Emberek a vámpírok szigetén /JÁTÉK2/

Csendesen vártam őt, lehajtott fejjel, az egyik fának nekidőlve. Míg egyik lábamon álltam, a másikat könnyedén lóbáltam. Kissé kínos volt ez a csend...sose volt még ilyen. Hallani a sóhajtásokat, a mozgolódást...egyre rosszabb volt.. Szerencsére nem kellett sokat várni Davenre, mikor megejent azonnal hozzá suhantam és elvettem tőle a paírkám.
- Köszönöm szépen! - húztam le magamhoz és nyomtam hála puszit az arcára

Amikor visszaértem majd hozzá suhant és elvette a felé nyujtott papírt csak biccentettm. Ahogyan megköszönte és puszit adott elmosolyodtam.
-Igazán nincs mit. -nyomtam finom puszit a szájára.
-Akkor, indulhatunk?-vettem vissza az utazóládát a vállamra és a bőröndje fogóját a kezembe.

Amikor megkérdezte indulhatunk e mint valami izgatott kislány kezdtem el bólogatni. Csak lestem, ahogyan az én erős vőlegényem mindent cipelni kezd... ha nem lenne rajta ruha... mmm. Be kellett volna fejeznünk az előbbit. Végül csak megadóan sóhajtottam, majd engedelmesen mentem utánuk. Jamie ment elől, miközben halkan morgolódott. Nyűgösek... nyűgösek... ez egy hosszú út lesz. Ahogyan a fák ritkulni kezdtek egyre láthatóbbá vált a part. A víz feketéének tűnt, az éjszakában. Mikor megláttam a..azt az izét megtorpantam. Csak álltam ott tágra nyalt szemekkel.
- Ez meg mi?! - mutattam előre a kis...hajó irányába - Hát ennél még az a hajó is nagyobb, ami a fürdővizemben úszkál! Ez egy...ladik!
- Erre volt pénzem! És amúgy sem ladik! Fogd be a szád és örülj neki! - kiabált vissza rám. Morogva, puffogva, a homokba néha belerúgva kezdtem el elindulni a kishajónkhoz. Mindegy csak működni működjön...

Mikot megindult csak beman kovettem oket. A parton egy kisebb hajo allt az volt a mazli, hogy legalabb motoros. Nos...ommm... Rn szemely szerint nagyobbra szamitottam. De legalabb volt ami elvitt... Nem lrnyeges mosz nem fogok itt bekepzelt urfit jatszanj aki ilyennel nem utazik. Neman, rezzenestelen arccal pakoltam be a csomagokat es alltam meg a parton arva anparancsot.

Lomha, lelombozott léptekkel sétáltam egészen a hajóig. Oké nem egy yachot vártam, de....De igen! Egy yachot akartam! Már a cipőm orrát mosta a tenger víz. Az illata és a hűvöse belengett mindent... imádtam! DE ezt... az öreg kis hajócska nem felelt meg az igényeimnek! Durcásan fordítottam el a fejem, s tettem karba a kezem. Ekkor láttam meg a csónakot, amin még ideevickéltem. Majd bele pustoltam... istenem, de picinek tűnik innen az a szakadt csónak. A viharok nem kímélték... Hm... itt találkoztam először Davennel... és milyen hisztit vágtam le... szép kis első benyomás lehetett... Ahogyan lepörögtek előttem az események a vonásaim fokozatosan lágyultak el.

Lattam rajta, hogy nem tetszett neki a dolg, mire elmosolyodtam.
-Nocsak...Sikerült hercegnőt faragnom belőled?- leptemnoda jozza, majdnoleltem at kedvesen a derekát. Tenyleg elkenyelmesedett az en kedvesem amit megnis ertek es korant sem aggodtam vagx haragudtam erte. Hiszrnno az en hercegnom.
-Nxugi, jonlesz ez. Visszagele meg mar egy igazi álomhajót kapsz.- hajoltam jozza es suttogzam a fulebe hogy csakno hallja.

