Gimnazista élet /JÁTÉK2/

Mikor rávágta, hogy, de az csak magamban kezdtem mosolyogni a dolgon. Amint azt mondta nem ehet akarármit visszanéztem rá arcomon gonosz vigyor jelent meg.
- Kàr, pedig vettem volna neked csokit. - Dugtam zsebre a kezem és ràztam meg az apròm. Nyomasztott a helyzet, amiben van, de jò érzés volt, ha csak egy pillanatig is, de minden rendben van köztünk.
- Ja... ìrtam a bàtyàdnak...egyszer csak befut. - néztem félre.

Mikor aztmondta kar pedig vett volna nekem csokit csak
Megjobban elszontyolodtam. Pedig most az olyan jol esett volna. Mikor mondta hogy amugxnirt a batyamnak csak ertetlen fejjel bamultam ra.
-Milyen batyam? Nekem... Van batyam?- neztem ra mint aki tenyleg nem tudja mire mondta pedug csak a veret szivtam de azt nagyon eletszeruen.

Mikor làttam a fején, hogy elszomorodik nagyon, de nagyon halovànyan, de bűntudatom lett. Visszasétàltam hozzá és lehajolva, lehunyt szemmel nyomtam gondoskodò csòkot a homlokrára.
- Ígérem, amint szabad csokit enned, veszekneked! De annyit, hogy megenni se bìrod! - mosolyogtam. De ahogy a bàtyjàròl kezdett kérdezősködni, lefagyott a képemről a vigyor. Azt hiszem hirtelen fehéredtem ki, éppcsak meg nem szédültem.
- Há- Hàt tudod... Matt...a fiù tesòd...idősebb..ve-vele élsz... - dadogtam. Ez nem jò...nem jò...nagyon nem jô...

Mikor mondta hogy ha kijutok annyi csokit kapok amennyit meg sem birok enni csak mosolyogva bolintottam. Oregem... Annyi csoki nincsbis! Na jo van...
Amikor meglattam hogy lefagyott es elfeheredett arra hogy megkerdeztem van e batyam magamba mar vallbaverdestem magam hogy milyen jo munkat vegeztem. Elhalva szegenyke szerencsetlen dadogasat mar nem burtam ki es felnevettem, igx fonva ossze a karom a nyaka korul es huztam magamhoz.
-Hogy te menyire idiota barom vagy!- kacagtam egyenesen az arcaba mar jo kozelrol.

Csak pislogtam rá azokkal a hatalmas értetlen szenekkel mire a kislàny elkezdett kinevetni. összevontam a szemöldököm..most..mi van? Ahogyan átkarolta a nyakam és a nevetve rám aggatta azt a jelzőt felsòhajtottam. Hirtelen nypmtam egy nagy csòkot a szájára, ha már ilyen közel volt, majd finoman feszìtettem le magamròl a kezét és léptem hàtra. Arcomra pokoli nehéz volt, de dühös ábrázatot erőltettem.
- Jòl vab...megállj...kegyetlen kìnzást kapsz ezért! - sétàltam a pulòveremhez és vettem fek. Ekkor villant be...ezt a fekwte pulcsit adtam neki oda tegnap este..ezt a pulcsit vette el és dobta le, majd bùjt hozzám...idtenem de szexi volt akkor.
- Mindjárt jövök! - vetettem oda közömbös hangon és rohantam el. Siettni akartam, nehogy kétségbe essen. Igazàbòl nem is haragudtam rà, örültem, hogy emlékszik, mégha a vicce csùnyák is.

Mikor megcsokolt mar belefeledkeztem volna, mikor hirtelen lehamozott magatol majd felvette a puloveret es megfenyegetve elrohant. De ez... Komolyan itthagyott? En nem akartam... En csak szerettem volna megviccelni... De ez... Szomoruan csillogo tekintettel neztem utana majd nemsokkal kesobb bejitt a nover.
-miben segithetek? Jobban van mar?-lepett be a kedves nover mire kedvesen elmosolyodtam de a szememben itt csillogott a szomorusag.
-Csak szeretnem megkerdezni, hogy mikor mehetek haza.
-Az allapota milyen? Emlekekkel minden rendben? Nem emelyeg, szedules?- lepett hozzan es kezdte el nezegetni a gepen a kis vonalkakayy
-Munden rendben csak surgosen wecere kell menem!- nyuszogtem mire a noverke csak bolintott.
-Akkor kisasszony feloltozhet, es kerem a leleteiert majd menjen el a recepciora. Valamint egy het mulva joljon vissza egy vizsgalatra, vagy ha valami gind van, akkot hamarabb!-kezdte el kihuzigalbi a kezembol az infuziot es mosolyogva kiment. Ekkor en azonnal ugrottam, na jo lassan szalltam ki. A szekhez leptem majd felvettem a ruhaim, es gyorsan elsiettem a mosdoba.

