabokat, majd felpattantam, s egy fekete ruhával elrohantam a fürdőbe. Pár perc múlva léptem ki a nagyon mini ruhácskámban. Rakott szoknyája épp csak takarta gömbölyű fenekem, hosszú ujjával nem is lenne olyan kihívó, d ez a ruha egy hasközépig érő, V dekoltázzsal rendelkezett, mely lila szalaggal volt befűzve, de épp eleget mutatott melleimből.
- Nos ez... egy igen csak k*rvás darab... - álltam meg az ajtóban, vigyorogva

Mikor azt mondta, minden rendbe, csak biccentettem. Ahogyan azt mondta, hogy ha talál valami érdekeset majd megmutatja, csak mosolyogva bolintottam, majd leültem az ágyra és ott figyeltem ahogyan hirtelen a fürdőbe rohant, csak elmosolyodtam ugy döltem el az ágyon. Amikor kijött hirtelen ültem fel és legeltettem rajta a szemem. Felállva hozzá lépkedtem és kezdtem érezni, hogy a testem reagál a látványra.
-Hmm... la lehet, ezt majd csak előttem hord.-bugtam kivankozo hangon miközben egyre közelebb sétáltam hozzá.