-LEZÁRT JÁTÉK-

Egy idő után elvettem a kezem, nem igen éreztem jónak, most hozzá nyúlni, így értelmét se láttam. - Mert szeretem mindazt, ami itt a szigeten nincs... amikről már meséltem... és szeretlek téged is! De nem értem, miért kéne választanom a két dolog között...

Mikor elvette a kezet, csak összehuztam a szemöldököm.
-Nem kell valasztanod. Nem kötelezlek semmire.- simitottam ki a vonasaimat. Lágyan hozzá hajoltam, majd megcsókolva ismételten rlkezdtem felfedezni szája belsejét. Beletörődtem sorsomba. De most még itt van, és egy pillanatot sem akarok elpocsékolni az önsajnálattal...

Ez a beszélgetés elvette minden kedvem. Megcsókolt és én hagytam neki, de nem csókoltam vissza. Baba módjára feküdtem ott mozdulatlanul. Mit művel? Összeszorul a szívem....
- Állj! - toltam el magamtól, ennyire már kiismertem - Megint azt csinálod! Már többször is mondtad nekem, hogy "Nem kötelezlek semmire."...de...de te ilyenkor nem rám hagyod a dolgokat, hanem kitalálsz valamit, és abba beletörődsz! Mint mikor kitaláltad, hogy elakarlak hagyni! Én... szeretlek...és...habár sok dolog van, ami aggaszt...kellesz nekem! Nem gondolod, hogy most, hogy az enyém vagy, csak úgy eldoblak, mint egy megunt játékot?! Ha ezt gondolod rólam, akkor te vagy az, aki szedheti a bőröndjeit! Mert ez annyira sértő, hogy én doblak ki téged a kastélyból! - ugrottam fel, kis híja volt annak, hogy összefejeljünk.

Mikor elmondta, hogy mit gondol és érez, egy pillanatra kikerekedett a szemem.
-Komolyan ennyire kiismerhető lennék?- csóváltam meg kinosan a fejem. Rágodtam odabenn, de ezeket nem hagyhattam szó nélkül.
-Loryn...Én...-kezdtem nagy sóhsjjal. Kissé elhuzodtam tőle, és ugy kapcsolódtam a tekintetébe.
-Akarlak...- mondtam ki végül. Életemben elősször mondtam ki nyiltan, amit éreztem. De ugy gondoltam, ezek után megérdemli, hogy tudja az igazságot...

Mikor c megrázta a fejét elmosolyodtam. - Csak ebben.. - feleltem kedves hangon - Mert, miután azt mondod nekem, hogy "Nem kötelezlek semmire", mindig olyan savanyú arcot vágsz...látszik rajtad, hogy valami olyanon gondolkozol, amin nem kéne... - Két kezemmel tartottam meg magam, mikor hirtelen felültem, ő felettem volt, az arca csak pár centire. Láttam, hogy valamin kattog az agya, hogy akar valamit. Nem szóltam közbe, türelmesen vártam. Mikor azt mondta akar engem, fel csillant a szemem. Széles mosoly húzódott az arcomra, egyik kezemet felemeltem, az arcára tettem és megsimogattam. - Köszönöm. - súgtam

Mikor megsimogatta az arcom, belesimultam és a tenyerébe csókoltam.
-Ne köszönd...Az igazat mondtam.- fogtsm meg a kezét és kezdtem egyre fentebb hintrni csókjaimat. Lassan teljesen megnyugodtam, hogy nem fogom elvesziteni, de azért valahol mélyen ott bujkalt az a kis fusztráló érzés amit igyrkeztem elnyomni...