Mikor a párom felszólalt felkaptam a fejem. Kérdésére csak elmosolyodtam és megráztam a fejem. Láttam, ahogyan Jamei Daven háta mögött állva megforgatta a szemét.
- Inkább elkényeztetett libát..- morogta magában, de én most csak a hozzám bújó Davennel foglalkoztam. Ráértem később leverni ezért Jamei veséjét.
- Nem tehetek róla! El lettem kényeztetve...- öleltem át szerelmem nyakát. Mikor a fülembe súgta, hogy visszafelé álom hajón jövünk halkan nevettem fel és ráztam meg a fejem, majd döntöttem homlokom a vállának.
- Nincs rá szükség... Akkor már csak az fog érdekleni, hogy itthon legyünk. - búgtam neki

Ahigyan meghallottam a kijelentest hatulrol okolbe szorult a kezem. Loryn megjegyzeserei csak mosolyogtam, majd hagytam hogy hozzam doljon.
-Fogj le kjlonben kiutom es a varosig csondben lesz legalabb.- kuncogtam Loryn hajába hallkan. Komolyan megfordultak mat kulonbozo elhalgattatasi modszerek a fejeme. Neha nagyonnpszichopata tudok lenni...

Mikor azt súgta fogjam le megráztam a fejem. Kezem, csak, hogy érezzen ökölbe szorult kezére csúszott. Lábujjhegyre állva kezdtem el felé nyújtózkodni, majd finom csókot nyomtam az orrára.
- Csak szeretetből csipkelődik! - súgtam vissza mosolyogva. Olyan kis heves, ha rólam van szó...

Mikor felnyujtozkodott es az orromat erte el halovanyan elmosolyodtam. A kezemet megforditva kulcsoltamra ujjaim overe.
-En nem szeretetbol fogom tenni amitteszek ha megnpar ilyet kuld iranyunkba.- vigxorogtam ordogien mint a kisgyerek aki arra var vegre kezebe adjak jatekszeret.
-Na induljunk lassan.- nyomtam csokot a homlokara, majd kezdtem el a hajo fele vezetni.

Szelíden mosolyogva emeltem meg a kezét és nyomtam rá csókot. Olyan hűvös volt... a kezem mindig olyan hideg volt. Mikor vigyorogva szólt vissza vér vörös, gyilkos pillantásokkal néztem fel rá. hogyan csókot nyomott a homlokomra és a hajó felé kezdett húzni megálltam. Nem hagytam arra vezetni magam. A kezét fogva húztam vissza magamhoz.
- De abban sem lesz szeretet, amit tőlem kapsz, ha hozzá érsz! - sziszegtem démonian. Gonosz, haraggal teli szemekkel néztem az arcát. Hirtelen idnultam meg és húztam ekkor magammal én őt.
- Gyere édesem! - kacagtam fel kedvesen, újabb csókot nyomva kezére, hiszen nem volt vele bajom, csak azt akartam tudja, mi a felállás.

Ahogyan megallt es visszahuzott csak kerdon neztem ra. Mikor meghallotzam a fenyegetozesez csak ordogi mosoly jelent meg az arcomon
-Ez egyre jobb. Èn elhallgattatom ot, cserebe kapok toled egy durva szexet.- oleltem at hatultol es bugtam a fulebe mikozben elkezdett huzni a hajo fele. Innentol a derekara teve a jezem mentem mellette.

Mikor meghallottam mit sùgott vissza nekem azonnal megtoepantam. Szabad kezem arra a kézère tettem, mi a derekamat fogta.
- Ne aggòdj, amint időszakom lesz olyan durva szexet kapsz majd.. - nevettem fel gùnyosan.

Amikor a kezet a derekan piheno kezemre rakta azthittem letolja. De amit mondotyy melyem feloshajtottam, majd hallkan dorombolva hajoltam a nyakahoz.
-Alig varom.- bugtam a nyakaba majd fonom csokot nyomva bele forditottam magam fele majd megfigva detekat emeltem be a csonakba.

Amikor azt súgta már alig várja elmosolyodtam és megcsóváltam a fejem. Pedig az nem lesz sétagalopp. Ahogyan maga felé fordított csak pislogtam, mit is szeretne, gondoltam kapok egy szájra puszit is. De ehelyett felemelt és berakott a csónakba. Megszeppentem pislogtam, miközben ide oda forgattam a fejem. Úgy éreztem magam, mint egy kisgyerek, de tetszett a megmozdulása... édes volt. Mosolyogva léptem arrébb és ültem le. Utánam Jamei is bemászott, bár kissé megingott. Csak hallkan kuncogtam, miközben magam elé képzeltem a jelenetet, ahogyan beesik.