A szomszédos közértbe rohantam. Majd gyorsan vissza. Gonosz kislány ez a Mica... hm...de furcsa ìgy gondolni râ.... a szerelmemre... Elszorult a torkom. Bele se merek gondolni, mi lesz itt pàr hét mùlva... Befelé menet direkt Luna felé mentem. Vigyorogva vakargattam meg a fületövét és dögönyöztem meg. Szegénykém régòta várt ránk... A vízből, amit vettem a markomba is öntöttem, és hagytam, had lefetyeljen. Azonnal kezetmostam, ahogyan visszamentem. Neko-chan szobàja felévettem az irányt, de az ajtòban megtorpantam. Meredten bámultam az üres kortermet... hirtelen levegőt se mertem venni. Ezer félelem kavargott a fejemben...talàn rosdzul lett...vagy megijedt?! De mondtam, hogy jövök azonnal! Kapkodva rohantam a recepciòhoz és könyököltem az nap màr sokadszorra a pulthoz...
- Hello...öm..aa barátnőm a 37-es kòrteremben van...vagyis volt...most eltűnt...mégis...hol van?! - kérdeztem ekkor màr kissé hisztisen.

Amint sikerult a dolgom vegeznem elfeheredve lattam, hogx anpolom teljesen atazott verrel. Hatul volt egy kis feher gezmasni a fejemen, mitol egy kisebb kopaszfolt volt a hajamban mitol sikitva sirni tudtam volna. De ehelyett inkabb csak gyorsan rfesultem par fentebbi tincset. Gyorsan levettem a polom es a derekamra kotott pulcsit huztam magamra a polot meg a kukaba dobtam. Meg egy kis ideig maradtam a ercebe es megmosva az arcom rlprobaltam helyretenni a gondolataimat. Valahogy meg kell oldanom ezt az Arus ugyet, mert nem lesz ez igy jo...

*folytatas*
Sok gondolat kavargott a fejemben, de vegul nagyot sohajtottam. A papirtorlobe torolve az arcom leptem ki a mosdobol es vettem az iranyt a recepcio fele ehol mar messzirol kiszurtam a kis zold hajkoronat.
-Hello. Mickie Mal. A leleteimert jotzem.- mondtam az ablaknal ucsorgo nonek ugyet sem vetve a fiura, akit ezzel kisebb alrebb loktem. Persze direkt em figyeltem re had huzzam egy kicsit meg az agyat.

A nőci már épp válaszra nyitotta a száját, mikor valami tahó arrébb lökött. Már épp rá mordultam volna, hogy tudja mit csinál, amikor meghallottam a hangját. Ekkor ellágyultak a vonásaim és egy egészen halovány mosoly jelent meg az arcomon. Belógva a néni kis vitrinjéhez mutattam Neko-chanra-.
- Igen, hello emlékszik? Meg van a barátnőm, köszönöm! - vigyorogtam kisfiúsan. Az egészen bulldog szerűnéni csak szem forgatva kezdte keresni Eperke leleteit, majd adta ki őket. Én csak nagyot sóhajtva álltam át a szembe lévő falhoz és dőltem annak, karba tett kezekkel. Hátulról mértem végig a kisrózsaszínt... utcai ruhában volt... ez csak jót jelenthet...

Mikor vegre kikaptama leleteimet csak illefelmesen megkoszontem, majd a masik falnal allo Aru ele leptem kisse gonosz tekintettel.
-Baratno,mi?- vigyorogtam ra, majf megfordulva kisse arconcsapva a lofarkammal indultam mrg kifele. Amint kiertem Luna kiszabaditotta magat a yakorvebol es ugy ugrott ram. Meg szerencse, hogx megtudtam tartani magam kulonben mehettem volna vissza megegy korre.
-Szia kislàny! Nyugi nincs semmi baj!- olelegettem es gyontoltem mikozben o megallas nelkul nyuszitett es mozgolodott.