Fészkelődve bújtam hozzá közelebb. Halkan nyögve dőltem a hátamra, már teljesen alatta voltam. Hajamat kisepertem magam alól, iszonyatosan melegített az a fehér, hosszú sörény. Hagytam göndör tincseimet szétszóródni az ágyán. Kezeimet a fejem felé tettem, így néztem a szemébe, szinte felkínálva magam. Elvehetett volna bármit, a vérem, a testem, mit számított? Hisz a lelkem már így is az övé volt.
- Azt köszönöm, hogy kimondtad...- mosolyogtam rá, szemfogaim kivillantva

Csókjaimmal egyre feljebb haladtam karján, mignem teljesen magamalá tepertem. Most nem akartam, de igy lett. Kezdett sötétefni odakinn, igy a szobán is kezdett eluralkodni a félhomály.
-Megérdemled, hogy tudd az igazságot.- doromboltam a fülébe majd ajkaim ismét a nyakára vándoroltak. Imádtam mélyrn beszivni az illatát és orrommal cirógatni sejmes bőrét.

Sebastian:
Visszatérve a valóságba lepillantottam a mellettem álló Hidari-ra, aki látom, hogy meglepődött a viselkedésemen és a tekintetemen. Visszafogtam magamat és megköszörültem a torkomat.
- Nincs…csak egy régi emléket juttatott az eszembe ez a festmény. – válaszoltam még mindig kicsit zaklatott hangon, de egy nagy sóhajtással ezt el is intéztem, majd biztatóan mosolyogtam rá a lányra.
- Néha eszembe jutnak a dolgok…olyan deja vu érzés…de a múlt elmúlt és nem érdemes törnöm magamat rajta. – ráncoltam össze a homlokomat, majd Hidari felé fordultam és végigsimítottam az arcán, még a kesztyűn át is érződött, hogy jéghideg a kezem.

Megborzongtam, mikor az orrával a nyakamhoz ért. Selymes bőre csiklandozott. Mosolyogva tettem a kezem az állára, lehunyt szemmel kezdtem el csókolgatni a száját. Éreztem, ahogyan a vágy eluralkodik rajtam, de ez más volt. Éreztem ahogyan kavarog a gyomrom, biztos voltam benne, hogy a szemem már vörös. Éhes vagyok, vadásznom kell! Apró csókjainkat megszakítva fordítottam a fejem és az ablak irányába. Bégre sötétedni kezdett.

Hidari
ELmosolyodom, majd megint a kezére teszem az enyém. Leveszem a kezét az arcomról, majd lehuzúzom róla a kesztyűjét, és úgy érintem megint az arcomhoz.
-Mmmm....-felsóhajtok, majd egyre közelebb éllok hozzá, és végül megölelem. Szorosan bújok jéghideg testéhez, és mivel az enyém is hideg, így már annyire nem feltűnő, sőt...Szinte melegnek hat. Némán állok előtte, és fúrom a mellkasába a fejem.

Éreztem csokjai lágyságát. De volt ott valami más is...
Mikor félreforditotta a fejét, a füléhez hajoltsm.
-Ugye tisztába vagy vele, hogy te nem mész innen sehova?!-doromboltam, miközben fél kezemmel kiakasztottam ingem felsó néhány gombját ezzel szabaddá téve nyakam továbbá melkadom egy részét.

Mikor a fülembe suttogott, kirázott a hideg. Hogy lehetett rám ilyen hatással? Felé fordultam, a szemem homályossá vált a mámortól. Kigombolta az ingét én pedig felnyögtem, mikor megláttam a nyakát, a mellkasát. Gyengéden simítottam végig rajta, az állától, a nyakán át egészen a mellkasáig, amíg a még összegombolt anyag meg nem állított.
- De éhes vagyok... - nyögtem nyafka hangon

Mikor elkezdett simogatni, kissé hátrvavetettem a fejem, és torkomat kéjes nyögés hagyta el.
-Tudom...-suttogtam egy gonosz vigyorral az arcomon. Ahogy végigsimitott mindenemen, fejem egyre inkább huzodott hátra ezzel teljesrn megfeszülve a váll és nyakizmaim.