Mikor csak ertetlenul puslogva nezett szet elmosolyodtam. Mint valami kisgyerej. Egy nagyin rossz es rakoncatlab kisgyerek perverz elmevel megaldva. Amikor a kis baratja is beszallt es mehinonhott a csonak hirtelen nyultam az iszajerz nehogy felboruljon. Aha szoval a nagy ferfi is ugy gondolta hogy a csonak magatol fog vizre szallni. Na nemnlenyeg. Egy egyszeru szamomra gyenge lokes kellett hoy a csonak a vizen legyen igy gyorsan en is beleugrottam persze lagyan erkeztem. Es itt mar uton is voltunk a kulvilag fele...
/Folytköv Külvilág:

Ayato:
Póker arccal fekszem az ágyon és a plafont nézem miközben a múlton jár az eszem ahogyan szokott.Megöltem az anyukámat de ha úgy vesszük egyszer ő is megölt engem mikor a tóba dobott.Mivel én nem tudtam úszni nem sok idő kellett ahhoz, hogy elmerüljek de szerencsére a testvérem kimentett.Azután körülbelül 10 évvel eljött anyám halálának a napja is.Az én kezem által halt meg.De mennyire jó érzés volt, végig mosolyogtam.A szíve az én kezemben dobbant utoljára és bár nem vagyok szadista az még is örömet okozott nekem.Teljes szívemből gyűlöltem és gyűlölöm is őt.Lassan felülök az ágyon az ajtót bámulom.Vissza kéne szereznem Carolinetól az ingemet.Nem olyan jó így ing nélkül üldögélni ha nincs aki úgy nézzen, hogy a szemei szinte kiesnek.

Caroline:
A szobámban ültem egy karosszékben és észrevettem Ayato ingét. Odamentem és felvettem. Megszagoltam és eszembejutottak az emlékképek vele kapcsolatban. Úgy gondoltam, hogy visszaviszem neki. Kinézetem felül egy sötétkék csipkés fűző, nyakamban egy medál, a sminkem füstös volt és ajkaim vérvörösek. Egy fekete szűk farmert viseltem egy magassarkúval aminek a vége szegecsekkel volt kirakva. Illatom pedig akár az Íriszé. Elindultam a sötét folyóson és megéreztem az illatát. Egy ajtó mögül, megálltam és bekopogtattam. Hajam egy része a hátamat borította be, míg egy kisebb része meg a bal vállamat fedte be. Mikor belépést kapok a szobába akkor belépek, és rápillantok. - Ayato.. - nézek rá, és mit ne mondjak elég kívánóan feküdt az ágyon, de ezt nem mutattam ki neki, csak felmutattam az inget és odamentem az ágya elé. - Ezt vissza hoztam. - tettem le az inget az ágy szélére és elfordultam, hogy távozok is és nem zavarom tovább.

Ayato:
Édes illatot éreztem, a vér illatát mely egyre inkább erősödik végül kopogást hallottam.
-Tessék?-mondtam és vártam, hogy belépjen az illető akit Carolinenek tippeltem meg...És talált süllyedt az ingemmel a kezében lépett be a szobába majd előttem állt meg és az ágyra dobta azt.Egész furcsa volt, mint ha csak ennyit akarna.Persze nem járt az eszemben, hogy másodszor is megfektettem.Olyan nincs.Két éjszakás kalandokat nem szoktam rendezni.
-Köszönöm.-mosolyogtam rá haloványan aztán mivel elfordult és készült menni én vámpír gyorsasággal mögötte teremtem úgy, hogy egyik kezem az oldalán volt a dereka táján, a másik pedig a vállán.
-Hé hová sietsz?Baj van?-kérdeztem rá halkan.Valamiért most ez olyan volt, mint ha már menni is akarna, mint ha semmi kedve nem lenne velem lenni..Ez rossz érzéssel töltött el ha nem is egészen de egy kicsit biztos.

Caroline:
Amikor mögöttem jelent meg és simogatni kezdett elmosolyodtam. - Nincs mit. - válaszoltam az inggel kapcsolatban és megfordultam, mivel magassarkú volt rajtam de így is magasabb volt tőlem felnéztem rá. - Nincsen semmi baj, miért? - karolom át a nyakát és közelebb lépek majd közelebb is húzom magamhoz. - Nem sietek én sehová. - nézek a szemébe mosolyogva, de egy kis sunyi pillantást vetítettem ki rá és a nyakába csókoltam. - Csak nem hiányoztam? - súgtam a fülébe.

Ayato:
Elmosolyodott azt mondta nincs mit, majd megfordult és hiába volt magassarkúban én még így is magasabb voltam nála.Azt mondta, hogy nincs semmi baja közben átkarolta a nyakam és közelebb lépett hozzám majd engem is közelebb húzott magához.Csak szórakozott mosoly jelent meg az arcomon amikor kijelentette, hogy nem siet sehová.A nyakamba csókolt és a fülembe súgva kérdezte meg, hogy hiányzott-e nekem.
-Talán..egy kicsit.-rosszfiúsan mosolyogok-Az biztos, hogy az ingem hiányzott.-két kezem lassan a derekára csúszott.
-Na és te, hogy, hogy visszahoztad az ingem?Csak nem hiányoztam én is, és ez ürügyként szolgált?-elvigyorodok.