Ahogy elém lépett csak néztem, azt a magabiztos, gonosz mosolyt... na igen, ez Neko-chan... Mikor rá kérdezett a dologra, már válaszra nyílt a szám, mikor megpördült így ismét orrba csapva pink haja végével. Egyszer megütöm... komolyan.
- Most mit mondtam volna?! "Elnézést, nem tudja, hol a nő, aki szeretek, de k*rvára nem az enyém?" - mentem utána. Ahogy Luna kiszabadult a pórázból csak felsóhajtottam. Szóval eddig is ki tudott bújni... Ahogyan felugrott Eperkére már léptem is mögé, hogyha kell elkapjam és ne vérezzen itt is össze mindent, de szerencsére nem volt rá szükség... Arcomon halvány mosollyal néztem őket... Istenem, de szerelmes ez a két lány. Mindeközben a fejem elfordítva kémleltem az utcát... furcsáltam, hogy Neko-chan bátyja sehol sincs...

/matt most akkor reszegen fetreng valahol azert nincs itt xd/

Ahogyan kijott es befejeztem Luna gyontoleset, azonnal fele fordultam.
-Tudod jol, hogy csakegy akafalya van annak, hogy a tiednlegyen.- mosolyogtam fajdalmasan es a tekintetembol is sugarzott a szomorusag. Fimoman simitottam meg az arcat, de aztan elkaptam a tekintetem.
-Feljossz? Beazereztem egy uj jatekot... Meg szeretnek ledolni egy kicsit.- huztam el a szam mintha az elobb semmi sem tortent volna. Na meg nemreg hazudtam a noverkenek mert majdszethasad a fejem es kicsit szedulok is de nincs az az isten amiert en bennmaradnek.

fúúú mit fog csinálni ha öntudatra ébred meglátja az smst aztán Mica már otthon ül.xd/

Ahogyan lassan felemelkedett egy pillanatra elidőztem az alakján... Egyrészt tetszet.. másrészt érdekelt mennyire inog. De ahogy azt mondta, hogy ennek csak egy akadálya van összeszorítottam a fogom. Egy pillanatig némán, szomorúan fürkésztem a tekintetét...nem is tudom mire vártam... talán az égi csapásra... hogy lesújtson a villám és ne kelljen ezt megélnem.
- Tudom... -nyögtem ki halkan az egyetlent, amit kitudtam mondani. Ahogyan megsimogatta az arcom lesütöttem a szemem, csak akkor pillantottam fel, mikor elvette a kezét.
- Igen, szerintem is jobb lenne, ha pihennél... - morogtam. Komolyan azt gondolja, hogy ezek után még videojátékozni fogunk?! Meg a lóf*szt! Aludni fog és pihenni amennyit tud! Némán szetem le a biciklimről a lakatott és toltam hozzájuk, majd felénztem Neko-ra, várva, hogy mehessünk.

Mikor aztmondta hogy tudja...mintha megszakadt volna a szivem. De megis mire vartam, mire szamitottam? Hogy azt mondja nem nincs akadalya, mert itt marad agy hogy csak egy fel nyarra megy ek es aztan hazajon es megint minden a regi? Teljesen orult vagyok. Hiszen neki ott van az otthona es hogyha kibirta ezt a tanevet meg akkor sem biztos, hogy kepesek lesznek visszatuszkolninot a repgepre. Mikor mellem allt, varva, hogx induljunk csak visszacsatoltam a kutyuskamra a nyakorvet es megindultunk felenk, szepen lassan. Senki nem sietett, es en is miden zajra figyeltem ezutan. Alug, hogy felertunk a lakasba, en rogtan a konyhaba mentem.
-nem vagy ehes? Vagy szomjas?--kerdeztem ra sem nezve. Valahogy nem tudtam. Annyi mindent csinaltunknitz abkonyhaban...

Az út csendesen telt. Igazából...nagyon csendesen. Talán mert másról nem igen tudtunk volna beszélgetni, mint kettőnkről... azt a témát meg úgy kerültük eddig, mint macska a tüzet...vagy...hogy francba mondják...! Ah...pedig muszáj lesz... De honnan is tudhatnám, mit akarok tőle, amikor azt se tudom magamtól mit akarok?! Egészen eddig majd meg szakadtam, hogy haza mehessek, de most...nem akarom itt hagyni. Féltem magam. Félek annyira hiányozna... Fú, de rossz ez az érzés, gyűlölöm! Kirázott a hideg de épp csak láthatatlanul borzongtam meg. Ahogyan felértünk a lakásukba azonnal a konyhába rohant. Néma lépésekkel követtem, kíváncsian nézelődve, nem tudom mire gondoltam... hogy a bátyja megjelenik? Kötve hiszem. Ahogyan felőlem kérdezgetett ismét halkan felmorrantam.
- Te csak ne ugrálj! Inkább menj és feküdj le!...sőt! Te éhes vagy? És szomjas? Csináljak...keresek...rendeljek valamit? - néztem körbe kissé zavartan. Azt se tudtam mit merre keressek. Én vagyok az, akinek ki kell őt szolgálnia nem fordítva.... Már csak ezt végig gondolva is görcsbe rándult a gyomrom. Jaj istenem... Ezek a szájba b*szott gondolatok... Nagyot sóhajtva dőltem a pultnak.
- Áh...nem tesz jót nekem, hogy velem vagy... jobb emberré teszel... szerettem rohadék lenni! - nyögtem mosolyogva.