Vágyakozva figyeltem, ahogyan a bőre megfeszül. A lábamat finoman a dereka köré kulcsoltam, ezzel még közelebb húzva minden porcikáját magamhoz. Az egyik kezem a derekára vándorolt, miközben épp csak hozzá érve cirógattam, mindeközben másik kezem a vállánál- nyakánál járt, néha néha betévedve inge alá.
- El kell engedned... különben éhen halok..- kuncogtam, miközben mélyen a szemébe néztem vérvörös, ragyogó szemeimmel

Sebastian:
Lehúzta a kesztyűmet és úgy érinti vissza az arcához, mire csak megenyhült egy pillanatra az egyébként általában szigorú tekintetem. Egyre közelebb lép, amire nem tudok mit reagálni így csak továbbra is a szemeit nézem, ám ekkor megölel. Szorosan bújik hozzám…nekem pedig a lábaim a földbe gyökereznek teljesen. Régen nem ölelt meg senki, most is kicsit összerázkódtam erre…sosem gondoltam volna, hogy valaki még ennyire közel fog állni hozzám. Lassan megemeltem a kezeimet és én is átöleltem…nah most aztán tényleg elvesztem a fejemet. Nem értettem Hidari miért kedvel….hiszen rideg vagyok és mások szerint egy unalmas karót nyelt alak.
- Miért kedvelsz? Hiszen nincs bennem semmi különleges se jó… – kérdeztem meg végül mély hangomon.

Mikor a lábait körém kulcsolta felnyögtem. Még magam is alig hittem el, mekkora hatádt gyakorolt rám. Élveztrm minden mozdulatát. Vágytam rá, hogy kiszolgáljam.
-Nem foglak elengedni.-hangom rekedt volt és vágyakozó.
-De éhezni sem fogsz.- mosolyodtam el sejtelmesen. Kivillantak hegyes szemfogaim, mikkel kissé megsebeztem alsó ajkam ezzel vékony vérpatakot előidézve, amit aztan Loryn ajkához érintettem.

Mikor a vérének édeskés illata megcsapta a fülem felnyögtem. Elvesztettem a maradék eszemet is, öntudatlanul, már reflex szerűen kaptam a szája felé. Megnyaltam az ajkát, majd rákaptam. Vad csókot váltottam vele, miközben ittam a vérét. Érezni az ízét a számban, felért a legnagyobb mámorral is. Még többet akartam! Csókjaim a szájáról az állára, majd a nyakára tévedtek. Újra és újra végig nyaltam a vékony bőrét, néha már a fogamat is hozzáérintettem, szemfogaimmal belecsíptem. Jobb kezem mindeközben egyre lejjebb a hasa tájékát simogatta.

Mikor megnyalta, majd megszivta a szám, vágyakozóan felnyögtem. Ki akartam szolgálni. Azt akartam, hogy hozzám kötödjön. Mikor a nyakamat kezdte nyalogatni és fogaival karcolgatni, éreztem, ahogyan a testem megremeg. Szinte már fájt, annyira vágxtam rà.
-Vedd el amit akarsz.- doromboltam rekedt hangon, miközben még közelebb toltam a nyakam. Másra sem tudtam gondolni,csak hogy iszik belőlem, gonfolatban követtem kezr simogatasanak helyét és irányát...

Mikor kimondta azokat a szavakat nagyot dobbant a szívem. Megkaptam rá az engedélyt! csak egy pillanatig tétováztam, de a végy elhatalmasodott rajtam, Szétnyitottam a szám és beleharaptam. Éreztem, ahogyan átszakad finom bőre, és hogy azaz édes, életű nedű számba folyik, s lecsöppen az ajkamon. Mohón kortyoltam, túl jó volt, ahhoz hogy leálljak, de tudtam nem csinálhatom ezt vele sokáig. Vágyakozva nyögdécseltem közben, vágytam rá, mindenére. Kezem hasáról a derekára tévedt, finoman karmolászni kezdtem. Ezúttal megelégedtem ott jártamról árulkodó vörös csíkokkal. Három-négy korty után, mikor már csillapodni kezdett éhségem elengedtem őt, megnyaltam a sebét, ne folyjon tovább a vére. A szemébe néztem, vörös szemem egyre halványabbá vált, miközben elégedetten megnyaltam a felső ajkam.