Caroline:
Elnevettem magam és gonosz vigyorral néztem rá, ha ő is csipkelődik akkor én is. - Meglehet, hogy hiányoztál, bár nem bírtam tovább elviselni, hogy a szobámban legyen egy olyan vámpír dolga ami folyton megzavar abba amit csinálok, és gondoltam megszabadulok tőle, csak biztos voltam benne hogy félmeztelenül rohangálsz az egész kastélyban így visszahoztam, ne hogy szét tépjenek az éhes nők. - nevettem fel és végig simítottam a nyakától egészen a mellkasáig. - De amint látom nem igen voltál azóta mással. - nézek vissza a szemébe és az alsó ajkait simítom meg. A kezei közül kimászok és az ajtó felé hátrálok. - Nem is akarlak zavarni, hátha most lép be az ajtón az akivel felejthetetlen éjszakád lesz, és nem szeretnék gyertyatartó lenni. - vigyorodtam el ismét gonoszan és még kacsintást is dobva neki, hogy fokozzam a helyzetet.

Ayato:
Szórakozottan mosolyogva hallgattam amit mondd.A végén csak hümmögtem egyet.
-Hm nagyon túlzol úgy érzem.-mondtam aztán elvettem róla a kezeimet.Csak figyeltem ahogy hozzám ér és sajnos nagyon úgy érzem, hogy vele nem csak egy sima egy éjszakás kalandot akarok.Na nem, ez nem történhet meg.
-Egy éjszaka, egy lány.-öltöttem ki a nyelvem miközben rosszfiúsan mosolyogtam.Az ajtó felé kezd hátrálni aztán kijelenti, hogy nem akar zavarni stb. mire halkan elnevetem magam.
-Van még idő addig.De ha menni akarsz én nem foglak visszatartani.-vigyorogtam rá majd felálltam és az ingem a kezembe fogtam majd úgy mentem ki még előtte az ajtón a konyha felé indultam.

Caroline:
Elmosolyodtam, ahogy reagált erre az egészre, csak fogta magát felvette az ingét és kiment még előttem. - Hát jó.. - mondtam kissé halkan magam elé és én is kimentem a szobájából. Végig sétáltam a folyosón és megálltam egy percre és emlékképek törtek fel bennem, amikor Ayatoval voltam, ennek az ajtó mögötti teremben. Csak megráztam a fejemet és furán néztem előre. Mi van velem? Talán több is lehetne köztem és Ayato közt? Egész végig ezen gondolkoztam mikor a konyha előtt sétáltam el. A folyosó végén volt egy hatalmas nagy ablak az előtt pedig egy kanapé. Leültem és néztem ki, ahogy szakad odakint az eső. Mély levegőt vettem és megérintettem az ablak üvegét, ami hideg volt, és elmosolyodtam. Legalább az lehűt, mert ha a fiú közelébe vagyok akkor feltüzel.

Ayato:
Még hallottam, hogy ő is kijött a szobámbólén meg csak lassú léptekkel sétáltam a konyha felé.Amint beértem az egyik polcról levettem egy üveg poharat, majd sima vizet töltöttem bele és megittam azt, ezután elmostam visszatettem a helyére és a pultnak dőlve néztem ki az ablakon.Furcsa ez a lány.Olyan, mint ha vele szívesen megismételném a tegnapot de akkor nem lennék hű magamhoz.Jut eszembe tegnap ivott a véremből.Azt hiszem ha egy tisztavérű iszik a vérünkből akkor lát egy jelentet a múltunkból legalább is egy képet biztos..A francba vajon mit tud?Nem arról van szó, hogy nem tudhatja csak nem szívesen beszélek ilyenekről..De talán vele kivételt teszek.Először is meg kellene tudnom, hogy ő mennyit tud.Az előbb azt hiszem elsétált erre felé.Kimentem a konyhából és rögtön megláttam őt az ablaknál így odamentem hozzá.
-Caroline...-kezdtem halkan és komolyan-A tegnap mikor ittál a véremből..Mit láttál?-kérdeztem rá lényegre törően.Bár lehet, hogy érdekes a megfogalmazás de szerintem érteni fogja.