Mikor csak neman kivetett mar felig belebujtam a hutobe a narancslevem keresve. Mikor ramfornedt, hogy en csak nenugraljak mert neki kene kiszolgalnia engem, elmosolyodtam, de ezt o nem lathatja. Csak kivettem a kis narancslevem ugy fordultam meg.
-Rendeljunk... Kinait! *w*-kezdett el csillogni a tekintetem, ugy lepve hozza, mikor is megejtette a kis mondatat.
-nyugi. Te mindig egy rohadèk genyó álltam maradsz!- yomkodtam meg finoman az oldalat, majd mentem a furdobe mikozben mar neki hattal eljezdtem levenni a pulcsim es ugy mindent kezdtem lehamozni menetkozben magamrol, mert szerettem volna venni egy zuhanyt hogy lemossam magamrol a vert es ilyeneket, igy mar be is zarkoztam.

Nagy egyetértésben bòlogattam, ahogyan felhozta a kínait. Na...az màr legalàbb ázsia. Bár nincs rá elég pénzem...Nagyot sòhajtottam. Màr épp vàlaszoltam volna, amikor oldalba bökve édes kis bòkot motyogott nekem. Csak lestem ahogyan ezek után hátat fordìtott és eltipegett. Na szép...ilyen bòkot se kapni minden nap...Ledobva magam a székbe, a telefonom nyomkodva vàrtam meg. Az agxam egyre csak kettőnkön zakatolt... minden amit a kòrházban tettünk és mondtunk... Mikir hallottam, hogy ki jön azonnal felugrottam, de nem mentem oda..
- Elmegyek pénzt kivenni, nagyon sietek! - szòltam, majd azonnal le is rohantam. Hamar megfordultam nem akartam, hogy bàrmi gond legyen.

Mikor bementem azonnal megyitottam a melegvizet. Egx ideig csak folyattam a vizet, hogy jo paras legyen a levego, majd utana szalltam be a kadba. Hajamat felkotve zuhanyoztam mivel most egy kis ideig nem erheti viz. Amint vegeztem egy furdokopenyben kilepve leptem a konyha feke, de amint odaertem Aru mar fel is pattant es elrohant. Ertetlen tekintettel neztem utana, majd torodtem bele. Nem csuktam be az ajtot hiszen azt mondta visszajon. Megis most annyira sietett, mintha nem akarna velrm egy terben lenni. Azt hiszem... Kar volt elmondanom neki azokat amiket a korhazban tehetetlen duhomben vagtam hozza. Most valahogy hibasnak ereztem magam minden miatt...

Kettesével szedve a lépcsőket rohantam fel. Komolyan aggòdtam érte... Ès ezt utàltam! Mikor beléptem megsimogattam Luna fejét, ahogy a konyhàba mentem.
- Vettem ki pénzt a szàmlàmròl...mut rendeljek? + néztem hâtra a vàlam felett. Teljes nyugalommal vettem ki egy poharat a mosigatò feletti szekrénxből és öntöttem magamnsk vizet, kissé kipilledtem. Valahogy a nem tudtam rám nézni...gyàva mòd megijedtem a saját érzéseimtől...

Mar eppen mentem bolna vissza a szobamba, mikor betorpant az ajton. Ahogyan ram sem nezve elment vizet inni, mikozben megketdezte mit rendeljen... Valahogyan rossz erzes g

Mar eppen mentem bolna vissza a szobamba, mikor betorpant az ajton. Ahogyan ram sem nezve elment vizet inni, mikozben megketdezte mit rendeljen... Valahogyan rossz erzes fogott el. Direkt nem akart ram nezni. Akkor meg megis miert van meg itt?
-Kinait... Rizstésztával kérem köretnek gong-bau csirke és nyolckincsmártás...-mondtam ki haljan, kiss talan csalodottan. Nem gondoltam volna, hogy ennyire el tudom sturni a dolgokat. Amint kimondtam meg egy kus ideig ott boltam, de aztan sarkonfordultames bevonultam a szobamba azzal a szandekkal hogy atoltozok. De helyette csak lerogytam az agyra es gondolkodtam.