Mikor belém harapott, minden izmom megfeszült,torkomat néma orditás hagyta el. Áz érzésbe, ahogy a véremből kortyolt, csodálatos volt. Éreztem ahogy égett, de a mámor magával ragadta és tökéletessé varázdolta a pillanatot. Karmaival csak fokozta bennem a vágyat éd azt akartam, hogy sose érjen véget.
-Folytasd...-nyögtem vágyakozón, mikor a szemembe nézett.-...azt akarom, hogy jól lakj.- nyaltam meg finoman ajkait. Éreztem rajta vérem, d tudtam, higy ez a pár korty nem volt neki elég. Én sokkal többet vettem el tőle előző este, s most kamatostul akartam neki visszaadni minden élvezetet...

Remegett a vágytól, azt akarta, hogy folytassam, de  én megráztam a fejem.  - Ma már majdnem elvesztettelek egyszer... nem kockáztatok, még nem vagy teljesen jól! - figyelmezettem, nem mintha nem vágytam volna rá, nagyon is kívántam, de féltettem a szerelmem. Kezem a derekáról az alhasára vándorolt, megsimogattam meleg tenyeremmel, majd az ujjaim lassan visszalépkedtek a mellkasa közepéig, az első gombig mentek, melyet játékosan bontottak ki. Majd a következőt, és az az után következőt is...

Hidari
-Számomra különleges vagy, és ez épp elég indok...-mondom halkan, majd lassan felemelm a fejem, és felnézek rá.
-Talán...-kezdek bele, és már előre féelk a választól. -Nem tetszik amit teszek...? Hogy hozzád érek? -a kezeim végig siklanak a hátán, miközben a szemeibe bámulok.
-Igazából magam sem tudom miért teszem mindezt...De ahogy megláttalak...Valami furcsát éreztem...Mintha már ismernélek...-mélyen a szemeibe nézek. -Lehet előző életünkben barátok voltunk...-mondom majd a végén halványan elmosolyodom.

-Könyörgök...-leheltem magam elé. Az egész testem remegett, s már alig tudtam visszafogni magam.
Mikor megéreztem, ahogyan elkezdi leszedni rolam a felsom, csak felmorrantam, majd félreforditva fejét haraptam a nyakába. Nem olyan erősen, hogy felszakitsam a bőrét, éppen csak mintha buzditani, hergelni akarnám. Mert ugy is volt.
Mig egyik kezemmel a feje mellett tamaszkodtam a masik lassan a hasara vandorolt, majd a combjan allapodott meg, azt simogatva...

''A vágyak nem győzhetnek az ész érvek felett!" - gondoltam, de mit is állatatom magam? Akarta és én is, nagyon! Az ingébe markoltam, muszáj volt bele marnom valamibe, hogy levezethessem a feszültségem, de ez nem volt elég, ezt a csak egyféle képp lehetett. Lehúztam a válláról a felesleges anyagot, nem hagytam nyugodni, míg le nem vehettem róla egészen.
- Nem kell ez nekünk! - nevettem fel, miközben eldobtam fekete ingét. A keze már a combomon járt, ott simogatott, nem kapkodott el egy mozdulatot sem, csak, hogy mindet jól érezhessem. Istenem...nem lesz ez így jó! Mikor a nyakamba kapott feladtam, nem bírtam se magammal, se vele. Ismét a nyakéra vetettem magam, a fogaim újra a bőrét tépték, én pedig felnyögtem. Bűntudatom volt, de nagyon örültem, hogy megint kortyolhatom a vérét.