Kilépve a konyhàbòl az ajtòfélfànak hetykén nekidőlve figyeltem őt. Pontosabban hallgattam...mert a tekintetem az asztal lábàt fürkészte. Amint elmondta mit kér a telefonomért nyùltam. Ahogyan sarkon fordult felnéztem... és néztem ahogyan elmegy. Megszorìtottam a kezemben lévő mobilt... Barátságbòl lett szerelem mindig nehéz, mert oda lehet a baràtod, de... baràtsàg még ez?! Sose voltunk még ilyenek... nem volt mèg olyan, hogy mi ne üvöltöttünk volna, ne nevettünk vagy szòltunk volna be.. Ez màr mindenképp oda lett. De szeretem..Ahj bassza meg! Eddig mindig meg volt minden csaj, akit akartam egy éjszaka erejéig..De őt màsképp akarom..Ebben a pillanatban, halovány féloldalas mosolyra hùzòfott a szám. Hm...szòval tényleg akarom. Csak egy darabig àlltam ott némàn..ezen mélàzva. Majd ellökve magam a faltôlrendeltem meg a kajánkat. Még beszéltem mikor a folyosòhoz léptem, teljesen elbambultam. Csak néztem az ajtòt minek a tùloldalán ő volt, miközben azt ismételgettem "aha". A telefont letéve még egyetlen màsodpercig àlltam ott, kezem lassan leengedve, majd felsòhajtottam. Megindultam a szobàja felé. Fejemben lepörgött minden együtt töltött pillanat, minden kép.. Ahogy kinyitottam az ajtajât bennem akadt a levegő. Könnyed léptekkel mentem az ágyàhoz ahol feküdt. A kis illetlen..törülközőben vàr rám? Elvigyorodtam. Letérdelve mellé, megtámazkodva a feje mellett, finoman hajoltam felé, s nyomtam mély csòkot az ajkaira. Abban a csòkban..benne volt minden szeretetem.

Ahogyan ott fekudtem, csak a falat bamulva gondolkodtam. Miert? Hogy lehettem ennyire barom hogy tonkreteszem a baratsagunk? Addig Olyan nirmalis volt a kapcsolatunk mostmeg mint akik felnek a masiktol. Ez igy nagyon nem volt jo. Nagyot sohajtva keszultem neki, hogy felulok, mikor benyitott, majd hozzam lepve a fejem mellett megtamaszkodva adott mely csokot. Az erzestol felnyogtem, majd mar osztonosen keroltam at a nyakat megkozelebb huzva magamhoz. Nem erdekelt, hogy hogyan veszitettem el a baratom, ha egy sokkal fontosabbat kaptam. Csak fekudtem az agyon mikozben magamfelett tartottam, tobbszor is csokoltam, szinte faltam az ajkait.

Èreztem ahogyan átkarolta a nyakam. Nem akartam sem a sùlyom rá helyezni, sem a hozzà érni..nem mertem. Hiszem most mindenüt csupa seb volt, tiszta törékeny. De nem bìrtam sokáig..finoman nyomòdam hozzá, csak gogy érezzen, és érezzem. Hamar forròvà vált a hangulat, ahogyan falni kezdtük egymàst és ugyan rohadt jòl esett most mégsem ezért jöttem. Finoman elszakadva az ajkaitòl, kinyitva mogyoròbarna szemem néztem mélyen, teljesen megigézve a szemeibe mik most olyan szépen csillogtak. Bàr tudnàm mire gondol...miért is ikyenek a szemei. Pihegve hùzòdtam el, majd ültem le a földre, neki hàttal az àgynak dőlve. Kellet pàr pillanat hogy lenyugtassam magam, majd törökülésben, mint valami kiskutya ùgy ültem ott.
- Tudod...azon gondolkoztam mostanában.. hogy tulajdonképp jò ez az iskola! Oké a legtöbben itt uncsik, de jò a suli neve és a tanàrok veszélyesek!...Meg..az önéletrajzomba se nézne ki rosszul, hogy külföldön jàrtam suliba...Arra gondoltam itt fejeznémbe a gimit... - magyaràztam teljesen komolyan, mintha ez lenne a lényeg..pedig..az volt az, ami ezután jött. Èpp csak derékbòl hàtra fordulva, kìvàncsian pislogtam rá.
- Ha maradok...nincs kedved a jàrni velem? - néztem rá kérlelőn, remélve igent mond, majd visszafordulva gyorsan megràztam a fejem mint valami vizes kutya.
- Màrmint nem a közértbe...hanem...mint, akik szeretik egymàst...szerelmesek..tudod.. - magyaràzkodtam ekkor màr a fejem lehajtva, előre fordulva.